Magyar Nemzet, 1992. október (55. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-17 / 246. szám
„.A statisztika alapja is fő feltétele az okszerű törvényhozásnak, jó kormányzatnak, bölcs társadalmi tevékenységnek»" (Keleti Károly)* Hazudik a muzsikaszó. És a statisztika. A közhely megtapad a tudatban; az előítélet nemzője és az általánosítás szülőanyja. Az általánosító egyén éppen az általánosítást nem bírja a statisztikában. Felháborítja, hogy őt egyenruhába öltöztetik és bekényszerítik egy arc nélküli tömegbe, amely egyszerre mozdul és egyszerre merevedik mozdulatlanná. Nem lehet kilógni a sorból Az ember, ha általánosít, mindig önmagából indul Itt. Saját helyzetéből, saját sorsának alakulásából saját véleményéből A statisztika sok-sok egyénben keresi azt, ami közös bennük. Választásukban, cselekedeteikben, sorsuk alakulásában, megállapodottságukban. Az egyéni felismeréseket és döntéseket mintegy devalválja. A mindennapi életben a statisztika csak egyre jó: önigazolásra. Az elszenvedett kudarcok nem egyediek. Sok embert érnek, külső hatások okozzák, akár természeti csapásoknak is tekinthetők. A szegény nyomorúságáért a recessziót ülteti a vádlottak padijára, a gazdag azonban eltörli a konjunktúra hozzá vezető nyomait. Semmi se vele történt mindent ő irányított Amit felhalmozott, vagyont és hatalmat az őt dicséri. Minden a saját érdeme. Hazudik a statisztika, mondják, amikor nem ismerik fel magukat az átlagban. Nem is ismerhetik fel mégis attól tartanak, hogy a statisztika igazat mond helyettük. Kihámozza az igazságot abból amit ők közölnek vele és nyilvánosságra hozza legféltettebb titkaikat: láthatatlan jövedelmüket és családi állapotukat Mindenki megtudhatja, hogy az, akit házastársuknak mondanak, élettársuk csupán. Azt már végre tudomásul vehetnék, hogy atartalma a legdiszkrétebb intézmény. Titoktartásra kötelezett. Azért, mert a kérdezőbiztosnak egyenes választ adtak, még nem kereste fel őket az adóellenőr, KJ. lő feltétele az okszerű törvényhozásnak” Statisztika: magas technika - napi gondok A hivatalos statisztikát 1867-ben megteremtő Keleti Károly azt a célt tűzte ki az új szervezetnek, hogy a legjobb külföldi intézetekkel egyenjogúan „működésében ... minőségre, tudományos becsre és használhatóságra nézve hasonló eredményeket tudjon felmutatni." Az alábbi interjú témája is a használhatóság. - Elnök úr, van valami jó híre? - kérdeztük a Központi Statisztikai Hivatal vezetőjétől. - Van. Megérkezik a kilencmillió ECU értékű számítógépes infrastruktúra, amelynek révén annyira megnő a teljesítőképességünk, hogy kitágíthatjuk az adatfelvétel körét és megrövidíthetjük a feldolgozási időt. A berendezéshez a PHARE program keretében jutottunk hozzá. - A magas technika olcsóbb vagy drágább lesz, mint a „kézműves munka"? - Drágább. Egyebek között azért, mert a működtetéséhez jól képzett szakemberek kellenek. Ezért reméljük, hogy a költségvetés csak átmenetileg ilyen mostoha hozzánk, mint jelenleg. A jövő évben csak úgy tudunk fennmaradni, hogy tervezett felvételeink egy részéről le kell mondanunk, illetőleg a lakossági felvételek esetén kisebb mintára kényszerülünk, amelynek eredményei országosan értékelhetők, de területekre nem bonthatók, holott erre is volna igény. Éppen akkor tanúsítják ezt az úgymond önmérsékletet, amikor ilyen nagy az információs éhség és azért