Magyar Nemzet, 1991. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-11 / 161. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. július 11. Gazdaság - Két vélemény a magyar gazdaságról Pénzügykutató Részvénytársaság: „Mi a vízilovakkal vagyunk" „A magyar gazdaság nagy vonata továbbra is az alagútban vesztegel, s egyre inkább lepusztult képet mutat, miközben a szerelvényről leszakadt egy kis vonat - a magángazdaság mozdonya - amely ugyan egy egé­szen más pályán a kijárat felé szá­guld, de még nem elég erős ahhoz, hogy a nagy szerelvényt is magával tudja húzni". Ez a megállapítás lehet az egyik summázata annak a sajtótá­jékoztatónak, amelyen a Pénzügyku­tató Részvénytársaság bemutatta szokásos évi alagútjelentését, mely­nek fő témája ezúttal az Antall-kor­mány egy évének értékelése. Jószolgálat a kormánynak - A jelentés elkészítésével az volt a cél, hogy egyfajta jószolgálatot te­gyünk a kormánynak, reális számve­tést készítve­­ az örökségről és az eddig megtett útról - mondta Petsch­­nig Mária Zita, a tanulmány társszer­zője, s egyben szerkesztője. A jelen­tés rámutat, hogy a kormánynak pil­lanatokon belül igen súlyos nehézsé­gekkel kel szen­benéznie. A megmu­tatkozó recesszióval, inflációval és munkanélküliséggel ugyan nem ter­helték teljes mértékben az Antall-kor­­mány - hiszen az egy társadalmi for­máció válságából, negyven év külső és belső adósságainak felhalmozódá­sából következett -, ám látni kell, hogy a helyzet további súlyosbodá­sához ez a kormány is hozzájárult. Egyféle történelmi paradoxonnak vagyunk a tanúi, olyan értelemben, hogy a Németh-kormány a saját iden­titásán túllépve gyakorlatilag elké­szítette és parlamentjével elfogadtat­ta a politikai rendszerváltás összes előkészítő törvényét, s megszülettek a gazdasági rendszerváltást megala­pozó alapvető jogszabályok is. Az Antall-kormány viszont - amelytől elvárható­ lett volna, hogy a választá­sok után lezajlott­ nagypolitikai vál­tást követően felgyorsítsa a gazdasá­gi átalakulás folyamatát - e tekintet­ben komoly hiányosságokat halmo­zott fel. Fontosabb volt számára az ideológiai előrenyomulás, mint a gazdaság. A gazdasági rendszerváltás folya­mata az előbbiekből következően megakadt - folytatta Petschnig Má­ria Zita. Ennek két alappilére lett vol­na: a privatizáció és az államháztar­tási reform. Előbbi csak rendkívül vontatottan halad előre, utóbbiról pe­dig egyszerűen nem is beszélhetünk, annak ellenére ugyanis, hogy 1988. óta készítik elő, ma egy igen vérsze­gény, jobbára csak államigazgatási eljárásokat tartalmazó törvénykezés­ben próbál megjelenni, s ez messze nem elegendő. Az elmúlt esztendő sikerágazata kétségkívül a külgazda­ság volt, ennek eredményei azonban egyrészt az előző évi nagyon rossz bázishoz képest mutatkoznak meg, másrészt ennek a sikernek is meg­vannak az árnyoldalai. Oldások és kötések Az Antall-kormány által átvett örökség egyfelől valóban súlyos volt, másfelől azonban az is igaz, hogy a Németh-kormány egy viszonylag működőképes gazdaságot adott át utódjának,a­mivel az nem tudott túl­ságosan jól sáfárkodni, annál, ami történt, reálisan többet lehetett várni. Félő, hogy az utód fölélte a tartaléko­kat. Az a nem­ cselekvés, ami az új kormányt jellemezte, s aminek ugyan voltak jó oldalai is, összességében nem tarthatatlannak tűnik, különösen egy olyan­ történelmi időszakban, mint a mostani - zárta gondolatme­netét a kutatónő. - A vizsgálat egyik alapkérdése az volt: mi az, amiben az­­Antall-kor­mány folytonosságot mutat a meg­előző időszakhoz képest, s miben tu­dott valódi változásokat hozni. A pri­vatizációra