Magyar Nemzet, 1991. július (54. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-05 / 156. szám

Magyar Nemzet Intimszoba van, de nem használják Élenjártunk '88-ban - A sitt nem kupleráj - Ki állja a költségeket? - Vendégkör Intimszoba. Pontos meghatározás­sal sajnos nem szolgálhatunk, min­denesetre arra a szobára gondolunk, amelyikben a büntetését töltő elítélt - úgymond - házastársi kapcsolatát ápolhatja. Vagyis szexről van szó, méghozzá állami jóváhagyással. A do­log pikantériáját az adja, hogy innen már csak egyetlen lépés a vöröslámpás házak engedélyezése. Miskolc, 1988. A város határában építeni kezdik a megyei büntetés­végrehajtási intézet kettes számú ob­jektumát Az igazgató (börtönparancs­nok) szokatlan döntést hoz: az új épü­let egyik helyiségét intimszobának alakítsák ki. Merész húzás, ha figye­lembe vesszük, hogy az elhatározás idején legfeljebb az Európa Tanács ez irányú ajánlására támaszkodhatott a borsodi parancsnok, a hazai jogban ugyanis aligha talált volna rá megfele­lő passzust. Az ezredes azonban (an­no) megelőlegezte az igazságszolgál­tatás reformját, tegyük mindjárt hozzá, az elítéltek nagy megelégedésére. Megfelelő jogszabályok - amelyek alapján az intimszobát üzemeltetni le­hetne - azóta sincsenek, viszont az épület idén tavasszal elkészült, mi több, már a gumi óvszert is odakészí­­tették az „olyan szoba” dupla ágyára.. * * * Fikció: Az elítélt kihallgatást kér a nevelőliszttől. Röviden tárgyalnak, közben a lisztes néhány szavas fel­jegyzést készít bőrmappájába. La­pozgat. Sajnálom - mondja -, egy kis ideig fürtőztetnie kell magát, már tíz­­egynéhányan föliratkoztak maga előtt. Előjegyzem augusztus első szombatjára. Az elítélt vitába szállna a tiszttel, a nevelő azonban hajthatatlan. - Börtönben van és nem kupleráj­ban, ha nem tudná! Addig is vigyáz­zon magára, nehogy valamiért büntet­ni kelljen... A férfi bólint, s megpróbál úrrá len­ni arcvonásain. A cellában hatalmasat vág a falra. Később hosszú levelet ír a feleségének. • * * A miskolci börtön Π. számú objek­tumának megépítését 1986-ban hatá­rozták el. Eredendően a szigorított ja­vító-nevelő munkára ítélt fogvatartot­­tak számára tervezték. Időközben azonban olyan változások következtek be (lásd munkanélküliség), hogy a foglalkoztatással történő büntetés el­veszítette megtorló, igazságszolgálta­tó szerepét Az intézet ezek után „egy­szerű” börtönné degradálódott, ahová az igazgatóság elsősorban fiatalkorúa­kat és olyan elítélteket küld, akik mun­kát vállalnak. A megyei büntetésvég­rehajtó intézet lakói egyébiránt átlag­ban egy-másfél esztendőt töltenek „odabent”, a maximális büntetési tétel öt év. A helybeli nehézfiúk általában az előzetes letartóztatásba helyezettek közül kerülnek ki. Szatírok, gyilko­sok, szadisták és homokosok is akad­nak szép számmal, akiket ítéletük után más intézetekbe, fegyházakba szállíta­nak át. Ők lennének a hírhedt börtön­iskola mesterei, s épp az ő hatásuktól tartva döntött úgy az igazgatóság, hogy a fiatalkorúakat tíz kilométerrel odébb, az új épületben helyezik el ott, ahol az intimszoba is van. Az intimszobával kapcsolatban Szabó László őrnagy, a megyei bör­tön helyettes parancsnoka csupán ké­telyeiről tudott beszámolni. - Tegyük fel, hogy rendeződik a jogi háttér. A következő kérdés az, hogy kapunk-e külön költségvetést a szoba működtetésére; magyarul: az állam finanszírozza-e a rabok szexuá­lis igényeit? Mert a törölközőket, le­pedőket mosatni kell, a higiéniáról