Magyar Nemzet, 1992. május (55. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-27 / 124. szám

SZERDA, 1992. május 27. Tudósítónk stockholmi telefonjelentése Futball-zenészek a Rasunda stadionban Svédországban egyre magasabbra szökik a fociláz! Igaz, nem elsősorban a szerda esti magyar mérkőzés miatt Sokkal inkább a közelgő Európa-bajnokság tartja izga­lomban a labdarúgás híveit és magukat a játékosokat is. Ennek igazolására csak egyetlen példa: a napilapok ked­den így kezdték focitudósításaikat :Még 15 nap az Eb-ig!” Itt lép a képbe a magyar válogatott. Ellenünk akarja lemér­ni Tommy Svensson, a 47 éves szakvezető, hol is tart, mit is tud ez az egész Európából összetoborzott gárda. Mindez előny és hátrány is egyszerre. Hátrány, mert bármilyen összetételben, de az biztos, hogy egy rendkívül hajtós svéd válogatottat kapunk ellenfélként Olyan játékosokat akik alighanem egy biztos győzelemmel akar­ják megadni az Eb jó alaphangulatát. Előny viszont, hogy mindez lélektani teher is lehet, arról már nem is beszélve, hogy egy jó magyar eredmény sokat emelhet az ázsiónkon. Ám hagyjuk a svédeket, hiszen a gondokból, bajokból van nekünk éppen elég. Jenei Imre az idei három váloga­tott mérkőzésen 24 játékost próbált ki, s közülük heten szerepeltek valamennyi találkozón. Igaz a kör tovább szű­kül, ugyanis csak Telek és Simon játszotta végig a mérkő­zéseket. (Ide sorolható Kiprich is, akit az osztrákok ellen a 90. percben váltott fel Illés.) Kovács Ervin, Lőrincz, Lipcsei és Vincze vagy előbb fejezte be, vagy csak később lépett pályára! Szó sincs tehát arról, hogy meg lenne akár nagy vonalakban is az a magyar válogatott, amely Izland ellen rövidesen megkezdi a Vb-selejtezőt. Elsősorban a rutinszerzés miatt fontos tehát ez a megmérettetés! Más kérdés, hogy ez a meccs azoknak ad újfent bizonyítékot a kezébe, akik azon a véleményen vannak: a barátságos ta­lálkozók ideje lejárt, hiszen csak a legfontosabb összecsa­pásra engedik el a legtöbb idegen­légióst, nélkülük pedig nincs esély a jó szereplésre. Ha pedig a válogatott úgy sem játszik korábban abban az összeállításban, mint a tét­meccsen, mi szükség van erre az egészre­. Nos, a nemzetközi fociéletből nem lehet kimaradni, s ha másképp nem megy (hiszen többnyire kiesünk a külön­böző selejtezőkön), akkor marad ez a szerényebb forma! A mérkőzés kapcsán ezúttal külön kell szólni a hely­színről is. A Rasunda stadion egyike a négy Eb-színpad­nak. Itt lesz a már említett nyitány, s a svédek minden meccsüket itt játsszák. 1937-ben nyitotta ki a kapuit, má­ra teljesen átépítették, újjá varázsolták! Érdekesség, hogy a legtöbb nézőt nem az 58-as brazil-svéd vébé-döntőn fo­gadta, hanem 1965-ben, egy svéd-NSZK találkozón (52 943). 1968-ban itt rendezték a Patterson-Ellis profi nehézsúlyú ökövívó meccset és számtalan sikeres kon­certnek is helyt adott És ha már a témánál tartunk - jogos a kérdés: szerda este vajon melyik együttes muzsikál majd jobban?! Knézy Jenő Svédország: Ravellin- R.Nilsson, J.Eriksson, P.Andersson, Björklund- Ingesson, Them, Schwarz, Limpar- K.Andersson, Brolin. Magyarország: Brockhauser- Telek- Lőrincz, Kovács E.r- Simon, Balog T., Pisont, Lipcsei, Keller- Kiprich, Vincze. A kihívás napja Vár a pálya! (Munkatársunktól) Világszerte legalább negyed­órányi mozgással köszöntik ma, szerdán a sportszerető emberek a Challenge Day-t, azaz a kihívás napját. Korábbi híradásainkban már beszámoltunk az előkészüle­tekről, a