mindkét állítás érvényes - vette át a szót Voszka Éva. A foly­tonosság tettenérhető például abban, hogy ma sincs egy átfogó és kidolgo­zott privatizációs programja a kor­mánynak. Ez nem egyszerűen szak­mai kérdés: az egész tulajdonosi áta­lakulás mögött továbbra is hiányoz­nak az igazi társadalmi és politikai viták, s nem alakult ki olyan kon­szenzus, amely alapján ezeket az át­fogó kerettörvényeket meg lehetne hozni. Folyamatosság mutatkozik abban is, hogy az a jó ideje jellemző magatartás, miszerint a kormányzat egyfelől ösztönzi a vállalatok átala­kulását és a privatizációt, másfelől visszafogja ezt a folyamatot, tovább­ra is megvan. Noha az Antall-kor­­mánynak alapvető legitimációs érde­ke, hogy a privatizációban látványos eredményeket mutasson föl, tovább­ra is érzékelhető a félelem attól, hogy a privatizáció kiélezi bizonyos gaz­dasági-társadalmi problémákat. Vé­gül folytonosságot mutatnak maguk az átalakulási módszerek is. Az a há­rom fő irányzat, ami három éve meg­figyelhető - tehát a kisvállalkozások alakulása az állami tulajdontól füg­getlenül; a nagyvállalatok átalakulá­sa társasággá, ami többnyire nem jár együtt privatizációval; valamint a külföldi tőke belépése állami cégek­be­­ 1990-ben is jellemző maradt, s ezek mellé az új kormányzat igazá­ból nem tudott sem új módszereket, sem új potenciális tulajdonosokat fölsorakoztatni. A legnagyobb különbség a döntési rendszer szándékolt átalakításával kapcsolatos, nevezetesen, hogy az úgynevezett spontán privatizáció he­lyett egy ellenőrzött, s központilag vezényelt államtalanítás valósuljon meg. Ma már a kormányzat maga is felimerte: ez a centralizáció nem mű­ködik, a döntéseket az Állami Va­gyonügynökség nem tudta igazán a kezébe venni. Különbség mutatkozik abban is, hogy míg a korábban készí­tett privatizációs programok szakér­tői bizottságokban formálódtak, 1991. elejétől a privatizáció egyes részterületei politikai küzdelem tár­gyává is váltak. Végül eltolódás mu­tatkozik a kormányzat által deklarált eladási technikáktól az elosztási technikák felé. Összességében egy nagyon eklektikus folyamatról van szó, amiben az összes lehetséges sze­replő és technika megjelenik, anél­kül, hogy ezeknek a döntéseknek a játékszabályait és törvényes kereteit ki­alakították volna.­­ Az élelmiszergazdaságban az el­múlt másfél év óta napjainkig olyan folyamatok zajlanak, amelyek nagy­részt a rendszerváltástól függetlenül is bekövetkeztek volna - kezdte mondandóját Mohácsi Kálmán. Ezekből a tényezőkből egy szerteá­gazó, s egyre mélyülő válság körvo­nalai rajzolódnak ki, így például ki­derült, hogy az a mezőgazdasági, il­letve élelmiszeripari üzemszervezeti rendszer, amelyik eddig sikeresnek volt kikiáltva, igen komoly haté­konysággondokkal küszködik, s aka­dályozója a továbbfejlődésnek. Kü­lönösen hangsúlyossá tette ezt a vál­ságot, hogy pontosan ebben időszak­ban omlott össze a keleti­ kereskede­lem. Idén a problémák tovább foko­zódtak, s immár valóban elkerülhe­tetlen az a válságkezelés, aminek már tavaly el kellett volna kezdőd­nie. Az Antall-kormány tevékenysé­gét azonban e tekintetben is inkább az ágazat politikai vonatkozásai - el­sősorban a földkérdés - kötötték le. Fontos lenne egyfajta új jövőképet állítani az ágazat elé, s tisztázni, mi­lyen jellegű és mekkora nagyságren­dű piacokra számíthat. Vadászati naptár - A tanulmány fókuszába azt a kérdést állítottuk, létezik-e ok-okoza­ti összefüggés az új kormány létezése és a gazda­ság mai állapota között - állapította meg a sajtótájékoztatóit Csillag István. Az elemzés gyakorla­tilag azt mondja ki, hogy az új