Magyar Nemzet, 1992. július (55. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-09 / 161. szám
2 Magyar Nemzet Nemzetközi élet CSÜTÖRTÖK, 1992. július 9. A KÜLPOLITIKAI HELYZET , A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉST és a munkahelyteremtést célzó politika mellett kötelezte el magát a világ hét legfejlettebb országa a müncheni csúcstalálkozóról kiadott zárónyilatkozatban. A háromnapos tanácskozás után született dokumentumban a résztvevők leszögezték, hogy csakis a világgazdaság erőteljes növekedése biztosíthatja az előfeltételt a hidegháború befejezése után az emberiség előtt álló kihívások leküzdéséhez. A hetek arra ösztönözték Középkelet-Európa országait, hogy folytassák tovább a reformokat, és erősítsék az egymás közötti gazdasági kapcsolatokat, a Független Államok Közösségével kapcsolatban pedig megismételték az ismert törekvést: segítséget nyújtanak, hogy a FÁK önmagán segíthessen. A csúcs záróaktusaként a hetek Jelcin orosz elnökkel találkoztak. A tanácskozás hangulatát talán Bush elnök azon kijelentése jellemezte a legjobban, hogy nemigen van annyi pénz a világon, amennyi elég lenne az orosz gazdaság rendbehozására. Noha Bush úgy vélte, hogy Oroszországnak ott lenne a helye a hetek között, elismerte, hogy ezt a csoport egyes tagjai ellenzik, mivel azon a véleményen vannak, hogy az orosz viszonyok még nem elég érettek a csatlakozáshoz. ■ AZ EGYSÉGET DEMONSTRÁLNI igyekvő záródokumentumnál jóval kritikusabban fogalmaztak a nyugati lapok. Az olasz Corriere della Sera úgy vélte, hogy a világban mutatkozó felfordulás megosztja a heteket, rámutatva: Jugoszláviában és a volt Szovjetunióban háborúk dúlnak, Kelet-Európa és főképp Oroszország segítségre szorul, a fellendülés mindenütt késik. A világ nehéz időszakot él át és a Nyugat vezető hatalmai nem nagyon találnak közös stratégiát a problémák kezelésére. A lap szerint a Boszniára vonatkozó határozat keménységét visszafogta az, hogy az Egyesült Államok választások előtt áll, és óvatosságra kényszerül. A milánói Il Giornale ezzel szemben azon a véleményen volt, hogy Jugoszláviára vonatkozóan világos és egyértelmű üzenet született Münchenben, amely nem zárja ki katonai eszközök alkalmazását sem, ha a segélyek nem jutnak célhoz. A francia sajtó szintén úgy értékelte, hogy Mitterrand elnök két vonatkozásban is erőteljesen lépett fel: egyrészt új, kibővített értekezletet javasolt a válság rendezésére, másrészt kilátásba helyezte, hogy a francia katonai erők akár önállóan is felléphetnek a „humanitárius folyosó" megteremtésére Boszniában. A francia üzleti köről lapja a Les Echos a hetek állásfoglalásával kapcsolatban azt emelte ki, hogy a csúcsértekezlet résztvevői komoly figyelmeztetést intéztek Romániához, mert megszegi az ENSZ által elrendelt embargót. A lap szerint netenként 25 ezer tonna kőolajat szállítanak a romániai Constanca kikötőjéből Jugoszlávia Montenegróban lévő egyetlen nyitott tengeri kikötőjébe. ■ ÉLESEN TÁMADTA egy belgrádi lap a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének autonómiatörekvéseit. A Vecernje Novosti című újság jegyzetírója - aki a lap „magyar szakértője” - azt hangoztatta, hogy a „szálakat Budapest mozgatja, de közben Magyarországon semmit sem tesznek a magyarországi szerb kisebbség jogvédelméért. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elszántan próbál érveket szolgáltatni a magyarok fenyegettségéről, és ahhoz, hogy a Vajdaságba küldjenek békeerőket. Eközben Magyarországon nem létezik egyetlen szerb nyelvű általános és középiskola sem, ahol teljes egészében szerb nyelven folyna az oktatás - hangoztatta a cikkíró, aki sajnálkozásának adott hangott amiatt, hogy a vajdasági magyarok ismét erőteljesen követelik az autonómiát. (P. I.) Mélyül a válság Romániában BUKAREST Bár a választási kampány hivatalosan még nem indult be, a figyelem és az érdeklődés középpontjában napok óta változatlanul az elnökjelölések és természeseten az elnökjelöltek állnak. A startpisztoly eldördülése előtti hatalmi versengés pedig olyan ritmust diktál, hogy az emberek időközben megfeledkeznek a hétköznapi gondokról, pedig a román társadalom kórtünetei súlyosbodnak. A legfrissebb statisztikai adatok szerint az év első öt hónapjában tovább drágult az élet Az elszabadított árakat immár nem lehet visszafogni, s bizonyos termékek terén az áremelkedés a vártnál is nagyobb. Májusban például az előző hónaphoz viszonyítva a húsok, a felvágottak és a húskonzervek ára 37,8 százalékkal emelkedett A még állami szubvenciót élvező és fejadagra árusítandó cukor három hónapja hiányzik az üzletekből, a magáncégek által külföldről behozott cukor fogyasztói ára pedig 91,3 százalékkal nőtt egyetlen hónap alatt. A közszükségleti cikkeknél közel tízszázalékos, a villamos energiánál nem egészen ötszázalékos, a szolgáltatásoknál átlagosan ötszázalékos az ártöbblet Az év első öt hónapjában az infláció megközelítette a 12 százalékot A mezőgazdaság kilátásai sem jók. Az előrejelzések szerint az idei őszön Románia 9,4 millió tonnányi gabonaveszteséggel számolhat Nincs elengedő pénz a közszállítás és az építkezések fenntartására... A szeptember végi elnökválasztás jelöltjei immár kedvükre válogathatnak a gondok között: melyiknek az orvoslásával vívhatják ki a választók bizalmát? Kiss Zsuzsa A lengyel Jean oAt£ Walesa elfogadta Hanna Suchocka miniszterelnöki jelölését HÍRELEMZÉSÜNK Megoldódni látszik az újabb lengyel kormányválság. Walesa szerdán „alárendelve magát a demokrácia alapelveinek", elfogadta Hanna Suchocka jelölését a miniszterelnöki posztra, valamint a nagykoalíció által előterjesztett kormánylistát. Egyúttal köszönetet mondott Pawlaknak, hogy az „az állam számára olyan nehéz időszakban vállalta a kormányfői munka elvégzését". ,Ahol az ördög nem boldogul, oda küld maga helyett egy aszszonyt“- hangzik a lengyel közmondás. Ez a népi bölcsesség látszott igazolódni az elmúlt napokban. Az egykori Szolidaritásból alakult nyolc párt ugyanis immár két éve folytat vérremenő küzdelmet, csupán hat hónapig tartotta magát a legutóbbi kabinet, egy hónapon keresztül próbálta összeállítani kormányát Pawlak, s most mindezek a problémák egy hétvége alatt megoldódtak, miután az öt jobbközép, s három liberális párt nagykoalíciója Hanna Suchockát jelölte miniszterelnökké. Az Európa Parlamentből is ismert politikusnőt épp egy angliai látogatásról szólították vissza az egyezkedő pártok. A repülőtérről a parlamentbe vezető úton kapta kézhez a meglepődött asszony a miniszterek listáját, amelynek összeállításán két napon keresztül vitatkoztak a nyolcak. Az ismert alkotmányjogász, s három nyelvet beszélő egyetemi docens azonban hamar feltalálta magát, s a sajtónak adott első nyilatkozatában kijelentette: „Az első női miniszterelnöknek egyszerűen győznie kell!”