Magyar Nemzet, 1991. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-11 / 161. szám
CSÜTÖRTÖK, 1991. július 11. Gazdaság - Két vélemény a magyar gazdaságról Pénzügykutató Részvénytársaság: „Mi a vízilovakkal vagyunk" „A magyar gazdaság nagy vonata továbbra is az alagútban vesztegel, s egyre inkább lepusztult képet mutat, miközben a szerelvényről leszakadt egy kis vonat - a magángazdaság mozdonya - amely ugyan egy egészen más pályán a kijárat felé száguld, de még nem elég erős ahhoz, hogy a nagy szerelvényt is magával tudja húzni". Ez a megállapítás lehet az egyik summázata annak a sajtótájékoztatónak, amelyen a Pénzügykutató Részvénytársaság bemutatta szokásos évi alagútjelentését, melynek fő témája ezúttal az Antall-kormány egy évének értékelése. Jószolgálat a kormánynak - A jelentés elkészítésével az volt a cél, hogy egyfajta jószolgálatot tegyünk a kormánynak, reális számvetést készítve az örökségről és az eddig megtett útról - mondta Petschnig Mária Zita, a tanulmány társszerzője, s egyben szerkesztője. A jelentés rámutat, hogy a kormánynak pillanatokon belül igen súlyos nehézségekkel kel szenbenéznie. A megmutatkozó recesszióval, inflációval és munkanélküliséggel ugyan nem terhelték teljes mértékben az Antall-kormány - hiszen az egy társadalmi formáció válságából, negyven év külső és belső adósságainak felhalmozódásából következett -, ám látni kell, hogy a helyzet további súlyosbodásához ez a kormány is hozzájárult. Egyféle történelmi paradoxonnak vagyunk a tanúi, olyan értelemben, hogy a Németh-kormány a saját identitásán túllépve gyakorlatilag elkészítette és parlamentjével elfogadtatta a politikai rendszerváltás összes előkészítő törvényét, s megszülettek a gazdasági rendszerváltást megalapozó alapvető jogszabályok is. Az Antall-kormány viszont - amelytől elvárható lett volna, hogy a választások után lezajlott nagypolitikai váltást követően felgyorsítsa a gazdasági átalakulás folyamatát - e tekintetben komoly hiányosságokat halmozott fel. Fontosabb volt számára az ideológiai előrenyomulás, mint a gazdaság. A gazdasági rendszerváltás folyamata az előbbiekből következően megakadt - folytatta Petschnig Mária Zita. Ennek két alappilére lett volna: a privatizáció és az államháztartási reform. Előbbi csak rendkívül vontatottan halad előre, utóbbiról pedig egyszerűen nem is beszélhetünk, annak ellenére ugyanis, hogy 1988. óta készítik elő, ma egy igen vérszegény, jobbára csak államigazgatási eljárásokat tartalmazó törvénykezésben próbál megjelenni, s ez messze nem elegendő. Az elmúlt esztendő sikerágazata kétségkívül a külgazdaság volt, ennek eredményei azonban egyrészt az előző évi nagyon rossz bázishoz képest mutatkoznak meg, másrészt ennek a sikernek is megvannak az árnyoldalai. Oldások és kötések Az Antall-kormány által átvett örökség egyfelől valóban súlyos volt, másfelől azonban az is igaz, hogy a Németh-kormány egy viszonylag működőképes gazdaságot adott át utódjának,amivel az nem tudott túlságosan jól sáfárkodni, annál, ami történt, reálisan többet lehetett várni. Félő, hogy az utód fölélte a tartalékokat. Az a nem cselekvés, ami az új kormányt jellemezte, s aminek ugyan voltak jó oldalai is, összességében nem tarthatatlannak tűnik, különösen egy olyan történelmi időszakban, mint a mostani - zárta gondolatmenetét a kutatónő. - A vizsgálat egyik alapkérdése az volt: mi az, amiben azAntall-kormány folytonosságot mutat a megelőző időszakhoz képest, s miben tudott valódi változásokat hozni. A privatizációra mindkét állítás érvényes - vette át a szót Voszka Éva. A folytonosság tettenérhető például abban, hogy ma sincs egy átfogó és kidolgozott privatizációs programja a kormánynak. Ez nem egyszerűen szakmai kérdés: az egész tulajdonosi átalakulás mögött továbbra is hiányoznak az igazi társadalmi és politikai viták, s nem alakult ki olyan konszenzus, amely alapján ezeket az átfogó kerettörvényeket meg lehetne hozni. Folyamatosság mutatkozik abban is, hogy az a jó ideje jellemző magatartás, miszerint a kormányzat egyfelől ösztönzi a vállalatok átalakulását és a privatizációt, másfelől visszafogja ezt a folyamatot, továbbra is megvan. Noha az Antall-kormánynak alapvető legitimációs érdeke, hogy a privatizációban látványos eredményeket mutasson föl, továbbra is érzékelhető a félelem attól, hogy a privatizáció kiélezi bizonyos gazdasági-társadalmi problémákat. Végül folytonosságot mutatnak maguk az átalakulási módszerek is. Az a három fő irányzat, ami három éve megfigyelhető - tehát a kisvállalkozások alakulása az állami tulajdontól függetlenül; a nagyvállalatok átalakulása társasággá, ami többnyire nem jár együtt privatizációval; valamint a külföldi tőke belépése állami cégekbe 1990-ben is jellemző maradt, s ezek mellé az új kormányzat igazából nem tudott sem új módszereket, sem új potenciális tulajdonosokat fölsorakoztatni. A legnagyobb különbség a döntési rendszer szándékolt átalakításával kapcsolatos, nevezetesen, hogy az úgynevezett spontán privatizáció helyett egy ellenőrzött, s központilag vezényelt államtalanítás valósuljon meg. Ma már a kormányzat maga is felimerte: ez a centralizáció nem működik, a döntéseket az Állami Vagyonügynökség nem tudta igazán a kezébe venni. Különbség mutatkozik abban is, hogy míg a korábban készített privatizációs programok szakértői bizottságokban formálódtak, 1991. elejétől a privatizáció egyes részterületei politikai küzdelem tárgyává is váltak. Végül eltolódás mutatkozik a kormányzat által deklarált eladási technikáktól az elosztási technikák felé. Összességében egy nagyon eklektikus folyamatról van szó, amiben az összes lehetséges szereplő és technika megjelenik, anélkül, hogy ezeknek a döntéseknek a játékszabályait és törvényes kereteit kialakították volna. Az élelmiszergazdaságban az elmúlt másfél év óta napjainkig olyan folyamatok zajlanak, amelyek nagyrészt a rendszerváltástól függetlenül is bekövetkeztek volna - kezdte mondandóját Mohácsi Kálmán. Ezekből a tényezőkből egy szerteágazó, s egyre mélyülő válság körvonalai rajzolódnak ki, így például kiderült, hogy az a mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari üzemszervezeti rendszer, amelyik eddig sikeresnek volt kikiáltva, igen komoly hatékonysággondokkal küszködik, s akadályozója a továbbfejlődésnek. Különösen hangsúlyossá tette ezt a válságot, hogy pontosan ebben időszakban omlott össze a keleti kereskedelem. Idén a problémák tovább fokozódtak, s immár valóban elkerülhetetlen az a válságkezelés, aminek már tavaly el kellett volna kezdődnie. Az Antall-kormány tevékenységét azonban e tekintetben is inkább az ágazat politikai vonatkozásai - elsősorban a földkérdés - kötötték le. Fontos lenne egyfajta új jövőképet állítani az ágazat elé, s tisztázni, milyen jellegű és mekkora nagyságrendű piacokra számíthat. Vadászati naptár - A tanulmány fókuszába azt a kérdést állítottuk, létezik-e ok-okozati összefüggés az új kormány létezése és a gazdaság mai állapota között - állapította meg a sajtótájékoztatóit Csillag István. Az elemzés gyakorlatilag azt mondja ki, hogy az új kormány