Magyar Nemzet, 1992. május (55. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-27 / 124. szám
SZERDA, 1992. május 27. Tudósítónk stockholmi telefonjelentése Futball-zenészek a Rasunda stadionban Svédországban egyre magasabbra szökik a fociláz! Igaz, nem elsősorban a szerda esti magyar mérkőzés miatt Sokkal inkább a közelgő Európa-bajnokság tartja izgalomban a labdarúgás híveit és magukat a játékosokat is. Ennek igazolására csak egyetlen példa: a napilapok kedden így kezdték focitudósításaikat :Még 15 nap az Eb-ig!” Itt lép a képbe a magyar válogatott. Ellenünk akarja lemérni Tommy Svensson, a 47 éves szakvezető, hol is tart, mit is tud ez az egész Európából összetoborzott gárda. Mindez előny és hátrány is egyszerre. Hátrány, mert bármilyen összetételben, de az biztos, hogy egy rendkívül hajtós svéd válogatottat kapunk ellenfélként Olyan játékosokat akik alighanem egy biztos győzelemmel akarják megadni az Eb jó alaphangulatát. Előny viszont, hogy mindez lélektani teher is lehet, arról már nem is beszélve, hogy egy jó magyar eredmény sokat emelhet az ázsiónkon. Ám hagyjuk a svédeket, hiszen a gondokból, bajokból van nekünk éppen elég. Jenei Imre az idei három válogatott mérkőzésen 24 játékost próbált ki, s közülük heten szerepeltek valamennyi találkozón. Igaz a kör tovább szűkül, ugyanis csak Telek és Simon játszotta végig a mérkőzéseket. (Ide sorolható Kiprich is, akit az osztrákok ellen a 90. percben váltott fel Illés.) Kovács Ervin, Lőrincz, Lipcsei és Vincze vagy előbb fejezte be, vagy csak később lépett pályára! Szó sincs tehát arról, hogy meg lenne akár nagy vonalakban is az a magyar válogatott, amely Izland ellen rövidesen megkezdi a Vb-selejtezőt. Elsősorban a rutinszerzés miatt fontos tehát ez a megmérettetés! Más kérdés, hogy ez a meccs azoknak ad újfent bizonyítékot a kezébe, akik azon a véleményen vannak: a barátságos találkozók ideje lejárt, hiszen csak a legfontosabb összecsapásra engedik el a legtöbb idegenlégióst, nélkülük pedig nincs esély a jó szereplésre. Ha pedig a válogatott úgy sem játszik korábban abban az összeállításban, mint a tétmeccsen, mi szükség van erre az egészre. Nos, a nemzetközi fociéletből nem lehet kimaradni, s ha másképp nem megy (hiszen többnyire kiesünk a különböző selejtezőkön), akkor marad ez a szerényebb forma! A mérkőzés kapcsán ezúttal külön kell szólni a helyszínről is. A Rasunda stadion egyike a négy Eb-színpadnak. Itt lesz a már említett nyitány, s a svédek minden meccsüket itt játsszák. 1937-ben nyitotta ki a kapuit, mára teljesen átépítették, újjá varázsolták! Érdekesség, hogy a legtöbb nézőt nem az 58-as brazil-svéd vébé-döntőn fogadta, hanem 1965-ben, egy svéd-NSZK találkozón (52 943). 1968-ban itt rendezték a Patterson-Ellis profi nehézsúlyú ökövívó meccset és számtalan sikeres koncertnek is helyt adott És ha már a témánál tartunk - jogos a kérdés: szerda este vajon melyik együttes muzsikál majd jobban?! Knézy Jenő Svédország: Ravellin- R.Nilsson, J.Eriksson, P.Andersson, Björklund- Ingesson, Them, Schwarz, Limpar- K.Andersson, Brolin. Magyarország: Brockhauser- Telek- Lőrincz, Kovács E.r- Simon, Balog T., Pisont, Lipcsei, Keller- Kiprich, Vincze. A kihívás napja Vár a pálya! (Munkatársunktól) Világszerte legalább negyedórányi mozgással köszöntik ma, szerdán a sportszerető emberek a Challenge Day-t, azaz a kihívás napját. Korábbi híradásainkban már beszámoltunk