Magyar Nemzet, 1992. október (55. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-20 / 248. szám

2 Magyar Nemzet KEDD, 1992. október 20. Nemzetközi élet ----------τττ-’ "if ί A KÜLPOLITIKAI HELYZET ____________.___________ ^ _* ' ··...^ ................. ■ AZ UTOLSÓ PILLANATIG bizonytalan, hogy a meghirdetett határidőhöz igazodva ma a szlovák fél megkezdi-e a Duna elterelését. Az MTI tudósítója magát megnevezni nem kívánó hivatalos vízügyi forrásból úgy értesült, hogy erre kedden még nem kerül sor, s a kivárást látszik alátámasztani az is, hogy nem történtek meg az eltereléshez szükséges műszaki előkészületek. Közben szlovák politikusok Brüsszelben lobbyznak a saját álláspontjuk mellett, s nem rejtik véka alá, hogy a továbbiakban már csak politikai elhatározás kérdése a döntő lépés megtétele. ■ BUDAPEST „RÁOLVASÁSSAL" PRÓBÁLKOZIK Szlovákiával, legalábbis a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint. Merthogy Pozsonynak nagyon is érdeke a jó kapcsolatok fenntartása Budapesttel, s Viktor Meier, a lap Magyarország-szakértője szerint még a magyar külügyminisztériumban is úgy gondolják: talán jobb lett volna, ha még idejében megpróbálnak egyetértésre jutni Szlovákiával a legfontosabb szempontokban. Hiszen úgy tetszik, tisztán jogi szempontból vizsgálva az ügyet, Magyarország szénája a hágai bíróság előtt rosszul áll. Az újságíró úgy véli továbbá, hogy a magyar külpolitika kitartóan Nyugatról próbált támogatást szerezni a szomszédokkal szemben, ám ezek az erőfeszítések ellentétes hatást váltottak ki. Az egykori Jugoszláviában zajló események , a tehetetlenség miatt az európai szervezetek tekintélye csökkent Kelet-Európában. A magyar közvéleményben pedig szemrehányás érezhető a diplomáciával szemben, mivel elhanyagolta a kelet-európai szomszédokhoz fűződő viszonyt, véli a tudósító. • A NEMZETGAZDASÁGOK EGÉSZÉT fenyegeti, hogy a keleteurópai állami vállalatok kiárusítása rendkívül lelassult - írja többek között az Adam Smithről elnevezett vezető brit gazdaságkutató intézmény tanulmánya, amely rendkívül komor képet fest a térség helyzetéről. A felmérésből - amelyből az International Herald Tribune közölt részleteket - az derül ki, hogy a közelebbről megvizsgált magyar-lengyel és csehszlovák privatizációs program alapján az állami vállalatok felének eladása is huszonnyolc évig tartana, ám legtöbbjük öt éven belül úgyis csődbe megy és megszűnik, jósolják a szerzők, akik szerint már ma is csak a bankóprés felett rendelkező állami pénzintézetek tartják bennük az életet. A tanulmány a privatizáció lassúságáért elsősorban a politikusokat kárhoztatja. A szerzők egyike a felmérés tartalmát ismertetve elmondta az IHT-nak: véleménye szerint sokuk továbbra is elkötelezett szocialista és nehezen szakít a gazdaság kézivezérlésének gyakorlatával, mások viszont nacionalista meggyőződésüktől vezettetve vonakodnak megnyitni a gazdaságot a nyugati befektetők felé. A FINANCIAL TIMES ELEMZÉSE viszont arra is rámutat, hogy csak a gazdag és népes szomszéd országokkal való növekvő kereskedelem ígér virágzó jövőt a volt KGST-országoknak, ám az EK továbbra is távol tartja piacairól a keleti szomszédokat. A társulási egyezmények is korlátot szabtak a mezőgazdasági cikkekre, mi több, az úgynevezett importérzékeny kelet-európai árukra is. Pedig, mutat rá a gazdasági szaklap, az ilyen jellegű kelet-európai import nem éri el a teljes EK-beli gyártás egy százalékát sem. A szabadkereskedelem hasznos lenne az EK fogyasztóinak, káros viszont a termelői lobbyknak, s ezért a közösség inkább becsapja fogyasztóit, kirekeszti a keleti behozatalt, miközben ezen országokban a piacgazdasági kísérletek