Magyar Nemzet, 1991. október (54. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-28 / 252. szám
HÉTFŐ, 1991. október 28. Hazai tudósítások Magyar Nemzet 3 ■ JOGUNK VAN AHHOZ AZ ELÉGTÉTELHEZ, amit egy jogállam keretein belül meg lehet adni. De a saját törvényeinket nem léphetjük túl. Ha ezt megtennénk, ha bizonyítékok nélkül ítélünk, akkor ugyanazok leszünk, mint az előttünk lévők. Marad tehát számunkra a megbocsátás és az ítélet joga, és a megismerés kötelessége - vélekedett Mosonmagyaróváron a fáklyás, emlékező tömeg előtt mondott beszédében Göncz Árpád. A köztársasági elnök arra is rámutatott: hite szerint a magyar kormány gondoskodni fog arról, hogy az áldozatok hozzátartozói, 1956 szereplői megkapják azt a lehetőséget, hogy öregkorukat békésen és gond nélkül élhessék meg. Azokhoz az emberekhez beszélt az államfő, akik a halált osztó sornt száznál is több ide ki tudja pontosan, hány?) vétlen áldozata előtt tisztelegtek szombaton a tömegmészárlás 35. évfordulóján, hűségesen bejárva az akkori tüntetők útvonalát. Az arcokról az volt leolvasható: a fájdalom nem feledhető. Nincs gyógyír a véráldozatra. A földkerekség legkülönbözőbb részein élő magyarok összefogásával, közadakozásból valósult meg a számos gyermek és nő életét is követelő mészárlás mártírjainak emlékműve a határőr-laktanya előtti, Gyásztérnek nevezett parkban, amelyet az államfő leplezett le. Hallani, mert egyre többen mondják, tömeggyilkosságban való részesség aligha számíthat az elévülő bűncselekmények közé. S ez nem bűnbakkeresés. Ez a kollektív lelkiismeret parancsa. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az a Dudás István százados, laktanyaparancsnok, aki a fegyvertelen, békés tüntető tömeg ellen a háromszoros sortűzre a parancsot kiadta, majd pedig ijedtében, mentve az irháját azonmód Csehszlovákiába szökött, sorsára hagyván beosztottjait, katonáit, akikért pedig felelősséggel tartozott, ma, napjainkban, 67 évesen is háborítatlanul él ezredesi nyugdíjából, s álmait - hacsak a lelkiismerete nem furdalja - nem zavarja meg holt lelkek tánca. Tudjuk, nincs igazság a Földön. De ebbe nem olyan könnyű belenyugodni. ■ KÖZAKARAT EGYESÜLET elnevezéssel új szervezet bontott zászlót a hétvégén, amely a Média túlsó partján című fórumon alakult meg. Kinyilvánított célja: elismertetni a hiteles, szakszerű és etikus tájékoztatást, fellépni a demokratikus folyamatokat akadályozó tömegmanipulációs eljárások ellen, és hozzájárulni a „sajtó előtti egyenlőség" megvalósításához. A szervezet feladatának tekinti a küzdelmet a tömegkommunikációban meglévő monopolisztikus helyzetek megváltoztatásáért, a helyreigazítások tekintélyének növelését és a tömegkommunikáció kritikájának - mint műfajnak - bátorítását. Az alakuló nyilatkozatot - mint hírlik - 517-en látták el kézjegyükkel, olyanok, akik azt vallják: a magyar sajtót most példátlan politikai és erkölcsi mélységbe zuhant állapotban, szinte már a demokrácia ellenségeinek szerepében látják és hallják. Ezért követelik, hogy legyen vége a médiaháborúnak, szűnjön meg a hírek tendenciózus szelektálása, és a vélemények szabad áramlásának elfojtása. Mozdítsák elő az újságírók a történelmi igazságtételt. S az ember, aki újságot ír, most megint azon töpreng, vajon hová vezet mindez, mire jó újra és újra szelet vetni, ahelyett, hogy a békülést útjait keresnénk az ország és a magunk javára, az ismételt háborúság helyett. Kinek az igazságára kell rájönnünk ahhoz, hogy az egyszeres mindenkorra véget vessen a mind kétségbeesettebbé váló önigazolás és igazságkeresés-hajszának? Vannak, akik - miközben nemzeti rádió és tv után kiáltanak - az említett médiumok vezetőinek leváltását sürgetik, sőt abban látnák a legjobb megoldást, ha egy kézben összpontosulna a két intézmény irányítása. Vajon kit szeretnének közakaratként a közöselnöki székben látni és