Magyar Nemzet, 1992. október (55. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-15 / 244. szám

12 Mapi Nemzet Vidéki Magyarország CSÜTÖRTÖK, 1992. október 15. Munka nélkül Temetném a munkát.. A slágert sokszor hallottam már nosztalgikus, vágyakozó hangon énekelve. Az azonban csak nemrég jutott először az eszembe, mit is tennék, ha valóban munka nélkül maradnék. A körülöttünk átrendeződő világban megváltozik a munka, az értel­mes emberi tevékenység értéke is. Egyre többen maradnak állás nélkül, s ez a helyzet nemcsak a biztos megélhetés elvesztését, az anyagi bizonyta­lanságot hozza. A munkanélküliség poklát megjártak tanúsíthatják: a fe­leslegesség érzése, a hasznos tevékenység örömének hiánya kínzóbb lehet az elmaradó bevételek hiányánál. Nem hiszek ezért abban, hogy jelentős lenne azok száma, akik az - egyébként is egyre zsugorodó - szociális segé­lyek járadékok megcsapolását tekintenék céljuknak, miközben „úri mó­don” élnek a feketemunkával szerzett pénzeikből. Bizonyára léteznek iyen emberek is, ám a helyzet, amelybe kerültek, amely lehetővé teszi ezt a fajta „ügyeskedést” is, sajnálatos társadalmi tény. A veszély vala­mennyiünket fenyeget. Megyei tudósítóink összeállításából kiderül, hogy ma már nem csupán segédmunkások kerülhetnek az utcára, diplo­más, tudományos fokozatot szerzett szakemberek is akadnak a munka­ügyi központok friss kuncsaftjai között. Temetném a munkát? . . *· «· ­ Baranyában az átképzés a legsikeresebb Állástalan pályakezdők A munkanélküliség nem csak munkaügyi probléma, legalább olyan fontos a szocializációs nehézségek megoldása is - véli a Baranya Megyei Munkaügyi Központ vezetője. Gyógyírra pedig igazán szükség len­ne, hisz több mint 26 ezren nem ren­delkeznek munkahellyel a megyében. Ami a bajok elhatalmasodását jelzi, el­képesztően nagy azok száma, akik 3 hónap elteltével sem találnak állást. Komlón 70%-os ez az arány. Ellent­mondásos a helyzet, hiszen Baranyá­ban 2000 szabad álláshely várná a je­lentkezőket, de nincs, aki betöltse azo­kat. A magyarázat egyszerű: ki vállal­ná, hogy a biztos segély helyett a több ezer forinttal kisebb minimálbérekért dolgozzon? A munkát keresők 83%-a fizikai munkás, ezen belül a szak- és betanított munkások aránya a legma­gasabb. A legrosszabb helyzetben a pályakezdők vanak, 2500-an kerültek utcára közvetlenül az iskola elvégzése után. Közülük a szakmunkásképzőt végzetteknek a legkisebb az esélyük az első munkahely megszerzésére, ami az oktatási rendszer elmaradottsá­gával magyarázható. Az iskolák ugyan­úgy bocsátják ki a végzősöket, mintha még léteznének nagyvállalatok, ter­melőszövetkezetek. A múlt feltételei­nek megfelelő tudásra pedig köztudot­tan nincs szükség, a felvevőpiac egy­szerűen elzárkózik a befogadásuktól. Jó példa is létezik: Szentlőrincen például ezüst- és aranykoszorús gaz­dákat képeznek a munkaügyi köz­pont támogatásával. A felsőfokú intézmények közül a főiskolák vannak kutyaszorítóban, például a Pollack Mihály Műszaki Fő­iskolán létezik olyan szak, ahol a vég­zettek 25%-a munka nélkül marad. A segély csupán a felszíni keze­lés - állítják a szakemberek -, e he­lyett inkább átképzéseket szervez­nek. Sikeres - az igényekhez alkal­mazkodó - a középfokú külkereske­delmi bonyolító, vámügyintéző és szállítmányozó, valamint a közép- és felsőfokú titkárnőképző szak is. A módszer és témaválasztás ered­ményességét jelzi, hogy a tanfolya­mot befejezők mindegyike munkahe­lyet talált. Hat-hétszeres a túljelentke­zés a „nemzetközi reklámmanager” kurzuson, már az induláskor tudható, hogy mindenkinek lesz munkája. A vegyes vállalatok elterjedése is jó öt­letet adott az átképzések szervezői­nek, a felsőfokú számvitellel és pénz­üggyel foglalkozókat