Magyar Nemzet, 1991. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-19 / 65. szám

KEDD, 1991. március 19. Elek István: A tisztázás folyamatát nem lehet lezártnak tekinteni Mint arról tegnapi számunkban már beszámoltunk, a hét végén szavazást tartott az MDF parla­menti frakciója. Az eredmények ismeretében Elek István, a Ma­gyar Demokrata Fórum parla­menti képviselője válaszolt né­hány kérdésünkre. — Lezártnak tekintik-e az egynapos vitafórummal ezt az eszmecserét? — Szerintem két nap alatt sem lehet elvégezni azt, amit hónapo­kon át nem tudtunk megoldani. Annak ellenére sem, hogy új ve­zetőséget választottunk. Egyéb­ként a vezetőség újraválasztását nem tartottam most időszerűnek. Úgy gondolom, hogy előbb min­denkinek magának — és magá­ban — kellene tisztáznia, hogy mit képvisel. Emiatt ezt az egész kezdeményezést elhamarkodott­nak éreztem, jóllehet, én is kri­tikus szemmel néztem az elnökség munkáját. Tehát nem lehet ezzel a lépéssel lezártnak tekinteni az ügyeinket. — Ön szerint mi várható a to­vábbiakban? — Azt, hogy az MDF-en belül különböző áramlatok jelentek meg, csak pozitív fejleménynek tudom értékelni. Eddig nem tud­tunk egymásról, és úgy gondo­lom, igazán — és pontosan — most sem tudjuk, hogy valójában mit képviselünk. Tudomásul kell venni, hogy nem tudtuk megta­karítani magunknak ezt a vitát és nem tudjuk a következőket sem. Hiszen csak újabb gyakorlati, po­litikai kérdésekkel szembesülve leszünk képesek világosan meg­mondani, hogy mit képviselünk. A normális parlamenti demokrá­ciában az a természetes állapot, ha a kívülállók számára is egyér­telmű, hogy egy párton belül, melyik személyiség milyen szelle­mi áramlathoz tartozik. Az, hogy a párt közösen mit képes képvi­selni, az mindig alku tárgya.­­ Mi történik, ha olyan helyzet alakul ki, hogy Antall Józsefnek választania kell: a konzervatív vagy a liberálisabb oldalhoz tar­tozik-e? — Mindkét fél érzi, nagy a fe­lelőssége abban: ne hozza Antall Józsefet olyan helyzetbe, hogy vá­lasztania kelljen. (schranz) Maxwell — Amerikában is (MTI) Robert Maxwell, a cseh­szlovákiai születésű brit sajtó­­mágnás, aki Magyarországon is vásárolt érdekeltséget a sajtóban, legújabban a The Daily News cí­mű New York-i bulvárlapot vette meg. A régi­­és igen jövedelmező újságot — korábbi tulajdonosai szerint — a túlzott követeléseik miatt sztrájkoló újságírók és nyomdászok tették tönkre, s az amerikai sajtó most azt latolgat­ja: mint birkózik meg a helyzettel Maxwell, aki ugyan szocialistának vallja magát, de munkatársai sze­rint könyörtelen diktátor. Emlékezés Csemegi Károlyra (MTI) Az Igazságügyi Miniszté­rium vezetőinek és munkatársai­nak képviselői hétfőn megkoszo­rúzták Csemegi Károly síremlé­két a Kerepesi úti temetőben. Csemegi Károly, aki 1899. már­cius 18-án, 73 éves korában halt meg, az Igazságügyi Miniszté­riumban államtitkárként tíz éven át dolgozott, és ennek során rend­kívül­­ gazdag törvényszerkesztői munkásságot folytatott. Ő készí­tette a bíróság és ügyészség szer­vezéséről szóló alapvető törvények legnagyobb részét. Ő alkotta meg a magyar állam nemzetközi sze­replésének, különösen a nemzet­közi jogsegélyre vonatkozó eljá­rásnak a szabályait. Életének ki­emelkedő alkotása az 1878-ban beiktatott Büntető Törvénykönyv, az úgynevezett Csemegi Kódex, és ennek örökbecsű indokolása. Az emberek fásultsága a kormánynak és a parlamentnek szól — állítja Orbán Viktor . (MTI) A március 