belépése ebből a szempontból se nem javított, se nem ártott túlságosan sokat. Látnunk kell azonban, hogy más kelet-európai országokban a kormányoknak be kellett ígérniük a csodát, hogy elfogadhatóakká váljanak belül és a nemzetközi pénzvilág számára. Magyarországon az új kormánynak nem van erre szüksége, elegendő lett volna, ha azt a vonalat tartja, amit az elődeitől örökölt, természetesen „megspékelve néhány demokratikus, polgári, liberális és egyéb felhanggal". Ma azt látjuk - mondta Csillag István -, hogy a kormányzatnak a gazdaságra vonatkozó felfogása és politikája fokozatosan visszazökken a korábbi kerékvágásba, ami rendkívül szerencsés vonásnak tekinthető. A magyar gazdaságnak kialakult bizonyos autonómiája, a kormány konkrét, direkt akciói ezen rendre kicsorbulnak, s alapvetően nem képesek megzavarni a gazdaság működését. Ebből persze az is következik, hogy elmaradtak azok a kormányzat által megtehető lépések, amelyek révén ez a fejlődés gyorsítható lett volna, s amellyel azt a történelmi lehetőséget - ami szerencsés módon csak itt Magyarországon kínálkozott - ki lehetett volna használni. A gazdaság vonatát itt nem kellett kisiklatni a korábbi sínekről, csak meg kellett volna szabadítani a szerelvényt azoktól a ballasztoktól, amelyek az elmúlt negyven, tíz, öt év során rakódtak rá. Ami a privatizációt illeti - folytatta Csillag István - a valódi tulajdonost helyettesítését a legkisebb eséllyel az állami bürokrácia vállalhatja magára. Akkor már inkább üdvözítő megoldás az önprivatizáció, amely újabban hivatalosan is megjelent a lehetőségek között. „Mi mindenesetre a vízilovakkal vagyunk” — utalt a kutató az ismert film címére - „tehát nem a vadőrökkel és nem a vadászokkal. Ne mondjuk meg a vízilovaknak, hogy mikor éljenek egymással nemi életet, képesek azt maguk eldönteni. Azt viszont jó lenne tudni, kinek van vadászengedélye, továbbá, hogy mikor van vadászidény...” Zsubok Ervin Kupa Mihály pénzügyminiszter: „Nem lehet olyat kimondani, hogy forintleértékelés!" Féléves miniszterségének mérlegét vonta meg kedden késő este a sajtó képviselői előtt Kupa Mihály, s hogy ez a fél esztendő nem volt éppen sétagalopp, azt már a tájékoztató körülményei is illusztrálták: a minden bizonnyal a fesztelenebb hangulat kedvéért a Kossuth múzeumhajó fedélzetére invitált újságíróknak csaknem fél órát kellett várniuk a miniszterre, aki a gazdasági kabinet üléséről érkezett meg végül fél kilenc tájban a találkozóra.Valószínűleg az elhúzódó munkanap is közrejátszott abban,hogy az egyébiránt a nehézségeket könnyedén és flegmatikusan viselő miniszter a megszokottnál feszültebb benyomást keltett. Az eredmények és a gondok mérlege Kupa Mihály szavai szerint egyelőre pozitív irányba billen el, amit a programban - mármint a Kupa-programban - előírtunk, azt sikerült teljesíteni,mondta. Két kivételt is megnevezett azonban: egyrészt az adópolitikai koncepció, másrészt a szociálpolitikai rendszerek kidolgozása hiányzik. A többi gazdasági törvénytervezet ott van a parlamentnél, csak a Tisztelt Házon múlik, mikor kerítenek sort a tárgyalásukra. Az infláció elleni küzdelemben, a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg területén kitűzött célokat eddig sikerült tartani - vélekedett a pénzügyminiszter, s az egyik legfontosabb eredményként jelölte meg azt a tényt, hogy sikerült az ország nemzetközi tekintélyét növelni. A nyugattal el tudtuk hitetni - mondta Kupa Mihály -, hogy Magyarország egy olyan ország, amely pontosan törleszti adósságait, ahová érdemes befektetni