Magyar Nemzet, 1992. november (55. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-20 / 274. szám
Pest-Buda 12 Magyar Nemzet PÉNTEK, 1992. november 20. VÁROSHÁZA A BUDAI KERÜLETEK két világháború közötti épületállományának topográfiáját készítette el Ferkai András művészettörténész az MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének megbízásából. A könyv a védett épületek körén kívül eső építészeti-városképi értékek számbavételét teszi lehetővé. Erre - úgy tűnik - a főváros is „vevő": a települési értékvédelmi ügyosztálya 1993. évi költségvetéséből 4000 példány kiadásának egyharmadát hajlandó szánni. A jövőben várhatóan hasonló kiadvány készül a pesti oldalról is. AZ ÓLOMMENTES benzilvolaj keverék gyártásának és forgalmazásának nincs akadálya - tájékoztatták a főváros illetékeseit a MOL Rt. százhalombattai olajfinomító gyárának fejlesztő mérnökei. Az üzem részéről nincs akadálya, hogy a jövőben ilyen üzemanyaggal lássák el a benzinkutakat, az Afor és az Aral tótjainál pedig rendelkezésre állnak az árusításhoz szükséges technikai feltételek. A SZILÁRD HULLADÉKOK fővárosi elhelyezésével foglalkozó ötfős japán szakértői csoport megkezdte munkáját: a korábban elvégzett munkálatokat tanulmányozzák. A japán kormány költségén történő vizsgálatok elvégzésére egy tavaly aláírt megállapodás alapján kerül sor. A FRANCIA ISKOLA új épületének terve a vártnál később készül el. Erről - „költségvetési nehézségekre" hivatkozva - Michel Aubry, a francia nagykövetség első tanácsosa, valamint Francoise Allaire asszony, a nagykövetség új kulturális tanácsosa tájékoztatta a Városháza illetékeseit. Budapest napja November 17-e, Budapest napja - amelyről a héten ünnepi közgyűléssel is megemlékeztek a fővárosi önkormányzat képviselői Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évfordulója. A korabeli eseményeket felidézve mindenekelőtt gróf Andrássy Gyula miniszterelnök szerepét kell megemlítenünk, aki a városegyesítés ügyét eszköznek tekintette a monarchia magyar felének erősítésére. Rendezett, fejlett infrastruktúrájú nagyvárost képzelt el, ami képes a központi adminisztratív feladatok ellátására, egyszersmind a térségben természetes gazdasági-kulturális központot alkot. E terveiben azonban nemigen számíthatott Pest-Buda takarékos polgáraira, akik ódzkodtak mindenféle költséges beruházástól, így 1868 májusában a pest-budai vegyes bizottság előtt is némiképp virágnyelven kényszerült beszélni: a városegyesítés szót egyszer sem említve komoly városfejlesztési beruházásokat szorgalmazott, kormánygaranciát ígérve a kivitelezéshez szükséges hitelfedezetéül. A hitelszerződést 1870-ben írta alá a kormány, s így megkezdődhetett a Nagykörút, a Rákóczi út, a Baross utca, a (majdani) Andrássy út kiépítése, s a képviselőház elfogadta két új Duna-híd építésének és a városi Duna-szakasz szabályozásának tervét is. A kölcsön visszafizetése a különböző adóbevételek mellett a felértékelődő telkek eladásából vált esedékessé. 1870 júniusában már folytak a munkálatok, amikor Wahrmann Mór bankár benyújtotta a képviselőháznak a városegyesítést szorgalmazó javaslatot. A leendő város vezetésének módjáról hosszas vita bontakozott ki, majd megegyeztek abban, hogy Budapest élére a király három jelöltje közül választhatja ki a közgyűlés a főispánt „főpolgármesteri" ranggal, a város „polgármesterét” pedig szabadon választhatják a városatyák. A közgyűlés első ülését 1873. október 25-én tartotta a pesti Vigadóban, november 17-én pedig Budapest Főváros Tanácsa vette át az ügyeket a testvérvárosok vezetésétől. (b-j) Miért