Magyar Nemzet, 1991. december (54. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-05 / 285. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. december 5. Hazai tudósítások Majorl nemzet 5 A Hans Seidel Alapítvány tanácskozása A visszamenőleges igazságszolgáltatásról Minisztereket, főként kormány­­párti képviselőket, jogászokat, állami tisztviselőket vonzott a Hans Seidel Alapítvány tanácskozása, mely a Visszamenőleges igazságszolgálta­tás címet viselte. A cseh és szlovák, német és magyar vendégek előtt Sta­nislav Hanak, a prágai parlament külügyi bizottságának alelnöke, Spil­­ker, a német Keresztényszociális Unió (CSU) parlamenti képviselője és Kónyáné Kutrucz Katalin MDF-es képviselőnő voltak a vezető előadók. Hanak alelnök szerint a keresz­tény elvek képesek a kialakult prob­lémákat megoldani. Megítélése sze­rint egyértelműen a keresztény Euró­páé a jövő. Az őt kiegészítő dr. Kle­­novsky, a cseh-szlovák politikai fog­lyok szervezete részéről kiemelte, hogy öreg emberekkel szembeni po­litikai pereknek semmi helye nincs. Spilker képviselő sok életrajzi elemmel tarkított előadásában azt állí­totta előtérbe, hogy a múlttal való szembenézés egyetlen értelme az át­alakulás. Állásfoglalása szerint a jog­állam önmagában nem alkalmas a diktatúra felszámolására, ami nem je­lenti azt, hogy kereteit át lehet lépni. Majd ismertette a Németországban mű­ködő parlamenti vizsgálóbizottság te­vékenységét, amire mint kívánatos for­mára a későbbi vitában is hivatkoztak. Kutrucz Katalin tömören össze­foglalta a témába vágó eddigi hazai jogalkotást, majd elsősorban azt fejtegette, hogy a Zétényi-Takács­­törvény nem ütközik sem a jogállami keretekbe, sem nemzetközi egyez­ményekbe. - Mai témánk, a visszamenőleges igazságszolgáltatás egy sokakat fog­lalkoztató ügy, ami szerintünk megér annyit, hogy egy nemzetközi tanács­kozást rendezzünk róla - mondta Ibo­lya Vogler, a Hans Seidel Alapítvány reprezentánsa. - Igyekeztünk mind az előadókat, mind a vendégeket úgy ki­választani, hogy a téma politikai és jo­gi szempontból is körüljárható legyen. Munkánkhoz német segítséget első­sorban a CSU-tól kapunk, ugyanis mi egy hozzájuk közel álló politikai ala­pítvány vagyunk. (knyczár) Jász-Nagykun-Szolnok megyében Nem készül „fehér könyv” Jász-Nagykun-Szonok megye napilapjában jelent meg először; me­gyei „fehér könyv” készül a Rákosi­és a Kádár-kor bűneiről, különösen az 1956-ot követő megtorlásról, a ve­résekről - felelősökkel, az elkövetők néven nevezésével. Csiszár László, a kötet állítólagos szerkesztője érdeklődésünkre arról tá­jékoztatott, hogy semmiféle fehér könyv nem készül, ilyet magánember­ként nem is készíthet. Egyszerűen tör­téneteket gyűjt össze és ezek a történe­tek összecsengenek. December 20-a táján derül ki, hogy a Pofosz készül-e valamilyen tényfeltáró mű kiadására. Mint megtudtuk, Csiszár László a rendszerváltás kezdetétől magánem­berként hallgatja meg az egykori áldo­zatokat, rögzíti a „kis gazemberek” tet­teit Amióta neve a sajtóból közismert­té vált lakásán szinte állandóan csöng a telefon. Az egész megyéből, sőt távo­labbról is hívják és osztják meg­ vele az emberek a keserű tapasztalataikat­ ­.­ Szent Borbála napján Mise a bányászokért (MTI) A Szent Borbála-napi ren­dezvénysorozat kiemelkedő esemé­nyeként szerdán hálaadó istentiszte­let volt az esztergomi bazilikában. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület felkérésére Pas­­kai László bíboros, prímás, esztergo­mi érsek celebrálta a szentmisét, amelyen részt vettek az ország szén­medencéinek képviselői. Az egyen­ruhás bányászok sorfala között vo­nult be az ország legnagyobb temp­lomába Paskai László és kísérete. A bányászok közül néhányan a kispa­­pokkal együtt ministráltak, segéd­keztek a hívők áldoztatásánál, és ők olvasták fel az evangélium egyes fe­jezeteit és a hívők könyörgését. A tatabányai és az oroszlányi bá­nyászok közösen emlékeztek meg szerdán védszentjükről. A Tatabánya óvárosi római katolikus templomban Sólymos András nyugalmazott szén­­bányászati vezérigazgató-helyettes beszélt a magyar bányászkodás múlt­járól és jelenlegi nehéz helyzetéről. A beszédet templomi hangverseny kö­vette. Ezután a megemlékezés ünnepi szentmisével folytatódott, amelyet dr. Pápai Lajos győri megyés püspök, Maros Károly oroszlányi és Kóczán Árpád tatabányai plébános celebrált A szentmise keretében a püspök fel­szentelte az Országos Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesület oroszlá­nyi szervezetének zászlaját, majd gyertyás tisztelgéssel emlékeztek meg a bányászatban elhunytakról. „Lezárul a másfél éves, ádáz politikai vita” Demszky Gábor és Baráth Etele az expotörvényről - A főváros tudomásul veszi az Országgyűlés expodöntését, és ezzel remélhetőleg lezárul egy másfél esz­tendős ádáz politikai vita - kezdte Demszky Gábor szerdai rendkívüli sajtótájékoztatóját. - A függő állapot még néhány napig fennmaradhat, ameddig a BIE meghozza végleges határozatát. A fővárosi közgyűlés ál­tal is véleményezett törvénytervezet azonban számos változáson ment át, s mivel még nem érkezett meg a vég­leges hivatalos szöveg, ezt értékelni még kevéssé tudjuk - mondotta. A főpolgármester a lényeges vál­tozások között említette, hogy a költ­ségvetési ráfordítás nem 30 milliárd forint folyó áron, hanem 17 milliárd 1990-es áron, ami - tekintettel az inf­láció előre nem látható alakulására - kedvező megoldás. Mivel a törvény­nek nincs melléklete, tételesen nem sorolták föl az említett összegből megvalósuló létesítményeket sem. Remélik, hogy ilyenformán a meg­szavazott összegből az expóhoz szük­séges beruházások jönnek létre, a lágymányosi hídra fordítandó pénzt pedig ezen felül kapja meg a főváros. Előnyösnek lászik, hogy a haj­dani, több mint 300 hektárra terve­zett, zárolt övezetből csupán 80 hek­tárra terjed ki az „akcióterület”. Helyszínként a dél-budapesti, a Kvassay-zsiliptől északra fekvő terü­letet, a budai oldalon pedig a lágy­mányosi egyetemi negyedet és annak tartalék területét, is magában foglaló részt fogadták el. Demszky aláhúzta: Kádár Béla miniszter a parlamentben abbéli re­ményét fejezte ki, hogy a fővárossal a megegyezés szellemében tud együtt­működni. A maga részéről ő is ugyan­ezt reméli. Várják a kormány arra vo­natkozó javaslatát, hogy ezt az együtt­működést milyen formában képzelik el, és milyen munkatervet javasolnak a fővárosnak. A főpolgármester nyo­matékkal hangoztatta: a törvényből egyértelműen kirajzolódik a kormány teljes körű felelősségvállalása a vi­lágkiállítás egészének a megrendezé­séért, létesítményeinek megvalósítá­sáért. A Világkiállítási Tanácsot úgy­szintén a kormány állítja fel és jelöli ki vezetőjét, a főbiztost is. Lapunk kérdésére Demszky Gá­bor elmondta, hogy a fővárosi önkor­mányzat-bár a törvényben nincs ne­vesítve - az ország többi önkor­mányzatához hasonlóan tanácskozá­si joggal vehet részt az említett bizottság munkájában. A döntéseket tehát szavazatuk révén nem befolyá­solhatják; a felelősséget e tekintet­ben is a kormány vállalja magára. Másik kérdésünkre nézve, miszerint az önkormányzati tulajdon eladása, illetve apportba adása esetén a fővá­ros vagy a kerület jelentős mértékben részesülhet-e a haszonból, a főpol­­gármeseter megerősítette: az önkor­mányzati törvény értelmében megha­tározott részesedés illeti meg őket. Arra a kérdésre, hogy a közgyű­lés napirendre tűzi-e az expóval kap­csolatos döntést, nemmel válaszolt. Semmiképpen sem akarják a BIE döntését befolyásolni, főleg úgy nem, hogy a parlament döntése után netán a közgyűlés elzárkózzék az ex­po gondolatától.