Magyar Nemzet, 1992. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

Tudatlanság, felelőtlenség és dezinformálás Janics Kálmán a magyarországi szlovákokról 7. oldal Ára: 14,50 Ft · ! Magyar Nemzet GAZDASÁGI­­ MELLÉKLETÜNKBEN IA Magyar Nemzet üzleti reggelire az autókereskedelemről Ki csinálja a költségvetést? Hová tart a forint? ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR HÉTFŐ, 1992. november 2., LV. évfolyam, 258. szám Időzavar Ismét fortyog a magyar politika fazék. Valós társadalmi, gazdasá­gi feszültségek emelgetik, repítik le olykor a fedőt. És választott or­szággyűlési képviselőink hosszúra nyúlt napirend előtti vitáit nézve nem is kell csodálkoznunk azon, hogy nem sikerül mindig a parla­ment falai között tartani a politikát. Hiszen az utcai demonstrációk, vélt vagy valós incidensek zaja fel­transzformálva szűrődik vissza a Parlament falai közé. A legutóbbi Kossuth téri esemé­nyek megvitatása, a háromnapos­ra tervezett parlamenti ülésszak két munkanapját erősen megter­helte, már-már kiszorítva onnan a szűk szakmai értelemben vett tör­vényhozói munkát. Félreértés ne essék, a parlamen­tarizmus - és mintha erre voksolt volna két és fél éve az ország - mindenkori forgatókönyvéből nem lehet törölni a politikai vitákat. Sőt, a legitim politikai erők álláspontju­kat leginkább itt, a parlamentben jeleníthetik meg a leghitelesebben. Mindazonáltal talán nem lehetetlen azt várni a T. Háztól, hogy dolog­időben - mondjuk a költségvetési vita közepette - jobban ossza be a saját drága idejét. Mert ez az idő a demokrácia ideje is egyben. Ha egy többórás politikai szó­párbaj után a jól végzett munka ér­zésével kelnek fel helyükről a képvi­selők, de pár perccel később a tör­vényhozók érdektelensége (határo­zatképesség hiánya) miatt nem foly­tathatják az általános vitát, a vá­lasztópolgár joggal elcsodálkozik. S azt sem érti: ha egy minisztert tel­jes jogkörrel helyettesít a politikai ál­lamtitkár, a hétfőn esedékes kérdés­re miért nem adja meg a választ. Hivatali főnöke számára miért kell szerdán újabb két órára megnyitni a napirend előtti plenáris vitát? Igaz, hogy a tévé Össztűz mű­sora nem veheti át a parlamenti fel­szólalások szerepét. Mégsem lehe­tünk meggyőződve arról, hogy a T. Ház megtett, megtesz mindent avégett, hogy ésszerű arányra kor­látozza a rendre kirobbanó politi­kai vitákat a parlamentben. Ha pe­dig az év végi törvényhozási Haj­rában meg-megáll az ügymenet, s hosszabb-rövidebb szünetek szab­dalják a T. Ház idejét, el kell go­nolkodni azon is: pusztán szemlé­letbeli oka van-e mindennek, vagy esetleg a házszabály is ludas. Alighanem igen, bár hosszabb ideje folyik a házszabály reform­jának szakmai előkészítése, ,az eredmény csak lassan érik be. Így esetenként a határozatképtelen parlament „béna kacsa". Üdvös lenne, ha - egyetértéssel - már ma is korlátozhatnák a frakciók felszó­lalási időkeretét, tudnák szankcio­nálni az állandósult hiányzást, az igazolatlan távollétet, a rendbon­tást. Netán a kisebb ellenállás irá­nyába haladva a mai 50 száza­léknál lejjebb szállítva a „tanács­kozóképesség" alsó határát. Nem véletlen, hogy ez az utób­bi lehetőség ott vetődött fel először, ahol legsürgetőbb a megoldás: a bizottságoknál. A tekintélyes alkot­mányügyi bizottság elnöke például egy most benyújtott módosító indít­ványában egyenesen azt javasol­ja: a bizottságok határozatképes­ségéhez legyen elegendő a tagok egyharmadának jelenléte is. Éssze­rűnek látszó, bár politikailag nem teljesen kockázatmentes javaslat. A plenáris ülésre aligha alkalmazha­tó mechanikusan. Ám azt a tényt mindenképpen üdvözölni kell, hogy a parlamenti munka ésszerű­sítése érdekében megindult, sőt im­már a módosító javaslatok szintjén is megjelent a felelős gondolkodás. S lehet, hogy a részletekről lesznek viták, de az