összeomlással fenyegetnek. (L. G. J.) Román benzinválság BUKAREST - Az eddigieknél ugyan kisebb hullámokat vert, de ismét csak botrányhangulatot keltett Romániában Miláily exkirály újabb hazalátogatási szándéka. A Svájcban élő volt román uralkodó ugyanis, több meghívásnak eleget téve, jelen szeretett volna lenni a gyulafehérvári ünnepségeken, amelyen Ferdinánd - a nagyapa - megkoronázásának 70. évfordulójáról emlékeztek meg. A román hatóságok azonban ezúttal is megtagadták őfelségétől a beutazási vízumot, mondván, hogy az új kormány megalakításáig nem tartják alkalmasnak az időt. Az ellenzéki lapok nem is szalasztották el megszellőztetni az ügyet, s feltették a kérdést: meddig tart még az exkirálytól való beteges félelem? Gyarapodnak, súlyosbodnak a válságjelenségek. Országszerte beláthatatlan sorok kígyóznak a benzinkutak előtt. A szombat esti tévéhíradóban ugyan megrótták az egyik nagy példányszámú lapot, hogy „vaklármázott” a benzin árának felemelésével, a helyzet azonban ennél sokkal súlyosabb. A nyugati országrészben immár három hónapja, az északkeleti megyékben pedig két hónapja tart a benzinválság. Petrozsényből olyan hírek érkeztek, hogy a gépkocsivezetők egy hete a sorban alszanak, Vilcea megyében pedig rendőri felügyelet alá helyezték a kutakat. Temesváron hétfőn néhány órás taxisblokád volt A román fővárosban egyébként nem csak a benzinkutak környékén kígyóznak a sorok. Szombat-vasárnap olyan kenyérsorokat láthattunk, amilyenekre rég nem volt példa. Kiss Zsuzsa Széles elnöki mosoly, mintha mi sem történt volna Iliescu első találkozója Tőkéssel az éhségsztrájk óta Bukarestből jelenti az ΜΉ. Iliescu román elnök a „nemzeti egységkormány” gondolata, Nastase külügyminiszter, a Nemzeti Demokratikus Megmentési Front alelnöke pedig a többség és a kisebbség közötti „úriemberi megállapodáson" alapuló csomagterv jegyében kezdett Bukarestben kormányalakítási tárgyalásokat. A két politikus a pártok vezetőivel hétfőn tartott konzultáción igyekezett elindítani a választások utáni kibontakozás folyamatát, az ellenzék pártjainak - köztük az RMDSZ-nek - a vezetői azonban kitértek e javaslatok elől, s azt hangsúlyozták: azoknak kell vállalni a kormányzást, akik megszerezték a viszonylagos többséget. A találkozón az RMDSZ kétfős küldöttséggel vett részt: Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke és Tokay György, a képviselőcsoport ideiglenes elnöke volt jelen. Ez volt az első személyes érintkezés a Királyhágó mellékii egyházkerület püspöke és a román államfő között Tőkés László emlékezetes éhségsztrájkja óta. Mint Tőkés László püspök az MTI tudósítójának elmondta, a találkozón ő nem tiltakozó magánemberként, hanem politikai tisztségviselői minőségében vett részt, tehát nem esett szó az éhségsztrájkról - maga Iliescu pedig, mintha mi sem történt volna, széles mosollyal üdvözölte őt, akárcsak a többi párt képviselőit. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke beszámolt arról, hogy a találkozót az elnöki palota meglehetősen váratlanul, pontos napirend megjelölése nélkül hívta össze. Iliescu elnök az első tájékozódó megbeszélésnek nevezte a találkozót Ezen Tőkés László benyomása szerint inkább tapogatózó felmérés folyt, nem bontakozott ki semmiféle megoldás, de - mint a politikus kifejtette - egyfajta monolitikus törekvés volt érezhető. Iliescu összefoglalójában valamilyen paktumot javasolt a legkisebb közös nevező alapján, a nemzeti érdekre hivatkozva. Gheorghe Funar, a RNEP újonnan - vasárnap - véglegesített új elnöke is hasonló gondolatot fejtett ki. Tőkés László véleménye szerint azonban a legjobb szándékkal sem lehet összekovácsolni egy ilyen életképes koalíciót