Magyar Nemzet, 1992. július (55. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-09 / 161. szám

2 Magyar Nemzet Nemzetközi élet CSÜTÖRTÖK, 1992. július 9. A KÜLPOLITIKAI HELYZET , A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉST és a munkahelyteremtést célzó politika mellett kötelezte el magát a világ hét legfej­lettebb országa a müncheni csúcstalálkozóról kiadott zá­rónyilatkozatban. A háromnapos tanácskozás után szüle­tett dokumentumban a résztvevők leszögezték, hogy csakis a világgazdaság erőteljes növekedése biztosíthat­ja az előfeltételt a hidegháború befejezése után az embe­riség előtt álló kihívások leküzdéséhez. A hetek arra ösz­tönözték Középkelet-Európa országait, hogy folytassák tovább a reformokat, és erősítsék az egymás közötti gaz­dasági kapcsolatokat, a Független Államok Közösségé­vel kapcsolatban pedig megismételték az ismert törek­vést: segítséget nyújtanak, hogy a FÁK önmagán segít­hessen. A csúcs záróaktusaként a hetek Jelcin orosz el­nökkel találkoztak. A tanácskozás hangulatát talán Bush elnök azon kijelentése jellemezte a legjobban, hogy nem­igen van annyi pénz a világon, amennyi elég lenne az orosz gazdaság rendbehozására. Noha Bush úgy vélte, hogy Oroszországnak ott lenne a helye a hetek között, elismerte, hogy ezt a csoport egyes tagjai ellenzik, mivel azon a véleményen vannak, hogy az orosz viszonyok még nem elég érettek a csatlakozáshoz. ■ AZ EGYSÉGET DEMONSTRÁLNI igyekvő záródoku­mentumnál jóval kritikusabban fogalmaztak a nyugati lapok. Az olasz Corriere della Sera úgy vélte, hogy a vi­lágban mutatkozó felfordulás megosztja a heteket, rá­mutatva: Jugoszláviában és a volt Szovjetunióban hábo­rúk dúlnak, Kelet-Európa és főképp Oroszország segít­ségre szorul, a fellendülés mindenütt késik. A világ ne­héz időszakot él át és a Nyugat vezető hatalmai nem nagyon találnak közös stratégiát a problémák kezelésé­re. A lap szerint a Boszniára vonatkozó határozat ke­ménységét visszafogta az, hogy az Egyesült Államok vá­lasztások előtt áll, és óvatosságra kényszerül. A milánói Il Giornale ezzel szemben azon a véleményen volt, hogy Jugoszláviára vonatkozóan világos és egyértelmű üzenet született Münchenben, amely nem zárja ki kato­nai eszközök alkalmazását sem, ha a segélyek nem jut­nak célhoz. A francia sajtó szintén úgy értékelte, hogy Mitterrand elnök két vonatkozásban is erőteljesen lépett fel: egyrészt új, kibővített értekezletet javasolt a válság rendezésére, másrészt kilátásba helyezte, hogy a fran­cia katonai erők akár önállóan is felléphetnek a „huma­nitárius folyosó" megteremtésére Boszniában. A francia üzleti köről­ lapja a Les Echos a hetek állásfoglalásával kapcsolatban azt emelte ki, hogy a csúcsértekezlet részt­vevői komoly figyelmeztetést intéztek Romániához, mert megszegi az ENSZ által elrendelt embargót. A lap sze­rint netenként 25 ezer tonna kőolajat szállítanak a romá­niai Constanca kikötőjéből Jugoszlávia Montenegróban lévő egyetlen nyitott tengeri kikötőjébe. ■ ÉLESEN TÁMADTA egy belgrádi lap a Vajdasági Ma­gyarok Demokratikus Közösségének autonómiatörekvé­seit. A Vecernje Novosti című újság jegyzetírója - aki a lap „magyar szakértője” - azt hangoztatta, hogy a „szálakat Budapest mozgatja, de közben Magyarorszá­gon semmit sem tesznek a magyarországi szerb kisebb­ség jogvédelméért­. A Vajdasági Magyarok Demokrati­kus Közössége elszántan próbál érveket szolgáltatni a magyarok