Magyar Nemzet, 1992. augusztus (55. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
6 Magyar Nemzet Az ország helyzete SZOMBAT, 1992. augusztus 1. Rosszul indult a szezon. Nem jönnek a keletnémetek és a különböző nyugatiak sem árasztják el valutájukkal üdülőinket. Kevesebb a pénzük otthon, több a szúnyog a magyar vizek partján. Van azonban más baj is. A nyugati vendég, hacsak nem bangkokinációkat vagy afrikai szafari élményt keres, úgy választja útitervét, hogy a legkevesebb pénzért a lehető legjobbat kapja: jó utat, szép helyet, jó szobát és ellátást, kellemes kiszolgálást Nyaralóink azonban elproletarizálódtak. Nem a szó szociológiai, hanem civilizációs értelmében. Bűzben, piszokban, nyomorúságos szolgáltatások közepette nem szívesen nyaralnak az emberek. A másik baj az egyéni mentalitásokban rejlik. Az a műtartás vagy vendéglős, aki évről-évre felsrófolja az árakat és csökkenti a szolgáltatás minőségét, legfeljebb egyszer nyer az üzleten. A becsapott és csalódott vendég rovására. Aki jövőre nem jön és eltanácsolja az ismerőseit. He repülőn jön, a becsapódottság érzése a taxival kezdődik, ahol szabályosan meglopják. A repülőtér újabban kisbuszt szolgáltat, amely 500 forintért szállodához, házhoz szállítja a turistát. Kitűnő kezdeményezés, de nem elegendő. A turistát egyébként a taxishiénák rohanják meg, szemtelenül, erőszakosan. A világ legtöbb nagyvárosában egységes a taxitarifa. Min múlik, hogy két év nem volt elég a budapesti perzsa vásár rendszabályozására? Folytatódik a vendéglőben, láttan a múlt legendája lesz, hogy Magyarországon jól lehet enni Igen, az ismeretlen kis vendéglőkben még gyakran sikerül. De a neves éttermek legtöbbje hangzatos ételneveken és egy év alatt megduplázott áron szolgál fel mócsingos húst egyforma zsíros-paprikás szószban, vastagon berántott főzelékkel és zsírjában ázott krumplival. S hogy mi van a címke mögött a borosüvegben, annak csak az isten a megmondhatója. Valahol már megírták az utolsó megjegyzést: expóra készülünk, de a várost járó idegen (vagy hazai) kétségbeesve kereshet, ha mindenáron muszáj, egy tisztes vécét és kézmosót. Itt-ott áll, igaz, egy pár szánalmas automata veterát... Avagy tartsa vissza! Nem mintha Párizsban jobb lenne... de ez mégsem idegenforgalmi civilizáció. Drága lesz az ébredés. M.M. Egy új iránytű• Készül az Országos szálláshely-katalógus Az elmúlt évek kínálatához képest látványosan megnövekedett egy olcsóbb szállodák, panziók, turistaszállások, valamint a kempingek és nyaralóházak száma. Az útnak indulók zöme találomra a helyszínen választ. A legtöbben nem jutnak reklámlehetőségekhez vagy csak nehéz pénzekért tehetik ezt. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal irányítása alatt a Tourinform új megoldást keres arra hogy országos szinten összegyűjtse, s ingyen (!) feldolgozza és közzétegye a szálláshelyek adatait, „naprakészen” az érdeklődők rendelkezésére bocsássa. - Hogyan lehet bekerülni ebbe a kiadványba és milyen körben kerül majd terjesztésre? - kérdeztük Padányi Ágnest, a Tourinform vezetőjét - Mindazok a magánosok, közületek, akiknek legalább hatszobás szállásférőhelyük, hatvan kempingférőhelyes, hivatalos működési engedéllyel rendelkező létesítményük van, a pontos adataik közlésével (melyekhez a kérdőív a Tourinformtól igényelhető: Budapest 1364, Pf. 185. Telefon: 118-9059 vagy 117-9056) augusztus 15-ig jelentkezhetnek. Az ingyenes propagandalehetőség és a garantált terjesztés érdekében, cserében, mindössze egy kérésünk van: a határidő betartása. A