Magyar Nemzet, 1991. március (54. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-01 / 51. szám
FENTEK, 1991. március 1. Emlékoztató a Külügyminisztériumban Budapest ideológiai béklyóktól mentes viszonyra törekszik Pekinggel (Munkatársunktól) Jeszenszky Géza külügyminiszter meghívására európai körútja egyik állomásaként, hazánkat is felkeresi a kínai diplomácia vezetője. A jövő hét elején esedékes eseményről szólva a Külügyminisztériumban elmondták, Csien Csi-csen személyében egy nagyhatalom vezetőpolitikusa érkezik Budapestre, a két ország kapcsolatainak az elmúltmásfél év során érezhető lehűlése után. A látogatástól hazáink azt várja, fejtette ki dr. Südt Zoltán főosztályvezető, hogy államaink között új típusú, ideológiai béklyóktól mentes viszony teremtődik, amely a megváltozott körülmények között a kölcsönös elismerésen és bizalmon alapul. Közös célunk, hogy a dollárelszámolás kapcsán alaposan viszszaesett gazdasági kapcsolatok felélénküljenek, és a kereskedelmi forgalom értéke elérje az 1985- ös öt-hatszáz millió dolláros szintet. Kína hatalmas piac, és hasonlóan jelentős nyersanyagforrás is lehet Magyarország számára, miközben része a dinamikusan fejlődő délkelet-ázsiai térségnek is. Újabban tőkeexportőrként is számításba vehető, noha nyilvánvaló, hazánk főképp nem innep reméli a működő tőke beáramlását. A kínálkozó esélyek jobb feltérképezésére alakult meg egyébként a kínai—magyar gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos vegyes bizottság is, amelynek ez évi soros ülésére várhatóan Pekingben kerül sor. S a jobb megismerés folyamatába illeszkedik a kínai külkereskedelmi miniszter tervezett budapesti látogatása is. .Egykérdésre válaszolva a diplomata elmondta: Budapest nem tartja szükségesnek, hogy Pekinggel való viszonyában külön hangsúlyt fektessen az emberjogi kérdésekre. Hozzátette azonban, ennek a kérdésnek a megítélésében Magyarország amár kinyilvánított általános elveinekmegfelelő álláspontot vallja. A kínai vezetésnek újabban elsőrendű célja a társadalmi ,,közmegegyezés” elősegítése, és efelé komoly lépéseket istettek. A magyar kormány nem kíván beavatkozni ebbe a folyamatba. (b. p. r.) ! Nemzetközi élet Egységes és oszthatatlan nemzetállamnak tekintik az alkotmányozók Romániát Bukarestben az Európa Tanács vesetéje: az emberi jogok nem képezhetnek belügyet Románia szuverén, egységes, független és oszthatatlan nemzetállam — ezt a megfogalmazást fogadták el a román képviselőház és a szenátus tagjai alkotmányozó nemzetgyűlésként tartott szerdai együttes ülésükön. A két ház ebben a minőségben két hete ült össze először, ez volt második munkanapja. A román állam meghatározásán kívül az alkotmánytervezet téziseinek szerdán elfogadott első pontja kimondja még, hogy Románia államformája köztársaság. Az alkotmánytervezet első tézisét 279 szavazattal, 12 ellenében, 78 tartózkodással fogadták el — jelentette az MTI a román fővárosból. A parlament két háza előtt mondott beszédet szerdán Anders Björck, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének svéd elnöke, aki a román, törvényhozás meghívására érkezett az országba. Látogatását új szakasz kezdetének nevezte a két parlament közeledésében. Beszédében ismertette az Európa Tanács felfogását saját szerepéről a párizsi Chartában meghirdetett új Európában. Björck a politikai pluralizmus kérdéseiről szólva kijelentette, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésse a különleges meghívott státus megadásával fejezte ki bizalmát: Románia jó úton halad. Megemlítette, hogy Románia tavaly májusban megrendezte történelmének első hiteles választását, amely mint az a forradalom utáni időszakokban előfordult,, egy párt elsöprő győzelmével végződött. Ezzel kapcsolatban a politikus emlékeztetett a nagy brit miniszterelnök, Benjamin Disraeli által megfogalmazott paradoxonra: egyetlen kormány sem lehet biztos abban, hogy sokáig megállja a helyét erős ellenzék nélkül. