Magyar Nemzet, 1991. április (54. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-02 / 76. szám
KEDD, 1991. április 2. MAGYARORSZÁG, ÁPRILIS 1. KÉRI FELMENTÉSÉT a Magyar Honvédség parancsnoka — nyilatkozta lapunknak az érintett Lőrinci Kálmán altábornagy. Mint elmondta, úgy érzi, a Honvédelmi Minisztérium a befolyása alá akarja vonni a honvédséget, amihez nem kíván asszisztálni. A helyzet alkotmányjogilag, politikailag is pikáns, hiszen a parancsnok felmentéséről, illetve kinevezéséről a köztársasági elnök dönt, miniszteri ellenjegyzés nélkül. Azt azonban az ellenzéki politikusok is elismerik, hogy ilyen fontos beosztásba nem lehet valakit a kormánytól függetlenül kinevezni. Ha igazak azok a feltételezések, hogy a Honvédelmi Minisztérium meg akarja szerezni a honvédség közvetlen irányításának jogát, akkor nálunk megdőlhet az a polgári demokráciákban általában szokásos és nálunk is eddig működő rendszer, amelyben a katonai és a honvédelmi igazgatási munkát különválasztják, a hadsereget igyekeznek megóvni a napi politikai vitáktól, koalíciós csatározásoktól. Mint emlékezetes, még Kárpáti Ferenc minisztersége alatt választották ketté a minisztériumot, és a honvédség parancsnokságát. Akkor többen azzal vádolták Kárpátit, hogy a tábornoki kar egy része így próbálja hatalmát átmenteni az új rendszer idejére, és ő ehhez nyújt segítséget Időközben az új alkotmány széles jogköröket adott a fegyveres erők főparancsnokának, a köztársasági elnöknek. Egyes kormánypárti körök ezt régóta sérelmezik, és korábban is történtek kísérletek arra, hogy a köztársasági elnök főparancsnoki jogait csökkentsék. Egyes szakértők ide sorolják a Határőrség tervezett átalakítását. A Határőrség jelenleg szintén a fegyveres erők része, így annak a főparancsnoka is a köztársasági elnök. Ha átszervezése után fegyveres testületté minősítik, kikerülne az elnök hatásköréből. Akárhogy is lesz, most arról nem szabad senkinek megfeledkeznie: kormányok jönnek-mennek a demokrácia szabályai szerint, de a honvédség struktúráját hosszú távra kell kiépíteni, nem alakíthatja azt át minden kormány a saját ízlése szerint. ESEMÉNYTELENÜL TELTEK a húsvéti ünnepek az országban. A heves politikai csatározások között lélegzetvételnyi, szünet következett be. Talán maradt idejük a politikusoknak elgondolkodni arról, hogyan tovább. Hiszen a parlamentnek alapvető fontosságú kérdésekről kell határoznia. A pártoknak felelniük kell a Fidesz hatpárti tárgyalásokra vonatkozó felhívására is. Feladat lesz tehát bőven. A DEMOKRÁCIA NEMCSAK CSUPA JÓT jelent. Legalábbis ez derül ki tudósításunkból, amely arról számol be, hogy egyre gyakrabban fenyegetnek meg bűnözők bírókat. Harsány demagógok is színre léptek, úgy érzik, itt az ő idejük. A demokráciához hozzátartozik az is, hogy elhangozhatnak nekünk nem tetsző vélemények is, ám aki fellépésével a demokráciát veszélyezteti, az ellen törvényes úton el lehet járni. D. J Dulakodásból tömegverekedés Bírák félelemben „Megöllek! Winchesterrel irtom kis családodat, ha kiszabadulok !” Talán azt hinnék, hogy egy amerikai krimiből idéztem. De nem. Afenyegetés valós. Magyarországon, egy dél-dunántúli város bírósági folyosóján hangzott el alig (egy hónapja, egy ítélet előtt álló őrizetes kiabálta a bírónak. A társadalmi feszültségek növekedésével mintha csak mindegy volna , a bűnözőknek, hogy az ellenük