az előkészületekről, a fővárosi és vidéki ötletekről, a tervezett versenyekről, játékos és igen komoly sportvetélkedőkről. A hagyományos ajánlat mellett (Budafok-Ferencváros labdarúgó-mérkőzés a születésnapját ünneplő BMTE-Törley pályáján, 17 órakor) ezúttal a különleges sportesemények érdemelnek figyelmet, és természetesen: részvételt... A szervezők milliós tömegre számítanak az országos összesítés során, s remélik, hogy Budapest és Frankfurt am Main sportvetélkedőjében a magyar város diadalmaskodik. Pályára, a testmozgást választók körébe várják azokat is, akik egyébként csak elméletben űzik a sportot - vélhetően lesznek résztvevői a parlamenti képviselőasszonyok és honatyák Kossuth téri frissítő tornájának is. Aztán folytatódik a kötélhúzás a Gubacsi hídon mindenképpen, ahol két szomszédos városrész, Csepel és Pesterzsébet este hatkor feszül egymásnak. Ami pedig a politikusok aktív sportolását illeti, elég csak annyit megemlíteni, hogy Gallov Rezső államtitkár, OTSH- elnök, aki vasárnap az érdi PARA szabadidőközpont családi sporthétvégéjén Schmitt Pál MOB-elnök teniszpartnereként tartott edzést a szerdai kihívásra, ezúttal a szigeti Hajós uszodában, napközben Kaposvárott, este pedig újból Budapesten tripla 15 perces műszakkal járni hozzá az átlagjavításhoz, dr. Jakabházy László OTSH-elnökhelyettes, a szabadidősport apostola pedig az MTI híre szerint negyven próba teljesítésére vállalkozik, ami, akárhogy is számolunk, tíz óra testmozgást jelent. Nem fog unatkozni. Remélhetőleg sokan követik. Munkatársunk riportja a Roland Garrosról Chang, a kínai-amerikai filozófus Párizs május 25. A hétfői esti felhőszakadás igencsak megviselte a Roland Garrost. No, nem csak azzal, hogy halasztást szenvedtek a késő délutánra, kora estére kiírt mérkőzések - a pályáknak is ártott a tengernyi víz. Olyannyira, hogy a center pályára kisírt Lendl-Bruguera meccsen a pályamunkások is főszereplővé váltak. Valamennyi szünetben megtaposták a fellazult salakot, sőt a második játszmában még rövid szünetre is szükség volt, hogy játékra alkalmas legyen a terep. Ezzel együtt Lendl simán nyert 6:4, 6:2, 6:1-re, pedig sokan a nap mérkőzésének várták ezt a találkozót. Az egyes pályán Szeles Mónika kezdte a napot, s minden gond nélkül, 47 perc alatt 6:1, 6:0-ra nyert a francia Catherine Mothes ellen. Andre Agassi annak rendje és módja szerint (6:1,6:4,6:4) elpáholta az argentin Javier Frana-t Az Agassi-tábor elégedetten ünnepelte hősét, aki továbbra is amolyan ,Joomnisz kölyökként” viselkedik a pénzkereső felnőttek között. Ezzel persze senkit sem zavart, főként azért, mert van humora. Amikor például Frana az éppen játékban lévő labda puhaságát kifogásolta, így mormogott maga elé: ,Miért olyan nagy baj, hogy puha...? Azért lehet vele játszani...” A centeren John McEnroe volt a sztár. A svéd Niklas Kultival való randevúján megtelt a lelátó, síri volt a csend, amelyet legfeljebb csak McEnroe időnkénti méltatlankodása zavart meg. Ez a balhé már nem volt a régi, hiányzott belőle a mindent elsöprő indulat, mintha csak megszokásból perlekedett volna a veterán teniszező. Meglehet a valóságérzéke fogta vissza McEnroe-t, ugyanis Kulti és ő más és más teniszt játszottak. Hogy az elszálló idő (Kulti 12 évvel fiatalabb), vagy az erőfölény (Kulti tíz centiméterrel magasabb és csak három kilóval nehezebb) miatt volt így..., lényeg az, hogy itt és most Kulti