hotel-panzió-turistaszállás katalógus 300 ezer, a kemping-nyaralóház katalógus pedig 200 ezer példányban került ingyenesen terjesztésre. A kiadványok német-angol-francia szöveggel is készülnek és nemzetközi terjesztésük külföldi idegenforgalmi vásárokon, kiállításokon történik, így az útnak induló már jó előre kedvére való szálláshelyet találhat. (S.P.) Turistaként Magyarországon Megváltozott a magyar idegenforgalom szerkezete Megnyíltak a határok - lehetne utazni A „vasfüggöny" leomlása megnyitotta az európai turisztikát lezáró zsilipeket. Kardos Kázmérral, az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnökével arról beszélgettünk, hogy milyen mértékben rajzolták át ezek a folyamatok Magyarország idegenforgalmi térképét? - Az idegenforgalmi szezon lerövidült, ma már az igazi főszezonról csak mintegy héthetes időszakról beszélhetünk.A szervezett üdülésben részt vevők aránya az utóbbi időben tehát jelentős mértékben csökkent, s ezzel párhuzamosan nagymértékű visszaesés tapasztalható a volt szocialista országokból érkező vendégek számában is. Országunkat hagyományosan nagy számban keresik fel a Németországból érkező turisták. Jogos volt az aggodalom, hogy a németek nem a Balaton partját vagy a fővárost fogják felhasználni arra, hogy találkozhassanak a másik országrészben élő rokonaikkal? - Németország egyesítését követően nem következett be a forgalom visszaesése, helyesebben csupán egy évig tartott, s tavaly már közel 3,5 millió német turistát fogadtunk, ami a két Németországból valaha ide látogató legmagasabb vendégszámot is meghaladta. Néhány évvel ezelőtt született meg az a célkitűzés, hogy a németek mellett más nyugat-európai országok utazóközönségét is próbáljuk meg Magyarországra csábítani. Hogyan valósult meg ez az elképzelés? - Ezen a területen jelentős eredmények születtek az elmúlt évek során. Gondolok itt a görög, holland, olasz turisták egyre növekvő számára. A volumenét tekintve is meghatározó jelleggel bíró volt szocialista forgalom csökkenését évről évre kompenzálta a nyugateurópai vendégek emelkedő száma. Ennek köszönhetően folyamatos növekedést mutatott a Magyarországra látogató összes turisták száma. Ebben a sorban viszonylag szerénynek nevezhető a tavalyi 6,6 százalékos növekedési ütem, amely európai viszonylatban mégis kimagaslóan jónak mondható. - Milyen tendenciák vázolhatók fel a magyarországi turizmus jövőjére vonatkozóan? - Az idegenforgalomban érintett egyes területeken nagyon hiányoznak a volt szocialista országokból érkező turisták. A nyugateurópai turisták jelentős része nem csupán a fővárost és a Balatont keresi fel, hanem az ország más részeire is ellátogat. Természetesen olyan színvonalas fogadókapacitásokra is szükség van, amelyek képesek az újonnan jelentkező kereslet színvonalas kielégítésére. Ezzel elérkeztünk a minőségi turizmus fejlesztésének kérdéséhez. Mennyire váltak be idáig az ezzel kapcsolatos elképzelések? - Azt hiszem, még jó néhány évig ez lesz a zászlóra írva. Azt hiszem, hogy ezzel kapcsolatban a vállalkozói rétegnek a jövőben jelentős szerep fog jutni. Görögországban, Törökországban vagy Portugáliában például különböző preferenciákat nyújtottak az idegenforgalmi célú beruházásokra, szinte kivétel nélkül megjelent az állami finanszírozás is, tehát a befektetők az állam segítségével jutottak hozzá olyan fejlesztési összegekhez, amelyek a vállalkozók számára közvetlenül nem hozzáférhetőek. - Milyen mértékben befolyásolták a jugoszláviai események a magyar idegenforgalom alakulását? - Előzetesen kétféle hatással