Magyar Nemzet, 1992. október (55. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-30 / 256. szám

Pest-Buda PÉNTEK, 1992. október 30. 12 Magyar Nem­zet VÁROSHÁZA ÖT KAMION Él£lMISZER érkezett az Egyesült Államok kormánya által fel­ajánlott adományból, amelyből egyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat oszt ki. A négykamionnyi áru elosz­lására vállalkozó szervezetek jelent­kezését a 118-6033/1157 vagy a 118-6066/1807 telefonszámon vár­ja a szociálpolitikai ügyosztály. DIPLOMATERVKÉNT budapesti város­rehabilitációs feladatokat oldana meg az Ybl Miklós Építőipari Műsza­ki Főiskola hallgatóinak egy csoport­ja. A teamet szervező Meggyesi Ka­talinnal felvette a kapcsolatot a város­­fejlesztési ügyosztály. AZ ENGEDÉLY NÉLKÜLI ÁRUSOK szá­ma jelentős mértékben megnöveke­dett a Baross téren, a Blaha Lujza té­ren, az Örs vezér téren, az Árpád hídi aluljáróban és a Moszkva téren - tájékoztat a Városháza rendészeti ügyosztálya. A felügyelők - a változó rendőri jelenlét következtében - nem minden esetben tudták felszámolni a szabálysértő helyzetet. MOZICENTRUM ÉPÜL a Royal Szálló viceszintjén. A Royal Apolló mozi­ós ismét bálterem lesz, a hotel épü­letének helyére pedig az új (kana­dai) tulajdonos irodaházat épít. A bálterem tulajdonjogának megszer­zése fejében a Sefri cég kötelezte magát, hogy a Royal pincéjében mozicentrumot épít, várhatóan hatmillió dolláros kivitelezési költség­gel, amelynek fele a fővárost terheli. A Budapest Film elsősorban sikerfil­meket szándékozik itt műsorra tűzni. Az öt vetítőteremben összesen 1500 néző fér majd el. Hulladékégetésffű a XV. kerületben A fővárosi közgyűlés csütörtöki döntése értelmében a XV. kerületi hulladékégetőmű kapacitását évi 240 ezer tonnával bővítik. A határozat magában foglalja, hogy a létesítmény környékére átfogó környezetvédelmi hatástanulmány készüljön, egy to­vábbi rendelkezés szerint pedig az önkormányzat 1993. június 30-ig a fővárosi hulladékok szelektív gyűjté­sére és újrahasznosítására is kon­cepciót dolgoz ki. A vita során Schneller István fő­polgármester-helyettes utalt arra, hogy jelenleg az évenként keletkező 4,3 millió köbméter hulladékból mindössze kétmilliót képesek fel­dolgozni, a lerakóhelyek pedig né­hány éven belül megtelnek, így va­lóban „égetően" sürgős e probléma megoldása. Több képviselő rámuta­tott ugyanakkor, hogy nem kellő­képpen tisztázottak a beruházás pénzügyi részletei; nem tudni pél­dául, hogy az 1994-re kalkulált öt­­milliárdos költséget ki fizeti. Rámu­tattak, hogy az Elektromos Művek is részt vállalhatna az energiaterme­lő létesítmény finanszírozásából, és állami címzett támogatást is remél­nek. Elhangzott az is, hogy a beru­házást össze kellene kötni a távfűtő­­hálózat fejlesztésével is. Székely Gábor főpolgármester­helyettes tájékoztatásából kiderült, hogy megszakadtak a Közraktár ut­cai telek eladásáról szóló tárgyalá­sok. A mintegy 3,25 milliárd forin­tos üzlet lebonyolítása azon bukott meg, hogy nem sikerült a kölcsönös bankgaranciák biztosítása. A ma­gyar fél az OTP-t bízta meg, a belga Brintec befektető társaság azonban többszöri felszólítás ellenére sem nevezte meg bankját, bár vásárlási szándékát mindig megerősítette. A város vezetése végül október 19-ét nevezte meg határidőként, ám a Brinted részéről semmiféle reagálás nem érkezett, így az