megy tönkre a pesti Broadway? Ha a biliárdasztal mesélni tudna... Táncosnők nagykabátban? Igen, hiszen kívülről nézik saját magukat: az utcai vitrint, bernne kánkánruhás fényképeiket A Moulin Rouge - a pesti Broadway utolsó ékszerdoboza - bezárt. Hónapok óta nem világít a budapesti malom lámpasora, e sötétségben már-már észre sem venni az ólálkodó farkast, pedig törvényeit a legkövetkezetesebben a budapesti éjszaka szereplői tartják be. - Például az oroszok! - jegyzi meg egy ismeretlen ismerős, az éjszaka legváltozatosabb helyeken felfeltűnő figurája. A véletlen amolyan időzítésnek is tűnhetett volna: Jelcin elnököt aznap este hozta repülőgépe Londonból a magyar fővárosba. Ám a kimúló pesti Broadway nagy barátja nem politizál, s különben is utólag már tudja: azok voltak a szép idők, amikor a nagy Szovjetunióból napi két-három turistacsoport érkezett - amúgy vattának - a Moulin Rougeba. Híresek voltak azok az esték is, amikor pártközpontos rendszámokkal ellátott Mercedesekből fontos kül- és belföldi elvtársak szálltak ki és vonultak be a Maximba. A Moulin Rouge mindenesetre bezárt, a Maximban is nagyritkán duplázzák meg a műsort Ám a közeli Dob utcában telt ház van minden este: az ottani szórakozóhely - ismeretlen ismerősünk szakértő véleménye szerint -jó ideje orosz fennhatóság alatt áll. Értendő ezen csupán annyi, hogy a jókedvet az egykor volt nagy testvér legszebb lányai fokozzák sajátos stílusban, s egyben az orosz - alkalmasint ukrán, de ez édesmindegy - maffia a valóságos tulajdonos. Belépni ebbe a mulatóba jobbára a külföldieknek sikerül, a magyar ajkút az ajtóban eltanácsolják: „Uram, megtelt a ház!”. A farkas törvényeinek megfelelően - először a pesti Broadway közvetlen közelében telepedett le egy-két jó falatra. Az egy évszázada épült Moulin Rouget - falára kerülhetne a tábla, műemlék - a gyér forgalom záratta be. Pihen a komp, kikötötték, asszociál az arra sétáló, a szomszéd, az Operett Színház Amerika felfedezésének és a Kolumbusz produkciójának - tisztelegve amolyan hajós emlékművet emeltetett bejárata elé. Ám ha csak pihen a komp, akkor bizonyára ismét útra kél, de vajon merre megy? - Majd egyszer vissza oda, ahonnan elindult - válaszolja Ficzkó András, a Moulin Rouge és a Maxim igazgatója. - Az ország, a főváros idegenforgalma a töredékére csökkent, a nagy szállodákba 25 százalékkal kevesebb vendég érkezik, s ezt megérzi a pesti éjszaka. Olyannyira, hogy több vetélytársunk végérvényesen bezárt, s egészen más funkciót ad egykori sikeres varietéinek. Az elmúlt évtizedekben a néhány műsoros állami mulató a szocialista országok turistaforgalmára alapozta üzletpolitikáját, az idegenforgalmi cégek hozták a keleti és nyugati szervezeti csoportokat. Ez a világ elmúlt, az egykori KGST országaiból elvétve jönnek hazánkba társasutazók, az utóbbi bő egy évben pedig puskaporos hordónak tekinti a régiót a világ, nyaralni, pihenni nem jönnek errefelé. A jugoszláviai háború egyszerűen elzárta a számunkra a legnagyobb külföldi forgalmat képviselt görög, török, izraeli turizmust. A Maxim és a Moulin Rouge gazdálkodását lehetett karcsúsítani, meg is tettük, de egy dolgon nem lehet spórolni: a műsor kiállításán. Ideiglenesen be kellett tehát zárni a Nagymező utcai mulatót Valóban furcsa lenne egy zenés, táncos szórakozóhely zenészek és táncosok nélkül. Ficzkó András tervei szerint hamarosan bebocsátást nyernek a vendégek a Moulin Rougeba, ám akkor a cégér más lesz: Rock Café. Magyaroknak szánt árakat vezetnek be, s míg az egykor kánkánt ropó hivatásos tánckar a kapun kívül toporog majd nagykabátban, belül a közönség dolga lesz a parkett ördögévé válni. 