Magyar Nemzet, 1991. augusztus (54. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-06 / 183. szám
KEDD, 1991. augusztus 6. Sport Robbant a bomba, elmaradt a nagy röplabda-szenzáció Nyáriék a Vasasban folytatják Hoppon maradtak a Tungsram SC női röplabdacsapatának vezetői. Pedig a múlt hét végén még úgy tűnt, minden sínre került, s megvalósul a nyár átigazolási szenzációja, azaz Benőfi, Nyári és Szikora, a Vasas együttesének ászai a Megyeri úton folytatják pályafutásukat. A bajnoki aranyéremről álmodozó újpestiek hajlandók lettek volna mélyen a pénztárcájukba nyúlni, s akár milliós nagyságrendű összeget is kifizetni a piros-kékeknek, hogy a három válogatott röplabdázónőt megszerezzék. Ám hétfő délelőtt robbant a bomba: Folyondár utcai Vasas-sportcsarnokban megtartott évadnyitó csapatértekezleten ugyanis Nyáriék konzultáltak Fördős László szakosztályelnökkel, majd bejelentették: megváltoztatják korábbi szándékukat, és továbbra is a Vasasban kívánnak röplabdázni. Hasonlóképpen nyilatkozott az a Demeter is, akit pedig a bajnok Eger csábított. A Vasasban lényegében már mindenki elkönyvelte, hogy a kupagyőztes megfiatalított csapattal vág neki az új idénynek. A három válogatottnak tudniillik olyan kecsegtető ajánlatot tett az ellenlábas Tungsram SC, amivel a piros-kékek nem tudtak, de nem is akartak versenyezni. Amúgy ráfért volna már a vérfrissítés Sun Deli együttesére. A kezdőcsapat tagjai ugyanis lényegében serdülő koruk óta együtt játszanak, e tizenhárom-tizennégy év alatt óhatatlanul megfáradt a társaság, nem volt már igazán, ami inspiirálja a játékosokat, hiányzott belőlük a tűz. Még a megváltóként várt kínai edző sem tudott csodát tenni. A bajnoki reményeket dédelgető Vasas tavasszal, a rájátszás elődöntőjében alulmaradt a tavalyi idény meglepetéscsapatával, az Egerrel szemben, jórészt éppen a távozást fontolgató kulcsembereinek gyenge produkciója miatt. A szakvezetés a történtek után úgy határozott: Nyáriék helyén szeptembertől bizonyítási lehetőséget ad az utánpótlás együttes legtehetségesebb játékosainak, Kovácsnak, Domonkosnak és Czakónak. A bajnok junioregyüttes legjobbjai már a legutóbbi pontvadászatban is ott voltak a tűz közelében - azaz tagjai voltak az első csapat keretének -, ám a vezetőedző még a gyengébb ellenfelek ellen sem mindig merte csatába küldeni őket. Új csapatot építeni, névtelen fiatalokból, nem ismeretlen feladat a Vasasban. Hat évvel ezelőtt - az előző aranycsapat széthullását követően - lényegében hasonló körülmények között indult Nyáriék karrierje is. Az első évben mindössze a nyolcadik helyet sikerült megszerezniük, négy esztendővel később azonban már a bajnoki dobogó legmagasabb fokát foglalhatták el az eredményhirdetéskor. A tavalyi év jelenthette volna a Nyári, Benőfi, Szikora, Pollák, Szijjártó, Bánhidi hatosfogat számára az elmúlt időszak munkájának megkoronázását. Ám a bajnokság hajrájára széthullott a csapat - ráadásul sérülés miatt Benőfi kidőlt a sorból -, s ennyi éppen elég volt Kosziba István együttese számára, hogy története során először aranyérmes legyen az Eger. A kudarcot követően a bennfentesek biztosra vették: szétszéled az oly sok sikert megért Folyondár utcai társaság. Először külföldi szerződésajánlatokról szólt