Magyar Nemzet, 1992. október (55. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-30 / 256. szám
Pest-Buda PÉNTEK, 1992. október 30. 12 Magyar Nemzet VÁROSHÁZA ÖT KAMION Él£lMISZER érkezett az Egyesült Államok kormánya által felajánlott adományból, amelyből egyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat oszt ki. A négykamionnyi áru eloszlására vállalkozó szervezetek jelentkezését a 118-6033/1157 vagy a 118-6066/1807 telefonszámon várja a szociálpolitikai ügyosztály. DIPLOMATERVKÉNT budapesti városrehabilitációs feladatokat oldana meg az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola hallgatóinak egy csoportja. A teamet szervező Meggyesi Katalinnal felvette a kapcsolatot a városfejlesztési ügyosztály. AZ ENGEDÉLY NÉLKÜLI ÁRUSOK száma jelentős mértékben megnövekedett a Baross téren, a Blaha Lujza téren, az Örs vezér téren, az Árpád hídi aluljáróban és a Moszkva téren - tájékoztat a Városháza rendészeti ügyosztálya. A felügyelők - a változó rendőri jelenlét következtében - nem minden esetben tudták felszámolni a szabálysértő helyzetet. MOZICENTRUM ÉPÜL a Royal Szálló viceszintjén. A Royal Apolló moziós ismét bálterem lesz, a hotel épületének helyére pedig az új (kanadai) tulajdonos irodaházat épít. A bálterem tulajdonjogának megszerzése fejében a Sefri cég kötelezte magát, hogy a Royal pincéjében mozicentrumot épít, várhatóan hatmillió dolláros kivitelezési költséggel, amelynek fele a fővárost terheli. A Budapest Film elsősorban sikerfilmeket szándékozik itt műsorra tűzni. Az öt vetítőteremben összesen 1500 néző fér majd el. Hulladékégetésffű a XV. kerületben A fővárosi közgyűlés csütörtöki döntése értelmében a XV. kerületi hulladékégetőmű kapacitását évi 240 ezer tonnával bővítik. A határozat magában foglalja, hogy a létesítmény környékére átfogó környezetvédelmi hatástanulmány készüljön, egy további rendelkezés szerint pedig az önkormányzat 1993. június 30-ig a fővárosi hulladékok szelektív gyűjtésére és újrahasznosítására is koncepciót dolgoz ki. A vita során Schneller István főpolgármester-helyettes utalt arra, hogy jelenleg az évenként keletkező 4,3 millió köbméter hulladékból mindössze kétmilliót képesek feldolgozni, a lerakóhelyek pedig néhány éven belül megtelnek, így valóban „égetően" sürgős e probléma megoldása. Több képviselő rámutatott ugyanakkor, hogy nem kellőképpen tisztázottak a beruházás pénzügyi részletei; nem tudni például, hogy az 1994-re kalkulált ötmilliárdos költséget ki fizeti. Rámutattak, hogy az Elektromos Művek is részt vállalhatna az energiatermelő létesítmény finanszírozásából, és állami címzett támogatást is remélnek. Elhangzott az is, hogy a beruházást össze kellene kötni a távfűtőhálózat fejlesztésével is. Székely Gábor főpolgármesterhelyettes tájékoztatásából kiderült, hogy megszakadtak a Közraktár utcai telek eladásáról szóló tárgyalások. A mintegy 3,25 milliárd forintos üzlet lebonyolítása azon bukott meg, hogy nem sikerült a kölcsönös bankgaranciák biztosítása. A magyar fél az OTP-t bízta meg, a belga Brintec befektető társaság azonban többszöri felszólítás ellenére sem nevezte meg bankját, bár vásárlási szándékát mindig megerősítette. A város vezetése végül október 19-ét nevezte meg határidőként, ám a Brinted részéről semmiféle reagálás nem