felhozott vádat kiterjesztik a bíróság megsértésével is, vagy sem, indulataikat szabadjára engedve fenyegetik meg a bírákat. Kis cetliken, levélben üzengetnék az ügyüket tárgyaló bírónak. Sajnos, nemegyszer tettlegességre is sor kerül.... — A közelmúltban, az egyik Borsod megyei városi bíróságon az alperes a tárgyalóteremben rávetette magát a bírónőre — meséli dr. Szigeti Ágnes igazságügyi minisztériumi főosztályvezető. Hasonló eset történt az egyik Veszprém megyi bíróságon is, amikor a tárgyalóteremben, ítélethirdetés közben a vádlottak és hozzátartozóik a börtönőrökre támadtak. Dulakodás tört ki, amely végül tömegverekedéssé fajult, s közben a bíróság tagjait is életveszélyesen megfenyegették. Az „eseményeknek” a helyszínre érkező rendőrök tudtak csak véget vetni. Alig lehetett megfékezni azt az indulatos férfit is, aki az egyik dunántúli munkaügyi bíróságon, ittas állapotban bántalmazta a bírónőt. Gyilkossággal fenyegetőzött, mert a bíróság elutasította a keresetét. Természetesen mindegyik esetben hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt eljárás indult. Előfordult az is, hogy a rendőrségtől kellett védelmet kérni a bírák számára, mert a vádlottakéletveszélyesen megfenyegették őket — folytatja dr. Szigeti Ágnes. — A börtönévek alatt sok elítéltben tovább él a bosszúvágy. Készülnek a szabadulásukra, s már előre tervezgetik, hogy mi módon vesznek elég- tételt vélt sérelmeikért. Arra is volt példa, hogy egy megfélemlített bíró, további támadásoktól tartva, az ország másik részébe költözött. A rendszerváltozás keltette társadalmi feszültségek a bíróságok munkájában is éreztetik hatásukat. Egyre szaporodik a bírákat ért fenyegetések száma, és ez komoly aggodalomra ad okot. A tárgyalótermekben elhangzott, levelekben és különböző beadványokban megfogalmazott fenyegetések — sokszor trágár kirohanások — olyan személyektől származnak, akik számára a bíróság hátrányos döntést hozott, s az ítéletet igazságtalannak érzik, nemegyszer elfogultságot sejtenek mögötte. A cselekmények elszaporodását jelzi, hogy míg 1989- ben 41 esetben indult büntetőeljárás hatóság, illetve hivatalos személy megsértése vétségének alapos gyanúja miatt, addig 1990- ben 80 esetben tettek feljelentést hasonló cselekmények miatt. A büntető törvénykönyvben írt paragrafusok önmagukban elegendők ahhoz, hogy a bírák biztonságban érezhessék magukat? — Természetesen a felelősségrevonási lehetőség önmagában még nem elegendő garancia a tragédiák megelőzéséhez. Az indulatok megfékezésére a tárgyalótermekben elhelyezett riasztóberendezések és teremőrök sem nyújtanak védelmet Ezért az igazságügyi szervezet feltételeinek javítására kidolgozott tervünkben szerepel a bírósági épületek olyan belső kialakítása, ahol a bírák dolgozószobái, valamint a tárgyalótermek és az ügyfelek számára is nyitva álló helyiségek jól elkülöníthetők. Tervezzük, hogy a támadások esetére védelmet nyújtó berendezéseket szerelünk fel. Reméljük, hogy a kormány és a parlament a következő évekre folyamatosan biztosít fedezetet mindehhez. Számos nyugati országban számítógéppel tartják nyilván, hogy melyik elítélt mikor szabadul, ki tartóztatta le, ki tárgyalta az ügyét, s esetleg kiket fenyegetett meg életveszélyesen. Erről az érintettek tájékoztatást kapnak, s felhívják a figyelmüket a szükséges óvintézkedésekre is. Nálunk ilyen adatszolgáltatás