Magyar Nemzet, 1992. október (55. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-24 / 251. szám
4 Millar Nemzet Hazai tudósítások SZOMBAT, 1992. október 24. Göncz Árpád elmaradt ünnepi beszéde Tisztelt Ünneplő közönség. Kedves barátaim! Forradalomról megemlékezni harminchat évvel utóbb igencsak nehéz: ennyi idő alatt elhalványul, átalakul az emlékezet, rárakódik a közbeeső múlt hordaléka, a változó idő, a jelen, az átalakulás minden indulati tertje. Ennyi idő múltán a történteket, a lázas napok valóságát elfedi az egymást követő „megemlékezések” pora: félek, magam is az ünnepi formaságok az „ezentúl minden másképpen volt" nyűgét venném magamra, ha most annak a történelemformáló tizenkét napnak a levegőjét próbálnám felidézni: ötvenhat véres pátosza felidézhetetlen, minden nagy szó, minden rikító jelző csak fakítja a valóságot, ahelyett, hogy felidézné. Amit akkor éltünk át, soha többé át nem éljük, az indulat, ami akkor volt hiteles és valóságos, ma már - ha idézzük - alig több, mint színpadi díszlet Akkor - ha nem gondoltuk is végig - pontosan érezzük, minek vagyunk a részesei, s a pillanat nagysága súgta meg, mikor mi a teendőnk. Ma már tudjuk, köztársaságunk kikiáltásának évfordulóján tudatában vagyunk, milyen folyamatot indított meg az a tizenkét nap, s hogy a folyamat hova vezetett. Magyarországon ma nincs idegen katona, függetlenségünk teljes. S tegyük hozzá, felelősségünk is, hogy e függetlenséget, hazánk hosszú idő után visszanyert politikai szabadságát mire használjuk, s hogy hogyan élünk vele. A pártállam széthullott, szét az a világrend is, amely arra épült. S vele együtt a gazdasága. Van valóságos parlamentünk, s elindultunk az egyetlen elképzelhető úton, amely Nyugatra, a piacgazdaságon át az Egyesült Európába - mondjuk ki bátran: a jövő felé vezet. Ez az út keskeny és göröngyös. A múlt rajtahagyta az országon a nyomát; még itt él az állampárt erkölcsi hagyatéka, az a negyven év, amit ugyancsak hosszú időbe telik önmagunkból, a társadalom egészéből kigyomlálnunk. Itt él a félelem a múlttól és a jövőtől. Mint ahogy mindezekkel együtt itt él a közös cél, a remény, a vállalkozó kedv, az összefogás igénye is. De sokunkban csalódás, testetlen gyűlölet is. A forradalom győzelme, leverettetése és a megtorlás után mély változás indult meg Magyarországon. A mi forradalmunk, majd a többi közép- és keleteurópai ország forradalmai nyomán gyökeresen átalakult a minket is magába foglaló térség, az egységessé váló Európa és a világ kényszerítő valóságához és erőviszonyaihoz igazodva. Forradalmunk egyik leghőbb vágya, a semlegesség ebben a világban értelmét vesztette. A versenytársadalom győzelme, a piacgazdaság kikerülhetetlen útja nem munkástulajdonhoz vezet A nyugateurópai többpártrendszerű parlamentarizmus alig tűri azt a fajta közvetlen demokráciát, amely forradalmunkat a közvetlenül választott és munkahelyi, lakóhelyi közösségek által ellenőrzött munkástanácsok, forradalmi bizottmányok révén győzelemre vitte. Ha be akarunk tagolódni a jövendő egységes Európa rendjébe, alkalmazkodnunk kell hozzá. Gondolkodásmódunkban és viselkedésformáinkban, a gazdaságunk átszervezésével. Ez - hatását tekintve - hosszan elhúzódó forradalom lesz, s ezzel kénytelenek vagyunk szembenézni. De csak úgy tudunk szembenézni vele, ha önmagunkkal is szembenézünk. Ha hideg fejjel végiggondoljuk, hogy milyen értékeket kell óvnunk, mint a szemünk fényét, miről kell lemondanunk, s mit nyerünk vele. A múltunkból mi az, amit érdemes magunkkal vinnünk, mi az, amiről tudatosan lemondhatunk, sőt le kell mondanunk. S hogy mi az, amit mi idősek magunkkal fogunk vinni a sírba - sérelmet, bántást, kudarcot, szép és utólag