Magyar Nemzet, 1991. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-02 / 76. szám

KEDD, 1991. április 2. MAGYARORSZÁG, ÁPRILIS 1. KÉRI FELMENTÉSÉT a Magyar Honvédség parancsnoka — nyilat­kozta lapunknak az érintett Lőrinci Kálmán altábornagy. Mint el­mondta, úgy érzi, a Honvédelmi Minisztérium a befolyása alá akarja vonni a honvédséget, amihez nem kíván asszisztálni. A helyzet alkot­mányjogilag, politikailag is pikáns, hiszen a parancsnok felmentésé­ről, illetve kinevezéséről a köztársasági elnök dönt, miniszteri ellen­­jegyzés nélkül. Azt azonban az ellenzéki politikusok is elismerik, hogy ilyen fontos beosztásba nem lehet valakit a kormánytól függetlenül ki­nevezni. Ha igazak azok a feltételezések, hogy a Honvédelmi Minisz­térium meg akarja szerezni a honvédség közvetlen irányításának jo­gát, akkor nálunk megdőlhet az a polgári demokráciákban általában szokásos és nálunk is eddig működő rendszer, amelyben a katonai és a honvédelmi igazgatási munkát különválasztják, a hadsereget igye­keznek megóvni a napi politikai vitáktól, koalíciós csatározásoktól. Mint emlékezetes, még Kárpáti Ferenc minisztersége alatt választották ketté a minisztériumot, és a honvédség parancsnokságát. Akkor töb­ben azzal vádolták Kárpátit, hogy a tábornoki kar egy része így próbál­ja hatalmát átmenteni az új rendszer idejére, és ő ehhez nyújt segít­séget Időközben az új alkotmány széles jogköröket adott a fegyveres erők főparancsnokának, a köztársasági elnöknek. Egyes kormánypárti körök ezt régóta sérelmezik, és korábban is történtek kísérletek arra, hogy a köztársasági elnök főparancsnoki jogait csökkentsék. Egyes szakértők ide sorolják a Határőrség tervezett átalakítását. A Határőr­ség jelenleg szintén a fegyveres erők része, így annak a főparancsno­ka is a köztársasági elnök. Ha átszervezése után fegyveres testületté minősítik, kikerülne az elnök hatásköréből. Akárhogy is lesz, most ar­ról nem szabad senkinek megfeledkeznie: kormányok jönnek-mennek a demokrácia szabályai szerint, de a honvédség struktúráját hosszú távra kell kiépíteni, nem alakíthatja azt át minden kormány a saját ízlése szerint. ESEMÉNYTELENÜL TELTEK a húsvéti ünnepek az országban. A heves politikai csatározások között lélegzetvételnyi, szünet következett be. Talán maradt idejük a politikusoknak elgondolkodni arról, hogyan tovább. Hiszen a parlamentnek alapvető fontosságú kérdésekről kell határoznia. A pártoknak felelniük kell a Fidesz hatpárti tárgyalások­ra vonatkozó felhívására is. Feladat lesz tehát bőven. A DEMOKRÁCIA NEMCSAK CSUPA JÓT jelent. Legalábbis ez de­rül ki tudósításunkból, amely arról számol be, hogy egyre gyakrabban fenyegetnek meg bűnözők bírókat. Harsány demagógok is színre léptek, úgy érzik, itt az ő idejük. A demokráciához hozzátartozik az is, hogy elhangozhatnak nekünk nem tetsző vélemények is, ám aki fellépésé­vel a demokráciát veszélyezteti, az ellen törvényes úton el lehet járni. D. J­ Dulakodásból tömegverekedés Bírák félelemben „Megöllek! Winchesterrel ir­tom ki­­s családodat, ha kisza­badulok !” Talán azt hinnék, hogy egy amerikai krimiből idéztem. De nem. A­­fenyegetés valós. Ma­gyarországon, egy dél-dunántúli város bírósági folyosóján hang­zott el alig (egy hónapja, egy ítélet előtt álló őrizetes kiabál­ta a bírónak. A társadalmi feszültségek nö­vekedésével mintha csak mind­egy volna , a bűnözőknek, hogy az ellenük felhozott vádat kiterjesz­tik a bíróság megsértésével is, vagy sem, indulataikat szabadjá­ra engedve fenyegetik meg a bí­rákat. Kis cetliken, levélben üzengetnék az ügyüket tárgyaló bírónak. Sajnos, nemegyszer tettlegességre is sor kerül.... — A közelmúltban, az egyik Borsod megyei városi bíróságon az alperes a tárgyalóteremben rávetette magát a bírónőre — me­séli dr. Szigeti Ágnes igazságügyi minisztériumi főosztályvezető.