Magyar Nemzet, 1992. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
2 Magyar Nemzet KÜLFÖLD GAMSZAHURDIA ELHAGYTA szerdaig este Örményországot. Az elűzött grúz elnök családjával és kíséretével egy Tu-134-es repülőgép fedélzetén repült el az örmény fővárosból. Az örmény belügyminisztérium szóvivője a Reuter jelentése szerint valószínűsítette, hogy Gamszahurdia Groznijba, a Csecsen-Ingus autonóm terület fővárosába ment, ahol az Oroszország ellenében a csecsen függetlenségért síkra szálló, általa támogatott Dzsohar Dudajev van hatalmon. TÍZEZERNÉL KEVESEBB IRAKI katona esett el vagy sérült meg az Öböl-háborúban - közölte az Irak elleni amerikai légitámadásokat irányító Charles Horner tábornok. Ez az adat sokkal alacsonyabb mint a korábbi becslések, amelyek szerint százezer iraki katona halt meg és mintegy háromszázezer sebesült meg a január 17-én megindított szövetséges támadás következtében. Horner az első magas rangú Pentagon illetékes, aki nyilvánosság előtt volt hajlandó megbecsülni az iraki hadsereg veszteségeit. Bob Hall, az amerikai védelmi minisztérium szóvivője korábban közölte, hogy a minisztérium nem tudja biztonsággal meghatározni az iraki fegyveres erők veszteségeit. HATVAN SZÁZALÉKRA ESETT VISSZA az infláció tavaly Lengyelországban, s ezzel négy év óta a legalacsonyabb. Két évvel ezelőtt 249,3 százalékos, 1989-ben pedig 639,6 százalékos inflációt jegyeztek. Nem ilyen kedvező a kép a termelést és a külkereskedelmet illetően, csaknem megkétszereződött, a kereső lakosság számának 11,4 százalékára ugrott a munkanélküliség egy év alatt. JAPÁN FELÚJÍTJA azokat az üzleti tárgyalásokat, amelyek a viharos szovjetunióbeli események idején szakadtak félbe. A szigetország 700 ezer tonna csővezetéket kíván eladni Oroszországnak, ami nélkülözhetetlen az olajtermelés bővítéséhez. Négy acélgyártó vesz részt a megbeszéléseken. A japánok az 500 millió dollár értékű üzletet úgy szeretnék megkötni, hogy meghiteleznék a szállításokat olajban nyújtott biztosíték ellenében. Oroszország a tyumeni olajmező bővítéséhez használná fel a csöveket.! . . n. . u .·.. · LÉNYEGESEN SZŰKÍTETTE a halállal büntethető bűncselekmények listáját Afganisztánban Nadzsibullah elnök. Rendeletével - amelyet a kabuli rádió ismertetett - 88 fajta bűncselekmény esetében törölte el a halálbüntetés lehetőségét, maximum 20 esztendőre korlátozva a kiszabható börtönbüntetést. Az afgán bíróságok így már csak ötféle bűncselekményt - gyilkosságot, tömeggyilkosságot, pokolgépes gyilkosságot, rablógyilkosságot és árulást torolhatnak meg halálbüntetéssel. Nadzsibullah elnök egy másik rendeletével visszaadta a királyi család 13 esztendővel ezelőtt államosított javait. REKORDSZÁMÚ, 24,16 millió ember vette igénybe az Egyesült Államokban a kormány napi egy étkezésre szóló élelmiszerjegyeit tavaly októberben - közölte az amerikai mezőgazdasági minisztérium. Ez 400 ezerrel volt több, mint az előző hónapi sorban állók száma, és 3,23 millióval az egy évvel korábbi létszámnál. Emelkedett az iskoláskorú gyermekek aránya, mégpedig 12,7 millióra az egy évvel korábbi 12,2 millióról. E növekedés oka részben a gazdasági pangás, részben pedig az, hogy enyhültek a segély igénybevételének feltételei, különösen a bevándorlóknak lett könnyebb a jegyhez jutás. AZ HERSANT CSOPORT 48 százalékos részesedést szerzett az egyik legolvasottabb prágai lapnál, a Mladá Fronta Dnesnél. Értesülések szerint a résztulajdonért 22 millió dollárt fizetett. A sajtócsoport negyven százalékos részesedést szerzett magának három másik csehszlovákiai lapnál is. EGY BÉRGYILKOS szerdán Bejrútban agyonőtte Musztafa Geha 50 éves