bírálják a statisztikát, hogy nem elégíti ki azt. A költségvetésről szólva: igaz, amit a HVG-ben olvastam? Jelesül hogy „a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatala (kizárólag e minisztérium információs központja) például a tervek szerint 1,1 milliárd forintot költhet jövőre, miközben a KSH összes jussa mindössze 1,4 milliárd forint?" - Igaz, ennyi a jussunk. Visszatérve a bírálatokra: azt mondják, hogy a KSH csak a nagyvállalatok körében vizsgálódik. Ezért túlzottak a gazdasági teljesítmény csökkenéséről közölt adatai. Elvégre a kisebb gazdálkodószervezetek is részt vesznek a termelésben és a forgalomban. Tévedés, hogy csak a nagyvállalatokról vannak ismereteink. Ma már minden vállalkozást - a teljes termelést és a kiskereskedelmi forgalmat - felöleli az adatfelvétel. Amit nem fog át - nem foghat át - az a fekete és a szürke gazdaság, a törvény szabályozta területen kívüli és belüli illegális tevékenység. Nemcsak KGST-piac van. Számlaadást mellőzni, könyvelést elmulasztani a szolidabb vállalkozásokban is lehet A fekete és a szürke gazdaság jobbára a kereskedelemre és szolgáltatásokra jellemző. Van ilyen a fejlett országokban is, de jóval kisebb arányban. Most foglalkozik egy bizottság az eltitkolt értékek becslésével. Nyílt titok, hogy a lakosság egy része is bevételekhez jut az idegenforgalomból, ha fizető vendégeket baráti látogatóknak tüntetnek is fel. Hogy a termelés és a kereskedelem forgalma nagyobb annál, amit számon tartunk, arra egyebek között a folyó fizetési mérleg, valamint a lakosság betétállományának, devizaszámláján elhelyezett pénzének növekedése is utal. A jelenlegi adatok alapján feltételezhető, hogy a gazdasági teljesítmény zuhanása, amely az 1991 -es évet jellemezte, lelassult. Ha az elkövetkező hónapokban nem történik nagyobb változás, akkor megáll a tavaly decemberi szinten. És egy előítélet, hogy a statisztika csal. Kivált a múlt rendszerben tűnt ki rózsaszín árnyalataival. A szépítést nem vállaljuk. Az viszont megtörtént, hogy felső parancsra egyes adatokat nem hoztunk nyilvánosságra. De a ’70-es évektől kezdve már nyitottak voltunk. A KGST módszertana alapján nyert adatszolgáltatás nem csak ugyan, de elfedett bizonyos gazdasági folyamatokat. Ezért a hivatalunk párhuzamosan alkalmazta az ENSZ módszereit is. Ily módon részt vehetett nemzetközi összehasonlító vizsgálatokban, ami nemcsak metodikai szempontból kamatozott, hanem alkalmasnak bizonyult arra, hogy teljesítményeinek más országokéval összehasonlítva megmutassa, hol tartunk. Az ENSZ statisztikai szempontjainak, osztályozásának alkalmazása lehetővé tette, hogy a gazdasági reform meghirdetésétől kezdve, tehát 1968-tól - némi túlzással mondva - felkészülhessünk a piacgazdaságra. Hogy adataink a múltban is megbízhatók voltak, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai követéses vizsgálatainkat is azokra építjük. A valóságot megszépítő statisztikáról szólva elnök úr egyik tanulmányában megemlítette bűnbak szerepüket. A KSH ugyanis „használt adatokat" ,feldolgozásokat is kap, amelyeket más főhatóságok más módszerekkel nyertek. Feldolgozásuk esetleg manipulált. De gondolom, torzíthat a járatlanság is. Az így kapott adatokért vagy éppen egyes információk eltitkolásáért önöket teszik felelőssé. Ez ellen hogyan védekeznek? - Egyeztetésekkel, együttműködéssel. Elvégre