Magyar Nemzet, 1992. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-31 / 26. szám

PÉNTEK, 1992. január 31. Atlaszba zárt világ Eddig azt hittem, hogy a II. világháború után kialakult államok fel­bomlása az érintetteknek, a szomszédaiknak és a világ sorsát egyengető ipari és katonai hatalmaknak okozza a legnagyobb fejtörést. Egy tegnapi hírből kiderült, hogy tévedtem: a világban lezajlott politikai változások leginkább a magyar kartográfiai vállalatot hozták nehéz helyzetbe. A ka­rácsonyra tervezett nagy világatlasz legutolsó kiadása óta annyi minden nem várt esemény történt a nagyvilágban, hogy az új atlasz kiadása nem várathat tovább magára. Megeshet persze, hogy az új világatlasz év végi megjelenésekor épp annyira tükrözi majd a valóságos állapotokat, mint a legújabb telefon­könyv, amely nagyjából a fél évvel korábban érvényes telefonszámokat tünteti fel a köz- és magán-előfizetők neve mellett. A térképészek ugyanis az 1992. január 15-i állapotokat dolgozzák fel. Az az ország, amely nem volt elég fürge és éber, s tavasszal vívja ki függetlenségét, vagy csupán késő ősszel tudja elismertetni magát a nemzetek szövetségével, az magára ves­sen - nem lesz benne a magyar világatlaszban. A nyilatkozat szerint külö­nösen Jugoszlávia ábrázolása okoz problémát, mert a hat köztársaságból egyelőre csupán három önálló államot ismernek el az európai kormányok. A volt Szovjetunióból lett Független Államok Közösségével könnyedén elbánnak a kartográfusok. A Független Államok Közössége mint térképé­szeti objektum nem ábrázolható - hangzik a verdikt, és utána az indoklás: a kartográfiában azt az országot tekintjük önálló államnak, amelynek ha­tárai, fővárosa, elnöke van és elismerte az ENSZ. Ezért a volt szovjet tag­államok az atlaszban külön szerepelnek majd. A híreket hallgató kisdiák meg kérdezze meg apukától, és ne az atlaszban keresgélje, hogy hol is van a világ legnagyobb területű, ám kétségkívül laza államszövetsége. Lehet persze, hogy a kartográfusoknak lesz igazuk, s karácsonyra már se fű, se FÁK nem nő a volt Szovjetunió helyén. Ez azonban alighanem végzetes lenne mindnyájunkra nézve. Esetleg a végén világ sem volna. Legfeljebb a január 15-i állapotokat tükröző atlasz. J.L Divatba jöhet a német gyerekfelügyelő Nemdohányzók előnyben Szűk pénztárcájú, németül leg­alább társalgási szinten beszélő ma­gyar fiatalokat segít hétfőtől német­­országi munkavállaláshoz az „Au pair” („teljesítményért cserébe telje­sítményt”) mozgalom jegyében mű­ködő Nemzetközi Ifjúsági Kapsola­­tok Irodája (N.I.K.). Az alapgondolat értelmében a bonni székhelyű né­met-magyar vegyes vállalat - mely­nek tevékenységét a Német Munka­ügyi Minisztérium felügyeli - tizen­nyolc és huszonhét év közötti, gyer­mekszerető, alkalmazkodóképes fia­talok jelentkezését várja. Mint Kanyó János cégvezető igazgató a csütörtöki sajtótájékozta­tón elmondta, mintegy 250 német család várja a gyermekfelügyeletet vállaló lányokat és fiúkat. A tíz-ti­zenkét hónapon át tartó munka napi öt-hat órás elfoglatsággal jár, ami mellett bárki bátran beiratkozhat az igen kedvező, havi húsz márkáért igénybe vehető nyelvtanfolyamra. Korlátozott számban olyan diákok is jelentkezhetnek, akik a külföldi mun­kát csak szünidőben vállalnák, két­­három hónapra (szintén havi 300 márka plusz ellátásért). A betegbiz­tosítást a családok, a papírmunkát az iroda vállalja. A kizárólag egyedül­álló, gyermektelen, gyermekszerető jelentkezőknek csupán a körzeti or­vos igazolását kell mellékelniük a ki­töltött jelentekezési ívhez. A N.I.K. kíváncsi arra is, hogy