a fáma, de az igencsak harmatos elődöntőbeli szereplés a hírek szerint visszariasztotta az itáliai kérőket. Ekkor lépett színre a Tungsram SC, s tűnt úgy, hogy a Vasas saját nevelésű játékosai jövőre a legnagyobb ellenlábas szekerét tolják majd. Az „édes otthon” nosztalgiája, no meg az a tény, hogy öt-hatezer forinttal felemelték a távozni készülők fizetését, a jelek szerint elegendő volt ahhoz, hogy a három játékos meggondolja magát, és példájukat Demeter is kövesse. A Vasast tehát jövőre is a bajnokesélyesek közé lehet sorolni. Más kérdés, hogy mindezek után is megkapják-e majd azt a bizalmat az utánpótlás legjobbjai, ami Nyáriék Újpestre szerződése esetén kijárt volna nekik... A váratlan, ám a Vasas hívei számára mindenképpen örömteli fordulat ellenére azért némi bosszúság is érte tegnap a piros-kékek röplabdaszakosztályának vezetőit. Nem érkezett meg ugyanis a nyitóedzésre az a várva-várt bolgár vendégjátékos, aki magyar vőlegénye elmondása szerint ő tárgyalt tudniillik Sun Delivel és Fördős Lászlóval - nem más, mint a balkáni ország válogatottjának feladója. Ha e hír igaznak bizonyul, és sikerül a röplabdázónőt leigazolni, akkor igencsak megerősödött kezdőcsapattal vághat neki az új idénynek a Vasas. Ám az információt egyelőre maguk az érintettek sem tudták ellenőrizni, azaz nem elképzelhetetlen, hogy kacsáról van szó. Ezzel együtt sem tettek le a Vasasban arról, hogy külföldről erősítsék meg az együttest. Elsősorban - a kínai vezető edző segítségével - Kínából szeretnének, a hazai piacon hiánycikknak számító, ütőjátékost importálni. A tárgyalások az ázsiai ország budapesti nagykövetségének a közvetítésével jelenleg is folynak, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy a bajnoki rajtig nem sikerül tető alá hozni az ügyletet. Számítanak viszont a Folyondár utcában Gerevichné Bardi Gyöngyire, igaz, miután Nyáriék meggondolták magukat, már nem létszükséglet a piros-kékek számára, hogy a kiváló röplabdázónő újra edzésbe álljon. Gerevichnét épp ezért elsősorban pályaedzőként szeretnék foglalkoztatni a jövőben, de nem elképzelhetetlen az sem, hogy egy-egy mérkőzés erejéig pályára is lép. Hivatalosan ugyanis - minden más kicsengésű nyilatkozat ellenére - mind a mai napig nem másította meg abbéli szándékát, hogy amennyiben a térde engedi, és szükség lesz rá, Sun Deli rendelkezésére áll. S. Tóth János Capriati második tornagyőzelme• Újra Graf vezeti a világranglistát Felettébb hálás lehet az idei wimbledoni teniszbajnoknő, Steffi Graf a sportág ügyeletes tinisztárjának, Jennifer Capriatinak. A 15 éves amerikai teniszezőnő ugyanis a 225 ezer dollár összdíjazású carlsbadi nemzetközi női torna döntőjében nagy csatában legyőzte a jugoszláv világelső Szeles Mónikát, aki ezzel a vereséggel - legalábbis egyelőre - elbúcsúzhatott a világ éllovasának járó tróntól. A 17 esztendős Szelesnek győznie kellett volna a fináléban ahhoz, hogy továbbra is német vetélytársnője előtt lehessen a ranglistán, tiki rekordot jelentő - 186 heti - világelsőség után idén március 11-én volt kénytelen átengedni pozícióját Szelesnek. Capriati, ajol a fináléban 4:6, 6:1, 7:6 arányban nyert, pályafutása második tornagyőzelmével két helyet ugrott előre a rangsorban, a tizedikről a