tűnt jobbnak. Ha már szó volt a múltról és a jelenről, érdemes idézni a Roland Garroson éppen húsz éve győztes Andres Gimeno-t, aki szerint amit mára erőben megnyert a tenisz, a játékon elvesztette, főként azért, mert a faütő hiányával oda a gondolkodás kötelezettsége, és az intuíció elsődlegessége. Michael Chang, a kínai származású amerikai arról panaszkodott a Figaro riporterének, hogy mindenkit csak az eredmény, a ranglisták érdekelnek, az emberre senki sem kíváncsi. Az ő eredményei - állítja - csapatmunkának köszönhetőek, ha a szülei és a bátyja nem lenne vele egy-egy versenyen, akkor semmire sem jutna. - Minden kultúrának megvannak a sajátosságai - magyarázza Chang.Az ázsiai család minden elképzelést fölülmúlóan összetartó. Az amerikai család más. Ott, hamar egyedül maradnak a gyerekek és ez a szokás meglátszik a teniszező pályafutásán is. - Furcsa világ a teniszé - filozofál tovább Chang. - Vannak akiknek a győzelem kell, vannak akik pénzt akarnak keresni, de sem az egyik, sem a másik nem elég arra, hogy értelmet adjon az életnek. Párizsban, persze, ezekben a napokban nem a Chang-féle filozófiai irányzat az uralkodó. Malonyai Péter Segítő kezek: ITF, KIM, MHB A Ébredező magyar tenisz A párizsi viadal árnyékában két jelentős hazai teniszviadalra kerül sor a napokban. Az adidas körverseny részeként előbb a Vasas, majd az MTK rendez rangos forintdíjazású tornát A pasaréti sporttelepen (az utánpótlás a Folyondár utcai pályán) a Vasas szervezésében a KIM Top Line Kupáért a külföldön versenyző Noszály Sándor és Krocskó József kivételével a teljes hazai élmezőny (a női rangsor első Földényi Annamária is) rajthoz áll a május 28-31. közötti viadalon. A tegnapi sajtótájékoztatón Tóth János szakosztályigazgató és Halaska Margit, a cigarettát és sportruházati termékeket forgalmazó cég képviselője azt is elmondotta, hogy a Vasas és a KIM „házassága” a jövőben nagyobb, WITA-világranglistaversennyel, dollárdíjazású tornával is bővülhet Az adidas-sorozat következő állomása az MTK Aladár utcai telepe lesz, ahol május 30.-június 6. között a Magyar Hitelbank Kupájáért a legjobban dotált, 500 ezer forint összdíjazású torna küzdelmeire kerül sor. Gombocz Zoltán szakosztályelnök hosszú távúnak remélte az MTKMHB együttműködést, hangsúlyozva, hogy a korább kivívott rangjához képest tavaly szerényen szerepelt szakosztály fellendülésének is alapja lehet e biztos támogatás. Ami pedig a magyar teniszsport jövőjével kapcsolatos reményeket illeti, dr. Nyírő László, a szövetség főtitkára örömmel újságolta, hogy a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) a négy legnagyobb viadal (Melbourne, Párizs, Wimbledon és Flushing Meadow) nyereségadójából, az úgynevezett Grand Slam Development Fund fejlesztési alapjából 15 ezer dollárt küldött Budapestre azzal a céllal, hogy a fiatal magyar játékosok a korosztályos Európa-bajnokságok mindegyikén részt vehessenek. AZ ITF ezen felül ötszáz darab gyermekütőt és 200 tucat teniszlabdát is ajándékozott az MTSZ-nek, hogy az utánpótlás nevelésében élen járó, de az anyagiakban szűkölködő klubokat segítsék. Elsőként Wimbledon csorgatta vissza a nyereséget az ifjúság teniszsportjába, de az 1985-ös kezdést követően gyorsan bővült a kör. Az 1990 decemberében megrendezett Compaq Grand Slam Kupa már kétmillió dollárt utalt át az alapba, s 1994-ig évente befizeti ezt az összeget ifjúsági versenyek, s kis