az illető esetleg hajlandó-e olyan családhoz szerződ­ni, ahol állatokat tartanak, tud-e autót vezetni, valamint megkerülhetetlen a kérdés: dohányzik-e az „Au pair”-fi­­atal. Utóbbi ugyanis Németország­ban nem számít előnynek. A munkavállalót hetente másfél szabadnap, hosszabb tartózkodás esetén két hét szabadság illeti meg, de hetente két-három alkalommal es­te is számítania kell ügyeletre. A Budapest, Balzac utca 54-ben megnyíló (Telefon: 129-5034) N.I.K. tevékenységét - tervei szerint - kiter­jeszti Európa többi országára, sőt a tengerentúlra is. Ezenfelül hamaro­san szakmai, tanulmányi - úgyneve­zett job-programok - szervezését is vállalják. A Magyarországon felme­rült igények miatt pedig már német ajkú nevelők hazánkba közeveítését is fontolgatják. A kölcsönösség elvén - amint a házigazdák sem, úgy - az „Au pair”­­fiatal sem vesz zsákbamacskát. A munkavállaló az irodától ajánlatként megkapja a vendéglátó család fonto­sabb adatait, ám ha nem fogadja el az első címet, már csak egyetlen ajánla­tot kérhet. (haller) Törvénysértő költségtérítések Indokolatlan tiszteletdíjak A Fővárosi Közgyűlés ideigle­nes szervezeti és működési szabályzatának törvényességi vizsgálata során több mint 10 jogszabályt, illetve törvényt sértő paragrafust észlelt a bu­dapesti köztársasági megbí­zott, dr. Szentgyörgyvölgyi Péter. A címzetes államtitkár ezt tartalmazó leveléről a távirati iroda számolt be. A képviselők tiszteletdíjával, il­letve a jövedelemkiesés miatti téríté­sekkel kapcsolatban az államtitkár leszögezi: tiszteletdíjat nem minden képviselőnek, csupán a bizottsági el­nökök és a tanácsnokok részére le­hetne megállapítani. A közgyűlés va­lamennyi tagját alanyi jogon megil­lető 4500 forintos költségtérítés pe­dig azért törvénysértő, mert nem a képviselői munkával összefüggő kü­lönböző tételes költségek - taxi, iro­daszer, telefon­­ alapján, hanem egy­ségesen, egy meghatározott összeg­ben állapították meg. A köztársasági megbízott megállapítja azt is, hogy jövedelemtérítés­­csupán annak a képviselőnek jár, akinek a munka­helyén jövedelemkiesése volt. Ekkor sem indokolt azonban a főpolgár­mester költségtérítéssel megemelt - 100 ezer forint körüli - munkabéré­hez viszonyítva fizetni a képviselő­ket megillető 10 százalékos költség­­térítést. Ebben az esetben csupán a munkahelyen kiesett bért kellene ki­fizetnie az önkormányzatnak. Jog­szerűtlen továbbá a frakcióvezetők, illetve a bizottsági tagok és tisztség­­viselők bizottsági pótlékainak meg­állapításáról alkotott paragrafus is - véli a köztársasági megbízott. Végül az államtitkár arra is utalt, hogy a Fővárosi Közgyűlés az elmúlt év októberétől saját szervezeti és mű­ködési szabályzatával is ellentétesen működik, mivel a testület egy koráb­bi döntésével kötelezte magát arra, hogy a fővárosi törvény hatálybalé­pését követő 90 napon belül megal­kotja végleges szervezeti és működé­si szabályzatát. Azonban erre mind a mai napig nem került sor. Dr. Szegvári Péter, a Fővárosi Önkormányzat főjegyzője szerint a közgyűlés szervezeti és működési szabályzatát ért észrevételekre a Fő­városi Önkormányzat közgyűlése vélhetően február végén válaszol majd, előtte azonban az eddigi gya­korlatnak megfelelően a jogi és köz­­igazgatási bizottság kialakítja állás­pontját. A főjegyző szerint némiképp érdekes helyzet alakult ki a köztár­sasági megbízott észrevételével, ugyanis úgy tűnik, hogy a jogszabály jelenleg csupán a közgyűlés számára ír elő kötelező határidőt, ez esetben február 29-ét. Míg a köztársasági megbízott által most kifogásolt szer­vezeti és