Magyar Nemzet, 1991. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

Magyar Nemzet Ára: 9,50 forint ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁN­T­OR HÉTFŐ, 1991. július L, LIV. évfolyam, 152. szám Búcsú 991 Most már véglegesen fölsza­badultunk, megszabadultunk, elszabadultunk, kiszabadul­tunk ... Magunk között va­gyunk, egymás között marad­tunk itt, a Kárpát-medencé­ben. Zúgtak a harangok, el­hangzottak a hálaadások, vége a budapesti búcsúnak. Minden ország életének leg­fontosabb eseménye: saját füg­getlenségének, szuverenitásá­nak helyreállítása, ennek meg­ünneplése. Az ember ilyen je­les napokon hajlamos arra, hogy emlékezzen és megha­tódjon. De ez a fajta nosz­talgikus magatartás csak arra jó, hogy sebeinket nyalogassuk, hogy ne előre, de állandóan a múltba pillantsunk. A jövő szempontjából azon­ban két, már hetek óta elhang­zó politikusi nyilatkozatot kell idézni. Antall József nem győzi hangsúlyozni, hogy a szovjet csapatok kivonulása, a magyar szabadság helyreállítása nem a Szovjetunió presztízsvesztesége, éppen ellenkezőleg, e nagyhata­lom erkölcsi megerősödésének bizonyítéka. Demszky Gábor is többször fölhívta rá a figyel­met, hogy a budapesti búcsú kulturális ünnep, s minden al­kalommal elnézést kért azoktól, akik csendben akarnak elkö­szönni. Mindezek a politika nyelvére lefordítva azt jelentik: Magyarország nem akar szakí­tani legnagyobb és legerősebb szomszédjával. Igen, valóban föl kell tenni a kérdést, a kivonulással megtör­ténik-e a végleges búcsúzás? Kérdezhetjük ezt azért is, mert a búcsú — természe­téből adódóan — végleges, lezáró állapotot jelöl. Vala­mi visszavonhatatlanságot. De éppen ellenkezőleg: szó sem lehet a gazdasági elszakadás­ról. Arról persze igen, hogy korrekt partneri kapcsolatok alakuljanak ki, hogy érdemes legyen velük kereskedni. A geopolitikai helyzetből adódó­an is szoros marad a kapcsolat, legalábbis egyértelműen meg­határozott: a magyar katonai jelenlét a térségben mindig is korlátozott marad, hál’ isten­nek, sohasem léphet túl egy bi­zonyos szintet. Nem vonhatjuk ki magunkat az alól sem, hogy egy prognosztizálható szovjet menekült- és vásárlóáradat mi­lyen kihívást jelent majd szá­munkra. Tudni kell, hogy a bű­nözés, fegyveres erőszak, kábí­tószerezés, protitúció importja egyre nagyobb „volumenű” lesz, és ezek megelőzésének, fel­derítésének gondja is a mi vál­lunkat nyomja majd. Fájó szívvel kell tehát kije­lenteni, hogy az ünnepélyes ak­tuson kívül Magyarországnak nincs oka, s önmaga érdekei alapján joga, a búcsúra. Éppen ellenkezőleg: arra kell ügyelni, hogy érdekeinknek megfelelő viszonyt alakítsunk ki a Szov­jetunióval, ez pedig nem bú­csút, hanem együttműködést kíván. Hogy függetlenségünk­­hajnalán ne legyünk kiszolgál­tatottabbak, hátrányosabb helyzetűek, mint a pártállam egyenjogúsággal hitegető ide­jén. Nem lehet szó tehát búcsú­ról a jövőnk miatt sem. Szívós tárgyalások, elhúzódó, hosszas küzdelmek várnak ránk, hogy csak a legújabbat említsük: a 100 milliárd forint értékű „jó­vátétel”, és ugyanilyen összegű környezeti pusztítás terheit kell viselni, elrendezni. Ilyen körül­mények között nem lehet, nem szabad és nem tudunk búcsúz­ni ; mi nem tehetjük meg, hogy hátat fordítsunk a másiknak, mert ezt értelmetlenné teszi a szándék, hogy függetlenekként élhessünk együtt. Boros István 3ítírkavics L·/ubljunúhun iuvyyult Szlovénia befagyasztja függetlenségi nyilatkozatát Vranitzky európai ralsasiértekezletet sürget A