minden alkalommal külön kell gon­doskodni. * * # A II-es objektum egyetlen panel­épület, amelyet kettős, magasított drótkerítés vesz körül. Havasi Béla nevelő megmutatja azt a bizonyos szobát. Végigmegyünk a földszinti folyosón, az „olyan szoba” az ügyvé­di beszélő és az orvosi rendelő szom­szédságában található. Balra az ajtótól mosdókagyló, tö­rölközőtartó, vele szemben diszkrét kis fülke, a szobához tartozó mellék­­helyiség. Középen összetolt heverék, a sarokban dohányzóasztal, székek. Átellenben fekete-fehér tévé. Az ab­lakon kívülről rács van, ez azonban függönnyel eltakarható. A beren­dezéshez tartozik még az összehajto­gatott ágynemű s a törülköző, csa­kúgy, mint az egészségügyi szóróla­pok az AIDS-ről, a képes tájékoztató (lásd szemléltetés) a nemi betegségek terjedéséről. Az ágyon egy (azaz egy darab) becsomagolt gumi óvszer. Az intimszoba mellett tartogat még néhány meglepetést a Π-es ob­jektum. Az emeleti főzőkonyhában - akárcsak a klubban - tv-készüléket szereltek a falra, így az elítéltek konyhai szorgoskodás közben is él­vezhetik a zárt láncú videoműsort A helyiség asztalai mellett a villanyre­­zsó, illetve a lelakatolható mahomet hűtőszekrény hívja fel magára a fi­gyelmet, ez utóbbit valósággal tele­tömték mindenféle élelemmel. A fog­­vatartottak minden második héten lá­togatót fogadhatnak, szombaton az előzetes letartóztatásba helyezettek­hez, vasárnap az elítéltekhez érkez­nek hozzátartozóik. Egyelőre csak beszélőre. * * * A Büntetésvégrehajtó Intézetek Országos Parancsnokságának nevelé­si osztálya több kosárra való levelet kapott elítéltektől Az intimszoba megnyitása azonban nem népszava­zásra vagy közkívánatra történik, előbb jogi úton kell a kérdést rendez­ni. Fejes Imre ezredes, a nevelési osz­tály vezetője szerint ez már nem csu­pán a miskolciakra tartozik, az intim­szoba olyan intézmény, amely vagy a tizenvalahány ezer elítélt mindegyi­kének jár, vagy egyiküknek sem.­­ Amennyiben kedvezően módo­sítják a büntetésvégrehajtó intézetek működését szabályozó 1979-es tör­vényerejű rendeletet, s az országos vezetés jóváhagyja az intimszobák „üzembe helyezését”, máris olyan problémák adódhatnak, amelyekre ma még senki nem tudja a választ. A első kérdés, hogy ki lehet egyáltalán vendége a szobának? Csak a feleség (vagy a férj)? Esetleg az élettárs is? Már most megmondom, hogy a rabok által bejelentett élettársi viszony va­lódiságát ellenőrizni nincs kapacitá­sunk. Képzelje el, hogy a szabadlá­bon maradt bűntárs befizeti bünteté­sét töltő haverját valamelyik prostitu­áltnál... Ki határozza meg, hogy a mohamedán vallású rabhoz hány fe­leséget engedhetek be? Vagy fogad­­hatja-e barátját a homoszexuális el­ítélt? - Tervezik-e másutt intimszobák kialakítását? - Egyelőre szó sincs erről. Egy­­egy ilyen szoba óriási forgalmat bo­nyolítana le, s az sem biztos, hogy egyetlen helyiség elegendő lenne. Ha csupán évente kerül sor egy elítéltre, nos, azzal nem igazán oldjuk meg a problémáját. A skandináv államok­ban például panziószerű létesítmé­nyeket építenek a börtönök mellé, di­rekt erre a célra. Képzelje el, milyen fogadtatása lenne, ha most előállnék egy olyan javaslattal, hogy a sopron­kőhidai fegyház mellé egy panziót kellene építeni, ahol a nehézfiúk - úgymond - házastársi kapcsolatokat ápolhatnák... Épp ellenkezőleg, azon törjük a fejünket, hogy az elítélt mi­ként rendezhetné saját maga a szexu­ális problémáit. A hatályos rendelke­zések lehetővé teszik, hogy a