Magyar Nemzet, 1992. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-21 / 17. szám
10 Magyar Nemzet NAPLÓ A HILD-YBL ALAPÍTVÁNY, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete és a Budapesti Osztrák Kulturális Intézet január 22-én konferenciát rendez Ybl Miklósról. A két ülésszakon külföldi szakemberek részvételével előadások hangzanak el Ybl életművéről. A konferencia színhelye a Budapesti Történeti Múzeum (Budavári Palota E épület) Királypincéje. A délelőtti ülésszak 9-kor, a délutáni 14 órakor kezdődik. SZÖRÉNYI LEVENTE-BRÓDY JÁNOS KŐMŰVES KELEMEN című rockballadáját január 22-én a Magyar Kultúra Napja alkalmából mutatja be a Nemzeti Színház. A MAGYAR ZENEMŰVÉSZETI TÁRSASÁG hangversenyei MINI-FESZTIVÁL címmel XX. századi művekből hallhatók a Pesti Vigadóban. A Fesztivál programja: január 24., péntek este fél nyolc: belga-magyar est, január 25., szombat este fél nyolc: osztrák-magyar est, január 26., vasárnap délután öt óra: elektronikus zene, január 26., vasárnap este fél nyolc: japán-magyar est. (Budapest V., Vigadó tér 2.) ÖRKÉNY ISTVÁN PISTI A VÉRZIVATARBAN című groteszk játékát január 24-én, pénteken este hét órakor tűzi műsorára a Madách Kamara. A HAZÁNKBAN ÉLŐ ZHEMUGA kínai sárkánykészítő család csaknem kétszáz munkáját mutatja be Miskolcon, az Ifjúsági Ház nagytermében hétfőn megnyílt kiállításán. A tárlaton a látogatók a harminc méter hosszúságú „szörnyektől" a tízfilléres nagyságúig a sárkányok teljes kollekciójában gyönyörködhetnek a látogatók. A repülőalkalmatosságok vászonból, selyemből és papírból készültek. A február harmadikáig nyitva tartó kiállítás időtartama alatt kínai népművészeti fotókiállítás, kínai népművészeti tárgyak vására, gyöngyházberakásos képek tárlata, játszóház és filmvetítés is várja a gyermek és felnőtt látogatókat. DIALOG BUDAPEST-BERUN címmel kiállítás látható Barabás Márton, Lois Viktor, Jürgen Reichert és Reinhard Haverkamp műveiből a Vigadó Galériában. (Budapest V., Vigadó tér 2.) Az ünnepélyes megnyitóra január 23-án délután öt órakor kerül sor. Az alkotások február 9-ig tekinthetők meg, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig. LÉTREJÖN AZ EGYHÁZI LEVÉLTÁROSOK SZÖVETSÉGE? A Levéltári Szemle című szakfolyóirat 1991/4. számában beszámol az 1991. szeptember 15-22. között Rómában tartott levéltáros konferenciáról, amelyet a német evangélikus vezetés alatt álló protestáns egyházi levéltáros szervezet tartott. A konferencia munkájába vatikáni levéltárosok is bekapcsolódtak. Az ökumenikus jellegű nemzetközi egyházi levéltáros szövetség hazai szervezésével dr. Kormos Lászlót, a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltári igazgatóját bízták meg. A MAGYAR PROTESTÁNS KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET pedagógiai szakosztályának összejövetelén, ma délután 5 órakor Kozma Tamás, az Oktatáskutató Intézet igazgatója tart előadást „Egyházi szerepvállalás a közoktatásban" címmel. (Budapest Vill., Múzeum u. 17. fsz. OMIKK- klub) T. WILDER A MI KIS VÁROSUNK című háromfelvonásos színművét január 24-én mutatja be a Várszínház. Rendező: Mensáros László m. v. (1014 Budapest, Színház u.1-3.) AZ ERNST MÚZEUMBAN Somogyi Győző kiállítását Hernádi Miklós nyitja meg január 23-án délután öt órakor. A kiállítás február 16-ig látható. (Budapest VI., Nagymező utca 8.) Kultúra Jorgosz, a görög Csupa lovakból álló kisplasztika. Ágaskodó, hőkölő, ficánkoló, szügyüket a nap felé kitáró bronzlovak szétszórva, mindenfelé a kiállítóteremben. Lehet vagy negyven, karcsú, embermagasságú posztamentumon, állványzaton álló bronzszobor. Némelyiket büszkén üli meg lovasa, másikon a két hátsó lábára álló, égnek magasodó állat levetni készül nem szeretem lovasát. - Ez mind gyerekkori emlék... - mutat lassú méltósággal körbe a görög