működési szabályzatot több mint egy évvel, az 1990. november 15-én történt megalkotása után vizs­gálta meg a köztársasági megbízott. Hazai tudósítások Tévézűr Tatabányán Tavaly május óta húzódó ügy végére tett pontot Tatabányán a Komárom-Esztergom Megyei Munkaügyi Bíróság. A helyi te­levízió főszerkesztőjének - im­már jogerősen is ki­mond­hatóan törvénysértő - elbocsátása an­nak idején nemcsak a megye­­székhelyen kevert nagy hullá­mokat, hanem országosan is példaértékűvé vált a helyi hata­lom és a sajtó viszonyában. E. Nagy Lajost, a tatabányai kö­zösségi televízió vezetőjét 1991 má­jusában két szerkesztőtársával együtt fegyelmi úton felfüggesztette Bencsik János, Tatabánya polgármestere. Az indoklás szerint a főszerkesztő és munkatársai megsértették az újságíró­etikai kódexet és a munka törvény­­könyvét, amikor a megyei jogú város közgyűléséről készített tudósításokat leadták. A főszerkesztőt elbocsátot­ták, munkatársait pedig alacsonyabb munkakörbe helyezték. A Tatabányai Munkaügyi Bíró­ság szeptember 16-án a főszerkesztőt visszahelyezte állásába, megrovásra enyhítve a fegyelmi büntetést. Mind­két fél fellebbezett ugyan, azonban a tatabányai Polgármesteri Hivatal fel­lebbezése a törvényes határidőn túl érkezett. Az ítélet indoklása szerint a fő­­szerkesztő semmilyen vétséget nem követett el, és jogszabályt sem sértett, így a megrovása teljesen indokolat­lan. A főszerkesztőt a búóság jogerő­sen visszahelyezte állásába. A dolgot bonyolítja viszont, hogy a tatabányai önkormányzat még az első tárgyalás előtt új igazgatót nevezett ki a helyi televízió élére, így ez a munkakör már nem létezik. (Kálmáncsai) Mentősök - fizetés nélkül Megkapják-e az Országos Mentőszolgálat dolgozói a ja­nuári bérüket? Ez a kérdés is felmerült a mentősökben, ami­kor kiderült, péntek helyett csak kedden vagy szerdán kapják meg a fizetésüket. Az egészségügy nehéz helyzete miatt már olyan megalapozatlan hí­rek terjengtek, hogy a mentőautók egy részét is le kell állítani, mert a mentőszolgálatnak nincs pénze a benzinre. Ezért a dolgozók attól fél­nek, a társadalombiztosítási költség­­vetés elfogadásának eltolódása miatt egyáltalán nem kaphatják meg a bé­rüket. Dr. Móró Ákos, az OMSZ ügyvezető igazgatója szerint szó sincs erről. A Pénzügyminisztérium a szokásos huszonhatodikat helyett há­rom nappal később utalta át a mentő­­szolgálat dolgozóinak bérét. Dr. Móró Ákos elmondta, a budapesti mentősök már pénteken, szokott idő­ben megkapják a fizetésüket, a vidé­kieknél azonban a banki átutalás mi­att várniuk kell néhány napot. (­6) Az Európai Közösség tiltakozik az útvámemelés miatt (MTI) Az Európai Közösség bi­zottsága csütörtökön hivatalosan kö­zölte, hogy szóbeli jegyzékben tilta­kozott mind a magyar, mind a csehszlovák kormánynál a két orszá­gon áthaladó forgalomra kivetett út­­vám felemelése ellen. A Brüsszelben kiadott közlemény emlékeztet: a Ma­gyarországgal és Csehszlovákiával decemberben aláírt társulási egyez­ményekben a közösség elérte, hogy megemeljék az ezekben az országok­ban a közösségi szállítók számára ki­adott tranzitengedélyek számát. Nem sokkal azonban az alázás után a két ország egyoldalúan jelentős mérték­ben emelte a közösségi kamionokra kivetett útvámot. A közlemény beje­lenti, hogy Karel van Miert, az Euró­pai Közösség bizottságának a szállí­tási kérdésekben illetékes tagja dele­gációt küld a két országba abból a célból, hogy az megpróbáljon megol­dást találni a problémára. A közösség és a három közép-kelet-európai or­szág között március 1-jétől hatályba léphet az az átmeneti egyezmény, amely a megállapodás kereskede­lempolitikai előíásait érvényesíti ad­dig is, amíg a teljes társulási egyez­ményt ratifikálják a nemzeti parla­mentek, várhatóan az év végéig. Az útvám felemelése különösen a Görögország felé és onnan érkező kamion-tranzitforgalmat sújtja. A ju­goszláviai polgárháború következté­ben ez a forgalom jelentős mérték­ben növekedett.