Magyar Nemzet, 1992. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-20 / 274. szám

Pest-Buda 12 Magyar Nemzet PÉNTEK, 1992. november 20. VÁROSHÁZA A BUDAI KERÜLETEK két világháború közötti épületállományának topográfi­áját készítette el Ferkai András művé­szettörténész az MTA Művészettörté­neti Kutató Intézetének megbízásá­ból. A könyv a védett épületek körén kívül eső építészeti-városképi értékek számbavételét teszi lehetővé. Erre - úgy tűnik - a főváros is „vevő": a települési értékvédelmi ügyosztálya 1993. évi költségvetéséből 4000 pél­dány kiadásának egyharmadát haj­landó szánni. A jövőben várhatóan hasonló kiadvány készül a pesti oldalról is. AZ ÓLOMMENTES benzilvolaj keve­rék gyártásának és forgalmazásának nincs akadálya - tájékoztatták a fő­város illetékeseit a MOL Rt. százha­lombattai olajfinomító gyárának fej­lesztő mérnökei. Az üzem részéről nincs akadálya, hogy a jövőben ilyen üzemanyaggal lássák el a benzinku­takat, az Afor és az Aral tótjainál pe­dig rendelkezésre állnak az árusítás­hoz szükséges technikai feltételek. A SZILÁRD HULLADÉKOK fővárosi elhelyezésével foglalkozó ötfős japán szakértői csoport megkezdte munká­ját: a korábban elvégzett munkálato­kat tanulmányozzák. A japán kor­mány költségén történő vizsgálatok elvégzésére egy tavaly aláírt megál­lapodás alapján kerül sor. A FRANCIA ISKOLA új épületének ter­ve a vártnál később készül el. Erről - „költségvetési nehézségekre" hivat­kozva - Michel Aubry, a francia nagykövetség első tanácsosa, vala­mint Francoise Allaire asszony, a nagykövetség új kulturális tanácsosa tájékoztatta a Városháza illetékeseit. Budapest napja November 17-e, Budapest nap­ja - amelyről a héten ünnepi köz­gyűléssel is megemlékeztek a fővá­rosi önkormányzat képviselői Pest, Buda és Óbuda egyesítésé­nek évfordulója. A korabeli eseményeket fel­idézve mindenekelőtt gróf And­­rássy Gyula miniszterelnök szere­pét kell megemlítenünk, aki a vá­rosegyesítés ügyét eszköznek tekin­tette a monarchia magyar felének erősítésére. Rendezett, fejlett inf­rastruktúrájú nagyvárost képzelt el, ami képes a központi adminiszt­ratív feladatok ellátására, egy­szersmind a térségben természetes gazdasági-kulturális központot al­kot. E terveiben azonban nemigen számíthatott Pest-Buda takarékos polgáraira, akik ódzkodtak min­denféle költséges beruházástól, így 1868 májusában a pest-budai ve­gyes bizottság előtt is némiképp vi­rágnyelven kényszerült beszélni: a városegyesítés szót egyszer sem említve komoly városfejlesztési be­ruházásokat szorgalmazott, kor­mánygaranciát ígérve a kivitele­zéshez szükséges hitelfedezetéül. A hitelszerződést 1870-ben írta alá a kormány, s így megkezdődhe­tett a Nagykörút, a Rákóczi út, a Baross utca, a (majdani) Andrássy út kiépítése, s a képviselőház elfo­gadta két új Duna-híd építésének és a városi Duna-szakasz szabá­lyozásának tervét is. A kölcsön visszafizetése a különböző adóbe­vételek mellett a felértékelődő tel­kek eladásából vált esedékessé. 