24-i időközi országgyűlési képviselő-választás eredményei — noha ezúttal csak néhány új politikus jut ide a leg­felsőbb törvényhozó testületbe — jelzésértékűek lesznek a pártok számára. A mandátumhoz jutók ugyanis azt a következtetést von­hatják le, hogy tagságuk és szim­patizánsaik jónak, hasznosnak értékelik az elmúlt csaknem egy évben végzett munkájukat. Az alulmaradóknak pedig önvizsgá­latot kell tartaniuk, hogy mit tet­tek rosszul, s illetve mivel marad­tak adósak. Mindezt Orbán Vik­tor, a Fiatal Demokraták Szövet­ségének parlamenti frakcióveze­tője mondta el hétfőn Szákszen­­den, pártja választási gyűlésén, ahol a közúti baleset során el­hunyt Deák Sándor honatya egyik lehetséges utóda, Lázár Mózes Fi­­deszes képviselőjelölt mutatkozott be Komárom-Esztergom megye 3-as számú választókerülete ér­deklődő lakosainak. A fenti gondolatsort fiftíytatva, és a that­i parlamenti pártot ért kemény bírálatokra Orbán Viktor elmondta: a választás legnagyobb kudarca azonban mégsem az egyes pártok alulmaradása lesz. Sokkal inkább az, ha a szavazás­ra jogosultak többsége távol ma­rad most vasárnap az urnáktól. Amennyiben ez következik be, akkor az üzenet — az emberek fásultságának, a politika iránti közönyösségének jele — szól a kormánynak és a parlamentnek is. A frakcióvezető a nem túl ró­zsás politikai közhangulat egyik okának a rendszerváltás lassúsá­gát, illetve nehéz felismerhetősé­gét tartotta. Ez utóbbiak körébe tartozik a kárpótlási törvény is, amely a Fi­desz szerint több kárt okoz az or­szágnak, mint hasznot. A szép álomként emlegetett kisbirtokos­rendszer ugyanis további társa­dalmi­ megosztottságot hoz lét­re. Emellett Magyarországon már most is túl sokan foglalkoznak mezőgazdasággal, s részben ez az oka a túltermelési válságnak. E réteg további­­bővítése már ezért is felesleges. A Fidesz e meggon­dolásból sem vesz részt a törvény­­tervezet további vitájában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szavazástól is távol marad. Erről szó sincs, sőt, annak a vélhetően legtöbb kárt okozó részeit lesza­vazza, azaz megpróbálja „kiejte­ni” az alapjában rossz törvény­­tervezetből — mondotta Orbán Viktor. Új pannonhalmi főapátot nevezett ki a pápa (MTI) II. János Pál pápa a pan­nonhalmi apátság főapátjává ne­vezte ki dr. Várszegi Asztrik esz­tergomi segédpüspököt. A szent­atya dr. Szennay András jelenle­gi főapátot, miután főapát szolgá­latának ideje lejárt, a főapátság apostoli adminisztrátorává nevez­te ki, amíg dr. Várszegi Asztrik a pápalátogatás után át nem veszi a területi főapátság kormányzását. Várszegi püspök a Püspöki Kar sajtóirodájának úgy nyilatkozott, hogy a pannonhalmi bazilika fel­szentelésének évfordulóján, au­gusztus 28-án veszi át hivatalát. II. János Pál elfogadta továbbá dr. Pataky Kornél megyéspüspök egészségi okokra hivatkozó lemon­dását, a Győri Egyházmegye kor­mányzásáról, és a győri megyés­püspökké nevezte ki dr. Pápai La­jos veszprémi plébánost. 4. A nyugat-angliai Stratton­­on-the-Fosse bencés apátsága to­vábbfejleszti együttműködését a pannonhalmi apátsággal. Az otta­ni­ középiskolában júniustól fo­­gadják a pannonhalmi apátság gimnáziumának növendékeit, akik a nyelvtanulás mellett részt vesznek majd az iskola életében is. most rendkívüli akció keretében húsvéti engedményes vásáron választhat szeretteinek ajándékot: 20%-os árengedménnyel kaphatók egyes 8 és 14 karátos aranyékszerek nagy választékban március 18-tól 30-ig. Húsvéti engedményes aranyékszer vásárra várjuk önt az alábbi boltjainkban: Budapest V., Kígyó u. 2. V., Váci utca 2. (Ékszer Szalon) V. , Kossuth L. u. 4. VIII., Rákóczi út 56. (Gyémántház) VI. , Oktogon 4.V 00850____________VII. Erzsébet krt. 58.