Magyar Nemzet, 1991. június (54. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
2 Magyar Nemzet SPD-kongresszus Brémában Vita a német kéksisakosok bevetéséről Bonn, május 31. ■Nem sok meglepetéssel szolgált eddig a Német Szociáldemokrata Párt kedden kezdődött brémai kongresszusa. A megnyitó napon Hans-Jochen Vogel távozó pártelnök vont mérleget a párt helyzetéről, s elemzése ,bizony, diadaljelentések sorává kerekedet. Vogel, aki Willy Brandt négy évvel ezelőtti visszavonulása óta állott az SPD élén, s a Bundestag-frakciónak továbbra is elnöke maradt, az össznémet SPD létrejöttét, az 1989. decemberi — igaz, azóta némileg feledésbe merült — elvi pártprogramot, s a nyugatnémet tartományi választási sikereket sorolta föl a pártvívmányok között. Persze, e mérlegelés másik serpenyőjébe a tavaly decemberi országos éskelet-németországi választások igen szerény eredményei állnak, ám Vogel e kudarcot azzal magyarázta, hogy most a CDU aratta le Willy Brandt és Helmut Schmidt hajdani keleti politikájának termését. A búcsúzó pártelnök beszámolója így azonban kissé rózsaszínűvé sikeredett. Szó nem esik benne arról a politikai fiaskóról amely a keletnémet fordulattal érte az SPD-t. Ez a párt teljességgel felkészületlenül, valóságos bénultságban fogadta az eseményeket. A nyugatnémet szociáldemokrácia az elmúlt évtizedekben ugyanis még az ünnepi szónoklatok retorikájából is száműzte a német egyesítés gondolatát. Nemcsak kényszerűen megbékélt a jaltai viszonyokkal az enyhülés éveiben, hanem az ideológiai elhatárolódást is jórészt föladta, s még 1989 forró őszén is az NSZEP-vel flörtölt. Ennek tulajdonítható, hogy az SPD mindmáigen csupán a kormánypolitika kritikájára szorítkozik, s — nemegyszer kissé demagóg — jelszavakat pufogtat A legjobb szociáldemokrata politikát ma paradox módon a CDU csinálja, keservesen küszködve a volt NDK-val Németország nyakába szakadt gazdasági és szociális csődtömeggel, míg az SPD csak bírál és vitázik, olykor mindenáron. Egy önálló, markáns, s a CDU-étől különböző profil kialakítása a német szociáldemokraták egyik legsürgősebb feladata, főleg nyugatnémet párt ez az SPD ma is. Ez mind világosabban látszik a kongresszus vitáit figyelve. Magyarázható e tény a keletnémet pártszervezetek egyelőre igen szerény erejével, s azzal, hogy a párt meghatározó egyéniségei mind-mind a régi tartományokból kerültek ki. Hogy menynyire süket avolt NDK problémáira egy Oscar Lafontaine, az tavaly igencsak szemléletesen kiderült, de a szerdán közfelkiáltással pajzsra emelt új elnök, Björn Engholm is az elmúlt évtizedek nyugatnémet problémáinak bűvkörében, és Súlyponti céljai között a következetes békepolitika, az atomenergia elvetése és az autómentes város eszménye áll. Kérdés azonban, hogy a Trabantjából Opelbe, Golfba, Fordba átült keletnémet munkanélkülit épp ezek a célkitűzések lelkesítik-e leginkább. A brémai pártkongressszust szemlélve, mind szembeszökőbb, hogy az SPD szinte belefullad saját jelszavaiba. Mert flózungokban aztán nincsen hiány. „Nem nagyszájúság kell, hanem beleérző képesség. Nem kolonialista mentalitás, hanem segítőkészség", hangoztatta Engholm is. Mindazok, akik az új tartományok igazán égető konkrét problémáira utalnak, legfeljebb udvarias tapsot kapnak, amelyből kiérződik az a lesajnáló szemlélet is, amellyel a nyugatnémet hivatásos SPD pártfurtkolonáriusok a keletnémet újoncokat kezelik. Márpedig az olyan általánosságban maradó, s megintcsak jelszó szintű követelések, mint „munkát és szociális igazságosságot", keveset ígérnek. Aligha véletlen, hogy a kongreszszus — úgymond — „nem aprózza el magát” olyan részletkérdések megvitatásával, mint a keletnémet gazdaság, vagy az állami szubvenciók problematikája. A várakozásoknak megfelelően a legnagyobb vita a német kéksisakosok esetleges bevetési lehetősége körül folyik. E kérdés mintegy a párt egész külpolitikai koncepciójának újragondolását helyettesíti. Mindazonáltal egy olyan pártnak, amelynek vezérkara elintézett dologként beszél a legközelebbi, 1994-es választások megnyeréséről, sürgősen ki kell, vagy ki kellene dolgoznia