Magyar Nemzet, 1992. október (55. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-17 / 246. szám

„.A statisztika alapja is fő feltétele az okszerű törvényhozásnak, jó kormányzat­nak, bölcs társadalmi tevékenységnek»" (Keleti Károly)* Hazudik a muzsikaszó. És a statisztika. A közhely megtapad a tudatban; az előítélet nemzője és az általánosítás szülőanyja. Az általánosító egyén éppen az általánosítást nem bírja a statisztikában. Felháborítja, hogy őt egyenruhába öltöztetik és bekény­­szerítik egy arc nélküli tömegbe, amely egy­szerre mozdul és egyszerre merevedik moz­dulatlanná. Nem lehet kilógni a sorból Az ember, ha általánosít, mindig önmagából indul Itt. Saját helyzetéből, saját sorsának alakulásából saját véleményéből A statisz­tika sok-sok egyénben keresi azt, ami közös bennük. Választásukban, cselekedeteikben, sorsuk alakulásában, megállapodottságuk­­ban. Az egyéni felismeréseket és döntéseket mintegy devalválja. A mindennapi életben a statisztika csak egyre jó: önigazolásra. Az elszenvedett kudarcok nem egyediek. Sok embert érnek, külső hatások okozzák, akár természeti csa­pásoknak is tekinthetők. A szegény nyomo­rúságáért a recessziót ülteti a vádlottak padijára, a gazdag azonban eltörli a kon­junktúra hozzá vezető nyomait. Semmi se vele történt mindent ő irányított Amit fel­halmozott, vagyont és hatalmat az őt dicsé­ri. Minden a saját érdeme. Hazudik a statisztika, mondják, amikor nem ismerik fel magukat az átlagban. Nem is ismerhetik fel mégis attól tartanak, hogy a statisztika igazat mond helyettük. Kihámoz­za az igazságot abból amit ők közölnek vele és nyilvánosságra hozza legféltettebb titkai­kat: láthatatlan jövedelmüket és családi álla­potukat Mindenki megtudhatja, hogy az, akit házastársuknak mondanak, élettársuk csupán. Azt már végre tudomásul vehetnék, hogy a­­tartalm­a a legdiszkrétebb intéz­mény. Titoktartásra kötelezett. Azért, mert a kérdezőbiztosnak egyenes választ adtak, még nem kereste fel őket az adóellenőr, KJ. l­ő feltétele az okszerű törvényhozásnak” Statisztika: magas technika - napi gondok A hivatalos statisztikát 1867-ben megteremtő Keleti Károly azt a célt tűzte ki az új szervezetnek, hogy a legjobb külföldi intézetek­­kel egyenjogúan „működésében ... minőségre, tudományos becsre és használhatóságra nézve ha­sonló eredményeket tudjon fel­mutatni." Az alábbi interjú témája is a használhatóság. - Elnök úr, van valami jó híre? - kérdeztük a Központi Statisztikai Hivatal vezetőjétől. - Van. Megérkezik a kilencmillió ECU érté­kű számítógépes infrastruktúra, amelynek révén annyira megnő a teljesítőképességünk, hogy ki­tágíthatjuk az adatfelvétel körét és megrövidít­hetjük a feldolgozási időt. A berendezéshez a PHARE program keretében jutottunk hozzá. - A magas technika olcsóbb vagy drágább lesz, mint a „kézműves munka"? - Drágább. Egyebek között azért, mert a működtetéséhez jól képzett szakemberek kelle­nek. Ezért reméljük, hogy a költségvetés csak átmenetileg ilyen mostoha hozzánk, mint jelen­leg. A jövő évben csak úgy tudunk fennmarad­ni, hogy tervezett felvételeink egy részéről le kell mondanunk, illetőleg a lakossági felvételek esetén kisebb mintára kényszerülünk, amelynek eredményei országosan értékelhetők, de terüle­tekre nem bonthatók, holott erre is volna igény.