Miután Tőkés László csak közvetlenül a találkozó előtt tért vissza Romániába, az RMDSZ politikai álláspontját Tokay György fejtette ki. Nem lehet összekapcsolni a kormányalakítást és a parlamenti struktúrák megteremtését a Nastase által javasolt csomagterv módján. A próba a két ház tisztségviselőinek megválasztásánál tanúsítandó magatartás lesz, ez fogja megmutatni, milyen mértékben kész a többség a tényleges párbeszédre. Tokay György a Nastase által javasolt „lovaglás megállapodást” kommentálva megjegyezte, hogy ehhez két dologra van szükség: megállapodásra és úriemberekre, vagyis az ígéretek betartására. Tehát az első fázisban a többségnek be kell bizonyítania, hogy betartja a megállapodásokat, nevezetesen a parlamenti tisztségek tekintetében. Meghökkentő hasonlóság A hágai bíróság zárta le a futballháborút Meghökkentő a hasonlóság, noha minden több ezer kilométerrel arrább, s nem is épp most történt Egy távoli kontinensen, egy véres futballháború után a hágai Nemzetközi Bíróság elé került az ügy. A különbség: a bíróság közbelépését mindkét fél akarta, és épp a napokban került pont a rendkívül feszült konfliktus végére. A hágai Nemzetközi Bíróság ugyanis bölcs döntést hozott s jelek szerint döntését mindkét fél egyaránt elfogadta. Az előzmények évtizedekkel korábbra nyúlnak vissza. Két középamerikai állam, Honduras és Salvador hosszú időn keresztül előbb ádáz szópárbajt folytatott a két országot elválasztó határvonal miatt. A vitának később brutális következményei lettek, mert a két ország futballválogatottjai részt vettek az 1969-es világbajnoki selejtezőkön, s a Salvadort nézők hondurasi kollégáikat agyba-főbe verték, zászlóikat a földbe taposták. Több se kellett az otthoni hondurasi csőcseléknek, amely az országban tartózkodó salvadoriakat durván bántalmazta. A konfliktus hamarosan háborúvá szélesedett. Salvadori repülőgépek hondurasi légi támaszpontokat bombáztak, és nem kímélték a Fonseca-öbölhöz tartozó szigeteket sem. Természetesen Honduras a salvadori támadást szárazföldi offenzívával és légitámadásokkal torolta meg. A szomorú mérleg: négy nap alatt kétezer személy vesztette életét, köztük elsősorban hondurasi polgári személyek. Noha Salvador magának tulajdonította a győzelmet, a hondurasi hatóságok arra kényszerítettek mintegy 130 ezer salvadori bevándorlót, hogy térjenek vissza szülőhazájukba. A háború ugyan hamarosan véget ért, de a feszültség sokáig nem csitult. Végül azután a két ország közös megegyezéssel a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, amely kölcsönös megelégedésre feljogosító döntést hozott. Mindehhez persze több mint ötven ülésre és szinte átláthatatlan dokumentumtengerre volt szükség. Az öttagú bíróság szerint a testület fennállása óta ez volt az egyik legbonyolultabb ügy. Végül a bíróság a vitatott terület kétharmadát Hondurasnak ítélte, de úgy határozott, hogy a Fonseca-öböl térségén a két országnak osztoznia kell egy harmadikkal, nevezetesen Nicaraguával. Salvador kezdetben nehéz szívvel fogadta el a döntést, különös tekintettel arra, hogy a vitatott övezetekben élő parasztok tízezrei nem akartak hondurasi állampolgárrá válni. Végül azonban a salvadori hatóságok belátták: sokkal kevesebb áldozattal jár bőségesen kárpótolni a parasztokat, mint megvívni egy újabb futballháborút. Az esetet ismertető The New York Times szerint a történteken elgondolkodhatnak az amerikaiak, sőt szégyellhetik is magukat. Amikor ugyanis épp a szóban forgó Fonsecaöblöt 1983-ban a CIA aláaknázta, Nicaragua a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult. A Reagan-kormányzat akkor dühödten arra hivatkozott, hogy a bíróság nem illetékes döntést