libanoni írót, aki az elmúlt időben több könyvében bírálta Khomeini ajatollah egykori iráni vallási vezetőt és iszlám forradalmárt. A Reuter jelentése szerint Musztafa Geha síita muzulmánt a reggeli csúcsforgalom idején gépkocsija volánjánál lőtték le. FELFÜGGESZTETTE a volt Szovjetuniónak nyújtandó 500 millió ECU, azaz 635 millió dollár értékű hitel folyósítását az Európai Közösség, amíg nem születik megállapodás az adósállamokkal az adósság visszafizetéséről. A kölcsönt a Független Államok Közössége élelmiszervásárlásra fordítaná. | Nemzetközi élet CSÜTÖRTÖK, 1992. január 16. Francia értelmiségiek sürgették Párizst Görögország féleleme további akadály (Folytatás az 1. oldalról) a döntéseiket, így Athén álláspontja megakadályozza az egységes lépést Macedónia vonatkozásában. Jacques F. Poos luxemburgi külügyminiszter egyébként a hesseni rádióban azt mondta, az Európai Közösség valószínűleg február elején foglalkozik majd Bosznia-Hercegovina és Macedónia függetlenségével. Hozzátette, hogy Görögország azért ellenzi az utóbbi elismerését, mert attól tart, hogy Skopje felújítja területi követeléseit Athénnel szemben. Görögország állítólag felülvizsgálná elutasító magatartását, ha Macedónia Skopjei Köztársaságra változtatná a nevét. Franciaország az Európai Közösség állásfoglalásának megfelelően elismeri ugyan önálló államként Szlovéniát és Horvátországot, Zágrábba azonban csak akkor küld nagykövetet, ha bebizonyosodik, hogy Horvátország eleget tesz a korábban meghatározott feltételeknek. Ezt hosszas vajúdás után Roland Dumas külügyi államminiszter ismertette a kormány szerdai ülésén. Párizs, amely rendkívül vonakodó volt a kérdéssel kapcsolatban, végül szintén az úgynevezett Badinter-bizottság megállapításai alapján döntött. Franciaország azonban szükségesnek tartotta leszögezni, hogy a szlovén és horvát önállóság elismerése nem jelenti a diplomáciai kapcsolatok megszakadását Jugoszláviával, a belgrádi kormánnyal. Ha az ország nem is létezik korábbi formájában, azért olyan területi egységet és államalakulatot jelent, amellyel Franciaország diplomáciai kapcsolatot tart fenn, hangoztatta a külügyminisztérium szóvivője. Előzőleg harminc vezető franciaországi értelmiségi felhívásban ítélte el tegnap a francia médiumok egy része által Horvátország ellen folytatott „ócsárló-hadjáratot”, és kérte, hogy Párizs haladéktalanul ismerje el az erre igényt tartó jugoszláv köztársaságokat. Az aláírók, köztük Alain Peyrefille és Jean d’Ormesson akadémikusok, Paul Goma és Philippe Sollers írók, Pierre Chaunu költő, Alain Frenkelkraut filozófus, Cornelius Castoriadis és Fejtő Ferenc történészek, Philippe Meyer és Thomas Schreiber újságírók, valamint Alexandre Paléologue, Románia forradalom utáni első párizsi nagykövete, aki azóta szakított a bukaresti rendszerrel sajnálkozásukat fejezik ki amiatt, „hogy a Nyugat mennyire passzív a nyílt agresszióval szemben, amely a nehézfegyverzet bevetésével immár több ezer halálos áldozatot követelt és felbecsülhetetlen mértékű pusztítást okozott.” (zs.e.) Antall az új diplomáciai kapcsolatokról Antall József miniszterelnök az önálló szlovén és horvát állam magyar elismerésével kapcsolatban az MTI-nek elmodta: „A Magyar Köztársaság különlegesen érdekelt volt az elmúlt időszakban is a jugoszláviai válság rendezése ügyében. Számos nemzetközi fórumon, az ENSZ-ben, a NATO-ban és az Európai Közösség különböző fórumain legmagasabb szinten adtunk hangot e törekvésnek. Mindent elkövettünk annak érdekében, hogy megoldást találjanak Jugoszlávia tagköztársaságai és nemzeti kisebbségei a demokratikus és békés megoldás érdekében. Támogattuk a