2. A pesti Broadway farkastörvénye azonban nemcsak a pusztítást jelenti. Talán 200 méterre sincs a napokban megnyíló Borsalino. Tájoljunk tovább, átellenben hatalmas - és látványos - üzletház épült, olyan rangos képviseletekkel, mint amilyen a Világbanké. Van ebben valami aranyosan pikáns is, hiszen Budapest főpolgármesterének talán legszebbik álma, hogy létrehozza a Nagymező utca és vidékén a főváros vigalmi negyedét. De szép is lesz, amikor a pénzügyi szakértő szombaton este otthon búcsút int hitvesének: „Benézek egy kicsit az irodába, talán jött egy fax Amerikából..." Demszky Gábor dédelgetett vágya egyelőre a Nagymező utcai Borsalinóból áll, a jószerivel egyetlen új intézményből. S hogy mennyire sorolandó az álmok kategóriájába a főpolgármester ötlete, nemcsak a Moulin Rouge átlényegülése igazolja, hanem az is, hogy a kis Borsalino tulajdonosai is csak saját erejükre és szerencséjükre hagyatkozhattak. 20 fillérnyi vállalkozócsalogató kedvezmény nem dukált nekik sem azért, mert hozzájárultak egy építőkockával a vigalmi negyed megépítéséhez. - A kerületi önkormányzat rugalmas partner, de nem azon az alapon, hogy itt majd kiépül a pesti Broadway — mondja Rubóczki László, a Borsalino egyik tulajdonosa. - Attól tartunk, hogy amikor majd egy újabb privatizációs jogszabály jelenik meg, s megvehetjük - amint a lakók a bérlakásokat - a helyiséget, akkor a több milliós befektetésünknek köszönhetően jóval drágábban juthatunk hozzá a tulajdonhoz, mint amennyit a bérlés előtti állapot értéke indokolt volna. De addig: tánc! A Borsalinóban, éjjelenként A tulajdonosok szerint a produkció a „határon" innen esik, vagyis a hölgyek nem csupán testi valóságukban nyújtják a látványt, sőt valóban táncolnak, mégpedig a kétszintes helyiség mindkét szintjén. A műsor - az is egy önálló „blokk” - a vendégek igénye szerint alakul. Vagyis a produkció előtt megkérdeznek mindenkit a - most fogalmazzunk így - tűrőképességéről. Ha bárki úgy gondolja, hogy a „színpadi szerelmeskedésnek” nem kíván tanúja lenni, akkor nem őt vezetik ki a helyiségből, hanem a koreográfián és az öltözékfokon változtatnak. Szerintünk nem lesz nemet mondó házaspár, de ez a lényegen nem változtat: a vendég akarata érvényesül. Ebbe azt is beleértik a tulajdonosok, hogy táncra perdül a pincérnő is - elvégre oklevele nem az enni- és innivaló felszolgálásáról, hanem a tánctudásáról van. - A harmincasok korosztályát gondoljuk a fő vendégkörünknek - magyarázza Rubóczki László. - A zeneakadémista zongorista lány nekik énekel és muzsikál, a ház aszszonya pedig, aki mindent tud a régi és az új lokálszokásokról, ugyancsak a vendéggel való kapcsolattartást kapta, legnagyobb örömére, feladatul. Tervezünk színészekkel, érdekes személyiségekkel szellemiekben gazdag estéket, s hisszük, törzsközönségünk lesz. 3. A nyitás óráiban nincs okunk kételkedni a cégtulajdonosok őszinte szándékában: a 40-60 embert befogadni képes kicsiny Borsalino akár még be is tudja tartani azt, hogy a vendég feszélyezettség nélkül, békés szándékkal érkezve, békésen töltse el az estét, éjszakát náluk. De ha ez így lesz, akkor ők az átmenet. A haldokló, a külföldiekre építő, állami múltú és kifejezetten revü jellegű műsort kínáló varieték, illetve a „kemény éjszaka” között. Az utóbbiban a műsor — ha táncol, ha nem — a nő, meztelenül. Sőt, már ez is kevés, hiszen a biliárd- és videoszobák testközelibb szórakozást is nyújtanak a jó pénzű éjszakai uraknak. A szalonprogramokat szalonképes környezetben lehet