­­ Hasonló eset történt az egyik Veszprém megyi bíróságon is, amikor a tárgyalóteremben, íté­lethirdetés közben a vádlottak és hozzátartozóik a börtönőrökre támadtak. Dulakodás tört ki, amely végül tömegverekedéssé fa­jult, s közben a bíróság tagjait is életveszélyesen megfenyegették. Az „eseményeknek” a helyszínre érkező rendőrök tudtak csak vé­get vetni. Alig lehetett megfékez­ni azt az indulatos férfit is, aki az egyik dunántúli munkaügyi bíróságon, ittas állapotban bán­talmazta a bírónőt. Gyilkossággal fenyegetőzött, mert a bíróság el­utasította a keresetét. Természe­tesen mindegyik esetben hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt eljárás indult.­­ Előfordult az is, hogy a rendőrségtől kellett védelmet kérni a bírák számára, mert a vádlottak­­életveszélyesen megfe­nyegették őket — folytatja dr. Szigeti Ágnes. — A börtönévek alatt so­k elítéltben tovább él a bosszúvágy. Készülnek a szaba­dulásukra, s már előre tervezge­tik, hogy mi módon vesznek elég-­ tételt vélt sérelmeikért. Arra is volt példa, hogy egy megfélem­lített bíró, további támadásoktól tartva, az ország másik részébe költözött. A rendszerváltozás keltette tár­sadalmi feszültségek a bíróságok munkájában is éreztetik hatásu­kat. Egyre szaporodik a bírákat ért fenyegetések száma, és ez ko­moly aggodalomra ad okot. A tárgyalótermekben elhangzott, le­velekben és különböző beadvá­nyokban megfogalmazott fenye­getések — sokszor trágár kiro­hanások — olyan személyektől származnak, akik számára a bí­róság hátrányos döntést hozott, s az ítéletet igazságtalannak ér­zik, nemegyszer elfogultságot sej­tenek mögötte. A cselekmények elszaporodását jelzi, hogy míg 1989- ben 41 esetben indult bün­tetőeljárás hatóság, illetve hiva­talos személy megsértése vétségé­nek alapos gyanúja miatt, addig 1990- ben 80 esetben tettek fel­jelentést hasonló cselekmények miatt.­­ A büntető törvénykönyvben írt paragrafusok önmagukban elegendők ahhoz, hogy a bírák biztonságban érezhessék magukat? — Természetesen a felel­ősségre­­vonási lehetőség önmagában még nem elegendő garancia a tragé­diák megelőzéséhez. Az indulatok megfékezésére a tárgyalótermek­ben elhelyezett riasztóberende­zések és teremőrök sem nyújta­nak védelmet Ezért az igazság­ügyi szervezet feltételeinek ja­vítására kidolgozott tervünkben szerepel a bírósági épületek olyan belső kialakítása, ahol a bírák dolgozószobái, valamint a tárgyalótermek és az ügyfelek számára is nyitva álló helyiségek jól elkülöníthetők. Tervezzük, hogy a támadások esetére védel­met nyújtó berendezéseket sze­relünk fel. Reméljük, hogy a kor­mány és a parlament a követke­ző évekre folyamatosan biztosít fedezetet mindehhez. Számos nyugati országban szá­mítógéppel tartják nyilván, hogy melyik elítélt mikor szabadul, ki tartóztatta le, ki tárgyalta az ügyét, s esetleg kiket fenyege­tett meg életveszélyesen. Erről az érintettek tájékoztatást kap­nak, s felhívják a figyelmüket a szükséges óvintézkedésekre is. Nálunk ilyen adatszolgálta­tás nincs, bár ez már — azt