­­ Éppen akkor tanúsítják ezt az úgymond önmérsékletet, amikor ilyen nagy az informáci­ós éhség és azért bírálják a statisztikát, hogy nem elégíti ki azt. A költségvetésről szólva: igaz, amit a HVG-ben olvastam? Jelesül hogy „a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivata­la (kizárólag e minisztérium információs köz­pontja) például a tervek szerint 1,1 milliárd fo­rintot költhet jövőre, miközben a KSH összes jussa mindössze 1,4 milliárd forint?" - Igaz, ennyi a jussunk.­­ Visszatérve a bírálatokra: azt mondják, hogy a KSH csak a nagyvállalatok körében vizsgálódik. Ezért túlzottak a gazdasági telje­sítmény csökkenéséről közölt adatai. Elvégre a kisebb gazdálkodószervezetek is részt vesznek a termelésben és a forgalomban.­­ Tévedés, hogy csak a nagyvállalatokról vannak ismereteink. Ma már minden vállalko­zást - a teljes termelést és a kiskereskedelmi forgalmat - felöleli az adatfelvétel. Amit nem fog át - nem foghat át - az a fekete és a szürke gazdaság, a törvény szabályozta területen kí­vüli és belüli illegális tevékenység. Nemcsak KGST-piac van. Számlaadást mellőzni, köny­velést elmulasztani a szolidabb vállalkozások­ban is lehet A fekete és a szürke gazdaság job­bára a kereskedelemre és szolgáltatásokra jel­lemző. Van ilyen a fejlett országokban is, de jó­val kisebb arányban. Most foglalkozik egy bi­zottság az eltitkolt értékek becslésével.­­ Nyílt titok, hogy a lakosság egy része is bevételekhez jut az idegenforgalomból, ha fizető vendégeket baráti látogatóknak tüntetnek is fel.­­ Hogy a termelés és a kereskedelem forgal­ma nagyobb annál, amit számon tartunk, arra egyebek között a folyó fizetési mérleg, valamint a lakosság betétállományának, devizaszámláján elhelyezett pénzének növekedése is utal. A je­lenlegi adatok alapján feltételezhető, hogy a gazdasági teljesítmény zuhanása, amely az 1991 -es évet jellemezte, lelassult. Ha az elkö­vetkező hónapokban nem történik nagyobb vál­tozás, akkor megáll a tavaly decemberi szinten.­­ És egy előítélet, hogy a statisztika csal. Kivált a múlt rendszerben tűnt ki rózsaszín ár­nyalataival.­­ A szépítést nem vállaljuk. Az viszont megtörtént, hogy felső parancsra egyes adato­kat nem hoztunk nyilvánosságra. De a ’70-es évektől kezdve már nyitottak voltunk. A KGST módszertana alapján nyert adatszolgáltatás nem csak­ ugyan, de elfedett bizonyos gazdasá­gi folyamatokat. Ezért a hivatalunk párhuza­mosan alkalmazta az ENSZ módszereit is. Ily módon részt vehetett nemzetközi összehasonlí­tó vizsgálatokban, ami nemcsak metodikai szempontból kamatozott, hanem alkalmasnak bizonyult arra, hogy teljesítményeinek más or­szágokéval összehasonlítva megmutassa, hol tartunk. Az ENSZ statisztikai szempontjainak, osztályozásának alkalmazása lehetővé tette, hogy a gazdasági reform meghirdetésétől kezd­ve, tehát 1968-tól - némi túlzással mondva - felkészülhessünk a piacgazdaságra. Hogy ada­taink a múltban is megbízhatók voltak, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai követéses vizsgálatainkat is azokra építjük.