nincs, bár ez már — azt hiszem — az igazságszolgáltatásban dolgozók álmai netovábbja lenne. Sokkal nagyobb baj, hogy bíróságaink nyolcvan százaléka lerobbant, málladozó falú épületben működik. A bírák túlterheltek, az adminisztráció létszámhiánnyal küzd, s főleg az, hogy nyugdíjas teremőrök vigyázzák a rendet, akik már annak is örülnek, ha a lift meghibásodása esetén feljutnak a harmadik emeletre, nemhogy megfékezzék a megvadult bűnözőiket. Az államháztartás helyzete pedig mindenki által ismert. Mielőtt elfelejteném: a bírák több mint 50 százaléka nő. De ez tulajdonképpen mellékes is. Egyébként pedig karateleckéket hölgyek is vehetnek... Cseke Hajnalka Reformátusok világtalálkozója (MTI) Elkészült a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozójának végleges programja. A találkozót megnyitó istentiszteletre június 21-én, a budapesti Kisstadionban kerül sor, ahol Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke mond megnyitót. Június 22-től Debrecen lesz a fő színhelye a rendezvényeknek. Az ünnepi istentiszteletet a nagyerdei stadionban tartják, ahol Tőkés László nagyváradi református püspök hirdet igét. A nagyszabású ünnepi istentiszteleten Hegedűs Lóránt püspök, a zsinat lelkész elnöke vezetésével 200 lelkész fog úrvacsorát osztani. A honvédség parancsnoka felmentését kérte... „Nem tudom, hogy a háttérben milyen tendenciák uralkodnak’ — mondja Lőrincz Kálmán Felmentését kéri a Magyar Honvédség parancsnoka, mivel úgy érzi, nem tud élni törvényadta jogaival, s így a felelősséget sem vállalhatja. Többen úgy vélik, a Honvédelmi Minisztérium maga alá akarja gyűrni a honvédséget, és így a köztársasági elnök főparancsnoki jogkörét kívánja gyengíteni. — Az az igazság, hogy valóban kértem a felmentést a beosztásom alól — mondta Lőrincz Kálmán altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka, amikor arrólkérdeztünk, hogy igaz-e a távozásával kapcsolatos híd. Keleti György hétfőn lapunknak elmondta, hogy információ hiányában az ügyben nem tud nyilatkozni: ha a hír igaz, akkor komoly dologról van szó. Pick Róbert ezredes, főhadsegéd, a köztársasági elnök katonai irodájának vezetője arról tájékoztatott: irodájához nem érkezett felmentési kérelem, de ha valaki a hadseregben, ahol adott esetben igen súlyos döntéseketkell hozni, nem tudja vállalni bizonyos körülmények miatt a felelősséget, akkor föl kell állnia. •Lőrincz Kálmán lemondásáról információ hiányában nem nyilatkozott. — Van azonban ennek egy hivatalos útja, — idézzük újra Lőrincz Kálmánt —, hogy hol tart az ügymenet, kinél van éppen a kérelmem, s amíg ez a dolog folyamatban van, addig nem is igen nyilatkozhatok róla — felelte, miután elmondtuk: információink szerint átadta Für Lajos honvédelmi miniszternek a kérelmet. — Milyen indokok alapján kérte a felmentését? Motiválta döntésében az, hogy Für Lajos egy sajtótájékoztatón úgy jellemezte a honvédség parancsnokságát, hogy vízfej a hadsereg testén, s mint ilyen szükségtelen? — Ilyen kijelentések engem nem zavarnak, ez még nem lenne baj. — Úgy érzi, hogy a Honvédelmi Minisztérium saját befolyása alá kívánja vonni a honvédséget, korlátozva ezzel a hadsereg függetlenségét és a köztársasági elnök hatáskörét? — Igen, ilyesmiről van szó. Nem tudom igazából, hogy a háttérben milyen tendenciák uralkodnak. Annyit tudok csak mondani: ha nem tudok élni törvényadta lehetőségemmel, akkor