hiszem — az igazságszolgáltatásban dolgo­zók álmai netovábbja lenne. Sok­kal nagyobb baj, hogy bíróságaink nyolcvan százaléka lerobbant, málladozó falú épületben műkö­dik. A bírák túlterheltek, az ad­minisztráció létszámhiánnyal küzd, s főleg az, hogy nyugdíjas teremőrök vigyázzák a rendet, akik már annak is örülnek, ha a lift meghibásodása esetén fel­jutnak a harmadik emeletre, nem­hogy megfékezzék a megvadult bűnözőiket. Az államháztartás helyzete pedig mindenki által ismert. Mielőtt elfelejteném: a bírák több mint 50 százaléka nő. De ez tulajdon­képpen mellékes is. Egyébként pedig karateleckéket hölgyek is vehetnek... Cseke Hajnalka Reformátusok világtalálkozója (MTI) Elkészült a Magyar Re­formátusok II. Világtalálkozójá­nak végleges programja. A talál­kozót megnyitó istentiszteletre jú­nius 21-én, a budapesti Kisstadi­onban kerül sor, ahol Kocsis Ele­mér, a Tiszántúli Református Egy­házkerület püspöke mond megnyi­tót. Június 22-től Debrecen lesz a fő színhelye a rendezvényeknek. Az ünnepi istentiszteletet a nagy­erdei stadionban tartják, ahol Tőkés László nagyváradi refor­mátus püspök hirdet igét. A nagy­szabású ünnepi istentiszteleten Hegedűs Lóránt püspök, a zsinat lelkész­ elnöke vezetésével 200 lelkész fog úrvacsorát osztani. A honvédség parancsnoka felmentését kérte... „Nem tudom, hogy a háttérben milyen tendenciák uralkodnak’ — mondja Lőrincz Kálmán Felmentését kéri a Magyar Honvédség parancsnoka, mivel úgy érzi, nem tud élni törvény­adta jogaival, s így a felelőssé­get sem vállalhatja. Többen úgy vélik, a Honvédelmi Minisztéri­um maga alá akarja gyűrni a honvédséget, és így a köztársa­sági elnök főparancsnoki jog­körét kívánja gyengíteni. — Az az igazság, hogy valóban kértem a felmentést a beosztásom alól — mondta Lőrincz Kálmán altábornagy, a Magyar Honvéd­ség parancsnoka, amikor arról­­kérdeztünk, hogy igaz-e a távo­zásával kapcsolatos híd. Keleti György hétfőn lapunk­nak elmondta, hogy információ hiányában az ügy­ben nem tud nyilatkozni: ha a hír igaz, akkor komoly dologról van szó. Pick Róbert ezredes, főhadse­géd, a köztársasági elnök katonai irodájának vezetője arról tájé­koztatott: irodájához nem érke­zett felmentési kérelem, de ha valaki a hadseregben, ahol adott eset­ben igen súlyos döntéseket­­kell hozni, nem tudja vállalni bizonyos körülmények miatt a fe­lelősséget, akkor föl kell állnia. •Lőrincz Kálmán lemondásáról in­formáció hiányában nem nyilat­kozott. — Van azonban ennek egy hi­vatalos útja, — idézzük újra Lő­rincz Kálmánt —, hogy hol tart az ügymenet, kinél van éppen a kérelmem, s amíg ez a dolog fo­lyamatban van, addig nem is igen nyilatkozhatok róla — felel­te, miután elmondtuk: informá­cióink szerint átadta Für Lajos honvédelmi miniszternek a kérel­met. — Milyen indokok alapján kér­te a felmentését? Motiválta dön­tésében az, hogy Für Lajos egy sajtótájékoztatón úgy jellemezte a honvédség parancsnokságát, hogy vízfej a hadsereg testén, s mint ilyen szükségtelen? — Ilyen kijelentések engem nem zavarnak, ez még nem len­ne baj. — Úgy érzi, hogy a Honvédel­mi Minisztérium saját befolyása alá kívánja vonni a honvédséget, korlátozva ezzel a hadsereg füg­getlenségét és a köztársasági el­nök hatáskörét? — Igen, ilyesmiről van szó. Nem tudom igazából, hogy­ a hát­térben milyen tendenciák ural­kodnak. Annyit tudok csak mon­dani: ha nem tudok élni törvény­­adta lehetőségemmel, akkor nem tudom felelősséggel