önkormányzat nyilvános aukciót hirdet meg a telek­re. A késedelem azért érinti érzéke­nyen a várost, mivel - mint arról la­punkban többször írtunk - e telek el­adásából származó bevételből kíván­ták finanszírozni a Vámház körúti Vásárcsarnok felújítását. (beth­y) A VII. kerületi polgármester a lakáseladásokról „Bízom az emberek találékonyságában” Nem nyugszanak a kedélyek a VII. kerületi lakáseladások körül. Felháborodott vélemények érkeztek szerkesztőségünkbe azzal kapcsolat­ban, hogy az önkormányzati képvise­lő-testület egyik utóbbi ülésén ismét leszavazta néhány lakóház kijelölé­sét azok közül, amelyeket a polgár­­mester eladásra javasolt. Pontosan két héttel ezelőtti összeállításunkban a kerületi lakásügyi bizottság elnökét kérdeztük; ezúttal a másik fél, Fara­gó János polgármester mondja el vé­leményét. - Milyen szempontok szerint és milyen ütemben zajlik most a bérla­kások eladása a kerületben? - Legutóbbi ülésén 43 házat je­lölt ki a testület, október végéig még 15-öt terjesztek be. November és de­cember folyamán újabb 35-50 épüle­tet fogok eladásra javasolni. A tempó attól is függ, hogy milyen ütemben készülnek el az állapotmeghatározó szakvélemények. Tudom, hogy így is nagyon lassan megy a dolog, az egyéves eladási moratórium okozta kiesést nemigen tudjuk behozni.­­ Az említett legutóbbi testületi ülésen ön egy ötven házat tartalmazó listát terjesztett elő. Miért került le erről hét épület?­­ A testület többsége úgy ítélte meg, hogy a 15 százalékos vételár túl alacsony ahhoz képest, hogy milyen frekventált helyen vannak ezek a há­zak. A lakók egyébként jogorvosla­tért a köztársasági megbízotti hiva­talhoz fordultak, és szerintem joggal, a 32/69-es kormányrendelet szerint azon épületek esetében, amelyek 15 éven belül nem részesültek teljes fel­újításban, 15 (illetve legfeljebb 16,5) százalékos lehet a vételár. - Ebben a kérdésben tehát ön is­mét szembekerült a testülettel... - A testület nagyobb részének valóban eltér a véleménye az enyém­től, igaz, az utóbbi időben csaknem a képviselők fele mellém állt. Ebben annak is szerepe lehet, hogy több mint hatezer aláírással érkeztek leve­lek a hivatalba, amelyek a lakások megvásárolhatóságát követelik. - Végül is mi a különbség az ön álláspontja és a testület többségének véleménye között? - Ma már nem olyan nagy a kü­lönbség, mint a moratórium idején, amit határozottan elleneztem, csak­úgy, mint azt a rendelettervezetet, ami 30 százalékra emelte volna az el­adási árat. A vita most közöttünk leg­inkább abban van, hogy szerintem egy hatályos jogszabályt végre kell hajtani akkor is, ha az nem a legjobb. Mást tenni sem jogi, sem erkölcsi­­ alapunk nincs. - Nincsenek kézzelfogható érdek­­ellentétek az eltérő vélemények mö­gött? - Ha arra gondol, hogy akár egyik, akár másik fél személyes elő­nyökhöz akar jutni - szerintem nincs erről szó. Inkább gondolati ellenté­tekről beszélhetünk. Az egyik fél in­kább magántulajdonban, a másik fél inkább szociális bérlakásban gondol­kodik. A kettő persze nem zárja ki eleve egymást, talán nem is kell fel­tétlenül két félről beszélnünk. - Mi a véleménye a Polinszky- Szabó-csoport újabb javaslatáról, amely 18-20 százalékra emelné a vé­telárat, s a többletet egy „garancia­­alapban” helyezné el? - Minél jobban emeljük a vétel­árat, annál kevesebb lesz a vevő, és így