* Legkorábban hétfőn oldják fel a görögországi kamionos határzárat, akkor kezdődnek tárgyalások a csehszlovák és a görög partnerek kö­zött. A hrek szerint a magyar féllel szerdán kezdődnek meg az egyeztető megbeszélések. Magyar gyógyszer a sugárfertőzés ellen A Magyar Nemzetben egy hó­nappal ezelőtt számoltunk be azok­nak a tudósoknak, kutatóknak több­éves kálváriájáról, akik a tudomány­ban, a gyógyszervegyészetben eddig lehetetlent kíséreltek meg: olyan szer előállítását, amelyik az élő szervezet­ből - így az emberi szervezetből is - eltávolítja a radioaktív szennyező anyagokat. A téma nem új - vélheti joggal az érdeklődő olvasó -, hiszen jó két évvel ezelőtt a kutatók világra­szóló szenzációként már megtették a bejelentést: ké­szítményeik bizonyí­tották a hozzájuk fűzött reményeket, hamarosan gyógyszerré válhatnak. Nos, gyógyszer még nincs, ám most már vélhetően lesz - hallottuk azon a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyet abból az alkalomból hívtak össze, hogy bejelentsék: a törzs­könyvezési eljárást magára vállaló Medipharma Kft. - a kutatók meg­bízásából - elnyerte az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság jelen­tős anyagi támogatását, amelyet immár néhány politikus is ösztön­zött. Nevezetesen Fekete Gyula és Csurka István. - Szokatlan, amikor a politika ennyire közvetlenül találkozik a tu­dománnyal - ismerte el bevezetőjé­ben Csurka István, majd aról szólt, hogy bűn lett volna nem segíteni egy ilyen gyógyszer megszületését. Dr. Varga László, az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségü­gyi Kutató Intézet vezető munkatár­sa az atomerőmű-katasztrófákra emlékeztetett: - A világon mintegy nyolcszáz atomreaktor működik. Ezek fele atomerőmű, a többi kísérleti reaktor, izotóptermelő... A tapasztalatok sze­rint 8-12 évenként sajnos bekövetke­zik egy-egy nagyobb baleset. Vajon melyik ország kormánya engedheti meg magának, hogy ha ebből a ma­gyar találmányból gyógyszer lesz, nem halmoz fel a lakossága mentesí­tésére elegendő készletet? Dr. Szabó Sándor, a Medipharma Kft ügyvezetője, a Magyar Gyógy­szerészeti Kamara elnöke szerint a törzskönyvezési eljárás, azaz a gyógyszerré válás Magyarországon nem tehető későbbre 1995-nél. Ennek tudatában ajánlotta fel dr. Törőcsik Mihály agrármérnök hasznosításra a találmányokat a világ összes országa, különösen azon fejlett országok szá­mára, ahol a gyógyszer hamarabb el­készülhet, hogy az emberiség minél előbb birtokába juthasson. Hozzászó­lásában beszámolt még a szolnoki székhelyű svéd-magyar Agromen Rt. két újdonságáról: az alföldi ivóvízku­­tak arzénmentesítésére kidolgozott eljárásról, valamint az egészségre ár­talmas anyagok cigarettából történő kivonásáról. (egri) Verseny a nagymarosi munkákra (MTI) A nagymarosi munkagö­dör helyreállítására és a térségben szükséges folyamszabályozásra tett olasz javaslat figyelemre mél­tó, ám a nagymarosi munkákra a tervek szerint szeptemberben nem­zetközi tendert írnak ki - mondták a Dunai Rehabilitációs Irodánál. A tender kiírásáig elkészülnek a rész­letes tervdokumentációk. A bontás és helyreállítás becsült költsége 4- 5 milliárd forint. A terület helyre­­állításával együtt mindenképpen el kell