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke Bukarestben találkozott Ion Iliescu államfővel és Petre Roman miniszterelnökkel, valamint a parlament két háza állandó irodáinaktagjaival. Ez utóbbi találkozón kijelentette: az Európa Tanács nem szándékozik beavatkozni Románia belügyeibe, az országnak magának kell döntenie tennivalóiról, egyetlen kivétellel, ezek az emberi jogok, amelyek Európában nem képezhetnek belügyet. A Die Presse Jeszensskyre, hivatkozik A magyar fél kezdeményezte a KGST-csúcs elhalasztását A KGST feloszlatására tervezett, február 27-re meghirdetett budapesti csúcsértekezlet előkészítése nem volt elég jó, ezért a magyar kormány kérte elhalasztását. A Die Presse című bécsi napilap csütörtöki tudósítása szerint ezt Jeszenszky Géza külügyminiszter jelentette ki abban a beszélgetésben, amelyet előző nap tett munkalátogatása és Alois Mock osztrák külügyminiszterrel tartott megbeszélése után folytatott osztrák és német újságírók egy csoportjával. Jeszenszky Géza a horvát rendőrségnek történt magyar fegyvereladást üzleti műveletként jelölte meg, amelyről ő ugyan tudott, de nem voltak iránta kételyei. Hangoztatta, hogy nem lehet szó — mint Belgrádban állítják — valamiféle „Budapest—Zágráb tengelyről”, mert a magyar kormány nem részesíti előnyben egyik vagy másik délszláv nemzetet. Egy másik bécsi újság, a Der Standard munkatársa a beszélgetésnek a magyar—horvát fegyverüzlettel kapcsolatos részéből a külügyminiszter által mondottakat úgy ismerteti, hogy Jeszenszky annak idején nem foglalkozott ezzel az üzleti tanzakcióval, mert létrejötte idején, tavaly szeptemtemberben éppen külföldön tartózkodott, de egyébként Horvátország világszerte vásárolt fegyvereket, s ehhez joga is van. Ugyanez a tudósítás kiemeli a miniszternek azokat a szavait, amelyek szerint, ha Szlovénia vagy Horvátország hivatalosan kiválnának a jugoszláv államból, akkor Magyarország ennek folyományáról, önálló országokként való elismeréséről konzultálna a szomszédos államokkal. Lusev utolsó parancsat Moszkvából jelenti a TASZSZ. „Minden szükséges utasítást kiadtam a Varsói Szerződés katonai szervezetének felszámolására” – jelentette ki csütörtökön nyilatkozatában Pjotr Lusev hadseregtábornok, a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka. Az interjúban a hadseregtábornok közölte hogy március 31-ig „felszámolják a védelmi miniszterek bizottságát, az egyesített fegyveres erők parancsnokságát és törzsét, a katonai tanácsot és akatonai tudományos-műszaki tanácsot”. A főparancsnok hozzátette, hogy hamarosan visszahívják a főparancsnokságnak a nemzeti védelmi minisztériumok mellett működő képviseleti apparátusát is. A VSZ-tagállamoknak a katonai szervezet felszámolására vonatkozó döntése a hadseregtábornok szerint nem jelenti azt, hogy „országaink automatikusan megszűnnének partnerek lenni”. Belviszály a Vatrában Bukarestből jelenti az MTI: Belviszály dúl a Vatra Romaneasca vezetőségében, ami akár a marosvásárhelyi székhelyű szövetség kettészakadásához is