szobrász, az ötvenes éveiben járó Jorgosz Kalakallász, széles arca, kétoldalt lelógó bajusza, szinte egyetlen darabból álló teste mintha sziklaszobor volna. Hegyi ember, képzeljük, a Csíki-havasokból. A költő Papp Árpád, aki a hellén kultúra megszállottja, fordítja az iméntieket. Karakallász elneveti magát. Érti a tréfát, miután Papp Árpád azt is elmagyarázza, kik is azok a székelyek. - Talán a görögség székelyei az én őseim, az északhellén tájról, Görögország szívéből, a thesszáliai síkságról... Odahaza nyolc gyerek népesítette be a házat. Rengeteg gyümölcs termett, szőlőt érlelt a nap Európa legmelegebb vidékén. Kecskecsöcsű szőlő. Fenyőgyantás hordókba került belőle ősszel a bor. Korán hozzászoktunk a törkölypálinkához is... De mi gyerekek legjobban lovagolni szerettünk! Visszatérünk Jorgosz Kalakallasz bronzlovaihoz. Lassú léptekkel vezet végig a kiállításon. - Kicsi koromtól vonzottak odahaza a lovak... Amikor jócskán elértem már a fejem búbjával a hátasló nyergét, nekem is lett lovam. Mindig rohanni akartam vele. Pedig de sokszor leestem róla! A fiatal fiút a félszázezres Larissza városának gimnáziumában a rajztanár „fedezte fel”. Lovakat ábrázoló vázlatai alapján, amiket odahaza vázolt fel papírra a parasztparipák mozdulatairól. - Athénbe kerültem, állami ösztöndíjjal. A képzőművészeti akadémiára, a szobrász szakra. Már akkor tudtam: az anyaggal viaskodni számomra a legizgalmasabb birkózás a világon! A szobrászat nemcsak szellemi tevékenység, hanem komoly fizikai erőpróba is. Középiskolás látogatók szakítják félbe a beszélgetést. Este folytatjuk, a Terézváros sűrűjében, ahol Jorgosz Kalakallász felfedezte magának Pest egyetlen görög vendéglőjét. Pedig először van Budapesten, és egyáltalán: még soha nem volt görög szobrásznak kiállítása a magyar fővárosban. A görög vendéglőben az útikalauz szerepét betöltő költő és műfordító Papp Árpádon kívül itt van Mohácsi Regős Ferenc festőművész, aki lelkes patrónusa Jorgosz Kalakallász bronzlovainak. - Nem egyszerűen ezeket a kisplasztikákat szerettem meg - mondja a hetvenhárom éves művész -, Jorgoszban az egyik legnagyobb élő görög szobrászt tisztelem... S amikor megtudtam, hogy idejön Magyarországra, és éppen nem kapta meg a megígért kiállítótermet, szívesen osztottam meg vele a magam soron következő kiállítását. A lovakra! A Szőnyi István- és Aba Novák Vilmos-tanítvány magyar festő finom vonalú, színpompás képei között éles ellentétet jelentenek a görög szobrász szögletes, kubista vonalakra emlékeztető munkái, a thesszáliai lovak. Jorgosz művészetének elismerésén kívül még az is szerepet játszott a barátságunkban, hogy nagy szeretettel beszélt gyerekkoráról, a nyolc testvéres családról... Én is nyolcgyerekes famíliába születtem, csak éppen nem a görög síkságra, hanem a Duna mellé. Hajós volt az apám, Mohácson vert tanyát a nagy család. Ahogy forgosznak a lovak, nekem a vízparti tárgyak jelentették az első önfeledt örömöt. A simára csiszolt kavicsok, a korhadt faágak és tuskók, amibe lóalakot is képzelhettem. Közben úzat hoznak, ánizspálinkát, amire a görög szobrász vizet önt. Tejfehéren kezd pezsegni a pohárban a szesz, mintha megzavarodna. Koccintunk. - A lovakra! - mondja Mohácsi Regős Ferenc. - Mert nekem is van ám egy híres rajzom, a Lovak, ami Európa egyik leghíresebb grafikai gyűjteményében, az Albertinában látható, Bécsben. Ez a múzeum csak a legjobb műveket érdemesíti megvételre! Görög saláta következik, olajbogyóval és fetával, sós juhsajttal. Majd a rablóhúshoz hasonló szuvlaki, nyársra tűzött húsdarabok, amit kerekre vágott vöröshagymaszeletek választanak el egymástól. S mire a mézédes baklavához, a dióval, mézzel ízesített rétestésztához érünk, Jorgosz Kalakallász tempósan adagolt szavai nyomán képzeletben Görögországban járunk. Megismerkedünk