végezni legalább néhány kilo­méteren a folyószabályozási mun­kákat is. Magyar Nemzet 5 HÍREK A HATÁRŐRIZETI FELADATOK sokaso­dása újra szükségessé tette a sorállo­­mányúak alkalmazását a Balassa­gyarmati Határőr Igazgatósághoz tartozó 230 kilométeres határszaka­szon. A határőrséghez bevonultatott sorkatonákból májusban már felállít­ják az első akciószázadokat. A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM, vala­mint a Magyar Honvédség Parancs­noksága képviselői - Raffay Ernő poli­tikai államtitkár és Bíró József vezérőr­nagy, a Honvéd Vezérkar főnökének első helyettese vezetésével - találkoz­tak a Katonák Érdekvédelmi Szövetsé­ge, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége, valamint a Honvédségi Dolgozók Szakszervezete érdekvédel­mi szervezeteinek vezetőivel. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI képviselőválasz­tás újabb, immár hatodik fordulóját február 16-ára halasztotta az Orszá­gos Választási Bizottság Komárom- Esztergom megye 3-as választókerüle­tében, azaz Bábolna-Kisbér-Orosz­­lány övezetében. TISZTELETBEN MAGYAR KONZULLÁ avatták Áháron Méirt. A magyar nagykövetségen lezajlott ceremónián a budapesti születésű Áháron Méir elsőként kapott ilyen megbízatást a­­ két állam diplomáciai viszonyának felújítása óta. Áháron Méir a Mizráchi Banknál volt vezérigazgató. Jelenleg a Cmidiá befektetési központ egyik vezetője, és sok más társadalmi szervezetben jeles pozíciót tölt be. A MAGYAR RADIKÁLIS PÁRT élesen elhatárolja magát a Györkös István vezette győri neonáci csoporttól. Az MRP antikommunista párt, de ugyan­akkor náciellenes is. A MAGYAR ORVOSI KAMARA állás­pontja szerint az orvosok jogos köve­teléseit elsősorban tárgyalásos úton kívánja rendezni. Ennek eredményte­lensége esetén nem tartja kizárható­­nak az orvosi etikába, az orvosi es­kübe nem ütköző tiltakozási formá­kat. Ebből értelemszerűen következik, hogy a tiltakozás nem veszélyeztethe­ti a biztonságos betegellátást. A SAJTÓSZABADSÁG KLUB nyilatko­zatban reagált a MÚOSZ szerdai állásfoglalására. A nyilatkozat szerint „a MÚOSZ vezetői pártállami korsza­kukból örökölt mérhetetlen gőggel és magabiztossággal politikai szándéko­kat képviselő ellenszervezetnek neve­zik a Sajtószabadság Klubot, önmagu­kat pedig független szövetségként dek­larálják. A Sajtószabadság Klub visszautasítja az átlátszó ügyeskedést, és ismételten leszögezi: 40 esztendőn át a mindmáig erkölcsi megújulásra képtelen MÚOSZ szolgálta ki gátlásta­lanul a diktatúrát, újságírók százait űz­te el és zárta ki a pályáról, és ezzel a magatartásával mára végzetesen meg­osztotta a magyar újságíró-társadal­mat. A felelősség alól mindezért száz és ezer nyilatkozat sem menti fel." FORGÁCS LÁSZLÓ rendőr alezredes látja el a jövőben Borsod-Abaúj- Zemplén megye főkapitányi tisztét. Az előző főkapitány, dr. Magyari Sándor megromlott egészségi állapo­tára tekintettel kérte nyugállományba helyezését. Paranoiások kezében a tömegkommunikáció Várakozási feszültségben a Vajdaság Hódi Sándor, a pszichológiai tudományok dok­tora, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közös­ségének (VMDK) alelnöke Táj és lélek című köny­vében többek között arra kereste a választ:....szo­ros összefüggésben a Vajdaság társadalmi-gazda­­sági-politikai viszonyaival, történelmi múltjával, etnikai és kulturális tarkaságával milyen pszicho­lógiai sajátosságok jellemzik az itt élő embereket.”