és ahol tehetséges emberek dolgoznak. A nemzetközi kapcsolatokkal összefüggésben elhangzott: augusztusban Prágában találkozik a magyar, a lengyel és a cseh-szlovák pénzügyminiszter, hogy megbeszéljék a három ország közös stratégiáját a gazdasági felemelkedéshez vezető úton. Az idei költségvetés kilátásai attól függenek, mennyire sikerül kézben tartani a kiadásokat, mondta a pénzügyminiszter, aki az est folyamán többször is tanújelét adta annak, hogy minden bizonnyal a végsőkig el van szánva arra, hogy az év hátralévő részében a legtöbbször ezt a szót használja a magyar nyelvből: nem, nem és nem. Mindazonáltal ma még meglehetősen kétségesnek tűnik, mennyit is érhet majd a mégoly kemény elszánás,s megmentheti-e a költségvetést a tervezettet jócskán meghaladó deficittől, hiszen a kárpótlási törvény elfogadása előreláthatólag 140 milliárd forint kiadást okoz majd az államkasszának. (Mivel az emberek általában a milliárdokkal nem tudnak túl sokat kezdeni, érdemes ideírni annak a rövid számításnak az eredményét, mely szerint ez az összeg fejenként 14 ezer forintot tesz ki minden állampolgártársunk esetében. Vagyis: ennyi a parlament által elfogadott kárpótlás ára, ezt kell mindenkinek megfizetnie.Ha valaki kedvezményezettje a kárpótlásnak,akkor nála persze pozitívba forrdul az összeg, aki pedig nem, annak az említett 14 ezernél is többe lesz az igazságosztás eme formája. Merthogy azt a 140 milliárdot valahonnan elő kell most már teremteni,s köztudottan az állam nem jár dolgozni...) " Kifejezetten indulatossá vált Kupa Mihály,amikor az inflációról és a forintleértékelésről esett szó. Az infláció ma Magyarországon fordulóponton van, úgy tűnik,meg lehet állítani.Ilyen esetben egész egyszerűen nincs forintleértékelés, nem lehet ilyet kimondani sem,szögezte le igen határozottan,majd hozzáfűzte: az egész ügy különben is hatáskör kérdése, a forint árfolyamának meghatározása a kormány jogköre,s nem egyetlen miniszteré. Ezt minden ellenszenv nélkül mondom - tette hozzá, célozva arra a vitára,ami már régen tart közte és Kádár Béla külgazdasági miniszter között,s ami most újra feléledt annak kapcsán, hogy a külkereskedelemért felelős miniszterkolléga ismételten szorgalmazta a forint leértékelését. A vita nyilván tovább is fog tartani,s az is nyilvánvaló, hogy a pénzügyminiszter a leértékelés-ellenességben biztos szövetségesként számíthat a Magyar Nemzeti Bank vezetőire is. Kupa Mihály egyébként sincs egyedül: saját értéksorrendje szerint legfőbb támasza a magyar társadalom,nagyon sok támogatója van külföldön, élvezi az MDF-frakció és a kereszténydemokraták támogatását is,s ráadásul még számos ellenzéki politikust is a saját oldalán tudhat. A miniszterelnök úr a maga sajátos módján azért támogat - elemezte tovább a hatalmi erőviszonyokat Kupa Mihály,akit az újságírók kitartóan arról faggattak: most-e a kormány gazdasági csúcsmiisztere vagy sem. Ezzel kapcsolatban a magyar pénzügyminiszter szükségesnek tartotta felhívni a figyelmet arra,hogy a külföldi kormányokban a pénzügyminiszter az átlagosnál fontosabb beosztást tölt be. Ha egy kormánynak van egy elhatározott gazdaságpolitikája,akkor ez egyébként minden kormánytagra nézve kötelező - szögezte le e téren is határozott álláspontját Kupa Mihály, aki a támogatóinak felsorolását azzal fejezte be ,hogy rengeteget köszönhet a magyar sajtónak,amit egyébiránt rögtön meg is köszönít. Továbbra sem elvtelen támogatást kérek, hanem akár kemény kritikát is, mondta Kupa,akinek miniszterkollégái közül minden bizonnyal a