nem tudom felelősséggel vállalni a kialakult helyzetben a vezetést. Az ügy hátteréről Kőszeg Ferenc országgyűlési képviselő a következőket mondta: — A jelenlegi alkotmány és a honvédelmi törvény szerint a hadsereg irányítása a honvédelmi parancsnokság alá tartozik, melynek főparancsnoka a köztársasági elnök. A Honvédelmi Minisztérium jogszabályokkal és törvényi intézkedésekkel irányíthatja csak a hadsereget. A Magyar Honvédség parancsnokát a köztársasági elnök nevezi ki, s ehhez nem szükséges miniszteri vagy miniszterelnöki ellenjegyzés. Ha ő lemond, bizonytalan helyzet áll elő, hogy ki neveziki az új parancsnokot. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy ilyen fontos beosztás esetén nem lehet a kormánytól függetlenül kinevezni valakit, jóllehet a köztársasági elnök megtehetné, hogy önállóan dönt. — Lőrincz Kálmán felmentése után ön szerint milyen lépés várható? — Nem tudom, ez kérdéses. Több jel mutat arra, hogy a Honvédelmi Minisztérium meg akarja szerezni a honvédség közvetlen irányításának jogkörét, ebben az esetben a köztársasági elnök főparancsnoki posztja jelképessé válik. Szerintem a pártsemleges, kormánytól független hadsereg fontos stabilizációs tényező. Ha olyan személycserék történnek a hadseregben, melyek legfőbb motivációja a kormány iránti lojalitás, akkor nem valósul meg az alkotmány által biztosított függetlenség. Lőrincz Kálmán felmentési kérelmét nem biztos, hogy Göncz Árpád elfogadja, szerintem az új honvédelmi törvény vitája előtt — mely kétharmados törvény, s ez esetben nagy vita várható, mert a kormány és az ellenzék álláspontja nagyban különbözik — meg kell őrizni a honvédség pártsemleges szakmai irányítását. Mécs Imre, a parlament honvédelmi bizottságának alelnöke az ügy hátteréről a következőket mondta: — Az újságokból értesültem a hírről, s őszintén megmondva, nem lepődtem meg. A Honvédelmi Minisztériummal folytatott vitámban már kifejtettem, hogy a honvédséget az alkotmánnyal ellentétesen nem lehet átszervezni, nem lehet kész tényként elfogadni azt, hogy az alkotmány majd megváltozik. Törvényességi szempontból sem lehet tehát feleslegesnek ítélni a Magyar Honvédség parancsnokságát, de politikai szempontból sem, hiszen egy esetleges kormányváltásra is felkészülve hosszú távon kell a katonai struktúrát kiépíteni. Felelős kormánytag nem tehet olyan kijelentést, hogy a parancsnokság „vízfej" a hadsereg testén, mert ez bizonytalanságot jelent a nép, a külföld, és a hivatásos katonatisztek körében. Lőrincz Kálmán is a helyzet tarthatatlansága miatt mondott le. Lemondása egy reakció azokra a kormányzati lépésekre, amelyek azt mutatják, hogy a kormány saját hatáskörébe akarja vonni a hadsereget. A hatásköri törvény a hadsereg igazgatására vonatkozó fejezetének utolsó paragrafusa is azt tartalmazza, hogy a Honvédelmi Minisztérium irányítása alá vonja a honvédséget. A hatalommegosztás szempontjából pedig fontos, hogy a végrehajtói hatalomtól független hadsereg létezzék. Az új honvédelmi törvényről nem tudok egyelőre semmit, nem kaptam róla tájékoztatást (sümegi) Második minisztérium Ritka megtiszteltetés érte még húsvét előtt a Magyar Nemzet szerkesztőségét. Legalább két méter hosszúságú telefaxot juttatott el címünkre dr. Kelemen Endre, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára. Történt pedig ez közvetlenül azután, hogy közigazgatási