vezethet. A nyilatkozatháborúból kiviláglik, hogy hatalmi harc folyik a Vatra Romaneasca vezetésén belül. A tét a szervezet és a kormánypárt kapcsolatainak szorosabbra fűzése. A Vatra vezetői közül sokan készek csatlakozni a hatalmat kézben tartó Nemzeti Megmentési Fronthoz, míg az elnök, Ceontea és követői sérelmezik, hogy a kormánypárt a nehéz pillanatokban, így Marosvásárhely fekete márciusa idején, vagy később az események parlamenti jelentésének elkészítésénél, nem állt ki nyíltan a Vatra Romaneasca szövetség és eszméi mellett. Varsóban tárgyal Csien Csi-csen Kínát foglalkoztatja Tajvan térnyerése Kelet-Európában Varsóból jelenti a VPI. Európai körútjának második állomásán, Varsóban folytatott megbeszéléseket csütörtökön Csien Csi-csen kínai külügyminiszter. Tárgyalópartnere Krzysztof Skubiszetoski lengyel külügyminiszter volt, aki megnyugtatta vendégét, hogy kormányának nem áll szándékában diplomáciai kapcsolatok létesítése, Tajvannal. A kínai diplomácia vezetője Prága érintésével utazott Madridból a lengyel fővárosba. Később Budapestet is felkeresi. Varsói tárgyalásainak homlokterében a „tajvani kapcsolaton” kívül elsősorban gazdasági kérdések állnak. A szovjet gazdaságban támadt nehézségek miatt Lengyelország szeretne új piaci lehetőségeket feltárni, annál is inkább, mert a két ország kereskedelmi forgalma viszonylag csekély, évi 300 millió dollár körül mozog. A kínai vezetést fölöttébb izgatja Tajvan egyre szélesedő térnyerése Kelet-Európában, különösen gazdasági téren. Másfelől Pekingben némileg sértődötten reagáltak a másfél évvel ezelőtti diáklázadás véres leverése miatti kelet-európai kritikákra. A lengyelektől külön rossz néven vették, hogy Lech Walesa elnök Varsó „csak egy Kína létezik” politikájának hangoztatása ellenére hivatalos meghívást fogadott el Tajvanba. Igaz, a „diplomáciai balfogást” végül is helyreigazították, mert a lengyel külügyminisztérium közbelépésére Walesa elállt a tervétől . Csien Csi-csen most tehát a kelet-európai szálak megerősítésén fáradozik, meg feltehetően érdekli az is, hogyan vélekednek ebben a térségben a Szovjetunió belső dolgairól. Az RMDSZ megfigyelői státust kap az Európai Demokratikus Unióban Beszélgetés Szőcs Géza főtitkárral — Kezdjük talán egy általános kérdéssel. Mint az RMDSZ főtitkára, hogyan ítéled meg a szövetség helyzetét Románián belül? — Éin azt hiszem, hogy mi ebben az országban, nagyon kedvező helyzetben vagyunk a románsághoz képest. A román társadalomban nemcsak a gazdasági és politikai válság nőtt, hanem egyfajta morális válság is, ugyanis mindmáig nem léteznek a román társadalomban körvonalazott célok. Ezzel szemben minden itt élő magyar pontosan tudja, hogy hol a helye ebben a struktúrában. Pontosan ismeri, hogy melyeka céljai, tehát az erdélyi magyarság rendelkezik célokkal és céltudattal is. Nos, ez hiányzik ma a román társadalomból. Az ilyen szempontból még a mai magyarországi magyarsághoz képest is előnyben vagyunk, mert nem fecsérelődnek el energiáik olyan belső konfrontációkban és bizonytalanságokban, amelyek különben minden olyan átmeneti állapotra jellemzőek, mint amilyenben ma Kelet-Európa és a szovjetbirodalom él. Tehát nem véletlen az — és itt eljutok az RMDSZ- hez —, hogy ebben a Koszovótól Vlagyivosztokig terjedő térségben a mi szervezetünk az egyetlen stabil politikai alakulat. Kifelé ez tényleg döbbenetesen egységesnek néz ki — mi tudjuk, hogy ez befelé mennyire tagolt. Kétféle előítélet létezik ma az RMDSZ- szel