__________| Hazai tudósítások , *&*///·fíj. .jót/,. fáorW S/wk/os, *&/ l Ά/Sa 'y/K'/áfo, fíedat *%/λλa, ,J^aA/or J&aj'ox tJ^ocjf/ás SSo/h/o/·, -Arrj/i cX^óf, *jfósa f.tfff/oeecf .ßnA«. ry//c'/ucjf . \o*á/ t^rsfAc, {^ój/íaAt/í &%>/nopá/s Sdé/a, Régóta város, a negyvenes évek derekától, de emlékezetemben faluként őrzi az irodalmi élmény, író fia nevezte el a legnagyobb magyar faluna­k. Orosházának már akkor számottevő ipara van a mezőgazdasághoz kapcsolódó vállalatai. Aztán feltört a föld­gáz, megépült az üveggyár, kibő­vült a könnyűipar, és nehézipar is létesült, acélöntöde. Városi szintű könyvtár vendé­gei voltunk, író—olvasó találko-­­zón. S ha már ilyen alkalomból jártam itt, először életemben, úgy éreztem, hogy fel kell idéznem egy régi emlékemet, könnyes él­mény az is. Csíkszeredában 1942- ben, a könyvnapokon két „népi író” vendégeskedett, a budapesti „Gamma” munkás kamara-kórus­sal együtt. Veres Péter oktató -hangú előadásában a könyvipa­rosokat választotta el a szellem igazi képviselőitől. Darvas József közvetlenebbül politizált. Nem a későbbi állambürokrata szólott, fiatal, alig harmincesztendős, de mögötte már a Fekete kenyér, a Hunyadi Jánost megidéző A törökverő, az Egy parasztcsalád története, a diákéveit felelevení­tő Elindult szeptemberben és szü­lőhelyének krónikája, A legna­gyobb magyar falu. A budapesti Madách Színház akkoriban ját­szotta drámáját, a Szakadékot, a nép és az urak közötti társadalmi válaszfal őszinte megmutatását.­­Maga sem gondolhatta ak­kor, hogy a nép és az „új osztály” kö­zött éppen olyan mély, áthidalha­tatlan szakadék támadhat majd! Darvas akkor, Csíkszeredában a népi műveltség sorsáról beszélt, megfontolt nyugalommal. „A né­pi műveltség nemzeti műveltség. A nép nevében lehet csak igazán a nemzetet szolgálni. Viszont a népet minél előbb nemzetté kell tenni, ha meg akarunk maradni.” A hajdani diák ébredt­­meg ben­nem Orosházán, az, aki ezt az érvelést életre szóló társadalmi és irodalmi parancsként fogta fel. Ezért akartam „hazahozni” az üzenetet. Jól ismerve, persze. Darvas későbbi pályáját is, kul­­túrfunkcionárius szerepét, az 56- os forradalom elátkozását, mind­azt, amit ha az irodalomban is, de valójában nem íróként tett." Okosabban cselekedtem volna, ha nem jut eszembe, hogy egy ilyen író szülőhelyén járok? Ha az idő hídján kényelmesen átsétálok Darvas élete fölött? Mostanság — ha egyáltalán be­szélnek róla — nem sok jót mondanak Darvasról az irodalom tájékán. Találkozónk végén idősebb úr egy halom könyvet hozott oda hozzáim. Elöntött a forróság. Majdnem minden kötetem itt volt előttem, az orosházi könyv­tár szobájában, egy nyugdíjas küllemű, kellemes megjelenésű úriember magángyűjteménye­ként. Évtizedek óta megvásárolta az ide eljutó köteteimet, regénye­ket, barangoló könyveket, interjú, gyűjteményt. Szerettem volna mindegyikbe valami eredeti de­­dikációt beírni, de csak a hála ismétlésére futotta megbénult fantáziámból. Megint csak Darvas jutott eszembe, az a régi Csíkszeredai találkozó. Az idős úr is őt idézte: — Éppen mostanában vizsgál­tuk felül az utcaneveket. A Dar­vas Józsefét meghagytuk. Pedig tudjuk, hogy ne