rábólintani? K. B. Göncz Árpád beszéde Mosonmagyaróváron Tisztelgés a sortűz áldozatai előtt (MTI) Az 1956. október 26-i gyilkos sortűz áldozatainak tiszteletére közadakozásból emlékművet állítottak szombaton a mosonmagyaróvári Gyásztéren. Rieger Tibor szobrászművész alkotását Göncz Árpád köztársasági elnök avatta. Avatóbeszédében egyebek között hangoztatta: 1956-ban a magyarságában és emberségében megalázott nép állt talpra. A fegyvertelen akarat és igazságvágy a felfegyverzett félelemmel és rettegéssel állt szemben azokban a napokban. Keveset tudunk, 1956-ról - folytatta a köztársasági elnök. Nem tudjuk, hány ember esett el,nem tudjuk, hány embert ítéltek a bíróságok börtönbüntetésre, nem tudjuk, hány embert végeztek ki, és pontosan még azokat a diplomáciai összetevőket sem ismerjük, mi késztette a világ egyik felét arra, hogy 1956-ot eltapossa, a világ másik felét pedig, hogy ne védje meg. De hogy mi volt 1956, azt pontosan tudjuk - mondotta. Forradalom volt, mert a társadalmi igazságért folyt, szabadságharc volt, mert a magyar nemzet felszabadulását, függetlenségét és semlegességét kívánta megvalósítani a polarizált Európában. Mosonmagyaróváron 35 évvel ezelőtt a talpraállt nép és a felfegyverzett félelem ütközött - mutatott rá. Ebben az ütközetben minden áldozat ellenére a talpraállt nép győzött, és olyan folyamatot indított el, amely megváltoztatta a világ sorsát.. Letaposni nem tudta más, csak egy világ a hatalom - mondotta, majd hozzátette: az igazi győzelem az volt, hogy ezt az ünnepet ne gyászünnepnek, hanem kezdetnek fogjuk fel, lépésnek a jövő felé. Az elégtételről szólva, kiemelte azt, hogy most ezrek állnak az emlékmű sírkeresztje körül, és megemlékeznek azokról az áldozatokról, akiket személyesen nem ismerhettek, az valóban a jövő zálogát jelentheti. De nem ment fel bennünket az alól a kötelezettség alól, hogy az 1956-os történések részleteit megpróbáljuk megismerni. Az avatóbeszédet követően a résztvevők elhelyezték a kegyelet virágait az emlékmű körül, és az egyházak képviselői ökumenikusan megáldották az emlékművet. Az avatást megelőzően a városi önkormányzat ünnepi ülést tartott, amelyen részt vett Göncz Árpád, s Dornbach Alajos, az Országgyűlés alelnöke. Akormány nevében Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter mondott emlékbeszédet. Az ülés után a mosonmagyaróvári politikai elítéltek és meghurcoltak az 1956-os áldozatok és sebesültek képviselői petíciót adtak át Göncz Árpádnak, amelyben kérték, az 1956-os emlékéremmelés emléklappal adományozottak névsorát az adományozás előtt hozzák nyilvánosságra, hogy legyen társadalmi kontroll. A petíció egyebek között leszögezi: felajánljuk segítségünket, hogy városunkban végre már ne nevethessenek szemünkbe a nálunk még ma is sokkal jobban élő egykori kínzóink”. A köztársasági elnök ígéretet tett: a petíciót az igazságügyminiszternek és az Országgyűlésnek továbbítja. Ahol a Nemzetőrség alakult ! A Nemzetőrségek kenték a Köztársaság téri vérengzést, ám ez gyalázatos hazugság - jelentette ki Raik János, az 56-os Bizottság elnöke azon a tegnap délutáni megemlékezésen, melynek keretében felavatták az 1956. október 24-én, a 19-es számú házban alakult Nemzetőrség elesett hőseinek emléktábláját. Pásztor Gyula, Pongrátz Gergely és Winner Mária emlékezett a 35 évvel ezelőtti eseményekre. A rendszerváltásról szólva Roik János kiemelte, hogy mivel a hatalomátvétel mindenki szeme láttára zajlik, minél előbb fel kell lépni a vagyonátmentés ellen. Biztosította a kormányt arról, hogy az 56-osok készek bármikor a haza szolgálatára sietni, majd felolvasta 16 pontos követelésüket. Az új Magyarország felépítését szorgalmazó kiáltványban többek között a volt kommunista vezetők bíróság elé állítását, a magyar néphez hű bíróság, honvédség létrehozását követelik, s egyben távozásra szólítják fel a sajtó munkatársai közül a „diktatúra agitátorait”. Amint Raik János fogalmazott, a munkásoknak hinél előbb részvényesekké kell válniuk. A 22 milliárdos államadóssággal kapcsolatban pedig megemlítette, hogy a Nyugatban most másodízben csalatkoznak. Mi nem lehetünk olyan büszkék - közölte -, mint a kormány, kérni fogjuk, töröljék el a magyar adósságot. (cs.n. é.) CAPITAL L í Z I N G C E N T R U M A utólízing bankgarancia nélkül gyorsan, rugalmasan, korrekten, és ami fontos. A LEGKEDVEZŐBB FELTÉTELEKKEL! 