szemben. Az egyik a román előítélet, amelyik azt mondja — lásd Paul Everacnak, a Románul lapban közölt cikkét négy-öt héttel ezelőtt —, hogy a romániai magyarság döbbenetesen és veszedelmesen összehangolt, céltudatos, fegyelmezett és van átgondolt stratégiája. Ezzel szemben az erdélyi magyar előítélet azt állítja, hogy az RMDSZ egy széteső, tehetetlen mamutszervezet, amely nem képes összefogni a különböző érdekcsoportokat, egyáltalán egy reménytelen ügy. Nos, én azt mondom, hogy a két előítélet hamis. Az RMDSZ, amely valóban azt a példátlan és a politikatörténetemben kuriózumszámba menő feladatot vállalta el, hogy egy egész miikrotársadalom érdekeit képviselje, képes volt megfelelni ennek a lehetetlen feladatnak. Természetesen a maga korlátai közti. Hiszen nemehet eleget tenni mindenkinek, képviselni az udvarhelyi gazdaembert és a temesvári proletárt, a bukaresti magyar diákot és a nagyváradi vállalkozót. Nagyon eltérőek a partikuláris érdekeik, de ezekben a partikuláris érdekekben az RMDSZ-nek mégis sikerült megtalálnia azt az érdekhalmazt, ami közös. — Mindez nagyon általános, amit megfogalmaztál. Az adott időpontban látsz-e sajátos feladatokat, sajátos célkitűzéseket? — Én úgy látom, hogy a helyzetet az jellemzi, miszerint a román társadalomban lévő nagyfokú elégedetlenség még nem volt képes artikulálódni. Ezért nem számíthatunk egyelőre olyan partnerekre a román politikai palettán, amelyekkel tartós és eredményes együttműködést ki lehetne építeni. Remélhetően eljön majd ez az idő is. Egészen addig azonban a legfőbb feladatunknak a gazdálkodást, a gazdasági önépítést tekintjük; azt, hogy a románságot is gazdaságilag érdekeltté tegyük az együttműködésben. — Tagadhatatlan, kulturális, gazdasági és oktatási téren értünk el részeredményeket. Nem történt azonban előrelépés a főiskolai szférában, a magyar egyetem területén. — Mi azt eldöntött dolognak tartjuk, hogy ősztől Kolozsváron a Bolyai -egyetem néhány tanszékén meginduljon az oktatás, azzal, hogy a jelentkező diákok vállalják azt a kockázatot, hogy négy vagy öt év után a diplomájukat egy darabig még nem ismeri el a román állam. Ez valóban nagy kockázat, de azt hiszem, lesznek olyanok, akik vállalni fogják ezt a kockázatot, ámn azt hiszem, ennek az egyeteminek a diplomáját a világon nagyon sokfelé igen-igen el fogják ismerni és ilyen összefüggésben a román állam rendkívül kínos helyzetbe kerülhet majd, ha azt állítja, hogy ennek az egyetemnek a diplomája érvénytelen... — Romániában létezik még nem egy etnikai érdekvédelmi szervezet. Az RMDSZ képvisel-e húzóerőt a számukra? — Némelyek számára igen. Sőt, az utóbbi napokban még intenzívebbé vált a dialógus velük. A legjobb úton haladunk az intézményesítés felé. De itt is nagy különbségek vannak. A legszámottevőbb ilyen közösség például, a németekre gondolok, igencsak tartózkodóan viselkedik irányunkban, nem igazán nyitott, nem eléggé együttműködéskész. Én úgy látom, hogy a németség vezetői és a román kormány közt egy olyan alku jött létre, miszerint azok, akik itt maradnak, messzemenő gazdasági és politikai rehabilitációban részesülnek, kulturális igényeiket messzemenően kielégítik — s ezért ők ezt nem fogalmazzák meg. A terminológiákban a román nemzetállam fixa ideáit ismétlő szóhasználatot találhatjuk meg. De beszélhetünk a többiekről is: némelyek közülük valódi bizalommal viselkednek irányunkban, mások viszont nem ... A legnagyobb feladatnak e területen azt tartom, hogy a cigányság valós igényeit