beiskolázva a nemzetközi normáknak megfelelő könyvelőkké válhatnak a jelentkezők. A közmunkák tervezése nehéz feladatot jelent az önkormányzatok­nak, hiszen pénzügyi terveiket év vé­géig kell elkészíteniük, ám a megyei munkaügyi központ addig még nem tud adatokkal szolgálni a közhasznú munkavégzéssel kapcsolatban. En­nek ellenére 760-an dolgoznak a „közért”, főként az infrastruktúrát fejlesztő területeken, a víz- és csator­nahálózat kialakításában, valamint az útépítéseken. Zsoldos László Borsodban ellenőrző csoportot hoztak létre Hetvenezer ember kétezer helyre A Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Munkaügyi Központ már ne­gyedik alkalommal írt ki pályázatot munkahelyteremtő vállalkozásokra, beruházásokra. Az előző három pá­lyázatra 450-en adták be írásba fog­lalt elképzeléseiket, és ebből 135-öt talált a bírálóbizottság életképesnek, megvalósíthatónak. Ezek közt talál­ható kisebb fűrészüzem, fa- és fém­­feldolgozó műhely, szálloda, étte­rem, kiskereskedés és élelmiszer­feldolgozó üzem építése. Összessé­gében 2000 embernek tudnának­­ re­ményeik szerint hosszú távon - biz­tos megélhetést biztosítani. A vállal­kozások beindításához minden egyes munkába felvett vagy felveen­dő ember után 150 ezer forinttal já­rult hozzá a megyei munkaügyi köz­pont. Ez az összeg a negyedik, mos­tani pályázat kiírásával 200 ezer fo­rintra emelkedett. Kétezer új munkahely a megyé­ben, mondhatnánk, csak egy csepp a tengerben, hiszen hivatalosan is több mint 70 ezer munkanélkülit tartanak nyilván. De legalább megindult vala­mi, mondják a szakemberek. Mint ahogy Miskolcon is, ahol havonta át­lagosan 500 munkahelyet kínáltak fel az üzemek, vállalatok, a kisebb és nagyobb vállalkozások. Nos, ez a szám mára már 1800-ra emelkedett Persze ez is csak egy reménysugár a munkanélkülieknek, akik közül 55 ezren részesülnek munkanélküli-se­gélyben, járandóságban. Sajnos egy­re többen vannak, akik másfél év után már csak a 4 ezer forintos szoci­ális segélyt kapják. Ezek a család­­fenntartók vannak a legnehezebb helyzetben, hiszen annak idején ők kerültek elsőként az utcára, és több­ségüknek se szakmája, se reménye, hogy átképző tanfolyamokon meg­szerezze, mert egy jelentős részük még az általános iskolát sem végezte el. Korábban is többnyire segédmun­kát végeztek. Egyébként a megyében 3 ezren tanulnak valamilyen új szakmát. Ter­vez átképző tanfolyamokat a megyei munkaügyi központ és a most egy­éves Észak-magyarországi Regioná­lis Átképző Központ, amelynek még Ózdon is van kirendeltsége. Egy-egy ilyen tanfolyam elvégzése még nem jelentene garanciát az új munkahely­re, de az átképzésben részt vettek nagy része még eddig el tudott he­lyezkedni. Változatlanul magas az állástalan pályakezdő fiatalok száma. Több mint 4 ezren kilincselnek nap mint nap, hogy valamilyen munkát tudjanak szerezni, köztük 160 diplo­más, de szép számmal akadnak szak­munkás-bizonyítvánnyal rendelke­zők is. A legtöbben azok közül kerül­nek ki, akik gimnáziumot vagy szak­­középiskolát végeztek. Jelenleg 2500 fiatal részesül a pályakezdők munka­nélküli-segélyében. Ugyanakkor né­hány oktatási intézményben „tovább termelik” a munkanélkülieket. Jó né­hány olyan szakmát oktatnak - em­líthetném az óvónőit vagy az építő­ipari szakmákat -, melynek elvégzé­se után biztos, hogy a fiatal nem tud elhelyezkedni. Gyakran hallani a megyében, hogy sok embernek jó üzlet a munka-­ nélküliség, mint mondják: „svarc­­ban” a segély többszörösét keresik meg. Van, aki építési vállalkozónál dolgozik, úgymond napszámban, s van, aki szabályos kiskereskedői iga­zolvánnyal cigarettát vagy éppen édességet árul az utcán. Csak éppen erről elfelejtette értesíteni a számára segélyt folyósító munkaügyi