érkezett, így az önkormányzat nyilvános aukciót hirdet meg a telekre. A késedelem azért érinti érzékenyen a várost, mivel - mint arról lapunkban többször írtunk - e telek eladásából származó bevételből kívánták finanszírozni a Vámház körúti Vásárcsarnok felújítását. (bethy) A VII. kerületi polgármester a lakáseladásokról „Bízom az emberek találékonyságában” Nem nyugszanak a kedélyek a VII. kerületi lakáseladások körül. Felháborodott vélemények érkeztek szerkesztőségünkbe azzal kapcsolatban, hogy az önkormányzati képviselő-testület egyik utóbbi ülésén ismét leszavazta néhány lakóház kijelölését azok közül, amelyeket a polgármester eladásra javasolt. Pontosan két héttel ezelőtti összeállításunkban a kerületi lakásügyi bizottság elnökét kérdeztük; ezúttal a másik fél, Faragó János polgármester mondja el véleményét. - Milyen szempontok szerint és milyen ütemben zajlik most a bérlakások eladása a kerületben? - Legutóbbi ülésén 43 házat jelölt ki a testület, október végéig még 15-öt terjesztek be. November és december folyamán újabb 35-50 épületet fogok eladásra javasolni. A tempó attól is függ, hogy milyen ütemben készülnek el az állapotmeghatározó szakvélemények. Tudom, hogy így is nagyon lassan megy a dolog, az egyéves eladási moratórium okozta kiesést nemigen tudjuk behozni. Az említett legutóbbi testületi ülésen ön egy ötven házat tartalmazó listát terjesztett elő. Miért került le erről hét épület? A testület többsége úgy ítélte meg, hogy a 15 százalékos vételár túl alacsony ahhoz képest, hogy milyen frekventált helyen vannak ezek a házak. A lakók egyébként jogorvoslatért a köztársasági megbízotti hivatalhoz fordultak, és szerintem joggal, a 32/69-es kormányrendelet szerint azon épületek esetében, amelyek 15 éven belül nem részesültek teljes felújításban, 15 (illetve legfeljebb 16,5) százalékos lehet a vételár. - Ebben a kérdésben tehát ön ismét szembekerült a testülettel... - A testület nagyobb részének valóban eltér a véleménye az enyémtől, igaz, az utóbbi időben csaknem a képviselők fele mellém állt. Ebben annak is szerepe lehet, hogy több mint hatezer aláírással érkeztek levelek a hivatalba, amelyek a lakások megvásárolhatóságát követelik. - Végül is mi a különbség az ön álláspontja és a testület többségének véleménye között? - Ma már nem olyan nagy a különbség, mint a moratórium idején, amit határozottan elleneztem, csakúgy, mint azt a rendelettervezetet, ami 30 százalékra emelte volna az eladási árat. A vita most közöttünk leginkább abban van, hogy szerintem egy hatályos jogszabályt végre kell hajtani akkor is, ha az nem a legjobb. Mást tenni sem jogi, sem erkölcsi alapunk nincs. - Nincsenek kézzelfogható érdekellentétek az eltérő vélemények mögött? - Ha arra gondol, hogy akár egyik, akár másik fél személyes előnyökhöz akar jutni - szerintem nincs erről szó. Inkább gondolati ellentétekről beszélhetünk. Az egyik fél inkább magántulajdonban, a másik fél inkább szociális bérlakásban gondolkodik. A kettő persze nem zárja ki eleve egymást, talán nem is kell feltétlenül két félről beszélnünk. - Mi a véleménye a Polinszky- Szabó-csoport újabb javaslatáról, amely 18-20 százalékra emelné a vételárat, s a többletet egy „garanciaalapban” helyezné el? - Minél jobban emeljük a vételárat, annál kevesebb lesz a