1870 júniusában már folytak a munkálatok, amikor Wahrmann Mór bankár benyújtotta a képvise­lőháznak a városegyesítést szor­galmazó javaslatot. A leendő vá­ros vezetésének módjáról hosszas vita bontakozott ki, majd meg­egyeztek abban, hogy Budapest élére a király három jelöltje közül választhatja ki a közgyűlés a főis­pánt „főpolgármesteri" ranggal, a város „polgármesterét” pedig szabadon választhatják a város­atyák. A közgyűlés első ülését 1873. október 25-én tartotta a pesti Vigadóban, november 17-én pedig Budapest Főváros Tanácsa vette át az ügyeket a testvérváro­sok vezetésétől. (b-j) Miért megy tönkre a pesti Broadway? Ha a biliárdasztal mesélni tudna... Táncosnők nagykabátban? Igen, hiszen kívülről nézik saját magukat: az utcai vitrint, bernne kánkánruhás fényképeiket A Moulin Rouge - a pesti Broadway utolsó ékszerdoboza - bezárt. Hónapok óta nem világít a budapesti malom lámpasora, e sötét­ségben már-már észre sem venni az ólálkodó farkast, pedig törvényeit a legkövetkezetesebben a budapesti éj­szaka szereplői tartják be. - Például az oroszok! - jegyzi meg egy ismeretlen ismerős, az éj­szaka legváltozatosabb helyeken fel­feltűnő figurája. A véletlen amolyan időzítésnek is tűnhetett volna: Jelcin elnököt aznap este hozta repülőgépe Londonból a magyar fővárosba. Ám a kimúló pesti Broadway nagy barát­ja nem politizál, s különben is utólag már tudja: azok voltak a szép idők, amikor a nagy Szovjetunióból napi két-három turistacsoport érkezett - amúgy vattának - a Moulin Rouge­­ba. Híresek voltak azok az esték is, amikor pártközpontos rendszámok­kal ellátott Mercedesekből fontos kül- és belföldi elvtársak szálltak ki és vonultak be a Maximba. A Moulin Rouge mindenesetre bezárt, a Maximban is nagyritkán duplázzák meg a műsort Ám a közeli Dob utcában telt ház van minden este: az ottani szórakozóhely - ismeretlen ismerősünk szakértő véleménye sze­rint -jó ideje orosz fennhatóság alatt áll. Értendő ezen csupán annyi, hogy a jókedvet az egykor volt nagy testvér legszebb lányai fokozzák sajátos stí­lusban, s egyben az orosz - alkalma­sint ukrán, de ez édesmindegy - maf­fia a valóságos tulajdonos. Belépni ebbe a mulatóba jobbára a külföldiek­nek sikerül, a magyar ajkút az ajtóban eltanácsolják: „Uram, megtelt a ház!”­­. A farkas­­ törvényeinek megfele­lően - először a pesti Broadway köz­vetlen közelében telepedett le egy-két jó falatra. Az egy évszázada épült Moulin Rouge­t - falára kerülhetne a tábla, műemlék - a gyér forgalom záratta be. Pihen a komp, kikötötték, asszociál az arra sétáló, a szomszéd, az Operett Színház Amerika felfedezésé­nek­­ és a Kolumbusz produkciójának - tisztelegve amolyan hajós emlékmű­vet emeltetett bejárata elé. Ám ha csak pihen a komp, akkor bizonyára ismét útra kél, de vajon merre megy? - Majd egyszer vissza oda, ahon­nan elindult - válaszolja Ficzkó And­rás, a Moulin Rouge és a Maxim igazgatója. - Az ország, a főváros idegenforgalma a töredékére csök­kent, a nagy szállodákba 25 százalék­kal kevesebb vendég érkezik, s ezt megérzi a pesti éjszaka. Olyannyira, hogy több vetélytársunk végérvénye­sen bezárt, s egészen más funkciót ad egykori sikeres varietéinek. Az el­múlt évtizedekben a néhány műsoros állami mulató a szocialista országok turistaforgalmára alapozta üzletpoli­tikáját, az idegenforgalmi cégek hoz­ták a keleti és nyugati szervezeti cso­portokat. Ez a világ elmúlt, az egyko­ri KGST országaiból elvétve jönnek hazánkba társasutazók, az utóbbi bő egy