államtitkár társával együttesen győzködték a sajtót az Országgyűlés által elfogadott népegészségügyi és tisztiorvosi törvény kiválóságáról. Nincs abban semmi rendkívüli természetesen, ha egy törvénytervezet előterjesztője utólag is agitál a maga igaza mellett, hogy a szkeptikus sajtót jobb belátásra bírja. Van ugyanis néhányunknak olyan érzésünk, hogy a nem kis költséggel járó új országos szervezet létrehozása egyfajta hatalmi struktúra is egyben, amely majd tovább kurtítja a jogokban, lehetőségekben amúgy sem bővelkedő önkormányzatok illetékességét. A máris második minisztériumnak elkeresztelt hálózat — csúcsán az országos tisztifőorvossal, közigazgatási államtitkári fizetéssel — létrejötte ugyanis azt feltételezi, hogy a megyei felügyelettől megszabadult önkormányzatok eleve alkalmatlanok egészségvédelmi feladatok ellátására. A politikai államtitkár — faxa bevezetőjében — ezt a feltételezést azzal utasítja vissza, hogy túlzott központosítási törekvésről, miszerint mindent egy mamutszervezetbe akarnának gyömöszölni, szó sincs. Pszichiáterként azonban azt is tudja nyilván, hogy a társadalomban meglevő aggályokat, s mi több, félelmeket illik komolyan venni. Ő azonban könnyedén átlép „az egyébként szociális érzékenységű” sajtó érvein, s frontális támadást intéz a paternalista kommunista állam ellen, amely „olyan atyja volt a népnek, mint az ógörögök főistene, Kronos, aki felfalta gyermekeit". „Legfőképp érték az ember!” — jelentették ki a marxista munka- és haláltáborok szervezői. Hosszú felsorolás következik ezután, hogy „miközben a szocializmus fényes horizontját festegetténk elénk”, hogyan lettünk elsők a korai halálozásban, s egyéb, a népegészségügyünket jellemző szörnyűségekben. Nem értem ugyan, hogy valaminek az elfogadtatása mellett miért kell változatlanul politikai érveket is felhozni,azt azonban halkan megjegyezném, hogy a marxista egészségügy intézményesen nem vett részt munka- és haláltáborok szervezésében. Még azt is hozzátenném — és talán épp ez szólhat a köjálok átszervezése, beolvasztása ellen —, hogy közegészségügyi és járványügyi téren történtek érdemi változások az elmúlt évtizedekben. Gondoljon csak az államtitkár úr a morbus hungaricus visszaszorítására, a BCG-re és egyéb, gyermekkorban kötelező oltásokra, amelyek — s talán József Attilát elfogadhatjuk hiteles tanúként — elejét vették „ezernyifajta népbetegségnek, szapora csecsemőhalálnak”. Vagy hogy a közelmúlt egyik, még a rendszerváltást megelőző népegészségügyi intézkedését említsem: hazánkban szűrnek AIDS-re minden levett vért, és gyakorlatilag ennek köszönhető, hogy a WHO még mindig a gyengén fertőzött országok között tart számon minket. Miközben kétség kívül feltartóztathatatlan az alkoholizálás, aggasztó mértéket öltenek az öngyilkosságok, aminek visszaszorítását Kelemen doktor a tisztiorvosi rendelet hatályosulásától várja. Azáltal, hogy állami feladattá tették megint — mint 1938-ban — „a köz egészségének felügyeletét és ezzel függetlenítették a helyi érdekektől”. Tiszteletben tartva az érvek szuverenitását, még inkább a kétségkívül jobbító szándékú elhivatottságot, de azért mégiscsak megkérdezhető: mi a garancia arra, hogy ami 1936-ban állítólag bevált, az napjainkban is jó lesz? S miért kell a kételkedőket címkézni, tudván azt, hogy az egészségügy ma is erősen alulfinanszírozott, amit egyik napról