­­ Az utóbbi napok újabb mozgósításai tovább növelték a vajdasági magyarságra nehezedő nyo­mást. Hogyan látja a pszichológus az itt élők közérzetét? - A helyzet rendkívül nyomasztó - kezdte Hódi Sándor. - Szinte mindenki - pszichológiai szak­­kifejezéssel élve - várakozási feszültségben él, tel­ve baljóslatú érzelmekkel és gondolatokkal. Terhelt feszültség ez, amely egy idő után elviselhetetlenné válik az emberek számára, és különböző magatar­tásformákat vált ki bennük. Egyeseknél úgyneve­zett megelőző reakciókhoz vezet: menekülnek a vészjósló helyzetek, események elől, mielőtt azok bekövetkeznének. Az elmúlt hónapokban több száz ezer ember hagyta el otthonát a hajdani Jugo­szlávia területén, közöttük sajnos mintegy 25-30 ezer vajdasági magyar. Meg kell mondani, hogy az említett veszélyérzetre és a várható reakciókra mintegy rájátszott a sajtó és a televízió, ugyanis pszichológiai értelemben a háború paranoiás meg­szállottai kezébe került a tömegkommunikáció. Akik társadalom-patológiás helyzetet idéztek elő. - Hogyan reagáltak mások az előbbi jelensé­gekre? - Az emberek jelentős részénél a bizonytalan­ság, a tartós feszültség, a gyötrő fenyegetettség­érzés „cselekvési bénultságot” váltott ki. Napja­inkban milliókra tehető azoknak a száma, akik ilyen módon sodródnak az eseményekkel akarat nélkül, szánalmasan, tehetetlenül kiszolgáltatva a hatalom kénye-kedvének. Hónapok óta magatehe­tetlen várakozásban élnek­­ sajnos az emberek többsége ilyen helyzetben van -, míg a frontra nem hurcolják őket. Nagyon vékony az a réteg, amely az idegek háborújában nem vesztette el a fejét, megőrizte ítélő- és cselekvőképességét. Erről a ka­tonai zendülések, a háború elleni tüntetések, a kü­lönféle segélyakciók és az önvédelmi jellegű poli­tikai tevékenységek tanúskodnak. Bár csak többen lennének, másként alakult volna a helyzet. - Hogyan érinti mindez a kisebbségben élő ma­gyarságot? - Nemzeti kisebbségi társadalmunk - akárcsak a többségi népeké - nem homogén, különböző tár­sadalmi rétegek, csoportok közösségek jellemzik az in élő magyarságot. A hajdani „boldog béke­időkben” az egyenirányítású társadalom megaláz­­kodónak, gyávának, tartás nélkülinek igyekezett formálni bennünket. Ezt szerencsére igazából nem sikerült elérnie, de a mostani politikai és társadal­mi válság, az ország szétesése, a polgárháború fel­színre hozta és felerősítette a különbségeket, külö­nösen erkölcsi és politikai értelemben. Természe­tesen attól függően, hogy kit mennyire­­fertőzött meg­ a korábbi rendszer szelleme. Másrészt, hogy közben mennyi „ellenanyaga” termelődött a polgá­ri jogfosztottsággal és kisebbségi nyomorúságunk­kal szemben, így az életfenntartó ösztön más és más magatartásformában ölt testet. - A hajdani vajdasági - bácska-bánáti - ma­gyar kisebbség korábban is hajlott az önpusztí­tásra... - Ezt erősítették meg az utóbbi két évtizedben végzett szociológiai-pszichológiai kutatásaim. A gyökértelenség, az identitászavar, a társadalmi deklasszálódás és a történelmi távlatvesztés miatt sokan menekültek alkoholmámorba, betegségek­be, öngyilkosságba. Ma is a menekülés kényszere a legnagyobb gondja az itt élő magyarságnak, ame­lyet elsősorban a polgárháborús viszonyok ösztö­nöznek. Orvosaink, mérnökeink, közgazdászaink és humán értelmiségünk százai költöznek-mene­­külnek el Magyarországra s távolabbi államokba. (A menekülés kényszere véleményem szerint nem a behívók elől bujdosókra vonatkozik elsősorban.) Lakásaikba, állásaikba már ezekben a hetekben mások kerülnek, az új telepesek. Úgy látom, hogy az élettérnek e kollektív feladása nincs arányban a veszélyekkel. Ez az utóbbi, amely a háborús pusz­tításnál is sokkal jobban visszavet és aggaszt bennünket. Botlik József

Next