hozni az ügyben. Honduras és Salvador most azonban példát mutatott. S ettől kezdve pedig mindenki arra gondolhat, amire akar. (pietech) II. Erzsébet Bonnban Bonnból jelenti az MTI. 1965 és 1978 után harmadszor lépett hétfőn délben német földre hivatalos államfői látogatás keretében //. Erzsébet brit királynő, férjével, Fülöp herceggel az oldalán. Ez az első brit államfői látogatás az újraegyesült Németországban. A fellobogózott Bonnban a német és a brit zászlók mellett először lengenek a kék-sárga Európa-lobogók is, mintegy jelképesen is kifejezvén: a nyugat-európai uniót, az egységes Nyugat-Európát nagyon akaró Németország a nyugat-európai családban szeretné látni a húzódozó Nagy-Britanniát is. A királynőt hétfőn a német parlament és a kormány székhelyén Richard von Weizsäcker államfő üdvözölte. II. Erzsébet Kelet-Németországba is elutazik, ottani programjának csúcspontja Drezda lesz: a királynő a Kreuzkirchében megbékélési istentiszteleten vesz részt. A katonai jelentőséggel alig bíró Drezdát, az egyik legszebb német várost 1945 februárjában a brit légierő porig bombázta, becslések szerint 140 ezer ember halálát okozva. Németországban megütközést keltett, hogy a nyár elején Londonban szobrot emeltek Arthur Harrisnek, a brit légierő 1984-ben elhunyt marsalljának, a drezdai - valamint a kölni, a hamburgi, a pforzheimi és a paderborni - bombázások eltervezőjének. Finn tanácsválasztások Ellenzéki előretörés Tallinnból jelenti az MTI. A kormánypártok visszaestek, az ellenzéki erők pedig előretörtek a Finnországban vasárnap megtartott helyhatósági választásokon. A helyi erőviszonyok átrendeződése ugyanakkor nem volt olyan mértékű, hogy befolyásolná az országos politikát. Esko Tapani Aho miniszterelnök, a koalíciót vezető centrumpárt elnöke szerint a választás eredményei nem változtatnak sem a kormánykoalíció összetételén, sem politikáján. Az ellenzéki pártok a leadott szavazatok 49,1 százalékát szerezték meg, s a választások győztese a szociáldemokrata párt lett 27,1 százalékkal, csaknem öt százalékkal felülmúlva a tavalyi parlamenti választáson elért eredményét. A 46,4 százalékot elért kormánykoalíción belül a nagy vesztesek a konzervatívok, a Nemzeti Koalíciós Párt, amely csak 19 százalékot ért el, csaknem négy százalékkal kevesebbet, mint a legutóbbi helyhatósági választásokon. A koalíció vezető ereje, a centrumpárt 19,3 százalékot szerzett, ami jelentős visszaesés korábbi eredményeihez képest, de mivel főleg nagyvárosokban győzött, továbbra is ő rendelkezik a legtöbb taggal a helyi tanácsokban. A szavazók sem voltak kiábrándultak - mint ezt a közvélemény-kutatók jelezték, mert 71,1 százalékuk vett részt a választáson, több, mint az utóbbi választásokon. A vasárnapi szavazás új elemet vitt a finn belpolitikai életbe: először szavazhattak és indulhattak jelöltként a választáson a legalább négy éve Finnországban élő külföldi állampolgárok. Eddig a helyhatósági választásokon a finneken kívül csak a skandináv országok állampolgárai szavazhattak. A parlamenti választásokon a külföldiek ezután sem vehetnek részt. Újabb tárgyalás csak jövőre Zsivkov nem adja fel Nem adtam fel, és soha nem is fogok kapitulálni - szögezte le Todor Zsivkov, az első fokon hétévi szabadságvesztésre ítélt volt bolgár államfő és pártfőtitkár a Duma című ellenzéki napilap hétfői számában megjelent nyilatkozatában. A védők fellebbezési kérelmet nyújtottak be az ítélet ellen, a másodfokú tárgyalásra azonban csak jövőre kerülhet sor. A volt bolgár vezető arra panaszkodott nyilatkozatában, hogy mindenki ellenséges érzületet táplál vele szemben, nem szólalhat meg a sajtóban, nem biztosítottak számára adásidőt a