Magyar Nemzet, 1992. július (55. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-29 / 178. szám

Elégedetlenkednek az izraeli telepesek Rabin nem enged JERUZSÁLEM - Változatlanul nem törődnek bele a Likud-koalíció idején, az ellenőrzött területeken le­telepített zsidó lakosok abba, hogy a Rabin miniszterelnök vezette új kor­mány az ország belső területeit kí­vánja előnyben részesíteni. S ennek első lépéseként máris leállíttatta az egyes zsidó települések között az el­múlt évben megkezdett útépítéseket éppúgy, mint a korábbi gyors ütemű lakásépítéseket. A telepesek fenye­getőznek, s erre reagálva kedden a rendőrminiszter, az e területek biz­tonságáért felelős katonai vezetőkkel együtt nyilatkozatot tett közzé, mi­szerint amíg megmarad e tiltakozó mozgalom a békés tüntetés keretein belül, addig nem avatkoznak be, de bármilyen törvénytelen akciót kezde­ményeznének, számíthatnak a ható­ságok szigorú válaszára. Rabin pe­dig, ugyancsak kedden, ismételten fi­gyelmeztette, illetve emlékeztette az elégedetlenkedőket, hogy pártja programjában előre megfogalmazta ezeket a változásokat a területi politi­kában, az ország többsége ezt sza­vazta meg, s ezt e kisebbségnek vég­re tudomásul kellene vennie. Min­denesetre bizonyosra vehető, hogy ez a szópárbaj nem készteti elcsendesü­lésre a területek zsidó lakosságát, s ez még sok kellemetlenséget okoz majd az új izraeli vezetésnk. De az intifáda sem szünetel az új kormány életbe léptetése óta. Sőt, az utóbbi napokban egyre-másra hoz­zák nyilvánosságra az autógyújtoga­tások megszaporodásáról, a pokolgé­pes merényletkísérletekről szóló hí­reket. A múlt szombaton, jeruzsále­­mi parkolókban, fényes nappal nyolc gépkocsit gyújtottak föl egyelőre is­meretlen tettesek, kedden egy palesz­tin városi kertész sebesült meg egy jeruzsálemi parkban elrejtett pokol­gép felrobbanásakor, Saron, Likud párti képviselő, volt építésügyi mi­niszter lakóháza előtt pedig késes arabot tartóztatott föl a járőr, és ugyancsak kedden, több izraeli gép­kocsira dobtak benzines palackot. Izraelben tehát - a változó politi­ka ellenére - forradalmi változás még nem következett be a hétközna­pokban. Az őszre tervezett palesztin választások előrejelzései több kör­zetben is a Hammasz győzelmét ígé­rik. Ezt pedig, e szervezet szélsősé­ges megnyilvánulásai miatt - amely a Hammasz terroristák aktív, fegyve­res intifáda tevékenységét is jelenti - egy csöppet sem szemlélik szimpáti­ával izraeli körökben. Mindenesetre a politikai vezetés végérvényesen úgy határozott, hogy­­ Róma helyett, amely lemondta a so­ron következő kétoldalú közel-keleti béketárgyalások helyszínének válla­lását - ezúttal még egyszer elfogadja Washingtont. Bár - s ezt ismételten hangsúlyozta az új távközlési minisz­ter is - Izrael szerené, ha a jövőben ezeket a megbeszéléseket a körzet ér­dekelt országainak küldöttségei a Földközi-tenger térségébe helyeznék át. Rabin kormányfő várhatóan au­gusztus 10-én és 11-én vendége Amerikában Bush elnöknek, s talál­kozásuk fő témája az Izraelnek nyúj­tandó amerikai bankgarancia lesz. E találkozót és a békekonferenciát Izra­el nem kívánja összekapcsolni. Ezért, noha a palesztinok ragaszkodnak a washingtoni kétoldalú tárgyalások augusztus 10-i időpontjához, Izrael egy augusztus végi