Magyar Nemzet, 1991. szeptember (54. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-02 / 205. szám
KÜLFÖLD Göncz Árpád köztársasági elnök szombaton villámlátogatást tett Velencében, ahol találkozott Gianni de Michelis olasz külügyminiszterrel. A négyszemközti eszmecserén mindenekelőtt Jugoszláviával és a közép-európai térség helyzetével foglalkoztak. Göncz Árpád a többi között szólt arról, hogy Magyarország támogatja a jugoszláv helyzet rendezésére tett nemzetközi erőfeszítéseket, így az Európai Közösség kezdeményezését, s különösen fontosnak tartotta, hogy az ott élő magyar kisebbség helyzetét mielőbb megnyugtató módon rendezni tudják. Jeszenszky Géza a jugoszláv rendezésről és a magyar-albán kapcsolatok fejlesztéséről folytatott tárgyalást szombaton Tiranában albán kollégájával, Muhamet Kapllanival. A magyar külügyminiszter ismertette a Jugoszláviával kapcsolatos magyar álláspontot, amely az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása mellett szorgalmazza a határok sérthetetlenségét és a békés rendezést is. Albán részről hangsúlyozták, hogy azonosulnak ezzel a véleménnyel és örömmel fogadják, hogy Görögország, az EK egyik tagállama is hasonlóképpen vélekedik. Helyén marad a lengyel kormány, mivel a Szejm szombati ülésén név szerinti szavazással, 211 szavazattal 114 ellenében, 28 tartózkodás és hét érvénytelen szavazat mellett elutasította Jan Krzysztof Bielecki miniszterelnök kérését kormánya felmentésére. A szavazás után a lemondott, de mégis helyén maradt miniszterelnök újságírókkal beszélgetve meglepőnek mondotta az eredményt, s úgy értékelte, hogy „teljesen új helyzet állt elő... A problémák azonban megmaradtak, s mélyen el kell gondolkozni azon, hogyan lehet biztosítani a kormány tényleges kormányzóképességét. Ebben az ügyben a minisztertanács javaslatot fog a parlament elé terjeszteni" - közölte. Katonai együttműködési egyezményt írt alá vasárnap Szíria és Libanon - jelentették a hírügynökségek. Ez a megállapodás az első konkrét eredménye a május végén a két állam között létrejött testvériségi és együttműködési szerződésnek. Az egyezmény szövegét nem hozták nyilvánosságra, de annyit közöltek, hogy a két ország védelmi, illetve belügyminisztereiből külbiztonsági és védelmi bizottságot alakítanak, amely veszély esetén javaslatokat tesz a közös akciókra. Kuvait védelmi szerződést akar kötni az Egyesült Államokkal, mivel tart az iraki agressziós törekvések megújulásától. Ali Szabah asz- Szalem asz-Szabah sejk azt nyilatkozta egy hétfőn megjelenő helyi újságnak, hogy rövidesen Washingtonba látogat és megállapodást ír alá, amelynek értelmében az amerikaiak fegyvereket fognak felhalmozni Kuvaitban és közös hadgyakorlatokat is tartanak majd ott. Irakba érkezett az ENSZ újabb, immár harmadik szakértői küldöttsége. A delegáció a Biztonsági Tanács 687-es számú határozatának megfelelően az iraki vegyi fegyverek megsemmisítéséről tárgyal a bagdadi kormány képviselőivel, folytatja a közel-keleti ország hadipotenciáljártak ellenőrzését és előkészíti a tömegpusztító fegyverek megsemmisítését. Gyászszertartáson emlékeztek meg vasárnap a nyolc évvel ezelőtt szovjet vadászgépek által lelőtt délkoreai utasszállító gép néhai utasairól. A szertartáson - amelyet a Szahalin közelében történt tragédia helyszínén, egy szovjet hajó fedélzetén rendeztek meg - a szovjet hatóságok képviselőin kívül megjelentek a gép egykori dél-koreai utasainak rokonai is. A KAI dél-koreai