fenyegettségéről, és ahhoz, hogy a Vajda­ságba küldjenek békeerőket. Eközben Magyarországon nem létezik egyetlen szerb nyelvű általános és középis­kola sem, ahol teljes egészében szerb nyelven folyna az oktatás - hangoztatta a cikkíró, aki sajnálkozásának adott hangott amiatt, hogy a vajdasági magyarok ismét erőteljesen követelik az autonómiát. (P. I.) Mélyül a válság Romániában BUKAREST­­ Bár a választási kampány hivatalosan még nem in­dult be, a figyelem és az érdeklődés középpontjában napok óta változat­lanul az elnökjelölések és természe­­seten az elnökjelöltek állnak. A start­­pisztoly eldördülése előtti hatalmi versengés pedig olyan ritmust diktál, hogy az emberek időközben megfe­ledkeznek a hétköznapi gondokról, pedig a román társadalom kórtünetei súlyosbodnak. A legfrissebb statisztikai adatok szerint az év első öt hónapjában to­vább drágult az élet Az elszabadított árakat immár nem lehet visszafogni, s bizonyos termékek terén az áremelke­dés a vártnál is nagyobb. Májusban például az előző hónaphoz viszonyítva a húsok, a felvágottak és a húskonzer­vek ára 37,8 százalékkal emelkedett A még állami szubvenciót élvező és fej­adagra árusítandó cukor három hónap­ja hiányzik az üzletekből, a magáncé­gek által külföldről behozott cukor fo­gyasztói ára pedig 91,3 százalékkal nőtt egyetlen hónap alatt. A közszük­ségleti cikkeknél közel tízszázalékos, a villamos energiánál nem egészen öt­­százalékos, a szolgáltatásoknál átlago­san ötszázalékos az ártöbblet Az év el­ső öt hónapjában az infláció megköze­lítette a 12 százalékot A mezőgazdaság kilátásai sem jók. Az előrejelzések szerint az idei őszön Románia 9,4 millió tonnányi gabonaveszteséggel számolhat Nincs elengedő pénz a közszállítás és az építkezések fenntartására... A szeptember végi elnökválasz­tás jelöltjei immár kedvükre válogat­hatnak a gondok között: melyiknek az orvoslásával vívhatják ki a válasz­tók bizalmát? Kiss Zsuzsa A lengyel Jean oAt£ Walesa elfogadta Hanna Suchocka miniszterelnöki jelölését HÍRELEMZÉSÜNK Megoldódni látszik az újabb lengyel kormányválság. Wale­sa szerdán „alárendelve ma­gát a demokrácia alapelvei­nek", elfogadta Hanna Su­chocka jelölését a miniszterel­nöki posztra, valamint a nagy­koalíció által előterjesztett kor­mánylistát. Egyúttal köszönetet mondott Pawlaknak, hogy az „az állam számára olyan ne­héz időszakban vállalta a kor­mányfői munka elvégzését". ,Ahol az ördög nem boldogul, oda küld maga helyett egy asz­­szonyt“- hangzik a lengyel közmon­dás. Ez a népi bölcsesség látszott iga­zolódni az elmúlt napokban. Az egy­kori Szolidaritásból alakult nyolc párt ugyanis immár két éve folytat vérremenő küzdelmet, csupán hat hónapig tartotta magát a legutóbbi kabinet, egy hónapon keresztül pró­bálta összeállítani kormányát Paw­­lak, s most mindezek a problémák egy hétvége alatt megoldódtak, miu­tán az öt jobbközép, s három liberális párt nagykoalíciója Hanna Suchockát jelölte miniszterelnökké. Az Európa Parlamentből is is­mert politikusnőt épp egy angliai lá­­togatásról szólították vissza az egyezkedő pártok. A repülőtérről a parlamentbe vezető úton kapta kéz­hez a meglepődött asszony a minisz­terek listáját, amelynek összeállítá­sán két napon keresztül vitatkoztak a nyolcak. Az ismert alkotmányjogász, s három nyelvet beszélő egyetemi docens azonban hamar feltalálta ma­gát, s a sajtónak adott első nyilatko­zatában kijelentette: „Az első női mi­niszterelnöknek egyszerűen győznie kell!”