fogva­tartóit számára fontos események idejére félbeszakítsuk büntetését vagy rövid tartamú eltávozást adjunk neki. Kidolgoztuk egy olyan jogsza­bály tervezetét, amely 12 vagy 24 órás eltávozást is engedélyez. Ezek a lehetőségek természetesen jutalom­ként adhatók, nem alanyi jogon jár­nak. Az intimszoba eleve csak azok­nál jöhet számításba, akikért nem vál­lalhatja a felelősséget a parancsnok. -Milyen biztonsági rendszabályok szükségesek az intimszoba működte­téséhez? - Először is a látogatónak - ahhoz, hogy beléphessen - motozásnak kell alávetnie magát Ellenőriznünk kell, milyen tárgyakat, milyen gyógysze­reket visz be magával. Annak elle­nére, hogy az együttlét meghittségét nem szeretnénk zavarni, az őröknek valahol a közelben kell tartózkodni­uk, hisz megeshet, hogy elbarikádoz­­zák magukat odabent vagy az elítélt túszul ejti látogatóját. Ilyen esetek­ben közbe kell lépnünk. Mindez azonban egy előre üres fikció, az in­timszobával kapcsolatban az összes kérdés megválaszolatlan. Romhányi Tamás A magyar ember egyik sajátos vo­nása kedvező a zsidók számára. Említettem már, hogy a magyar em­ber számára a pénz egyedüli rendelte­tése az, hogy elköltsék. A felső osztá­lyok férfi tagjai csak ritkán érdeklőd­tek az üzleti élet iránt, jóllehet, na­gyon nagy szükségük volt pénzre. Legtöbbjük úgy vélekedett, hogy a pénzszerzés valójában méltóságon aluli. Ez olyan általános légkört te­remtett, amely hasonló volt a közép­korhoz, amikor az uralkodók zsidók­ra bízták üzleti ügyeik intézését. Egy magyar úriember, ha üresek voltak is a zsebei, nem tartotta magát alábbva­­lónak a leggazdagabb zsidó kereske­dőnél. „A szegény ördögnek - véle­kedett a magyar úriember a zsidóról - nincs nagyobb élvezete, mint hogy üz­leteljen.” Nem sajnálta tőle ezt az élvezetet. Ennek eredményeként a zsidóság óriási befolyásra tett szert, mint a magyar közösség nélkülözhe­tetlen eleme. Von Erdmannsdorff, bu­dapesti német követ, tökéletesen át­látta a helyzetet, amikor úgy véleke­dett, hogy Magyarország képtelen úgy eljárni a zsidók ellen, mint Né­metország tette, mert nincs senki, aki a helyükre lépne.[...] Ez a helyzet kiaknázható lehetősé­get biztosított az antiszemita dema­gógoknak, akiket Németország pén­zelt, és a legkülönbözőbb helyeken bukkantak fel. Felidézve a Kun Béla kommunista rendszere alatt elköve­tett kegyetlenségeket, azt hangoztat­ták, hogy Magyarországon túl sok a zsidó. A tény: a lakosság mintegy egytizede zsidó volt. Ilyen körülmények között hősies­ség volt a rendszer részéről, hogy megengedte külföldi zsidók, főleg lengyelek, szlovákok és osztrákok, letelepedését az országban. Elégsé­ges bizonyítéka lett volna a bátorság­nak, ha a kormány, a német nyomás­nak ellenállva, a saját zsidóit védel­mezte volna és ugyanakkor lezárta volna a határokat. Magyarország töb­bet tett, mint amennyire erkölcsileg kötelezve volt, amikor a saját zsidói mellett menedéket nyújtott külföldi zsidóknak is. A sors nem engedte meg, hogy megmaradjon az együttér­zés oázisa az elnyomás sivatagában. De amikor engedett is a nyomásnak, lassabban és nagyobb méltósággal tette azt, mint szomszédai... Ezeket a tényeket nyilván kell tar­tani. Örömmel mondhatom el, hogy az American Jewish Year Book ezek­ben a vészterhes időkben tisztességes és objektív magatartást tanúsított Ma­gyarország irányában. A valóságnak megfelelően azt jelentette, hogy a né­metek zsidóellenes követeléseinek tett magyar engedmények azt a célt szolgálták, hogy