légitársaság Boeing-747-es típusú gépét 1983. szeptember 1-jén lőtték le, miután megsértette a Szovjetunió légterét. A New Yorkból Szöulba tartó gépen 269 ember vesztette életét. Gorbacsov közvetve elismerte a Baltikum önrendelkezési jogát (Tudósítónktól) MOSZKVA - A szövetség megreformálásáról kialakított elképzeléseknek része, hogy minden népnek és köztársaságnak az alkotmányos joga, hogy önmaga rendelkezzen saját sorsával - mondotta Mihail Gorbacsov vasárnapi interjújában, amelyet a szovjet televíziónak és a CNN amerikai televíziós társaságnak közösen adott. A szovjet elnököt az amerikai riporter visszatérését kérdezte arról, hogy mi a véleménye a baltikumi köztársaságok önállóságáról, s végül Gorbacsov kijelentette: ha az ottani népeknek ez a végleges akaratuk, szándékuk, „akkor gondolom, nekünk ezzel egyet kell értenünk". Edgar Savisaar észt kormányfő a Magyar Nemzet, valamint a HVG tudósítóinak pénteken még óvatosabban nyilatkozott a balti köztársaságok tényleges szuverenitásának kilátásairól. Mint kifejtette, elsősorban Moszkvával kell tisztázni a kapcsolatokat, s tudatában annak, hogy hétfőn a szovjet népi küldöttek kongresszusán milyen erők is képviseltetik magukat, Tallinn nem lehet biztos a támogatásban. Sok függ attól is - fejtegette az észt miniszterelnök -, hogy az Egyesült Államok miként és mikor reagál a balti államok függetlenségének kinyilvánítására. Az amerikai elnök nyilatkozatát követően azonban a jelek szerint mozgásba lendültek az események. Erre vall az is, hogy a népi küldöttkongresszusra a szovjet parlament külön napirendi pontként javasolta felvenni a balti deklarációk elismerésének a megvitatását. Mihail Gorbacsov is erre hivatkozott televíziós interjújában (a szovjet elnököt az amerikai tudósító mellett egyébként Jegor Jakovlev, a szovjet televízió újonnan kinevezett elnöke, a Moszkovszkije Novosztyi volt főszerkesztője faggatta, s a képernyő előtt ülőknek talán először lehetett olyan érzésük, hogy a szovjet riporter valóban iinterjút készít, nem pedig a végszót adja fel a magasrangú államférfiúnak. Gorbacsov közölte, hogy a hétfőn kezdődő kongresszuson a köztársasági vezetők egyeztetett nyilatkozatát terjeszti elő. Mint megemlítette, vasárnap erről külön tanácskozást folytatott 11 köztársaság vezetőjével. Nem részletezte külön, hogy a „9 + 1” találkozó résztvevői mellett kik voltak még jelen - feltehetőleg Örményország és Moldávia képviseltette magát Gorbacsov ezúttal is határozott formában szólt arról, hogy meg kell őrizni a szövetséget a köztársaságok között, s állítása szerint ebben a vasárnapi egyeztetésen is hasonló álláspontot foglaltak el. Kifejtette továbbá, hogy mind e 15 köztársaság részese lehet egy gazdasági megállapodásnak, amelyet haladéktalanul meg is kell kötni az országos termelés zavartalan biztosítása érdekében. Mint kijelentette, valóban új szövetség születik, szuverén államok társulása - s érzékeltette azt is, hogy az együttműködés több lépcsőfoka képzelhető el, kezdve a szövetségi szerződés feltételezte szorosabb együttműködéstől a konföderációig, a szövetséggel társult tagságig, valamint a gazdasági kapcsolatok fenntartásáig. A szovjet elnök érzékeltette, hogy nem kíván meghátrálni a kongresszuson várható támadások elől. Önként nem mond le, mivel ez a jelenlegi helyzetben „erkölcstelen” lenne. Ezúttal is megerősítette, hogy át kell gondolni a viszonyt a demokratikus erőkön belül, mivel ezek szervezetlensége és belső