megszépült emlékeket A sérelmeiért, kudarcaiért erkölcsileg, anyagilag még mindig adósai vagyunk a mai szabadságunkért oly sokat áldozott, az életéből immár kifelé tartó '56-os nemzedéknek. Mi a szívünk mélyén aligha változunk, de tudnunk kell, hogy az idő igenis előre halad, s ez hazánk számára viharos, hisszük, hogy előnyös, de korántsem biztos, hogy mindig és mindenkinek kellemes változásokat hoz. Olyanokat is, amelyek sok szempontból ellene mondanak '56 emlékének. Ötvenhatot, bár a magyar nép egészének forradalma volt, ismerjük be, mégiscsak a fiatalok vívták. S mert forradalom volt, a jövőre irányult vágyainkat vetítette ki. Ez az út amire most léptünk, 1989-ben - tudatosan vállalva ötvenhat emlékét és szellemét - szintén a jövőbe, s szintén régi, ötvenhatnál sokkal régebbi vágyaink irányába vezet: a korszerű, minden polgárának esélyegyenlőséget anyagi jólétet személyisége kiteljesítését ígérő, egy szóval, demokratikus Magyarország felé. A fiatalok Magyarországa, a korszerű, XXI. századi Magyarország felé. Útközben a vágyainkból sok mindent föl kell majd adnunk - ha nem is örökre. Ha szabad azt mondanom, s ha a jelző nem mond ellent a szó értelmének: tartós forradalom áll előttünk, amit ugyanúgy, mint '56-ban, a fiatalok tudnak csak végigvinni. A mai fiatalok. S ez, mint minden forradalom, áldozatot kíván, de tisztító vihar is lesz: próbára tesz, szakadatlan kemény vitákra sarkall, de egyben - a céljait illetően - egységet követel. Mert sok mindent megengedhetünk magunknak, csak egyvalamit nem, hogy ne érjünk végére ennek a magunk választotta útnak, hogy történelmileg ismét lemaradjunk. 1956-ban beírtuk a magyar nevet a világ történelmébe, s ki tudja, mekkorát, de száz évnyinél nagyobbat léptünk előre, az biztos. Most kicsinyek a lépteink, s ráadásul sokakkal, Európa többségével kell egyszerre lépnünk, de hiszem, hogy a végén megintcsak beírjuk a nevünket a történelembe: ezúttal nem a vérünkkel, hanem a verejtékünkkel - az eredményeinkkel. Ötvenhat emlékéből merítsünk erőt az útra. Erőt, elszánt türelmet, akaratot. Mert helyettünk más nem meríthet, a mi utunkat magunknak kell végigjárnunk, s a végső sikernek ez a záloga. Hogy igenis végigjárjuk. Gyalázat! Az 1956-os forradalom megünneplésére a Kossuth Lajos téren összegyűlt ünneplő tömeg egy - minden jel szerint jól szervezett - része kifütyülte s lemondásra szólította fel az ünnepi beszédét elmondani szándékozó köztársasági elnököt. Göncz Árpádnál, '56-os forradalmunk életfogytiglanra ítélt hősénél aligha lehetett volna méltóbb szónoka a Parlament előtti megemlékezésnek. Nem tudom, hogy a pfujolók, skandálók közül kik és hányan ültek '56-ért, kik és hányan vizsgáztak tisztességből, emberségből, magyarságból úgy, mint köztársaságunk elnöke a börtönévek alatt és után. Nem tudom, de nem is akarom tudni. A megemlékezés gyalázattá fajult, a köztársaság elnöke nem mondhatta el beszédét, nem tehetett mást, méltósággal visszavonult. Az '56-os forradalom szent emlékét besározta egy kis létszámú csőcselék. Nem vigasztalhat senkit az a tudat, hogy De Gaulle tábornok szerint minden nemzetnek csak egy csőcseléke van, mely a történelem fordulatait követően hol kommunista, hol fasiszta zászlók és jelvények alatt gyalázkodik, szervezkedik, követel leszámolást, számon kérést, tolja előtérbe saját gyűlölködőfizimiskáját és söpri félre mindazt, ami egy nemzet történelmében érték, tisztelet és megbecsülés tárgya. Dicsőséges forradalmunk eltiportságában is bebizonyította, hogy a szovjet rendszer sebezhető, megdönthető. A kádárista ellenforradalom vérbíróságai sem tudták elfojtani a reményt, hogy a ránk kényszerütltt élet- és nemzetidegen rendszer előbb-utóbb eltűnik