évben pedig puskaporos hordó­nak tekinti a régiót a világ, nyaralni, pihenni nem jönnek errefelé. A jugo­szláviai háború egyszerűen elzárta a számunkra a legnagyobb külföldi forgalmat képviselt görög, török, iz­raeli turizmust. A Maxim és a Moulin Rouge gazdálkodását lehetett karcsú­sítani, meg is tettük, de egy dolgon nem lehet spórolni: a műsor kiállítá­sán. Ideiglenesen be kellett tehát zár­ni a Nagymező utcai mulatót Valóban furcsa lenne egy zenés, táncos szórakozóhely zenészek és táncosok nélkül. Ficzkó András ter­vei szerint hamarosan bebocsátást nyernek a vendégek a Moulin Rouge­­ba, ám akkor a cégér más lesz: Rock Café. Magyaroknak szánt árakat ve­zetnek be, s míg az egykor kánkánt ropó hivatásos tánckar a kapun kívül toporog majd nagykabátban, belül a közönség dolga lesz a parkett ördögé­vé válni. 2. A pesti Broadway farkastörvénye azonban nemcsak a pusztítást jelenti. Talán 200 méterre sincs a napokban megnyíló Borsalino. Tájoljunk to­vább, átellenben hatalmas - és lát­ványos - üzletház épült, olyan ran­gos képviseletekkel, mint amilyen a Világbanké. Van ebben valami ara­nyosan pikáns is, hiszen Budapest főpolgármesterének talán legszebbik álma, hogy létrehozza a Nagymező utca és vidékén a főváros vigalmi negyedét. De szép is lesz, amikor a pénzügyi szakértő szombaton este otthon búcsút int hitvesének: „Bené­zek egy kicsit az irodába, talán jött egy fax Amerikából..." Demszky Gábor dédelgetett vá­gya egyelőre a Nagymező utcai Bor­­salinóból áll, a jószerivel egyetlen új intézményből. S hogy mennyire so­rolandó az álmok kategóriájába a főpolgármester ötlete, nemcsak a Moulin Rouge átlényegülése igazol­ja, hanem az is, hogy a kis Borsalino tulajdonosai is csak saját erejükre és szerencséjükre hagyatkozhattak. 20 fillérnyi vállalkozócsalogató kedvez­mény nem dukált nekik sem azért, mert hozzájárultak egy építőkocká­val a vigalmi negyed megépítéséhez. - A kerületi önkormányzat rugal­mas partner, de nem azon az alapon, hogy itt majd kiépül a pesti Broadway — mondja Rubóczki László, a Borsali­no egyik tulajdonosa. - Attól tartunk, hogy amikor majd egy újabb privati­zációs jogszabály jelenik meg, s meg­­vehetjük - amint a lakók a bérlakáso­kat - a helyiséget, akkor a több milli­ós befektetésünknek köszönhetően jó­val drágábban juthatunk hozzá a tulaj­donhoz, mint amennyit a bérlés előtti állapot értéke indokolt volna. De addig: tánc! A Borsalinóban, éjjelenként A tulajdonosok szerint a produkció a „határon" innen esik, vagyis a hölgyek nem csupán testi va­lóságukban nyújtják a látványt, sőt valóban táncolnak, mégpedig a két­szintes helyiség mindkét szintjén. A műsor - az is egy önálló „blokk” - a vendégek igénye szerint alakul. Vagyis a produkció előtt megkérdez­nek mindenkit a - most fogalmazzunk így - tűrőképességéről. Ha bárki úgy gondolja, hogy a „színpadi szerelmes­kedésnek” nem kíván tanúja lenni, ak­kor nem őt vezetik ki a helyiségből, hanem a koreográfián és az öltözékfo­­kon változtatnak. Szerintünk nem lesz nemet mondó házaspár, de ez a lénye­gen nem változtat: a vendég akarata érvényesül. Ebbe azt is beleértik a tulajdonosok, hogy táncra perdül a pincérnő is - elvégre oklevele nem az enni- és innivaló felszolgálásáról, ha­nem a