vállalni a ki­alakult helyzetben a vezetést. Az ügy hátteréről Kőszeg Fe­renc országgyűlési képviselő a következőket mondta: — A jelenlegi alkotmány és a honvédelmi törvény szerint a hadsereg irányítása a honvédelmi parancsnokság alá tartozik, mely­nek főparancsnoka a köztársasági elnök. A Honvédelmi Minisztéri­um jogszabályokkal és törvényi intézkedésekkel irányíthatja csak a hadsereget. A Magyar Honvéd­ség parancsnokát a köztársasági elnök nevezi ki, s ehhez nem szükséges miniszteri vagy mi­niszterelnöki ellenjegyzés. Ha ő lemond, bizonytalan helyzet áll elő, hogy ki nevezi­­ki az új pa­rancsnokot. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy ilyen fontos beosztás esetén nem lehet a kormánytól függetlenül kinevezni valakit, jól­lehet a köztársasági elnök meg­tehetné, hogy önállóan dönt. — Lőrincz Kálmán felmentése után ön szerint milyen lépés vár­ható? — Nem tudom, ez kérdéses. Több jel mutat arra, hogy a Hon­védelmi Minisztérium meg akar­ja szerezni a honvédség közvet­len irányításának jogkörét, ebben az esetben a köztársasági elnök főparancsnoki posztja jelképessé válik. Szerintem a pártsemleges, kormánytól független hadsereg fontos stabilizációs tényező. Ha olyan személycserék történnek a hadseregben, melyek legfőbb mo­tivációja a kormány iránti loja­litás, akkor nem valósul meg az alkotmány által biztosított füg­getlenség. Lőrincz Kálmán fel­mentési kérelmét nem biztos, hogy Göncz Árpád elfogadja, szerintem az új honvédelmi tör­vény vitája előtt — mely kéthar­mados törvény, s ez esetben nagy vita várható, mert a kormány és az ellenzék álláspontja nagyban különbözik — meg kell őrizni a honvédség pártsemleges szakmai irányítását. Mécs Imre, a parlament hon­védelmi bizottságának alelnöke az ügy hátteréről a következőket mondta: — Az újságokból értesültem a hírről, s őszintén megmondva, nem lepődtem meg. A Honvé­delmi Minisztériummal folytatott vitámban már kifejtettem, hogy a honvédséget az alkotmánnyal ellentétesen nem lehet átszervezni, nem lehet kész tényként elfogad­ni azt, hogy az alkotmány majd megváltozik. Törvényességi szem­pontból sem lehet tehát felesle­gesnek ítélni a Magyar Honvédség parancsnokságát, de politikai szempontból sem, hiszen egy eset­leges kormányváltásra is felké­szülve hosszú távon kell a katonai struktúrát kiépíteni. Felelős kor­mánytag nem tehet olyan kijelen­tést, hogy a parancsnokság „víz­fej" a hadsereg testén, mert ez bi­zonytalanságot jelent a nép, a kül­föld, és a hivatásos katonatisztek körében. Lőrincz Kálmán is a helyzet tarthatatlansága miatt mondott le. Lemondása egy reak­ció azokra a kormányzati lépések­re, amelyek azt mutatják, hogy a kormány saját hatáskörébe akarja vonni a hadsereget. A hatásköri törvény a hadsereg igazgatására vonatkozó fejezetének utolsó pa­ragrafusa is azt tartalmazza, hogy a Honvédelmi Minisztérium irá­nyítása alá vonja a honvédséget. A hatalommegosztás szempontjá­­­ból pedig fontos, hogy a végrehaj­tói hatalomtól független hadsereg létezzék. Az új honvédelmi tör­vényről nem tudok egyelőre sem­mit, nem kaptam róla tájékozta­tást (sümegi) Második minisztérium Ritka megtiszteltetés érte még húsvét előtt a Magyar Nemzet szerkesztőségét. Legalább két mé­ter hosszúságú telefaxot juttatott el címünkre dr. Kelemen Endre, a Népjóléti Minisztérium politi­kai államtitkára. Történt pedig ez közvetlenül azután, hogy köz­­igazgatási államtitkár társával együttesen