a szüntelenül munkálkodó, megszállott szobrász mindennapjaival. Ahogyan a több méter nagyságú szobor kompozícióit formálja vésővel és két ökölre fogott kalapáccsal. Márványból s más válogatott nemes anyagból, lamarinnak nevezett kőből. Vagy ahogyan fémmel dolgozik és a bronzöntést irányítja. Athénben ott vagyunk a műtermében, a Pendelli márványhegy oldalán, az óriás kertben, az egyholdnyi területű parkban. Belépünk az ötszáz négyzetméteres, többszintes házba, végigjárjuk a szobákat, mielőtt a nyolc méter magas műteremben megcsodálnánk a két-három méter nagyságú lovas szobrokat, amiket már csak nagyságuk miatt sem tudott elhozni hozzánk... Újra koccintunk, retszinával, azzal a gyantás borral, ami Thesszáliára emlékezteti. - Az ember még ebben a mai, modern világban sem tud szabadulni a lovaktól. Hiszen az élet gyors ritmusát, a gépek sebességét is lóerővel mérjük . Ekkor már fel is pattant az asztaltól - ki tudja, hány lóerővel? A görög vendéglőben, vacsora alatt, szüntelenül pengette hangszerét, a buzukit egy fiatalember, Jorgosz Kalakallász, míg nekünk beszélt, fél füllel a hol lágy, hol erőre kapó, felkavaró zenére figyelt. Hirtelen táncra perdül. A hatalmas ember pillekönnyedséggel ropja a táncot. Mint Zorba, a filmbeli görög. Tóbiás Áron Kalakallász A RÁDIÓ MELLETT A kiásott leány Megrendült a kultúra és a művészetek helyzete. Míg néhány évvel ezelőtt fontos, beszélt esemény volt itthon egy-egy kiállítás, jó film, regény, ma olyan, mintha effajta dolgok nem is történnének. Aligha hiszem, hogy csupán az én figyelmem lanyhult volna, inkább minden fontos és kevésbé fontos - beleolvadt a nagy népi összevisszaságba. Zúdul ránk érték és értéktelen, naprakész legyen a talpán, aki mindenkor el tudja különíteni a búzát az ocsútól. Persze az is lehet, hogy tényleg nem történik semmi fontos és érdekes. Bemegy az ember a könyvesboltba, s a választék sok ócskaságból meg néhány értékes unalmasból áll. Ha pedig kedve szottyanna megvenni valamelyik könyvet, akkor elég e kedv elveszítéséhez, ha megnézi a hátlapon az árát. A kulturális és művészeti kínálat drága, és túlságosan sok benne a semmirevaló. A jelek arra utalnak, hogy azok, akiknek dolga a kulturális piac igényeinek feltárása és kiszolgálása, még maguk sem tudják, mit kellene kínálniuk. Mi az a színvonal, amelyre vevő a közönség. Mert ezt senki nem állíthatja, hogy nincs vevő. Soha korábban ennyi pénzt nem költöttek emberek könyvre, mozira, mint ma, igaz, soha nem is voltak még ilyen magasak az árak. A kultúrára vagy legalábbis a szórakozásra elköltött pénz tehát nem jó helyre érkezik. Nem keletkezik értékre fordítható tőke, ahol meg keletkezik, ott azt nem arra fordítják. Hogy érzik magukat az írók? Erre a kérdésre igyekezett válaszolni a szerdai Kossth-klub című műsorban Csalog Zsolt, Jókai Anna, Kis Pintér Imre, Orbán Ottó, Parti Nagy Lajos, Tornai József és a beszélgetés vezetője, Domokos Mátyás. Örömmel hallhattuk, hogy egyikük sem kívánt panasznapot tartani, pedig erre magyar írónak, költőnek ma minden oka meglehetne. Miközben ugyanis irigykedve olvasgathat arról, milyen fényes karrier lehetőségeket kínál az írói tehetség tőlünk nyugatabbra, addig ő maga igazán kevéssel kell beérje. Már annak is örülnie kell, ha egyáltalán kiadót, de főleg ha terjesztőt talál a könyvéhez, arról már nem is beszélve, hogy honoráriuma, amelyet esetleg többéves munkájáért kap, jó, ha annyi, mint egy kft.