az önkormányzat bevételektől es­ne el... - A garanciaalap viszont fedeze­tet nyújtana arra az esetre, ha a la­kók bankkölcsönt akarnak felvenni a felújításra. - Egy tulajdonra az OTP bármi­kor ad jelzálogot, akár lakásfelújítás­ra, akár épületfelújításra vesznek fel kölcsönt. Ilyen módon jelenleg is fo­lyik három-négy önerős rekonstruk­ció a kerületben. A garanciaalapot egyébként nem tartom rossz ötlet­nek; magam is támogatnék egy olyan megoldást, hogy az önkormányzati lakástulajdoni hányadra képezzünk egy ilyen alapot a privatizációból be­folyó bevétel egy részéből, míg a másik - a nagyobb - részt új lakások építésére fordíthatjuk. Azt viszont semmiképpen sem tartom politikus­nak, hogy bármilyen jogcímen meg­emeljük a bérlakások eladási árát, ebben az esetben az emberek joggal mondhatnák, hogy rosszabbak va­gyunk, mint az egykori tanács, hi­szen magasabb áron akarunk rosz­­szabb minőségű lakásokat eladni. -Vajon képesek lesznek az embe­rek felújítani a rosszabb állapotú há­zakat? Egy helyi közvélemény-kuta­tás tanúsága szerint a többség nem is tud róla, hogy milyen kötelezettségek várnak rá. - Ez mese! Számos esetet tudok, ahol nagyon is jól feltalálták magukat a lakosok. Az Erzsébet körút 50. szá­mú házban például eladták a padlás­teret, és ebből nemcsak liftet építtet­nek, de a teljes homlokzatot is fel tud­ják újíttatni. Ha a tulajdonos végképp nem bírja a felújítással kapcsolatos terheket, forgalmi értéken eladhatja a lakását, elköltözhet, és még nyerhet is az üzleten. De attól sem dől össze a világ, ha a haszonélvezeti jog fenn­tartásával értékesíti, és így nemcsak hogy továbbra is a lakásában élhet, de öreg napjaira talán még habos torta is jut a vasárnapi ebéd mellé... - Vagyis összefoglalva: ön job­ban bízik az emberek találékonysá­gában, mint az önkormányzati képvi­selők egy része? - Igen. Én bízom abban, hogy aki tulajdonhoz jut, az elkezd gondol­kozni, mihez kezdjen vele, és a leg­jobb megoldást fogja megtalálni. (bethlenfalvy) A reptéri taxik még mindig ellenőrizetlenek Hiába tárgyaltak a „hiénákkal” Az egyre kaotikusabbá váló fő­városi taxihelyzet rendbetételére az érdekeltek a közelmúltban úgy hatá­roztak, hogy megalakítják érdekvédel­mi szervezetüket, a Taxis Kamarát. Ennek nemcsak jogi személyek (tehát a különböző társaságok) lehettek tag­jai, hanem magánszemélyek is. A ka­mara érdekvédelmi és nem önkor­mányzati szerv, ami azt jelenti, hogy rendfenntartó és ellenőrző jogosítvá­nyai nincsenek. Ez baj, ugyanis - és itt érkezünk el a repülőtérhez - sokkal határozottabban léphetnének fel pél­dául a repülőtéri „hiénákkal" szem­ben, ha e jogosítványokkal bírnának. Ferihegyen nem működik a piac­­gazdaság elve - nevezetesen, hogy minél több az autó, annál lejjebb mennek az árak -, hanem éppen el­lenkezőleg: egyre szemérmetleneb­ből magas árat fizettetnek a tájéko­zatlan külföldiekkel. A Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság a közel­múltban leült tárgyalni a Taxis Ka­marával a helyzet megoldása érdeké­ben. Kék igazolványt kaptak a kama­rai tagok, és elvileg csak az ilyen iga­zolvánnyal rendelkezők állhatták be a repülőtéri megállóba. Őrző-védő kft.