a másikra akár mind a kétszázezer egészségügyi dolgozó habozás nélkül aláírna. Vagyis önmagában egy többféleképpen értelmezhető, igenis centralizált szervezet kiépítése még nem sejteti, hogy belátható időn belül jelentősen javulnának a morbiditási és a mortalitási mutatók. Egyszerűen azért, mert a lakosság egészségromlását — amint azt az ízlésem szerint erőszakosan agitáló politikai államtitkár feltételezi — nem a jól vagy rosszul kialakított egészségügyi struktúra okozta. Ha része van ebben, akkor maximum tíz százalékban, a többi — mint bárhol a világon — az akadálytalanul szennyezett környezet, a rossz munkakörülmények, a lakáshoz jutás kilátástalansága és a szociális biztonság hiányának a rovására írható. S ez így van akkor is, ha kellő érvek híján Kelemen Endre a saját elveitől eltérő érveket képtelen elfogadni, a szocialisták álláspontját pedig egyszerűen csak úgy minősíti a vélhetően valamennyi országos laphoz eljuttatott kinyilatkoztatásában, hogy „ezzel túltették régi önmagukat is”. Nos ez az az attitűd, ami próbált egészségügyi szakíróként arra késztet, hogy kijelentsem: bennem az országos tisztiorvosi hálózat kapcsán újfent egy gyámkodó szer-vezet képe rémlik fel. Még akkor is, ha ezért a politikai államtitkár úr azt vágja a fejemhez, valamennyi kételkedő fejéhez, hogy „az előző rendszerből örökölt gondolati vakvágányba zökkenünk vissza”. Kertész Péter Magyar Nemzet 3 Húsvét Esztergomban... (MTI) Szombaton folytatódtak a nagypénteken megkezdődött húsvéti szertartások az ország legnagyobb templomában, az esztergomibazilikában. Ekkor került sor a Krisztus feltámadását szimbolizáló szertartásokra: a a tűzszentelésre, a gyertyahódolatra és a vízszentelésre. Ezután Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek ünnepi szentmisét celebrált, amelynek keretében kilenc gyermeket — akiket az ország különböző részeiből hoztak Esztergomba — megkeresztelt. A bazilikában nagyszámú hívő részvételével körmenettel fejeződött be a szombati szertartássorozat. ...és Erdélyben (MTI) Erdély azon megyéiben, ahol a lakosság többsége vagy jelentős része magyar, a hétfői nap munkaszüneti nap volt mindazok számára, akik ezen a napon ülték meg Húsvét ünnepét. A szakszervezetek és a vállalatok megállapodásának értelmében a hétfőt valamelyik szombaton dolgozzák majd le. Romániában az ortodox és görögkatolikus vallásúak számára a Húsvét április 8-ra esik ebben az évben. A román televízió első csatornájának szokásos hétfői — nemrég három óráról másfélre csökkentett — magyar nyelvű adása Húsvét hétfőjén az ünnepre való tekintettel két óra húsz perces volt, az előtte sugárzott negyven perces német nyelvű műsorral együtt pedig összesen három órát tett ki a két nemzetiségi nyelven sugárzott ünnepi adás. Önkormányzati rádiók (MTI) Bár a frekvenciamoratórium érvényben van, és annak feloldásáig újabb műsorszórási engedélyt senki sem kaphat, a stúdiómagnókat és rádiótechnikai készülékeket gyártó Mechanikai Laboratóriumból kapott információk szerint nagy az érdeklődés a vállalat kis- és közepes teljesítményű URH-adói és ministúdiói iránt. Konkrét érdeklődők eddig negyvenen voltak, többen már árajánlatot is kaptak. Érdekes módon az érdeklődők nagy része a helyi önkormányzatok közül kerül ki. Az esetleges moratóriumfeloldást, amelyre köztudottan az új sajtótörvény alapján kerülhet sor, a Mechanikai Laboratórium