fővárosi és vidéki ötletek­ről, a tervezett versenyekről, játé­kos és igen komoly sportvetélke­dőkről. A hagyományos ajánlat mellett (Budafok-Ferencváros lab­darúgó-mérkőzés a születésnapját ünneplő BMTE-Törley pályáján, 17 órakor) ezúttal a különleges sportesemények érdemelnek figyel­met, és természetesen: részvételt... A szervezők milliós tömegre számítanak az országos összesítés során, s remélik, hogy Budapest és Frankfurt am Main sportvetélke­dőjében a magyar város diadal­maskodik. Pályára, a testmozgást választók körébe várják azokat is, akik egyébként csak elméletben űzik a sportot - vélhetően lesznek résztvevői a parlamenti képviselő­asszonyok és honatyák Kossuth téri frissítő tornájának is. Aztán folytatódik a kötélhúzás­­ a Gubacsi hídon mindenképpen, ahol két szomszédos városrész, Csepel és Pesterzsébet este hatkor feszül egymásnak. Ami pedig a po­litikusok aktív sportolását illeti, elég csak annyit megemlíteni, hogy Gallov Rezső államtitkár, OTSH- elnök, aki vasárnap az érdi PARA szabadidőközpont családi sporthét­végéjén Schmitt Pál MOB-elnök teniszpartnereként tartott edzést a szerdai kihívásra, ezúttal a szigeti Hajós uszodában, napközben Ka­posvárott, este pedig újból Buda­pesten tripla 15 perces műszakkal járni hozzá az átlagjavításhoz, dr. Jakabházy László OTSH-elnökhe­­lyettes, a szabadidősport apostola pedig az MTI híre szerint negyven próba teljesítésére vállalkozik, ami, akárhogy is számolunk, tíz óra testmozgást jelent. Nem fog unatkozni. Remélhe­tőleg sokan követik. M­unkatársunk riportja a Roland Garrosról Chang, a kínai-amerikai filozófus Párizs május 25. A hétfői esti felhőszakadás igen­csak megviselte a Roland Garrost. No, nem csak azzal, hogy halasztást szenvedtek a késő délutánra, kora es­tére kiírt mérkőzések - a pályáknak is ártott a tengernyi víz. Olyannyira, hogy a center pályára kisírt Lendl-Bruguera meccsen a pálya­munkások is főszereplővé váltak. Va­lamennyi szünetben megtaposták a fellazult salakot, sőt a második játsz­mában még rövid szünetre is szükség volt, hogy játékra alkalmas legyen a terep. Ezzel együtt Lendl simán nyert 6:4, 6:2, 6:1-re, pedig sokan a nap mérkőzésének várták ezt a találkozót. Az egyes pályán Szeles Mónika kezdte a napot, s minden gond nél­kül, 47 perc alatt 6:1, 6:0-ra nyert a francia Catherine Mothes ellen. And­re Agassi annak rendje és módja sze­rint (6:1,6:4,6:4) elpáholta az argen­tin Javier Frana-t Az Agassi-tábor elégedetten ünnepelte hősét, aki to­vábbra is amolyan ,Joomnisz kölyök­­ként” viselkedik a pénzkereső felnőt­tek között. Ezzel persze senkit sem zavart, főként azért, mert van humo­ra. Amikor például Frana az éppen játékban lévő labda puhaságát kifo­gásolta, így mormogott maga elé: ,Miért olyan nagy baj, hogy puha...? Azért lehet vele játszani...” A centeren John McEnroe volt a sztár. A svéd Niklas Kulti­val való randevúján megtelt a lelátó, síri volt a csend, amelyet legfeljebb csak McEnroe időnkénti méltatlankodása zavart meg. Ez a balhé már nem volt a régi, hiányzott belőle a mindent el­söprő indulat, mintha csak megszo­kásból perlekedett volna a veterán te­niszező. Meglehet a valóságérzéke fogta vissza McEnroe-t, ugyanis Kul­­ti és ő más és más teniszt játszottak. Hogy az elszálló idő (Kulti 12 évvel fiatalabb), vagy az erőfölény (Kulti tíz centiméterrel magasabb és csak három kilóval nehezebb) miatt volt így..., lényeg az, hogy itt és most Kulti tűnt jobbnak. Ha