nyolcadikra. Érdekesség, hogy két héten belül másodszor verte meg két évvel idősebb ellenfelét, hiszen a mahwah-i bemutató mérkőzés is az amerikai teniszezőnő sikerével zárult. Hajszálnyira a nagy bravúrtól Magyarok a Casino Stadionban Kitzbühel, augusztus 5. Tizenhét esztendővel ezelőtt, 1974 augusztusában Taróczy Balázs ezen a pályán érte el első nagy nemzetközi sikerét, s azután még éveken át gyakorta volt főszereplő a híres Hahnenkamm lesiklópályáinak tövében kialakított meseszép tenisztelepen. Legutóbb két esztendeje vendégeskedett itt az örökös magyar bajnok, egykori wimbledoni bajnok párostársa, a svájci Heinz Günthardt oldalán vett részt a küzdelmeken. Amikor tavaly Taróczy nélkül zajlott a Philips Head Cup küzdelemsorozata, a tévedés különösebb kockázata nélkül jósolhatták a házigazdák: egy ideig nemhogy főszereplője, de valószínűleg még magyar szereplője sem lesz az európai tenisztornák sorában egyre rangosabb helyet magának megszerző kitzbüheli viadalnak. Nos, tévedtek,Volt két magyar teniszező a mezőnyben, s kerésen múlott, hogy nem váltak mindketten napi szenzáció részeseivé. Teniszsportunk jelenlegi helyzetében már az is bravúrnak számít, hogy két játékosunkat felvették a 375 ezer dollár összdíjazású torna selejtezőjébe. Davis Kupa-válogatottunk két éljátékosa, a magyar rangsorelső Noszály Sándor és az Amerikában egyetemistáskodó Markovits László próbált szerencsét az alpesi csúcsok tövében. A selejtező első fordulójának akadályát mindketten sikerrel vették. A második körben Noszály DK-rangadót vívott a magyar szatelit versenyekről jól ismert román George Cosac ellen, s drámai harc után 6:3, 2:6, 7:6 arányú győzelmet aratott bukaresti vetélytársa ellen. Markovits sem panaszkodhatott, hogy nem akadt dolga a kvalifikáció második állomásán, hiszen ő is három játszmás mérkőzést vívott, s ráadásul neki két játszmabefejező rövidítés is jutott, míg végül 3:6, 7:6, 7:6 arányú sikerrel az amerikai Bezecny ellen helyet nem kért magának a selejtezőverseny harmadik fordulójában. Ott, ahol már a főtáblára, a legjobbak közé jutás volt a tét - a negyvennyolc nevet számláló főverseny első fordulójának vesztese is 1620 dollár bánatpénzt vehet fel, s nem beszélve arról a nyereményről, hogy - mint a rangos mezőny résztvevője - egy héten át élvezheti a házigazdák mindenre kiterjedő vendéglátását, ingyenes szállást, étkezést és edzéslehetőséget kapva. Mindketten ott álltak tehát a Nagy Lehetőség kapujában. Papíron Noszály helyzete tűnt kedvezőbbnek, hiszen a nemzetközi mezőnyben kevéssé ismert német Geserer legyőzése nem ígérkezett megoldhatatlan feladatnak, míg Markovits vetélytársa, a Grand Slam versenyeken is sikerrel szerepelt francia Vinogradsky joggal pályázott arra, hogy halványabb múlt évi szereplését feledtetve ismét előrébb lép a rangsorban, s könnyen főtáblára jut a világranglista 1003. helyén jegyzett magyar teniszező elleni mérkőzésen. A bravúr elmaradt, Noszály esetében azért, mert képtelen volt egy teljes mérkőzésen át profi módon koncentrálni és játszani. Geserer semmivel sem jobb teniszező Noszálynál , feltétlenül jobb versenyző viszont, ami azt jelenti, hogy akarja a sikert, s nem engedi magát semmilyen külső körülmény által kizökkenteni: körülbelül ennyi a története a