. A nemzeti kisebbségek szak­értője jelenleg a harmadik hivatali periódusát tölti a szejmben. 1981- ben a rendkívüli állapot bevezetése és a Szolidaritás betiltása ellen sza­vazott 1984-ben hátat fordított a tör­vényhozásnak, ahova csak 1989-ben tért vissza, mint a Szolidaritás tagja. Jelenleg a Mazowiecki vezette De­mokratikus Unió képviselőjeként ül a szejmben. Suchocka a balközép­ként jellemzett párt jobbszárnyához tartozik. A keresztény pártok is valószínűleg ezért fogadták el a kompromisszumos jelöltet, akiről közismert, hogy az abortusz betiltá­sának harcos híve. Az elemzők minden népi bölcses­ség ellenére kevés esélyt adnak a nagykoalíció fennmaradásának. Em­lékeztetnek ami, hogy a Centrum Megegyezés már rögtön a megállapo­dás létrejötte után kilépett. A nyolc párt csupán személyi kérdésekben tu­dott egyezségre jutni, programjaik nem közeledtek. Walesa is minden tő­le telhetőt megtett a nagykoalíció lét­rejöttének megakadályozásáért, hisz köztudottan nem híve a Szolidaritás felélesztésének. Még annak vezetője­ként jelentette ki, hogy a szervezet nem válhat az állampárt utódjává. Az elnököt más elemzések szerint nem a nagykoalíciós elmélet zavarta első­sorban - bár egyesek szerint figye­lembe kell venni, hogy ez csökkenti az államfő befolyását -, hanem az, hogy a megállapodás a belügyminisz­tériumot először annak a jobboldalnak a kezébe adta vissza, amelyiket nem­csak Walesa, hanem a független par­lamenti vizsgálóbizottság is azzal vá­dolt, hogy Olszewski vezetése alatt pártpolitikai célokra próbálta felhasz­nálni a titkos dokumentumokat. Ám a kiszivárgott hitek szerint az elnök kívánságának megfelelően mégsem lesz változás a nemzetvédel­mi és a belügyi tárca élén. Az előbbit Onyszidewicz az utóbbit Milczanows­­lci vezeti majd. A két miniszterelnök­helyettest a keresztény pártok adják, a külügyeket pedig a rendszerváltás óta immár négy kormány bukását e posz­ton átélt Skubiszewsld viszi tovább. A pénzügyminiszter a Demokratikus Unió képviseletében Osiatynski, s visszatér régi posztjára a Mazowiecz­­ki-kormány munkaügyi minisztere, a jelenleg legnépszerűbb lengyel politi­kus, Jacek Kuron. Az oktatási és a kulturális tárcákat a Keresztény Nem­zeti Egyesülés kapta meg. A tüzet a vízzel egyesíteni próbá­ló nagykoalíció a megfigyelők sze­rint már csak a programok különbö­zősége és az ideológiai ellentétek mi­att sem lehet hosszú életű. Többen megjegyzik, hogy azt elsősorban a Walesa növekvő hatalmától való fé­lelem inspirálta, s a Centrum Meg­egyezés is azért sietett megsértődni, mert rájött, hogy ez a kísérlet előbb­­utóbb a Szolidaritásból kinőtt vala­mennyi résztvevő bukását hozza ma­gával. Többen megjegyzik azt is, hogy a nagykoalíció feltámasztásá­nak kísérlete tovább csökkenti a pár­tokkal szemben immár ma is mini­málisnak tekinthető rokonszenvet. Az egyik konzervatív politikus ál­tal „a lengyel Jean d Arcnak" titulált Suchocka előtt hatalmas feladatok tor­nyosulnak. Ki kell vezetni az országot a gazdasági válságból, s új választási törvényt kell megalkotni. A feladat megoldása már csak azért is nehéz lesz, mert Lengyelországban csupán annak megítélésében mutatkozik ma­napság egyetértés, hogy az elhúzódó válság káoszhoz és anarchiához vezet. Bár-jegyzik meg többen is - ugyanez támasztja alá a nemzetmentő nagykoa­líció létjogosultságát is. Stier Gábor Közkegyelem Franciaországban Párizsból jelenti az