külpolitikai helyzet PSZICHOLÓGIAI HADVISELÉS folyt a hét végén Szlovéniában, a tűzszünet péntek éjjszakai élet­be lépése után is. A tizenkettek Zágráb­ba érkezett három külügyminiszterének aktív közreműködésére is szükség volt azonban a kompromisszumhoz. A körvonalazódó megál­lapodás fő elemei: a függetlenségi nyilatkozatok alkalmazásának fel­függesztése, a rotáció szokásos rendjéhez való visszatérés az államel­nökségben, vagyis Stipe Mesic beiktatása és a szövetségi hadsereg egy­ségeinek visszatérése a laktanyáikba. Poos, luxemburgi külügymi­niszter, a trojka egyik tagja, szombat hajnali sajtóértekezletén óva in­tett a túlzott várakozásoktól, s ezt erősítette meg Mock osztrák kül­ügyminiszter nyilatkozata is, mely szerint az EK-közvetítéssel létre­jött tűzszüneti egyezmény nem jelent politikai megoldást. Szombat délután Loncsar jugoszláv külügyminiszter hivatalosan közölte, hogy Szerbia többé nem gördít akadályt Mesic szövetségi elnökké választá­sának útjába. Kucan szlovén elnök, aki igenlő választ adott arra a kér­désre, hogy befagyasztja-e Szlovénia a függetlenségi nyilatkozat vég­rehajtását, ha a katonáikat visszavonják a laktanyákba, e döntéshez hozzáfűzte: számára az a legfontosabb, hogy a függetlenségi határozat érvényes marad így is. A szlovén elnök hangsúlyozta, hogy országában nem polodrhdbarti, hanem megszállás van, s agresszióról, a szabad szlovén állam elleni támadásról beszélt. A szombatra valamelyest eny­hülő feszültség éjszakára ismét fokozódott, s lövöldözés volt Ljubljana központjában. A hadsereg főparancsnoksága közben vasárnap reggeli határidővel ultimátumot adott a kivált köztársaságnak: amennyiben nem rendeli el fegyvereseinél az azonnali tűzszünetet, a szövetségi ka­tonák döntő akcióba kezdenek. A lélektani nyomásgyakorlás jeleként vasárnap délelőtt még légiriadó volt a szlovén fővárosban, majd estére Markovi­cs szövetségi kormányfő is Ljubljanába érkezett, hogy tárgyal­jon a válság renézésérőL TÚL MESSZIRE MENT A JUGOSZLÁV HADSEREG, állapítják meg a világ vezető lapjai, miskai támadást intézett Szlovénia ellen. A japán Jomiuri Sim­ban szerint a kormányzat tévedett, ha azt gondolta, hogy a nemzetközi közvélemény ellenzi a két köztársaság független­ségét, s így jóváhagyja a drasztikus lépéseket. A Zycie Warszawy len­gyel újság arra figyelmeztet, hogy a túlnyomórészt szerb kommunis­tákból álló tisztikar nemcsak az állam területi egységét védi­, hanem elsősorban a központosított szövetség titói modelljét. A Gazeta Wy­­borcza szerint az eredeti helyzetet nem lehet már visszaállítani Jugo­szláviá­ban, még ha a hadseregnek sikerül is leverni a függetlenségi tö­rekvéseket. Ezzel összhangban áll Vranitzky osztrák kancellár nyilat­kozata, amelyben úgy vélekedett, a Nyugat elszámította magát, s nem látja reálisan a jugoszláv belső folyamatokat. A Mainicsi Sim­ban a Szovjetunióval és a kelet-európai országok­kal szemben követett ,feltart­óz­tatás”­politika új változatának megje­lenését látja abban, hogy mind az Egyesült Államok, mind Nyugat- Európa a status quo fenntartásához ragaszkodik. A lap szerint akár­milyenek legyenek is a Nyugat szándékai, számot kell vetni a soknem­zetiségű országok függetlenedési törekvéseivel, nemcsak Jugoszláviá­ban, hanem a Szovjetunióban és Csehszlovákiában is. Politikai reali­tásként kell felfogni a köztársaságok függetlenedési törekvését Kelet- Európában hosszú távon úgy, hogy a folyamat ellenőrzött keretek kö­zött maradjon, elkerülhető