-t szerződtettek a rend fenntartása érdekében. Azonban ez a rendszer nem vált be, mert az „őrző-védők” nem tudták (vagy nem akarták...?) teljesíteni feladatukat. Ezek után az LRI mikrobuszokat állított forgalomba, amelyek 500 forin­tért szállítják az utasokat. Ez jelentős kihívást jelentett a repülőtér hiénáinak. Válaszul társaságot alakítottak Airport Taxi néven, és felajánlották az igazga­tóságnak, hogy hajlandók együttmű­ködni velük. Az egyeztetések nyomán kompromisszum jött létre, amely sze­rint Budapestet körzetekre osztották, és a különböző körzeteknek megfelelő ta­rifa szerint szállítják az utasokat, így például a Belváros szállodáiba 1500 fo­rintért lehet bejutni. Bár voltak ellenke­ző híresztelések, lapunk kérdésére a re­pülőtér illetékese tagadta, hogy meg­egyezés jött volna létre az Airport taxi­sokkal. Mint mondta, tárgyalások vol­tak, de nem vezettek eredményre. Tari­farendszer ugyan már létezik, de a taxi­sok továbbra sem tartják magukat eh­hez. .. Dobos Tamás Józsefváros nagy üzlete A VIII. kerület hihetetlenül jó üz­letet csinált ezzel az építkezéssel - je­gyezte meg lapunk tudósítójának Vi­­rág Csaba építészprofesszor azon a fogadáson, amelyen a Hungária körút és a Kerepesi út sarkára építendő, 17 emeletes irodaház részvényesi meg­állapodását írta alá a belga székhelyű Credicom vállalkozócsoport képvise­lője és a józsefvárosi alpolgármester. A kerület igen magas áron vitte be a részvénytársaságba az építési telket: a mintegy 11 ezer négyzetméternyi te­rület összesen 18 millió márka érték­ben lesz tulajdoni hányada. (Vagyis nyertek azon, hogy két évig húzódtak a megbeszélések, hiszen ezalatt az ingat­lanárak stagnáltak, a német márka és a forint árfolyama viszont az utóbbi ro­vására javult.) Így mai áron számolva négyzetméterenként körülbelül 87 ezer forintra taksálták a külső józsefvárosi - igaz, frekventált helyen fekvő - telket. Ezenkívül az önkormányzat kézhez kap 40 millió német márkát (kamat­mentes kölcsönként 12 évre), am­elyből a területen található szakközépiskola lebontását és egy új építését, továbbá 260 új lakás építését finanszírozzák. A beruházás összértéke egyébként a hiva­talos közlemény szerint 950 millió már­ka, ami azt jelenti, hogy az utóbbi idők legnagyobb - és az elmúlt két év egyet­len komoly léptékű - fővárosi vállalko­zásáról van szó. (b-j) '-’f\ - w:tP·'» ; ^ ^ ·Séta egy városlakó vd ''" " - r '*'O ‘ ?* ****”:$_*-/ '!'!ΓΓΤ i' rs­t·.1':'::'at .:: !aa&&£! -n .lítvítq ifiSfirf­­ sisiv J2&M ?\m R o)m ') JV ffA tn?ft^trrör7 ‘xf? *■ f '35Π P 9ff !1^ftlt5»31f|i-0-c TrjJP I ti I II lJ J' Έ 'wtf ~ *’■'49 *»* ί«Β­*·*»τ ^ Hattyú, biokenyer, golyó ütötte nazsalak .Amióta visszaköltöztem a Nagykörút kör­nyékére, azóta érzem úgy, hogy ismét a város­ban élek.” (Novák optika) - Szeretnék egy ugyanilyen szemüveget: tel­jesen kerek legyen és fémkeretes. (Kornis Mi­hály az asztalon álló tükör előtt - derékszögben meghajolva - hat-nyolc szemüveget próbál fel játékból.) .A Várban nem szerettem lakni. Nagyon sok ember vágyik oda, nekik két dolgot ajánla­nék megfontolásra. Az egyik az, hogy a Vár­ban nem valóságos, hanem mesterséges élet zajlik, amelyet a turisták vonulása határoz meg. Volt, hogy napokig nem jöttem le a vá­rosba, ilyenkor úgy éreztem, mintha egy skan­­zenban élnék. A Várban továbbá különféle in­jekciózással elérték, hogy a talajvíz a házak külső falán ne látszódjék, ezt csupán a bentla­kók érzékelik. A földszinten lakók minden­képp. Nekem egy földszinti lakásom volt, s a