segítsük megfogalmazni, és az ő kulturális ébredésükben és társadalmi magukra találásukban megbízható partnerek legyünk a számukra. — Milyenek az RMDSZ külpolitikai kapcsolatai? — Létezik Európában a középpártok EDU-nak nevezett szerveződése — az Európai Demokratikus Unió —, amely a Magyarországon épp most kormánykoalícióban lévő pártokat, az osztrák Néppártot, a nyugatnémet CDU-t és CSU-t, a francia FDR-t és UDE-t, az angol Konzervatív Pártot foglalja magába — megfigyelő az Olasz Kereszténydemokrata Párt —, s ebben a tömörülésben van a Déltiroli Österreichische Bund és a Finnországi Svédek Pártja is. Nos, az EDU részéről érte az RMDSZ-t eddig a legnagyobb elismerés, ugyanis egyedüliként a romániai politikai palettán megtalálható pártok közül az RMDSZ-t a közeljövőben az EDU megfigyelői státussal felvenni szándékozik a tagjai közé. Erről a legutolsó elnökségi ülésükön beleegyező határozat is született. Ez, az EDU-val való szorosabb együttműködés megnyitja a nyugat-európai politikai kapcsolatok egy nagyon széles skáláját, és az ezzel járó összes lehetőségeket az RMDSZ számára. Persze, hangsúlyozni kell, hogy az RMDSZ egy következő fázisban a Liberális Unióban is megfigyelővé válhat, s aztán majd lehet dönteni, hogy hová is akarunk tartozni végül, de addig nyilvánvalóan még évek telnek el... Varga Gábor Magyar Nemzet 3 A szlovének Európában Ezer év AZ ÉLET SZENTSÉGÉRE és az emberi méltóságra való tekintettel, kiindulva az alapvető emberi jogokból, szabadságjogokból és valamennyi nép elemi önrendelkezési jogából, azon történelmi tényből, hogy mi, szlovének önerőből alakítottuk ki nemzeti önállóságunkat s juttatuk érvényre államiságunkat, hogy örökségünk tiszteletben tartásával biztosítsuk kulturális, gazdasági, politikai és szociális fejlődését, a szlovén parlament és a szlovén nép elfogadja a Szlovén Köztársaság alkotmányát” — írja preambulumában az új szlovén alkotmány, az első, amely az önálló államisággal rendelkező Szlovénia számára készül. Miként lehet az, hogy a szlovének nem tűntek el, nem olvadtak fel egyik nacionalizmusban sem, noha nem voltak meg a politikai az állami keretek, nem volt szlovén arisztokrácia, nem voltak meg a politikai, az állami keretek, nem volt szlovén arisztokrácia, nem voltak nemzeti intézmények? Nos, a szlovén nép ősei másfél évezreddel ezelőtt, a VI. században telepedtek le hazájukban. Az első szlovén, egyben első szláv államalakulat Karamtána, Maar, Karíntia, szlovénül Koroska csatlakozik Samo nagy szláv birodalmához, és egy évszázadon keresztül áll fenn, a VII. század közepétől a VIII. század közepéiig. A feudalizálódás folyamán ugyan elveszti önállóságát, Nagy Karantánia 788- ban a Keleti Frank Birodalom vazallusa lesz, a szlovén fejedelmeket kiszorítják a frank grófok, kitartóan folyik a térítés, valamint a német gyarmatosok betelepítése — mégis megmarad karanténra emléke — hasonlóképp, ahogyan nálunk megőrződik Szent Istváné. S a karintiai Gospa Sveta (Maria Sail, Ausztria) mezején, a krni vár (hamburg) előtti síkon a XV. században még él a karintiai hercegek beiktatásának, trónra emelésének ősi szertartása. Bizonyos konstitúciós aktusként zajlott 1414-ben is, az akkor már idegen (német, osztrák) nemzetiségű karintiai hercegek beiktatása. 1550-ben jelenik meg az első szlovén nyomtatott könyv, Primoz Trubar katekizmusa (Catechizmus in der Windischen Sprach). A NEMZET GENEZISÉNEK folyamatát a szó indította el tehát 1551-ben, s ez a folyamat 300 évvel később zárult. 