szinte bizonyos, hogy a demokrácia működőképességét erősítő javaslatok bírni fogják leg­alább - ne legyünk szerénytelenek - a közvélemény kétharmadának támogatását... Bodnár Lajos Eltüntethető-e Clinton elektori előnye? Busht kísérti a fegyverszállítási botrány (Tudósítónktól) WASHINGTON - Körözött szorgalmasan az elnöki kampány­gyűlés fölött a kis repülőgép, húzva­­maga után a jól látható feliratot: „Kísért az Irán-kontra”. Nincs ope­ratőr, ki fel ne kapná kameráját ilyen látványra, s Amerikában nem akad híradószerkesztő, aki kivágná a tudósításból. Hiszen pompásan il­lik a riporteri szöveghez: Bushnak a lehető legkínosabb pillanatban robbant a politikai bomba, mivel a friss felmérésektől felbuzdult Fe­hér Házat magyarázkodásra kész­tette. S a „bizalmi” kérdést elszán­tan felvető elnöknek megint új vá­dat kell cáfolgatnia. Szenzációval indulhattak péntek este (már lapzártánk után) Amerika­­szerte a tévéhíradók: az Irán-kontra botrány vizsgálatának vége felé érő különleges ügyész közzétette a Wein­berger volt védelmi miniszter elleni új vádiratot, benne olyan - a Penta­gon exfőnökének naplójában olvas­ható - idézettel, amely ellentmond Bush korábbi állításainak. Weinber­­gernek éppen azért akasztották a nya­kába - hamis tanúskodás okán - a pert, mert 1987-ben letagadta a bot­rányt vizsgáló képviselőházi bizott­ságnak ilyen feljegyzés létét. Nem­rég azonban kiderült, valahányszor visszatért a Pentagonba a csúcsta­nácskozásokról, gondosan lejegyez­te, miről volt szó a Fehér Házban: összesen ezerhétszáz oldalnyit. S az 1986. január 7-i megbeszélésről ezt írta naplójába: „Az elnök úgy dön­tött, elfogadjuk az izraeli-iráni aján­latot öt túszunk elengedéséről cseré­be négyezer TOW (tankelhárító ra­kéta) Iránnak Izraelen keresztül tör­ténő eladásáért. George Shultz és én elleneztük, Bill Casey (CIA-főnök), Ed Meese (igazságügy-miniszter) és az alelnök támogatta, amint Poindex­ter (nemzetbiztonsági tanácsadó) is”. Bush a botrány kipattanása után azt hangoztatta, csak ekkor, tehát 1986 végén fogta fel, hogy az izraeliek közvetítésével „fegyvert túszokért” alkuk köttettek, ő nem volt igazán be­avatva, s nem is volt tisztában Wein­berger és Schultz ellenkezésének „erősségével” (a két kulcsminiszter azzal érvelt, ami utóbb be is bizonyo­sodott: a Teheránhoz húzó libanoni terrorszervezetek a fegyverszállítá­sok nyomán elengedett túszok helyé­be­­ fogtak újakat). Bush azt állítja tévéinterjúiban, hogy a feltárásban „nincs semmi új”, ő a vizsgálók több száz kérdésé­re felelt (ilyenkor a nyomaték ked­véért kiveszi belső zsebéből, amit a jegyzőkönyv másolatának említ), s „elmondtam a teljes igazat”. S em­berei után vasárnap már ő is „de­mokrata boszorkányüldözést” kez­dett emlegetni, a vádirat sajátos po­litikai időzítését. Igaz, Walsh ügyész amúgy republikánus, ám vi­tathatatlanul - és a történtek után érthetően - évek óta csatában áll a kormánnyal. Az elnöki érvelés sze­rint Reagan „a mai napig” nem te­kinti a dolgot „túszokért fegyverek” alkunak. Hogy Bush minek tekintet­te, az elől viszont úgy tér most ki, hogy kifejti: immár persze ő is tud­ja, csak akkor nem tudta... David Broder, 1987-es interjúvolója vasár­nap az NBC tévében úgy vélte, Bush az első perctől fogva igyekezett „minimalizálni és eltorzítani szere­pét”, holott „a bizonyítékok arra vallanak: része volt” a döntésben. (Folytatás a 3. oldalon) C. & W. Syndicate Brüsszelben a háromoldalú szakértői bizottság jelentése Bősről Mától Moszkvában tárgyal Kádár Béla Magyar-orosz katonai megállapodás (Tudósítónktól) MOSZKVA - Az orosz főváros­ban tárgyal hétfőn Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, majd továbbutazik Ka­­zanyba és Ufába, ahol a tatár, illetve baskír partnerével várhatóan jövő év­re szóló árucsereforgalmi megállapo­dást ír alá. Orosz