német játékos 6:3, 6:4 arányú győzelmével végződött találkozónak. Miközben Noszály már javában elmélkedett az elszalasztott lehetőségről, addig a szomszédos pályán Markovits - mint később önmaga megfogalmazta - élete legnagyobb sikerének közelébe jutott. A kitzbüheli páros bajnoki cím védője, az egykori Roland Garros páros bajnok Eric Vinogradsky ellen mérkőzéslabdákhoz jutott, ám 6:4, 5:4 arányú Markovits-vezetésnél a francia saját adogatójátékát 15:40-ről tudta megnyerni, úgy, hogy e vészhelyzetben két ászadogatással állította helyre megrendült pozícióját, majd, miután ledolgozta hátrányát, 6:6 után megnyerte a rövidítést, s végül a döntő játszmát is, így 4:6, 7:6, 6:3 arányú győzelemmel főtáblás jogot harcolt ki magának. S hogy Markovits bánatát tovább fokozzuk, Vinogradsky túlélte a Nagy verseny első fordulóját is, s csak a legjobb 16 közé jutásért vívott találkozón volt kénytelen fejet hajtani a torna második helyén kiemelt spanyol Emilio Sanchez tudása előtt. (S hogy teljes legyen a magyar szereplők kitzbüheli eredménylistája, említsük meg: Davis Kupa-játékosaink párosban is rajthoz álltak, ám bemutatkozásukat nem kísérte sok siker, mert a selejtezőben nyerhető mérkőzésen kikaptak az osztrák Wawra, Prerowsky duótól.) Badarság lenne azonban azt állítani, hogy a kitzbüheli stadion pályái között fel-alá sétálgató közönség akár egy pillanatig is Noszályék szereplésével foglalkozott volna. Volt ennél fontosabb téma is augusztus első napjaiban... Az időjárás adott állandó beszédtémát a vendégeknek - a rangos témna történetében először fordult elő, hogy az eső három napon át megakadályozta a küzdelmek folytatását, s így még pénteken este is csak a legjobb tizenhat között tartott a mezőny. A gyorsított ütemű folytatásnak köszönhető, hogy egynapos csúszással, de végül is sikerült befejezni a versenyt, melyen menet közben elhullottak a hazai sztárok is (előbb Muster búcsúzott a svéd Gustafsson elleni mérkőzésen, majd a csehszlovák Novacek, a három évvel ezelőtti egri Challenger- viadal nyertese verte 7:5,0:6,7:5 arányban Skyffot), így végül a skandináv és a csehszlovákiai játékos léphetett pályára a 48 ezer dolláros első díjért a Casino Stadion zsúfolt nézőtere előtt A fináléban a 26 éves Karel Novacek pályafutása hatodik ATP Tour tornagyőzelmét aratta. A világranglista 15. helyezettje tavaly is döntős volt, de akkor kikapott az argentin Horacio de la Penától. Az idei fináléban viszont 7:6, 7:6, 6:2 arányban diadalmaskodott a negyedik helyen kiemelt svéd Magnus Gustafsson ellen. Árvay Sándor SPORTNAPLÓ Még nem küldte el jelentkezését a jövő évi Forma-1-es autós világbajnoki futam megrendezésére a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség, ezért nem szerepelhet a Magyar Grand Prix az előzetes versenynaptárban - nyilatkozta Nádasdi János főtitkár. A totóban a héten 12 darab telitalálatos szelvény akadt, nyereményük egyenként 280 970 forint. A 38 darab 13-asra egyenként 87 642 forintot, az 1032 darab 12-esre egyenként 2831 forintot, a 10 049 darab 11-esre egyenként 291 forintot, az 56 419 darab 10-esre egyenként 78 forintot fizetnek. Kétéves szünet után a visszatérés mellett döntött a 34 éves Jeannie Longo, a világ legeredményesebb női kerékpárosa. Longót az