lakáshivatal alá is íratott velem egy papírt, hogy hatévesnél kisebb gyerek egészségkáro­sodás nélkül nem tartózkodhat ezekben a he­lyiségekben. Amikor pedig el akartam adni a lakást, a vevők rögtön afelől érdeklődtek, hogy mitől hullik a vakolat.” (Broadway mozi)­­ Itt, a Filmmúzeumnál 56-ban egy doboz állt tele százforintosokkal „a forradalom már­tírjai részére", s az emberek döbbenten nézték, hogy senki nem nyúl e ládányi pénzhez. Sose fe­lejtem el azt a savanykás, égett szagot, amely a mozi helyén füstölgő romból áradt. ,A Várban két jó hely van, a Tóth Árpád és a Babits Mihály sétány, ott valóban kellemes lehet lakni. Érdekes, hogy abban a házban, ahol annak idején Táncsics raboskodott, most kopaszra nyírt amerikai­ tengerészgyalogosok biliárdoznak.” (Erre papír-írószer, ajándék)­­ Itt lehet jó tollat kapni. Szeretnék venni egy kerámiahegyűt, mert ez (zsebéből tollat vesz elő) éppen tönkrement. „Meghatározó az ember környezete, sokkal jobban, mint az, hogy melyik párt nyeri a vá­lasztásokat. Az is fontos, de egy toll, egy fotel, vagy az, hogy az ember hol lakik, fontosabb ■, bár ez utóbbi kétségtelenül a sors szeszélyétől is függ. Gyermekkoromat a Petőfi Sándor utcá­ban töltöttem, ami abban az időben előkelő kör­nyéknek számított. A szülőházam volt az első nyolcemeletes épület, a legmodernebb ház az egész városban. A Kedves presszóban Cziffra György zongorázott, a mai Napoletana helyén­ lévő Paradiso nevű mulatóról pedig gyermek­­fejjel azt gondoltam, hogy a legmondénabb hely a világon. Valamikor 1958-59 táján felál­lítottak ott egy pálmafát, papagájokkal látták el, előtte szökőkút csobogott, s én nem tudtam annál nagyvilágibbat és erkölcstelenebbet el­képzelni, mint ez alatt a pálmafa alatt csókolóz­­ni. Az igazi varázslat azonban a Jégbüfé kiraka­tában működő esőfüggöny volt, ami a hatvanas évek elején elromlott.” (Reformélelmiszer)­­ Tessék mondani, van olyan kenyér, amit Oláh Andor-kenyérnek hívnak? " -Biokenyér? Sajnos nincs.­­ Akkor mit tetszik javasolni, hogy mit vi­gyek innen feltétlenül? Van itt annyi minden, csak nem tudom, mi mire való... „Emberléptékű volt a város. Petőfi lábánál - ahol most az a kényszeredett díszkert van - gyerekek fociztak, egy tűzpiros, fagylalttöl­­csérre emlékeztető ivókútból pedig mindig folyt a víz, csak télen fagyott be.” (Hajós utca)­­ Itt... élt... és alkotott Pilinszky János... (Egyik pillanatban eltűnik egy kapualjban, máskor leragad egy tábla előtt.) Fontosak ezek az emléktáblák, a város kulturális örökségét őrzik. „Most ismét Pesten élek. A Pest és Buda közti különbség ma is megvan, de nem úgy, mint régen. Buda mindig is decens és konzer­vatív volt, a Krisztinavárosban német polgárok laktak, a keresztény középosztály fészke a Ví­ziváros volt, a Tabán és az Erzsébet híd környé­kén éltek a rácok, a dunai halásznépek, szerbek, zsidók. A régi Buda megsemmisült. A Tabán már a harmincas években, a hajdani Óbuda a lakóteleppel... (Pekáry ház) - Itt lakott Krúdy, hirtelen nem jut eszembe a ház neve... (Közelebb megy a felirathoz, homlokára csap - „Pekáry!” -, jókedvűen meg­­lóbálja az uszodás cuccát.) „Pest pedig ma már szinte elviselhetetlen! Amíg nem volt aluljáró a Ferenciek terén, kor­lát a Szent István körúton, felüljáró a Marx té­ren, amíg színház volt a Blaha Lujza téren, és a Keleti pályaudvar