győzködték a sajtót az Országgyűlés által elfogadott nép­egészségügyi és tisztiorvosi tör­vény kiválóságáról. Nincs abban semmi rendkívüli természetesen, ha egy törvénytervezet előterjesz­tője utólag is agitál a maga iga­za mellett, hogy a szkeptikus saj­tót jobb belátásra bírja. Van ugyanis néhányunknak olyan ér­zésünk, hogy a nem kis költség­gel járó új országos szervezet lét­rehozása egyfajta hatalmi struk­túra is egyben, amely majd tovább kurtítja a jogokban, lehetőségek­ben amúgy sem bővelkedő ön­­kormányzatok illetékességét. A máris második minisztériumnak elkeresztelt hálózat — csúcsán az országos tisztifőorvossal, közigaz­gatási államtitkári fizetéssel — létrejötte ugyanis azt feltételezi, hogy a megyei felügyelettől meg­szabadult önkormányzatok eleve alkalmatlanok egészségvédelmi feladatok ellátására. A politikai államtitkár — faxa bevezetőjében — ezt a feltétele­zést azzal utasítja vissza, hogy túlzott központosítási törekvésről, miszerint mindent egy mamut­szervezetbe akarnának gyömöszöl­ni, szó sincs. Pszichiáterként azon­ban azt is tudja nyilván, hogy a társadalomban meglevő aggá­lyokat, s mi több, félelmeket il­lik komolyan venni. Ő azonban könnyedén átlép „az egyébként szociális érzékenységű” sajtó ér­vein, s frontális támadást intéz a paternalista kommunista állam ellen, amely „olyan atyja volt a népnek, mint az ógörögök főiste­ne, Kronos, aki felfalta gyerme­keit". „Legfőképp érték az em­ber!” — jelentették ki a marxista munka- és haláltáborok szervezői. Hosszú felsorolás következik ezután, hogy „miközben a szocia­lizmus fényes horizontját feste­­getténk elénk”, hogyan lettünk el­sők a korai halálozásban, s egyéb, a népegészségügyünket jellemző szörnyűségekben. Nem értem ugyan, hogy vala­minek az elfogadtatása mellett miért kell változatlanul politikai érveket is felhozni,­­azt azonban halkan megjegyezném, hogy a marxista egészségügy intézmé­nyesen nem vett részt munka- és haláltáborok szervezésében. Még azt is hozzátenném — és talán épp ez szólhat a köjálok átszer­vezése, beolvasztása ellen —, hogy közegészségügyi és járvány­ügyi téren történtek érdemi vál­tozások az elmúlt évtizedekben. Gondoljon csak az államtitkár úr a morbus hungaricus visszaszorí­tására, a BCG-re és egyéb, gyer­mekkorban kötelező oltásokra, amelyek — s talán József Attilát elfogadhatjuk hiteles tanúként — elejét vették „ezernyifajta nép­betegségnek, szapora csecsemő­­halálnak”. Vagy hogy a közel­múlt egyik, még a rendszerváltást megelőző népegészségügyi intéz­kedését említsem: hazánkban szűrnek AIDS-re minden levett vért, és gyakorlatilag ennek kö­szönhető, hogy a WHO még min­dig a gyengén fertőzött országok között tart számon minket. Mi­közben kétség kívül feltartóztat­hatatlan az alkoholizálás, ag­gasztó mértéket öltenek az öngyil­kosságok, aminek visszaszorítását Kelemen doktor a tisztiorvosi rendelet hatályosulásától várja. Azáltal, hogy állami feladattá tet­ték megint — mint 1938-ban — „a köz egészségének felügyeletét és ezzel függetlenítették a helyi érdekektől”. Tiszteletben tartva az érvek szuverenitását, még inkább a két­ségkívül jobbító szándékú elhi­vatottságot, de azért mégiscsak megkérdezhető: mi a garancia ar­ra, hogy ami 1936-ban állítólag bevált, az napjainkban is jó lesz? S miért kell a kételkedőket cím­kézni, tudván azt, hogy az egész­ségügy ma is erősen alulfinanszí­rozott, amit egyik napról a másik­ra akár mind a