­­ A valóságot megszépítő statisztikáról szólva elnök úr egyik tanulmányában megemlí­tette bűnbak szerepüket. A KSH ugyanis „hasz­nált adatokat" ,feldolgozásokat is kap, amelye­ket más főhatóságok más módszerekkel nyer­tek. Feldolgozásuk esetleg manipulált. De gon­dolom, torzíthat a járatlanság is. Az így kapott adatokért vagy éppen egyes információk eltit­kolásáért önöket teszik felelőssé. Ez ellen ho­gyan védekeznek? - Egyeztetésekkel, együttműködéssel. El­végre mindenki beláthatja, közös érdek, hogy a makrostatisztikai adatok kiegészítsék alátá­masszák egymást, és egyaránt beilleszthetők le­gyenek az egységes számla és mérlegrendszerbe. - Melyek a hivatal tervei? - Gyorsabban akarjuk követni a folyamato­kat és gyorsabban publikálni az elemzéseket. A termelés és forgalom adatai például nem a tárgyhónapot követően hat héttel, hanem jóval hamarább nyilvánosságra hozzuk. Meg kell te­remteni az új pénzügyi statisztikát is. A múlt­ban a mennyiség mérése volt előtérben, most a pénzügyi eredmény beszél. A bankrendszer működését is alaposabban kell vizsgálni, szám­ba véve a hitelállományt és kihelyezését. A sta­tisztikának követnie kell a tőkepiac alakulását is. Arra készülünk, hogy 1994-től kezdve a GDP - a bruttó társadalmi tem­ék - változásait negyedévenként kövessük. A kebelünkben mű­ködő Gazdaságkutató Intézet kiválása - rész­vénytársasággá való alakulása - következtében némely feladatuk ránk maradt, így korlátozott mértékben rövid távú előrejelzéseket és az ed­diginél mélyebb elemzéseket készítünk. Vége­zetül kiemelném, hogy azokban az időkben, amikor egyes rétegek elszegényednek, mások pedig gazdagodnak, az állam és a társadalom igényli az életszínvonalról szóló információkat. Ezért hozzuk havonta nyilvánosságra a fogyasz­tói árak és a létminimum alakulását. Kovács Judit Beszélgetés Vukovich Györggyel, a KSH elnökével A KSH kötelező - az adott évben végrehajtandó - adatgyűjtéseinek száma és megoszlása Változatlan Módosított Új Összes Megszűnt adatgyűjtés 1987 375 80 12 467 15 1988 255 1661 416 41 1989 313 85 7­ 405 14 1990 243 91 20 345, 46 1991 208 ,840­­ 303 76 1992 165 69 103 337* 53 1993 (terv) 155 •Ebből 83 a Népjóléti Minisztériumtól átvett adatgyűjtés. Létminimum A két felnőttből és két tizenöt éven aluli gyermekből álló városi család lét­minimuma - ami az országos állagnak is r­ég félév - 1992 szeptsei­zberében­ 36 500 forint volt, amiből egy főre 9125 forint jutott. Tavaly szeptemberben ugyanezen családtípus létminimuma 29 900 forintot tett ki,­egy főre számítva pedig 7475 forintot tonyralom---------------------------------------­Legmagasabb a létminimum összege a városi egyedülállóknál, ez 1992 szeptemberében 12 900 forint volt és a legalacsonyabb a két felnőttből és négy tizenöt éven aluli gyerekből álló községi háztartásokban összesen 42 800 fo­rint, egy főre számítva 7130 forint •A gyermek 0-14 éves, a 15 éves és idősebb személy felnőttként van figyelembe véve ••Aktív kereső nélküli háztartások A LEGGYAKORIBB HÁZTARTÁSTÍPUSOK LÉTMINIMUMÉRTÉKEI (1992 szeptemberében) Egy háztartásra forint Egy főre városok községek városok községek AKTÍV HÁZTARTÁSOK* 1 aktív körű felnőtt 12900 11800 12900 11800 1 aktív kon) felnőtt, 1 gyermekkel 19­800 18­600 9900 9300 1 aktív körű felnőtt, 2 gyermekkel 27100 24700 9030 8230 2 aktív körű felnőtt 22500 21200 11250 10600 2 aktív korú felnőtt, 1 gyermekkel 30­200 27700 10070 9230 2 aktív korú felnőtt, 2 gyermekkel 36500 34300 9125 8 570 2 aktív korú felnőtt, 3 gyermekkel 41400 38­800 8280 7 760 2 aktív korú felnőtt, 4 gyermekkel 45800 42800 7­630 7130 3 aktív korú felnőtt 32900 30300 10970­0 10100 3 aktív korú felnőtt, 1 gyermekkel 39600 37300 9900 9320 3 aktív korú felnőtt, 2 gyermekkel 45­700 42800 9140 8560 3 aktív korú felnőtt, 3 gyermekkel 50100 46­900 8350 7820 3 aktív korú felnőtt, 4 gyermekkel 54500 50900 7785 7270 