előtti rész sem úgy nézett ki, mint ma, addig megvolt a lehetőség arra, hogy Pest olyan város legyen, mint Bécs, csak - neo­barokk, szecessziós épületeivel - sokkal szebb. Ma már... nem is tudom... varázslatnak kell ahhoz történni, hogy Budapestet felrántsuk ere­deti színvonalára. A századfordulón épített bér­paloták tönkrementek... Nagyon lehangoló a város.” (Akácfa utca)­­ Itt, látja, ezeket a lövésnyomókat szeretem a városból a legjobban. (A napfényben hunyo­rogva mutat fel az első emelet magasságába.) „Fiatalabb koromban azt gondoltam, ha szabadság lesz, tisztább lesz a város, mert a szegénység, a diktatúra és a város kopottsága összefügg. Ma már tudom, hogy csak ott nincs kosz, ahol össznépi programként vigyáznak a tisztaságra. Most jutott a város a legnehezebb helyzetbe, s ez a legsúlyosabb, ami megtörtén­het; saját lakói sem tudják,­ mitévők legyenek. Szülőanyját, szülővárosát, anyanyelvét azon­ban nem választja, hanem kapja az ember. Nem ítélkezhetünk róluk racionális szempontok alapján.” (A Gozsdu-udvar szomszédságában) - Őrület! Miért van ebben a lépcsőház­ban hattyú a csempén? Ez valamikor nagyon előkelő ház lehetett, a kosz és az állványzat alatt látszik a régi díszítés. (Észreveszi az öreg nénit, aki a gangon áll.) Mióta tetszik itt lakni? - 1960 óta. Állandóan jönnek ide fényké­pezni a külföldiek... - Fantasztikus... Lehet, hogy Prágában van ilyen szép, de ilyen csúnya biztos nincs. „Itt vannak ezek a sötét tűzfalú lakások ezrével. Már a gang is érdekes dolog. Gang ott van, ahol nincs pénz. Ahol minél több em­bert szeretnének minél kisebb helyre bezsú­folni, s ráadásul azt a látszatot kelteni, mintha lenne fény. Persze, a lakótelepekhez ké­pest...” (Hann fürdőruha, fehérnemű) -Jó napot kívánok. Árulnak itt férfizoknit? Nem? Jó, a többi nem érdekel. „Gyermekkorom meghatározó élménye, hogy az utcákon mindenütt embereket temet­nek. 56-ban az egész város temető volt. Sírok voltak a járdán, s a grundon még évek múlva is találtunk lőszert, fel nem robbant kézigránáto­kat.” (Vásárcsarnok)­­ Csak magánál vásárolok gyümölcsöt, mert itt a legfinomabb. (Zsebéből kicsire ösz­­szehajtogatott nejlonzacskó kerül elő.) „Azt szeretem ebben a városban, amitől az annyiszor meggyalázott, megtépázott, történe­lem által agyonnyomorgatott külseje egy kelet­európai számára szent. Ezek az elgyötört tűzfa­lak még mindig állnak, a slumokban van a város egész tragédiája. Ahogy egyszer írtam: Budapest vérfürdőváros. Ha valahol megsérül az aszfalt, vér serken föl. Ha készítenék egy Budapestről szóló könyvet, akkor a borítóra egy golyó ütötte házfalat tennék, ezt tartom a legjellemzőbbnek.” (Étkezde) - Megérkeztünk, itt szoktam ebédelni. Mindig kiválasztok egy kellemes helyet azon a környéken, ahol lakom. (Ismerősként köszön­tik, gondosan áttanulmányozza az étlapot, pe­dig már elhatározta, hogy körömpörköltet eszik.) „Ha egy ennél szabadabb - tisztább, méltó­­ságteljesebb, tehát: szabadabb - városban él­hetnénk, akkor legszívesebben a pesti Duna­­part egy legfelső emeletén laknék, körülbelül a Gellért Szállóval szemben. Fontos, hogy oda­­süssön a nap, hogy a Duna látható legyen, s hogy közel legyen a belváros. Legszívesebben a Semmelweis utcában laknék, a 29. emeletén. Kár, hogy a Semmelweis utcában nincs 29 emeletes ház.” Sümegi Noémi Szerényi Gábor rajza

Next