vendéglátójával, Pjotr Avennel Kádár Béla hétfőn a kétoldalú kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok aktuális kérdéseit vitatja meg. Noha a Kádár-látogatásról még azelőtt született megegyezés, hogy eldőlt volna, mikor érkezik Budapest­re Borisz Jelcin, az orosz külgazdasá­gi miniszterrel folytatandó megbe­szélésen minden bizonnyal felvetőd­nek azok a problémák (a szovjet adósság, a kifizetetlen magyar szállí­tások stb.) amelyek a Jelcin elnök ve­zette küldöttség budapesti tárgyalá­sainak napirendjén is szerepelnek, s így Kádár Béla moszkvai vizitje akár a magyar-orosz csúcs gazdaságdiplo­máciai előkészítéseként is felfogható. Kifejezetten az előzetes egyezte­tés volt viszont a célja annak a hon­védelmi minisztériumi delegációnak, amely a múlt hét végén járt Moszk­vában. A tervezettnél egy héttel ha­marabb, Borisz Jelcin kíséretében utazik ugyanis Budapestre Pavel Gracsov védelmi miniszter, s ebből az alkalomból a felek katonai együtt­működési megállapodást írnak alá, amelyen most az utolsó simításokat is elvégezték a magyar és az orosz katonadiplomaták. (Folytatás a 2. oldalon) Prágából jelenti az MTI. Po­zsonyból szombaton, nem sokkal éj­fél előtt elküldték Brüsszelbe, az Eu­rópai Közösségek illetékes bizottsá­gának azt a háromoldalú (közös pia­­ci-csehszlovák-magyar) szakértői bizottsági jelentést, amely felmérte a dunai erőműépítés pillanatnyi állapo­tát - közölte vasárnap délután a TK SR szlovák hírügynökséggel Domi­nik Kocinger, az építkezés szlovák kormánybiztosa. Kocinger megfogalmazása sze­rint a jelentés felsorolja, hogy milyen árvízvédelmi, hajózásbiztosítási és objektum-állagmegőrzési munkákat kell folytatni és befejezni, illetve, hogy milyen feltételek mellett lehet esetleg felfüggeszteni néhány egyéb munkálatot. Ez a meglehetősen hiá­nyos szlovák közlés törte meg a bi­zottság munkája körüli hírzárlatot, amelyet Brüsszel kért nagyon nyo­matékosan, és amelyet eddig mind magyar, mind csehszlovák részről következetesen betartottak. Kocinger úgy vélekedett, hogy a szakbizottsági jelentés jó kiindulópont lehet az egész bős-nagymarosi kérdéskör ala­posabb áttekintéséhez, amit hamaro­san meg kell kezdenie egy újabb - ugyancsak az EK, Csehszlovákia és Magyarország képviselőiből álló­­ szakértői vegyes bizottságnak. „Fel­tételezzük, hogy ez a második bizott­ság megközelítőleg 15 napig fog dol­gozni” - mondta a szlovák építkezési kormánybiztos. Hozzátette: szemé­lyesen nagyon örül annak, hogy a bő­­si erőmű kérdése szakértői kezekben van, és hogy az EK konkrét informá­ciókat kap a jelenlegi állapotról. (Bőssel kapcsolatos további anyagaink a 2. oldalon) Sólyom László az államfő kinevezési és felmentési jogköréről Az Alkotmánybíróság határozatai nem homályosak Az Alkotmánybíróság egy éven belül három határozatot hozott a köz­­társasági elnök kinevezési jogköré­ről: az elsőt 1991 szeptemberében, a másodikat idén januárban, a harma­dikat júniusban. Ezek az alkotmá­nyértelmezések a mindenkori köztár­­­sasági elnök összes kinevezési és fel­mentési jogkörével foglalkoznak, s kötelező erővel határozzák meg e jo­gok gyakorlásának alkotmányos fel­tételeit és korlátait. Az elmúlt napok­ban több helyről is felvetődött, hogy a rádió- és a televízióelnökök kine­vezésével kapcsolatban ismételten az Alkotmánybírósághoz fordulnak, ér­telmezésre kérve a testületet korábbi ide vonatkozó határozatairól. A Ma­gyar Nemzet és az MTI dr. Sólyom Lászlótól, az Alkotmánybíróság el­nökétől kért interjút a döntések értel­mezésének lehetőségeiről és a hatá­rozatok lényegéről. - Elnök úr! A köztársasági elnök kinevezési jogkörével kapcsolatos al­kotmánybírósági határozatokról töb­ben azt állítják, hogy azok megfogal­mazása homályos, és a döntések többféleképpen is értelmezhetők.