* Az expodöntés kapcsán felkeres­tük Baráth Etele kormánybiztost, nyilatkozatra kérve az újonnan szüle­tett törvénnyel kapcsolatban. - Tekintettel a fővárosi önkor­mányzat eddig tapasztalt ellenállásá­ra milyennek ítéli a velük való együtt­működés lehetőségét, ha a BIE is „ál­dását adja” a budapesti expóra? - Kezdettől kétféle koncepció mérkőzött egymással - mondotta a kormánybiztos. - Az egyik azt céloz­ta, hogy olyan kemény törvényt hoz­zanak, amely minden fővárosi közre­működés nélkül is sikert ígér, a másik viszont az ésszerű kompromisszumot tartotta elérendőnek. Én végig ez utób­bi utat jártam, és végül e törekvés győ­zött: „lágy” törvény született, amely azonban szinte szükségszerűen érde­keltté teszi a fővárost a saját városren­dezési elképzeléseivel is szinte teljesen összhangban álló fejlesztések támoga­tásában. Mód van arra is, hogy az inf­rastruktúra fejlesztésében jó alkupozí­ciókat érjenek el. Ezenkívül gondoljuk csak el, mennyire felértékelődnek az érintett területek, amelyek egy része önkormányzati tulajdonban van.­­ Az ingatlanokkal kapcsolatos ügyleteknek megvannak a maguk, mindenki által ismert veszélyei. Me­lyek az érintett rész legértékesebb te­rületei, és hogyan látja kivédhetőnek a különböző jellegű manipulációkat? - Ez egyike a legfontosabb kér­déseknek, amelyekben nagy szakér­telemmel és még nagyobb felelősség­­érzettel kell eljárni. Véleményem szerint a legértékesebb a MÁV-pá­­lyaudvar és a vasúti híd körüli terü­let. Az egyetem számára fenntartott rész ugyanis, mivel azt csak ideigle­nesen vesszük igénybe, ilyen tekin­tetben nem jöhet számításba. Ami a visszaélési lehetőségeket illeti, ezek­nek csakis tenderek kiírásával lehet és kell gátat vetni. - Annak idején hírt adtunk a számtalan beérkezett, de döntés híján bizonytalan szándéknyilatkozatról. Van-e érdeklődés és tettre váltják-e szándékaikat az eddig jelentkezettek? - Mindkettőre van már több, mint remény. A kanadaiakkal is foly­nak a tárgyalások, de az igazi roham a már jelentkezettek részéről a BSE - remélhetőleg számunkra kedvező - döntése után várható. (komor) Nemzetközi egyházi összefogással Segélyek a menekülteknek Újabb elosztóhelyet létesített a menekültek számára a Magyar Öko­­menikus Szeretetszolgálat - jelentette be tegnap Pécsett tartott sajtótájékoz­tatóján Lehel László, a szervezet igaz­gatója. A Nagyharsányi mellett így a jövő héttől Szigetváron, a Vár utca 3. szám alatt is hozzájuthatnak a rászoru­lók az élelmisz­ert és ruhamenüt tartal­mazó családi egységcsomagokhoz. A Lehel László evangélikus lel­kész mellett helyet foglaló Ernst Gläser, az ausztriai protestáns szere­tetszolgálat igazgatója és Uffe Gjer­­ding, a dán egyházi segélyszervezet európai ügyekkel foglalkozó munka­társa sokat segített már eddig is a ha­zánkban tartózkodó illetve a válságö­vezetben élő jugoszláv állampolgá­rokon. A különböző szervezetek 130 ezer dollár értékű segélyt juttattak el számunkra, a magyar adományokból pedig 600 ezer Ft gyűlt össze. A korábbi negyedéves időszakot most hat hónappal hosszabbítja meg a szeretetszolgálat, s e munkához, a menekülttáborok s az itt élő családok ellátásához