szuverén nemzetek konföderációjának gondolatát akkor, amikor ennek megteremtésére még lehetőséget láttunk. Személyes erőfeszítéseket tettünk és tettem mind a Hexagonale, mind pedig a kétoldalú tárgyalásokon a válság rendezése érdekében, végig arra törekedve, hogy más események, így például a szovjet puccskísérlet ne szorítsák háttérbe a jugoszláv kérdés megoldását Jelenleg egyetértésben az Európai Közösség államaival, más szomszédos és közeli államokkal elhatároztuk Szlovénia és Horvátország önállóságának elismerését, a diplomáciai kapcsolat felvételét Természetesen mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a korábbi Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság (a korábbi Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) más nemzeteivel és tagköztársaságaival is jó kapcsolatokat tartsunk fenn, megvizsgáljuk az elismerés kérdését. Ugyanakkor különösen fontosnak tartjuk a Szerb Köztársasággal való jó kapcsolat kialakítását, tehát valamennyi déli szomszédunkkal. Közös érdeke a Szerb Köztársaságnak és Magyarországnak a jó szomszédi viszony, a gazdasági kapcsolatok fenntartása. Magyarországon keresztül vezetnek a Közép- Európát és a Balkánt összekötő legfontosabbútvonalak, rendszerek. Bízunk benne, hogy a nemzeti kisebbségi kérdéseket kölcsönösen, az emberi jogok és a nemzeti kisebbségi jogok normái szerint fogják mindenütt intézni. A különböző délszláv nemzetek és a magyarok évszázadok óta élnek egymás mellett, néha barátként, néha ellenfélként az elmúlt háborúkban, de a mi nemzedékünk kötelessége a jó kapcsolatok fenntartása és a történelmi kibékülés megteremtése valamennyi szomszédunkkal. A magyar kormány erre készen áll." Bulgária elismerte Macedóniát .(Folytatás az Főoldalról) hónapban New Yorkba utazik, s kérni fogja a köztársaság felvételét a világszervezetbe. A horvátországi frontokon pedig teljes csend uralkodik, legalábbis e tudósítás továbbításáig. A maradék ország azonban még számos válságtól terhes. S mint az EK az elismerési folyamat megindítását bejelentő közleménye is tartalmazza, igen súlyos problémák maradtak még hátra, amelyekre megoldást kell találni, mielőtt Bosznia- Hercegovinát és Macedóniát független országnak ismerik el. A kormányok az elismeréssel nemcsak az új és független országok további sorsáért vállaltak bizonyos értelemben felelősséget, hanem a már csak formálisan létező államalakulat területén élő népek, nemzetek sorsáért is. Mert a felmerülő kérdések vagy az idült problémák mind kevésbé tekinthetők már belügynek, s egyesek ezek közül sohasem lehettek azok. A döntőbizottság úgy értékelte, hogy Boszniának és Horvátországnak szavatolnia kell a szerb kisebbség számára az emberi, kisebbségi jogokat és szabadságjogot, beleértve azt a jogot is, hogy megválasszák honpolgárságukat. Ez tulajdonképpen válasz arra a szerbiai kérdésre, hogy joga van-e a horvátországi és a boszniai szerbeknek az önrendelkezésre. Tehát a határok maradnak, s csak megállapodással módosíthatók. A horvát és a szlovén határok nemzetköziek lettek, most annak kellene következnie, hogy a több mint félmilliónyi menekült hazatérhessen otthonába. „Belföldről”, külföldről egyaránt. Hogy helyreálljon az erőszakkal megbolygatott korábbi demográfiai helyzet Hogy a katonai behívók elől elmenekültek büntetés nélkül visszatérhessenek például a Vajdaságba, visszakapják munkahelyüket, és a horvátországiak visszaköltözhessenek a most mások által lakott házaikba. Hogy ne legyen újabb népvándorlás, amelynek esetleg a kisebbség látja majd ismét kárát... Sebestyén Imre A felbomlás kronológiája Amikor az EK, döntésének megfelelően, elismerte Szlovénia , Horvátország önállóságát, érdemes áttekinteni, déli szomszédunk hogyan jutott el az államszövetség felbomlásáig. 