-igazgató havi jövedelme. Tele is van a világ ma állástalan irodalmárokkal, akik alól az állami könyvkiadás összeomlásával kikopott a biztos, bár szerény megélhetést nyújtó szerkesztői szék. A stúdióban összegyűlt írók azonban sanyarú helyzetük elősorolása helyett inkább arról beszélgettek, válságban van-e a magyar irodalom, vagy sém. Megállapodtak abban, hogy a valóban tehetséges, az ember és világ lényegéről szóló irodalmat nem hozhatja zavarba a rendszerváltozás. A politikai szelek fajta irodalom sem ma, sem korábban nem bizonyult értékállónak, a népnevelő magatartásról bebizonyosodott, mily csalfa reménység volt csupán. Kétségtelen, hogy vannak írók, akiknek most a változások révén értelmetlenné vált kimunkált virágnyelvük, s vannak jó néhányan, akik tétovák, hogy kinek és hogyan, miről kellene írni. Nem lehet túlságosan vigasztaló az a tény sem, hogy a teljesítmény, akármilyen fényes is, esetleg külső akadályok miatt el sem jut a címzettekhez. Jókai Anna azonban azzal vigasztalta magát és írótársait, hogy a tehetséges mű - akárhány ember ismeri meg - része lesz a világszellemnek, azt gazdagítja. Jó volt hallani, hogy azok, akik meghívást kaptak a Kossuth rádió szerdai klubjába, nem panaszkodni gyűltek össze. Inkább az utakat, kiutakat próbálták keresni. A magyar kulturális és művészeti életnek nagy szüksége is van erre a bíztató szóra, a derűlátókra. A mostani divatos lelki összeomlás ugyanis legfeljebb csak a tehetetlenség konzerválására elegendő. Nagy nyeresége a Petőfi adónak, hogy sikerült megszereznie a nemrégiben alakult Szocio-műhely stábját. E társaság ma szinte az egyetlen, amely rendszeresen igyekszik nyomon követni, megjeleníteni a társadalomban zajló eseményeket, kikérni az emberek véleményét, meghallgatni gondjaikat. Arra ugyan már nem vállalkoznak, hogy mélyreható következtetéseket vonjanak le az egyes esetekből, de ezt majd megteszik a Kossuthon a kerekasztal beszélgetések résztvevői. A Szocio-krimi című pénteki műsor első részében azt a valóban furcsa és viszolyogtató esetet igyekezett részleteiben és okaiban megvilágítani Marosi Antal, amely már a napisajtóban is helyet kapott: a balatonboglári sírfelbontást és halottvetkőztetést meg az azt követő furcsa eseményeket. Bár a riporter megkeresett majdnem minden érdekeltet, sokkal tájékozottabbak e szerencsétlen húszesztendős leány életéről mégsem lettünk. A riport megmaradt a gyanúsítgatások és találgatások szintjén, de már a napisajtóból értesülhettünk arról, hogy rendőrkézen van a gyanúsított. Ezt legalább egy megjegyzés erejéig illett volna tudatra a hallgatósággal. A Szocio-műhely felállása és működése hiányosságai ellenére is jót fog tenni a rádiózásnak. A munkatársai ugyanis végre arra kíváncsiak, hogy mi rejtőzik az emberi fejekben. Hanthy Kinga KEDD, 1992. január 21. Ma temetik Csikós Rózsit A magyar operettszínpad egyik nevezetes egyénisége, számos zenés darab sikeres szubrettje, magyar filmek közreműködője, Csikós Rózsi január 7-én elhunyt. Színpadi tanulmányait - oly sok, tehetséges kortársához hasonlóan - Rákosi Szidi színiiskolájában végezte, majd a mai Játékszín helyén működött Teréz Körúti Színpadon kapott szerződést. Innen Bécsbe vezetett az útja, hazatérve pedig Budapest legnagyobb revüszínpadán, a körúti Royal Revüszínházban szerepelt. A főváros akkori egyik legnépszerűbb és legigézőbb mosolyú táncos csillaga, Csikós Rózsi ezután csaknem két évtizeden át a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Közben filmezett is, filmvígjátékokon kívül láthattuk például az 1957-ben Fehér Imre forgatta Bakaruhában című mozidarabban is. Ezt nemrégiben sugározta ismét a televízió. Az operett kedvelői leginkább szubrettként szerették meg a tánctudása alapján méltán népszerű színésznőt. Nagy sikert aratott például Stáziként a Csárdáskirálnyőben, Lizaként a Marica grófnőben, Julietteként a Luxemburg grófjában. Férje, Fényes Szabolcs darabjaiban is szerepet kapott mindaddig, míg a kitűnő zeneszerző nem lett újból az Operettszínház igazgatója. Az 1943- ban bemutatott A királynő csókja című Fényes Szabolcs-operettben Karády Katalin oldalán, Latabár Kálmán és