azokat a nemzetközi politikai alapelveket, amelyeket a megnövekedett jelentőségű egyesült Németország reménybeli kormánypártjaként követni szeretne. E téren azonban éppúgy a legélesebb ellentétek figyelhetők meg a pártszervezet minden szintjén, miként a legtöbb vitás kérdésben. Nincs ez másként a Bonn vagy Berlin dilemmával sem. Egyelőre úgy tetszik, hogy kompromiszszumosnak szánt javaslat születik erről pénteken: a küldöttek nem szavaznak a székesfőváros hollétéről, hanem népszavazást javasolnak. Döntsön a nép, akkor senkinek sem kellvállalnia a felelősséget. Csak az a félő, hogy a német szociáldemokrácia nem utoljára keres ilyen döntés előli kibúvókat. Józsa György Gábor Eredménytelen koalíciós tárgyalások Bukarestben Bukarestből jelenti az MTI. Nem közeledtek az álláspontok egy esetleges nemzeti egységkormány megalakításáról aNemzeti Megmentési Front és az ötpárti Konvenció a Demokrácia Megteremtéséért e heti — elnökhelyettesi szintű — tárgyalási fordulóján sem. A kormányzó Front változatlanul elfogadhatatlannak tartja a Nemzeti Liberális Párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, a Román Ökologista Párt és a Román Szociáldemokrata Párt feltételeit. A politikai egyeztetés céljából létrehozott konvenció a miniszteri posztok 50 százalékára tart igényt, s álláspontja szerint a miniszterelnök független személy legyen. A kormánypárt viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a miniszterelnöki bársonyszéket a tavalyi választásokat megnyerő front vezetője, vagyis Petre Roman tartsa meg, a miniszteri tárcáknak pedig csak a 40 százalékát hajlandó átengedni, de azt sem a konvenció tagjának, hanem az egész ellenzéknek. JÓL VÁLASZT, ■■ HA MOST VÁLASZT! A MERKUR Vállalat 1991. évi szállításra megrendeléseket vesz fel - 1991. június 5-től - az alábbi típusú személygépkocsikra: LADA SAMARA (VÁZ 2109) (5 ajtós, 4 sebességes, 1300 ccm-es motor) irányár: 531.000,- Ft. LADA SAMARA (VÁZ 21093) (5 ajtós, 5 sebességes, 1500 ccm-es motor) irányár: 567.000,- Ft MARUTI 800 DX (5 ajtós, 4 sebességes, 800 ccm-es motor) irányár: 456.000,- Ft A gépkocsikat az Országos Takarékpénztár fiókjainál lehet megrendelni, ahol 200.000,- Ft előleg befizetése mellett a gépkocsi szállítására Kedves Vásárlóinkkal előszerződést kötünk. A gépkocsik átadása a befizetések idejének sorrendjében történik. Várjuk Kedves Vásárlóink megrendeléseit nem Műszaki hiba okozta a katasztrófát? Bangkokból jelenti az AP. A múlt hét végén szerencsétlenül járt Lauda-Air gép egyik hajtóművén nagy égési nyomokat találtak, s ez a tény azt a feltételezést támasztja alá, hogy nem pokolgép okozta a Boeing 767—300- as katasztrófáját és 223 ember halálát — jelentette pénteken egy thaiföldi napilap. Az angol nyelvű Bangkok Post a vizsgálóbizottság helyettes vezetőjét idézve azt írta, hogy a gép egyik hajtóműve kiégett, mielőtt a repülőgép lezuhant volna. — Azt láttuk, hogy az egyik hajtómű viszonylag épen maradt, míg a másik olyan mértékben kiégett, hogy mindenféleképpen tüzet kellett hogy fogjon a gép szétesése előtt — mondta a vizsgálóbizottság helyettes vezetője.Eddig nem találtuk nyomát pokolgép robbanásának. Mindamellett hangsúlyozta, hogy az okokkal kapcsolatban még nem alakítottak ki egyértelmű álláspontot, és az úgynevezett fekete dobozok adatait még értékelni kell. Kár talan áfás német módra Berlinből jelenti az MTI A német kormány kártalanítani akarja az NSZEP-rezsim idején jogellenesen bebörtönzött személyeket, ám az intézkedés hatálya csak azokra terjedne ki, akik legalább 1990. július 1-jéig az NDK- ban éltek — írja pénteki számában a Berliner Morgenpost. A lap az igazságügyi minisztérium parlamenti államtitkárára hivatkozik, aki szerint a kormányra alkalmasint több százmillió márka kártérítés kifizetése vár. A sztálinizmus áldozatainak rehabilitációjáról szóló törvény még a nyáriszünet előtt a szövetségi gyűlés elé kerül. Jelenleg máris 60 000 kártalanítási kérelem fekszik a hatóságok asztalán, s az államtitkár becslése szerint végleges számuk könnyen elérheti a százezret. Csapatcsökkentés a szigeteken Tokióból jelenti