már szó volt a múltról és a je­lenről, érdemes idézni a Roland Garroson éppen húsz éve győztes Andres Gimeno-t, aki szerint amit má­ra erőben megnyert a tenisz, a játékon elvesztette, főként azért, mert a faütő hiányával oda a gondolkodás kötele­zettsége, és az intuíció elsődlegessége. Michael Chang, a kínai szár­mazású amerikai arról panaszkodott a Figaro riporterének, hogy min­denkit csak az eredmény, a ranglisták érdekelnek, az emberre senki sem kí­váncsi. Az ő eredményei - állítja - csapatmunkának köszönhetőek, ha a szülei és a bátyja nem lenne vele egy-egy versenyen, akkor semmire sem jutna. - Minden kultúrának megvannak a sajátosságai - magyarázza Chang.­­Az ázsiai család minden elképzelést fölülmúlóan összetartó. Az amerikai család más. Ott, hamar egyedül ma­radnak a gyerekek és ez a szokás meg­látszik a teniszező pályafutásán is. - Furcsa világ a teniszé - filozo­fál tovább Chang. - Vannak akiknek a győzelem kell, vannak akik pénzt akarnak keresni, de sem az egyik, sem a másik nem elég arra, hogy ér­telmet adjon az életnek. Párizsban, persze, ezekben a na­pokban nem a Chang-féle filozófiai irányzat az uralkodó. Malonyai Péter Segítő kezek: ITF, KIM, MHB A Ébredező magyar tenisz A párizsi viadal árnyékában két jelentős hazai teniszviadalra kerül sor a napokban. Az adidas körver­seny részeként előbb a Vasas, majd az MTK rendez rangos forintdíjazású tornát A pasaréti sporttelepen (az után­pótlás a Folyondár utcai pályán) a Vasas szervezésében a KIM Top Line Kupáért a külföldön versenyző No­­szály Sándor és Krocskó József kivé­telével a teljes hazai élmezőny (a női rangsor első Földényi Annamária is) rajthoz áll a május 28-31. közötti vi­adalon. A tegnapi sajtótájékoztatón Tóth János szakosztályigazgató és Halaska Margit, a cigarettát és sport­­ruházati termékeket forgalmazó cég képviselője azt is elmondotta, hogy a Vasas és a KIM „házassága” a jövő­ben nagyobb, WITA-világranglis­­taversennyel, dollárdíjazású tornával is bővülhet Az adidas-sorozat következő ál­lomása az MTK Aladár utcai telepe lesz, ahol május 30.-június 6. között a Magyar Hitelbank Kupájáért a leg­jobban dotált, 500 ezer forint összdí­jazású torna küzdelmeire kerül sor. Gombocz Zoltán szakosztályelnök hosszú távúnak remélte az MTK­­MHB együttműködést, hangsúlyoz­va, hogy a korább kivívott rangjához képest tavaly szerényen szerepelt szakosztály fellendülésének is alapja lehet e biztos támogatás. Ami pedig a magyar teniszsport jövőjével kapcsolatos reményeket il­leti, dr. Nyírő László, a szövetség fő­titkára örömmel újságolta, hogy a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) a négy legnagyobb viadal (Melbour­ne, Párizs, Wimbledon és Flushing Meadow) nyereségadójából, az úgy­nevezett Grand Slam Development Fund fejlesztési alapjából 15 ezer dollárt küldött Budapestre azzal a céllal, hogy a fiatal magyar játékosok a korosztályos Európa-bajnokságok mindegyikén részt vehessenek. AZ ITF ezen felül ötszáz darab gyermek­ütőt és 200 tucat teniszlabdát is aján­dékozott az MTSZ-nek, hogy az utánpótlás nevelésében élen járó, de az anyagiakban szűkölködő klubokat segítsék.