legyen a véres polgárháború, ami felé a szlovéniai események haladnak. Eagle burger, az amerikai külügymi­niszter első helyettese a CNN televíziónak adott nyilatkozatában utó­lagosan értelmezve Bush és Baker kijelentéseit, úgy találta: Washing­ton végső soron nem utasítaná el, hogy elismerjen egy önálló horvát és szlovén államot. A lapok azonban semmi érdemi politikai változást nem látnak a Fehér Ház viselkedésében, s meg sem említik ezt a ki­jelentést. A VARSÓI SZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSÉT kimondó jegyzőkönyv szövegén az utolsó egyeztetéseket végezték vasárnap a külügyi meg­bízottak. A hétfőn délben, a VSZ ΡΊΤΓ utolsó ülésén aláírandó doku­mentum akkor lép érvénybe, ha azt majd a parlamentek is ratifikál­ják. Egy másik búcsúval, a KGST pénteki feloszlatásával kapcsolat­ban „csendes temetésről" írnak a nyugati lapok. A Süddeutsche Zei­tung szerint e szervezet sem tanáccsal, sem segítséggel nem tudott szol­gálni, s feloszlatása nyomán általános válság maradt hátra Kelet- Európában. A kis országok nem számíthatnak többé az olcsó szovjet energiaszállításokra, ugyanakkor műszakilag nem túlságosan magas színvonalú termékeiket nem tudják eladni. „Senki sem járt jól. A Szovjetunióban elmaradott, igénytelen piac maradt, Kelet-Európában pedig fejletlen ipar" — írja a müncheni újság. (S. G.) álló szerelvény, amely azt bizo­nyítja, a vasúti közlekedés mű­ködik. A magyaroknak változat­lanul azt indítványozzuk, aki te­heti, a legrövidebb úton, a lehető leghamarabb térjen vissza Ma­gyarországra, hiszen még most is óránként változik a helyzet, s meglepetésekkel is bőven szolgál­hat — Mi a helyzet Zágrábban? Hogyan telt a vasárnap, a hét vé­ge? — tudakoltuk a főkonzulátus vezetőjétől, Bogi Gábortól. — Zágrábban tulajdonképpen nyugalom van: a mindig jelen­levő feszültség látható jele nem tapasztalható, olyan, ami eltérne a város eddigi életétől. — Tudnak-e bajba jutott ma­gyarokról, turistákról, hivatalosan útonlevőkről? — Szerencsére egyelőre nem jelentkeztek nálunk olyanok, akik segítségre szorulnának. Ma­gyarországról összesen hárman érdeklődtek a tengerparton nya­raló hozzátartozóik után, de ők olyan szakaszon töltik szabadsá­gukat, ahol nincs különösebb ok az aggodalomra. — Érezhető-e annak előszele, hogy nagyobb számban menekül­tek készülnének Magyarországra? — Pillanatnyilag nem. S nem szívesen bocsátkozom jóslásokba. Minden attól függ, történik-e újabb katonai akció, amely eset­leg menekülésre kényszeríthet embereket Őszintén remélem, ezt idejében sikerül elkerülni... (—*b—) (További információink a 3. ol­dalon) Több ország légi hídon menti ki polgárait Vasárnap délután telefonon ér­deklődtünk jugoszláviai nagykö­vetségünkön, milyen hangulat ta­pasztalható a jugoszláv főváros­ban. — Belgrádban csend és nyuga­lom van — mondja a vonal túlsó végén Svraka István követség­­ta­nácsos. — Jelentkeztek-e a nagykövet­ségen segít­séget kérő, bajba ju­tott magyar állampolgárok? — Ilyen még nem fordult elő. Érdeklődnek viszont a Török- és Görögországi gépjárművel haza­térni szándékozók, járható-e Szer­bián keresztül az út. Mindenki­nek elmondjuk, hogy Szeged irá­nyában biztonsággal járható az út. Megkerestek telefonon­­bennün­ket olyanok is, akik az elmúlt napok forgatagában Olaszország­ból érkezvén Szlovéniában re­kedtek a szigorú útlezárások miatt, s azóta is ott vesztegelnek. Többségükben hivatalosan van­nak úton a rájuk bízott szállít­mányokkal. Számukra azt a