mindenki beláthatja, közös érdek, hogy a makrostatisztikai adatok kiegészítsék alátámasszák egymást, és egyaránt beilleszthetők legyenek az egységes számla és mérlegrendszerbe. - Melyek a hivatal tervei? - Gyorsabban akarjuk követni a folyamatokat és gyorsabban publikálni az elemzéseket. A termelés és forgalom adatai például nem a tárgyhónapot követően hat héttel, hanem jóval hamarább nyilvánosságra hozzuk. Meg kell teremteni az új pénzügyi statisztikát is. A múltban a mennyiség mérése volt előtérben, most a pénzügyi eredmény beszél. A bankrendszer működését is alaposabban kell vizsgálni, számba véve a hitelállományt és kihelyezését. A statisztikának követnie kell a tőkepiac alakulását is. Arra készülünk, hogy 1994-től kezdve a GDP - a bruttó társadalmi temék - változásait negyedévenként kövessük. A kebelünkben működő Gazdaságkutató Intézet kiválása - részvénytársasággá való alakulása - következtében némely feladatuk ránk maradt, így korlátozott mértékben rövid távú előrejelzéseket és az eddiginél mélyebb elemzéseket készítünk. Végezetül kiemelném, hogy azokban az időkben, amikor egyes rétegek elszegényednek, mások pedig gazdagodnak, az állam és a társadalom igényli az életszínvonalról szóló információkat. Ezért hozzuk havonta nyilvánosságra a fogyasztói árak és a létminimum alakulását. Kovács Judit Beszélgetés Vukovich Györggyel, a KSH elnökével A KSH kötelező - az adott évben végrehajtandó - adatgyűjtéseinek száma és megoszlása Változatlan Módosított Új Összes Megszűnt adatgyűjtés 1987 375 80 12 467 15 1988 255 1661 416 41 1989 313 85 7 405 14 1990 243 91 20 345, 46 1991 208 ,840 303 76 1992 165 69 103 337* 53 1993 (terv) 155 •Ebből 83 a Népjóléti Minisztériumtól átvett adatgyűjtés. Létminimum A két felnőttből és két tizenöt éven aluli gyermekből álló városi család létminimuma - ami az országos állagnak is rég félév - 1992 szeptseizberében 36 500 forint volt, amiből egy főre 9125 forint jutott. Tavaly szeptemberben ugyanezen családtípus létminimuma 29 900 forintot tett ki,egy főre számítva pedig 7475 forintot tonyralom---------------------------------------Legmagasabb a létminimum összege a városi egyedülállóknál, ez 1992 szeptemberében 12 900 forint volt és a legalacsonyabb a két felnőttből és négy tizenöt éven aluli gyerekből álló községi háztartásokban összesen 42 800 forint, egy főre számítva 7130 forint •A gyermek 0-14 éves, a 15 éves és idősebb személy felnőttként van figyelembe véve ••Aktív kereső nélküli háztartások A LEGGYAKORIBB HÁZTARTÁSTÍPUSOK LÉTMINIMUMÉRTÉKEI (1992 szeptemberében) Egy háztartásra forint Egy főre városok községek városok községek AKTÍV HÁZTARTÁSOK* 1 aktív körű felnőtt 12900 11800 12900 11800 1 aktív kon) felnőtt, 1 gyermekkel 19800 18600 9900 9300 1 aktív körű felnőtt, 2 gyermekkel 27100 24700 9030 8230 2 aktív körű felnőtt 22500 21200 11250 10600 2 aktív korú felnőtt, 1 gyermekkel 30200 27700 10070 9230 2 aktív korú felnőtt, 2 gyermekkel 36500 34300 9125 8 570 2 aktív korú felnőtt, 3 gyermekkel 41400 38800 8280 7 760 2 aktív korú felnőtt, 4 gyermekkel 45800 42800 7630 7130 3 aktív korú felnőtt 32900 30300 109700 10100 3 aktív korú felnőtt, 1 gyermekkel 39600 37300 9900 9320 3 aktív korú felnőtt, 2 gyermekkel 45700 42800 9140 8560 3 aktív korú felnőtt, 3 gyermekkel 50100 46900 8350 7820 3 aktív korú felnőtt, 4 gyermekkel 54500 50900 