az MTI. Az idén egyharmadával csökkentük a Japán által visszakövetelt „északi területeken” állomásozó szovjet csapatok létszámát — közölte a Jomiuri Simbún című lapnak adott nyilatkozatában a Szovjetunió távol-keleti körzetének parancsnoka. Viktor Novozsilov elmondta, hogy a három szigeten, Efoformn, Kunasirin és Sikotanon egy hadosztály gyalogság tartózkodik, mintegy hétezer katonával és negyven harckocsival, ezenkívül egy légvédelmi egység és a radaregység is, de ezek létszáma „jelentéktelen”. Német—csehszlovák katonai együttműködés Prágából jelentiaz MTI. Az Észak-atlanti Szövetség tagállamai a következő három-négy évben összesen mintegy ötven százalékkal csökkentik saját haderőik létszámát — közölte pénteki prágai sajtóértekezletén Henning von Ondarza altábornagy, a Bundeswehr szárazföldi erőinek felügyelője. Ami Németország és Csehszlovákia katonai együttműködési lehetőségit illeti, az altábornagy prágai megbeszélései során elsősorban az egymás országában történő kölcsönös tisztképzés került szóba. Júliusban Csehszlovákiába látogat Gerhard Stoltenberg német védelmi miniszter. Közlekedési sztrájk Párizsban Párizsból jelenti az MTI. Súlyos zavarokkal kezdődött pénteken reggel a francia fővárosban a tömegközlekedés: a metró, az autóbuszok és egyes helyiérdekű járatok vonalain ugyanis sztrájkba lépett a személyzet jelentős része. A járatok alaposan megritkultak, a menetrendhez képest csak minden második-harmadik metrószerelvény futott be reggel az állomásokra, néhány vonalon még ennél is ritkábbak voltak a járatok. Hasonló volt a helyzet az autóbuszvonalakon is, és aközlekedési vállalat igazgatósága szerint egész napon át erre kell számítaniuk az utasoknak. Baszk gerillákat tettek ártalmatlanná Barcelonából jelenti a Reuter. A spanyol rendőrök egy Barcelona közelében végrehajtott rajtaütés során agyonlőttek két feltételezettbaszk gerillát, öt másikat pedig letartóztattak. A belügyminisztérium szerint az illetők követték el azt a csendőrlaktanya elleni pokolgépes robbantást, amely kilenc ember életét követelte, ötven embert pedig megsebesített. A rendőrség ilyen nagy sikernek tartja az úgynevezett „Barcelonakommandó” felszámolását. SZOMBAT, 1991. június 1. Brüsszeli belépő az EFTÁ-nak Bővülő tizenkettek Új rövidítést kell megtanulniuk azoknak, akik az európai integrációs folyamatotnyomon kísérik. Ha minden a tervek szerint halad, június 24-én és 25-én Salzburgban az Európai Közösség tizenkét tagállama és az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban tömörült hét ország ünnepélyesen aláírhatja azt a megállapodást, amely egy Európai Gazdasági Térséget (EWR, Europäischer Wirtschaftsraum) hoz létre. A több mint másfél esztendeje folyó tanácskozások az elmúlt hetekben gyorsultak föl, s a szabadkereskedelmi társulás elnöke a kemény brüsszeli alkudozások után lelkesen úgy nyilatkozott, „végre megvalósul a nagy politikai és gazdasági álom, létrejön az Európai Gazdasági Térség az Északitengertől a Földközi-tengerig, az Atlanti-óceántól egészen Közép-Európáig”. Való igaz, hogy a szabadkereskedelmi társulásban részt vevő országok — Ausztria, Svájc, Svédország, Finnország, Norvégia, Izland és Liechtenstein — az EWR- szerződés aláírásával egy lépéssel közelebb kerülnek a brüsszeli integrációs szervezetekhez. Mintegy belépnek a tizenkettek előszobájába.T Epekedés nélkül Hosszú út vezetett el idáig, s még jó néhány részletkérdést tisztázni kell a megállapodás aláírása előtt. Az EWR- rövidítés jó másfél éve akkor tűnt föl, amidőn Jacques Delors, a brüsszeli Főbizottság elnöke azt javasolta, hogy a piacgazdaság intézményrendszerét szerteágazóan kiépítő és a gazdaságban kimagasló teljesítményeket fölmutató országok valamilyen módon csatlakozzanak a tizenkettek integrációjának gazdasági vonulatához. Ennek lényege pedig az emberek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása a tagországok között. Delors, a meggyőződéses föderalista tehát a szoros értelemben vett közös piacot kívánta megnagyobbítani a jobbára semleges és a világban tekintélyes EFTA-országokkal. Akkor a teljes belépés a