­­ Elsőként Wimbledon csorgat­ta vissza a nyereséget az ifjúság te­niszsportjába, de az 1985-ös kezdést követően gyorsan bővült a kör. Az 1990 decemberében megrendezett Compaq Grand Slam Kupa már két­millió dollárt utalt át az alapba, s 1994-ig évente befizeti ezt az össze­get ifjúsági versenyek, s kis profi tornák rendezésére, utazási ösztön­díjakra, edzői, versenybírói tovább­képzésre használja fel az ITF e pén­zeket. Brian Tobin, a Nemzetközi Tenisz Szövetség elnöke követendő példának minősítette, hogy ezek a nagy tornák, a sportág „kirakat-ren­dezvényei”, a professzinális tenisz alappillérei ilyen direkt módon, kéz­zelfogható segítséget nyújtanak a versenytenisz folyamatos megújulá­sához. Itt kapcsolódik a Roland Gar­ros a pasaréti vagy az Aladár utcai versenyeinkhez - mondta az MTSZ főtitkára. (a.s.) Varjú a dobókörben, ötvenezer ember visszafogja a lélegzetét... A nagypapa rekordja még ma is érvényes Ötvenezer ember győzelemre éhes fanatiz­musa, dübörgő lelkesedése egy arénában - az érzelmek vihara. Ötvenezer ember torokszorí­tó, már-már félelmes csendje - maga a csoda! Elmondhatatlan, mennyi várakozás, izgalom és remény sűrűsödik ebbe a néhány másodpercbe, amíg eldől: ez a nap valóban más lesz-e, mint a többi... A Népstadionban ötödik napja tart az atléti­kai Európa-bajnokság, tapsoltunk már ezüst­nek, bronznak, örültünk helyezéseknek, de a nagy versenyt igazi ünneppé varázsoló arany még várat magára... Talán most! A magyar csapat egyik nagy esélyese, Varjú Vilmos a do­bókörben, s a szurkoló optimizmusa ismét a ré­gi. Varjú beleágyazza a golyót a tenyerébe, kö­­rülsimítja egyszer, kétszer, aztán nekifeszül és dob: 19,45 méter! Az ötvenezer ember egy­szerre ugrik talpra, s ujjongva tör ki az öröm: mégis van Európa-bajnokunk!­­ Az ember egy évig dolgozik keményen, céltudatosan és türelmetlenül tolja maga mögé a napokat, egészen addig, amíg forrni nem kezd körülötte a levegő. Akkor beáll a dobókörbe, s hirtelen úgy érzi, agyon nyomja a várakozással teli csönd. De mozdulni, koncentrálni, dobni kell - mondja újságírók gyűrűjében a bajnok - A siker mindig öröm, de hazai környezetben, ilyen közönség előtt egyenesen csodálatos! 1966 szeptemberének első napjait éltük akkor, s több mint negyedszázadon léptünk át azóta. A visszaemlékezés azonban ma is meleg fényt gyújt az ötvenöt éves Varjú Vilmos szemében. - Hogyan is lehetne elfelejteni azokat a gyönyörű éveket?­ A lakásunk tele van a sport­ban eltöltött több mint két évtize­d kézzel fog­ható emlékeivel, érmekkel, serlegekkel, szob­rokkal, s egyéb tiszteletdíjakkal. Van két remek fiam, akikkel állandó téma a sport, s ha régi sportbarátaimmal találkozunk, a második kér­dés: „Emlékszel?”... Kitörölhetetlen szakasza ez az életemnek, sikereivel, de kudarcaival együtt is... Sikerek. Az 1966-os Európa-bajnoki arany már a második volt Az elsőt 1962-ben, Belg­­rádban szerezte. Állt dobogón olimpián, dobott Európa-csúcsot, s jó néhányszor magyar rekor­dot Négy éven át 1964-1968 között nem talált legyőzőre öreg kontinensünkön. Hogy melyik érem számára a legértékesebb?­­A sikert nem lehet patikamérlegen mérni. Mindegyik más és egyszeri. Megismételhetet­len. Ha mégis? Hm... A második Eb-aranya­mat a hazai pálya, a Népstadion varázslatos légköre emelte az értékénél is magasabbra. Az 1964-es, tokiói olimpián szerzett bronzérem súlyát pedig az növeli, hogy három olimpia után először sikerült rést ütni az amerikai hege­mónián. Addig csak ők álltak súlylökésben a dobogón. Rövid gondolkodás után hozzáteszi: - De talán, mégis arra a négy és fél „ verhe­tetlen” esztendőre vagyok a legbüszkébb, ami­kor kétszer is meghívást kaptam az amerikai fe­dett pályás bajnokságra, s ott ismét harmadik lettem... -S ha kudarcról kérdezem? - Az