a történelem süllyesztőjében. Ezt azok sem tudták elfeledtetni, akik saját alantas céljaikra kívánták kihasználni a tegnapi megemlékezés pillanatait. A forradalom méltósága az elnök visszavonulásában manifesztálódott, s nem a gyalázkodók skandálásában. Hinni szeretném, hogy akik Göncz Árpádot megalázni akarták ezen az ünnepen, nem tudták, mit cselekszenek. Hiszem, hogy a nemzet többségének helyettük pirul az orcája. Hiszem, hogy e nemzet többsége a miniszterelnökkel ért egyet, aki még tegnap este elhatárolta magát e gyalázattól. E többség számára közli lapunk Göncz Árpád köztársasági elnök beszédét, mely így elfojtva is messzehangzó. Krasznár Zoltán Antall József: Vigyázzunk a belső biztonságra! ... (Folytatás atd., oldalról)... Éppen e nemzetközi méretű megbecsülés közepette, minősítettesajnálatosnak a kormányfő az ünnepnap Parlament előtti incidensét, amikor is a tömeg megnyilvánulásaira való tekintettel Göncz Árpád államfő letett arról, hogy az egybegyűltekhez szóljon. 1956-ban célokat tűztünk ki, köztük a nemzeti függetlenséget, az ország átalakítását, olyan politikai rendszer megteremtését, amely megfelel a magyar nép érdekeinek. Mindez akkor nem sikerült, a túlerő leverte a független éi háborút. A retorziót követően a nemzet egyrészt a viszonylagos jobblét álom világába szenderült, míg mások még az amnesztiát követően is hosszú ideig a börtönökben raboskodtak. Most mi is hozzálátunk az ország átalakításához, de ezúttal békés úton. Ténykedésünk közben figyelemmel kell lennünk arra is, hogy az átalakítás a világméretű recesszió, összeomlás közepette történik. Miként azt sem szabad elfelejteni, hogy" környezetünk sem jutott túl a válságokon: határainktól délre és keletre ma is tízezrek halnak meg - idézte az egybegyűltek emlékezetébe a kormányfő. Most tehát - összegezte miközben számos veszély fenyeget bennünket, kemény és elkötelezett szabadságszeretetre, valamennyiünket öszszefogó szolidaritásra, erkölcsi megújhodásra van szükség. - Nem mítoszt festünk.56-ról - hangsúlyozta-, hisz akkor is különböző politikai nézetek mellett vívták az emberek küzdelmüket. Összetartó erőnek bizonyult a veszélyek közös felismerése. Most vigyázzunk e belső biztonságra, mert az ország felemelkedésére nincs jobb közgazdasági eszköz, mint a bizalom és a stabilitás - zárta e gondolattal beszédét a miniszterelnök. Ünnepségek, megemlékezések országszerte (Munkatársunktól) A hajdani forradalmi nagygyűlés évfordulójának órájában hívták megemlékezésre a Budapesti Műszaki Egyetem ’56-os évfolyamainak a sors által ezerfelé elsodort hallgatóit, oktatóit és a mai egyetemistákat, valamint tanáraikat, ezzel is folytonosságot teremtve a hagyományok ápolásában. A rendezvényen, ott, ahol ’56-ban minden elkezdődött, a kormányt Szabó Iván ipari miniszter képviselte. „Itt, ezen a helyen tartotta az egyetem ifjúsága 1956. október 22- én azt a nagygyűlést, melynek történelmi szerepe volt a forradalom elindításában" - olvasható a BME aulájában azon a földbe süllyesztett mérványlapon, amelyet csütörtökön este mécsesekkel raktak körbe, s gyertyák lángja rajzolta ki a nevezetes dátumot is: 1956, amelynek emléke százakat gyűjtött most is egybe. A forradalom közvetlen előzményeit s kirobbanása körülményeit Beke Tibor, a MEFESZ egykori vezetője idézte fel, saját „eseménynaptára” szerint, kitérve a híressé vált 16 pont megszületésére is, amely már nem egyetemi belügy volt, hanem kifejezett politikai követelés. Dr. Hajtó Ödön, a Mérnöki Kamara elnöke rámutatott: a világon egyedülálló a forradalmak történetében, hogy a műszaki értelmiség aktivizálódott, s jeleskedett a történelmi fordulat elindításában. Az ünnepség keretében adta át a köztársasági