MTI. Mint­egy ezer elítélt részesül részleges ke­gyelemben Franciaországban. A kö­zelgő nemzeti ünnep, július 14-e al­kalmából Francois Mitterrand elnök bizonyos - főként rövid börtönbünte­tésre ítélt - elítéltek esetében elren­delte a büntetés jelentős csökkenté­sét Mitterrand hivatalba lépte, 1981. óta hatodik ízben adott ilyen részle­ges kegyelmet. Eltérő nézetek a kínai sajtóban Pekingből jelenti az MTI. A kínai országos népi gyűlés, azaz a parla­ment állandó bizottságának főtitkára sajtótájékoztatóján arra kérte az új­ságírókat, hogy a parlament munká­járól szóló tudósításaikban adjanak hangot a vélemények különbözőségé­nek. „Az eltérő nézetek létezése tel­jesen helyénvaló” - nyilatkozta Peng Csang, hozzátéve: „ezek jelenlététől még nem dől össze az ország”. A hír kapcsán a Reuter emlékez­tet rá: a hivatalos kínai sajtószervek az 1989-es véres események óta na­gyon ügyelnek arra, hogy ne térjenek el a kormány és a kommunista párt ál­tal megszabott irányvonaltól. A hír­­ügynökség egyébként úgy értékeli, hogy ez a mostani kérés is ahhoz az új kampányhoz tartozik, amelyet Kína legbefolyásosabb vezetője, Teng Hsziao-ping hirdetett meg a gazdasá­gi reformok meggyorsítására. Nagyobb autonómia Quebecnek Ottawából jelenti az MTI. Kana­da kilenc angol nyelvű tartománya példa nélküli politikai változásokról hozott döntést a szövetségi hatalmi jogkörök újrafelosztása érdekében. Ennek megfelelően a hatalom de­centralizálásával a korábbiaknál na­gyobb autonómiára tarthat igényt Quebec, az ország francia nyelvű tar­tománya. A tartományi kormányfők megállapodtak abban, hogy a kana­dai szenátust egy választott felsőház váltja fel, amelyben megfelelő képvi­seletet és vétójogot kap valamennyi tartomány. Az angol tartományok re­mélik, hogy ez az egyezség kielégíti majd a szeparatista célokat követő Quebec igényeit. Joe Clark alkotmányügyi minisz­ter történelminek minősítette az egyezséget, amely példa nélküli az 1867-ben létrejött konföderáció lét­rejötte óta. A politikus reményét fe­jezte ki, hogy Quebec elfogadja a re­formcsomagot. A francia tartomány, amely 1990 óta bojkottálja a belpoli­tikai tárgyalásokat, október 26-án tart népszavazást a szuverenitásról. A BT megtárgyalja a pretoriai helyzetet New Yorkból jelenti az MTI. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a jövő hé­ten, feltehetően július 15-én, vitatja meg a dél-afrikai helyzetet Ezt meg­előzően Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár tényfeltáró útra a Dél-afrikai Köztár­saságba kívánja küldeni Cyrus Vance amerikai diplomatát - jelentették az ENSZ székhelyéről hírügynökségek. A BT összehívását Dél-Afrika ügyé­ben az afrikai országok egy csoportja kérte. A testület tagjai keddi konzul­tációjukon - miután meghallgatták Butrosz Gáli főtitkár szóbeli beszá­molóját a dél-afrikai belső helyzetről - úgy döntöttek, hogy a jövő hétre összehívják a BT hivatalos ülését. A BT tanácskozásán részt vesz az Afri­kai Egységszervezet több tagállamá­nak külügyminisztere is. Cyrus Vance útjához szükséges a dél-afri­kai kormány, illetve az Afrikai Nem­zeti Kongresszus (ANC) elnökének, Nelson Mandelának a hozzájárulása. A dél-afrikai kormány még nem vá­laszolt Butrosz Gáli kérésére, Nelson Mandela pedig egyelőre úgy véli, hogy Vance útja azt követően lenne hasznos, hogy a BT megvitatta a dél­afrikai belpolitikai helyzetet, ame­lyet a fokozódó erőszak, valamint a kormány és