kétszázezer egész­ségügyi dolgozó habozás nélkül aláírna. Vagyis önmagában egy többféleképpen értelmezhető, igenis centralizált szervezet ki­építése még nem sejteti, hogy be­látható időn belül jelentősen ja­vulnának a morbiditási és a mor­talitási mutatók. Egyszerűen azért, mert a lakosság egészségromlását — amint azt az ízlésem szerint erőszakosan agitáló politikai ál­lamtitkár feltételezi — nem a jól vagy rosszul kialakított egész­ségügyi struktúra okozta. Ha ré­sze van ebben, akkor maximum tíz százalékban, a többi — mint bárhol a világon — az akadályta­lanul szennyezett környezet, a rossz munkakörülmények, a la­káshoz jutás kilátástalansága és a szociális biztonság hiányának a rovására írható. S ez így van akkor is, ha kellő érvek híján Kelemen Endre a sa­ját elveitől eltérő érveket képte­len elfogadni, a szocialisták állás­pontját pedig egyszerűen csak úgy minősíti a vélhetően valamennyi országos laphoz eljuttatott kinyi­latkoztatásában, hogy „ezzel túl­tették régi önmagukat is”. Nos ez az az attitűd, ami próbált egész­­­ségügyi szakíróként arra késztet, hogy kijelentsem: bennem az or­szágos tisztiorvosi hálózat kap­csán újfent egy gyámkodó szer-­­vezet képe rémlik fel. Még ak­kor is, ha ezért a politikai állam­titkár úr azt vágja a fejemhez, valamennyi kételkedő fejéhez, hogy „az előző rendszerből örökölt gondolati vakvágányba zökke­nünk vissza”. Kertész Péter Magyar Nemzet 3 Hú­svét Esztergomban... (MTI) Szombaton folytatódtak a nagypénteken megkezdődött húsvéti szertartások az ország legnagyobb templomában, az esz­tergomi­­bazilikában. Ekkor ke­rült sor a Krisztus feltámadását szimbolizáló szertartásokra: a a tűzszentelésre, a gyertyahódo­latra és a vízszentelésre. Ezután Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek ünnepi szentmi­sét celebrált, amelynek keretében kilenc gyermeket — akiket az or­szág különböző részeiből hoztak Esztergomba — megkeresztelt. A bazilikában nagyszámú hívő rész­vételével körmenettel fejeződött be a szombati szertartássorozat. ...és Erdélyben (MTI) Erdély azon megyéiben, ahol a lakosság többsége vagy je­lentős része magyar, a hétfői nap munkaszüneti nap volt mindazok számára, akik ezen a napon ülték meg Húsvét ünnepét. A szakszer­vezetek és a vállalatok megálla­podásának értelmében a hétfőt valamelyik szombaton dolgozzák majd le. Romániában az ortodox és görögkatolikus vallásúak szá­mára a Húsvét április 8-ra esik ebben az évben. A román televízió első csator­nájának szokásos hétfői — nem­rég három óráról másfélre csök­kentett — magyar nyelvű adása Húsvét hétfőjén az ünnepre való tekintettel két óra húsz perces volt, az előtte sugárzott negyven perces német nyelvű műsorral együtt pedig összesen három órát tett ki a két nemzetiségi nyelven sugárzott ünnepi adás. Önkormányzati rádiók (MTI) Bár a frekvenciamo­ratórium érvényben van, és an­nak feloldásáig újabb műsorszó­rási engedélyt senki sem kaphat, a stúdiómagnókat és rádiótechni­kai készülékeket gyártó Mecha­nikai Laboratóriumból kapott in­formációk szerint nagy az érdek­lődés a vállalat kis- és közepes teljesítményű URH-adói és mini­­stúdiói iránt. Konkrét érdeklődők eddig negyvenen voltak, többen már árajánlatot is kaptak. Ér­dekes módon az érdeklődők nagy része a helyi önkormányzatok kö­zül kerül ki. Az esetleges moratóriumfelol­­dást, amelyre köztudottan az új sajtótörvény alapján kerülhet sor, a Mechanikai Laboratórium jó üzlet