Földényi László partnereként táncolt, mókázott és énekelt, 1947-ben pedig Békeffy Lajtha nagy sikerű Az okos mama című zenés darabjának felújításán szerepe szerint Honthy Hanna egyik lánya volt. Csikós Rózsit, a magyar operett- és revüszínpad szép, közkedvelt, koronázatlan királynőjét ma délben egy órakor kísérik barátai, tisztelői utolsó útjára a Farkasréti temetőbe. Nehéz időkben emberségesnek bizonyult két művészt fogad majd be aközös sír: öt évvel ezelőtt ai elhunyt férjét Fényes Szabolcs mellé helyezik örök nyugalomra. (gábor) Merni s terni Tóth Bálint költészetéről Merni s ternni - ezek a szavak Tóth Bálint 1967-ben írott nagy költői számvetéséről, a Krisztinavárosi körmenetből valók, s arra utalnak, hogy a költészet igazából bátorság és cselekvés dolga, s a vers, még ha emlékekből és álmokból épül is fel, része annak az alkotómunkának, amely egy emberi közösség felemelkedéséért folyik. A költőnek ugyanakkor mindig meg kellett küzdenie ezért a cselekvésközpontú „ars poeticáért”, emberi sorsa ugyanis szinte mindig úgy alakult, hogy ha önmaga akart maradni, áldozatot kellett hoznia. Sohasem kapta ajándékba a megszólalás és a nyilvánosság lehetőségét, mindenért meg kellett küzdenie. Ifjúságát, midőn más költők könyvtárban tanulnak vagy az őszben bolyonganak, Tóth Bálint a váci börtönben töltötte: huszonkét évesen tartóztatták le államellenes szervezkedés vádjával, négy esztendőt raboskodott, azután újra hónapokat az ötvenhatos forradalom veresége után. Hangja abban a titkos kórusban szólalt meg, amelyet az ötvenes évek mindmáig tulajdonképpen felfedezetlen „börtönköltészete” alkotott: Határ Győző, Faludy György, Kárpáti Kamil, Tollas Tibor, Gérecz Attila társaságában. Válogatott verseinek most megjelent - ugyancsak Krisztinavárosi körmenet címet viselő - kötetében egész ciklus - Versek szalmazsákból és asztalfiókból fogja egybe rabságban született költeményeit. Tóth Bálint mint költő, akár mítoszok hőse lehetne, neki is pokolra kellett szállnia, akárcsak Orpheusznak. Éspedig nem csak életrajzának alakulása miatt, képzeletében, érzelmileg is: keserű szenvedélyek, önmarcangoló indulatok, vad érzelmi csaták parázslanak tiszta képei és arányosan szerkesztett versmondatai mögött. Dosztojevszkij sötét lángba öltözött hősei: Szvidrigajlov, Sztavrogin és Karamazov Iván írhatott volna ilyen verseket. A szerelmi himnuszok máglyáját keserű hamuba fojtja a kiábrándulás, a lélek szabad száguldását mindig megtörik a külső kényszerek. Az emlék apró lángjait eltapossa a múló idő, a cselekvésre feszülő izmokat olykor megbénítja a fullasztó magány. A költő pokolra száll, s bejárja árva sorsának ördögi köreit. Versei egyszersmind tanúsítják: tud örvendezni is, van érzéke akár a tündéri idill iránt, s az elragadtatás mámorát sem követi mindig a csonttörő zuhanás. Ám elmerülvén a kor szorongásaiban, vélelmeiben és hányattatásaiban, nem maradt számára más, mint az, hogy számot adjon pokolra szállásairól és infernális tapasztalatairól. Tóth Bálint nem egyszerűen a sors vagy a lélek kényszerének engedett, midőn költészetében a fenyegetettség sötét jeleit mutatta fel, hanem valamiképpen a világ és az emberiség iránt érzett felelősségnek. Ő is a történelmi lét nagy ellentmondásait és válságait élte át, s neki is az emberiség jövendő sorsával, történelmi esélyeivel kellett vívódnia. Vívódásai járatták meg vele a poklokat. A pokoljárást azonban mindig valamiképpen a vigasztalódás követi: Tóth Bálint költészetében is ott rejlik a remény. Nyiss kaput angyal - hangzik korábbi gyönyörű verseskötetének címe. Igen, a poklok után megjelenik az angyal, és tündöklő fényben hozza a vigasztalást. Ez a fény s nyomában a szellemi bátorsága és cselekvő ereje árasztjael a Krisztinavárosi körmenet költőjének verseit is. Pomogáts Béla