szolgál­tató irodát. Éppen ezért a megyei munkaügyi központban külön ellen­őrzési csoportot hoztak létre. Ezek­ben a napokban azt vizsgálják, hogy a vállalkozásokra korábban felvett 300 ezer forintos újrakezdési köl­csönt hogyan hasznosították, mibe fektették be. A tapasztalatok igen ve­gyesek. Volt, aki azonnal elköltötte ingatlan vásárlására, vagy éppen bankba tette, hogy kamatozzon. Ezektől az emberektől megvonták azt a kedvezményt, amellyel az állam kifizette helyettük a kamatokat. Per­sze ezek csak kiugró példák voltak, de tény, hogy azok, akik ilyen köl­csönt felvettek, egy jelentős részük nem vállalkozásra használta fel, illet­ve olyan vállalkozásba fogott, amely hónapokon belül csődbe jutott. Juhász Péter Fábry János rajza Az Országos Munkaügyi Köz­pontnál 600 574 munkanélkülit tar­tottak nyilván augusztus végén. Ez 11,1 százalékos munkanélküliségi rátának felel meg. Összesen 461 ez­ren részesültek valamilyen munka­nélküli-ellátásban. A hónap során 25 949-en kerültek ki az ellátási rendszerből. Az ellátásból kikerü­lők mintegy fele tudott ismét elhe­lyezkedni, csaknem 1500 munkanél­külit zártak ki az ellátottak közül együttműködés hiánya miatt. A töb­biek más támogatási formát, nyug­díjat vettek igénybe,illetve lejárt az ellátásra való jogosultsági idejük. Az ellátás átlagos összege 8766 fo­rint volt. A regisztrált létszám és az ellátottak zárólétszáma közötti kü­lönbség augusztusban tovább nőtt, s már meghaladja a 165 ezret Zalában nem vonzóak a vállalkozások Beruházások az elmaradott térségekben Egyre kevesebb munkanélküli al­kalmas a szakmaváltásra? Túl sok a „udváros” vagy a válogatós álláskere­ső? A vártnál jóval kevesebben akar­nak (tudnak) váltakozóvá válni? Ok­kal, joggal merülnek fel ezek a kérdé­sek a Zala Megyei Munkaügyi Köz­ponttól kapott legújabb információk, különösen a munkanélküliség apasz­­tását célzó pénzeszközök felhaszná­lási adatai nyomán. Ugyanis néhány biztató és több kedvezőtlen tény el­lentmondásos képet ad a foglalkozta­tási alap „aktivizáló” összegeinek hasznosulásáról. De vegyük sorjában. Vagy szűk, vagy lenézett az ön­­kormányzatok és más szervezetek közhasznú foglalkoztatási kínálata a megyében, mert szeptember elejéig a 400 embernek lehetőséget kínáló ke­ret 46 százalékát sikerült felhasznál­ni, mintegy 300 fő számára. A mun­kaerő-piaci pályázat első fordulójá­ban 28 szervezettel kötöttek szerző­dést, összesen száz személy tartós foglalkoztatására, ám az ősz elejéig csak egyharmadukat vették fel. Igaz, a második fordulóban újabb 34 biz­tos állást kínáltak a munkáltatók, de ha mindegyikre meg is kötik a szer­ződést, még akkor is jócskán kihasz­nálatlan marad a keret. (Ugyanakkor például Lenti térségében 30 betaní­tott ruhaipari munkásnőre lenne szükség, de alig akad jelentkező.) Jelentős, ha nem is átfogó egyéni munkahelyteremtést kínál a vállalko­zóvá válási támogatás, ennek fedeze­tét számottevően meg is növelték. Ám az erre szánt összegnek csak 64 száza­lékát vették igénybe, összesen mint­egy kétszázan. Az ok: a kezdeti nagy érdeklődést visszavetette a társada­lombiztosítási szabályok egyéni vál­lalkozást drágító hatása. Ennél sokkal mostohább a rövidített idejű foglal­koztatásra szánt keretösszeg sorsa, mert - 382 fő részére - annak még a negyedét sem sikerült felhasználni. Megemelték a képzésre, átkép­zésre szánt pénzeszközök nagyságát. A felhasznált 40,7 millió forint csupán a 70 százaléka a rendelkezés­re álló, 780 ember tanulását biztosító keretnek. Eddig 580-an tettek közü­lük sikeres vizsgát és egyharmaduk­­nak sikerült elhelyezkednie, ami a ta­valyinál valamivel jobb arány. Újra igazolódott, hogy a munka­­nélküliség elleni „front” leghatáso­sabb fegyvere a