ellentmondásai tették lehetővé a konzervatívok hatalomátvételi kísérletét. Gorbacsov ugyan nem válaszolt egyértelműen Jakovlevnek arra a kérdésére, hogy milyen szerepet szán Eduard Sevardnadzénak, mindössze annyit mondott, hogy az új struktúrák keretében a külügyi és külgazdasági pozíciókat felügyelheti majd elképzelése szerint a volt külügyminiszter. A két héttel korábbi puccs óta az első magasrangú nyugat-európai látogató érkezett Moszkvába John Major angol miniszterelnök személyében. Rövid látogatása során találkozott Gorbacsovval, Borisz Jelcinnel, a Baltikum és más köztársaságok vezetőivel is. A tanácskozások a késő éjszakába nyúltak, s az első másfél órás találkozón- szóvivő tájékoztatás szerint- Gorbacsov megerősítette: a Szovjetunió tartja magát nemzetközi kötelezettségeihez. Szükségesnek nevezte az egységes gazdasági térség megőrzését, a közös fizetőeszköz, a rubel megtartásával egyetemben. Major aggodalmának adott hangot a szovjet atomfegyverek ellenőrzése miatt, egyúttal megerősítette, hogy a Hetek továbbra is fenntartják a szovjet gazdaság megsegítésére vonatkozó hat pontos javaslatukat Lambert Gábor Washington vonakodik leírni Gorbacsovot Mára jelezte Bush a baltiak elismerését (Tudósítónktól) WASHINGTON - Nem halogathatja tovább a Bush-kormány a balti államok önállóságának elismerését, amit az elnök hétfőre jelzett, noha a Fehér Ház remélte, hogy a szovjet parlament jóváhagyó döntését kell követnie, s így a Washington számára „atomokokból” oly fontos „szabályozott átmenet” keretébe illeszthető. „Történelmi lábjegyzet lesz csupán, hogy pár nappal előbb vagy később ismertük el a baltiak önállóságát” - védte a republikánus kormány óvatosságát a demokrata királycsinálóból vedlett új moszkvai nagykövet, Robert Strauss az ABC tévé vitaműsorában, s percekkel később az ellenzék egyik fő stratégája (és netán elnökjelöltje), Sam Nunn szenátor is tudatta a CBS-ben, hogy Amerika fontolva haladása lényegében véve kétpárti politika: „az Egyesült Államoknak értésre kell adnia, hogy mi számítunk valamilyen központi ellenőrzésre az atomfegyverek fölött” - közölte a szovjet fővárosból meginterjúvolt (és oda a budapesti Aspen-tanácskozásról repült), a hadsereg új irányítóival tanácskozó politikus. Bush elnök azonban már nem várhatott tovább, s szombaton a szokásos kennenbankporti golfozás közben közölte a tudósítókkal, hogy „valószínűleg olyasmit jelentünk be hétfőn, ami az ottaniak nagy érdeklődésére tarthat számot”: nem sokkal korábban az amerikai államfő litvániai kollégáját hívta fel telefonon, s Landsbergis ugyancsak az ABC műsorában megjósolta az „örömteli bejelentést”. A Fehér Ház napok óta várta, hogy - az Egyesült Államok által soha el nem ismert - balti bekebelezést előbb a szovjet Legfelső Tanács nyilvánítsa semmisnek, s így kerüljön sor a diplomáciai viszony újrafelvételének megerősítésére (Washingtonban ugyanis mindvégig folyamatosan működnek a balti külképviseletek). A Bush-kormány - kormánytisztviselők által magánbeszélgetésekben - bevallottan szerette volna elkerülni, hogy „precedenst” teremtsen, s a „külön esetként” kezelt balti ügyből egyenesen következzen a többi köztársaság függetlenségének elismerése is. Várva a moszkvai parlamenti döntésre, Bush szombati szavaival mintegy éppen azt kívánhatta meggyorsítani. Maga Landsbergis is megállapította, hogy „minket az Egyesült Államok mindig elismert”, és „ez komoly támogatás volt a keletről fenyegető veszéllyel