legkiegyensúlyozottabb a kapcsolata az írott és az elektronikus média képviselőivel. A féléves miniszterkedési mérleget megvonó beszélgetésen is jószerivel csak egy területen mutatkozott némi kétkedés a jelenlévő gazdasági újságírók részéről,nevezetesen akkor,amikor azt a kérdést feszegették, miért vállalta Kupa Mihály, hogy az MDF támogatásával induljon a Németh Miklós lemondása nyomán megüresedett országgyűlési képviselői választáson. Ez a kérdés azonban már nem a pénzügyminiszter szakmai mérlegéhez tartozik. Weyer Béla Magyar Nemid 9 Költségvetési maradvány, avagy Elkopik az Idegenforgalmi Alap? - Az inga túllengen.. Túlszabályozás helyett abszolút szabályozatlan állapotok uralkodnak az idegenforgalomban. Mindez akkor, amikor meghirdettük a minőségi turizmust. Soha ennyi link alak nem szédelgett még ebben a szakmában. Szükség lenne végre valami normát kialakítanunk, hogy ne váljon hosszú távon gyakorlattá a turisták átvágása – fakadt ki az egyik hozzászóló az Országos Idegenforgalmi Tanács (OIT) tegnapi ülésén, amelyen dr. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter elnökölt. Az összejövetelen - az ügyrendi kérdéseken túl - „A magyar idegenforgalom célkitűzései és fejlesztésének lehetőségei (1992-2000) című kormányelőterjesztés tervezetét, valamint az Idegenforgalmi Alap (IÁ) 1991. évi felosztására vonatkozó javaslatot vitatták meg a jelenlevők. Az OIT ülése leszögezte, hogy a hazai idegenforgalom a tavalyi látványos mutatók (37 millió külföldi látogató, ebből 20 millió turista; 2,3 milliárd dolláros összbevétel; 824 millió dolláros állami bevétel) ellenére komoly gondokkal küzd. Ezek kormányszintű kezelése az egész ágazat, fejlődésének kulcskérdése. A tanács javasolta, hogy a kormány kövessen kettős stratégiát: egyfelől ösztönözze a tömegturizmust a magán- és tanásvállalkozások versenyére alapozva; másrészt a minőségi turizmus elősegítése érdekében vállaljon közvetlen szerepet az infrastrukturális feltételek és a nemzeti propaganda kialakításában. Egyre sürgetőbb feladat az új Magyarország-kép (image) megteremtése, illetve a nemzeti hálózat bővítése külföldön. Az ΟΓΓ tagjainak egyhangú véleménye szerint kormányzati támogatás szükséges ahhoz, hogy az idegenforgalom a korábban már bizonyított húzóágazati szerepét meg tudja őrizni - hisz egyetlen nyugati piacgazdaságban sincs arra példa, hogy az állam kivonulna erről a területről. Következő napirendi pontként az Idegenforgalmi Alap 1991-es felosztása, illetve további léte került szóba. A kormányzat idén kényszermegoldásként az IA-t a „költségvetési maradvány" kategóriájába sorolta, ami - vélték a tanácskozók - az idegenforgalom értékteremtő szerepét tekintve elfogadhatatlan. A reálértékben 60-65 százalékkal csökkentett alap a legszükségesebb állami támogatást igénylő alapberuházásokhoz sem elegendő. Pedig, ha nem lesz alap, nem lesz idegenforgalom sem - legalábbis az OIT tagjai szerint. A tanács ezért azt javasolta, hogy a turizmus feladatainak finanszírozására az IA-t törvényszinten szabályozzák újra. A legjobb is megoldás az lenne, ha az alap - az ágazat teljesítményének megfelelően - az idegenforgalomból származó bevételek előre meghatározott hányadából képződne. Végül még egy javaslat: Eperjesi Antal, az Idegenvezetői Hivatal elnöke felvetette, hogy érdemes lenne kiegészíteni az OIT tagjainak sorát a budapesti önkormányzatok képviselőivel. Hisz - érvelt az elnök - nélkülük egész munkánk meghiúsulhat... (durst) Kanál, pohár, tűzhely - egy helyen Ajándékozni mindig öröm - vallja