. A nemzeti kisebbségek szakértője jelenleg a harmadik hivatali periódusát tölti a szejmben. 1981- ben a rendkívüli állapot bevezetése és a Szolidaritás betiltása ellen szavazott 1984-ben hátat fordított a törvényhozásnak, ahova csak 1989-ben tért vissza, mint a Szolidaritás tagja. Jelenleg a Mazowiecki vezette Demokratikus Unió képviselőjeként ül a szejmben. Suchocka a balközépként jellemzett párt jobbszárnyához tartozik. A keresztény pártok is valószínűleg ezért fogadták el a kompromisszumos jelöltet, akiről közismert, hogy az abortusz betiltásának harcos híve. Az elemzők minden népi bölcsesség ellenére kevés esélyt adnak a nagykoalíció fennmaradásának. Emlékeztetnek ami, hogy a Centrum Megegyezés már rögtön a megállapodás létrejötte után kilépett. A nyolc párt csupán személyi kérdésekben tudott egyezségre jutni, programjaik nem közeledtek. Walesa is minden tőle telhetőt megtett a nagykoalíció létrejöttének megakadályozásáért, hisz köztudottan nem híve a Szolidaritás felélesztésének. Még annak vezetőjeként jelentette ki, hogy a szervezet nem válhat az állampárt utódjává. Az elnököt más elemzések szerint nem a nagykoalíciós elmélet zavarta elsősorban - bár egyesek szerint figyelembe kell venni, hogy ez csökkenti az államfő befolyását -, hanem az, hogy a megállapodás a belügyminisztériumot először annak a jobboldalnak a kezébe adta vissza, amelyiket nemcsak Walesa, hanem a független parlamenti vizsgálóbizottság is azzal vádolt, hogy Olszewski vezetése alatt pártpolitikai célokra próbálta felhasználni a titkos dokumentumokat. Ám a kiszivárgott hitek szerint az elnök kívánságának megfelelően mégsem lesz változás a nemzetvédelmi és a belügyi tárca élén. Az előbbit Onyszidewicz az utóbbit Milczanowslci vezeti majd. A két miniszterelnökhelyettest a keresztény pártok adják, a külügyeket pedig a rendszerváltás óta immár négy kormány bukását e poszton átélt Skubiszewsld viszi tovább. A pénzügyminiszter a Demokratikus Unió képviseletében Osiatynski, s visszatér régi posztjára a Mazowieczki-kormány munkaügyi minisztere, a jelenleg legnépszerűbb lengyel politikus, Jacek Kuron. Az oktatási és a kulturális tárcákat a Keresztény Nemzeti Egyesülés kapta meg. A tüzet a vízzel egyesíteni próbáló nagykoalíció a megfigyelők szerint már csak a programok különbözősége és az ideológiai ellentétek miatt sem lehet hosszú életű. Többen megjegyzik, hogy azt elsősorban a Walesa növekvő hatalmától való félelem inspirálta, s a Centrum Megegyezés is azért sietett megsértődni, mert rájött, hogy ez a kísérlet előbbutóbb a Szolidaritásból kinőtt valamennyi résztvevő bukását hozza magával. Többen megjegyzik azt is, hogy a nagykoalíció feltámasztásának kísérlete tovább csökkenti a pártokkal szemben immár ma is minimálisnak tekinthető rokonszenvet. Az egyik konzervatív politikus által „a lengyel Jean d Arcnak" titulált Suchocka előtt hatalmas feladatok tornyosulnak. Ki kell vezetni az országot a gazdasági válságból, s új választási törvényt kell megalkotni. A feladat megoldása már csak azért is nehéz lesz, mert Lengyelországban csupán annak megítélésében mutatkozik manapság egyetértés, hogy az elhúzódó válság káoszhoz és anarchiához vezet. Bár-jegyzik meg többen is - ugyanez támasztja alá a nemzetmentő nagykoalíció létjogosultságát is. Stier Gábor Közkegyelem Franciaországban Párizsból