kifogják a szelet a nácik vitorlájából. Ilyesmit tenni mindig kockázatos dolog, mert az en­gedmények rendszerint további en­gedményeket vonnak maguk után. Magyarország mindig az időhúzásra játszott. Azt tette, amit viharban a fa tesz - meghajlik azért, hogy töretle­nül túlélje. Amikor például utasítot­ták a bankokat, hogy öt év leforgása alatt bizonyos százalékra csökkent­sék a zsidó alkalmazottak számát, a ki nem mondott hátsó gondolat az volt, hogy öt év alatt a vihar elül. Mi több, minden korlátozás sűrűn meg volt tűzdelve kivételezésekkel. Ezt főleg a parlament vitte véghez, ahol Horthy arisztokrata barátai és a bíbo­ros által utasított főpapok éreztették a súlyukat. Említettem már, hogy az arisztokraták, gazdasági és politikai státusuk ellenére, mint a társadalom vezetői példaképül szolgáltak, és a középosztály őket utánozta. Ha a nemzetiszocialista demagógok értek is el sikereket a csőcseléknél, az érté­kesebb emberek becsületesek marad­tak. Takács-Tolvaj József gróf, tábor­nok, egyike a „gyűlöletes feudális földesuraknak", lemondott a Front­harcos Szövetség elnöki tisztéről, amikor az 1944 márciusi német meg­szállás után a bábkormány kizárta a zsidókat a szervezetből. Bethlen Ist­ván gróf, egy másik „feudális földe­súr”, már jóval a német megszállás előtt visszavonult a politikai élettől, tiltakozásul a viszonylag enyhe zsi­dótörvények ellen is. Amikor Hitler, megvesztegetésként, odaígérte Er­dély nagyobb részét. Teleki Pál ezt nem volt hajlandó elfogadni zsidóel­lenes engedmények fejében. „Való­ban meglepő volt - írta az American Jewish Year Book - látni ellenállását ebben a kérdésben, amely minden bi­zonnyal sokkal kisebb jelentőségű volt Magyarország számára a tőle ki­csikart alapvető áldozatokhoz viszo­nyítva."’[...] Röviddel Magyarország német megszállása előtt, amikor Hitler kato­nai sikerei lealkonyulóban voltak, széles körű akció kezdődött a korlá­tozó törvények eltörléséért Bajcsy- Zsilinszky Endrének, a Kisgazdapárt parlamenti képviselőjének vezetésé­vel. A Year Book-ban olvashatjuk: „A megszállás egyik hivatalos indoka német részről az volt, hogy »a mint­egy egymillió zsidó korlátozás nélkü­li jelenléte az országban konkrét ve­szélyt jelent a Balkán-félszigeten tar­tózkodó német csapatokra nézve. Olyan erős volt a nem zsidó magya­rok szolidaritása zsidó honfitársaik iránt, hogy a németek által 1944-ben az ország nyakába ültetett bábrezsim sem merte nyíltan alkalmazni a de­portálás és a tömeges kiirtás német módszerét. Amikor a német Gestapo kezébe vette a zsidók deportálásának ügyét - a Year Book szerint - „ke­resztény magyarok tízezrei, mint tud­juk, siettek a bajba jutott zsidók segít­ségére, megkísérelték védelmezni és elrejteni őket, megőrzésre átvenni otthonaikat és értéktárgyaikat, és se­gíteni őket hiábavaló menekülési kí­sérleteikben. Mind a katolikus, mind a protestáns lelkészek ezrével állítot­tak ki harcs keresztleveleket, abban a hiábavaló reményben, hogy ezáltal megmentik védenceiket az üldözteté­sektől. A városok utcáin gyakran le­hetett látni fiatal keresztény leányo­kat karon fogva sétálni Dávid-csilla­­got viselő zsidó fiatalemberek­ben..] 1944 márciusig Imrédzy Béla volt az egyetlen magyar miniszterelnök, aki önként tett engedményeket Hit­lernek, nemcsak a zsidókkal kapcso­latban, hanem más vonatkozásokban is. Ami meggyengítette Magyaror­szág ellenállását, az az volt, hogy ál­landóan kijátszották a Kisantanttal szemben. A nácik időről időre azt