7785 7270 nyugdíjasháztartások·· 1 személy 9500 8600 9500 8600 2 személy 16400 14700 8200 7350 3 személy 23600 21600 7870 7200 Magyar Nemzet SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Elnöke: ETHÓ TIBOR Tagjai: BÁCSKAI TAMÁS, FÖLDES PÉTER, JUHÁSZ GYULA, RUFFY PÉTER Főszerkesztő: KRASZNAI ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettesek: SZÉNYI GÁBOR, TÓBIÁS ÁRON ____________Publicisztikai szerkesztő: TÓTH GÁBOR Vezető publicista: KRISTÓF ATTILA Vezető szerkesztő: BOGNÁR NÁNDOR Kiadja a Magyar Nemzet Kiadó Részvénytársaság Felelős kiadó: SEBESTYÉN TAMÁS elnök-igazgató Szeresztéség és kiadóhivtal:1092 Budapest, Kinizsi u. 30-30. Telefon és fax: 2664252, 2664253,2064256, 2664257, 2664141 Postacímünk: 1392 Pf. 276. Tfiz!,ava gyw PMtaElőfizethet námely hírlapkézbesítő postahivatalnői, a hírlapa hapüzletetbsné, a_ Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (Holír) 1900 Budapest XIII., lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636,021-02799 fozgalmi jelzőre Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat H-1389 Budapest, postafiók 149. Szedés: Magyar Nemzet Kiadó Rt. Nyomás: Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: Vida József igazgató HU ISSN 0133-185X HU ISSN 0237-3793 ϊ jottasra * Fogyasztói árak szeptemberben Ez év augusztusában és szeptemberében nem folytatódott az infláció csökkenésének 1991 közepétől tartó folyamata. Az egyhavi árnövekedés szeptemberben nagyobb volt, mint a megelőző hónapokban és nagyobb, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A tizenkét hónap alatti árnövekedés mérőszáma tavaly júniusban volt a legmagasabb (36,6 százalék). Azután folyamatosan, hónapról hónapra csökkent, ez év júliusában 20,6 százalékos volt, majd ismét nőtt így szeptemberben a fogyasztói árszínvonal 21,7 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel azelőtt Augusztusban az energia- és a gyógyszerárak, szeptemberben pedig az élelmiszerárak növekedésének volt meghatározó szerepe. Augusztushoz képest az élelmiszerárak 5,1 százalékkal nőttek: a sertéshúsok 10, az étkezési szalonna 12, a nem tartósított hentesáru 9, a liszt és a dara 10, a kenyér és a péksütemény 9, a tojás 8, a tejes káposzta 36, a kelkáposzta 58, az uborka 66 százalékkal. A dohányáruk átlagosan 7 százalékkal drágultak. Az élelmiszerek árszínvonala júniusban 16,1 százalékkal, szeptemberben már több mint 22 százalékkal haladta meg a tavalyi év azonos hónapját Tavaly óta az átlagosnál jobban nőtt a liszt, a kenyér, a péksütemény, a sertéshúsok, a szalonnák, egyes húskészítmények, a tojás, a télire tárolható zöldségek és főzelékek ára. Az átlagosnál kevésbé drágult a marhahús, a baromfi és a tartósított hentesáru, a sajt, a cukor. Egyes élelmiszerek (rizs, növényi zsiradék, burgonya, hagyma, kávé) árai egy év alatt gyakorlatilag nem változtak. A ruházkodási és a tartós fogyasztási cikkek egyéves áremelkedése kisebb, az üzemanyagoké és a szolgáltatásoké pedig nagyobb az átlagosnál. Leginkább a gyógyszerek, gyógyáruk drágultak, valamint egyes testápolási cikkek és némely járműalkatrész. A szolgáltatások közül az árnövekedés mértéke a társasházak közös költségénél (61 százalék), a vízdíjnál (50 százalék), a csatornadíjnál (45 százalék), valamint a járműszolgáltatásoknál (51 százalék), a taxidíjnál (47 százalék), a beutalásos üdülés esetében (93 százalék) haladja meg a legnagyobb mértékben az átlagosat. Összegezve az év első kilenc hónapjában bekövetkezett árnövekedés együttes mértéke 151 százalék, míg tavaly az első három negyedévfolyamán 282 százalékos volt a drágulás. Az ország helyzete SZOMBAT, 1992. október 17.6 Társadalmi felmérés: falusi polgárok A KSH« kitüntetett «területet»" társadalomstatisztika, amelyre számos szociológiai kutatás épül. Harcsa István, a társadalomstatisztikai főosztály vezetője munkatársaival együtt részt vesz Szelényi Iván professzor a mai magyar polgárosodást felderítő kutatásában. - Vannak-e már eredményeik? - kérdeztük Harcsa Istvántól. - A falu polgárosodásának vannak jelei. Erdei Ferenc meghatározását követve azokra figyelünk, akik vállalkozó parasztként szervezik gazdálkodásukat és a piacra termelnek. -Tisztázták-e, hogy mi a szerepe a második gazdaságnak a polgárosodásban? A téesztag ugyanis kistermelői minőségében nemcsak piacra termelt, hanem komfortos és tágas házat is épített és civilizációs igényeket honosított meg. Talán ennek is van valami köze a polgárosodáshoz. - A második gazdaság szerepének a meghatározásához - jelesül hogy milyen mértékben van jelen a polgárosodásban - még nincs elég empirikus adatunk. Azt feltételezzük, hogy a nagyüzemmel szimbiózisban lévő kisüzem feltehetően a paraszti polgárosodás egy sajátos útját határozza meg, amely eltérhet a nyugati fejlő- dések'*ől τη keletitől is. Számot kell vetni a falusi elit alakulásával is, mint a polgárosodás meghatározójával. Azelit egyik csoportja a közigazgatásban, a másik a mezőgazdasági nagyüzemben tölt be vezető szerepet. Abból, hogy a mai polgármesterek 70 százaléka volt tanácselnök - jó része már 1980-ban is - a helyi társadalom alapos ismerete következik és talán a józan ítélőképesség is, ami változások idején elengedhetetlen. A szakszerűséget és a vállalkozói szellemet birtokló agrárértelmiség már hosszabb ideje megjelent a téeszekben. Mindkét tulajdonsága elengedhetetlen a piacgazdaság kialakításához. Mostanában a falu átalakulásával kapcsolatban két aggályt hallani: az egyik, hogy a kistermelés kizárólagossá válik, a másik, hogy a kisvállalkozás eltűnik, mert elnyeli a farmergazdaság. Megfigyeléseink szerint a kisvállalkozás időleges veszteségei ellenére tartja állásait. Egyrészt azért, mert az elmúlt húsz évben hihetetlen rugalmasságot, megújulási készséget tanúsított. Másrészt azért, mert kézi munkára szakosodott és termékei piacképesek. A kistermelők birtokolják azon földek kétharmadát, amelyen intenzív termelés folyik. A nagyüzem nem versesyezhet velük. Azzal együtt, hogy a kisvállalkozások viszonylag szilárdak, megindult a differenciálódás. Vannak már a mezőgazdaságban nagyobb, magánkézben levő és bérelt gazdálkodószervezetek. 1991-ben harminchatezer gazdaság évi bruttó termelési értéke haladta meg a félmilliót és csaknem százötvenezernek volt évi 200 és 500 ezer forint között a teljesítménye. A nagyobb vállalkozásokra a monokultúra a jellemző. Monokultúrás gazdaságoknak azokat tekintjük, ahol egy ágazat több mint 75 százalékkal részesedik a bruttó termelési érték előállításában. E gazdaságok vásárolják a legtöbb gépet és ők valósítják meg a legkövetkezetesebben az árutermelést , ha a gazdálkodók társadalmi csoportját nézzük, azt látjuk, hogy a modernizációs törekvések, a vállalkozás