tudnék... Orosháza polgármestere volt az idős úr. A Független Kisgazda­­párt listáján választották meg. Annak a pártnak a képviselője tehát, amelyiket Darvas József is segített szétzúzni. Az író bizonyo­san úgy gondolta — máshonnan átplántált eszméik bűvöletében —, hogy ilyképpen követi szülőhe­lye egykori agrárszocialista har­cosainak hagyományait. Hiszen Orosháza az első magyar föld­munkástüntetés színhelye 1891- ben. A polgármester úr, a mai kisgazdapárti városvezető — egyébként nyugalmazott állator­vos — nyilván egészen másként képzeli el ezt. Orosháza több mint harmincezer lakója az állatorvos gondolatát követi, másként nem állította volna a város élére. Kisbőskídhetetlen-e ez a kétféle értelmezése a hagyományoknak, az életnek és még inkább a jö­vőnek? Orosházán láthatóan úgy vélik, hogy igaz mai forradalom — egyebek között — a nemzeti szintézis megteremtése is. Hadd segítsem elő ezt a szin­tézist egy másik, közvetett Dar­vas-élményemmel. Kulturális ve­zetőként A legnagyobb magyar falu szerzője nemcsak a szociog­­rá­fiai irodalom újraindulását pártolta fel, talán tőle származott az ötlet is, de írószövetségi el­nöksége idején 1968-ban rendez­te meg a Kritikai Szakosztály ne­vezetes vitáját a nemzetiségi ma­gyar irodalmaik kettős kötődésé­ről és kettős felelősségéről. Jegy­zőkönyv őrzi Darvas József ak­kori érvelését a nemzeti felelős­ség mellett: „Legnehezebb a ro­mánokkal. Ők ezt a közös fele­lősséget a be nem avatkozás alap­ján utasítják el. Nem jelenti ez azt, hogy feladjuk elvi álláspon­tunkat.” A három jegyzőkönyvi mondat az érvelés egészét sejte­ti. Akkoriban nem jelent meg ez a sajtóban, Ágoston Vilmos hoz­ta nyilvánosságra 1990 őszén, a debreceni irodalmi napokon. De nyilván eljutottak ezek a monda­tok már akkor a román párthoz és írószövetséghez. Zaharia Stancu volt akkoriban a román íróelnök. Nekünk, ma­gyaroknak barátunk. Magam egy ízben elkísértem a szülőfalujába, a Teleorman megyei Salciába. A kiskocsi védettségében elmondta egyik vitáját Darvas Józseffel. Stancu — bármennyire barátunk volt — nem értett egyet a magyar irodalom egységének gondolatá­val. Mire Darvas azt felelte: „Hi­szen a ti irodalmatok is szét van szaggatva. Miért nem hirdetitek ti is a román irodalom egységét, a Romániában és Besszará­biában születő irodalmak azonosságát?” Stancu keserűen felnevetett, a­hogy az autóban a beszélgetést idézte: „Hiszen még csak éppen ez kellene. Azok az idők elmúl­tak." Lám, azok az idők visszatértek! B. GY. *% S^'So &$tf&ast SfccAy .jTa/HOx 3fe/us 3fe/('cc areta/ ά///9) t&if'jc,. JHecsüiláti Kapcsolat az Európa Parlamenttel (MTI) Az Európa Parlament meghívására a múlt héten Stras­­bourgban járt magyar parlamen­ti delegáció kezdeményezte, hogy az Európa Parlament és a Ma­gyar Országgyűlés 10—10 képvi­selő részvételével hozzon létre parlamenti közi bizottságot. Szor­galmazta továbbá, hogy a magyar képviselők már 1992. január 1-je, azaz a társult taggá válás előtt vehessenek részt az Európa Par­lament bizottsági ülésein. A két fél emellett megállapodott az in­formációk közös cseréjében — összegezte tárgyalásaik eredmé­nyét Hörcsik Richárd, a nyolctagú magyar delegáció vezetője hétfőn a Parlamentben tartott sajtótá­jékoztatón.