kor­mány belépése ebből a szempontból se nem javított, se nem ártott túlságo­san sokat. Látnunk kell azonban, hogy más kelet-európai országokban a kormányoknak be kellett ígérniük a csodát, hogy elfogadhatóakká válja­nak belül és a nemzetközi pénzvilág számára. Magyarországon az új kor­mánynak nem van erre szüksége, elegendő lett volna, ha azt a vonalat tartja, amit az elődeitől örökölt, ter­mészetesen „megspékelve néhány demokratikus, polgári, liberális és egyéb felhanggal". Ma azt látjuk - mondta Csillag István -, hogy a kor­mányzatnak a gazdaságra vonatkozó felfogása és politikája fokozatosan visszazökken a korábbi kerékvágás­ba, ami rendkívül szerencsés vonás­nak tekinthető. A magyar gazdaság­nak kialakult bizonyos autonómiája, a kormány konkrét, direkt akciói ezen rendre kicsorbulnak, s alapvető­en nem képesek megzavarni a gazda­ság működését. Ebből persz­e az is következik, hogy elmaradtak azok a kormányzat által megtehető lépések, amelyek révén ez a fejlődés gyorsít­ható lett volna, s amellyel azt a törté­nelmi lehetőséget - ami szerencsés módon csak itt Magyarországon kí­nálkozott - ki lehetett volna használ­ni. A gazdaság vonatát itt nem kellett kisiklatni a korábbi sínekről, csak meg kellett volna szabadítani a sze­relvényt azoktól a ballasztoktól, amelyek az elmúlt negyven, tíz, öt év során rakódtak rá. Ami a privatizációt illeti - folytat­ta Csillag István - a valódi tulajdo­nost helyettesítését a legkisebb eséllyel az állami bürokrácia vállal­hatja magára. Akkor már inkább üd­vözítő megoldás az önprivatizáció, amely újabban hivatalosan is megje­lent a lehetőségek között. „Mi min­denesetre a vízilovakkal vagyunk” — utalt a kutató az ismert film címére -­ „tehát nem a vadőrökkel és nem a va­dászokkal. Ne mondjuk meg a vízilo­vaknak, hogy mikor éljenek egymás­sal nemi életet, képesek azt maguk eldönteni. Azt viszont jó lenne tudni, kinek van vadászengedélye, továbbá, hogy mikor van vadászidény...” Zsubok­ Ervin Kupa Mihály pénzügyminiszter: „Nem lehet olyat kimondani, hogy forintleértékelés!" Féléves miniszterségének mérle­gét vonta meg kedden késő este a saj­tó képviselői előtt Kupa Mihály, s hogy ez a fél esztendő nem volt ép­pen sétagalopp, azt már a tájékoztató körülményei is illusztrálták: a min­den bizonnyal a fesztelenebb hangu­lat kedvéért a Kossuth múzeumhajó fedélzetére invitált újságíróknak csaknem fél órát kellett várniuk a mi­niszterre, aki a gazdasági kabinet üléséről érkezett meg végül fél ki­lenc tájban a találkozóra.Valószínű­leg az elhúzódó munkanap is közre­játszott abban,hogy az egyébiránt a nehézségeket könnyedén és flegma­tikusan viselő miniszter a megszo­kottnál feszültebb benyomást keltett. Az eredmények és a gondok mér­lege Kupa Mihály szavai szerint egyelőre pozitív irányba billen el, amit a programban - mármint a Ku­pa-programban - előírtunk, azt sike­rült teljesíteni,mondta. Két kivételt is megnevezett azonban: egyrészt az adópolitikai koncepció, másrészt a szociálpolitikai rendszerek kidolgo­zása hiányzik. A többi gazdasági tör­vénytervezet ott van a parlamentnél, csak a Tisztelt Házon múlik, mikor kerítenek sort a tárgyalásukra. Az infláció elleni küzdelemben, a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg területén kitűzött célokat ed­dig sikerült tartani - vélekedett a pénzügyminiszter, s az egyik legfon­tosabb eredményként jelölte meg azt a tényt, hogy sikerült az ország nem­zetközi tekintélyét növelni. A nyu­gattal el tudtuk hitetni - mondta Ku­pa Mihály -, hogy Magyarország egy olyan ország, amely pontosan tör­leszti adósságait, ahová érdemes be­fektetni