kiterjesztése jobbára az értelmiségi tulajdonosra és bérlőkre a jellemző. - Van-e valami előrejelzésük a falu polgárosodásáról? - A jövő útjai még mindig nyitottak. A nagy kérdés az, hogy az új körülmények között milyen együttműködés alakul ki a kis- és a nagyüzem között (Lj.) Élettársi viszony: házasság vagy kaland? A KSH Népességtudományi Kutatóintézete a család változásait követi nyomon, így az élettársi kapcsolatok alakulását is. Több statisztikai felvételből kitetszik: ez az együttélési forma itt és most is terjed. Pontos adatok nincsenek, mert a vizsgálat csak azokkal számolhatott, akik közös háztartásban élnek és vállalták az élettársi minősítést Mert vannak, tűrik a külvilág előtt házasokként jelennek meg, és vannak, akik futó kalandnak mondják viszonyukat Az élettársi kapcsolatban élő és szülőképes korú nők életkörülményei és családi állapota merőben eltér nyugati társaiktól. Nem a fiatalok próbaházassága a leggyakoribb, nem a hajadonok vállalják elsősorban ezt a formát, hanem az elvált asszonyok és az özvegyek. 1990-ben már minden ötödik, 15-49 éves elvált nőnek volt élettársa. Ennek ellenére „az élettársi mozgalom” nem olyan mértékű, hogy pótolná a meg nem kötött és felbomló frigyeket. Míg Nyugaton inkább a diplomás, a magasabb társadalmi státusú nők vállalják ezt a párkapcsolatot, addig Magyarországon a fizikai foglalkozásúak. Ők adják az élettársi közösségben élők 80 százalékát Feltehető, nálunk is több diplomás nő és fiatal pár választja ezt az együttélési formát, mint amennyi a vizsgálat körébe került. Mert az élettársi minősítés feltétele a közös háztartás volt, és ők esetleg őrzik függetlenségüket Arról nem is szólva: a közös háztartáshoz lakás is kell, amihez a fiatalok nem egykönnyen jutnak. Közvélemény-kutatást végeztek az élettársi kapcsolatok megítéléséről is. A kérdezettek 80 százaléka úgy tapasztalja: ez a forma terjed. Többen elfogadják, mint ahányan sokallják ezt az arányt Leginkább az idősebbek, a kevés iskolát jártak és a kétkezi dolgozók sokallják a házasság nélküli kapcsolatokat. E viszonynak a kérdezettek jobbára praktikus okát adják. Egy házassági kudarc következményének tekintik, az újabb sikertelenség megelőzésének, az ismételt válás elkerülésének. Idősebbek esetén pedig azért fogadják el, mert megértik, hogy ez a kapcsolat orvosság a magány ellen oly módon, hogy nem veszélyezteti az özvegyi jogokat és vagyoni állapotokat. Némelyek azonban az erkölcsi romlásnak, a házasság értékvesztésének és a divatnak is tulajdonítják e kapcsolat terjedését Míg az elváltak és öregek esetén ilyen megengedő a közvélemény, a fiataloknál az élettársi kapcsolatot követő, illetőleg az anélküli házasságot tartják ajánlatosnak. Az esküvőt megelőző próbaházasság 42 százalékos szavazatát a tanultabbak, a fiatalok, sőt középkorúak adták. Mi legyen, ha a nő teherbe esik és szülni szeretne? Mindenképpen el kell venni feleségül! - jelentette ki a többség. Mégpedig a gyerek érdekében. De a kérdezettek több mint 20 százaléka már úgy gondolja, mindegy, milyen kapcsolatból származik a gyerek. Úgy tetszik, az előítéletek szétfoszlanak, sokan az élettársi kapcsolaton és a házasságon alapuló családok egyenjogúságát helyeselnék. Kevésbé megengedőek az emberek azonban, ha a házasság nélküli kapcsolatból származó gyerekek kerülnek szóba. Mások előítéleteitől féltik őket? (CB-t)