augusztusi stuttgarti vb-n az egyéni üldözőversenyre nevezte a francia szövetség. Az olasz Knorr Bologna csapatához szerződött három évre az amerikai profi kosárlabda-bajnokság, az NBA egyik kiválósága, James Edwards. A 35 éves bedobó a Detroit Pistons együttesét hagyta el 4,5 millió dollárért. Igaz, még a két klubnak meg kell egyeznie egymással. Csütörtökön rendezik meg a 3. Széchenyi Lánchíd evezős emlékversenyt a Margit híd és a Lánchíd között. Ezt követően pénteken startol a Budapest-Baja 170 kilométeres maratoni viadal, amely a leghosszabb a világon. A belga labdarúgó-válogatott egyik erőssége, Stephane Demol távozni szeretne a francia Toulouse együttesétől. Demol sajnálkozásának adott hangot, hogy a nyári átigazolási időszakban nem fogadta el a kecsegtető ajánlatokat. Aranyérem nélkül maradt az antwerpeni ifjúsági úszó Európa-bajnokságon a magyar válogatott, miután a zárónapon Schulze Renáta bronzérmes lett. Barátságos labdarúgó-mérkőzésen Bontásban a svéd Elfsborg 2-1-re kikapott az angol Liverpooltól. Az Egyesült Államok csapata nyerte Edmontonban a junior férfi kosárlabda-világbajnokságot, miután a fináléban, hosszabbítás után 90-85-re verte Olaszországot. A bronzérem az argentinoknak jutott. Harmadszor is az ecuadori Andres Gomez nyerte - 1986 és 1989 után - a 200 ezer dollár összdíjazású newtoni nyílt profi amerikai teniszbajnokságot, aki a fináléban a szovjet Cserkaszovot verte 7:5,6:4-re. A 225 ezer dollár összdíjazású Los Angeles-i férfi tenisztorna az amerikai Pete Sampras sikerével zárult. Minden idők legfiatalabb amerikai bajnoka tavaly decemberben, a Grand Slam Kupa döntőjében diadalmaskodott utoljára. Az amerikai ökölvívó Evander Holyfield vezeti az amerikai Forbes magazin által közzétett listát, amelyet a világ legjobban kereső sportolóiról állítottak össze. A profi nehézsúlyú világbajnok idén 60.5 millió dollárt kasszírozott. Versenyt nyert Trebaticén, a Formula Csokart kategóriában Bakos András. A Pöstyén melletti viadal volt az utolsó nemzetközi verseny a parmai vb előtt. A Pánamerikai Játékok második versenynapján megszületett a női kosárlabda-torna selejtezőjének legnagyobb meglepetése. A brazil válogatott 87-84-re verte azt az amerikai együttest, amely 42 mérkőzés óta nem szenvedett vereséget a nemzetközi porondon. Juan Antonio Samaranch nem kíván ENSZ-főtitkár lenni. A NOB elnöke havannai sajtóértekezletén kijelentette, hogy jelenlegi posztját semmi pénzért nem cserélné el, így aztán azok a híresztelések, melyek szerint megpályázza a leköszönő Javier Pérez de Cuellar posztját, valótlanok. Egy Svédország és Finnország közötti határfolyó kellős közepén vehette csak át az aranyérmet a dél-afrikai Nico Viljoen egy kajak-kenu versenyen elért győzelmet követően. Az ok: Viljoen nem kapott vízumot a svéd hatóságoktól, így nem volt joga svéd földön tartózkodni. Bécsen át érkezett Szöulba Li Chang Su, a Koreai NDK cselgáncsklasszisa, aki egy hete a barcelonai világbajnokságon még a KNDK versenyzőinek csapatkapitánya volt. Li Chang Su már Barcelonában el kívánta hagyni társait, ám a Koreai Köztársaság barcelonai főkonzulja lebeszélte róla, mondván, hogy ezzel csak gondot okozna a jövő évi olimpia rendezőinek. Az AFP jelentése szerint Li Chang Su 1945 