és ahol tehetséges emberek dolgoznak. A nemzetközi kapcsola­tokkal összefüggésben elhangzott: augusztusban Prágában találkozik a magyar, a lengyel és a cseh-szlovák pénzügyminiszter, hogy megbeszél­jék a három ország közös stratégiáját a gazdasági felemelkedéshez vezető úton. Az idei költségvetés kilátásai attól függenek, mennyire sikerül kézben tartani a kiadásokat, mondta a pénz­ügyminiszter, aki az est folyamán többször is tanújelét adta annak, hogy minden bizonnyal a végsőkig el van szánva arra, hogy az év hátralévő részében a legtöbbször ezt a szót használja a magyar nyelvből: nem, nem és nem. Mindazonáltal ma még meglehetősen kétségesnek tűnik, mennyit is érhet majd a mégoly ke­mény elszánás,s megmentheti-e a költségvetést a tervezettet jócskán meghaladó deficittől, hiszen a kár­pótlási törvény elfogadása előrelátha­tólag 140 milliárd forint kiadást okoz majd az államkasszának. (Mivel az emberek általában a milliárdokkal nem tudnak túl sokat kezdeni, érde­mes ideírni annak a rövid számítás­nak az eredményét, mely szerint ez az összeg fejenként 14 ezer forintot tesz ki minden állampolgártársunk eseté­ben. Vagyis: ennyi a parlament által elfogadott kárpótlás ára, ezt kell min­denkinek megfizetnie.Ha valaki kedvezményezettje a kárpótlás­nak,akkor nála persze pozitívba forr­dul az összeg, aki pedig nem, annak az említett 14 ezernél is többe lesz az igazságosztás eme formája. Mert­hogy azt a 140 milliárdot valahonnan elő kell most már teremteni,s köztu­dottan az állam nem jár dolgozni...) " Kifejezetten indulatossá vált Ku­pa Mihály,amikor az inflációról és a forintleértékelésről esett szó. Az inf­láció ma Magyarországon forduló­ponton van, úgy tűnik,meg lehet állí­tani.Ilyen esetben egész egyszerűen nincs forintleértékelés, nem lehet ilyet kimondani sem,szögezte le igen határozottan,majd hozzáfűzte: az egész ügy különben is hatáskör kér­dése, a forint árfolyamának meghatá­rozása a kormány jogköre,s nem egyetlen miniszteré.­­ Ezt minden el­lenszenv nélkül mondom - tette hoz­zá, célozva arra a vitára,ami már ré­gen tart közte és Kádár Béla külgaz­dasági miniszter között,s ami most újra feléledt annak kapcsán, hogy a külkereskedelemért felelős minisz­terkolléga ismételten szorgalmazta a forint leértékelését. A vita nyilván tovább is fog tartani,s az is nyilván­való, hogy a pénzügyminiszter a le­­értékelés-ellenességben biztos szö­vetségesként számíthat a Magyar Nemzeti Bank vezetőire is. Kupa Mihály egyébként sincs egyedül: saját értéksorrendje szerint legfőbb támasza a magyar társada­lom,nagyon sok támogatója van kül­földön, élvezi az MDF-frakció és a kereszténydemokraták támogatását is,s ráadásul még számos ellenzéki politikust is a saját oldalán tudhat. A miniszterelnök úr a maga sajátos módján azért támogat - elemezte to­vább a hatalmi erőviszonyokat Kupa Mihály,akit az újságírók kitartóan ar­ról faggattak: most­­-e a kormány gazdasági csúcsmiisztere vagy sem. Ezzel kapcsolatban a magyar pénz­ügyminiszter szükségesnek tartotta felhívni a figyelmet arra,hogy a kül­földi kormányokban a pénzügymi­niszter az átlagosnál fontosabb be­osztást tölt be. Ha egy kormánynak van egy elhatározott gazdaságpoliti­­kája,akkor ez egyébként minden kor­mánytagra nézve kötelező - szögezte le e téren is határozott álláspontját Kupa Mihály, aki a támogatóinak felsorolását azzal fejezte be ,hogy rengeteget köszönhet a magyar sajtó­­nak,amit egyébiránt rögtön meg is köszönít. Továbbra sem elvtelen tá­mogatást kérek, hanem akár kemény kritikát is, mondta Kupa,akinek mi­niszterkollégái közül minden bi­zonnyal a legkiegyensúlyozottabb