számoltunk. A negatív sajnos egyértelműen éreztette hatását, a kedvező hatás azonban nem olyan mértékben érvényesült, mint szerettük volna. A két ország közötti turistaforgalom jelentős mértékben visszaesett, másrészt sok helyen úgy ítélik meg Magyarországot, hogy szintén a válságövezetbe tartozik. - Milyen szerkezeti változások mentek végbe az idegenforgalomban a rendszerváltozás óta eltelt időszakban? - Mélyreható átalakulás történt, hiszen korábban körülbelül száz vállalat működött az idegenforgalom területén, ma már azonban számuk legalább négyezerre tehető. A teljes mértékben megváltozott vállalkozói struktúra nyilvánvalóan az irányításban is más eszközöket kíván meg.. Biztató jelenség, hogy a megyékben elindult az önkéntes, alulról építkező szerveződés, ami különösen olyan szempontból lehet nagy jelentőségű, hogy a földrajzilag összetartozó régiók együtt jelenhessenek meg az idegenforgalmi kínálatban - ami Magyarországon korábban nem volt bevett gyakorlat. Kovács L István Magyarországra érkező külföldiek az utazás jellege szerint (1992. január-június) Összesen Ebből turista ezer fő(%) ezer fő (%. Külöldi összesen: 12595 98,9 7497 94,7 Európa 12400 98,7 7318 98,1 Ázsia 58 98,4 53 109,0 Afrika 109,07 118,5 Amerika 118 122,7 109 134,0 Ausztrália és Óceánia 11 95,2 10 112,0 Idegenforgalmi bevételek és kiadások alakulása (1992. május-június) millió Ft-ban /millió $-ban Bevétel Kiadás Egyenleg MFt 23477,2 M$ 296,9 MFt 13 3523 M$ 169,3 MFt 10124,9 M$ 127,6 bázis(%) 93,0 86,0 86,0 80,0 Külföldi turisták az utazás célja szerint (1992. január-június) Hivatalos Idegenforgalmi Összesen ezer fő(%) ezer fő (%) ezer fő (%) Külföldi összesen 466 186 7340 93,6 7407 94,7 Európa 445 188 7162 93,0 7318 94 Ausztria 73,0 Belgium 140,0 EK 121,0 Franciaország 129,0 Görögország 193,0 Hollandia 148,0 Olaszoszág 132,0 Németország 100,0 Ázsia 7 134 52 110,0 53 109 Afrika 0,6 1937 122,07 119 Amerika 12 165 108 134,0 109 134 Ausztrália és Oc. 03 99 10 112,0 10 112 Magyar Nemzet SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Elnöke: PETHŐ TIBOR Tagjai: BÁCSKAI TAMÁS, FÖLDES PÉTER, JUHÁSZ GYULA, RUFFY PÉTER Főszerkesztő: KRASZNAI ZOLTÁN Főszerkesztőrhelyettesek: SZÉNYI GÁBOR, TÓBIÁS ÁRON Publicisztikai szerkesztő: TÓTH GÁBOR Vezető publicisták: KRISTÓF ATTILA, MARTIN JÓZSEF Vezető szerkesztő: BOGNÁR NÁNDOR Kiadja a Magyar Nemzet Kiadó Részvénytársaság Felelős kiadó: SEBESTYÉN TAMÁS elnök-igazgató Szerkesztési és kiadóhivatal: 1092 Budapest, Kinizsi u. 30-36. Telefon és fax: 2664252, 266-4253, 266-4256, 266-4257 2664141 Postacímünk: 1392 Pf. 276. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hirlapkézbesítő postahivatalnál, a hideg^»itaknál a posta hirlapüzleteibenés a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodán 19?° Ι“ΪΕ?» vagy postautalványon, volam átutalással a Postabank Rt. 219—98636, 021—02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat H-1389 Budapest, postafiók 149. Szedés: Magyar Nemzet Kiadó Rt. Nyomás: Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: Vida József igazgató HU ISSN 0133-185X HU ISSN 0237-3793 Akik között az idegen forog Ha a turista a magyar valósággal akar megismerkedni, leghelyesebb, ha nem a Parlamentet, a koronát, nem a pécsi dómot vagy az egri vár épületét nézi meg. Igaz, így van ez mindenütt a világon: minden országnak megvan a maga specialitása. Olaszországnak talán a pizzás fiú, aki az ujja hegyén pörgetve nyújtja ki a tészát, Ausztriában talán a kocsisok, akik díszes konflisaikon mutatják meg a várost, Finnországban