elnök által alapított 1956-os emlékérmet akkori hallgatóknak, volt oktatóknak helytállásukért Marián István vezérőrnagy, a Műegyetem katonai tanszékének egykori vezetője és Kollár Ferenc akadémikus. Tavasszal 90-en kapták ezt meg, most 16 nevet olvastak fel, köztük külföldön élőkét is, s olyanét, aki már nincs az élők sorában. A magyar ügyet kivizsgáló ENSZ ötös bizottság titkára, a mártírsorsú Porl Bang-Jensen dán diplomata nevét viselő társaság kitüntetéseit - fia, Per Bang-Jensen jelenlétében - Mécs Imre országgyűlési képviselő, a társaság elnöke és Marián István nyújtotta át Szép Zoltánnak, a Szabad Európa Rádió riporterének, lapunk munkatársának, Kurcz Bélának (A 301-es parcella című sorozatáért), valamint emléklapot adományoztak a Münchenben élő Tollas Tibornak, a Nemzetőr főszerkesztőjének.* A kivégzett miniszterelnök, Nagy Imre és mártírtársai 1989-es nemzeti temetése óta nem gyűlt össze ennyi érdeklődő a rákoskeresztúri Új köztemető nemzeti emlékhelyén, a 301-es parcellában, ahol pénteken délelőtt az ország három legfőbb közjogi méltósága, Göncz Árpád, Szabad György és Antall József - katonai díszpompa kíséretében - közös koszorút helyezett el az áldozatok emléke előtt tisztelegve. - Azoknak, akik e helyütt nyugszanak, nem adatott meg az a kegyelem, hogy hősi halottként emlékezzünk rájuk: szenvedésük nagyobb és embertelenebb volt, mint azoké, akik a harcmezőn buktak el. Akkor végezték ki őket titokban, amikor azt hittük, elérkezett a konszolidáció, viszonylag jobban, szabadabban élhetünk - mondotta többek között beszédében Andrásfalvy Bertalan. A kultuszminiszter hangsúlyozta: nem volt hiábavaló a forradalmárok szenvedése az eszmékért; szabadságunkat nekik köszönhetjük. Vannak, akik ezeket az eszméket - haza és haladás - elavultnak tartják, s csak egyéni korlátlan szabadságukról hajlandók szólni. Majd hozzátette: ezekért az eszmékért sokan meghaltak, s amikor az ország a túlélésért küzd, erre is gondolnunk kell. (k.b.)* A forradalom tizenkét lázas nap alatt szétzúzta a brutális diktatúrát, amelyet csak a félelem és a terror tartott össze. A felkelt nép ereje demokráciát teremtett és visszaadta a nemzet hitét - mondta Für Lajos honvédelmi miniszter a Bem téren rendezett ünnepségen. Für kijelentette: a nép azért kelt fel, mert az idegen bolsevik önkény megalázta a nemzetet és a társadalmat. Ez a belső nyomás volt az a hatalmas erő, amely 1956. október 23-án a Bem téren robbant. A szabadságharc a Bem-szobortól indult, amely a lengyel-magyar barátságot jelképezi, azt a katonát ábrázolja, aki mindkét nemzet szabadságharcában részt vett. A lengyeleket követtük 1956-ban is; jó tudni, hogy van egy nép Európában, amelyre biztosan támaszkodhatunk - hangsúlyozta Für Lajos.* A fővárosi megemlékezéssorozat egyik központi helyszíne a Corvin köz volt. Az '56-os Magyarok Világszövetsége által rendezett emlékünnepségen Pongrátz Gergely méltatta a 36 évvel ezelőtti eseményeket. Boross Péter belügyminiszter együttérzéssel szólt a szabadságért életüket áldozó fiatalokról. Ezek a 16-25 éves ifjak megmutatták: a magyar szabadságvágy esélytelen körülmények között is nekimegy a hatalomnak. Az itteni 12 nap alatt a harcosok történelmet írtak, bebizonyították a világnak: a hatalom ebben a régióban sem örök, eleve elrendelt.* Ötvenhat legnagyobb tanulsága, hogy a magyar nép csodát tudott tenni - mondotta Csurka István, az MDF alelnöke a nyíregyházi ünnepi nagygyűlésen. Beszédében Csurka István a nemzeti érzésről osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel: magyarnak lenni vállalás kérdése, és ez harcok, szenvedések vállalása és természetesen a jövő szolgálata. T.M.L. (MTI) Pénteken a Parlamentben Göncz Árpád köztársasági elnök az '56-os forradalom és a köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából kitüntetéseket adományozott. Ünnepségek és megemlékezések zajlottak vidéken is. Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter a múlt ütötte sebek mielőbbi begyógyítását sürgette Bicskén, a Kisgazdapárt szónokaként. Kádár Béla külgazdasági miniszter Pécsett a közös nemzeti érdek felismerésének szükségességéről beszélt. Bősárkányban Keresztes K. Sándor visszaemlékezésében október 23. erkölcsi felszabadító erejére utalt, amire mai társadalmunknak is nagy szüksége lenne. A veszprémi Brusznyai-emléktáblánál az akkori és a mai célok azonosságát emelte ki Szabad György, az Országgyűlés elnöke. Ezek szerinte a következők: legyen független az ország, s dönthessen a saját sorsáról. Nyilatkozatok a médiatanácskozásról (Folytatás az 1. oldalról) Katona Tamás hangsúlyozta, hogy a kormány komolyan veszi az eredeti megállapodásnak megfelelő október 27-ei dátumot, amikorra minden vitás kérdésben megegyezésre kellene jutni. Az államtitkár elmondta, hogy a mostani tanácskozáson a kormány személyi javaslatokat is előterjesztett a rádió és a televízió elnöki, illetve alelnöki tisztére. Az előterjesztett tíz nevet a személyiségi jogok védelme érdekében nem kívánják nyilvánosságra hozni. Deutsch Tamás a Fidesz nevében elmondta: a megbeszélés kezdetén az ellenzék előterjesztett egy menetrendet a további tárgyalásokra vonatkozóan. Ennek legfőbb célja, hogy garanciát teremtsenek a személyi változásoknak és a médiatörvény elfogadásának egyidejűségére. Az ellenzék ugyanis nem szeretné, ha a személycserék megelőznék a jogszabályok megalkotását. Az ellenzék egyébként nem fogadhatja el a határidő ultimatív értelmezését. Az SZDSZ médiaszakértője hangoztatta: a rádió és a televízió hivatalvezetőjének kinevezésén túl minden más kérdésben eléggé messze állnak egymástól az álláspontok. Haraszti Miklós szerint az alapprobléma továbbra is az egyidejűség kérdése. Az ellenzék várakozással fogadta az elhangzott neveket, a javaslatokra közösen kívánnak reagálni. Az ellenzék számára egyébként csak azok a jelöltek lehetnek alkalmasak, akik nyilatkoztak arról, hogy a médiatörvény megalkotása nélkül el sem tudják képzelni tevékenységüket. Gál Zoltán, az MSZP frakcióvezetője kiemelte: az ellenzék kezdeményezése meglódította a tárgyalásokat, ami persze nem jelenti azt, hogy komolyabb előrelépésről lehetne beszámolni.* A Magyar Televízió külpolitikai főszerkesztőségének valamennyi munkatársa nevében Kocsis L. Mihály főszerkesztő-helyettes azzal a kéréssel fordult a MÚK vezetőihez, hogy támogassák Chrudinák Alajos a Panoráma műsor élére való visszahelyezését A Ház dönt Tárgyalják-e Zétényiék javaslatát? Sem a jövő heti, sem a két hét múlva esedékes parlamenti ülés feltételes napirendjén nem szerepel egyelőre a médiatörvény tárgyalása, Szabad György házelnök azonban csütörtöki sajtótájékoztatóján reményét fejezte ki, hogy a média ad hoc bizottság tárgyalásai eredményre vezetnek, a bizottságokban pedig a nagyszámú módosító indítványt meg tudják tárgyalni, így az október 27. és november 2. között ülésező házbizottság ezek ismeretében tud majd állást foglalni. A jövő héttől kezdve rendkívüli ülésnapok beiktatása mellett az ülések korábban kezdődnek és a késő esti órákba nyúlnak majd. Hétfőn napirend előtt kell dönteni többek között azoknak az önálló képviselői indítványoknak anapirendre tűzéséről, amelyeket Zétényi Zsolt, Zimányi Tibor, Balás István és további 101 képviselő nyújtott be. Ez egyrészt egy törvényjavaslat, ami egyes büntetőeljárási szabályok kiegészítéséről szól, illetve egy elvi állásfoglalás a büntethetőség