mondták a magyaroknak, hogy szom­szédaik sokkal barátságosabbak Né­metországhoz, mint ők. Ez egy kicsit nyugtalanító volt, mert területkiigazí­­tásokra volt szükségük, és a magyar vezetők mindig kénytelenek voltak feltenni maguknak a kérdést, vajon a zsidóüldözés elutasításával nem ve­szélyeztetik-e az idegen uralom alatt élő magyarok sorsát. Természetesen a cseheknek, szlovákoknak és romá­noknak a németek ugyanakkor éppen az ellenkezőjét mondták. (Folytatjuk.) John F. Montgomery A kelletlen csatlós VI. Kifogni a szelet Riport — interjú PÉNTEK, 1991. Július 1. Tizenkétezer „alfajáró” kevesebb, mint egy év alatt tizen­kétezren végezték el az agykontroll­­tanfolyamot. A José Silva-féle medi­­tációs módszer magyarországi hono­sítása az egyik legsikeresebb vállal­kozás volt 1991-ben. Az agykontrollt lehet támadni és támogatni. Egyéb misztériumokkal szemben vitathatat­lan előnye, hogy nem kap körmöst egy dühös prófétától az, aki kételked­ni mer, és nem jutalmazzák amulet­tekkel azt, aki teljes szívvel beáll a csapatba. Mexikó után Magyarország A közelmúltban egy mexikói ven­dégoktató, Rosa Rivas irányításával több száz, az alaptanfolyamot már el­végzőn hallgató lépett­­magasabb osz­tályba”, s tanulta meg, hogyan trénin­gezze agyát újabb különleges feladatok elvégzésére. Rosa Rivast kérdeztük!­­ Az agykontroll nem működik, ha az ember nem hisz benne. José Silva mégis azt mondja, ez nem vallás. Egyetért vele? - Ez a módszer tiszteletben tart mindenféle vallásos meggyőződést, és azt is, ha valaki nem hívő. Ezenkívül semmi dolgunk a vallással. Sokkal több közünk van a pszichológiához. Húsz éve dolgozom a Silva-módszer­­rel, ami abban segít, hogy felfedezzük tehetségünket, különleges képessége­inket, fejlesszük magunkat. - Ennek ellenére ön a tanfolyam utolsó meditációs gyakorlatán egyfaj­ta keleti vallási szertartást idéző han­gulatot teremtett. Szanszkrit kifejezé­seket használt, a hallgatók kórusban zengték a hinduizmusból vagy a budd­hizmusból ismert meditációs hangot, a mantrát. Igaz, nem az ott megszokott „Gum"-ot, hanem a Silva-féle „mó­­um"-ot ismételgették, ez azonban nem nagy különbség. Végezetül pedig ön olyan harangokat szólaltatott meg, amelyek a buddhista kolostorok csen­gőire emlékeztettek. Nem egyszerűbb rögtön a keleti vallásokban elmélyed­ni az agykontroll helyett? - Vicces, hogy a keleti vallásokat említi, hisz én magam, mint majd minden latin-amerikai, katolikus va­gyok, sohasem gyakoroltam sem a buddhizmust, sem a hinduizmust. Ami a szanszkritot illeti, ez nem val­lás, hanem nyelv, kulturális örökség. A mantra pedig egy olyan hang, amit ha kiejtünk, vibrációt okoz a testben, és így segíti az energia áramlását. Azért ismételgeti az ember, hogy éle­terősebbé tegye a szervezetét. A ha­rangokat pedig egy barátomtól kap­tam. Hét különböző szintű hangrez­gést produkálnak. És ahogy a tanfo­lyamon is elmondtam, ez a hang is az energia áramlását segíti a testben. Ez volt a gyakorlat célja. - Egyszóval nem érzi úgy magát néha, mint egy hittérítő? - Ó, dehogy! - Mikor ismerkedett meg a Silva­­módszerrel? - Úgy 21-22 évvel ezelőtt próbál­tam ki, és nagyszerűnek találtam. Ak­koriban irodalommal foglalkoztam, színházi rendezőként dolgoztam. Az agykontroll azért fogott meg, mert nagyon fejleszti a kreativitást. De ahogy elkezdtem gyakorolni, rájöt­tem, hogy több ennél, sokféle módon segíthet az embernek. Ezért hagytam fel eredeti foglalkozásommal, bár si­keres voltam, és lettem