óta az első neves sportoló, aki a KNDK-ból Koreába távozott. Magyar Nemzet 9 Nincs szerencsénk Kezdetben úgy tetszett, minden olyan, mint a nagyoknál, azaz arrafelé, amerre igyekszünk. Nyugat-Európában. Nyár van, sőt lévén augusztus eleje, most van az igazi nyár, közeledik a futballbajnokság rajtja, így aztán létezhete jobb ötlet, mint nemzetközi tornát rendezni egy Európa-szerte híres (mostanság már néha-néha hírhedt) üdülőhelyen. Tehát Siófokon. Szóval Siófok igazán közkedvelt terepnek látszott. Olyannak, mint akármelyik spanyol tengerparti kisváros (egykoron még magyar csapatokat is vendégül láttak arrafelé) vagy egy remek fürdőhely Olaszországban. A helyszín tehát kínálta magát. És kínálkoztak a szponzorok is, igazán nevesek a Szerencsejáték Rt. és a Telesport jóvoltából. Volt hol, volt miből és lett kikkel is. Meghívták a Fradit (ez mifelénk mindig csábítja a közönséget), eljött a Feyenoord (egykor BEK-et nyertek, no és náluk játszik Kiprich József), miénk lett a Gent (ez vadonatúj kapusa, Petry Zsolt miatt érdekes) és persze a Siófok, ahol egyrészt a hazai pálya, másrészt pedig egy új szupercsapat reménye kínált okot a kíváncsiságra. A torna meccseit péntek este és vasárnap délután rendezték meg - jó alkalmat teremtve ezzel a futballkedvelő víkendezőknek, hogy elszakadjanak lángostól, sörtől, kürtőskalácstól, fagylaltért nyúzó gyerektől, fröccsözésért perlekedő asszonytól néhány órára. Aztán... Pénteken ömlött az eső, olyannyira, hogy az adott körülmények között az ember még a kutyáját se küldi meccsre. (Még ha spániel vagy egyéb vízi vadász, akkor se.) Mégis összejött vagy tizennyolcezer néző a két napon (esetenként ez ugyebár kilenc-kilencezer), hogy aztán mindent megbánjon. Vágyakozva gondoljon a lángosra, a sörre, a kürtőskalácsra, elhatározza, hogy fagylaltszobrokat vesz a gyereknek, a legkevesebb pedig, amit az asszony megérdemel, hogy lemondjon a fröccsről. Természetesen a torna után jutott mindez az átlagszurkoló eszébe. Az után, hogy az első nap bőrig ázott, négy meccsen összesen látott három gólt, s tanúja lehetett egy nyári futballparádén illetlenségnek számító botránynak (Siófok-Gént), benne ide-oda rugdosással (kiállítva: Kámán), a bíró sértegetésével (Petry), ami igazán nem való egy igazi nyáresti programba, még akkor se, ha a megsértett bírót Hartmannak hívják (aki látta már őt vezetni, látatlanba megbocsát a sértegetőknek most, visszamenőleg és a jövőben egyaránt), s persze volt levonulás, visszatérés, s minden más, ami nem való a sportba, még a futballba se. Kérem, nekünk nincs szerencsénk. Csak a semmiféle áldozatra nem vállalkozó, csupán a televízióra hagyatkozó futballkedvelő örülhetett, ő is csak annak, hogy a Telesport jó szponzorhoz méltóan a magáénak érezte az ügyet, mindkét napon részletesen beszámolva a Siófokon történtekről, így aztán ország-világ láthatta, hogy mifelénk még a körülmények (pénz, ideális színhely, figyelemre méltó csapatok) precíz megteremtése esetén se úgy alakulnak a dolgok, mint arrafelé (Európa), amerre igyekszünk. Meglehet persze, hogy nem a nekünk mindig kijutó hagyományos balszerencséről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy nincsenek véletlenek. A Fortuna is tudja, hová méltatlan állnia. Malonyai