talán a lapp rénszarvaspásztorok. Hiába... nekünk, magyaroknak is megvannak a saját jellegzetes figuráink. A csikós A visegrádi fellegvárnak mára nem a középkori építmény a legfőbb látványossága, hanem a Duna-kanyart elcsúfító szörnyűséges körgát. Persze erről csak mi magunk tudjuk, hogyan került oda, a külföldi vendég legfeljebb csodálkozik egy kicsit: ugyan ki lehetett az az őrült, aki az egyetlen magyar Duna-kanyarulatba gátat épít a fellegvár tövébe? Mert mást nem tudhat meg a monstrumról, mint ahogy arról sem, vajon miért romos minden magyar vár, s arról sem lesz fogalma, milyen kalandok történtek itt a magyar koronával, hogyan lopták és őrizgették az ékszert. Visegrádnak elég, ha a turista leperget negyven forintot a belépőért, utána tovább engedi. Így volt ez eddig, és nagyjából így van ma is, annyi különbséggel, hogy megjelent egy középkori harcos a várban, nevezzük talán Árpád-kori csikósnak, s előtte a felirat mindenféle középkori fegyver kipróbálására biztatja a turistát: feszítse ki az íjat, ha tudja, suhogtassa meg a buzogányt, hadd érezze feszül-e akkora erő az izmaiban, mint az ősökében. A dolog tetszetős, s míg a csikós gyerekeket lovagolta, az idősebbek a középkori sisakrostélyt próbálgatják. Gondolván, majd megfizetik a próba árát, ha a ló is megpihenhet. Végre történik valami, amit videóra lehet venni. Történik. - Hőőőteee! - kiáltja a csikós. S a kamera már fordul is felé: micsoda magyaros motívum, így csak puszták népe tud a lóval bánni! Ekkor a turisták, a vendégek rájönnek: nem a lónak szól az öblös hang, hanem nekik. Nincs szükség további kommunikációra, a német, az osztrák, az olasz nem könyörög, hogy fizethessen. Továbbállnak. Nézni a csupasz romokat meg az elcsúfított Dunát. Az autóversenyzők (egy nyugati útikönyv stílusában) A legmaradandóbb, lélegzetelállító élményt azonban változatlanul az országutak jelentik Magyarországon. Európai értelemben vett autópályáik nincsenek, az a néhány sztrádakísérlet, amivel rendelkeznek, viszont ingyen használható. Csak az avatatlanok számára tűnnek veszélyesnek a magyar vezetők. Legtöbbjük igen ügyes, és főként rendkívül büszke reflexeire. Csak egy tanácsot fogadjanak meg: ne próbálják meg utánozni rögtönzéseiket, ezzel csak kiengednék a versengés szellemét a palackból, ami hihetetlen kockázatokat produkálna. Legendákat mesélnek például a törékeny, de lendületesen gyors Trabantokról, amelyekkel autópályán a leggyorsabb sávban közlekednek. Semmilyen más autó nem tűri úgy nemzetük stílusát, mint a 10-15 éves Zsigulik, amiket eredetileg a szibériai tajgák meghódítására használtak az oroszok. A magyarok hihetetlen ügyességgel produkálnak forgalmi dugókat, amelyekkel a halálra ijesztett külföldiek csodálatát vívhatják ki. De hiába: a kalandozó magyarok legfőbb tulajdonsága a vakmerőség volt, s könnyen beláthatják, ez máig sem veszett ki belőlük, hiszen gépjármű-biztosítás Magyarországon gyakorlatilag nem létezik. S mégis, a magyarok rettenthetetlensége nem ismer határokat. Munkácsy komor fenségű képeitől vagy a szerintük méltatlanul mellőzött Berzsenyi borongásaitól egészen napjaink grandiózus filmművészeti fantáziájú Jancsójáig vagy Szabó Istvánjáig a nemzet legfőbb gondja mindig a stílus volt. A bodegás A magyar építészet csúcsteljesítményei, legjellegzetesebb alkotásai mindenütt megtalálhatók. A külföldi számára Ausztria és Magyarország között a legészrevehetőbb különbséget a pavilonok megjelenése jelenti. Amíg hazájukban csak hírlapot árusítanak bádogbódéból, addig Magyarországon