jelenti az MTI. Mintegy ezer elítélt részesül részleges kegyelemben Franciaországban. A közelgő nemzeti ünnep, július 14-e alkalmából Francois Mitterrand elnök bizonyos - főként rövid börtönbüntetésre ítélt - elítéltek esetében elrendelte a büntetés jelentős csökkentését Mitterrand hivatalba lépte, 1981. óta hatodik ízben adott ilyen részleges kegyelmet. Eltérő nézetek a kínai sajtóban Pekingből jelenti az MTI. A kínai országos népi gyűlés, azaz a parlament állandó bizottságának főtitkára sajtótájékoztatóján arra kérte az újságírókat, hogy a parlament munkájáról szóló tudósításaikban adjanak hangot a vélemények különbözőségének. „Az eltérő nézetek létezése teljesen helyénvaló” - nyilatkozta Peng Csang, hozzátéve: „ezek jelenlététől még nem dől össze az ország”. A hír kapcsán a Reuter emlékeztet rá: a hivatalos kínai sajtószervek az 1989-es véres események óta nagyon ügyelnek arra, hogy ne térjenek el a kormány és a kommunista párt által megszabott irányvonaltól. A hírügynökség egyébként úgy értékeli, hogy ez a mostani kérés is ahhoz az új kampányhoz tartozik, amelyet Kína legbefolyásosabb vezetője, Teng Hsziao-ping hirdetett meg a gazdasági reformok meggyorsítására. Nagyobb autonómia Quebecnek Ottawából jelenti az MTI. Kanada kilenc angol nyelvű tartománya példa nélküli politikai változásokról hozott döntést a szövetségi hatalmi jogkörök újrafelosztása érdekében. Ennek megfelelően a hatalom decentralizálásával a korábbiaknál nagyobb autonómiára tarthat igényt Quebec, az ország francia nyelvű tartománya. A tartományi kormányfők megállapodtak abban, hogy a kanadai szenátust egy választott felsőház váltja fel, amelyben megfelelő képviseletet és vétójogot kap valamennyi tartomány. Az angol tartományok remélik, hogy ez az egyezség kielégíti majd a szeparatista célokat követő Quebec igényeit. Joe Clark alkotmányügyi miniszter történelminek minősítette az egyezséget, amely példa nélküli az 1867-ben létrejött konföderáció létrejötte óta. A politikus reményét fejezte ki, hogy Quebec elfogadja a reformcsomagot. A francia tartomány, amely 1990 óta bojkottálja a belpolitikai tárgyalásokat, október 26-án tart népszavazást a szuverenitásról. A BT megtárgyalja a pretoriai helyzetet New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a jövő héten, feltehetően július 15-én, vitatja meg a dél-afrikai helyzetet Ezt megelőzően Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár tényfeltáró útra a Dél-afrikai Köztársaságba kívánja küldeni Cyrus Vance amerikai diplomatát - jelentették az ENSZ székhelyéről hírügynökségek. A BT összehívását Dél-Afrika ügyében az afrikai országok egy csoportja kérte. A testület tagjai keddi konzultációjukon - miután meghallgatták Butrosz Gáli főtitkár szóbeli beszámolóját a dél-afrikai belső helyzetről - úgy döntöttek, hogy a jövő hétre összehívják a BT hivatalos ülését. A BT tanácskozásán részt vesz az Afrikai Egységszervezet több tagállamának külügyminisztere is. Cyrus Vance útjához szükséges a dél-afrikai kormány, illetve az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elnökének, Nelson Mandelának a hozzájárulása. A dél-afrikai kormány még nem válaszolt Butrosz Gáli kérésére, Nelson Mandela pedig egyelőre úgy véli, hogy Vance útja azt követően lenne hasznos, hogy a BT megvitatta a délafrikai belpolitikai helyzetet, amelyet a fokozódó erőszak, valamint a kormány