nyugdíjasháztartások·· 1 személy 9500 8600 9500 8600 2 személy 16400 14700 8200 7350 3 személy 23600 21600 7870 7­200 Magyar Nemzet SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Elnöke: ETHÓ TIBOR Tagjai: BÁCSKAI TAMÁS, FÖLDES PÉTER, JUHÁSZ GYULA, RUFFY PÉTER Főszerkesztő: KRASZNAI ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettesek: SZÉNYI GÁBOR, TÓBIÁS ÁRON ____________Publicisztikai szerkesztő: TÓTH GÁBOR Vezető publicista: KRISTÓF ATTILA Vezető szerkesztő: BOGNÁR NÁNDOR Kiadja a Magyar Nemzet Kiadó Részvénytársaság Felelős kiadó: SEBESTYÉN TAMÁS elnök-igazgató Szeresztéség és kiadóhivtal:1092 Budapest, Kinizsi u. 30-30. Telefon és fax: 2664252, 266­4253,2064256, 2664257, 2664141 Postacímünk: 1392 Pf. 276. Tfi­z!,a­va gyw PMtaElőfizethet námely hírlapkézbesítő postahivatalnői, a hírlap­­a h­apüzletetbsn­é, a_ Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (Holír) 1900 Budapest XIII., lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon valamint átutalással a Postabank Rt. 219-98636,021-02799 fozgalmi jelzőre Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat H-1389 Budapest, postafiók 149. Szedés: Magyar Nemzet Kiadó Rt. Nyomás: Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: Vida József igazgató HU ISSN 0133-185X HU ISSN 0237-3793 ϊ jottasra * Fogyasztói árak szeptemberben Ez év augusztusában és szeptem­berében nem folytatódott az infláció csökkenésének 1991 közepétől tartó folyamata. Az egyhavi árnövekedés szeptemberben nagyobb volt, mint a megelőző hónapokban és nagyobb, mint tavaly ugyanebben az időszak­ban. A tizenkét hónap alatti árnöveke­dés mérőszáma tavaly júniusban volt a legmagasabb (36,6 százalék). Azután folyamatosan, hónapról hónapra csök­kent, ez év júliusában 20,6 százalékos volt, majd ismét nőtt így szeptember­ben a fogyasztói árszínvonal 21,7 szá­zalékkal volt magasabb, mint egy év­vel azelőtt Augusztusban az energia- és a gyógyszerárak, szeptemberben pedig az élelmiszerárak növekedésé­nek volt meghatározó szerepe. Augusztushoz képest az élelmi­szerárak 5,1 százalékkal nőttek: a sertéshúsok 10, az étkezési szalonna 12, a nem tartósított hentesáru 9, a liszt és a dara 10, a kenyér és a pék­sütemény 9, a tojás 8, a tejes káposz­ta 36, a kelkáposzta 58, az uborka 66 százalékkal. A dohányáruk átlagosan 7 százalékkal drágultak. Az élelmiszerek árszínvonala jú­niusban 16,1 százalékkal, szeptem­berben már több mint 22 százalékkal haladta meg a tavalyi év azonos hó­napját Tavaly óta az átlagosnál job­ban nőtt a liszt, a kenyér, a péksüte­mény, a sertéshúsok, a szalonnák, egyes húskészítmények, a tojás, a té­lire tárolható zöldségek és főzelékek ára. Az átlagosnál kevésbé drágult a marhahús, a baromfi és a tartósított hentesáru, a sajt, a cukor. Egyes élel­miszerek (rizs, növényi zsiradék, burgonya, hagyma, kávé) árai egy év alatt gyakorlatilag nem változtak. A ruházkodási és a tartós fogyasz­tási cikkek egyéves áremelkedése ki­sebb, az üzemanyagoké és a szolgál­tatásoké pedig nagyobb az átlagosnál. Leginkább a gyógyszerek, gyógyáruk drágultak, valamint egyes testápolási cikkek és némely járműalkatrész. A szolgáltatások közül az árnö­vekedés mértéke a társasházak közös költségénél (61 százalék), a vízdíjnál (50 százalék), a csatornadíjnál (45 százalék), valamint a járműszolgálta­­tásoknál (51 százalék), a taxidíjnál (47 százalék), a beutalásos üdülés esetében (93 