munkahelyteremtés. Egyre kedvezőbb képet mutatnak a megyei munkaügyi központ által fi­nanszírozott, ilyen célú beruházások. Ez évtől -1993 elejéig áthúzódóan - ugyanis összesen 422 ember számára biztosítanak így megélhetést, s ami igen lényeges: jórészt a gazdaságilag elmaradott térségekben. Zalaeger­szeg ugyan nem az, de külön is ki­emelendő az ottani Patrónus Ipari Foglalkoztató - az önkormányzat ál­tal is támogatott - beruházása, amelynek révén képesek lesznek fo­lyamatosak­ elhelyezni a kisegítő is­kolából kikerülőket. Zala megye 14 ezer munkanélkü­lije és csaknem ugyanennyi segélye­zettje közül 1800-an pályakezdők, s ez az arány nemzetközi mércével mérve is magas. Éppen ezért az ő ja­vukra a foglalkoztatási alap jelentős átcsoportosításáról döntött legutóbbi ülésén a megyei munkaügyi tanács. Nemcsak a képzési, átképzési költsé­gek keretét emelték fel 6,5 millió fo­rinttal, hanem további munkahelyek létesítésére tartják fenn a foglalkoz­tatási alap szerződéssel le nem kötött túszét, több mint 7 millió forintot. Lukács József Jász-Nagykun-Szolnok a „dobogó” közelében Népszerű a kocsmanyitás Jász-Nagykun-Szolnok megye munkaügyi központjá­ban 34 és fél ezer munkanélkülit tartottak nyilván az ősz első hónapjában. Az év végére várhatóan 45-46 ezerre nő a helyi állás nélküliek száma. A mostani, 16 százalékos munkanélküli ráta a negyedik legmagasabb az ország me­gyéi között, azaz a Jászság, a Kunság, a Tiszazug és a Kö­­zép-Tisza vidéke folyamatosan ostromolja a munkanél­­küliség képzeletbeli országos dobogóját. h­wWZitriv&Tvirf Legkilátástalanabb a helyzet Tiszafüreden és kör­nyékén, valamint a Nagykunságban, Karcag és Kunhe­gyes körzetében, ahol már most is meghaladja a 25-26 százalékot a munkanélküliek aránya. E­­ lakóinak mosto­ha­­ vidék mindig nehezen tartotta el földijeit, dolgozói­nak jó része korábban is ingázott. Ők maradtak itthon leg­korábban. Aztán sorra zárták be azokat a viszonylag nagy létszámú ipari üzemeket, amelyeket a vidéki ipartelepítés­ második-harmadik lendületében hoztak létre, a főváros­ból „levetett” technikával, technológiával. Nos, az anya­gyár csődjének szélén ezeket az ipari létesítményeket érte el leghamarab­b szomorú vég. Az idei év végére jelzett munkáltatói prognózis­ még körülbelül 11 ezer ember „le­építése”. A létszámleépítés nemcsak a korábbi állami nagyvállalatok fel- és szétosztása miatt jellemző. Elbo­csátásokról hallani időről időre a külföldi tulajdonba ke­rült, vagy vegyes vállalatként működő cégeknél is, mint például a Hűtőgépgyár vagy a Szolnoki Papírgyár. A nagy agrármegyében négy és fél ezer dolgozónak mondanak föl még az idén a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban. A legégetőbb kérdéseket ezért a mezőgazdaságon átáramló csődhullám, a szövetkezetek átalakulása fogalmazza meg manapság. Nagyon sok, jól felkészült szakember kerül az állástalanok listájára. A megyei munkaügyi központ munkatársai most azon gon­dolkodnak, hogyan lehetne e mezőgazdasági szakembe­reket - ha kell, a közmunka intézménye segítségével - például szaktanácsadóként vagy­ más munkakörben ered­ményesen alkalmazni.·. - · ,,7- ; i­. A munkaügyi központ­­ az ájlatos erőforrásokból­­ gyógyírt kínálhat, megoldást nyilvánvalóan nem. Min­denesetre az év első felében 226 új munkahely születet a megyében pályázat eredményeként. Termelőtevékeny­ségbe alig néhányan vágnak bele, a legnépszerűbb a bolt- és a kocsmanyitás két-három alkalmazottal, s ez már munkahelyteremtő beruházásnak számít. Korábban szí­vesen hoztak létre konfekciókészítő kisebb-nagyobb mű­helyt is. Ezekre újabban aligha nyerhető el támogatás, hi­szen a szalagrendszer-szigorúságú betanítói munkáért ki­fizetett néhány ezer forint nem jelent