vevő, és így az önkormányzat bevételektől esne el... - A garanciaalap viszont fedezetet nyújtana arra az esetre, ha a lakók bankkölcsönt akarnak felvenni a felújításra. - Egy tulajdonra az OTP bármikor ad jelzálogot, akár lakásfelújításra, akár épületfelújításra vesznek fel kölcsönt. Ilyen módon jelenleg is folyik három-négy önerős rekonstrukció a kerületben. A garanciaalapot egyébként nem tartom rossz ötletnek; magam is támogatnék egy olyan megoldást, hogy az önkormányzati lakástulajdoni hányadra képezzünk egy ilyen alapot a privatizációból befolyó bevétel egy részéből, míg a másik - a nagyobb - részt új lakások építésére fordíthatjuk. Azt viszont semmiképpen sem tartom politikusnak, hogy bármilyen jogcímen megemeljük a bérlakások eladási árát, ebben az esetben az emberek joggal mondhatnák, hogy rosszabbak vagyunk, mint az egykori tanács, hiszen magasabb áron akarunk roszszabb minőségű lakásokat eladni. -Vajon képesek lesznek az emberek felújítani a rosszabb állapotú házakat? Egy helyi közvélemény-kutatás tanúsága szerint a többség nem is tud róla, hogy milyen kötelezettségek várnak rá. - Ez mese! Számos esetet tudok, ahol nagyon is jól feltalálták magukat a lakosok. Az Erzsébet körút 50. számú házban például eladták a padlásteret, és ebből nemcsak liftet építtetnek, de a teljes homlokzatot is fel tudják újíttatni. Ha a tulajdonos végképp nem bírja a felújítással kapcsolatos terheket, forgalmi értéken eladhatja a lakását, elköltözhet, és még nyerhet is az üzleten. De attól sem dől össze a világ, ha a haszonélvezeti jog fenntartásával értékesíti, és így nemcsak hogy továbbra is a lakásában élhet, de öreg napjaira talán még habos torta is jut a vasárnapi ebéd mellé... - Vagyis összefoglalva: ön jobban bízik az emberek találékonyságában, mint az önkormányzati képviselők egy része? - Igen. Én bízom abban, hogy aki tulajdonhoz jut, az elkezd gondolkozni, mihez kezdjen vele, és a legjobb megoldást fogja megtalálni. (bethlenfalvy) A reptéri taxik még mindig ellenőrizetlenek Hiába tárgyaltak a „hiénákkal” Az egyre kaotikusabbá váló fővárosi taxihelyzet rendbetételére az érdekeltek a közelmúltban úgy határoztak, hogy megalakítják érdekvédelmi szervezetüket, a Taxis Kamarát. Ennek nemcsak jogi személyek (tehát a különböző társaságok) lehettek tagjai, hanem magánszemélyek is. A kamara érdekvédelmi és nem önkormányzati szerv, ami azt jelenti, hogy rendfenntartó és ellenőrző jogosítványai nincsenek. Ez baj, ugyanis - és itt érkezünk el a repülőtérhez - sokkal határozottabban léphetnének fel például a repülőtéri „hiénákkal" szemben, ha e jogosítványokkal bírnának. Ferihegyen nem működik a piacgazdaság elve - nevezetesen, hogy minél több az autó, annál lejjebb mennek az árak -, hanem éppen ellenkezőleg: egyre szemérmetlenebből magas árat fizettetnek a tájékozatlan külföldiekkel. A Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság a közelmúltban leült tárgyalni a Taxis Kamarával a helyzet megoldása érdekében. Kék igazolványt kaptak a kamarai tagok, és elvileg csak az ilyen igazolvánnyal rendelkezők állhatták be a repülőtéri megállóba. Őrző-védő kft.