és az ANC közti tárgyalások emiatt történt megszakadása tett rendkívül feszültté. Lázongó Dél-Afrika Forró nyár Tömegtüntetéssé vált az a gyászszertartás, amelyet a Johannesburg melletti Evalon városka futballstadionjában rendeztek meg a boipatongi mészárlás áldozatainak emlékére. A feketék hangszórókon és táblákon követelték a jelenlevő Nelson Mandelától, az Afrikai Nemzeti Kongresszus, az ANC vezetőjétől, hogy álljon az élükre. Fegyvert akarunk, mert szükségünk van hadseregre!”, ,Mandela, adj engedélyt, hogy megöljük az ellenségeinket!”, „Úgy viselkedsz, mint egy bárány, míg az ellenfeleink megölik népünket!”. Vér nélkül A lázongást június tizenhetedikének véres éjszakája robbantotta ki ismét Dél-Afrikában, ahol pedig reményteljes folyamatok kezdődtek az elmúlt hónapokban. A világ mármár azt hihette, eljött a béke ideje a fekete kontinens legdélibb csücskén, elegendő volt azonban egy szikra, hogy a mérsékeltebb feketék, de a fehérek is belássák: nehezebb lesz az átmenet, mint ahogy gondolták. A várakozás és a bizakodás olyan nagy volt, hogy a nemzetközi közvélemény szinte mindent megelőlegezett a pretoriai reformok hírére. A hosszú és szigorú tiltás után a dél-afrikai sportolók most először engedélyt kaptak, hogy részt vehessenek a nyári olimpiai játékokon, s mivel ez mindig is egyet jelentett a diplomáciai elismeréssel és a politikai jóváhagyással, egyértelmű volt, hogy. totelt adták Frenenk Willem at Klerke elnök ígéreteinek, miszerint a lehető legrövidebb időn belül megalkotják az új, demokratikus alkotmányt, a Codesát, és megrendezik az első szabad általános választást. A reformelnök, ahogy de Klerket máris nevezik, alig több mint két és fél év alatt jutott el ezekig az engedményekig, s a huszonhét évi raboskodás után szabadult Nelson Mandelában lényegében jó partnert talált a terveihez. A legnagyobb afrikai tömörülést vezető politikus előtt is az lebegett, hogy országában meg kell szűnnie az apartheidnek, s a feketéknek emberibb sorsot kell teremteni. Börtönbe kerülése előtt, de az elmúlt évtizedekben is úgy tűnt, ezt csak fegyverrel érhetik el, ám Pretoria Gorbacsovja”, akinek de Klerket tekintik, mást ajánlott föl: a vér nélküli megoldást. Ezért hirdetett amnesztiát, szüntetett meg egy sor megkülönböztető intézkedést, kezdett tizenkilenc párti tárgyalásokat, s ennek érdekében, vagyis saját terveinek a jóváhagyására szavaztatta meg a fehéreket A tőlük kapott igen megerősítette elhatározásában, amelyet mindenfelől ösztönöztek. Szép üzeneteket kapott Washingtonból, Londonból, Moszkvából, az Európai Közösségtől és a Commonwealth központból. Fekete párharc Ezt az ünnepi hangulatot törte meg, s késztette de Klerket is gyors hazatérésre az éppen az olimpiai előkészítést is érintő spanyolországi útjáról a rossz hír a belpolitikai válságról, amelyet az idézett esztelen és kegyetlen öldöklés váltott ki. Szemtanúk szerint három hete a Nemzeti Kongresszussal rivalizáló zulu törzsbéliek - állítólag rendőrautókon - betörtek az ANC-szimpatizáns boipatongi gettóba, s negyvenkét embert lemészároltak, válogatás nélkül, nőket és csecsemőket is. A rettegés éjszakája mementó lett Dél-Afrikában, mint ahogy azzá vált az 1960-as sharpeville-i és az 1976-os sowetói vérfürdő is. A dráma ellentmondása, s ez de Klerk nagy dilemmája is, hogy feketék támadtak feketékre, ami nem akadályozza meg Mandela