1092 Budapest, Ráday u. 8. Telefon: 118-0936, tel. /fax: 118-1008. . _____________________________________________________4385 Felavatták Dudás József emléktábláját (MTI) Dudás József, a forradalmár szimbóluma — mondta Virágh Ferenc történész, Dudás József Frankel Leó utcai emléktáblájának leleplezésekor szombaton. Dudás József mérnök, a Széna téri felkelők vezetője és az 1956. október 28-tól működő Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnöke volt. 1957-ben kivégezték. Az ünnepségen elhangzott: a forradalmárok emlékéből bátorságot és erőt meríthetünk a nehéz időkben. Az emléktáblát a Független Kisgazdapárt Elnöksége és Polgári Tagozata, a Magyar Ellenállási Szövetség Elnöksége és a Recski Szövetség Elnöksége állíttatta. Az emléktáblát Zimányi Tibor országgyűlési képviselő leplezte le. A publikum a médiaháború befejezéséért harcol A sajtó és az MDF viszonya címmel fórumot tartottak pénteken este Békéscsabán, melyet a Takarékbank és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank békéscsabai fiókjai anyagi támogatásával a városi televízió élő egyenes adásban közvetített, így nem tudni, hogy hányan nézték végig azt a kerekasztal beszélgetést, melynek asztalánál, újságíró nem foglalhatott helyet - hacsak Szokolai Zoltán MDF-es parlamenti képviselőt nem tekintjük annak, hiszen a hajdani szekszárdi író, az írószövetség volt KISZ-titkára mielőtt Békéscsaba képviselője lett, a Dél-Kelet című hetilapnál újságíróként is dolgozott. De Szokolai Zoltán most politikusi minőségben előadóként volt jelen dr. Medgyasszay László parlamenti képviselő az MDF sajtófőnöke, valamint Kása Csaba a Magyar Fómm című hetilap főszerkesztője társaságában. Medgyasszay László vitaindítójában leszögezte: a rádió, a televízió, a sajtó és az MDF viszonya a választások óta nem mindig felhőtlen. Mint mondta, a Kónya tanulmányt azért tartják félelmesnek egyesek, mert azt boncolgatja: a közszolgálati médiumoknak az a dolguk, hogy tisztességesen és korrektül közvetítsék a kormányzat szándékát, éppen- -ezért a kormányzat ellenőrzi is őket. Hozzátette, bár ő nem Lakatos Ernő, így nem akar beleszólni a sajtó munkájába, de azért van véleménye, főleg a rádióval kapcsolatban, amelynek reggeli lapszemléit, hallgatva az embereknek nincs kedvük munkába menni. Éppen ezért két hét hanganyagát szakemberek elemzik, olyan formán, hogy az ellenzéki lapok nevét, írásait többször említik-e meg, mint a kormányhoz közelállókét. Az MDF sajtófőnökének az írott sajtóval kapcsolatban nincs előítélete. Kétségtelen tény, mondta Medgyasszay László, hogy egyes lapok és munkatársaik ellenségesek az MDF-fel szemben. De tudomásul kell venni, hogy az MDF- nek az ilyen hangokkal is együtt kell élnie. Hozzátette: nagyon sok újságírót ismer, aki tisztességes, pedig nem MDF-párti. Kósa Csaba a Magyar Fórum főszerkesztője, ennél sokkal keményebben fogalmazott. Szerinte az MDF szellemiségéhez közel álló lapok mint a sajátja, az Új Magyarország, a Ring számára a posta buktatókat állít a terjesztéssel. Ugyanakkor a választások után állami pénzek jóvoltából jutottak kiváltságos helyzetbe a kádárista lapok, amelyek a privtizáció során úgy mentek át a rendszerváltozáson, mintha mi sem történt volna. Az elektromos médiumokról szólva Kósa Csaba így fogalmazott: ez az idő elég volt arra, hogy a rádió és a televízió elnöke bebizonyítsa, mindketten alkalmatlanok erre a posztra. (cseh)* Olvasói levelek hatásáraszánta rá magát az MDF békéscsabai országgyűlési képviselője, Szokolay Zoltán, hogy Fórum a média túlsó partján címmel a jelenlegi tömegkommunikáció nívójával és erkölcsi szintjével elégedetlen sajtóközönség érdekében fórumot szervezzen. A szombaton késő délutánig tartó gyűlésen 517 alapítótaggal megszületett Közakarat Egyesület az estébe nyúló sajtótájékoztatón nyilatkozatot tett közzé, mely a hazai sajtóviszonyokról szólva kijelenti: „...