-t szerződtettek a rend fenntartása érdekében. Azonban ez a rendszer nem vált be, mert az „őrző-védők” nem tudták (vagy nem akarták...?) teljesíteni feladatukat. Ezek után az LRI mikrobuszokat állított forgalomba, amelyek 500 forintért szállítják az utasokat. Ez jelentős kihívást jelentett a repülőtér hiénáinak. Válaszul társaságot alakítottak Airport Taxi néven, és felajánlották az igazgatóságnak, hogy hajlandók együttműködni velük. Az egyeztetések nyomán kompromisszum jött létre, amely szerint Budapestet körzetekre osztották, és a különböző körzeteknek megfelelő tarifa szerint szállítják az utasokat, így például a Belváros szállodáiba 1500 forintért lehet bejutni. Bár voltak ellenkező híresztelések, lapunk kérdésére a repülőtér illetékese tagadta, hogy megegyezés jött volna létre az Airport taxisokkal. Mint mondta, tárgyalások voltak, de nem vezettek eredményre. Tarifarendszer ugyan már létezik, de a taxisok továbbra sem tartják magukat ehhez. .. Dobos Tamás Józsefváros nagy üzlete A VIII. kerület hihetetlenül jó üzletet csinált ezzel az építkezéssel - jegyezte meg lapunk tudósítójának Virág Csaba építészprofesszor azon a fogadáson, amelyen a Hungária körút és a Kerepesi út sarkára építendő, 17 emeletes irodaház részvényesi megállapodását írta alá a belga székhelyű Credicom vállalkozócsoport képviselője és a józsefvárosi alpolgármester. A kerület igen magas áron vitte be a részvénytársaságba az építési telket: a mintegy 11 ezer négyzetméternyi terület összesen 18 millió márka értékben lesz tulajdoni hányada. (Vagyis nyertek azon, hogy két évig húzódtak a megbeszélések, hiszen ezalatt az ingatlanárak stagnáltak, a német márka és a forint árfolyama viszont az utóbbi rovására javult.) Így mai áron számolva négyzetméterenként körülbelül 87 ezer forintra taksálták a külső józsefvárosi - igaz, frekventált helyen fekvő - telket. Ezenkívül az önkormányzat kézhez kap 40 millió német márkát (kamatmentes kölcsönként 12 évre), amelyből a területen található szakközépiskola lebontását és egy új építését, továbbá 260 új lakás építését finanszírozzák. A beruházás összértéke egyébként a hivatalos közlemény szerint 950 millió márka, ami azt jelenti, hogy az utóbbi idők legnagyobb - és az elmúlt két év egyetlen komoly léptékű - fővárosi vállalkozásáról van szó. (b-j) '-’f\ - w:tP·'» ; ^ ^ ·Séta egy városlakó vd ''" " - r '*'O ‘ ?* ****”:$_*-/ '!'!ΓΓΤ i' rst·.1':'::'at .:: !aa&&£! -n .lítvítq ifiSfirf sisiv J2&M ?\m R o)m ') JV ffA tn?ft^trrör7 ‘xf? *■ f '35Π P 9ff !1^ftlt5»31f|i-0-c TrjJP I ti I II lJ J' Έ 'wtf ~ *’■'49 *»* ί«Β*·*»τ ^ Hattyú, biokenyer, golyó ütötte nazsalak .Amióta visszaköltöztem a Nagykörút környékére, azóta érzem úgy, hogy ismét a városban élek.” (Novák optika) - Szeretnék egy ugyanilyen szemüveget: teljesen kerek legyen és fémkeretes. (Kornis Mihály az asztalon álló tükör előtt - derékszögben meghajolva - hat-nyolc szemüveget próbál fel játékból.) .A Várban nem szerettem lakni. Nagyon sok ember vágyik oda, nekik két dolgot ajánlanék megfontolásra. Az egyik az, hogy a Várban nem valóságos, hanem mesterséges élet zajlik, amelyet a turisták vonulása határoz meg. Volt, hogy napokig nem jöttem le a városba, ilyenkor úgy éreztem, mintha egy skanzenban élnék. A Várban továbbá különféle injekciózással elérték, hogy a talajvíz a házak külső falán ne látszódjék, ezt csupán a bentlakók érzékelik. A földszinten lakók mindenképp. Nekem egy földszinti lakásom volt, s a lakáshivatal