ta­nácsot adjuk: keressék a kapcso­latot a zágrábi főkonzulátusunk­kal, vagy Csáktornya felé próbál­janak meg hazajutni. — Akadtak-e olyan magyar tu­risták, akik a tengerparti nyara­lást követően rekedtek valahol Szlovéniában? — Egyelőre nincsenek ilyen gondjaink. Alig vannak a tenger­parton turisák. S bár a válság ki­robbanása óta még mindig van­nak újonnan érkezők, de ezek nem magyar állampolgárok. Több or­szág légi hídon menti ki nyaraló állampolgárait. Értesülésünk sze­rint megérkezett Ausztriába az első ötven külföldi gépkocsiból SZAKAD A KISGAZDAFÁJT? A párt vezető személyiségei azt állítják, hogy ez nem való­színű, politikai megfigyelők szerint, azonban, a jelenlegi állapot nem tartható sokáig, mert több MDF-es képviselő sem tud együttműködni Tor­­gyánnal (N. Kósa Judit tudó­sítása a 3. oldalon) BIZTOSÍTÓK A BIZTOSÍTÁSI CSALÁSOKRÓL 1990-ben elszabadult a po­kol a biztosítók háza táján. A pénzszerzés reményében biz­tosítási csalások garmadáját követték el „ismerős” tettesek. A legjobb üzletnek az uni taká­rok bizonyulnak. (Schranz Edit interjúja a 6. oldalon) VÁLLALATI VÁLSÁGKEZELÉS Feltétlenül szükséges a csőd­törvény bevezetése. Persze ez is csak akkor tudja majd funk­cióját betölteni, ha végre lesz egy egységes koncepciójú gaz­daságszabályozási rendszer. (Durst Judit összeállítása a 8. oldalon) Alkotmányellenes lépés • Mesic államelnöki minőségben rendelkezik ismét Belgrádban a Közös dac külü­gy­miniszteri trojkája Vasárnap este kilenc órára összehívták a jugoszláv alkot­mányvédelmi tanácsot, hogy megtárgyalja az ország politi­kai-biztonsági helyzetét A tes­tület elnöke Bogics Bogicsevics hívta össze az ülést amelynek tagja többek között Ante Mar­kovica, valamint a kulcs­tárcák vezetői. A tanácskozásra meg­hívták az összes elnökségi ta­got valamint a köztársasági el­nököket is, de Belgrádban ke­vés esélyt látnak arra, hogy teljes létszámban összeüljön a tanára kibővített értekezlete. Egyidejűleg ülést kell tartania a szövetségi kormánynak is, Belgrádba várták estére a Kö­zös Piac külügyminiszteri hár­masát, míg Markovica a nap folyamán először a szlovén fő­városban, majd Zágrábban tár­gyalt A legnagyobb probléma azon­ban nem az időtényező, hanem az, hogy az elnökség megosztott­sága még délután is újabb vitá­hoz vezetett, ezúttal már a tele­vízió egyenesben közvetítette a szóváltást Stipe Mesic és Boriszav Jovics között , Zágrábból, illet­ve Belgrádból válaszoltak a­ ri­porternek. Jovics azt fejtette ki, hogy amíg horvát részről a szá­­bor meg nem erősíti, hogy befa­gyasztják a függetlenségi döntést, addig nem le­het megválasztani Mesicet. Az elnökség horvát tag­ja ezzel szemben leszögezte, hogy most is csak arról van szó, hogy Jovics akadályozza beiktatását, mivel a szábornak nem kell er­ről állást foglalnia. Eredetileg is folyamatként határozták meg a szétválást, amely egy-két évig is eltarthat, tehát nem kell külön befagyasztani semmit sem — mondotta Mesic. Stipe Mesic még a délután, már államelnöki minőségben tett köz­zé rendeleteket és határozato­kat. Mesic egyúttal hivatkozott arra is, hogy katonai főparancs­noki tisztségében is határozato­kat hoz, mivel a szlovéniai harci tevékenység tovább tart, s mert az ország egyes részein mozgósí­tást hajtanak végre. Mesic elő­ször is elrendelte, hogy a néphad­sereg főparancsnoksága szüntes­sen be minden katonai tevékeny­séget Szlovéniában, összhangban a Közös Piac közvetítésével lét­rejött szerb—horvát—szlovén