százalék) haladja meg a legnagyobb mértékben az átlagosat. Összegezve az év első kilenc hó­napjában bekövetkezett árnövekedés együttes mértéke 15­­1 százalék, míg tavaly az első három negyedévfolya­mán 282 százalékos volt a drágulás. Az ország helyzete SZOMBAT, 1992. október 17.6 Társadalmi felmérés: falusi polgárok A­ KSH« kitüntetett «területet»" társadalomstatisztika, amelyre számos szociológiai kutatás épül. Harcsa István, a társada­­lomstatisztikai főosztály veze­tője munkatársaival együtt részt vesz Szelényi Iván pro­fesszor a mai magyar polgáro­sodást felderítő kutatásában. - Vannak-e már eredményeik? - kérdeztük Harcsa Istvántól. - A falu polgárosodásának van­nak jelei. Erdei Ferenc meghatározá­sát követve azokra figyelünk, akik vállalkozó parasztként szervezik gaz­dálkodásukat és a piacra termelnek. -Tisztázták-e, hogy mi a szerepe a második gazdaságnak a polgároso­dásban? A téesztag ugyanis kister­melői minőségében nemcsak piacra termelt, hanem komfortos és tágas házat is épített és civilizációs igénye­ket honosított meg. Talán ennek is van valami köze a polgárosodáshoz. - A második gazdaság szerepének a meghatározásához - jelesül hogy milyen mértékben van jelen a polgá­rosodásban - még nincs elég empiri­kus adatunk. Azt feltételezzük, hogy a nagyüzemmel szimbiózisban lévő kis­üzem feltehetően a paraszti polgáro­sodás egy sajátos útját határozza meg, amely eltérhet a nyugati fejlő-­ dések'*ől τη keletitől is. Számot kell vetni a falusi elit alakulásával is, mint a polgárosodás meghatározójával. Az­­elit egyik csoportja a közigazgatás­ban, a másik a mezőgazdasági nagyü­zemben tölt be vezető szerepet. Ab­ból, hogy a mai polgármesterek 70 százaléka volt tanácselnök - jó része már 1980-ban is - a helyi társadalom alapos ismerete következik és talán a józan ítélőképesség is, ami változások idején elengedhetetlen. A szakszerű­séget és a vállalkozói szellemet bir­tokló agrárértelmiség már hosszabb ideje megjelent a téeszekben. Mind­két tulajdonsága elengedhetetlen a pi­acgazdaság kialakításához.­­ Mostanában a falu átalakulá­sával kapcsolatban két aggályt hal­lani: az egyik, hogy a kistermelés ki­zárólagossá válik, a másik, hogy a kisvállalkozás eltűnik, mert elnyeli a farmergazdaság.­­ Megfigyeléseink szerint a kis­vállalkozás időleges veszteségei el­lenére tartja állásait. Egyrészt azért, mert az elmúlt húsz évben hihetetlen rugalmasságot, megújulási készséget tanúsított. Másrészt azért, mert kézi munkára szakosodott és termékei pi­acképesek. A kistermelők birtokol­ják azon földek kétharmadát, ame­lyen intenzív termelés folyik. A nagyüzem nem verses­yezhet velük. Azzal együtt, hogy a kisvállalkozá­sok viszonylag szilárdak, megindult a differenciálódás. Vannak már a mezőgazdaságban nagyobb, magán­kézben levő és bérelt gazdálkodó­­szervezetek. 1991-ben harminchat­­ezer gazdaság évi bruttó termelési ér­téke haladta meg a félmilliót és csak­nem százötvenezernek volt évi 200 és 500 ezer forint között a teljesítmé­nye. A nagyobb vállalkozásokra a monokultúra a jellemző. Monokultú­rás gazdaságoknak azokat tekintjük, ahol egy ágazat több mint 75 száza­lékkal részesedik a bruttó termelési érték előállításában. E gazdaságok vásárolják a legtöbb gépet és ők va­lósítják meg a legkövetkezetesebben az árutermelést , ha a gazdálkodók társadalmi csoportját nézzük, azt lát­juk, hogy a modernizációs törekvé­sek, a vállalkozás