érvek helyett indulatokkal találkozunk, korrekt tájékoztatás helyett gyakran tudatos félrevezetéssel, önkényes és erőszakos tudatformálással. A magyar sajtót, amely a Kádár-diktatúra utolsó éveiben valóban_ Sürgette a demokratikus átalakulást, most példátlan politikai és erkölcsi mélységbe zuhant állapotában, szinte már a demokrácia ellenségének szerepében látjuk és halljuk. Nincs sajtószabadság, mert nem párosul sem a tájékoztatás felelősségével, sem a hallgatók, nézők, olvasók érdekeinek védelmével”. A kommüniké olvastán bárki úgy gondolhatná, hogy a Szokolay Zoltán képviselőhöz beérkezett olvasói levelek - melyek javarészt a tévé és rádió műsoraira vonatkoznak - az újságírók pártosságát, netán a hatalomhoz való törleszkedést kifogásolják. A képviselő bejelentése szerint az a 2000 levél a magyar kultúra háttérbe szorulását, egyes igényes műfajok tévéből, rádióból való száműzetését panaszolja fel. Egy vidéki tévénéző a bárgyú vetélkedők, a híguló népszórakoztatás ellen ágál, sőt van, aki a Széchenyi-emlékműsor késő esti vetítését tekinti parancsolóan intőjelnek. A képviselő továbbá elmondta: a világért sem akarnak sajtóellenesek lenni, jóllehet, számos kifogásolni valót találnak a médiumok működésében. A sajtóháború barikádjain egymással farkasszemet néző felek véleménye jóval ismertebb, mint a közönségé, ezért szóra kell bírni a fogyasztót - vélik az egyesület tagjai. Mint Szokolay Zoltán elmondta: a vélemény szabadsága már megvalósult, azonban az egyesület számára elfogadhatatlan „a sajtó mindig ellenzéki” érvelés. Szerinte egy levélíró is lehet politikus, ha a politikai témához szól hozzá, ahogyan az újságíró, is csak „postáskisasszony” amikor hírt közöl, és hovatovább nem döntheti el önkényesen, mit kézbesít és milyen információt tart vissza. Az egyesület szerint az újságírók öncenzúrával igazodnak a politikai törésvonalak mentén elhelyezkedő sajtóorgánumok politikai irányvonalához.Tagjai sürgetik, hogy az országgyűlés december 31-ig alkosson új törvényt a sajtóról és a frekvencia használatáról. Szeretnék, ha a polgári törvénykönyv módosításával mihamarabb lehetővé válna, a nyilvánosság előtt megrágalmazottak és egyéb erkölcsi kárt szenvedettek kártérítése. A sajtóban mélyreható változásoknak, egyfajta öntisztulásnak kell bekövetkeznie. Az elmúlt időszakban kompromittálódott személyeket a szakmának mintegy idegen testként kell kilöknie magából. A szervezet szerint a mai napig az újságírókra váró feladat, a történelmi igazságtétel konkrét, tényfeltáró riportokkal, dokumentumok közkincssé tételével való megalapozása. A szakma határolja el magát a hiteltelenné vált személyektől és valósuljon meg az újságírásban is a rendszerváltás - sürgeti a Közakarat Egyesület (haller) A kormány nem törekszik a sajtó ellenőrzésére A hétvége eseményeivel kapcsolatban megkérdeztük Kulin Ferencet (MDF), az országgyűlés kulturális bizottságának elnökét: mennyiben tekinthető kormányzati törekvésnek az, amit egyes MDF-es képviselők különböző fórumokon hirdetnek. Elöljáróban el kell mondanom, hogy a hétvégi nyilatkozatokat még nem ismerem, így ezekre nem tudok reagálni. Mindettől függetlenül azonban elmondhatom, hogy a kormánynak semmiféle olyan törekvése nincs, hogy a sajtó előtt ellenőrzést gyakoroljon. Nyilvánvaló, hogy a pártok - így a kormányzópártok is - minden