szemben”. Rákérdeztek a litván elnök meginterjúvolói, lát-e még szerepet Gorbacsovnak, s Landsbergis úgy vélte, „most helyesen cselekedhet”, hiszen „még mindig befolyásos”. Strauss nagykövet persze diplomatikusan kitért minden idevágó kérdés elől, s védte elnökét, kinek „bonyolult kártyapartija” van. Mert bár Nunn szenátor szerint „a világ jóval biztonságosabb, mint akár két hete is volt”, és Strauss sem aggódik az atomfegyverek okán, „valamit” tenni kellene elsősorban a taktikai nukleáris rakéták kézben tartására, avagy kölcsönös megsemmisítésére, hiszen a katonai bizottság elnöke szerint már aligha van szükség rájuk. A hét végi vitaműsorokban rendre felvetődött, hogy ezek a fegyverek - ellentétben a stratégiaiakkal - könnyen kicsúszhatnak az ellenőrzés alól, s netán még külső (akár terrorista) kezekbe is kerülhetnek. Nunn pontosan erről tárgyal a moszkvai védelmi vezetőkkel, és sürgette e taktikai eszközök „visszavonását Oroszországba". Megjegyezte a demokrata szenátor is, hogy Gorbacsovot Jut nem is irányító, ám igazi partnernek" tartja, s a hét végén a kennenbankporti Fehér Házból is hasonló véleményeket lehetett hallani. A vasárnapi The Washington Post csokorba is gyűjtötte a névtelenül elemezgető magasrangúak nézeteit és megerősítésüket olvasta ki Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó szombati tévéinterjújából. Számára ugyanis „nem világos”, mit fog kezdeni Jelcin megnövekedett hatalmával, s hogyan értelmezi - netán az amerikai felfogástól eltérően - a demokráciát amely őt a hatalomba emelte. Miként Gorbacsovot „sem írná le” Scowcroft, kinek környezete (avagy anonymusi önmaga) olyasmiket is kijelent az újságíróknak, hogy az orosz elnöknek „hajlama van a demagógiára”, valamint „túlzottan egoista”, kivel szemben továbbra sem haboznak dicsérni Gorbacsov „érettségét” éskomolyságát". Mi több, némely amerikai tisztviselők egyenesen tartanak egy „új Napóleon” feltűnésétől, aki majd a Nyugatból való kiábrándulásra építi stratégiáját. Más kérdés, hogy értesülések szerint sem Scowcroft, sem Baker külügyminiszter, vagy akár a partnereihez híresen lojális Bush elnök sem merné biztosra venni a politikai bázis nélkülinek látott Gorbacsov túlélését Avar János ✓ A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a BÁZELI EGYEZMÉNY IDEIGLENES TITKÁRSÁGÁVAL (ISBC/UNEP) közösen 1991. október 7-11-ig Budapesten, a TIT-stídióban (Budapest XI., Zsombolya u. 6.) .»A bázeli egyezmény, a veszélyes hulladékok kivitele és behozatala, valamint ártalmatlanítása” címen konferenciát rendez. Egyidejűleg ugyanott környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási kiállítás! A munkaillés-sorozat keretében rendezett plenáris előadásokra, valamint a három szekcióban szervezeti további szakmai előadásokra várja a környezetvédelemmel foglalkozó felsőoktatási intézmények szakembereit, az államigazgatás, a környezetvédelmi hatóságok szakembereit, a termelővállalatok szakembereit, a hulladékgazdálkodással foglalkozó vállalkozókat. Előadások bejelentése: KTM környezettechnológiai főosztály „BÁZELI EGYEZMÉNY* szervezőbizottság 1011 Budapest, Fő utca 44-50., telefon: (1)201-2607 v Részvételi, kiállítási, reklámcélú jelentkezés: Tájékoztatás, program és meghívó (+ellátás) igénylése: ANALÍZIS Kft. (Környezetvédelmi Információs Klub) 1148 Budapest, Örs vezér tere 20., Vm/35. Tel.:184-7881 \ \ A A finn gazdaság gondjai Túl a csodás válságról valahogy más kép él az emberben. Helsinki