agykontroll­oktató. Tanultam pszichológiát és or­vostudományt is a Silva-i módszer mellett. - Ha ön fontosnak tartotta, hogy foglalkozzon az orvostudománnyal, azt jelenti, hogy a Silva-módszer, az öngyógyítás jegyében, nem tagadja meg az orvoslást? - Nem, egyetlen percig sem akar­tuk helyettesíteni a gyógyszereket és az orvosokat. A tanfolyamokon gyakran elhangzik, hogy az öngyó­gyítást az orvosi ellátással együtt al­kalmazzuk. Tagadni ez utóbbi fon­tosságát éppolyan hiba lenne, mint - amit gyakorta elkövettek - tagadni az elme, az agy gyógyító erejét. Szerin­tem minden szélsőség káros. - Magyaroszágon hónapok alatt nagyon nagy lett az agykontroll tábo­ra. Ismer más hasonló példát ilyen gyors sikerre? - Igen, van még egy ország, ahol óriási ütemben, nőtt a hallgatók szá­ma, és ez Mexikó. 1970-ben kezdő­dött a Silva-módszer oktatása és há­rom év alatt harmincötezren végezték el a tanfolyamot Egyre jobban és jobban Dr. Demján László, a Silva-köz­­pont magyarországi igazgatója trikó­ján hordja az agykontroll jelmonda­tát: „Egyre jobban és jobban." - Misztériumokkal, csodaszerek­kel, meditációs kurzusokkal meglehe­tősen túlzsúfolt piacra kellett betörni az agykontrollal Magyarországon Hogy tudtak sikert aratni? - A kezdeti siker elsősorban annak köszönhető, hogy a televízió Tele­fe­­re című műsora foglalkozott a Silva­­módszerrel. A későbbi sikerek titka pedig maga a módszer. A relaxáció­­ban járatos szakemberek szerint az agykontroll kiemelkedik a hasonló technikák közül. És nem lengi körül titokzatosság, közérthető. Sok más kitűnő meditációs módszer is van. A többség úgynevezett passzív meditá­ció, ami azt jelenti, hogy kellemes, testileg, lelkileg ellazult állapotban hagyjuk előkavarogni érzéseinket, gondolatainkat. A Silva-módszer ak­tív relaxációt oktat, vagyis megtanítja a lazítás mellett azt is, hogyan irá­nyítsuk ebben az úgynevezett Alfa ál­lapotban is gondolatainkat, és progra­mozzuk be elménket különböző cé­lok elérésére. ..írMinden eredményes vállalkozás­nak­ megszületik a versenytársa, így történt ez az agykontrollal is? - A nagy érdeklés miatt sajnos el­harapóztak az ál-agykontrolltanfo­­lyamok. Ahhoz, hogy oktató legyen valaki, többször el kell végeznie az alaptanfolyamot, majd az amerikai Silva-központban az oktatóképző tanfolyamot. Nagyon sokat kell gya­korolni a technikát, hisz nem lehet hi­telesen átadni azt, amit mi magunk nem művelünk. Előadói, pedagógiai készségre is szükség van. - Ha valaki Silva-tanfolyamot akar vezetni Magyarországon, ki ad rá engedélyt? - A Silva-központ minden ország­ban kijelöl egy igazgatót, jelen eset­ben én rám esett a válsztásuk. Én adok engedélyt, és nekem kell ellenőriz­nem a tanfolyamok színvonalát. Ta­valy, segítségemmel két lelkes jelent­kező is elutazott velünk az Egyesült Államokba tanulni. Egyikük ősszel mutatkozik be próbatanfolyamon. Másikuk, a Silva-központ előírásait nem követve, tőlünk függetlenül szervez tanfolyamokat. - Vagyis a Silva-féle agykontrollt egyelőre csak ön és a bátyja oktatja? - Egyelőre igen. Csak annak a hall­gatónak az adatai kerülnek a Silva­­központ nyilvántartásába, aki ezt, az eredeti Silva-féle tanfolyamot végezte el, erről kapott bizonyítványt, és így befizettük utána a jelentős jogdíjat Az ilyen végzett hallgató a világon bárhol újra és újra elvégezheti a tanfolyamot - ingyen. - Hallottam olyan bírálatot, hogy a Silva-módszer az amerikai háziasszo­nyok szintjén tanítja a relaxálást! - Az az