Péter Galoppjelentés Bérbe adott derbinyerő A régi szokáshoz híven most is érdemes volt fölcserélni a napokat, és a Magyar Ügetőderbinek juttatni az ünnepibb vasárnapot. Kiváltképpen ha tudjuk, a szombati galoppot egészen röviden el lehet intézni. Mindössze két dolgot fontos feljegyezni: a főfutamban, a Sári pusztai Díjban Super Club jó néhány lehetőség után végre megszerezte második győzelmét, míg Kállai Pál - csekélység! - hat lovat lovagolt nyerésre. A következő nap teljesen más hangulatban rendezték a versenyeket. Ahogy az a derbi délutánjához illik, izgatott volt a közönség, az idomárok, a hajtók, s ez bizony átragadt a lovakra, némileg rontva az összképet. A keretprogram kiemelkedő futamában, a Pannónia Díjban mindjárt az elején két várományos, Póz és Omnia ugrott. Omnia hibája miatt, hiszen a rövid, 1700 méteres távon képtelen volt tökéletesen javítani, elmaradt a várt küzdelem közte és Ossia között. A Nedelka hajtotta kanca könnyű első lett az időközben papírozott Omnia, és a becsületesen ügető Ölyv előtt. Sztár hiányában régen volt olyan kiegyenlített a derbi mezőnye, mint most a 77-ben. A bizonytalanságot tovább növelte, hogy először írták ki ezt a versenyt 2100 méterre. Már a startakte mögött sorakozott a 13 résztvevő, amikor a tribünön még mindig tartott az esélylatolgatás. A többség Rendfőnökre esküdött, de egyre gyakrabban hangzott el a belgrádi „bérmunkás” Riana, valamint Rodesia, Regina, Rézkalapács és Robaj. A rajt után Rendfőnök tett róla, hogy csökkenjen a feszültség, rengeteg fogadó bánatára ugrott, és ezzel elszálltak a reményei. Rossz példáját hamarosan követte Rézkalapács, majd Regina, így a különben bombaformában lévő Rianónak nem volt nehéz dolga, a végén szinte már sétálva, biztosan hódította el a Kékszalagot. Paulovicz János megint bizonyította, hogy ért a felkészítéshez, a korábban észre sem vett Rodesinával megszerezte a második helyet. Meglepetésre Riga érkezett harmadiknak. Mivel néhány favorit ugróversenynek hitte a derbit, szépen fizetett a hármas befutó: 10 forintra 19 750-et. (izsák) REKVIEM A KISEMBERÉRT Hat évvel ezelőtt cikket írtam a szegedi jégpályáról. Arról számoltam be, hogy az akkor új sportcentrumot milyen sok hibával építették, mert ha enyhe az idő, nem lehet használni. A szegedi jégpálya az akkori megyei pártvezetés rögeszméje volt. Ebből ered a rossz telepítés, az összes hibája. Divatos ma minden rosszat az átkos pártállamra kenni, de az még ma is igaz, hogy az akkor elsietett, megalapozatlan beruházás következtében nem sikerült Szegeden tökéletes jégpályát alkotni. Nem utólag okoskodtunk, hanem időben nyilvánosságra hoztuk a „mélynyúlást”. Azért fogalmazok többes számban, mert a leleplező cikk nem született volna meg, ha nincs Teimel Zoltán. A városi tanács sportosztályának előadója a rendelkezésemre bocsájtotta azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyították az elrontott lépések sorozatát. Teimelnek becsületesen megmondtam, még a cikk megjelenése előtt, sem én, sem a Magyar Nemzet nem tud védelmet nyújtani, ha kiderül, hogy ő adta az információkat. Természetesen egy magyar városban nincs titok, és így hamar rájöttek az illetékesek, hogy ő volt az informátor. Megbillent a szék alatta, a lapátot alátették, fogták