profi tornák rendezésére, utazási ösztöndíjakra, edzői, versenybírói továbbképzésre használja fel az ITF e pénzeket. Brian Tobin, a Nemzetközi Tenisz Szövetség elnöke követendő példának minősítette, hogy ezek a nagy tornák, a sportág „kirakat-rendezvényei”, a professzinális tenisz alappillérei ilyen direkt módon, kézzelfogható segítséget nyújtanak a versenytenisz folyamatos megújulásához. Itt kapcsolódik a Roland Garros a pasaréti vagy az Aladár utcai versenyeinkhez - mondta az MTSZ főtitkára. (a.s.) Varjú a dobókörben, ötvenezer ember visszafogja a lélegzetét... A nagypapa rekordja még ma is érvényes Ötvenezer ember győzelemre éhes fanatizmusa, dübörgő lelkesedése egy arénában - az érzelmek vihara. Ötvenezer ember torokszorító, már-már félelmes csendje - maga a csoda! Elmondhatatlan, mennyi várakozás, izgalom és remény sűrűsödik ebbe a néhány másodpercbe, amíg eldől: ez a nap valóban más lesz-e, mint a többi... A Népstadionban ötödik napja tart az atlétikai Európa-bajnokság, tapsoltunk már ezüstnek, bronznak, örültünk helyezéseknek, de a nagy versenyt igazi ünneppé varázsoló arany még várat magára... Talán most! A magyar csapat egyik nagy esélyese, Varjú Vilmos a dobókörben, s a szurkoló optimizmusa ismét a régi. Varjú beleágyazza a golyót a tenyerébe, körülsimítja egyszer, kétszer, aztán nekifeszül és dob: 19,45 méter! Az ötvenezer ember egyszerre ugrik talpra, s ujjongva tör ki az öröm: mégis van Európa-bajnokunk! Az ember egy évig dolgozik keményen, céltudatosan és türelmetlenül tolja maga mögé a napokat, egészen addig, amíg forrni nem kezd körülötte a levegő. Akkor beáll a dobókörbe, s hirtelen úgy érzi, agyon nyomja a várakozással teli csönd. De mozdulni, koncentrálni, dobni kell - mondja újságírók gyűrűjében a bajnok - A siker mindig öröm, de hazai környezetben, ilyen közönség előtt egyenesen csodálatos! 1966 szeptemberének első napjait éltük akkor, s több mint negyedszázadon léptünk át azóta. A visszaemlékezés azonban ma is meleg fényt gyújt az ötvenöt éves Varjú Vilmos szemében. - Hogyan is lehetne elfelejteni azokat a gyönyörű éveket? A lakásunk tele van a sportban eltöltött több mint két évtized kézzel fogható emlékeivel, érmekkel, serlegekkel, szobrokkal, s egyéb tiszteletdíjakkal. Van két remek fiam, akikkel állandó téma a sport, s ha régi sportbarátaimmal találkozunk, a második kérdés: „Emlékszel?”... Kitörölhetetlen szakasza ez az életemnek, sikereivel, de kudarcaival együtt is... Sikerek. Az 1966-os Európa-bajnoki arany már a második volt Az elsőt 1962-ben, Belgrádban szerezte. Állt dobogón olimpián, dobott Európa-csúcsot, s jó néhányszor magyar rekordot Négy éven át 1964-1968 között nem talált legyőzőre öreg kontinensünkön. Hogy melyik érem számára a legértékesebb?A sikert nem lehet patikamérlegen mérni. Mindegyik más és egyszeri. Megismételhetetlen. Ha mégis? Hm... A második Eb-aranyamat a hazai pálya, a Népstadion varázslatos légköre emelte az értékénél is magasabbra. Az 1964-es, tokiói olimpián szerzett bronzérem súlyát pedig az növeli, hogy három olimpia után először sikerült rést ütni az amerikai hegemónián. Addig csak ők álltak súlylökésben a dobogón. Rövid gondolkodás után hozzáteszi: - De talán, mégis arra a négy és fél „ verhetetlen” esztendőre vagyok a legbüszkébb, amikor kétszer is meghívást kaptam az amerikai fedett pályás bajnokságra, s ott ismét harmadik lettem... -S ha kudarcról