jó üzlet reményében ugrásra készen várja. Fotex-közgyűlés (MTI) A Fotex Első Amerikai— Magyar Fotószolgáltatási Rt. rendes évi közgyűlése 1,3 milliárdos alaptőke-emelésről és részvényenként 7 forintos részesedés kifizetéséről döntött pénteken, Budapesten. A tavaly év elején még csak száz főt foglalkoztató kft. szeptemberi részvénytársasággá való alakulása után mára olyan holdinggá vált, amely több mint 3 ezer embernek ad munkát és alaptőkéje meghaladja a 4 milliárd forintot. BM-állásfoglalás a fővárosi törvényről Az elmúlt hetekben sok indulatot szítottak azok a viták, amelyek — a fővárosi törvénytervezetet s egyéb jogszabályi kérdésekben — a főváros és a kerületek között folytak. Néhány nppal ezelőtt azonban a felek megállapodtak. Ennek kapcsán a Belügyminisztérium illetékesei most állást foglaltak e témában. Eszerint a kormányzati szervek a fővárosi törvény előkészítése során mindvégig szorosan együttműködtek a fővárosi, valamint a kerületi önkormányzatok vezetőségével; a tervezeteket több fordulóban is egyeztették A törvényjavaslat szakmai előkészítéséért felelős BM fontosnak tartja leszögezni : Budapest közigazgatásának — a fővárosnak az országban betöltött kiemelkedő szerepe és meghatározó jelentősége miatt — kiegyensúlyozottnak és eredményesnek kell lenie. Ugyancsak lényegesnek értékeli azt, hogy a Fővárosi Közgyűlés és a kerületi képviselőtestületek között — az alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló törvény keretei között — olyan hatékony munkamegosztás és együttműködés jöjjön létre, amely a város működőképességét szolgálja. A Belügyminisztérium támogatja a főpolgármester és a kerületi polgármesterek között létrejött megállapodás minden olyan elképzelését, amely az önkormányzati jogok megvalósítását szolgálja. A város egysége, működőképessége érdekében a Belügyminisztérium is szükségesnek ítéli a főváros bevételi forrásainak bővítését, így például azt, hogy a Fővárosi Közgyűlésnek legyen joga saját hatáskörében adót kivetnie. Mindezek elismerése és tiszteletben tartása mellett azonban — hangsúlyozza az állásfoglalás — nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a megállapodás ne legyen ellentétes az önkormányzatok alapjogaira vonatkozó alkotmányos elvekkel. A főpolgármester és a kerületi polgármesterek megállapodása azonban sajnálatos módon figyelmen kívül hagyja azokat az összefüggéseket, melyeket az állami vagyon önkormányzati tulajdonba adása során indokolt mérlegelni. A BM szükségesnek tartja, hogy az önkormányzatok tulajdonának szabályozása más fontos gazdasági, társadalmi kérdések rendezésével egyidejűleg történjen. A BM egyetért azzal, hogy a fővárost és a kerületeket az önkormányzati vagyon az általuk végzett közfeladatokkal arányosan illesse meg. Nem támogatja azonban, hogy olyan állami vagyon kerüljön az önkormányzatokhoz, melyeket az önkormányzati törvény nem tartalmaz. A Belügyminisztérium a fővárosi törvényben az Országgyűléshez beterjesztett javaslattal egyezően — azoknak a szabályoknak a beiktatását javasolja, melyek az önkormányzati tulajdonnak a főváros és a kerületek közötti megoszlására vonatkoznak. Egyéb önkormányzati tulajdont érintő kérdésekben a fővárosnak nincsenek olyan sajátosságai, melyek a valamennyi önkormányzatra érvényes rendelkezésekre való eltérést indokolnák — fejeződik be a Belügyminisztérium állásfoglalása.