jelenlegitől eltérő európai és világpolitikai közegben vetődött föl, ezért mindkét oldalon jócskán akadtak olyanok, akik ódzkodtak a tagságtól. Az európai szocializmus(ok) összeomlása e téren is új helyzetet teremtett, mert például a semlegességet manapság másként kell értelmezni, mint esztendőkkel, vagy évtizedekkel korábban. A tizenkettektől korábban — különféle okokból — idegenkedő svájciak, osztrákok vagy éppen svédek mind világosabban látták, hogy az út előbb-utóbb Brüsszelbe vezet, noha göröngyös, sőt kanyargós lesz. A külpolitikai, biztonságpolitikai ügyek összehangolása, a nemzetek feletti intézményrendszerbe történő beilleszkedés hosszabb időt vesz igénybe, de a folyamat immár visszafordíthatatlan: amint a The Economist írta, „oldódik az északiak ellenségessége”, s hozzátehetjük, a svájciak idegenkedése is: pillantásukat most már Brüsszelre vetik,persze nem az egyoldalú szerelmes epekedésével, inkább egyfajta józan mérlegelés jegyében. Az osztrákok után hamarosan a svédek is előterjesztik hivatalos csatlakozási kérelmüket, s Finnországban is mindtöbben javasolják, itt az ideje annak, hogy Helsinki is tagsági belépőért folyamodjék. Nagyjából a kilencvenes évtized közepén bővül majd a brüsszeli „klub" az EFTÁ-sokkal, de a politikát ezúttal is megelőzi a gazdaság: voltaképpen ez történik a „gazdasági térség" megteremtésével. A 19 ország mármegállapodott abban, hogy azonos versenyfeltételeket teremtenek a gazdasági élet szereplőinek, a két szervezet intézményei folytatják az együttműködést, megszervezik a független EWR- bíróságot, amelyben öt közös piaci és három EFTA-tagországbeli bíró vesz részt, s a tizenkettek teljesítették a „hetek” azon követelését, hogy kiválhassanak a brüsszeli jogrendből, ha ,,komoly gazdasági, társadalmi vagy ökológiai nehézségek merülnek fel”. Nyitott kérdések Mindazonáltal sok nyitott kérdés maradt, amelyekről a múlt heti EFTA-csúcson Vranitzky kancellár is szólt. Bár az EWR-szerződés fő vonalai már jól kivehetők, mégis tisztázni kell, milyen mértékben vegyenek részt az „új” európaiak a régi tagállamok elmaradott körzeteinek pénzügyi támogatásában; hogyan állapítsák meg az átmenet ütemezését a szabadtőkeáramlás és a teljes kötöttségektől teljesen mentes utazás megvalósításában. Norvégia és Izland ragaszkodik ahhoz, hogy halászai ugyanolyan jogokat élvezzenek a parti vizeken, mint a tizenkettek polgárai. A hivatalos svájci álláspont még mindig meglehetősen visszafogott, mert azt helyezi előtérbe, hogy a majdani szerződés kiegyensúlyozott legyen, s jogokat és kötelezettségeket egyaránt tartalmazzon. Atekintélyes Neue Zürcher Zeitung nehezményezi a ködös megfogalmazást, általában támogatja a gazdasági térség megvalósítását, de nem minden áron. Közép-Európának jó oka van rá, hogy feszült figyelemmel kövesse ezt a folyamatot, amely a vitás részletek ellenére is feltartóztathatatlan; amint Amerika északi felében — Kanada,az Egyesült Államok és Mexikó részvételével — nagy gazdasági övezet körvonalazódik, úgy Európa iránytűje is egy hatalmas fogyasztási és termelési blokk felé mutat. A volt szocialista országok most mintegy saját jövőjüket tanulmányozhatják: nem tanulság nélkül való, hogy a tizenkettek együttesen tárgyalnak az EFTA-val, s a belépési folyamatnak semmi köze az illúziókat kergetőörömmámorhoz, hanem sokkal inkább a tárgyszerű, az érdekeket megfontoltan érvényesítő tanácskozásokhoz. Jelzőlámpák A helyzet, persze, a másik térfélen is módosul. De Michelis olasz külügyminiszter joggal mondta, hogy a semlegesek belépése az évtized közepén és Kelet-Európa csatlakozása néhány esztendővel utóbb gyengítheti a brüsszeli „klub” föderációs vonalát. Annál is inkább, mivel a kül- és biztonsági politikában a jelenlegi tagállamokat nem kevés nézeteltérés osztja meg. Az észak- és közép-európai csatlakozási kérelmek teljesítése minden valószínűség szerint ismét módosítja a közös piaci szerelvény sebességét — többször előfordult ez az alapítás óta —, de a vonat a jövőben is a nemzeti (konföderációs) és a nemzetek feletti (föderációs) jelzőlámpák között halad előre. Martin József