az ANC közti tárgyalá­sok emiatt történt megszakadása tett rendkívül feszültté. Lázongó Dél-Afrika Forró nyár Tömegtüntetéssé vált az a gyász­­szertartás, amelyet a Johannesburg melletti Evalon városka futballstadi­­onjában rendeztek meg a boipatongi mészárlás áldozatainak emlékére. A feketék hangszórókon és táblákon követelték a jelenlevő Nelson Man­delától, az Afrikai Nemzeti Kong­resszus, az ANC vezetőjétől, hogy álljon az élükre. Fegyvert akarunk, mert szükségünk van hadseregre!”, ,Mandela, adj engedélyt, hogy meg­öljük az ellenségeinket!”, „Úgy vi­selkedsz, mint egy bárány, míg az el­lenfeleink megölik népünket!”. Vér nélkül A lázongást június tizenhetedi­kének véres éjszakája robbantotta ki ismét Dél-Afrikában, ahol pedig re­ményteljes folyamatok kezdődtek az elmúlt hónapokban. A világ már­­már azt hihette, eljött a béke ideje a fekete kontinens legdélibb csücskén, elegendő volt azonban egy szikra, hogy a mérsékeltebb feketék, de a fehérek is belássák: nehezebb lesz az átmenet, mint ahogy gondolták. A várakozás és a bizakodás olyan nagy volt, hogy a nemzetközi közvéle­mény szinte mindent megelőlegezett a pretoriai reformok hírére. A hosszú és szigorú tiltás után a dél-afrikai sportolók most először engedélyt kaptak, hogy részt vehessenek a nyá­ri olimpiai játékokon, s mivel ez mindig is egyet jelentett a diplomá­ciai elismeréssel és a politikai jóvá­hagyással,­ egyértelmű volt, hogy. to­­telt adták­ Frenenk Willem at Klerk­e elnök ígéreteinek, miszerint a lehető legrövidebb időn belül megalkotják az új, demokratikus alkotmányt, a Codesát, és megrendezik az első szabad általános választást. A reformelnök, ahogy de Klerket máris nevezik, alig több mint két és fél év alatt jutott el ezekig az engedmé­nyekig, s a huszonhét évi raboskodás után szabadult Nelson Mandelában lé­nyegében jó partnert talált a terveihez. A legnagyobb afrikai tömörülést ve­zető politikus előtt is az lebegett, hogy országában meg kell szűnnie az apart­heidnek, s a feketéknek emberibb sor­sot kell teremteni. Börtönbe kerülése előtt, de az elmúlt évtizedekben is úgy tűnt, ezt csak fegyverrel érhetik el, ám Pretoria Gorbacsovja”, akinek de Klerket tekintik, mást ajánlott föl: a vér nélküli megoldást. Ezért hirdetett amnesztiát, szüntetett meg egy sor megkülönböztető intézkedést, kezdett tizenkilenc párti tárgyalásokat, s en­nek érdekében, vagyis saját terveinek a jóváhagyására szavaztatta meg a fe­héreket A tőlük kapott igen megerősí­tette elhatározásában, amelyet min­denfelől ösztönöztek. Szép üzeneteket kapott Washingtonból, Londonból, Moszkvából, az Európai Közösségtől és a Commonwealth központból. Fekete párharc Ezt az ünnepi hangulatot törte meg, s késztette de Klerket is gyors hazatérésre az éppen az olimpiai elő­készítést is érintő spanyolországi út­járól a rossz hír a belpolitikai válság­ról, amelyet az idézett esztelen és ke­gyetlen öldöklés váltott ki. Szemta­núk szerint három hete a Nemzeti Kongresszussal rivalizáló zulu törzs­béliek - állítólag rendőrautókon - betörtek az ANC-szimpatizáns boi­patongi gettóba, s negyvenkét em­bert lemészároltak, válogatás nélkül, nőket és csecsemőket is. A rettegés éjszakája mementó lett Dél-Afriká­­ban, mint ahogy azzá vált az 1960-as sharpeville-i és az 1976-os sowetói vérfürdő is. A dráma ellentmondása, s ez de Klerk nagy dilemmája is, hogy feketék támadtak feketékre, ami nem akadályozza meg Mandela híveit, hogy