az R+S Külkereskedelmi és Szolgáltató Kft. és a partnere, az osztrák Collins evőeszközgyártó cég. Ez utóbbi a világ legnevesebb légitársaságainak szállít evőeszközöket, amelyekkel azok az első osztályú utasok számára terítenek. A közelmúltban az AUA Osztrák Légitársaság határozta el, hogy újabbakra cseréli át Collini-eszközeit, míg a régiket az evőeszközgyártók és az R+S Kft. felújította, hogy azokat a Pethő Intézet rozgássérült gyermekeinek adományozza. Az R+S, amely a Collini mellett, az Osapág Laksen Porzellan, a német short- Zwiesel üveg és a svájci Spring vendéglátóipari felszereléseket gyártó vállalatok magyarországi vezérképviselője szakmai bemutatót is tartott e cégek újdonságaiból. Mint Rill László ügyvezető igazgató elmondta ezek között a legérdekesebb talán az a speciális edény, amely a legújabb indukciós tűzhelyeken is használható. A nyugaton mindinkább elterjedő tűzhelyeknek az a különlegességük, hogy csak ott melegítenek, ahol az edény rajtuk van, így a jövőben a nagy konyhák sem hasonlítanak már egy gőzkatlanhoz: a Spring által kifejlesztett speciális edények nemcsak energiát spórolnak, hanem gyakorlatilag minden hőt elnyelnek. A Collins, az Ospag, a Short-Zwiesel, valamint a Spring immáron hagyományos bemutatkozása egyben arra is példa, hogy több külföldi vállalat összefogása - a vendéglátóipari komlett szolgáltatásra - mindegyik résztvevőnek hasznos lehet. Az állami és magán vendéglősöknek, szállodásoknak azért, mert egy helyen vásárolhatják meg a működésükhöz színvonalas termékeket, az R+S által képviselt cégeknek, pedig azért, mert így nagyobb szeletet tudnak kikanyarítani a magyarországi szálloda- és vendéglátóipari piac képzeletbeli tortájából. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja, hogy az R+S képviselet nemrég a Pannonia Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat Panintem Hotel International Wien nevű bécsi szállodájának teljes felszerelésére is megbízást kapott. (djs.) A GATT a agrártámogatásról (AP) Az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) legújabb tárgyalásainak megmentése érdekében az exporttámogatások rendszerének mielőbbi leépítését sürgeti Caimsi csoport manausi, kétnapos tanácskozása nyomán kedden kibocsátott zárónyilatkozatában. Jelen körülmények között fennáll az a veszély - így a dokumentum hogy különböző érdekeltségű kereskedelmi csoportok keletkeznek, amelyek aztán ellenőrizhetetlenné válnak. A nyilatkozat úgy véli, hogy a tavaly decemberi, brüsszeli tárgyalások óta az agrárkereskedelmi nézeteltérések miatti feszültség tovább fokozódott, mégpedig elsősorban az exporttámogatások agresszivitása és ellenőrizhetetlensége miatt. Az iparosodott országok a támogatások csökkentésére tett ígéreteik ellenére tavaly összesen 12 százalékkal, vagyis 295 milliárd dollárral növelték azokat. A nyilatkozat alapvető tarifareformot javasol, valamint új egészségügyi normákat - ez utóbbiakat annak érdekében, hogy az alulfejlett országoknak is lehetőséget biztosítsanak is az agrárexportra. A zárónyilatkozatot 14 ország - köztük Magyarország — mezőgazdasági minisztere írta alá. Mi megkeressük Önnek a legmagasabb árat kínáló vevőt! Szeptemberi képaukciónkra neves külföldi és magyar festők műveit július 26-ig átvesszük a következő felvevőhelyeinken: V., Bécsi u. 3. Tel.: 117-2548 V., Kossuth L u. 1. Tel.: 118-0433 V., Néphadsereg u. 21. Tel.: 131-0513 Átvétel: hétfőtől péntekig, 10-17 óráig Az értékesebb festményekre előleget adunk. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT ( ZJ)