1848-ra France Preseren költő (1800—1849) a szlovén nyelvet felemelte a művelt európai nyelvek szintjére — mint tette azt annyi társa Közép-Európában. Saját népe, s e kis nép irodalma mellett kötelezte el magát, holott érték más késztetések is: többen buzdították a renegációra. A szlovén mivolt megváltása ekkortól kapja meg mindmáig a „szeparatista” jelzőt, s ekkortól jelentkeznek programszerűen a jugoszlavizmus eszméi, amelyek a déli szláv testvérekhez való csatlakozásra, értsd: anyanyelvük és identitásuk feladására buzdítják a szlovéneket. Preseren anyanyelvének predestinációját állítja szembe minden univerzalizmussal. Javíthatatlan „szlrvén szeparatista”. Mindazonáltal ez az alapja az úgynevezett szlovén kulturális autonómiának Preseren korában, a népek tavaszán. Szeparatizmusáról újra és újra kiderül, hogy az a nemzeti kultúra önállóságának a legitim mércéje. Programja nem a germanizáció, sem az illírizáció, hanem a szlovének szlovenizálása az európai népek demokratikus együttesében. Ezzel születik meg a modern szlovén nép, születésének éve 1848, szellemi atyja France Preseren. Utoljára, az utolsó pillanatban érkezik az európai népek közé, és megalkotják az Egyesült Szlovéniát. Abból a felismerésből, hogy a nép csak államiságban, nemzetként maradhat meg a nemzetek és az államok között. 1848 után alakulnak meg a pártok (liberális és klerikális) a szlovén képviselők pedig mind aktívabbak lesznek a bécsi parlamentben. 1918 ehhez képest jóval kedvezőtlenebb körülmények között köszönt a szlovénekre: a fenyegető germanizációs veszély, az olaszosítás elől húz a szlovénség a délszláv állam felé. Az 1918-as nemzeti programban nem dolgozták ki és nem deklarálták a szlovén nemzetállam szuverenitását, hanem beolvasztották azt a szlovének, horvátok és szerbije közös nemzetállami szuverenitásába. Miután szétomlik a Monarchia, szlovének lakta területek szakadnak le Szlovéniáról, amit először neveznek hivatalosan is e néven. Az eseményt úgy élik meg mind a mai napig, akár a magyarok Trianont. A két világháború közötti időben hamar ütött a kijózanodás órája, hiszen Belgrád kíméletlen centralizációs törekvéseket érvényesített, a politika, a gazdaság, a nyelv és a kultúra területén egyaránt. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ idején már mindkét fél, a fehérek és a vörösek körében is jelen van az önállóság gondolata. A fehérek nem utasították el a jugoszláv koncepciót, monarchisztikus ke magány retekben gondolták azt, és féltették a szlovén érdekeket a kommunista forradalomtól. Partizán részről e kérdésekben csak a vezérkar volt egységes, a harcosok közt sokféle változat forgott közszájon. Sokan mentek partizánnak, hogy boncoljanak a haza szabadságáért, de nem a kommunista forradalomért. E célról csak belépésük után szereztek tudomást. Így jött a gyors vagy idővel jelentkező csalódás, hiszen rá kellett jönniük, hogy a szlovén érdekek alárendelődnek az internacionalista és végeredményben nemzetellenes érdekeknek. A helyzet 1945-ben sokkal súlyosabb, mint 1916-ban: a népek önrendelkezéséről szóló wilsoni elvek sehol, Szlovénia — tovább konzerválódó, sőt súlyosbodó veszteségeivel együtt paradox módon — ott van a Jalta nyertesei közt szereplő Jugoszláviában, teljes ideológiai, politikai béklyóiban. Északi fejlett köztársaságként továbbra is a fejletlen dél fejőstehene — ezzel is régi tradíció folytatódik. A szocializmus újra és újra az unitarizmust jelenti, az internacionalizmus pedig