újabb 500 ezer márka se­gítség érkezett. Bár Ausztriában is élnek menekültek szép számmal, az osztrák szeretetszolgálat 650 ezer schillinget adott át a magyaroknak, melyből élelmisz­ert, gyógyszert vá­sárolnak majd. A nagyharsányi központú szolgá­lat mintegy száz kilométeres körben dolgozik, eddig 40 359 kg élelmiszert s 11 357 ebédbefizetést juttattak a majd tizenkilencezer menekültnek, aki hozzájuk fordult segítségért Bi­zakodnak, hogy a téli időszakban fo­lyamatosan tudják biztosítani az ellá­tást s a férőhelyek számát is növelni szeretnék a táborokban. (cs.j.) Lejáratásom jól jön az ellenzéknek - mondja Pohankovics István államtitkár Napirend előtti felszólalásában G. Nagyné Maczó Ágnes a T. Házban több ízben felvetette, miként lehetséges az, hogy olyan tisztviselők dolgoznak a kormányban, kiknek tevékenységét az Állami Számvevőszék vizsgálata kor­ruptnak minősítette. Véleménye szerint nem a bankelnöktől, hanem a korrupt kormányhivatalnokoktól kellene a kor­mányfőnek megválnia. Pohankovics Ist­ván ipari államtitkár szükségesnek tar­totta, hogy reagáljon a vádakra.­ ­ A legutóbbi ülésszakon a miniszterelnöki válaszban már egyértelműen az szerepelt, hogy kormányzati munkánkkal elégedett, korábbi pártigazgatói munkámban (1990. április 29-től december 14-ig) pedig a vizsgálat sem talált olyan működési hiányosságokat, amelyek kap­csán jelenlegi beosztásom morálisan kifogásol­ható lenne. Ennek a levélnek olyan interpretáci­óját adta legutóbb a képviselőnő, ami már a kor­mányzat munkáját is bírálja. Ez azt igazolja, hogy az ellenem indított támadás folyamatos. A szántvevőszék kérdéseire időben választ adtam.­­Milyen kérdéseket tett fel önnek az Állami Számvevőszék? -A tudósításokkal ellentétben nem 1,8 mil­lió forint ismeretlen adomány szerepel a párt számláján, hanem csupán százezer forint körüli érték. Hamis az információ azért is, mert a számvevőszéki vizsgálat ezt az összeget két pártigazgató ténykedésének idejére állapította meg. A sajtóban ennek az időszaknak a kettévá­lasztása nem történt meg, így a tavasz óta folyó lejáratási akció jól jön a szocialista és liberális ellenzéknek. A párt jelenlegi vezetésének törek­vése pedig az, hogy lejárassák az előző vezetést. Azt ugyanis a jelenlegi pártvezetőség is tudja, hogy a számvevőszéki vizsgálat konkrét vissza­éléseket nem talált, tehát bűncselekmény sem történt, így a gondatlanságot vagy legalább a hozzá nem értést kívánják bizonyítani. Ez a bel­ső politikai harcnak az egyik eszköze.­­ Melyek a konkrét vádak? - Azt elismerem, hogy néhány számviteli hi­bát valóban követtünk el, de a pénzt senki nem használta fel jogtalanul. Az egyik számvevőszéki megállapítás az volt, hogy a párttörvény értelmé­ben a párt átmenetileg szabad pénzeit csak érték­papírba lehet befektetni, amiből kamat szárma­zik. A párt három hónapra kölcsönadta néhány millió forintját a magántermelőknek, miután 14 hónapos munkájuk ellenértékét nem kapták meg. Az összeget kölcsönszerződéssel, havi egyszáza­léknyi kamatra kölcsönadtuk. Úgy véltük, ez azonos azzal, mintha kötvényt vásároltunk volna. A kölcsönadásnak ezt a formáját nem fogadja el a számvevőszék, mondván: a törvény csak érték­papírt említ. A másik felemlegetett törvénysérté­sem a párt devizagazdálkodását érinti. Az előző vezetéstől egy 2500, dolláros adományt az ado­mányozó megnevezése nélkül kényszerültem át­venni, és miután a párt utazási devizaszámláján nem volt annyi felhasználás mint ez az adomány, a bank ügyintézője azt mondta: a párt deviza­­számlájára ő nem vesz vissza 2500 dollárt, mint fel