­­Beszámolt arról, hogy a dele­gáció — amelyet fogadott az Eu­rópa Parlament elnöke is— szá­mos érdemi tárgyalást folytatott a Parlament különböző bizottsá­gaival, kiváltképp a Magyaror­szággal foglalkozó úgynevezett Habsburg-bizottsággal. A meg­beszélésekből kitűnt: Magyaror­szág jószerével teljesítette az Európa Parlament teljes jogú taggá válásához szükséges politi­kai feltételeket, viszont számos tennivalója van a gazdasági fel­tételek teljesítése — így a piac­­gazdaság kiépítése — terén. Pungor Ernő elgondolása a Magyarok Világszövetsége átszervezéséről Közös és hangos gondolkozásra invitálta tegnap délutánra a sajtó képviselőit Pungor Ernő akadé­mikus, az Új Magyar Hírek szer­kesztőbizottságának elnöke, tár­ca nélküli miniszter. Kiegészítést — és nem korrekciót — kívánt fűzni a parlament külügyi bizott­ságának múlt heti ülésén elhang­zottakhoz, ahol meglehetősen ke­vés képviselő vett részt. Pungor professzor — egyébként az MVSZ választmányának tagja — azt a régóta hangoztatott gondolatát osztotta meg az újságírókkal: meg kellene valósítani végre, hogy a világszövetség ne felülről szerve­ződjön, mint a pártállam idején, hanem a különböző hazai és ha­táron kívüli egyesületek és szö­vetségek delegálják küldötteit, il­letve tagjait. Három éve, mint az MVSZ egyik vezetője, ő kapott megbí­zást a III. magyar világtalálkozó megszervezésére, amely 1992-ben lenne esedékes Budapesten. De mivel világszerte csaknem 1200 magyar szervezet működik, s ezek közül az MVSZ-nek alig hetven­nel­ van kapcsolata, ő és az előké­szítő bizottság más tagjai úgy vél­ték, helyesebb lenne, ha nem a magyar fővárosból hívnának meg — név és lakcím szerint — egye­seket az összejövetelre, hanem a helyi közösségek választanák ki azokat, akik megfelelőképp kép­viselnék őket­ a találkozón. A szakmai szervezetek — a magyar történészek, mérnökök, orvosok világszövetsége — éppen úgy kép­viseltethetné magát, mint a kör­nyező országokban pártként mű­­küdő magyar politikai tömörülé­sek. Ez azonban megkövetelné a kabát újragombolását is: a Ma­gyarok Világszövetsége struktú­ráját alaposan át kellene építeni. Pungor professzor szerint szük­ség volna egy nemzetközi elnök­ség megválasztására, amely Wa­shingtonban vagy Londonban működne, és elengedhetetlen egy operatív elnökség felállítása bu­dapesti székhellyel; ennek elsőd­leges feladata az információk gyűjtése és továbbítása volna. A jelenlevők kézhez kaptak egy alapszabály-tervezetet is, amelyet Pungor Ernő még tavaly eljut­tatott az MVSZ főtitkárának. Er­re azonban semmilyen pozitív vá­laszt nem kapott, a jelenlegi ve­zetésnek — úgy látszik — nem fű­lik a foga a hatalommegosztáshoz. Pedig ez az egyetlen járható út — jelentette ki a nagy hírű tudós. Természetesen nem kíván min­denáron ragaszkodni ehhez az el­képzeléshez, azt azonban minden­képpen fontosnak tartja, hogy ez az alternatív ötlet — idehaza és külföldön — eljusson mindazok­hoz, akiknek nem közömbös az összmagyarság jelen sorsa és jö­vője. „Ez nekem szívügyem, nem fel­adatom— fűzte hozzá befejezésül. — Mivel más módom nem nyílt rá, hogy az iletékesek és a közvé­lemény elé tárjam elgondolásomat, ezért kérem erre a nyilvánosság képviselőit­­. (b. b. a.) Magyar Nemzet 5 Kampány az akkumulátorfeldolgozóért (MTI) A Gyöngyösoroszi hatá­rában épülő — és 70 százalékig elkészült — használt akkumulátor­feldolgozó (HAF) üzem építését 1989-ben állították le a lakossági tiltakozások hatására. Bár az ön­­kormányzat továbbra is ellenzi az üzem megépítését, a beruházó, az Országos Érc- és Ásványbányák Vállalat nem tett le a HAF befe­jezéséről. Mint Nagy Sándor ve­zérigazgató