a nyelét, de mégsem lendítették. Gyorsan elmúlt a vihar, Teimel a helyén maradt, sőt, később osztályvezető-helyettes lett. A szakállas történettel azért rukkolok most elő, mert érzékeltetni szeretném, Teimel Zoltánnal elfogult vagyok, kedves embereim közé számít. Most rendkívül sajnálom, mert munkanélküli lett, 52 évesen került az utcára. Teimelen úgy gázolt át a rendszerváltás, mint egy közúti cirkáló a megtorpant sündisznón. Úgy sodorta el őt a változó idő, mint a jól eltalált kugligolyó a fabábukat, a rosszul megvilágított falusi kocsmában, ahol a telitalálat a véletlenen múlik. Teimel 30 éven keresztül a szegedi sport mindenese volt. Motorcsónak, kajakkenu és még sokféle versenyt nélküle elképzelhetetlen lett volna megtartani. Kapcsolataiból, szorgalmából nagyon sok előnyt élvezett a Tiszaparti sportmozgalom. Ő volt az a tipikus kisember, aki kis pénzért lelkiismeretesen gürizett, és csak abban reménykedhetett, jutalma az a boldogság és öröm, amit a sport nyújt a szurkolóknak, nézőknek. Teimel soha nem politizált, semmilyen pártnak nem volt és nem tagja. Amit elért az életben, magának köszönheti. Az pedig csak egyéni tragédiája, hogy az én olvasatomban áldozata lett a különböző politikai sakkjátszmáknak. Rekviemet szeretnék írni a kisemberről, ezért nem vádaskodom, nem fordítom toltam egy másik kisember ellen, aki most próbál felkapaszkodni az uborkafára és ennek ellenére kisember marad. Teimes története volt valószínűleg tipikus Magyarországon. Jelzésszerűen sztorijából a következők tartozhatnak a nyilvánosságra. A szegedi ifjúsági és sportosztályon több mint három évtizedet töltött el megfelelő szakmai képesítéssel, TF-es diplomával a zsebében. Amikor ez az osztály most a nyáron megszűnt, azért sem pályázott az új sportszervezet élére, mert megsúgták, a régi emberek nem rúghatnak labdába, semmi esélyük, hogy pozíciót kapjanak. Teimel soha nem volt hatalommániákus, úgy gondolta, meghúzódik a második vonalban, jó lesz neki a lövészárok is, ahol kiélheti mániáját, kapcsolatot tarthat az egyesületekkel, segítheti azokat, akik igénylik. De azért a második vonalra biztosan számított, mert abban a friszemben élt, tett ő annyit Szeged sportjáért, hogy kiérdemelje a kenyeret. A megélhetését a közszolgálattól remélte, arra nem volt ideje, hogy vagyont gyűjtsön, és most a pénzmosás szezonjában röhögjön a gürizőkön, ígéretet is kapott, számítanak rá. Ám az új lapelosztás után hamar kiderült, az ő helye egyre bizonytalanabb. Végülis az új főnök nyíltan megmondta, a haverjának adja oda azt az állást, amit neki szánt volna. Formálisan felajánlottak neki egy olyan lehetőséget, amit már ő nem tudott elfogadni. Megalázónak, lealacsonyítónak érezte és visszautasította. Átszervezés címén felmondtak neki, így még Munkaügyi Bírósághoz sem mehet, de neki esze ágában sem volt pereskedni. Most, a felmondási idő alatt gyakran üldögél egymagában. Órákon át bámul ki lakása ablakán. Tekintete a messzeségbe réved, ilyenkor agya lázasan lüktet, s azon töpreng, mit rontott el, igazságtalan-e hozzá az élet. Miközben Teimel az egyre elhatalmasodó depresszióján próbál úrrá lenni, én arra gondolok, mi lesz a magyar sportmozgalommal, ha abban a termeszoltánoknak nincs helyük. Halász Miklós