1988. november 29-én életbe lépett a gazdasági rendszer átépítését szolgáló, a párt- és állami tisztségeket különválasztó alkotmány, s nem egész négy hónappal később, 1989 március 16-án Ante Markovic szakértői kormányt alakított, amely radikális gazdasági reformprogram mellett kötelezte el magát A JKSZ 14-ik kongresszusát - amely a párt vezető szerepéről lemondva lehetővé tette a többpártrendszert - 1990. január 23-án otthagyták a szlovén, a horvát és a macedón küldöttek, majd még ugyanebben az évben mind a hat köztársaságban demokratikus választásokat tartottak, amelyeken csak Szerbiában és Crna Gorában győztek a kommunisták. Miután 1990. március 8-án a szlovén parlament döntött a köztársaság új nevéről, Szlovén Köztársaság, július 2-án deklarálta Szlovénia teljes állami szuverenitását. Horvátországban mindenerre három héttel később, július 25-én került sor, válaszul a köztársaságban élő szerb kisebbség kiváltotta „autonómiáját és szuverenitását”. Bosznia-Hercegovina augusztus 1-én szuverenitásáról, Koszovó pedig szeptember 28-án függetlenségéről döntött. Szlovéniában december 23-án népszavazás döntött a függetlenségről, melyet a ljubjanai parlament 26- án hirdetett ki. A 600 ezer horvátországi szerb 1991. február 28-án kikiáltotta függetlenségét és csatlakozási szándékát Szerbiához. A horvát lakosság azonban május 19-én szintén népszavazáson voksolt a függetlenség mellett. A Vajdaság június 18-án elvesztette tartományi státuszát, csupán területi autonómiáját őrizte meg. Június 25-én Szlovénia és Horvátország kinyilvánította elszakadását Jugoszláviától. A szövetségi parlament erre a hadsereg bevetésével válaszolt. Két nappal később Szlovéniában fellángoltak a harcok. 29-én a horvát és a szlovén elnök megállapodott az EK-val, hogy három hónapra felfüggeszti a függetlenségi határozat életbe léptetését, ha visszavonják a szövetségi csapatokat. Ennek eredményeképpen július 8-án Brioni szigetén - az EK égisze alatt megegyezés született a tűzszünetről, a csapatok kölcsönös visszavonásáról, a hadifoglyok szabadon bocsátásáról. Szeptember 7-én Hágában Lord Carrington elnökletével nemzetközi békeértekezlet kezdi meg munkáját. Másnap a macedón népszavazáson elsöprő többséggel döntenek a függetlenségről. 12-én Bosznia-Hercegovinában a szerbek kikiáltják autonómiájukat. Koszovóban a titkos népszavazás 99,87 százalékkal határoz a függetlenségről. Szeptember 30-án az EK Miniszteri Tanács a korábbi magyar javaslatot elfogadva a megfigyelők tevékenységét kiterjeszti magyar területre is. A jugoszláv elnökség szerb szárnya december 6-án felmentette a július 1-én elnökké választott horvát Stipe Mesicet. Brüsszelben december 16-án hosszas huzavona után megállapodás születik, hogy az EK január 15-én elismeri a függetlenségüket kinyilvánító jugoszláv köztársaságokat. Ezt követően december 19-én Izland, majd 23-án Németország elismerte Szlovénia és Horvátország önállóságát. A tizenötödik tűzszünet lépett életbe 1992 január 3-án Cyrus Vance közreműködésével, még ugyanaznap a szerb és a szerb irányultságú pártok Belgrádban aláírták a Harmadik Jugoszlávia létrehozásáról szóló konvenciót Az új szövetségi állam a második Jugoszlávia jogutódja. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa január 8-án ötven megfigyelőt küld Jugoszláviába a tűzszünet betartásának ellenőrzésére és a békeerők tevékenységének előkészítésére. Oroszország széthullása Megkongatott vészharang • (Tudósítónktól) MOSZKVA - Tanulságos listát közölt kedden a meglehetősen megfogyatkozott példányszámú Pravda, az olvasók által „Az év embere" szavazáson kiválasztott első tíz politikai személyiség névsorát. Az élen Jelcin, Gorbacsov és Nazarbajev, kissé lemaradva tőlük Kravcsuk, vagyis a fordulatokban gazdag óesztendő főszereplői. Népszerűségükkel hatan vették fel a versenyt: Nyevzorov, a monarchista-nacionalista nézeteivel kérkedő pétervári tévériporter, Baburin, az orosz hazafias erők összefogásán fáradozó honatya, Zsirinovszkij, a liberális demokrata párt hírhedten demagóg elnöke, Gorjacseva, az oroszországi legfelső tanács ősszel lemondott elnökhelyettese, Alkasznisz egykori szovjet képviselő, a „fekete ezredesek” vezéregyénisége és a legendás Nyina Andrejeva, az egyszerű, elveihez hű bolsevik... Nem kell túlzott borúlátás ahhoz, hogy megkockáztassuk, könnyen közülük kerülhetnek ki 1992 politikai porondjának a hősei. Populista kurzus A jóslat komolyságát persze csökkenti az a tény, hogy nem tudományos igényű közvéleménykutatásról van szó; jelentőségét nem szabad tehát túlbecsülni, de éppúgy tanácsos felfigyelni erre az apró jelzésre, mint a hét végi kommunista erőfitogtatásra. Az árliberalizáció első két hete nyomán kialakult közhangulat kifejezője egyik is, másik is. Az oroszországi politikai légkör hosszú hónapok óta tapasztalható lassú módosulása az utóbbi napokban mintha minőségi változásba csapott volna át. Erre utalnak Jelcin vidéki útjai, erre enged következtetni Haszbulatov parlamenti elnök kemény támadása a Jegor Gajdar vezényelte reformkabinet ellen. •„Támogassák az elnököt, és az elnök támogatni fogja önöket” - ismételgette Jelcin Szaratov, Uljanovszk, Nyizsnyij Novgorod,Bijanszk, majd Szentpétervár népe között elvegyülve. Az államfői látogatássorozat eme jeligéjét a Komszomolszkaja Pravda publicistája szerdán úgy értékelte, mint egy új, „populista kurzus” nyitr meghirdetését; a Kommerszant ugyancsak a moszkvai politikai irányváltás „ideológiai előkészítéséről" írt, s úgy vélekedett, hogy az oroszországi vezetésben a pesszimizmus kerekedik felül, mind többen kételkednek a gajdari elképzelések sikerében. Úgy látszik - jegyezte meg az üzleti hetilap -, hogy Jelcin csak most értette meg azt a Gajdar miniszterelnök-helyettes által hajtogatott igazságot, miszerint „az első posztkommunista kormány mindig bukásra van ítélve", s ezért döntött úgy, hogy a Gorbacsov ellen jól bevált taktikát alkalmazza: közvetlenül a választókhoz fordul. Az óriási áremelkedések miatt felháborodottan panaszkodó polgárokat azonban Jelcin nem tudta egyébbel vigasztalni, mint hogy a Fekete-tengeri Flotta Oroszországé marad. Hallgatóságának nemzeti önérzetére apellált akkor is, amikor a Volga menti német autonómia helyreállítását olyan szigorú feltételhez (a német nemzetiségűek 90 százalékos többségéhez) kötötte, amelyet a sajtó korábbi ígéreteihez képest visszalépésnek minősített Nem így az elnök szóvivője, aki szerdán nyilatkozatban emlékeztetett „némely tömegtájékoztatási eszközöket” Jelcin és Kohl kancellár megállapodására, amelynek az előbbi legfrissebb kijelentései korántsem mondanak ellent Ami pedig az árfelszabadítással járó visszaéléseket illeti, Jelcin szabotázst és provokációt emlegetett, és itt is, ott is sietve leváltatott néhány kereskedelmivállalat-vezetőt. Birodalmi propaganda Meglehet Jelcin még egyáltalán nem akar visszavonulót fújni - egykori vetélytársát kisegítve, a saját magáról elnevezett alapítvány elnökeként első munkanapját megkezdő Gorbacsov kedden szintén óvott a reformok elhamarkodott bírálatától, hiszen kormányát is határozottan a védelmébe vette, s Szentpétervárott sem mulasztott el figyelmeztetni a végrehajtó