nyugodt, békés és tiszta, semmi kérkedő kivagyiság, ellenszenves rongyrázás nem érződik a félmilliós fővároson, az északi visszafogott jellemből adódóan egyszerűen és csendesen létezik a jólét. A kirakatokban lévő árak láttán talán még a nálunk nyugatabbról érkezettek is összehúzzák szemöldöküket, ám az északi országban úgy jó tíz éve a bérek nemcsak lépést tartanak az árcédulákon lévő számokkal, hanem az utóbbiak növekedése mindig magasabb volt. A mai Helsinki látszólag semmiben sem különbözik a három évvel ezelőttitől, amikor a világon sok helyütt irigyelték a finn gazdasági csodát s keresték titkait. Most azonban a politikai és gazdasági vezetőket szinte kérdezni sem kell, maguktól kezdenek a gondok sorolásába. Nincs persze pánikhangulat, hiszen jól tudják: aki gyakran rémisztget a válsággal, már ezzel is növeli a nehézségeket. A kérdés csak az, hogy a finn gazdasági fejlődés tavalyi megtorpanása és az idei visszaesés csak egy múló nátha, vagy egy súlyos tüdőgyulladás előjele. „Már három esztendővel ezelőtt figyelmeztettünk a kedvezőtlen folyamatokra - mondja Erik Forsman, a finn iparszövetség egyik igazgatója. - De ki figyelt ekkor ránk, a gazdasági virágzás a tetőpontján volt, 4-5 százalékos évi gyarapodásunk jóval meghaladta az átlagot Európában.” Mint a szakértők emlékeztetnek, már ekkor érezni lehetett azonban, hogy a nemzetközi piacon csökken a finn áruk versenyképessége, s az export nyeresége is mind kevesebb volt Ez egyértelműen jelezte, hogy a finn vállalatok nagy ráfordítással dolgoznak, s ez igaz volt a nyersanyagárakra és a munkabérre egyaránt Tavaly már világossá vált: a gazdasági fejlődés megrekedt, de az igazi trauma az idén kövekezett be a szovjet piac összeomlásával, a megváltozott kereskedelmi lehetőségekkel. „Bár mondogatták, hogy 1991-től a klíringelszámolásról áttérnek a dollárelszámolásra, ám bíztunk valamilyen átmeneti időszakban, amely alatt megtaláljuk a megfelelő megoldásokat” - fejtette ki az iparszövetségi vezető. Nem ez történt. Tavaly december 27-én a szovjet fél közölte, nincs átmeneti időszak, ma már a Szovjetunióban nem létezik olyan központi szerv, amely ennek érvényt tudna szerezni. Az elmúlt évben a finn export 15 százaléka irányult a Szovjetunióba, Helsinki cserébe főként olajat és más nyersanyagokat kapott, az idén azonban a kivitel csak 5 százalék körül lesz. A gondok nagyon is ismerősek számunkra: ugyan lenne mit eladni a szovjeteknek, vásárolnának is szívesen, csak épp kemény valutájuk nincs, amivel fizetni kellene. Bár a barterkereskedelem is tiltottá vált, azért bizonyos lehetőségek nyílnának az árut áruért üzletekre, a probléma azonban az, hogy ilyen viszonylatban sem tudnak most a szovjetek sokat nyújtani. Reményt adhatnak az elmúlt év fejleményei, hiszen az idei fél év törekvései azt mutatták: a kereskedelmi hangsúly mindinkább áttevődik a köztársasági kapcsolatokra. Az óriási exportkiesés érthetően eltörte a finn gazdasági csoda egyik tartópillérét, amellyel eddig két olajválságot sikerült rezzenéstelenül átvészelnie, s amely termékeinek biztos és nem is túl igényes piacot nyújtott. A mostani eszmélés azonban sokak szerint épp jókor jött. S a megrázkódtatásnak kedvező hatásai is lehetnek. A kulcsszó a versenyképesség növelése, azaz a termelési költségek lefaragása a finn iparban. Ehhez azonban óhatatlanul hozzá kell nyúlni a bérekhez, és egy ilyenfajta intézkedés sehol sem vált ki örömujjongást, különösen ott, ahol a