a kapcsolata az írott és az elektronikus média képviselőivel. A féléves mi­­niszterkedési mérleget megvonó be­szélgetésen is jószerivel csak egy te­rületen mutatkozott némi kétkedés a jelenlévő gazdasági újságírók részé­­ről,nevezetesen akkor,amikor azt a kérdést feszegették, miért vállalta Kupa Mihály, hogy az MDF támoga­tásával induljon a Németh Miklós le­mondása nyomán megüresedett or­szággyűlési képviselői választáson. Ez a kérdés azonban már nem a pénzügyminiszter szakmai mérlegé­hez tartozik. Weyer Béla Magyar Nemid 9 Költségvetési maradvány, avagy Elkopik az Idegenforgalmi Alap? - Az inga túllengen.. Túlszabályo­zás helyett abszolút szabályozatlan­ áll­­apotok uralkodnak az idegenforgalom­ban. Mindez akkor, amikor meghirdet­tük a minőségi turizmust. Soha en­nyi link alak nem szédelgett még ebben a szakmában. Szükség lenne végre vala­mi normát kialakítanunk, hogy ne vál­jon hosszú távon gyakorlattá a turisták átvágása – fakadt ki az egyik hozzászó­ló az Országos Idegenforgalmi Tanács (OIT) tegnapi ülésén, amelyen dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi mi­niszter elnökölt. Az összejövetelen - az ügyrendi kérdéseken túl - „A magyar idegenfor­galom célkitűzései és fejlesztésének le­hetőségei (1992-2000) című kormány­előterjesztés tervezetét, valamint az Idegenforgalmi Alap (IÁ) 1991. évi fel­osztására vonatkozó javaslatot vitatták meg a jelenlevők. Az OIT ülése leszö­gezte, hogy a hazai idegenforgalom a tavalyi látványos mutatók (37 millió külföldi látogató, ebből 20 millió turis­ta; 2,3 milliárd dolláros összbevétel; 824 millió dolláros állami bevétel) el­lenére komoly gondokkal küzd. Ezek kormányszintű kezelése az egész ágazat, fejlődésének kulcskérdése. A tanács javasolta, hogy a kormány kö­vessen kettős stratégiát: egyfelől ösztö­nözze a tömegturizmust­­ a magán- és tanásvállalkozások versenyére alapoz­va; másrészt a minőségi turizmus elő­segítése érdekében vállaljon közvetlen szerepet az infrastrukturális feltételek és a nemzeti propaganda kialakításá­ban. Egyre sürgetőbb feladat az új Ma­­gyarország-kép (image) megteremté­se, illetve a nemzeti hálózat bővítése külföldön. Az ΟΓΓ tagjainak egyhangú véleménye szerint kormányzati támo­gatás szükséges ahhoz, hogy az ide­genforgalom a korábban már bizonyí­tott húzóágazati szerepét meg tudja őr­izni - hisz egyetlen nyugati piacgazda­ságban sincs arra példa, hogy az állam kivonulna erről a területről. Következő napirendi pontként az Idegenforgalmi Alap 1991-es felosztá­sa, illetve további léte került szóba. A kormányzat idén kényszermegoldás­­­ként az IA-t a „költségvetési marad­vány" kategóriájába sorolta, ami - vél­ték a tanácskozók - az­ idegenforgalom értékteremtő szerepét tekintve elfogad­hatatlan. A reálértékben 60-65 száza­lékkal csökkentett alap a legszüksége­sebb állami támogatást igénylő alapbe­ruházásokhoz sem elegendő. Pedig, ha nem lesz alap, nem lesz idegenforga­lom sem - legalábbis az OIT tagjai szerint. A tanács ezért azt javasolta, hogy a turizmus feladatainak finanszí­rozására az IA-t törvényszinten szabá­lyozzák újra. A legjobb is megoldás az lenne, ha az alap - az ágazat teljesítmé­nyének megfelelően - az idegenforga­lomból származó bevételek előre meg­határozott hányadából képződne. Vé­gül még egy javaslat: Eperjesi Antal, az Idegenvezetői Hivatal elnöke felve­tette, hogy érdemes lenne kiegészíteni az OIT tagjainak sorát a budapesti ön­­kormányzatok képviselőivel. Hisz - érvelt az elnök - nélkülük egész mun­kánk meghiúsulhat... (durst) Kanál, pohár, tűzhely - egy helyen Ajándékozni mindig öröm - vallja az