hatalom megszilárdításának a szükségességére. Ám az is tagadhatatlan, hogy Jelcin kénytelen kifogni a szelet az egymásra talált jobb- és baloldali konzervatívok vitorlájából: a nacionalista, birodalmi propaganda és szocialista, uniópárti retorika ugyanis minden eddiginél veszélyesebb elegyet képez a tömeges lumpenizálódás felé csúszó társadalomban. Ezzel mindenesetre megmagyarázható Jelcin újszerű hangütése. A Komszomolszkaja Pravda kommentárja néhány példát is felhoz arra, milyen jelszavakat igyekszik az elnök kiragadni egyre izmosodó populista ellenzéke fegyvertárából. Mindenekelőtt szembetűnő Jelcin harcias állásfoglalása a szociális igazságosság mellett, az elszántság, amellyel hadat üzent a titokzatosság homályába burkolódzó gazdasági maffiának és figyelmet érdemel az orosz nagyhatalmi küldetéstudat felelevenítése is az Ukrajnával folytatott vita kapcsán. Mindez persze egyébként sem túlontúl idegen Jelcintől, miként államfővé történt beiktatása óta felfedte tekintélyelvű hajlamait is. Ezért fogadta jobbára megkönnyebbüléssel a közvélemény, hogy az oroszországi alkotmánybíróság semmisnek nyilvánította azt a decemberi elnöki rendeletet, amely - Berija után szabadon - összevonta a volt KGB-t és a belügyminisztériumot A rendelet, amely mint utóbb kiderült, a kormány és a legfelső tanács háta mögött született, óriási vihart kavart megfigyelők egybecsengően azt állították, hogy a Kreml politikacsinálói nagyarányú elégedetlenségi hullámmal számolnak, s a „szuperbelügy” létrehozása az egyik legfontosabb óvintézkedés. Viktor Barannyikov, az egyesített minisztérium feje ugyanakkor olyan kirohanásokat engedett meg magának magas rangú beosztottai előtt, amelyekről értesülvén a lapok rögvest a következő puccs időpontját kezdték latolgatni. ,A népnek elege van a peresztrojkából. Csak felfegyverzett alakulatok képesek szavatolni a reformok sikerét... Majd én elbánok azzal a lobbyval, amelyik megnehezíti az elnök rendelkezésének a végrehajtását” - fakadt ki megbízható források szerint Barannyikov azután, hogy a parlament szinte egyöntetűen elutasította az ominózus ukázt. S ha valaki megint azzal hitegette volna magát, hogy Jelcint fránya tanácsadói vitték rossz útra, kijózaníthatta őket az az eltökéltség, amellyel az államfő nevében Sahráj miniszterelnök-helyettes próbálta meggyőzni a bírákat a rendelet helytállóságáról. Tiszti gyűlés Talán igaza van a Komszomolkának, amikor némi nosztalgiával megállapítja, hogy Mihail Gorbacsov máris igencsak hiányzik a politikai színtérről Annyiban feltétlenül, hogy valóban szükség mutatkozik valamiféle konstruktív ellenzékiségre, amely ellensúlyozná Jelcin „ideológiai kampányát", európai, civilizált keretek közé szoríthatná politikai „kilengéseit”. Merthogy a Ruszlan Haszbulatov megszemélyesítette legfelső tanács képtelennek bizonyul rá, miközben újabb és újabb kihívások sarkallhatják Jelcint populista manőverekre. A Tatársztánból kedden visszatért Oleg Rumjancev, a törvényhozás alkotmányügyi bizottságának titkára máris megkondította a vészharangot: ha sürgősen nem rendezik a viszonyt az autonóm köztársaságokkal, az oroszországi föderáció széthullását semmi sem gátolhatja meg. Az események ilyetén elfajulása egyértelműen a birodalmi gondolat híveinek a malmára hajtaná a vizet, akiknek táborát nemsokára deklasszálódott hivatásos katonák sokasága gyarapíthatja. A hadsereg sorsáról pénteken megrendezendő moszkvai tiszti tanácskozás valószínűleg utolsó figyelmeztetést intéz a marakodó politikusokhoz: ha nem orvosolják bajaikat, maguk keresnek megoldást legégetőbb egzisztenciális gondjaikra. Fegyverrel a kezükben. Vida László