nem használt devizát, amikor az összes, fel­használási keret egy évre 2000 dollár. Újabb bankszámlát nem nyitott, hanem miután a mi időszakunkban újabb 1800 dollárnyi összeget felhasználtunk, ezt az összeget befizettük a bank számlájára. Kifogásolta még a számvevőszék, hogy a párt számára biztosított utazási devizael­látmány-számláról nem készültek elemzések. Való igaz, hogy volt négy olyan utazás, amikor három alkalommal az utazók 2-300 dollárt vettek fel, mert az első osztályú napidíj hét napra körül­belül háromszáz dollár. És volt egy ezer dollár körüli utazásunk is. A harmadik vádpont a szám­viteli szabályok megsértése. Közismert, hogy az ügyvezető alelnök két hónap után elment. Eltűnt három már felhasznált pénztárbizonylati tömb, amelyek helyett másolatokat tett be az arra illeté­kes a naplófőkönyvbe. Kifogásolták, hogy nem a hitelesített naplófőkönyvbe könyveltünk. Úgy érzem, hogy a csaknem 50 milliós költségvetés­nél a 14 ezer forint körüli hiány esetén a pénzügyi szakemberek munkáját is elfogadhatónak minő­síthetem. A három-négy pártvezető nem volt haj­landó menetlevelet vezetni, így rákényszerültünk az átlagos fogyasztás számítására. De a párt ko­csijainak fogyasztása nem volt nagyon magas, mindenre nagyon vigyáztunk. Itt sem történt hát károkozás. A számvevőszék szóvá tette azt is, hogy a pártigazgatói tisztségből való távozásom után találtak még az aláírásommal átutalást az alapítvány számlájára. Emlékezetem szerint a tá­vozásom előtt két nappal írtam alá az utolsó bankbizonylatot, úgy látszik, az ügyintéző ké­sőbb vitte ezt el az OTP-be. A pártvezetés hatal­mi harcai miatt nehéz volt olyan személyt találni, aki a számlát aláírta volna. - Mit ismer el a vádpontok közül? - Nem az jellemezte a munkánkat, hogy százezreket szórtunk ki az utazásokra. A hiá­nyosságok egy részét elismerem, de amikor pártigazgató voltam, igenis volt nyilvántartás a tagkönyvekről, más kérdés, hogy a mostani veze­tés az ősszel erről mit mondott a vizsgálatot vég­zőknek. Ez talán megalapozza a fegyelmi fele­lősségre vonást, de semmiképpen nem beszélhe­tünk a képviselőnő által emlegetett súlyos visszaélésekről. Tanulság ebből az ügyből az, hogy társadalmi munkában ezt a munkát nem le­het végezni. Ha egy pártban elszabadul a hatalmi harc, akkor kemény intézkedésekkel kell megfékezni. Inkább háromszoros költségeket is vállalni kell, hogy minden valóban rendben le­gyen. Szűkebb választókörzetemet tájékoztat­tam a Számvevőszéknek küldött válaszokról, hogy a választók megnyugodjanak: képviselő­jük nem élt vissza a rá bízott vagyonnal. Már az első támadások során átgondoltam a helyzetem, és arra a következtetésre jutottam: nem követtem el olyan súlyos mulasztásokat, hogy ezek miatt nekem a pártból, kormányból távoznom kellene. (cs. n.­­) HÍREK AZ ÉT MUNKAVÁLLALÓI oldalát alko­tó hét szakszervezeti szövetség (Auto­nóm Szakszervezetek Országos Ko­ordinációja, Értelmiségi Szakszerve­zeti Tömörülés, Liga Szakszervezetek, Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, Munkástanácsok Orszá­gos Szövetsége, Szakszervezetek Együttműködési Fóruma, Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség) ki­alakította közös követeléseit a decem­ber 6-án, 7-én sorra kerülő, rendkívü­li, a gazdaság és az életkörülmények átfogó kérdéseit napirendjére tűző ET-ülésre. A követeléseket a kormány­nak és a munkaadóknak átadták. A VILÁGKIÁLLÍTÁSI FÓRUM tagszerve­zetei folytatják az aláírásgyűjtést azt követően is, hogy a Parlament elfogad­ta a világkiállításról szóló törvényt - mondta szerdán az MTI érdeklődésére