dátumban szeret­ne egyezségre jutni. Beck Anna Mihály király ismét hazalátogat? BUKAREST­­ Amióta elhangzott a román liberálisok részéről, hogy Mihály királyt fogják javasolni elnök­jelöltnek Ion Iliescu ellenében, azóta a politikai küzdelem, a parlamenti vá­lasztások tétje mintha teljesen háttérbe szorult volna a romániai választópol­gár tudatában. S bár a liberális küldött­ség (igaz, nem a legfelső, pártelnöki szinten) megjárta Svájcot, többórás ki­hallgatáson győzködte a román uralko­dót, de semmilyen kézzelfogható választ nem kapott. Utánuk egy nappal Corneliu Coposu, a román Demokrati­kus Konvenció elnöke, a Nemzeti Ke­resztény­demokrata Parasztpárt elnöke beszélgetett 6 órán át Mihály királlyal; beszámolója szerint az uralkodó nyíl­tan megmondta, hogy nem avatkozik be a politikai játékokba, s csak mint ki­rály hajlandó elfogadni a romániai po­litikai erők felszólítását Igaz, hogy nyitr állásfoglalásra még nem került sor, de Coposu úr szerint a király ha­marosan fontos felhívással fordul a ro­mán néphez, amelyben világosan kifej­ti álláspontját Ugyancsak a keddi ro­mán sajtóban látott napvilágot az a hír, hogy Mihály király látogatásra készül Romániába, előreláthatólag augusztus közepén, Brancoveanu uralkodó szent­té avatási ünnepségei alkalmával. Lá­togatása során fölkeresné Bukarestet Brassót Temesvárt és Nagyszebent Radu Campeanu, a Nemzeti Libe­rális Párt vezére, aki a „zseniális” kirá­lyi elnökjelölt-javaslat értelmi szerző­je, a héten, megismételve pártemberei zarándoklását maga is bekopogtat a versoix-i lakosztály ajtaján. Cseke Gábor A KÜLPOLITIKAI HELYZET ------------f---------|---------r —-ί.-------— ■ A VOLT JUGOSZLÁVIA TERÜLETÉN KÍVÜLRE a legtöbb menekült Németországba érkezett, mintegy 200 ezren. Hazánk a második legnagyobb befogadó ország a ma­ga 50 ezer menekültjével, derült ki azon a brüsszeli saj­tóértekezleten, amelyet a szerdán Genfben kezdődő, miniszteri szintű menekültügyi konferencia előtt tartottak. Ezen elhangzott az is, hogy az ENSZ Menekültügyi Fő­biztossága az elmúlt napokban felmérést végzett Jugo­szlávia térségében és a szomszédos országokban, s en­nek alapján dolgozzák ki, milyen összegű segítséget kel­lene nyújtani a befogadó országok számára. A genfi konferencia egyik fő célja pedig éppen az anyagi fede­zet biztosításának az előmozdítása lenne. A főbiztosság összesítése szerint egyébként az elmúlt egy év alatt több mint 2,2 millió ember menekült el a délszláv térségben otthonából, főleg Bosznia-Hercegovinából és Horvátor­szágból. Az­­összesített adatok alapján mintegy­ 1,81 millióan továbbra is az egykori Jugoszlávia területén tar­tózkodnak, míg külföldön 41­0 ezrek­ találtak ideiglenes vagy végleges menedéket. S miközben a hírügynöksé­gek is arra emlékeztetnek, hogy a kis lélekszámú orszá­gok eddig lényegesen több menekültet fogadtak be, mint például Franciaország vagy Anglia, addig a genfi egyeztetést megelőzően diplomaták attól tartanak, hogy a tanácskozásra árnyékot vet az európai orszá­gok között fennálló és növekvő nézeteltérés a menekült­áradat kezelésének kérdéseiben. Ez érezhetővé vált ak­kor, amikor a hét végén a német politikusok és a sajtó érzéketlenséggel vádolták meg az EK-partnereket. Egyes német politikusok egyenesen „kérges