én nagy-nagy kudarcom máig is kí­sért. Az 1968-as olimpiára egy hosszú, eredmé­nyes időszak végén, kitűnő formában érkeztem Mexikóba, s ott nem tudtam teljesíteni azt a se­lejtező szintet, amit máskor álmomból ébredve is megdobtam volna A nagy eredményhez az kell, hogy a ráhangolás, az érett tudás tökéle­tes harmóniában álljon össze az adott pillanat­ban. A kudarc jellemzője az, hogy egyetlen, megfogható pillanatban minden szétesik. Szám­talan éjszakát is átvirrasztva próbáltam megta­lálni a mexikói kudarcra a magyarázatot - nem sikerült. Még hét évet versenyeztem, s 1975- ben, 38 évesen hagytam abba. Itthon bőven „el­dobálhattam” volna, hiszen Nagy Zsiga volt az egyetlen számottevő ellenfelem. Ahhoz azon­ban, hogy a nemzetközi mezőnyben is élen ma­radjak, már nem volt elég energiám. De sajnos még mindig az én országos csúcsom él... - Úgy tudom, hosszú éveken át rendőrtiszt­ként, mint nyomozó dolgozott. Soha nem gon­dolt arra, hogy a sportban szerzett kivételes tu­dását edzőként kamatoztassa? - De igen. Nagy-nagy ambícióval végez­tem a szakoktatást a Testnevelési Főiskolán, az­tán két éven át fiatalokkal foglalkoztam a Dó­zsában. Akkor azonban nemcsak nekem, Zsi­­vótzky Gyuszinak is azt mondta a szakosztály­­elnök: nincs szükség ránk. Először keserű lett a szám íze, de végül rájöttem: így jobb. Egy edző csak akkor lehet eredményes, ha a hét minden napján együtt él a tanítványaival. Nekem pedig már megszületett a második fiam, nagyobb szüksége volt rám a családomnak... - Mi lehet az oka, hogy sem túldobni, de megközelíteni sem tudták mindmáig a rekordját? - A súlylökésben nem lehet korszerűsíteni a sportszert, változtatni a szabályokat. Itt csak a versenyző tehetsége, szorgalma hozhat si­kert. A megfelelő technika és megfelelő erő megszerzéséhez pedig a soknál is több munká­ra van szükség... Saját példám helyett hadd mondjam Zsivótzkyét. Emlékszem, milyen hallatlan szívóssággal küzdött a kilókban is mérhető izmokért, mennyi izgalommal mérte magát szinte naponta. De hiába örült a dekák­nak, nem tudta elérni azt a súlyt, amit szeretett volna. Persze így is dobott világcsúcsot és lett olimpiai bajnok, de szerintem optimális erővel versenyezve­­ még ma is kereshetnék a kalapá­csát ... - Nemcsak súlylökésben, csaknem az egész magyar atlétikában fájdalmasan nagy a pan­gás. Egy-két kivételtől eltekintve talán csak az Amerikában tanuló és edző rúdugró világbaj­noki ezüstérmes Bagyula, és a szombathelyi kalapácsvető-garnitúra képes nemzetközi szin­tű teljesítményre... - Régen kívülről szemlélem a sportágat, ezért nem mondhatok kritikát. Nem is akarok megbántani senkit, az azonban biztos: egy-egy szakmai és emberi adottságokban is kivételes edző meghatározhatja egy sportág vagy szakág életét. Gondolok itt Iglói Nácira, Széchy Ta­másra, Bay Béla dr.-ra, Páder Jánosra vagy az én volt mesteremre, Tamás Laci bácsira. De so­rolhatnám még tovább. Ma azonban a legkivá­lóbb edzőknek is ritkán akad a „horgára" igazi csemege. A mai élsport nagyon sokat kíván a fiataloktól, akiknek tucatnyi más dolog ígér szórakoztatóbb, könnyebb időtöltést Már a pénz sem elég vonzerő. Én annak idején hétezer forintot kaptam az Eb-aranyért, tízet az olimpi­ai bronzért, de a sport által megnyílt számomra a világ. Utazhattam, más fiatalokkal barátkoz­hattam, s ezeket az élményeket nem lehet fo­rintban mérni. Nekem családon belül sikerült a fiaimat „megfertőznöm”. Mindketten az Elekt­romosban