ezért is a fehéreket okol­ják. A szemükre vetik, hogy a fegy­vereseik nem lépnek föl kellő eréllyel az ártatlanok védelmében, sőt olyan adatok is előkerültek - ta­valy nyáron egy lap meg is írta -, hogy a rendőrök együttműködnek a zulukkal az ANC-tagokkal szemben. Frederick de Klerk szigorú vizsgála­tot ígért, s ennek érdekében segítsé­gül hívta a semleges és nemzeteken felül álló Goldstone Bizottságot. Az ő nagy csapdája viszont, hogy most azért bírálják, amit jó szándékkal ha­tározott el: ne vádolhassák meg túl­zott szigorúsággal, rendőri parancs­uralommal, amit eddig mindig is sé­relmeztek a szétes bőrűek. Megjósolni mindenesetre egye­lőre nehéz lenne, hogy de Klerk mi­ként mászik ki az újabb hullám­völgyből, amelybe az események kényszerítették. Hiszen Nelson Man­dela első reagálásával megszakította a tárgyalásokat, s ezzel lehanyatlot­tak az esélyek, hogy egy hónapon be­lül alkotmányuk lesz, s kora ősszel urnákhoz szólíthatják a polgárokat. A feketék ehelyett forró nyarat ígér­nek júliusban, augusztusban de­monstárciókat, bojkottot és általános sztrájkot. A baloldaliak, akik mögött ott áll a legnagyobb szakszervezet és a dél-afrikai kommunista párt is,prá­gai típusú átmenetet szeretnének, vagyis hogy az utca „alkossa meg” az új törvényeket A tömegmegmoz­dulások azonban e lázongó közegben egyet jelentenek az erőszakkal is, s előre látható, hogy elkerülhetetlenek lennének az újabb gyilkosságok, am­elyek"áztítani"ismétt bosszút kíván­nának. Mindez kikövezné az utat a elkerülni mint Man­dela. A fekete politikus ezért váltott óvatosabb hangnemre az elmúlt na­pokban, s fogalmazta meg tizennégy pontban az eddigi tárgyalások lénye­gét A fehér kisebbség képviseleté­ben de Klerk a legfontosabb elemek­ben egyetért, de például az amnesztia óta bebörtönzöttek szabadon bocsá­tását már problematikusnak érzi. Közös csónak Többen nem tartják kizártnak, hogy az átmenetet ellenző szélsősé­ges fehérek fogtak össze de Klerk és Mandela ellenében a mérsékelt zulu főnökkel, Bhutelezivel, aki amúgy is féltékenyen szemléli nagy riválisá­nak politikai sikerét. A két meghatá­rozó törzs viszálya régi, s várható volt, hogy a hatalomváltás pillanatá­ban a kisebbséggel mindig szimpati­záló Bhutelezi nem hagyja magát háttérbe szorítani. A boipatongi mé­szárlás így egyaránt szolgálhatta de Klerk helyzetének a meggyöngítését és Mandela népszerűségének a csökkentését. Egészében azonban a káoszt fokozta, ami viszont egész Dél-Afrikának árt. Hiszen a zavaros belső állapotok riasztóan hatnak a külföldi beruházókra, akik mint mindig, ebben az esetben is bizton­ságos helyre igyekeznek vinni a pénzüket A súlyos gazdasági bajok viszont már önmagukban is fokoz­zák az elégedetlenséget, különösen, hogy a nagy konszernek sorra cső­döt jelentenek, s a bányák, gépgyá­rak és építőipari vállalatok előrelát­hatóan ismét húszezer dolgozót kénytelenek elbocsátani. Ezzel to­vább növekszik a fekete munkanél­küliség, amely már most is ötven­százalékos. A kilátástalan jövő leginkább a fiatalokat fenyegeti, tehát éppen a legkönnyebben aktivizálható réte­get amely felforgatásra is kapható. Frederick Willem de Klerk, aki megfigyelők szerint politikai pálya­futásának legnehezebb napjait éli át, éppen ezért - vagyis a polgárháború elkerüléséért - intette a feketéket és a fehér ellenzőit egyaránt úgy, így csónakban evezünk, s ha süllyedünk, mindannyian alámerülünk". Zsigovits Edit

Next