szívűnek" nevezték a franciákat, a spanyolokat, a belgákat és a briteket. Klestil orsztrák államfő alighanem valamennyi európai ország dilemmáját fogalmazta meg, kifejtvén: „Egyfelől kötelességünknek érezzük, hogy segítsünk a háború sújtotta embereken. Ugyanakkor semmiképpen sem téveszthetjük szem elől országunk stabilitását." ■ LONDONBAN UGYAN FOLYTATÓDIK a három bosz­niai, egymással harcoló nemzetiség egyeztetési kísérle­te, ám ugyanakkor Szarajevóban sem szünetel a tűz­­párbaj. A konferencián részt vevő bosnyák küldött pe­dig megerősítette, hogy a hadműveletek befejeztéig nem hajlandó még az EK-közvetítő által előterjesztett politikai javaslatcsomagról sem tárgyalni. A BBC hírmű­sora már meg is előlegezte a londoni értekezlet kudar­cát, amennyiben a bosnyák fél nem enged az álláspont­jából, márpedig Silajdzic külügyminiszter kijelentette: nem tud érdemben egyezkedni, miközben „fegyvert fognak rá". A londoni sajtó egyébként rámutat arra: a brit kabinet tartózkodó magatartását „megfontolt prag­matizmusként" kívánja elfogadtatni, ám a helyzet rom­lásával a kormány álláspontja egyre inkább akarat­­gyengeségnek és értékelési hibának tűnik. S közben el­vész egy ritka alkalom annak bizonyítására, hogy Nagy-Britannia továbbra is diplomáciai és katonai ha­talom. Ám nehezen cáfolható az az érv, hogy egy eset­leges katonai beavatkozás a Balkánon több brit katona halálával járna, mint a falklandi, az észak-írországi és az öbölbeli konfliktusok együttvéve. London éppen ezért lép fel oly eréllyel a fegyveres megoldás ellen. A The Daily Telegraph pedig azt is megpendíti, hogy a brit közvéleménynek az okozza a legfőbb gondot: eb­ben a háborúban nem lehet egyértelműen kijelölni a „jót" és a „rosszat". A bosnyák kormánycsapatoknak is meg kell érteniük, hogy nem provokálhatják az ellensé­get büntetlenül. L. G. J. A sérelmek tolmácsolása Hargita és Kovászna küldöttei a román kormányfőnél Bukarestből jelenti az MTI. The­odor Stolojan román miniszterelnök valamint Dom Viorel Ursu és Mir­­cea Vaida helyi közigazgatási ügyek­ben illetékes államtitkárok kedden délután fogadták az RMDSZ és a De­mokratikus Konvenció Hargita és Kovászna megyei szervezeteinek képviselőit A küldöttség ismertette a két me­gye lakosságának a magyar nemzeti­ségű prefektusok leváltásával kap­csolatos sérelmeit a kormány eljárá­sával szembeni fenntartásaikat. A ta­lálkozóról a késő délutáni órákban röviden beszámoló rádióhír szerint a megbeszélésen elhangzottakat szer­dán a kormány ülése elé terjesztik. A SKÁLA TRADE Rt. azonnali belépéssel raktárház- vezetőt keres a Vegyesiparcikk nagykereskedelmi raktárába. Felvételi feltétel:­­minimálisan középfokú kereskedelmi végzettség/érettségi/­­ szakmai gyakorlat vegyesiparcikk szakmában, felsőfokú raktárgazdálkodási képesítés előnyt jelent. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés: Varga Sándor főosztályvezetőnél részletes önéletrajzzal. Telefon: 114-2404 •*0* 2406 Meghívó Meciarnak Prágából jelenti az MTI­­­ Ma­gyarországi látogatásra hívta meg Vladimír Meciar szlovák kormányfőt Katona Tamás, a miniszterelnöki hi­vatal politikai államtitkára, aki ked­den tett látogatást Pozsonyban. Meg­állapodott Meciarral abban, hogy for­ródrótot építenek ki a két miniszterel­nöki hivatal között. Katona az MTI tu­dósítójának elmondta: a meghívás át­adásán túl az volt a célja, hogy bizto­sítsa Meciart a Szlovákiával való ma­ximális magyar együttműködési kész­ségről. A magyar politikus hangsú­lyozta a rossz beidegződésektől, elő­ítéletektől való megszabadulás szük­ségességét, és úgy vélekedett, most jó alkalom kínálkozik a szlovák-magyar kapcsolatok megújítására. Egyes szlo­vákiai magyar politikai mozgalmak közelmúltban hangoztatott autonó­miaköveteléseivel kapcsolatban Kato­na Tamás elmondta: „Megállapod­tunk abban, hogy iparkodunk tiszte­letben tartani egymás érzékenységét. Ha vannak olyan szavak, melyek nem a valóságos jelentésüknek megfelelő­en szerepelnek a köztudatban, hanem valamilyen más mögöttes tartomá­nyuk van, akkor más szavakat kell ta­lálni.” Így szerinte az autonómia szó helyett olyan kifejezést lehet használ­ni, amely benne van a szlovák alkot­mánytervezetben - például az önigaz­gatás, önrendelkezés kifejezést. A ma­gyar politikai államtitkár indítványoz­ta a szlovák minisztertelnöknek, hogy határozzák meg a „kölcsönösen nyi­tott kaszárnyák” övezetét Ez azzal összefüggésben merült fel, hogy Me­ciar a közelmúltban - szlovák sajtóje­lentések szerint - túlzott mértékű ka­tonai gyakorlatozással vádolta Ma­gyarországot. Katona Tamás az ΜΤΊ- nek adott tájékoztatásában nem tartot­ta kizártnak, hogy kölcsönösen elfo­gadható megoldást lehet találni a bő­si erőmű ügyében. Utalt arra, hogy „bizonyos nemzetközi ajánlatok ér­vényben vannak.” Ezzel az Európai Közösség szakértőinek lehetséges közreműködésére utalt, amire viszont csak akkor van esély, ha egyik fél sem állítja kész helyzet elé a független szakvélemény készítőit. Elutazott hazánkból a mexikói elnök Hivatalos magyarországi látoga­tását befejezve kedden, a kora haj­nali órákban elutazott Budapestről­­Carlos Salinas de Gortari, a Mexi­kói Egyesült Államok elnöke. Ma­­­gyarországi tartózkodása során esz­mecserét folytatott Göncz Árpád (köztársasági elnökkel és Antall Jó­­zsef kormányfővel, találkozott a magyar gazdasági élet képviselői­vel. A látogatást mindkét részről úgy értékelték: jelentős ösztönzést adott a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztéséhez, és élénkítő hatással lesz Magyarország, illetve Mexikó je­lenleg viszonylag szerény gazdasági kapcsolataira. Ezt a célt szolgálja a látogatás idején aláírt műszaki-tu­dományos és idegenforgalmi meg­állapodás is. (Információ az 5. oldalon) Bagdad Helyükön az ENSZ-megfigyelők (AP) Háromhetes várakozás után az iraki fegyverkezést felügyelő ENSZ-megfigyelők kedden meg­kezdhették a bagdadi mezőgazdasági minisztérium épületének átvizsgálá­sát - jelentette egy meg nem nevezett ENSZ-tisztségviselőre hivatkozva az AP hírügynökség. A diplomata szerint a csoport két amerikai tagja, a korábbi megegye­zésnek megfelelően, az épületen kí­vül maradt. Szükség esetén viszont társaik kivihetik hozzájuk az átvizs­gálandó dokumentumokat. A hivata­los iraki hírügynökség jelentése sze­rint Tárik Aziz iraki miniszterelnök­helyettes a helyi televíziónak adott nyilatkozatában fenyegetően kom­mentálta az ENSZ-megfigyelők munkáját: mint mondta, komoly kö­vetkezményekkel járhat, ha a csoport tagjai „provokatív” vagy „inzultáló” módon járnának el. A politikus kije­lentette: országa vezetőit és népét nem rázták meg a fenyegetések, „melyeknek fele vagy negyede még egy nagyhatalmat is megrendített volna”. f (­2 Magyar Nemzet Nemzetközi élet SZERDA, 1992. július 29. Egy fő­parancsnok „Bizalmi szavazás” (Tudósítónktól) WASHINGTON - .fogják be a szájukat!” - kiáltotta, türelmét veszt­ve a beszédét megzavaró csoportnak Bush elnök. Csak nem gondolják, hogy a főparancsnok, a világháborús veterán nem tekinti szívügyének a ké­rést - fejtegette haragosan az indokí­nai háborúban eltűntek háborgó csa­ládtagjainak a Fehér Ház lakója. A tudósítók még azt is meghallották, hogy a szónoklatát percekre félbesza­kító elnök az emelvényen a szerve­zőkkel vitatkozva ingerülten nekisze­gezte a kérdést a fő vendéglátónak: „Hazugnak tart?” Utóbb a sajtóvissz­hang megoszlott. Sokan nem értették, egyáltalán miért kereste fel az amúgy is politikai bajban lévő Bush ezt az évek óta és közismerten „ellen­séges” közeget, a még mindig élőnek hitt fiúk, férjek után makacsul nyo­mozó, és a hivatalnak hinni nem aka­ró családtagok szervezetét, ha csak az e körben oly népszerű - és a kor­mányt szintén eltussolással vádoló - Perot „ellensúlyozására” nem. Cini­­kusabb megfigyelők viszont úgy okoskodtak, a szokatlan összezördü­lés államfő és a tagadhatatlanul tiszte­letlen hallgatóság között biztosította a Fehér Háznak a kívánt tévétálalást. Benne az utalással a háborút próbált, háborút irányító­­ főparancsnokra. A kipróbált ember Három napra rá, hétfői kam­pánybeszédében Bush­ már nyíltan megindította a főparancsnoki offen­­zívát, a közvélemény-kutatásokon vészesen előretört demokrata Clinton ellen. Változásra természe­tesen szükség van, ha a világot meg­változtattuk, most Amerikában is megtesszük, ámde van e szóban egy csavarintás is: a bizalom - fejtegette a hivatalban ülő elnök, s stílszerűen nem bízta a véletlenre, hogy szavát jól értsék. A Fehér Házban gyakran csöng éjszaka a telefon, hol egy­ puccs ügyében kell intézkedni, hol egy Szaddamhoz hasonló féktelent megfékezni. S az amerikai népnek tudnia kell, hogy a telefont felvevő ember tapasztalt, kipróbált, bátran megteszi, amit tennie kell - mutatott önmagára az elnök, ki is mondva, hogy „azt hiszem, én bebizonyítot­tam, ilyen ember vagyok.” Clinton nevét, persze, ki sem ejtette, megtet­ték azt kortesei. A michigani repub­likánus kormányzó a demokrata el­nökjelöltet „tapasztalatlan és kipró­­bálatlan” politikusként emlegette, wisconsini kollégája meg úgy okos­kodott, mégsem bízhatók az ország ügyei „valakire, aki sohasem hagyta el a Délt”. S kontrázott nekik - az „éppen csak megmenekült”­­ Quayle alelnök, ki az elmúlt évek világváltozásait Reagan és Bush ér­demének minősítette. Külpolitikai offenzíva S a főparancsnok szóvivője, Fitz­­water bátran csatába is szállt: „fele­lőtlennek” nevezte Clinton vasárna­pi nyilatkozatát, amelyben a demok­rata jelölt erélyesebb fellépést sür­getett Milosevics és a boszniai szerb állások ellen. Számítani lehetett, hogyne, a Fe­hér Ház „külpolitikai offenzívájá­­ra". A bennülő mindig igyekszik ké­telyeket támasztani a kormányzásra törővel kapcsolatban. Főleg, ha baj­ban van, mint Bush vitathatatlanul: a hozzá húzó központi bankelnök múlt heti kongresszusi meghallgatásából is kiderült, hogy a várva várt