kézilabdáznak. Az idősebb végzett testnevelő tanár, a fiatalabb most vizsgázik mint leendő cukrászmester. Az idősebb nős, s van egy csodálatos, kétéves unokám, Fanny... A kérdésre - És egyébként hogy van? - ne­hezen válaszol. Cukorbeteg, s érszűkület miatt négy lábujját amputálni kellett. Mint nyugdíjas, közel sem tudja azt a nívót biztosítani családja számára, mint addigi munkás élete során. Fele­sége szintén leszázalékolt nyugdíjas, neki még az övénél -13 000 forint - is jóval kevesebbet hoz a postás. Míg beszél, újabb cigarettára gyújt, s ne­kem az érszűkület jut eszembe. Hát igen... - sóhajt a még csak nem is könnyű cigarettát morzsolgatva. Fiatal versenyzőként le tudott mondani nőről, táncról, bumlizó barátokról a siker érdekében. Ám most - az egészsége érde­kében - gyengének bizonyul. De talán­­ a feleség..., a két remek fiú... és a kis Fanny érdekében... Brynai Teréz Magor Nemzet 13 OLDALSZÉL VÉGHELYI RÓBERT Nemzetközi Fair Play-díjat kapott. Az OSC párba­jtőrví­­vója a tavalyi kadetvilágbajnokságon a döntőbe jutását jelző bírói találatot saját kárára felülbírálta (később ellen­fele, az ausztrál versenyző harcolta ki a finálé jogát). A párizsi székhelyű nemzetközi szervezet a Sportszerű Cselekedetért kategória nagydíját ad­ja októberben a magyar fiatalna A SPORTLÖVŐK Világ Kupa-sorozata a múlt heti viadal (Suhl) után újabb versennyel folytatódik: előbb Mün­chenben, majd a hét végén Milánó­ban lesz VK-megméretés. POLGÁR JUDIT döntetlent játszott az ex­­világbajnok orosz Anatolij Karpov ellen a madridi nemzetközi férfi sakk-nagy­­mestertorna hetedik fordulójában. Pol­gár Zsuzsa kikapott a spanyol színek­ben játszó egykori szovjet Szalovtól. A DUNAPACK KUPÁÉRT immár tized­szer rendezik meg a gróf Széchenyi István nevét viselő szegedi pályán a nemzetközi kajak-kenu regattát. Pén­tektől vasárnapig 24 ország sportolói 20 számban vetélkednek az első íz­ben Világ Kupa-pontot is adó rangos viadalon. Negyvenkét hazai sportoló lesz ott a mezőnyben. SALAKMOTOROZÓINK közül Adorján Zoltán, Hajdú Zoltán, Tihanyi Sándor, valamint Bódi László harcolta ki a vi­lágbajnoki sorozat kontinentális elő­döntőjébe (június 14., Miskolc) jutást. Sopronban és Ausztriában Fallabdázók a Hummel díjaiért A BKV vezetői valószínűleg el­csodálkoznának az új HÉV-megálló­­helyen, ahová nem vezetnek sínek. A budai Jagelló úton­­ a közelben la­kók csak "Jagelló felsőnek" nevezik azt a HÉV-kocsiból átalakított Ami­re­ sörbárt, ahol a Magyar Fallabda­szövetség tartott sajtótájékoztatót. A hét végén rendezik a fallabdá­zók rangos versenyét a Hummel díja­iért. Az egyre népszerűbb sportágban 8-8 női és férficsapat küzd az első helyért Molnár Imre, a szervezőbi­zottság veztője, és László Imre, a sportszergyártó cég magyarországi képviselője elmondták, hogy a tava­szi és őszi szezon végén rendszere­sen tartanak egy nagyobb eseményt ahol összemérik tudásukat a legjobb csapatok. A tavalyi védő Kontra?, (férfi), illetve Budai TSC női csapa­tai most is eséllyel indulnak, bár a hölgyeknél az Újlipótvárosi SC is pályázik az aranyéremre. A Kontrax együttesét két kanadai „vendégmun­kás” is erősíti, így első helyük nem forog kockán. Érdekesség, hogy a kétnapos ver­senyt Sopronban és a határhoz köze­li ausztriai Matz városkában rende­zik. Bizonytalan, hogy az egykori te­niszező Schmitt Alexa hazaérkezik-e a versenyre Washingtonból, ha igen, akkor játékával még tovább emeli a színvonalat (ij.)

Next