elévülésének értelmezéséről. Napirendre kerül a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénymódosítás, illetve a társasági adó módosítása. Hétfőn hoznak határozatot a bírák, az ügyészek, a bírósági és az ügyészségi dolgozók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló törvény módosításáról. Folytatják az agrárpiaci rendtartásról, a bányászatról, illetve az idei pótköltségvetésről szóló törvényjavaslat általános vitáját. Kedden megkezdik a jövő évi költségvetés általános vitáját, s délután határozathozatal várható a személyes adatok védelméről, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságáról. Szerdán kezdi meg a T. Ház a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról, valamint az általános forgalmi adóról, a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló törvényjavaslat általános vitáját. S.N. A Pénzügyminisztérium szerint Hétszáz forint többletkiadást okoz a forgalmi adó (MTI) Mind az 1993. évi költségvetésre, mind a kétkulcsos áfára, továbbá a társadalmi adótörvényre vonatkozó tervezetet általános vitára alkalmasnak ítélte csütörtöki ülésén az Országgyűlés gazdasági bizottsága. A testületet Bárfai Béla, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára tájékoztatta a törvénytervezetekről. Elmondotta: a jövő évi költségvetés kiadásai közt az elképzelések szerint prioritást élvez az oktatás, a belbiztonság és a szociálpolitika. A munkanélküliség kezelésére az eredetileg előirányzott 30 milliárd forinttal szemben legújabb konstrukcióban 55 milliárd forintot szánnak. A kétkulcsos áfáról szólva elmondta: bevezetésével a lakosság egy főre jutó többletkiadása havonta átlagosan 700 forint lesz. Ebből - a számítások szerint - 450 forintot az alapvető szükségleti cikkek drágulása okoz. A tanácskozáson részt vett az MSZOSZ képviselője is, aki elmondta: a szakszervezet nem ellenzi az áfa-reformot, de úgy látják: a mélyponton levő gazdaságban ez nem a legmegfelelőbb időpont a bevezetésére. Ezzel egyetértett a Magyar Gazdasági Kamara képviselője is, aki szerint egyértelmű, hogy a költségvetés hiányának részbeni pótlására vezetik be a kétkulcsos áfát. A nálunk fejlettebb országokban lényegesen alacsonyabb - 6 és 15 százalékos - ennek az adónemnek a mértéke. Több képviselő nehezményezte, hogy a költségvetés készítői nem dolgoztak ki különféle variánsokat A tervezet arra épít, hogy a gazdasági folyamatok a jövőben a legkedvezőbben alakulnak, holott ez korántsem biztos. Ennek ellenére, ha nem is egyhangúlag, a gazdasági bizottság tagjai megszavazták a három törvénytervezet általános parlamenti vitára bocsátását. A Fidesz gazdaságpolitikai elképzelései (MTI) Gazdaságpolitikai programot hirdetett a Fidesz csütörtökön Székesfehérvárott. A nyolc hónapos munkával kidolgozott koncepció alapelveit Chikán Attila, tanszékvezető egyetemi tanár, a programot kidolgozó munkacsoport vezetője ismertette. Kiemelte: céljuk az volt, hogy politikailag és gazdaságilag elfogadható, hosszú távú gondolkodásra alapozó programot dolgozzanak ki. Olyat, amit nem „sokkterápiával”, hanem a jelenlegi gazdasági helyzetre építve, a szükséges radikális változások végrehajtásával, a vállalkozások élénkítésével, a bizalom légkörének megteremtésével kívánnak megvalósítani a fiatal demokraták. Gazdaságpolitikájuk lényeges elemeként szükségesnek tartják az államháztartási reform megvalósítását, a nagy elosztási rendszerek - egészségügy, oktatás - reformját, a foglalkoztatáspolitikai problémák, a munkanélküliség megfelelő kezelését, a támogatási rendszer átstrukturálását, az úgynevezett második gazdaság elsőbe való „visszacsalogatását”, a privatizáció, a kárpótlás meggyorsítását, mielőbbi befejezését.