előnye, hogy nagyon egy­szerű. A háziasszony is meg tudja ta­nulni, és az egyetemi tanár is értéket talál benne. Az, hogy valami egysze­rű, nem jelenti, hogy primitív. A tudo­mányos felfedezések és a technika tör­ténete is azt bizonyítják, hogy az iga­zán nagy dolgok egyszerűek. - Ha jól tudom, a legnagyobb tan­folyamon ezer ember vett részt. Sza­bad ekkora csoportnak meditációt ta­nítani? Az oktató ilyenkor nem tud mindenkire odafigyelni! - Nekem is fejtörést okozott ez. Az első ilyen tanfolyam hallgatói között levelezőlapot osztottunk ki és kértük, hogy akár név nélkül is, de írják meg a véleményüket. Elégedett visszajelzé­seket kaptam. Egyébként az ezerből legalább kétszáz az ismétlő hallgató, aki figyeli és segíti a kezdőket. És ki­sebb létszámú tanfolyamokat is tar­tunk, lehet választani.­­ Aki elégedetlen a tanfolyammal, visszakapja a tandíjat. Hányan kérték vissza? - Tizenkétezer hallgatóból kettő vagy három. Holisztikus gyógymeditáció Dr. Sági Máriáról, a pszichológiai tudományok kandidátusáról többen úgy tudják, hogy agykontrolltanfolya­­mot tart, ő maga viszont határozottan kijelenti: amit ő tanít, az holisztikus személyiségfejlesztő gyógymeditáció, nem agykontroll. ■':·“ Pszichológus vagyok, elvégeztem a Silva-féle oktatóképző tanfolyamot is az Egyesült Államokban.”Húszéves pszichológiai tanulmányaim és gya­korlatom során nagyon sok értékes el­mélettel, és módszerrel ismerkedtem meg, a freudi és jungi pszichoanalízis­től a taón, a jógán, Coué gyógyító meditációján át Rudolf Steiner szel­lemtudós elméletéig és extraszenzori­­ális percepciós gyakorlatáig. Mind­egyikben közös, hogy választ adnak arra, hogyan oldja meg az ember egyéni problémáit az általános szint­jén, hogyan találja meg a választ arra, hogy miért él a világon, és miként kapcsolódik az egyetemeshez, az Uni­verzálishoz, Lukács György szavai­val: a nembelihez. Úgy találtam, hogy mindazok a módszerek, amelyeket a távol-keleti és európai filozófiák és pszichológiai iskolák beletettek tudá­sunk kosarába, nagyon értékesek, és ezek az ismeretek komplexebb módon segítik az egyént ahhoz, hogy problé­máit megoldja. - Mitől más az ön tan­folyama, mint az agykontroll? - Formailag és tartalmilag is más. Az előadások magukba foglalják a fent említett pszichológiai és szellem­tudományi tanításokat, a távol-keleti karmatani és európai, Rudolf Steiner-i megfogalmazásban a reinkarnáció el­méletét. A tanfolyam során feltárom a személyiség mélyrétegeit, hozzásegí­tem a hallgatókat ahhoz, hogy megis­merjék a fizikai, a lelki és a szellemi egységét Más a tartalmuk a meditáci­ós technikáknak, mások a meditációs szövegek, és az agykontroll hang he­lyett meditációs hangot illetve zenét használunk. Hatvan-száz fős csoport­tal dolgozom, amelyet egyénenként még át tudok tekinteni. - A magyarországi Silva-központ­ban több, önnél végzett hallgató meg­jelent azzal, hogy ismételni szeretne. Úgy hitték, egy agykontroll-tanfolya­­mot már elvégeztek. Nem szokta el­mondani a tanfolyamokon, hogy ez nem az, aminek hiszik? - Mindig tisztázom előre is, de a négy nap alatt pontosan kiderül, hogy a két tanfolyam alapvetően más. A hallgatók közül általában sokan isme­rik Silva könyvét, és úgy értékelik, hogy a tanfolyamtól sokkal többet kaptak, mint amire a könyv alapján számítottak. Azt is tisztázom, hogy hallgatóim korlátlan számban jöhet­nek hozzám ingyen ismételni. Úgy ta­lálom, hogy erre a tanfolyamra is igény van Magyarországon. Völgyi Vera

Next