reményében ugrásra ké­szen várja. Fotex-közgyűlés (MTI) A Fotex Első Amerikai— Magyar Fotószolgáltatási Rt. ren­­­des évi közgyűlése 1,3 milliárdos alaptőke-emelésről és részvé­nyenként 7 forintos részesedés kifizetéséről döntött pénteken, Budapesten. A tavaly év elején még csak száz főt foglalkoztató kft. szeptemberi részvénytársaság­gá való alakulása után mára olyan holdinggá vált, amely több mint 3 ezer embernek ad munkát és alaptőkéje meghaladja a 4 mil­liárd forintot. BM-állásfoglalás a fővárosi törvényről Az elmúlt hetekben sok indula­tot szítottak azok a viták, amelyek — a fővárosi törvénytervezetet s egyéb jogszabályi kérdésekben — a főváros és a kerületek között folytak. Néhány n­ppal ezelőtt azonban a felek megállapodtak. Ennek kapcsán a Belügyminiszté­rium illetékesei most állást fog­laltak e témában. Eszerint a kormányzati szervek a fővárosi törvény előkészítése so­rán mindvégig szorosan együtt­működtek a fővárosi, valamint a kerületi önkormányzatok vezető­ségével; a tervezeteket több for­dulóban is egyeztették A törvény­­javaslat szakmai előkészítéséért felelős BM fontosnak tartja leszö­gezni : Budapest közigazgatásának — a fővárosnak az országban be­töltött kiemelkedő szerepe és meghatározó jelentősége miatt — kiegyensúlyozottnak és eredmé­nyesnek kell lenie. Ugyancsak lé­nyegesnek értékeli azt, hogy a Fő­városi Közgyűlés és a kerületi képviselőtestületek között — az alkotmány és a helyi önkormány­zatokról szóló törvény keretei kö­zött — olyan hatékony munka­­megosztás és együttműködés jöj­jön létre, amely a város működő­képességét szolgálja. A Belügy­minisztérium támogatja a főpol­gármester és a kerületi polgár­­mesterek között létrejött megálla­­podás minden olyan elképzelését, amely az önkormányzati jogok megvalósítását szolgálja. A város egysége, működőképessége érde­kében a Belügyminisztérium is szükségesnek ítéli a főváros be­vételi forrásainak bővítését, így­ például azt, hogy a Fővárosi Köz­gyűlésnek legyen joga saját ha­táskörében adót kivetnie. Mindezek elismerése és tiszte­letben tartása mellett azonban — hangsúlyozza az állásfoglalás — nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a megállapodás ne legyen el­lentétes az önkormányzatok alap­jogaira vonatkozó alkotmányos elvekkel. A főpolgármester és a kerületi polgármesterek megálla­podása azonban sajnálatos módon figyelmen kívül hagyja azokat az összefüggéseket, melyeket az álla­mi vagyon önkormányzati tulaj­donba adása során indokolt mér­legelni. A BM szükségesnek tart­ja, hogy az önkormányzatok tulaj­donának szabályozása más fontos gazdasági, társadalmi kérdések rendezésével egyidejűleg történ­jen. A BM egyetért azzal, hogy a fő­várost és a kerületeket az önkor­mányzati vagyon az általuk vég­­zett közfeladatokkal arányosan illesse meg. Nem támogatja azon­ban, hogy olyan állami vagyon kerüljön az önkormányzatokhoz, melyeket az önkormányzati tör­vény nem tartalmaz. A Belügy­minisztérium a fővárosi törvény­be­n az Országgyűléshez beter­jesztett javaslattal egyezően — azoknak a szabályoknak a beik­tatását javasolja, melyek az ön­­kormányzati tulajdonnak a fővá­ros és a kerületek közötti megosz­lására vonatkoznak. Egyéb önkor­mányzati tulajdont érintő kérdé­sekben a fővárosnak nincsenek olyan sajátosságai, melyek a va­lamennyi önkormányzatra érvé­nyes rendelkezésekre való elté­rést indokolnák — fejeződik be a Belügyminisztérium állásfogla­lása.

Next