híveit, hogy ezért is a fehéreket okolják. A szemükre vetik, hogy a fegyvereseik nem lépnek föl kellő eréllyel az ártatlanok védelmében, sőt olyan adatok is előkerültek - tavaly nyáron egy lap meg is írta -, hogy a rendőrök együttműködnek a zulukkal az ANC-tagokkal szemben. Frederick de Klerk szigorú vizsgálatot ígért, s ennek érdekében segítségül hívta a semleges és nemzeteken felül álló Goldstone Bizottságot. Az ő nagy csapdája viszont, hogy most azért bírálják, amit jó szándékkal határozott el: ne vádolhassák meg túlzott szigorúsággal, rendőri parancsuralommal, amit eddig mindig is sérelmeztek a szétes bőrűek. Megjósolni mindenesetre egyelőre nehéz lenne, hogy de Klerk miként mászik ki az újabb hullámvölgyből, amelybe az események kényszerítették. Hiszen Nelson Mandela első reagálásával megszakította a tárgyalásokat, s ezzel lehanyatlottak az esélyek, hogy egy hónapon belül alkotmányuk lesz, s kora ősszel urnákhoz szólíthatják a polgárokat. A feketék ehelyett forró nyarat ígérnek júliusban, augusztusban demonstárciókat, bojkottot és általános sztrájkot. A baloldaliak, akik mögött ott áll a legnagyobb szakszervezet és a dél-afrikai kommunista párt is,prágai típusú átmenetet szeretnének, vagyis hogy az utca „alkossa meg” az új törvényeket A tömegmegmozdulások azonban e lázongó közegben egyet jelentenek az erőszakkal is, s előre látható, hogy elkerülhetetlenek lennének az újabb gyilkosságok, amelyek"áztítani"ismétt bosszút kívánnának. Mindez kikövezné az utat a elkerülni mint Mandela. A fekete politikus ezért váltott óvatosabb hangnemre az elmúlt napokban, s fogalmazta meg tizennégy pontban az eddigi tárgyalások lényegét A fehér kisebbség képviseletében de Klerk a legfontosabb elemekben egyetért, de például az amnesztia óta bebörtönzöttek szabadon bocsátását már problematikusnak érzi. Közös csónak Többen nem tartják kizártnak, hogy az átmenetet ellenző szélsőséges fehérek fogtak össze de Klerk és Mandela ellenében a mérsékelt zulu főnökkel, Bhutelezivel, aki amúgy is féltékenyen szemléli nagy riválisának politikai sikerét. A két meghatározó törzs viszálya régi, s várható volt, hogy a hatalomváltás pillanatában a kisebbséggel mindig szimpatizáló Bhutelezi nem hagyja magát háttérbe szorítani. A boipatongi mészárlás így egyaránt szolgálhatta de Klerk helyzetének a meggyöngítését és Mandela népszerűségének a csökkentését. Egészében azonban a káoszt fokozta, ami viszont egész Dél-Afrikának árt. Hiszen a zavaros belső állapotok riasztóan hatnak a külföldi beruházókra, akik mint mindig, ebben az esetben is biztonságos helyre igyekeznek vinni a pénzüket A súlyos gazdasági bajok viszont már önmagukban is fokozzák az elégedetlenséget, különösen, hogy a nagy konszernek sorra csődöt jelentenek, s a bányák, gépgyárak és építőipari vállalatok előreláthatóan ismét húszezer dolgozót kénytelenek elbocsátani. Ezzel tovább növekszik a fekete munkanélküliség, amely már most is ötvenszázalékos. A kilátástalan jövő leginkább a fiatalokat fenyegeti, tehát éppen a legkönnyebben aktivizálható réteget amely felforgatásra is kapható. Frederick Willem de Klerk, aki megfigyelők szerint politikai pályafutásának legnehezebb napjait éli át, éppen ezért - vagyis a polgárháború elkerüléséért - intette a feketéket és a fehér ellenzőit egyaránt úgy, így csónakban evezünk, s ha süllyedünk, mindannyian alámerülünk". Zsigovits Edit