minden létező árucikk megtalálható ezekben. A banánosbodega a kezdő vállalkozóké, a kenyeres bodega általában lakókocsival összeépíthető. A virágosbodega árairól ismerszik meg: a legelegánsabb belvárosi üzlet is olcsóbban kínálja portékáját. A lángosos és a sült kolbászos bodega balatoni specialitás, de megtalálható minden közkedvelt vízparton. A külföldi számára a legmeglepőbb talán az lehet, hogy a magyar tenger partján valóságos bodegavárosok állnak, a másutt megszokott nyaralók helyett. S hogy itt nem a bodegásoknak, hanem nekik, a vendégeknek kellene nyaralniuk. A WC* néni A magyar nyugdíjrendszer és a szociális háló állapota leginkább a mellékhelyiségekben ismerhető meg. Nincs az a Balaton-parti halászcsárda, budapesti mozi vagy győri fagylaltozó, ahol ne állna egy reszketeg öreg néni egy fehér kistányér mellett hol csengve, hol meglehetős szigorral meredve arra, aki betéved hozzá. A nyolc-tíz forint beszedése utáni megrázkódtatásokról mindannyiunknak van konkrét tapasztalata, erről talán nem szükséges szólni ehelyütt. A kalauz Az igazán merész turistáknak azonban a vonatozást ajánlanám. A magyar vonatokon feledhetetlen élményt jelent már egy kézmosás, egy ablaklehúzás is, s könnyen felismerhető, hogy a Duna-korzó árai mily szerények lehetnek a büfékocsiban látottakhoz képest A legek lege, az élmények csimborasszója azonban a kalauz. Mindennek fonása nyilván szemléletbeli különbségekből adódik: a nyugatról érkező ugyanis azt képzelheti, hogy jegyének árával megvásárolt mondjuk Budapest és Pécs között három fertályórára (200 kilométer) egy helyet magának, s a jegy árában benne foglaltatik a személyzet udvariassága is. A kalauz ezzel szemben úgy vélheti, hogy az ő feladata a jegy nélkül utazók elcsípése és megbüntetése. Hősünk, nevezzük talán Maryke van Dyke-nak, két hétre érkezett Magyarországra busszal kevés poggyásszal és egy kerékpárral. Praktikus okból választotta hazánkat: Hollandia után miénk Európa második legsíkabb országa, tehát jól lehet itt kerékpározni. Maryke van Dyke és a MÁV kapcsolata Nagymaroson kezdődött, ahol a pszichiáterie előbb angolul, majd németül, s a biztonság kedvéért franciául is elismételte a pénztárosnőnek: két poggyász, egy bicikli és egy személy szeretne Pécsre utazni. „Annak ugyan mondhattya” - szólalt meg valaki a sorban a háta mögött, de ezt meg Maryke van Dyke nem értette, így eshetett meg, hogy nem váltott magának jegyet Minderre csupán Dombóvár előtt derült fény, ahol a kalauz - más potyautast nem lelvén - a pszichiáternőt részesítette minden dühében. Tapasztalatból mondhatom, mindezt hollandulunk nem tűrte valami jól, így azután csak azt hajtogatta: ő kért jegyet, a MÁV baja, ha nem adta. A menetjegyet kifizeti, a büntetést nem. Mert hát Maryke van Dyke-ot meg is akarták büntetni. Dicséretére váljék, csak akkor kezdett el zokogni, amikor Dombóváron az expresszvonatot megállította a kalauz, hogy a holland hölgyet az utasközösség nyilvánossága előtt letaszítsa a vonatról. Erre azonban már nem került sor, mert a rendszerváltás közeledtét érző állomásfőnök megtagadta a kaluz kérését. Maryke van Dyke így érkezett meg Pécsre. A meglepetések sora ezzel még nem ért véget, mert hosszas utánjárás után kiderült, Maryko poggyásza és biciklije csak napok múlva érkezik meg. Mindez három évvel ezelőtt történt. Maryke van Dyke holland barátai felét sem hitték a magyarországi élményeknek, de ő azóta minden évben ellátogat hozzánk. Magyarországon nem lehet unatkozni - mondogatja. Hiába, ezek az élmények kifogyhatatlanok. Élő Anita