kiterjesztése job­bára az értelmiségi tulajdonosra és bérlőkre a jellemző. - Van-e valami előrejelzésük a falu polgárosodásáról? - A jövő útjai még mindig nyitot­tak. A nagy kérdés az, hogy az új kö­rülmények között milyen együttmű­ködés alakul ki a kis- és a nagyüzem között (Lj.) Élettársi viszony: házasság vagy kaland? A KSH Népességtudományi Kutatóintézete a család változásait követi nyomon, így az élettársi kapcsolatok ala­kulását is. Több statisztikai felvételből kitetszik: ez az együttélési forma itt és most is terjed. Pontos adatok nincsenek, mert a vizsgálat csak azokkal számolhatott, akik közös háztartásban élnek és vállalták az élettársi minősítést Mert vannak, tűrik a külvilág előtt házasokként jelennek meg, és vannak, akik futó kalandnak mondják viszonyukat Az élettársi kapcsolatban élő és szülőképes korú nők életkö­rülményei és családi állapota merőben eltér nyugati társaik­tól. Nem a fiatalok próbaházassága a leggyakoribb, nem a hajadonok vállalják elsősorban ezt a formát, hanem az elvált asszonyok és az özvegyek. 1990-ben már minden ötödik, 15-49 éves elvált nőnek volt élettársa. Ennek ellenére „az élettársi mozgalom” nem olyan mértékű, hogy pótolná a meg nem kötött és felbomló frigyeket. Míg Nyugaton inkább a diplomás, a magasabb társadal­mi státusú nők vállalják ezt a párkapcsolatot, addig Magyar­­országon a fizikai foglalkozásúak. Ők adják az élettársi kö­zösségben élők 80 százalékát Feltehető, nálunk is több dip­lomás nő és fiatal pár választja ezt az együttélési formát, mint amennyi a vizsgálat körébe került. Mert az élettársi mi­nősítés feltétele a közös háztartás volt, és ők esetleg őrzik függetlenségüket Arról nem is szólva: a közös háztartáshoz lakás is kell, amihez a fiatalok nem egykönnyen jutnak. Közvélemény-kutatást végeztek az élettársi kapcsola­tok megítéléséről is. A kérdezettek 80 százaléka úgy ta­pasztalja: ez a forma terjed. Többen elfogadják, mint ahá­nyan sokallják ezt az arányt Leginkább az idősebbek, a kevés iskolát jártak és a kétkezi dolgozók sokallják a há­zasság nélküli kapcsolatokat. E viszonynak a kérdezettek jobbára praktikus okát adják. Egy házassági kudarc követ­kezményének tekintik, az újabb sikertelenség megelőzésé­nek, az ismételt válás elkerülésének. Idősebbek esetén pe­dig azért fogadják el, mert megértik, hogy ez a kapcsolat orvosság a magány ellen oly módon, hogy nem veszélyez­teti az özvegyi jogokat és vagyoni állapotokat. Némelyek azonban az erkölcsi romlásnak, a házasság értékvesztésé­nek és a divatnak is tulajdonítják e kapcsolat terjedését Míg az elváltak és öregek esetén ilyen megengedő a köz­vélemény, a fiataloknál az élettársi kapcsolatot követő, il­letőleg az anélküli házasságot tartják ajánlatosnak. Az es­küvőt megelőző próbaházasság 42 százalékos szavazatát a tanultabbak, a fiatalok, sőt középkorúak adták. Mi legyen, ha a nő teherbe esik és szülni szeretne? Mindenképpen el kell venni feleségül! - jelentette ki a többség. Mégpedig a gyerek érdekében. De a kérdezettek több mint 20 százaléka már úgy gondolja, mindegy, mi­lyen kapcsolatból származik a gyerek. Úgy tetszik, az előítéletek szétfoszlanak, sokan az élettársi kapcsolaton és a házasságon alapuló családok egyenjogúságát helyeselnék. Kevésbé megengedőek az emberek azonban, ha a házasság nélküli kapcsolatból származó gyerekek kerülnek szóba. Mások előítéleteitől féltik őket? (­CB-t)

Next