igazi megoldást a csekély anyagiakkal rendelkező családok számára. Az új szakmák legkapósabbja a „vállalkozások komplex ügyin­tézője" elnevezést viseli. Akik ilyen szakképesítést nyúj­tó tanfolyamot végeznek, azok el is tudnak helyezkedni. Közmunkát a megye 76 települése közül 52-ben vé­geznek, általában hagyományos kommunális tevékeny­ségről, azaz köztisztasági feladatokról, közterek, parkok, játszóterek, árkok rendbetételéről van szó. A munkaügyi központ ösztönzésére néhány helyen már közmunkásként alkalmaznak szociális gondozókat, pedagógiai asszisz­tenseket is. Egri Sándor Veszprémi diplomások az utcán A vegyipar „Bermuda-háromszöge” A vegyipar dunántúli Bermuda­­háromszögeként emlegetik Ajka, Várpalota és Veszprém térségét, ame­lyet a felszámolásból eredő elbocsátá­sok sorozata sújt. Az egykori szocia­lista városban, Ajkán először a Video­ton haditechnikára szakosodott üze­mének leállítása gyarapította jelentő­sen a munkanélküliek számát, de - mint mára kiderült - a korszerű tech­nikával rendelkező Alumíniumipari Kft. sem állja a világpiaci versenyt. Az alumíniumkohót már leállították, ezzel 260 fő munkahelye szűnt meg, most pedig az egyik timföldgyár ter­melése vált feleslegessé. A munkanél­küliség rátája már meghaladja a 15 százalékot, év végéig a járadékból és segélyből élők száma eléri az 5 ezret. Várpalotán a szénbánya leállítása, va­lamint a Péti Nitrogénművek Rt ke­mény­­fogyókúrája” és a térséghez tartozó Peremartoni Vegyipari Válla­lat csődje már 3 ezerre duzzasztotta a munkanélküliek számát. Veszprémben a vegyipar tudo­mányos hátterét rázta meg az iparág nehéz helyzete. Először a növény­­védőszer-kutatásra szakosodott Ne­hézvegyipari Kutató Intézet felszá­molása kezdődött meg, ezt követte a szénhidrogén-kutatásra hivatott Ma­gyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet. Ezzel magyarázható az - egyébként „átlagosnak” mondható - veszprémi munkanélküliség sajátos vonása. Itt ugyanis a négyezer mun­kanélküli közül 300 a jól képzett dip­lomás, sok esetben tudományos fo­kozattal és több nyelv ismeretével. A Veszprém megyei összképet tovább rontja még a dudari bányák bezárását követő elbocsátássorozat, amelynek hatása Zirc városára is kiterjed. A munkaügyi hivatal összesítése szerint egyébként Veszprém megyé­ben 21 574 munkanélkülit tartanak nyilván. Közülük legalább ötezer embert érintenek azok a kezdemé­nyezések és intézkedések, amelyek az ismételt munkába állásukat segí­tik. Ez év őszén 42 tanfolyam indul szerte a megyében. Ezek között több a szakmunkásokat készíti fel külföldi munkavállalásra. Építő- és vasipari szakmunkások vesznek részt német nyelvtanfolyamokon, elhelyezésükre osztrák vállalkozókkal tartják a kap­csolatot. A keresletnek megfelelően vagyonvédelmi szervezeteket bíztak meg fegyveres őrök, rendészek ki­képzésével, slágernek számít a bizto­sítási ügynökök képzése is. Néhány sajátos színfolt a Veszprém megyei választékból: a Balaton környéki haj­dani gyógy­növénytermesztés felújí­tására a munkanélküliek részére gyógynövénytermesztő tanfolyamot indítanak. Magánvirágbolt-tulajdo­­nos saját üzletében virágkötészetre oktatja a munkaügyi hivatal megbí­zásából a munkahelyre várókat. Az Ajka Kristály Kft.-nél volt traktoro­sok, faipari munkások, szerelők sajá­títják el az üvegfúvás mesterségét. Részükre nemcsak az új szakmát, ha­nem a munkahelyet is biztosítják. A tanfolyamok mellett a fiatalok részére megszervezték a közhasznú munkát. Pályázatot írtak ki, amelyre 72 intézmény jelentkezett, vállalva, hogy az iskolából kikerülő ifjakkal foglalkozik. Főleg egészségügyi és pedagógiai intézményekről van szó, ahol kisegítők lesznek azok a fiata­lok, akiknek nem jutott munkahely. Barta Éva

Next