kérdezem? - Az én nagy-nagy kudarcom máig is kísért. Az 1968-as olimpiára egy hosszú, eredményes időszak végén, kitűnő formában érkeztem Mexikóba, s ott nem tudtam teljesíteni azt a selejtező szintet, amit máskor álmomból ébredve is megdobtam volna A nagy eredményhez az kell, hogy a ráhangolás, az érett tudás tökéletes harmóniában álljon össze az adott pillanatban. A kudarc jellemzője az, hogy egyetlen, megfogható pillanatban minden szétesik. Számtalan éjszakát is átvirrasztva próbáltam megtalálni a mexikói kudarcra a magyarázatot - nem sikerült. Még hét évet versenyeztem, s 1975- ben, 38 évesen hagytam abba. Itthon bőven „eldobálhattam” volna, hiszen Nagy Zsiga volt az egyetlen számottevő ellenfelem. Ahhoz azonban, hogy a nemzetközi mezőnyben is élen maradjak, már nem volt elég energiám. De sajnos még mindig az én országos csúcsom él... - Úgy tudom, hosszú éveken át rendőrtisztként, mint nyomozó dolgozott. Soha nem gondolt arra, hogy a sportban szerzett kivételes tudását edzőként kamatoztassa? - De igen. Nagy-nagy ambícióval végeztem a szakoktatást a Testnevelési Főiskolán, aztán két éven át fiatalokkal foglalkoztam a Dózsában. Akkor azonban nemcsak nekem, Zsivótzky Gyuszinak is azt mondta a szakosztályelnök: nincs szükség ránk. Először keserű lett a szám íze, de végül rájöttem: így jobb. Egy edző csak akkor lehet eredményes, ha a hét minden napján együtt él a tanítványaival. Nekem pedig már megszületett a második fiam, nagyobb szüksége volt rám a családomnak... - Mi lehet az oka, hogy sem túldobni, de megközelíteni sem tudták mindmáig a rekordját? - A súlylökésben nem lehet korszerűsíteni a sportszert, változtatni a szabályokat. Itt csak a versenyző tehetsége, szorgalma hozhat sikert. A megfelelő technika és megfelelő erő megszerzéséhez pedig a soknál is több munkára van szükség... Saját példám helyett hadd mondjam Zsivótzkyét. Emlékszem, milyen hallatlan szívóssággal küzdött a kilókban is mérhető izmokért, mennyi izgalommal mérte magát szinte naponta. De hiába örült a dekáknak, nem tudta elérni azt a súlyt, amit szeretett volna. Persze így is dobott világcsúcsot és lett olimpiai bajnok, de szerintem optimális erővel versenyezve még ma is kereshetnék a kalapácsát ... - Nemcsak súlylökésben, csaknem az egész magyar atlétikában fájdalmasan nagy a pangás. Egy-két kivételtől eltekintve talán csak az Amerikában tanuló és edző rúdugró világbajnoki ezüstérmes Bagyula, és a szombathelyi kalapácsvető-garnitúra képes nemzetközi szintű teljesítményre... - Régen kívülről szemlélem a sportágat, ezért nem mondhatok kritikát. Nem is akarok megbántani senkit, az azonban biztos: egy-egy szakmai és emberi adottságokban is kivételes edző meghatározhatja egy sportág vagy szakág életét. Gondolok itt Iglói Nácira, Széchy Tamásra, Bay Béla dr.-ra, Páder Jánosra vagy az én volt mesteremre, Tamás Laci bácsira. De sorolhatnám még tovább. Ma azonban a legkiválóbb edzőknek is ritkán akad a „horgára" igazi csemege. A mai élsport nagyon sokat kíván a fiataloktól, akiknek tucatnyi más dolog ígér szórakoztatóbb, könnyebb időtöltést Már a pénz sem elég vonzerő. Én annak idején hétezer forintot kaptam az Eb-aranyért, tízet az olimpiai bronzért, de a sport által megnyílt számomra a világ. Utazhattam, más fiatalokkal barátkozhattam, s ezeket az élményeket nem lehet forintban mérni. Nekem családon belül sikerült a fiaimat „megfertőznöm”. Mindketten az