tánctudásáról van. - A harmincasok korosztályát gondoljuk a fő vendégkörünknek - magyarázza Rubóczki László. - A zeneakadémista zongorista lány ne­kik énekel és muzsikál, a ház asz­­szonya pedig, aki mindent tud a régi és az új lokálszokásokról, ugyancsak a vendéggel való kapcsolattartást kapta, legnagyobb örömére, felada­tul. Tervezünk színészekkel, érdekes személyiségekkel szellemiekben gazdag estéket, s hisszük, törzskö­zönségünk lesz. 3. A nyitás óráiban nincs okunk kételkedni a cégtulajdonosok őszinte szándékában: a 40-60 embert befo­gadni képes kicsiny Borsalino akár még be is tudja tartani azt, hogy a vendég feszélyezettség nélkül, békés szándékkal érkezve, békésen töltse el az estét, éjszakát náluk. De ha ez így lesz, akkor ők az átmenet. A haldok­ló, a külföldiekre építő, állami múltú és kifejezetten revü jellegű műsort kínáló varieték, illetve a „kemény éj­szaka” között. Az utóbbiban a műsor — ha táncol, ha nem — a nő, mezte­lenül. Sőt, már ez is kevés, hiszen a biliárd- és videoszobák testközelibb szórakozást is nyújtanak a jó pénzű éjszakai uraknak. A szalonprogra­mokat szalonképes környezetben le­het csak nyújtani: a törvény ugyanis tiltja a bordélyt. Ám ha a biliárdasz­talok mesélni tudnának... - Nálunk nincsenek ilyen szobák - állítja elégedetten az Amazon Szál­loda tulajdonosa, Dévényi László. - Viszont van 80 percnyi műsor a night clubban. Érdemes számolni, mi mennyibe kerül. Egy este 20-30 ezer forintot taksál, s ha nincs elegendő számú, illetve megfelelő minőségű közönség, akkor is ki kell fizetni ezt a pénzt De ahhoz, hogy vendég le­gyen, további súlyos ezreseket kell zsebből leperkálni. A taxisoknak pél­dául. A vendégek döntő többsége úgy jön ilyen helyre, ha „irányítják” őket. Az éjszakai számtan itt kezdődik. Az eleje például a belvárosi szálloda, ahol a vendég azt mondja: szeretnék egy jó helyre elmenni, szórakozni. Ekkor a portás vagy brancsbéli taxit hív, vagy odaszól az illetékes cég­nek. Az Amazon tulajdonosa 1000- 1500 forint fejpénzt szurkol le egy irányított vendégért a sofőrnek. S ő inkább a keveset adók közé tarto­zik... Az éjszakai piac valóban ma­gasabb tarifákban méri a külföldi pénzeszsákokat, akik aztán könnyen bezuhanhatnak az erotikus tánccal, a maximumot nyújtó leszbikus show­­val működő szakintézetek egyikébe­­másikába. Ezt kérte vagy sem, mind­­egy, pénzéért az irányítóktól ezt kap­ta, meg a benyomást: Budapest az európai Távol-Kelet. A sárgára fes­tett, kulturált kül- és belsejű Amazon szálloda Zuglóban nem is titkolja - elvégre erről szól a cég neve a höl­gyek bája nála is elemi tétel. A night club közepén az artistacsoport, a tan­­góharmonikás után a leszbikus show következik, Dévényi László szerint így együtt is komplett produkció a 70-80 percnyi előadás. S mint ilyen, a budapesti éjszaka első öt műsoros helye közé sorolandó. - Nem lenne szükségszerű, hogy a Maxim és az Amazon konkurense legyen egymásnak - magyarázza a tulajdonos -, sokkal inkább a válasz­tékot jelenthetnénk. De nincs skála. Más van, a szállodás-taxis maffia - érdekeinek megfelelően - oda viszi a vendéget, ahol nagyobb gázsit kap. A Maximban semennyit, nálam 1000-1500-at, egyebütt, de ezt kér­dezzék meg a taxisoktól... A közép-európai