elmondta: tervezik, hogy minden gyöngyösoroszi csa­ládnak levelet írnak, amelyben azokat az előnyöket részletezik, amelyeket az üzem a községnek nyújthat. Az ausztriai Arnold­­steinbe invitálják tapasztalatcse­rére a község képviselőit, ahol egy hasonló újrafeldolgozó működik. Ezenkívül a hazai ólomhulladék hasznosítási gondjait és a megol­dás módozatait úgynevezett „zöld füzetben” foglalják össze, amelyet még e hónapban megismerhet a közvélemény. Az akkumulátorfeldolgozó kö­rüli huzavona az országos és he­lyi érdekek ütközésének iskola­példájaként említhető. Épp olyan joggal kérdezik ugyanis a gyön­­gyösorosziak, hogy miért éppen ott kell elhelyezni az üzemet, amilyen joggal mondja a másutt élő többség, de hát valahová még­is csak el kell helyezni. A kérdés csak az, hogy ebben a helyzet­ben a többség egy rosszul értel­mezett demokrácia nevében rá­­kényszeríti-e az akaratát a ki­sebbségre, vagy pedig tudomásul veszi, hogy az érdekegyeztetésnek ára van, s hogy a HAF melletti kampány költségei bizony beépül­nek majd a vállalat ólomtermé­keinek áraiba. (bethly) Gyermekhalál Tomi másfél éves volt. Egy ek­kora kisgyermek már felfog bizo­nyos dolgokat. Nagyon is jól ér­zékeli például, mi történik vele. Vajon mit érezhetett, amikor a langyos víz átcsapott a feje fe­lett? És miért? Miért kellett meg­halnia? Kérdések ezek, amelyekre nincs válasz. Lapzártakor még legalább­is nem tudni, milyen események zajlottak le tegnap délután a XVIII. kerületi Árvai Sándor ut­ca 3. szám alatti tömbház harma­dik emeletén. Hogy mi történt, és hogyan, és mikor, ténykérdés. Kinyomozható. A legsúlyosabb kérdésre, a „miértre" azonban nincs válasz. Azt legfeljebb ma­­gyarázgatni lehetne csak. A lakásban hárman éltek: anya, fia és a nagymama. Az édesanya alig húsz esztendős, fog­lalkozás nélküli táncosnő. Való­sággal összeroskad szörnyű terhe alatt, hisztérikusan sír, délután öngyilkosságot kísérelt meg. Bal a fürdőkádban kezén felvágta az ereit. Amíg a helyszínen tevékenykedő nyomo­zók kérdéseire válaszol, jobbjá­val törülközőt vagy konyharuhát szorít sebére. Azt mondja, Tomi leöntötte magát tejjel, meg kel­lett fürdetnie. Vizet engedett, a gyereket beültette a kádba, ami­kor meghallotta, hogy csönget­nek. Ajtót nyitott, s egy álarcos alakkal találta szembe magát, aki spray-vel szembefújta, s a für­dőszobán át a gardróbhelyiségbe tuszkolta, az ajtót rázárta. Alig­hogy magához tért, dörömbölni kezdett. Közben hallotta, hogy az ismeretlen felforgatja a lakást. És hallott még valamit. Szörnyen megijedt. Kitörte a szellőzd abla­kot, kimászott. A szobában ékte­len felfordulás fogadta, támadója eltűnt, Tomi hason feküdt a kád­ban, arccal a víz alatt. Nem érhette meg, hogy Ta­mássá cseperedjen. Szemhányt T­­— Magyar—osztrák miniszteri eszmecsere (MTI) Dr. Balsai István igaz­ságügy-miniszter meghívására va­sárnap háromnapos, szakmai lá­togatásra hazánkban érkezett dr. Nikolaus Michalek osztrák szö­vetségi igazságügy-miniszter. A két miniszter hétfőn tárgya­lásokat folytatott az Igazságügyi Minisztériumban. Balsai István tájékoztatta vendégét a jogállam kiépítésének magyarországi fo­lyamatáról, szólt a demokratikus átalakulás feltételeit biztosító sarkalatos törvényekről, valamint arról a jogalkotási dömpingről, amely a tárca, a kormány, vala­mint az Országgyűlés előtt áll. A tárgyalások középpontjában a sta­bil tulajdonviszonyok kialakításá­nak kérdése állt.

Next