­­ A különböző állításokkal szemben kijelentem: az Alkotmány­­bíróság döntései egyértelműek, s annyira konkrétak, amennyire az egy elvont, általános érvényű alkotmá­nyértelmezés esetében egyáltalán le­hetséges. A határozatok homályos­ságára, többféle értelmezési lehető­ségeire hivatkozók mindig csak álta­lában nyilatkoznak. Eddig nem talál­koztam olyan véleménnyel, amely a határozatok bármely konkrét meg­állapítását kérdőjelezné meg. Fon­tosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem szabad összetéveszteni az al­kotmánybírósági határozat értelme­zését annak vizsgálatával, vajon az abban foglalt szabályokat helyesen alkalmazzák-e, azaz „betartották-e” a kötelező alkotmányértelmezést. A jelenlegi helyzetben úgy látom, hogy újabb értelmezés címén épp egy ilyen vitában várnának állásfog­lalást az Alkotmánybíróságtól. A harmadik határozat indokolása rá­mutatott: az elvont alkotmányértel­mezés nem válhat az indítványra okot adó konkrét ügyben való állás­­foglalássá. Megjegyzem: a határoza­tok három értelmező szabályt is elő­írnak a kinevezési-felmentési jogkör gyakorlására. Ezek szerint a köztár­sasági elnök kinevezési jogköre al­kotmányos gyakorlásának feltételeit nem lehet kiterjesztően értelmezni. Az elnök a kinevezés vagy felmen­tés törvényi előfeltelein túlmenő to­vábbi feltételeket nem támaszthat. Végül pedig a kinevezés vagy fel­mentés megtagadása nem használha­tó fel olyan elvont - a konkrét sze­mélyi javaslattól függetlenül is fenn­álló - veszélyek kiküszöbölésére, amelyek a jogi szabályozás hézagos voltából vagy a jogi garanciák hiá­nyából adódnak. Ezek orvoslására ugyanis a köztársasági elnöknek más alkotmányos eszközök állnak ren­delkezésére. Az előzőekre tekintettel az Alkotmánybíróság abban az eset­ben dönthetne a köztársasági elnök egy konkrét kinevezési aktusa alkot­mányosságáról, ha az Országgyűlés - az alkotmánynak megfelelően - indítványozná a köztársasági elnök jogi felelősségre vonását. Mindenki­nek tudomásul kell vennie, hogy az Alkotmánybíróság döntéseinek to­vábbi önálló határozattal való értel­mezésére nincs jogi lehetőség. (Folytatás a 4. oldalon) Az ÁVÜ-é az alapítói jog Kezdődhet a patikák privatizálása A gyógyszertári központok alapí­tói jogát november elsejétől az Álla­mi Vagyonügynökség gyakorolja. Ezzel minden bizonnyal új korszak kezdődik a hazai gyógyszerellátás­ban: megkezdődhet a gyógyszertári központok és a patikák régóta várt szétválasztása s egyben p­rivatizálá­­suk. A magánkézbe adás menetéről Mohosné dr. Lontai Mária főtaná­csos tájékoztatta az MTI-t. Mint elmondta: a privatizációt­­ a Népjóléti Minisztériummal, illetve a Magyar Gyógyszerész Kamarával közösen kialakított koncepciónak megfelelően - az egész országban egységes elvek alapján kívánják megvalósítani. Az ÁVÜ alapvetően decentralizációs szemléletet kíván érvényesíteni, amelynek eredménye­ként az eddigi kétlépcsős gyógyszer­­nagykereskedelem egylépcsősre egy­szerűsödik. Az átalakulás első lépése­ként az ÁVÜ rövidesen privatizációs biztosokat nevez ki a központok élé­re. Feladatuk elsősorban a privatizá­ció előkészítése és a decentralizáció lebonyolítása lesz, az ÁVÜ utasítá­sainak pontos megtartása mellett, önálló privatizációs döntési jogkör nélkül. (Folytatás a 4. oldalon) MA BELFÖLDÖN SZDSZ-szombat 4. oldal Katasztrófaelhárítás 4. oldal Írott sajtó íratlan törvénye 5. oldal Szabad-e bírálni a fasizmust? 6. oldal Vállalkozói pénzek terelőúton? 9. oldal Galsai Pongrác, a hipochonder 11. oldal KÜLFÖLDÖN Magyar elnök a Biztonsági Tanácsban 2. oldal Funar fenyegeti a magyar kisebbséget 2. oldal A Nyugat engedelmes Oroszországot akar 3. oldal Tízezrével menekül a lakosság Jajcéből 3. oldal A kazár főváros rejtélye 10. oldal HOLNAP Nemzettudat és kirekesztés 6. oldal Mi lesz a Samax-ügy vége? 7. oldal Sok magyar virtuóz egy zenekarban 11. oldal

Next