R+S Külkereskedelmi és Szolgálta­tó Kft. és a partnere, az osztrák Collins evőeszközgyártó cég. Ez utóbbi a világ legnevesebb légitársaságainak szállít evőeszközöket, amelyekkel azok az el­ső osztályú utasok számára terítenek. A közelmúltban az AUA Osztrák Lé­gitársaság határozta el, hogy újabbakra cseréli át Collini-eszközeit, míg a régi­ket az evőeszközgyártók és az R+S Kft. felújította, hogy azokat a Pethő In­tézet ro­zgássérü­lt gyermekeinek ado­mányozza. Az­ R+S, amely a Collini mellett, az Osapág Lak­sen Porzellan, a német short- Zwiesel üveg és a svájci Spring ven­déglátóipari felszereléseket gyártó vál­lalatok magyarországi vezérképviselő­je szakmai bemutatót is tartott e cégek újdonságaiból. Mint Rill László ügy­vezető igazgató elmondta ezek között a legérdekesebb talán az a speciális edény, amely a legújabb indukciós tűz­helyeken is használható. A nyugaton mindinkább elterjedő tűzhelyeknek az a különlegességük, hogy csak ott mele­gítenek, ahol az edény rajtuk van, így a jövőben a nagy konyhák sem hasonlí­tanak már egy gőzkatlanhoz: a Spring által kifejlesztett speciális edények nemcsak energiát spórolnak, hanem gyakorlatilag minden hőt elnyelnek. A Collins, az Ospag, a Short-Zwie­­sel, valamint a Spring immáron hagyo­mányos bemutatkozása egyben arra is példa, hogy több külföldi vállalat összefogása - a vendéglátóipari kom­­lett szolgáltatásra - mindegyik résztve­vőnek hasznos lehet. Az állami és ma­gán vendéglősöknek, szállodásoknak azért, mert egy helyen vásárolhatják meg a működésükhöz színvonalas ter­mékeket, az R+S által képviselt cégek­nek, pedig azért, mert így nagyobb sze­letet tudnak kikanyarítani a magyaror­szági szálloda- és vendéglátóipari piac képzeletbeli tortájából. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja, hogy az R+S képviselet nemrég a Pannonia Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat Panintem Hotel International Wien ne­vű bécsi szállodájának teljes felszerelé­sére is megbízást kapott. (djs.) A GATT a agrártámogatásról (AP) Az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) legújabb tárgyalásainak megmentése érdekében az exporttámogatások rendszerének mielőbbi leépítését sür­geti Caimsi csoport manausi, kétna­pos tanácskozása nyomán kedden ki­bocsátott zárónyilatkozatában. Jelen körülmények között fennáll az a ve­szély - így a dokumentum hogy kü­lönböző érdekeltségű kereskedelmi csoportok keletkeznek, amelyek aztán ellenőrizhetetlenné válnak. A nyilat­kozat úgy véli, hogy a tavaly decem­beri, brüsszeli tárgyalások óta az ag­rárkereskedelmi nézeteltérések miatti feszültség tovább fokozódott, mégpe­dig elsősorban az exporttámogatások agresszivitása és ellenőrizhetetlensé­ge miatt. Az iparosodott országok a támogatások csökkentésére tett ígére­teik ellenére tavaly összesen 12 száza­lékkal, vagyis 295 milliárd dollárral növelték azokat. A nyilatkozat alap­vető tarifa­reformot javasol, valamint új egészségügyi normákat - ez utób­biakat annak érdekében, hogy az alul­fejlett országoknak is lehetőséget biz­tosítsanak is az agrárexportra. A záró­­nyilatkozatot 14 ország - köztük Ma­gyarország — mezőgazdasági minisz­tere írta alá. Mi megkeressük­­ Önnek a legmagasabb árat kínáló vevőt! Szeptemberi képaukciónkra neves külföldi és magyar festők műveit július 26-ig átvesszük a következő felvevőhelyeinken: V., Bécsi u. 3. Tel.: 117-2548 V., Kossuth L u. 1. Tel.: 118-0433 V., Néphadsereg u. 21. Tel.: 131-0513 Átvétel: hétfőtől péntekig, 10-17 óráig Az értékesebb festményekre előleget­­ adunk. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT ( ZJ)

Next