lehetőséget megragadnak arra, hogy a sajtóval fennálló viszonyokat tisztázzák. A most megalakult Közakarat Egyesület tagjai sürgetik, hogy az országgyűlés december 31-ig alkosson új törvényt a sajtóról és a frekvencia használatáról, továbbá szeretnék, ha a Ptk módosításával mielőbb lehetővé válna a nyilvánosság előtt megrágalmazottak és egyéb erkölcsi kárt szenvedettek kártérítése. A frekvencia törvényt technikailag semmiképpen sem lehet a sajtótörvénnyel együtt tárgyalni, ez utóbbinak még igazából az előkészületei sem fejeződtek be. Semmi esély tehát arra, hogy december 31-ig az országgyűlés elé kerüljön, örülünk, ha a frekvencia törvényt sikerül napirendre tűzni, amelyet a távközlési és a rádió és tévé törvénytervezettel párhuzamosan lehetne tárgyalni. Az is igaz, hogy a sajtótól függetlenül meg kell találni a módját annak, hogy a személyiségi jogokat sértő esetekben milyen jogorvoslattal lehet élni. A Ptk ezért módosításra szorul, mert nem tesz különbséget a négy fal között és a nagy nyilvánosság előtt a személyiségi jogok sérelmére elkövetett rágalmak és egyéb becsületsértések között. Ezen változtatni kell, akár a sajtótörvénybe foglalt paragrafusokkal. - Kása Csaba szerint a rádió és a tévéelnökök alkalmatlanok a posztjukra. Ön hogy látja ezt a kérdést? - Nem vagyok hivatott arra, hogy az elnökök munkáját a kulturális bizottság majdan kialakítandó álláspontjától függetlenül értékeljem, s alkalmasságukat természetesen többféle tényező szempontjából kell megítélni. Vannak kritikai észrevételeim, de a döntő szót a parlamentnek kell kimondani, a megfelelő törvények elkészülte után. - Hová vezet Ön szerint az MDF és a sajtó háborúja? - Látja, most Ön is elkövette azt a hibát, amit nekünk szoktak felróni, amikor általában a sajtóról beszélünk. Ugyanígy nem lehet kijelenteni, hogy az MDF vagy a kormánypártok állnának harcban egyes újságírókkal. Léteznek nyilatkozatok, egyes vezetők így, mások úgy látják a helyzetet. Ha mindkét oldalon természetessé válik a pontos fogalmazás, a feszültségek is csökkenni fognak. S.N. Átalakulás előtt a hadtudomány (MTI) A magyar hadtudomány helyzetével, illetve megújításának szükségességével és lehetőségeivel foglalkoztak az alig egy évvel ezelőtt alakult Magyar Hadtudományi Társaság szombati első országos konferenciáján. A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán rendezett egésznapos tanácskozáson a hadtudomány szinte teljes keresztmetszetét felölelő előadások ismertették a hadtudomány geopolitikai, biztonságpolitikai és hadászati problémáit, de foglalkoztak a napjainkban egyre valósabb gondot jelentő határőrizeti és belső rendvédelmi kérdésekkel is. A mintegy ezer tagú társaság konferenciáján egyebek között megfogalmazódott: a honvédelem gyökeres, nemzeti jellegű átalakítása mellett olyan, a magyar nép bizalmát bíró honvédség megteremtésére van szükség, amely képes megvédeni az ország határait. Ehhez kíván segítséget nyújtani a maga eszközeivel az a hadtudomány, amely a rendszerváltás után végre kibontakozhatott a szovjet hadművészeti doktrína bűvköréből. A fejlődéshez szükségszerű a kutatók informáltságának javítása, illetve a korábbi eltúlzott titkosság oldása is. A tanácskozáson számos újszerű, érdekes megállapítás is elhangzott, így például felvetődött: a hadtudománynak revízió alá kellene vennie a két világháború közötti magyar királyi hadvezetésről kialakított véleményt. A légvédelem elmúlt 30 éves fejlesztését ért kritika megállapította: hibás elv alapján települtek az ország katonai repülőterei, s ez napjaink geopolitikai helyzetében káros hatású lehet. Különösen veszélyes helyzetben kell tevékenykednie a hazai rendvédelemnek, amelynek létszáma, technikai felszereltsége a 70-es évek közepének színvonalán áll, míg a bűncselekmények robbanásszerűen emelkedtek, tavaly már megközelítették a 350 ezret.