fellen­dülés „túl késő" lesz az elnöknek. A maga konvenciósikerére építő, és a neki kedvező közvéleménykutatási eredményektől elbizakodni tudato­san nem akaró Clinton pedig alapo­san kihasználja azt, ami már a Perot­­üstökösnek is fő oka volt: a Bushsal szembeni elégedetlenséget. Szorult helyzetében mi egyebet tehetne a lát­hatóan mind jobban aggódó republi­kánus tábor, mint megingatni a bi­zalmat a jövevényben. S ehhez nem elegendő a már javában próbált Clin­­ton-ócsárlás: „apró állam kudarcot vallott kormányzója”. Egyfelől az arkansasit a többi 49 kormányzó­ „megszavazta” a közülük legjobb­nak. Másfelől Clinton kapásból vág­ja vissza: „Engem mindenért felelős­nek tartanak, ami Arkansasban tör­tént, ő meg semmiért sem felelős, ami Amerikában van.” S mivel a la­kosságnak éppen ez utóbbi okból lett elege a Bush-kormányzásból, s mert hiába szeretné az elnök, ha a gazda­sági helyzetet úgy látnák, ahogyan ő­t szemléli, bizakodva,­­ menekülni e politikai kutyaszorítóból csak előre lehet. A vetélytárs támadásával, lejá­ratásával, a demokraták vezetésével szembeni hazai és külföldi bizalmat­lanság felszításával. S noha a válasz­tási év tanúsága szerint az amerikai­akat a hazai gondok foglalkoztatják, a Fehér Háznak muszáj előtérbe tol­ni a külpolitikát, Clinton Achilles­­sarkát célozva. Baker biztosra jósolt „beköltözé­ssé” a Fehér Házba gyanú szerint még inkább össze fogja keverni a kül- és belpolitikát, amit - figyelmeztetnek máris sokan - főként az előbbi fog megsínyleni. S nemcsak azért, mert a külügyminiszter „aknátlanítani” igyekszik majd a terepet: tűzszünetet egyengetve az izraeli különbiztosíték ügyében, november utánra tolva a kí­nos „Irak-gate” ügyet, tehát Szaddam felpumpálását egészen Kuvait leroha­­násáig, s - mint Fitzwater szavaiból kitűnik - a legkevésbé sem kapkodva el a boszniai beavatkozást, emlékez­ve a tíz évvel ezelőtti bejrúti amerikai beavatkozás áldozataira A vesztes diktál? Bagdad sakkban tartása szintén a haditerv része, bár a Bush-Baker pá­ros itt is aknamezőn lépked. Hiszen miközben a főparancsnok Szaddam „meghunyászkodását” hirdeti, nem­csak a bagdadi diktátor és emberei ünnepük a maguk diadalát, hanem sok amerikai elemző is hajlik az ő ja­vukra ítélni a „meccs” kimenetelét, mióta diktálja a háború vesztese a feltételeket (mint az ellenőrcsapat összetételét)? - kérdi még a vadul Clinton-ellenes ultrakonzervatív The Washinton Times is. „Vasárnaptól” - felel a vezércikk, s más konzervatív szemleírók is több fantáziát fedeznek fel Clinton alelnökjelöltjének, Gore­­nak az iraki ellenállás támogatását sürgető szavaiban, mint pusztán pár katonai odacsapásban. A boszniai va­lóság pedig kezdi kínosan zavarni a véleményformálókat. S hát nem biztos, hogy akár Ba­kerrel az alparancsnoki hídon is Clinton bekergethető (mint négy éve Dukas is) a „megbízhatatlanság” holt öblébe. Hiszen a Bush-hajóról nem volt tanácsos lehajítani az alel­­nököt, mert csak még jobban emlé­keztette volna az embereket az elnö­ki ajkakról leolvasható adóígéret megszegésére. S hát 1980-ban Car­­terre bumerángként ütött vissza a „veszélyes, kipróbálásán” Reagan­­nel szembeni bizalmi szavazás. Kockázatos taktika rájátszani a „ki­sebbik, ismert rossztól” való féle­lemre. De ha nincs jobb? Avar János

Next