alá is íratott velem egy papírt, hogy hatévesnél kisebb gyerek egészségkárosodás nélkül nem tartózkodhat ezekben a helyiségekben. Amikor pedig el akartam adni a lakást, a vevők rögtön afelől érdeklődtek, hogy mitől hullik a vakolat.” (Broadway mozi) Itt, a Filmmúzeumnál 56-ban egy doboz állt tele százforintosokkal „a forradalom mártírjai részére", s az emberek döbbenten nézték, hogy senki nem nyúl e ládányi pénzhez. Sose felejtem el azt a savanykás, égett szagot, amely a mozi helyén füstölgő romból áradt. ,A Várban két jó hely van, a Tóth Árpád és a Babits Mihály sétány, ott valóban kellemes lehet lakni. Érdekes, hogy abban a házban, ahol annak idején Táncsics raboskodott, most kopaszra nyírt amerikai tengerészgyalogosok biliárdoznak.” (Erre papír-írószer, ajándék) Itt lehet jó tollat kapni. Szeretnék venni egy kerámiahegyűt, mert ez (zsebéből tollat vesz elő) éppen tönkrement. „Meghatározó az ember környezete, sokkal jobban, mint az, hogy melyik párt nyeri a választásokat. Az is fontos, de egy toll, egy fotel, vagy az, hogy az ember hol lakik, fontosabb ■, bár ez utóbbi kétségtelenül a sors szeszélyétől is függ. Gyermekkoromat a Petőfi Sándor utcában töltöttem, ami abban az időben előkelő környéknek számított. A szülőházam volt az első nyolcemeletes épület, a legmodernebb ház az egész városban. A Kedves presszóban Cziffra György zongorázott, a mai Napoletana helyén lévő Paradiso nevű mulatóról pedig gyermekfejjel azt gondoltam, hogy a legmondénabb hely a világon. Valamikor 1958-59 táján felállítottak ott egy pálmafát, papagájokkal látták el, előtte szökőkút csobogott, s én nem tudtam annál nagyvilágibbat és erkölcstelenebbet elképzelni, mint ez alatt a pálmafa alatt csókolózni. Az igazi varázslat azonban a Jégbüfé kirakatában működő esőfüggöny volt, ami a hatvanas évek elején elromlott.” (Reformélelmiszer) Tessék mondani, van olyan kenyér, amit Oláh Andor-kenyérnek hívnak? " -Biokenyér? Sajnos nincs. Akkor mit tetszik javasolni, hogy mit vigyek innen feltétlenül? Van itt annyi minden, csak nem tudom, mi mire való... „Emberléptékű volt a város. Petőfi lábánál - ahol most az a kényszeredett díszkert van - gyerekek fociztak, egy tűzpiros, fagylalttölcsérre emlékeztető ivókútból pedig mindig folyt a víz, csak télen fagyott be.” (Hajós utca) Itt... élt... és alkotott Pilinszky János... (Egyik pillanatban eltűnik egy kapualjban, máskor leragad egy tábla előtt.) Fontosak ezek az emléktáblák, a város kulturális örökségét őrzik. „Most ismét Pesten élek. A Pest és Buda közti különbség ma is megvan, de nem úgy, mint régen. Buda mindig is decens és konzervatív volt, a Krisztinavárosban német polgárok laktak, a keresztény középosztály fészke a Víziváros volt, a Tabán és az Erzsébet híd környékén éltek a rácok, a dunai halásznépek, szerbek, zsidók. A régi Buda megsemmisült. A Tabán már a harmincas években, a hajdani Óbuda a lakóteleppel... (Pekáry ház) - Itt lakott Krúdy, hirtelen nem jut eszembe a ház neve... (Közelebb megy a felirathoz, homlokára csap - „Pekáry!” -, jókedvűen meglóbálja az uszodás cuccát.) „Pest pedig ma már szinte elviselhetetlen! Amíg nem volt aluljáró a Ferenciek terén, korlát a Szent István körúton, felüljáró a Marx téren, amíg színház volt a Blaha Lujza téren, és a Keleti pályaudvar előtti