televízióban. Békétlen orosz honatyák Jelcin és a triumvirátus (Tudósítónktól) MOSZKVA - A Gorbacsov körül kirobbant politikai botrány újabb meg újabb hullámverései közepette szinte észrevétlen maradt Fjodor Selov-Koregyajev első külügyminiszter-helyettes múlt heti lemondása. Az egykori szovjet köztársaságokkal való kapcsolatokért felelős fődiplomatát, Borisz Jelcin „személyes megbízottját” annyi támadás érte az utóbbi időben az orosz külpolitika állítólagos engedékenysége, erélytelenség miatt, hogy, mint maga fogalmazott, az elnök egyetértésével jobbnak látta visszavonulni. Figyelemre méltó, hogy távozását hivatalosan bejelentvén Selov Kovegyajev jelezte: nemcsak a „nacionálradikálisok” követelték a fejét, hanem „a demokratikus mozgalom némely képviselői is”. Felrúgott megállapodás Noha a Kammerszánt Daily szerint Andrej Kozirjev, a külügyi tárca gazdája csupán „ideiglenes átrendeződésről” beszélt, a megfigyelők zöme nem osztja optimizmusát. Selov Kovegyajev leköszönését ugyanis Mihail Poltoranyin s Ruszlan Haszbulatov látványos „pengeváltása” előzte meg, amelyből a kölcsönös sértések és vádaskodások mellett azért a sajtóügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes jóvoltából kiderült: a népi küldöttek kongresszusának december 1-jére történt összehívásával a legfelsőbb tanács szpíkere felrúgta azt az államfővel kötött hallgatólagos megállapodást, hogy megpróbálja legalább januárig, de inkább tavaszig elhalasztani a „szuperparlament” ülésszakát Márpedig így, mivel a Jelcinnek a „radikális reformok” keresztülviteléhez megadott különleges felhatalmazása éppen december 1-jén jár le, a kongresszus beláthatatlan következményekkel fenyeget: a felbőszült honatyák beszámoltatván az elnököt, bizalmatlanságukat is kifejezhetik vele szemben. Hiába tett tehát Jelcin az utóbbi hetekben jó pár békülékeny gesztust (közéjük tartozott Selov Koregyajev udvarias menesztése), a népi küldöttek tanácskozásának december elejére való kitűzésével a legfelsőbb tanács olyan lépésre szánta el magát, amely talán minden eddiginél súlyosabb konfliktus árnyékát vetíti előre az orosz belpolitikában. A kormány a célpont Még ha Poltoranyin nem szólta volna el magát, akkor is nyilvánvaló lenne, mennyire kellemetlenül érintette Jelcint a képviselő-testület Haszbulatov áldásával meghozott döntése. Az elemzők figyelmét nem kerülte el, hogy az orosz elnök a föderáció köztársaságainak vezetőiben - akiknek mellesleg jogköreik további kiszélesítését ígérte - szövetségesekre lelt: minapi megbeszélésük után azzal a közös felhívással fordultak a legfelsőbb tanácshoz, hogy mégiscsak napolja el a kongresszusi ülésszakot, s arra hivatkoztak, hogy az új alkotmány teljes kidolgozása még néhány hónapos munkát igényel. Hasonlóan foglalt állást a parlament alkotmányelőkészítő bizottságá iá, miközben a támogatókat kereső Jelcin ukázával minden feltűnés nélkül másfélszeresére emelte a hadsereg hivatásos állományának az illetményét... Jelcin szemlátomást minden tekintélyét igyekszik latba vetni, hogy elhárítsa a nyílt és fölöttébb bizonytalan kimenetelű összecsapást a törvényhozással. Az Osztankino tévécsatorna vasárnap esti politikai műsorának nyilatkozva Szergej Filatov, Haszbulatov első helyettese nem is találta elképzelhetetlennek, hogy a legfelsőbb tanács felülvizsgálja határozatát, bár azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy az ellenzék (amely a sajátos orosz viszonyok között lényegében parlamenti többséget alkot) minél hamarabb tetemre szeretné hívni a kormányzatot, nehogy tavaszra esetleg némiképp javuljon a gazdasági helyzet A „sima megoldásokat” előnyben részesítő Jelcint Haszbulatov „árulása” végleg belekergetheti a Polgári Szövetség Ruckoj-Volszkij- Travkin-féle triumvirátusának a karjaiba. Merthogy a magát akonstruktív ellenzékhez" hasonlító pártblokk, amelynek centrista, pragmatista programja egyébként sem teljesen idegen Jelcintől, nem szent hadat az egész jelenlegi rezsimnek, nem Jelcinék megbuktatásának gyürkőzik neki, hanem „csak” kormányátalakítást és válságellenes intézkedéseket követel. A Polgári Szövetség napokon belül az elnök elé terjeszti a főleg az állami iparbárók érdekeit tükröző gazdasági tervezeteit és a kabinetben többé nemkívánatos személyek listáját, sőt, mindezt megtoldhatja a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokkal: immár a választók majd fele van a kormány lemondása mellett. Elnöki aduk Jelcinnek rendkívül szűk a mozgástere: a Nyezaviszimaja Gazeta értesülése szerint Jegor Gajdar „bedobja a törülközőt”, ha csapatából bárki is „tisztogatás” áldozatául esik, s ezt az államfővel is kö£ölt,másfelől viszont a Polgári Szövetséget a becslések szerint már így is a honatyák 35- 40 százaléka támogatja. S ha netán lepaktálna a „Nemzeti Megmentési Front” létrehozásán fáradozó nacionalista-kommunista ellenzékkel, az elszigetelt demokraták legrosszabb álmai is valóra válhatnak, összejöhet a bűvös kétharmados többség. S ami még nagyon fontos: kinyilvánította a PSZ-szel való együttműködési szándékát az Oroszországi Független Szakszervezetek Szövetsége is, amely szombatra országszerte tiltakozó megmozdulásokat szervezett ilyen körülmények között a kompromisszum Volszkijékkal már-már szükségszerűnek tetszik. Megrendültek ugyan Jelcin alkupozíciói, ám a tarsolyában azért rejteget még egy-két adut Mint az átmeneti orosz politikai rendszer egyetlen valóban legitim tényezője, bármelyik kritikus pillanatban közvetlenül a néphez fordulhat Nem tett le például arról, hogy referendum útján hagyassa jóvá az új alkotmányt, amely egyebek közt megszüntetné a népi küldöttek kongresszusának az intézményét, s most újfent emlékeztette is a képviselőket arra, hogy napjaik tulajdonképpen meg vannak számlálva. Bármily baljósan indult az ősz, ebben az értelemben az idő Jelcinnek dolgozik, s vele együtt remélhetően a reformoknak. Vida László Kelet-európai atommaffia? Bonnból jelenti az MTI. Keleteurópai atommaffia csempész folyamatosan radioaktív anyagot a térségből Németországba - közölte az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (SPD) környezetvédelmi illetékese. Michael Müller ezért felszólította a hatóságokat, hogy szigorítsák meg a csempészet elleni intézkedéseiket és a kilátásba helyezett büntetéseket, illetve a nukleáris technológiák exportjának ellenőrzését. Müller szerint az a veszély fenyeget, hogy Németország az atomcsempészet központjává válik. Münchenben hat nap alatt már másodszor - 22 kilogramm, Kelet- Európából származó urániumot foglaltak le a vámhatóságok. Az ügyben hét csempészt tartóztattak le - egyelőre illegális fegyverkereskedelemmel vádolják őket. Klaus Töpfer német környezetvédelmi miniszter azonban kijelentette, hogy a lefoglalt anyag nem volt olyan mértékben dúsítva, ahogyan az atomfegyverekhez kellene. Azt azonban ő is elismerte, hogy a radioaktív csempészáruk nagy része a kelet-európai és a volt szovjet országokból származik, ezért szükség van ellenőrzésük megszigorítására. A német rendőrszakszervezet vezetője, Hermann Lutz is egyetért azzal, hogy intenzívebben kell föllépni a radioaktív anyagokkal kereskedők ellen. Ha nem tesznek gyorsan megfelelő intézkedéseket - véli Lutz -, Németország hamarosan hasonlatossá válik Olaszországhoz: olyan atommaffiája épülhet ki, amely befolyásos politikusokra is kiterjeszti hálóját.