szexcentrum vi­lágos képletet állít fel: a Demszky­­álom a kül- és belföldieknek mégoly kedves vigalmi negyedről talán csak addig tart, ameddig a főpolgármester föl nem ébred. Hiszen a fizetőképes kereslet oda megy, ahová a fiatal höl­gyek ágyékára építő alvilág elka­lauzolja, a budapesti Soho pedig a vállalkozók érdekeltsége hiányában nem épülhet ki. A Nagymező utca közepén árválkodó újdonsült Borsa­lino tulajdonosa is hiszi, nem akkor megy majd neki igazán jól, ha cége egyedül lézeng a tönkrement pesti Broadway közepén, hanem akkor, amikor az egész környék színültig van mulatóval, az esti, éjszakai szó­rakozás legváltozatosabb kínálatá­val. Ám amíg a főváros gazdái meg­engedhetik, hogy a hivatásos táncos­nők nagykabátban nézzék a vitrin mögött porosodó fényképeiket, a „választékot” pedig a taxis képviseli aszerint, hogy utasának hol kínálnak meztelenebb hölgyeket biliárdasztal, los szeparékkal nagyobb jattért, ad­dig a közép-európai bordély­táblát kitűzhetjük az Osztapenko-szobor helyére. A budapesti polgár a buda­pesti éjszakát - fizetőképessége többnyire nappal is nehezen mérhető - ágyban alvással tölti, mit sem tud e fura átlényegülésről. Csak nehogy megjelenjen a valóság álmaiban, hi­szen nyomban felriad, s azonmód eszébe jut, miért is alszik olyannyira békésen főpolgármestere. Gergely László Hangulat a Moulin Rouge-ban - egykor... New York-Hungária-New York Kávéház félálomban A nagy New York-palota kávé­­háztörténete megszakad a háború ide­je alatt - 1944 éve bedeszkázta ezt a házat is. A kávéházat 1945 januárjában szabadították fel, de akkorra már csak megszaggatott, golyónyomos, dúlt emlékek lakták. A nagy múltú New York „írhatnékja” azonban kiirthatatl­­­annak bizonyult, s helyet lelt benne a Magyar Újság -, azaz 1946-tól már Új Szó­­, 1948-ig készülve ott. A kávéház viszont még nem éle­dezhetett. A deszkalécek eltűntek ugyan, de az üvegszilánkok mögött a törzsven­dégek helyét perzsavásár, melaszke­reskedő és húsárus foglalta el. Röpke megtelepedők váltogatták egymást, majd egy cipőboltos üvegeztette be a hajdan volt palotát, és a New York ne­vet , ,Budapest eszpresszó”-ra cserélve megnyitotta. Mégis újjáalakult az 1942-től 1945-ig tulajdonos New York Kávéház Rt., és birtokba vette az átkereszteltet New York kávéház. Felébredne, de ez még csupán félálom, hisz akkor nem illett kávéházat látogatni. Illen­dővé inkább eme dialógus lett. Mi a kávéház? - A polgári semmittevés meleg­ágya" Sorra alakult át a többi híres, nagy kávéház is az új korhoz idomultam A budai Philadelphia például „Krisztina söröző”-vé vált. A New York is hiába próbálta nyitva tartani szemét, egyik asztalá­nak lapján Heltai soraival: „A hazánk egy álomország. A kávéházak szürkesége." Végül a kávéházi főrészvényest letartóztatták „gazdasági bűncselek­mények” miatt Az új tulajdonos az Üzemi Bizottság lett, de vendégek nél­kül ők sem tudták nyitva tartani a ká­véház szemhéjait 1947 áprilisában a Világosság cí­mű újság hírül adta, hogy a New York-palota bezárt... Már félálom sincs. A szemhéjakat lezárta a lakat. Az új cégtáblák sört, bort, falatokat kínálnak. Hol ezt - hol azt. A január elsejei Magyar Nemzet pedig ezt írta: „A világ egyik legszebb kávéháza