társadalom túlnyomó többsége ennek az ellenkezőjéhez, a biztos gyarapodáshoz szokott. Nem árt azonban arra elilté-keztetni, hogy a finn fellendülés alapját egy társadalmi egyezség teremtette meg a 70-es években. A munkaadók, a szakszervezetek s a kormány olyan egyezséget kötöttek, amely a lehető legkisebb megrázkódtatással jár, védőintézkedésekkel ,s hosszabb idő alatt irányozta elő az áldozatokat követelő szerkezet-átalakítás megvalósítását. Tehát a munkaadók garantálták a fokozatos életszínvonalemelkedést, a nagyarányú foglalkoztatottságot, s ennek fejében a dolgozók is elálltak a „lehetetlen” követelésétől. Ez a kompromisszum és a finnek tehetsége, munkaszeretete volt a „csoda” alapja. Egy finn vállalatvezető a közelmúltban már ettől eltérő helyzetről beszélt: „Újra át kell gondolnunk, mit is jelent a munka. Az emberek az utóbbi években jobban éltek annál, mint amit ezért az életszínvonalért tettek. " Sokaknak fejükbe szállt a gyors siker, s elfelejtettük a munka igazi értékét”. Az intések azonban jó ideig elszálltak a farn fülek mellett „Úgy érzem, az emberek mindinkább tisztában vannak a válsággal. Havi húszezerrel nő a munkanélküliek száma, s ha ez így folytatódi, akkor év végére 350 ezren lesznek állás nélkül, ami meghaladná a tíz százalékos munkanélküliséget, miközben ez az arány nem volt több 3-4 százaléknál” - mondja Erik Forsman. Különösen megrázó ez a szám egy olyan ,szociálisan érzékeny országban, mint a finn. A kiútkeresés azonban már megkezdődött Az érintettek ismét asztalnál ülnek, s kemény tárgyalássorozat folyik egy új társadalmi egyezségről. A kilábalás árát valakinek meg kell fizetni, ám ezt Finnországban igyekeznek minnél igazságosabban elosztani. Elkerülhetetlennek látszik a bérek időleges csökkentése, ám ennek fejében a munkaadók is visszafognák magukat a drasztikus elbocsátások terén. Az álláspontok ma még messze vannak egymástól, de a nehézségek ellenére szinte általános a bizakodás, hogy az ősz folyamán megszületik az új finn társadalmi szerződés. Nincs fejvesztett bűnbakkeresés, bénultsághoz vezető önsanyargatás, Finnországban hisznek abban, hogy ha ez a kompro,misszum megszületik, ha a válság megállítható, egy-két éven belül megindul a lassú növekedés. A jóslatok szerint mire a finnek 1993 elején kopogtatni akarnak az Európai Közösség ajtaján a teljes bebocsátásért, a gazdaságuk „eu -rópaibb” lesz, mint valaha. A kérvényt a belépőhöz azonban egy éven belül be kellene nyújtani, ha a finnek egyszerre akarnak majd taggá válni az osztrákokkal és a svédekkel. Az üzleti gazdasági körök elkerülhetetlennek tekintik ezt a lépést, a politikusok részéről azonban a hagyományos semlegességet védelmezve fenntartások is elhangzanak, s a lakosság véleménye sem jósolható meg biztosan. Mindenesetre az EK és az EFTA, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás közt - az utóbbi tagja Finnország - véget érni nem akaró egyezkedések jelzik, hogy a bejutás nem lesz könnyű Brüsszelbe. Helsinkiben azonban tántoríthatatlanul bíznak abban, hogy az utóbbi megbeszélések sikerrel végződnek az Európai Kereskedelmi Térség létrehozásáról. Tudatában vannak annak is, amit már elértek a gazdasági fejlett■λ légben, hiszen finn cégek a csúcstechnológia több területén a világ élvonalában vannak. Ha az új társadalmi egyezség létrejön az áldozatok terheinek megosztásáról, könnyen lehet, hogy pár éven belül újabb finn csodát lát majd a világ. Pósa Tibor HÉTFŐ, 1991. szeptember 2.