megállapodással. Elrendelte to­vábbá, hogy a katonákat rendel­jék vissza a laktanyákba az or­szág egész területén, s hogy a fő­ (Folytatás a 2. oldalon) A Pentagon késően áll az akcióra Bush figyelmeztetése a „szégyentelen” Szaddámhoz (Tudósítónktól) WASHINGTON — „Muszáj megtartania az ENSZ-határoza­tokat” — közölte golfütőjével a kezében Kerni ebankpontban George Bush, s pillanatok múlva akkora ütéssel küldte a távolba a golyóbist, hogy — a tavaly nyá­rit alighanem tudatosa­n felidéző — elszántsága felől senkinek nem lehetett kétsége. Nem le­het el­tűrni, hogy össze-vissza hazudoz­­zanak, megriasszák a nemzetközi megfigyelőket, diplomatájuk mel­lébeszéljen az ENSZ-ben — fej­tegette a rövid (édesanyja 90-ik születésnapja alkalmából) vaká­ción levő amerikai elnök, és vész­jóslóan hozzátette: „ez engem ar­ra emlékeztet, ami azelőtt volt, hogy elpáholtuk őket a csataté­ren”. Persze, hogy rögtön rákér­dezett valamelyik golfnéző tudó­sító: készül-e katonai akció a vi­lágszervezeti megfigyelőkkel pac­kázó irakiak ellen? Bush ráérő­sen közölte, hogy „rengeteg időnk van”, és „még korai” megmonda­ni, mit tehetnek Amerika és má­sok: „meg kell vitatnunk a dol­got a diplomáciai fronton, miként a Sivatagi Vihar előtt tettük”. S, hogy még félreérthetetlenebb le­gyen, Bush is. Baker is azzal hes­segette el a találgatásokat, hogy „tartsák készüléküket bekapcsol­va...”. Scowcroft nemzetbizton­sági tanácsadó viszont hét végén egybehívta a kormányzati szak­értőket, míg a Pentagon tudatta, hogy egy sor katonai lépés lehet­séges, mert az Öböl-térségben le­vő erők erre elegendőek, hiszen ott vannak a repülőgépek, ame­lyek a háború során a mozgó ira­ki célpontokat iktatták ki, így a Lopakodó is, amelynek nem is kell légi fölényt biztosítani. Már a Ken­n­eb­unkp­or­tba tartó gépe fedélzetén is ultimatív han­got ütött meg Bush, „szégyente­lennek" nevezte Szaddám Hu­­szeint, ahogyan rejtegetni pró­bálja a világ elől a BT-döntések­ben elpusztítani követelt eszkö­zöket. „Nem tűrhetjük, hogy ez a brutális alak megszegje kötelezett­ségét" — mondta az elnök. S kö­zölte az őt kísérő újságírókkal, hogy azok a BT-határozatok meg­adnák a felhatalmazást ezők be­vetésére, hiszen — mutattak rá a főnökük utalásait magyarázó kor­mánytisztviselők — a háborút le­záró döntés beépítette a BT ta­valy novemberi „minden eszközt” jóváhagyó ultimátumát. Szom­bat délután ezért is mondta a CNN tévében el Eagleburger el­ső külügyminiszter-helyettes, hogy megoldjuk ezt a dolgot, így vagy úgy", hiszen — közölte Eaglebur­­ger — „nyilvánvalóan nukleáris kapacitást rejtegetnek". Bush is közölte Kennebunksportba menet, hogy „kétségbevonhatatlanok” az amerikai hírszerzés bizonyítékai, vagyis a nemzetközi ellenőrök en­nek alapján ütöttek volna rajta az iraki konvojon, amely az or­ruk előtt húzott el, ám a kém­holdak elől persze nem tudják el­bújtatni. Így a hét végén­­ a Biztonsági Tanács pénteki, lap­zártánk utáni, felhatalmazásával Irakba ment magas szintű ENSZ- megfigyelőcsoporttal Szaddám aligha játszhatja büntetlenül a „bújócskát”, ahogyan vezércik­kében a vasárnapi The Washing­ton Post nevezi. Hiszen a lap sze­rint a háborúnak talán fő célja volt Irak „lefegyverzése”, tehát atom- és vegyibiológiai fegyverei­től való megfosztása, s „addig nem ért véget” (a­­háború), amíg ez meg nem történik. A The New York Timesban pedig Leslie Gelb sürgeti is Busht, hogy mi­előbb szervezze meg „sebészeti légicsapások” nemzetközi támo­gatását. Avar János

Next