sportszer-kereskedelmi központ lesz.” A Sportszer-kereskedelmi Nemzeti Vállalat be is rendezkedett, s kaput nyitott a sportbolt. A „mélyvízben” és az „írók szférájában” írók helyett pingponglabdák ücsörögtek. Eltűnt a kávézó. Hosszú, mély álom következett. Egy akkori beszámoló írása szerint: „A lapok mostanában jó néhány pes­ti kávéházról jelentették: bezárt. A New Yorkról gyászjelentést kell ad­ni: meghalt. És, hogy mi mindent vitt magával márványsírjába, a »mély­vízbe« - mely most bukkan fel átvir­rasztott éjszakák emlékderengéséből, mint a pesti irodalomnak és újság­írásnak előre megépített kriptája arról lehangolóan derűs történelmi és társadalmi regényt lehetne írni.” 1953- ban aztán határozat szüle­tett, miszerint az új tulajdonos a Rep­rezentatív Vendéglátóipari Vállalat. Újra kávéház, újra palota, de a név más: Hungária. 1954- ben renoválták a belső teret, előkerültek a háború elején pincébe rejtett törzsasztalok, szobrok, díszek. Maga a ház a ’60-as évektől he­lyet adott több újságnak, folyóirat­nak, könyvkiadónak. A régi New York ébrenlétét bizo­nyította az asztaloknál ülő Tersánszky Józsi Jenő, Simándi Béla, Tamási Áron, Illyés Gyula, Kittenberger Kál­mán és mások, majd az 1964-ben lét­rejött Irodalmi Szalon. A kávézó a teljes körű felújítás szükségessége miatt 1969-ben bezárt Amikor 1973 szilveszterén kinyitot­ták, megváltozott arccal ébredt. Rend­behozták a megmaradt velencei csillá­rokat, az aranyozást és a mennyezeti freskókat. De a régi arcba belelépett a csillárhiány, s végül modern ízű göm­bök pótolták a foghíjakat. Az asztalokat hamar birtokba vették a művészek, írók, újságírók. A mélyvíziekből: Vas István, Szántó Piroska, a Réz testvérek, s gyakori lá­togatók Örkény István, Nagy László, Karinthy Ferenc, Tabi László, Galsai Pongrác, Mándy Iván, Moldova György, Szabó Magda. Az Irodalmi Szalonban Galsai Pongrác kezdeményezésére irodalmi estek zajlottak, s a kávéház operaeste­ket, 1977-ben az Ady-centenárium résztvevőit, majd a Π. Nemzetközi Karmesterverseny záróbankettezőit látta vendégül. Külföldön élő magyar művészek, színészek, énekesek, politi­kusok keresik fel ma is az 1990-ben New Yorkká visszakeresztelt kávéhá­zat. Vagy be lehet ülni egyszerűen egy pohár szódára, akár a hangulat kedvé­ért is, ami ugyan befelé, a szolgálati he­lyiségek felé haladva egyre feszültebbé válik, hiszen a nagy New York kávé­ház mai sorsa igencsak kérdéses a Pal­las Lapkiadó Vállalat privatizálási gondjai miatt. A Hungária Szálloda Részvénytársaság azonban egy esetleg feltűnő vevő megjelenésekor is ragasz­kodni kíván a kávéházhoz. S ha akad vásárló, vajon érintetle­nül hagyja-e, vagy meghagyja-e egyál­talán a kávézót? Egyedül remélni lehet, hogy egy olyan múltú kávéház nem válik áldozattá, ahol Tóth Árpád ezt írhatta le: „Jó itt nekem Kis hajnali­ kávéház-zugban, Jó itt nekem Hajnali csendes mélabúban..." Szabó Réka mám A MAGYAR VÖRÖSKERESZT titkársága felvételre keres gép- és gyorsírni tudó, szövegszerkesztői gyakorlattal­­ rendelkező, s­­ angolul beszélő titkárnőt. Jelentkezni lehet, pr személyesen vagy levélben, önéletrajz beküldésével, a Magyar Vöröskereszt személyzeti vezetőjénél. Cím: Budapest V., Arany János u. 31. 4001/DE MMMMMMMMVMMMMII

Next