egységesítést, azaz a jugoszlavizálást. A szlovén (vagy másutt a horvát, makedón, albán, magyar stb.) megnyilvánulások mind a mai napig megkapják Belgrádtól a nacionalista, irredenta, szeparatista stb. jelzőt, iparóriások jelennek meg Szlovéniában — körülöttük a déli munkaerő szigeteivel. A jugoszlávizálásnak immár egészen kevés az akadálya. Holott 1941 április a felszabadítási front megalakulása ismét konstitucionális jelentőségű momentum, a legújabb kori szlovén szuverén állam legiimitását ekkortól datálják. A nemzetté válás folyamata, amely napjainkra már a független Szlovénia programjává gyorsult fel, tulajdonképpen 1980-tól datálható. Ez az év a jugoszláv patriotizmus utolsó fellángolását hozza Tito halálával. A szlovén független értelmiség, elsősorban az írók, továbbá filozófusok, szociológusok önálló folyóirat létrehozásán dolgoznak, s 1982-ben megjelenik a Nova Revija. Zöld jelzést kap a lap, a szlovén kommunista vezetés elég liberális, Szlovéniában nem létezett a szamizdat, mivel az ország kellőképpen nyitott, s a kommunista vezetés is meglehetősen liberális volt. Az elitista Nova levijából, az íróegyesületből induló folyamatok 1988-ban már tömegmozgalommá terebélyesednek.Miután hatástalanok maradtak a szeparatizmus, a sovinizmus, az antikommunizmus és a nacionalizmus egyhangúan és unalmasan kopogó vádjai, amelyek az 1988— 89-es év szerb tömeggyűlésein hullottak a szlovének fejére. 1989. december 1-jén megpróbálták a szerb tömegtüntetéseket exportálni Szlovéniába, s értsd: több százezres tüntetéssel elsöpörni a szlovéniai reform- és függetlenülési mozgalmakat — miközben 1989 őszén Közép-Európa az ismert antitotalitárius forradalmakat élte. A félmilliósra ígért felkorbácsolt tömeg Szlovéniába való betörése a törvényes rezsim megdöntésének, az államcsínynek és a polgárháborúnak a közvetlen veszélyét hordozta magában. A tüntetést a szlovén hatóságok nem engedélyezték de „barátságtalan gesztusra”, a „testvéri ölelés” elhárítására Szerbia a szlovén termékek bojkottjával válaszolt. 1989 decemberében a még egypárti szlovén kormány kinyilvánította törekvését a szuverén nemzetállamra, a szlovén pártküldöttség 1990 januárjában otthagyta a jugoszláv kommunisták kongresszusának ülését, márciusban megtartották az 1945 óta első szabad, többpárti választásokat, amelyeken győzött a DEMOSZ, az egyesült ellenzék. A NEMZETKÖZI DIPLOMÁCIA szóhasználatából lassan kivonul az egységes, erős, központi Jugoszláviát célzó óhaj, s megjelennek a latolgatások: mi lenne, ha... Szlovénia 25 ezer négyzetkilométerén találkozik az európai kontinens három alapvető etnikai eleme, a latin, a germán, a szláv etnikum és (jellemző módon) érintkezik a magyarral. Hazájuk mindig geopolitikai vadászterületnek számított: a németség számára a szlovének képezték az utolsó elenyésző akadályt a Földközi-tengerre való kijutáshoz. Ezért akarták őket germanizálni évszázadokon át. Az olaszok számára a visszaszorítandó szláv veszélyt jelentették, valamint a védőgátat a németség ellen — Mussolini ezért olaszosítja a tengermelléki szlovéneket. A szerbség 1918 után, Horvátországgal együtt hadizsákmánynak tekintette. Sajátságos és jellemző szlovén tendencia, hogy mindezen ellenőrökkel szemben meg tudták őrizni összetartozás- és azonosságtudatukat, európai szintű társadalmi, kulturális és politikai szervezettséget hoztak létre, és Európában valóban utoljára, az ezredforduló küszöbén elérkeztek odáig, hogy megalakítsák önálló államukat. Dallos Orsolya