Elektromosban kézilabdáznak. Az idősebb végzett testnevelő tanár, a fiatalabb most vizsgázik mint leendő cukrászmester. Az idősebb nős, s van egy csodálatos, kétéves unokám, Fanny... A kérdésre - És egyébként hogy van? - nehezen válaszol. Cukorbeteg, s érszűkület miatt négy lábujját amputálni kellett. Mint nyugdíjas, közel sem tudja azt a nívót biztosítani családja számára, mint addigi munkás élete során. Felesége szintén leszázalékolt nyugdíjas, neki még az övénél -13 000 forint - is jóval kevesebbet hoz a postás. Míg beszél, újabb cigarettára gyújt, s nekem az érszűkület jut eszembe. Hát igen... - sóhajt a még csak nem is könnyű cigarettát morzsolgatva. Fiatal versenyzőként le tudott mondani nőről, táncról, bumlizó barátokról a siker érdekében. Ám most - az egészsége érdekében - gyengének bizonyul. De talán a feleség..., a két remek fiú... és a kis Fanny érdekében... Brynai Teréz Magor Nemzet 13 OLDALSZÉL VÉGHELYI RÓBERT Nemzetközi Fair Play-díjat kapott. Az OSC párbajtőrvívója a tavalyi kadetvilágbajnokságon a döntőbe jutását jelző bírói találatot saját kárára felülbírálta (később ellenfele, az ausztrál versenyző harcolta ki a finálé jogát). A párizsi székhelyű nemzetközi szervezet a Sportszerű Cselekedetért kategória nagydíját adja októberben a magyar fiatalna A SPORTLÖVŐK Világ Kupa-sorozata a múlt heti viadal (Suhl) után újabb versennyel folytatódik: előbb Münchenben, majd a hét végén Milánóban lesz VK-megméretés. POLGÁR JUDIT döntetlent játszott az exvilágbajnok orosz Anatolij Karpov ellen a madridi nemzetközi férfi sakk-nagymestertorna hetedik fordulójában. Polgár Zsuzsa kikapott a spanyol színekben játszó egykori szovjet Szalovtól. A DUNAPACK KUPÁÉRT immár tizedszer rendezik meg a gróf Széchenyi István nevét viselő szegedi pályán a nemzetközi kajak-kenu regattát. Péntektől vasárnapig 24 ország sportolói 20 számban vetélkednek az első ízben Világ Kupa-pontot is adó rangos viadalon. Negyvenkét hazai sportoló lesz ott a mezőnyben. SALAKMOTOROZÓINK közül Adorján Zoltán, Hajdú Zoltán, Tihanyi Sándor, valamint Bódi László harcolta ki a világbajnoki sorozat kontinentális elődöntőjébe (június 14., Miskolc) jutást. Sopronban és Ausztriában Fallabdázók a Hummel díjaiért A BKV vezetői valószínűleg elcsodálkoznának az új HÉV-megállóhelyen, ahová nem vezetnek sínek. A budai Jagelló úton a közelben lakók csak "Jagelló felsőnek" nevezik azt a HÉV-kocsiból átalakított Amire sörbárt, ahol a Magyar Fallabdaszövetség tartott sajtótájékoztatót. A hét végén rendezik a fallabdázók rangos versenyét a Hummel díjaiért. Az egyre népszerűbb sportágban 8-8 női és férficsapat küzd az első helyért Molnár Imre, a szervezőbizottság veztője, és László Imre, a sportszergyártó cég magyarországi képviselője elmondták, hogy a tavaszi és őszi szezon végén rendszeresen tartanak egy nagyobb eseményt ahol összemérik tudásukat a legjobb csapatok. A tavalyi védő Kontra?, (férfi), illetve Budai TSC női csapatai most is eséllyel indulnak, bár a hölgyeknél az Újlipótvárosi SC is pályázik az aranyéremre. A Kontrax együttesét két kanadai „vendégmunkás” is erősíti, így első helyük nem forog kockán. Érdekesség, hogy a kétnapos versenyt Sopronban és a határhoz közeli ausztriai Matz városkában rendezik. Bizonytalan, hogy az egykori teniszező Schmitt Alexa hazaérkezik-e a versenyre Washingtonból, ha igen, akkor játékával még tovább emeli a színvonalat (ij.)