Szilvásy István főtitkár. Hozzátette: a fórum várja a párizsi világkiállítási iro­da döntését, s azt követően december 16-i ülésén dönt az aláírások sorsáról. Mint mondta, nagyon sok helyre küld­ték ki az íveket, s az aláírások száma „százezres nagyságrendű". KÁRPÓTLÁSI IGÉNYÜKET november végéig 386 ezren nyújtották be - mondták az MTI érdeklődésére az Or­szágos Kárrendezési és Kárpótlási Hi­vatalban. Hozzátették: több mint 500 ezer beadványra számítanak a határ­idő lejártáig, december 16-áig. (Az eddig feldolgozott 151 ezer igénylés után mintegy nyolcmilliárd forint értékű kárpótlási jegy jár.) A 386 ezer igény­lő egymillió 360 ezer vagyontárgyra nyújtott be igényt. A föld utáni igények száma egymillió 227 ezer, házakért ■ százezer, vállalkozásokért pedig 32 ezer. A legtöbb igénylőt, majdnem 36 ezret, Békés megyében regisztrálták, Bács-Kiskunban harmincezren, Pest megyében pedig 28 500-an igényel­tek kárpótlást. Külföldről eddig majd­nem 14 ezer beadvány érkezett. AZ MSZMP ÉRTELMISÉGI TAGJAI közül többen is csatlakozni kívánnak a De­mokratikus Chartához. Ezt Thürmer Gyula, a párt elnöke szerdai sajtótájé­koztatóján jelentette be, miután hangot adott a magyar demokráciát fenyegető jelenségek miatti aggodalmának. Thür­­merék többek között a Zétényi-Takács­­féle, valamint a készülő rendőrségi tör­vényben látják a magyar demokrácia­­ csorbítására, illetve a fiatalok koncent­rálódására utaló jeleket. A DÉL AUTÓPÁLYA építését előkészí­tő kft. negyven tőkéscsoporttal áll kapcsolatban, közülük várhatóan nyolc ország 12 cégéből kerül majd ki az autópálya kivitelezője. Az autó­pálya építésének előkészítésére vál­lalkozó társaság 120 millió forinttal gazdálkodik, a pályaépítéshez pedig hárommilliárd dollárra lesz szükség. Az igazgató bejelentése szerint a jö­vő év tavaszára készen lesznek azok a tervek, amelyek alapján 1992-ben meg lehet tartani a nemzetközi ver­senytárgyalást az autópálya-építésre. PODMANICZKY FRIGYES SZOBRÁT Demszky Gábor főpolgármester szer­dán avatta fel a budapesti Podma­­niczky téren. A múlt század egyik leg­jellegzetesebb pesti személyiségének alakját Kő Pál szobrászművész min­tázta meg. Podmaniczky báró 1873- tól harminckét éven át a Fővárosi Köz­munkák Tanácsának alelnökeként te­vékenykedett. Ez idő alatt jelentős sze­repe volt a város két főútvonalának - a Sugár út (Andrássy út) és a Nagy­körút - kialakításában. Vezetői évei alatt a Közmunka Tanács kiemelkedő munkát végzett Budapest modern, vi­lágvárosi arculatának kialakításában. A MAGYAR ELLENÁLLÓK és Antifasisz­ták Szövetsége­ tagjainak egy csoport­ja Sárközi Sándor elnök vezetésével. Várszegi Asztrik főapát-püspök meghí­vására szerdán ellátogatott a Pannon­halmi Apátságba, amely Nemzetközi Vöröskereszt menedékhelyeként 1944- 45-ben - politikai, származási és val­lási megkülönböztetés nélkül - a náciz­mus és a nyilasuralom többezer üldö­zöttjének életét mentette meg. A Szö­vetség koszorút helyez­ett el az em­bermentés egykori irányítója, Kelemen Krizosztom főapát síremlékén. ÁTVILÁGÍTJÁK A TANSZÉKVEZETŐ­KET, valamint minden egyetemi dol­gozót a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. A rekto­ri rendelkezés alapján történő meg­mérettetés ezentúl rendszeres lesz, eredményétől függ majd a megbíza­tások meghosszabbítása. A felmérés kiterjed az etikai, morális követelmé­nyek betartására, a munkatársakkal való kapcsolatra, szakmai előmenete­lük segítésére, a gazdasági munkára, az intézeti életre. Vizsgálják továb­bá, hogy az érintett dolgozó milyen mértékben vesz részt az egyetemi közéletben.

Next