rész sem úgy nézett ki, mint ma, addig megvolt a lehetőség arra, hogy Pest olyan város legyen, mint Bécs, csak - neobarokk, szecessziós épületeivel - sokkal szebb. Ma már... nem is tudom... varázslatnak kell ahhoz történni, hogy Budapestet felrántsuk eredeti színvonalára. A századfordulón épített bérpaloták tönkrementek... Nagyon lehangoló a város.” (Akácfa utca) Itt, látja, ezeket a lövésnyomókat szeretem a városból a legjobban. (A napfényben hunyorogva mutat fel az első emelet magasságába.) „Fiatalabb koromban azt gondoltam, ha szabadság lesz, tisztább lesz a város, mert a szegénység, a diktatúra és a város kopottsága összefügg. Ma már tudom, hogy csak ott nincs kosz, ahol össznépi programként vigyáznak a tisztaságra. Most jutott a város a legnehezebb helyzetbe, s ez a legsúlyosabb, ami megtörténhet; saját lakói sem tudják, mitévők legyenek. Szülőanyját, szülővárosát, anyanyelvét azonban nem választja, hanem kapja az ember. Nem ítélkezhetünk róluk racionális szempontok alapján.” (A Gozsdu-udvar szomszédságában) - Őrület! Miért van ebben a lépcsőházban hattyú a csempén? Ez valamikor nagyon előkelő ház lehetett, a kosz és az állványzat alatt látszik a régi díszítés. (Észreveszi az öreg nénit, aki a gangon áll.) Mióta tetszik itt lakni? - 1960 óta. Állandóan jönnek ide fényképezni a külföldiek... - Fantasztikus... Lehet, hogy Prágában van ilyen szép, de ilyen csúnya biztos nincs. „Itt vannak ezek a sötét tűzfalú lakások ezrével. Már a gang is érdekes dolog. Gang ott van, ahol nincs pénz. Ahol minél több embert szeretnének minél kisebb helyre bezsúfolni, s ráadásul azt a látszatot kelteni, mintha lenne fény. Persze, a lakótelepekhez képest...” (Hann fürdőruha, fehérnemű) -Jó napot kívánok. Árulnak itt férfizoknit? Nem? Jó, a többi nem érdekel. „Gyermekkorom meghatározó élménye, hogy az utcákon mindenütt embereket temetnek. 56-ban az egész város temető volt. Sírok voltak a járdán, s a grundon még évek múlva is találtunk lőszert, fel nem robbant kézigránátokat.” (Vásárcsarnok) Csak magánál vásárolok gyümölcsöt, mert itt a legfinomabb. (Zsebéből kicsire öszszehajtogatott nejlonzacskó kerül elő.) „Azt szeretem ebben a városban, amitől az annyiszor meggyalázott, megtépázott, történelem által agyonnyomorgatott külseje egy keleteurópai számára szent. Ezek az elgyötört tűzfalak még mindig állnak, a slumokban van a város egész tragédiája. Ahogy egyszer írtam: Budapest vérfürdőváros. Ha valahol megsérül az aszfalt, vér serken föl. Ha készítenék egy Budapestről szóló könyvet, akkor a borítóra egy golyó ütötte házfalat tennék, ezt tartom a legjellemzőbbnek.” (Étkezde) - Megérkeztünk, itt szoktam ebédelni. Mindig kiválasztok egy kellemes helyet azon a környéken, ahol lakom. (Ismerősként köszöntik, gondosan áttanulmányozza az étlapot, pedig már elhatározta, hogy körömpörköltet eszik.) „Ha egy ennél szabadabb - tisztább, méltóságteljesebb, tehát: szabadabb - városban élhetnénk, akkor legszívesebben a pesti Dunapart egy legfelső emeletén laknék, körülbelül a Gellért Szállóval szemben. Fontos, hogy odasüssön a nap, hogy a Duna látható legyen, s hogy közel legyen a belváros. Legszívesebben a Semmelweis utcában laknék, a 29. emeletén. Kár, hogy a Semmelweis utcában nincs 29 emeletes ház.” Sümegi Noémi Szerényi Gábor rajza