csak nyújtani: a törvény ugyanis tiltja a bordélyt. Ám ha a biliárdasztalok mesélni tudnának... - Nálunk nincsenek ilyen szobák - állítja elégedetten az Amazon Szálloda tulajdonosa, Dévényi László. - Viszont van 80 percnyi műsor a night clubban. Érdemes számolni, mi mennyibe kerül. Egy este 20-30 ezer forintot taksál, s ha nincs elegendő számú, illetve megfelelő minőségű közönség, akkor is ki kell fizetni ezt a pénzt De ahhoz, hogy vendég legyen, további súlyos ezreseket kell zsebből leperkálni. A taxisoknak például. A vendégek döntő többsége úgy jön ilyen helyre, ha „irányítják” őket. Az éjszakai számtan itt kezdődik. Az eleje például a belvárosi szálloda, ahol a vendég azt mondja: szeretnék egy jó helyre elmenni, szórakozni. Ekkor a portás vagy brancsbéli taxit hív, vagy odaszól az illetékes cégnek. Az Amazon tulajdonosa 1000- 1500 forint fejpénzt szurkol le egy irányított vendégért a sofőrnek. S ő inkább a keveset adók közé tartozik... Az éjszakai piac valóban magasabb tarifákban méri a külföldi pénzeszsákokat, akik aztán könnyen bezuhanhatnak az erotikus tánccal, a maximumot nyújtó leszbikus showval működő szakintézetek egyikébemásikába. Ezt kérte vagy sem, mindegy, pénzéért az irányítóktól ezt kapta, meg a benyomást: Budapest az európai Távol-Kelet. A sárgára festett, kulturált kül- és belsejű Amazon szálloda Zuglóban nem is titkolja - elvégre erről szól a cég neve a hölgyek bája nála is elemi tétel. A night club közepén az artistacsoport, a tangóharmonikás után a leszbikus show következik, Dévényi László szerint így együtt is komplett produkció a 70-80 percnyi előadás. S mint ilyen, a budapesti éjszaka első öt műsoros helye közé sorolandó. - Nem lenne szükségszerű, hogy a Maxim és az Amazon konkurense legyen egymásnak - magyarázza a tulajdonos -, sokkal inkább a választékot jelenthetnénk. De nincs skála. Más van, a szállodás-taxis maffia - érdekeinek megfelelően - oda viszi a vendéget, ahol nagyobb gázsit kap. A Maximban semennyit, nálam 1000-1500-at, egyebütt, de ezt kérdezzék meg a taxisoktól... A közép-európai szexcentrum világos képletet állít fel: a Demszkyálom a kül- és belföldieknek mégoly kedves vigalmi negyedről talán csak addig tart, ameddig a főpolgármester föl nem ébred. Hiszen a fizetőképes kereslet oda megy, ahová a fiatal hölgyek ágyékára építő alvilág elkalauzolja, a budapesti Soho pedig a vállalkozók érdekeltsége hiányában nem épülhet ki. A Nagymező utca közepén árválkodó újdonsült Borsalino tulajdonosa is hiszi, nem akkor megy majd neki igazán jól, ha cége egyedül lézeng a tönkrement pesti Broadway közepén, hanem akkor, amikor az egész környék színültig van mulatóval, az esti, éjszakai szórakozás legváltozatosabb kínálatával. Ám amíg a főváros gazdái megengedhetik, hogy a hivatásos táncosnők nagykabátban nézzék a vitrin mögött porosodó fényképeiket, a „választékot” pedig a taxis képviseli aszerint, hogy utasának hol kínálnak meztelenebb hölgyeket biliárdasztal, los szeparékkal nagyobb jattért, addig a közép-európai bordélytáblát kitűzhetjük az Osztapenko-szobor helyére. A budapesti polgár a budapesti éjszakát - fizetőképessége többnyire nappal is nehezen mérhető - ágyban alvással tölti, mit sem tud e fura átlényegülésről. Csak nehogy megjelenjen a valóság álmaiban, hiszen nyomban felriad, s azonmód eszébe jut, miért is alszik olyannyira békésen főpolgármestere. Gergely László Hangulat a Moulin Rouge-ban - egykor... New York-Hungária-New York Kávéház félálomban A nagy New York-palota kávéháztörténete megszakad a háború ideje alatt - 1944 éve bedeszkázta ezt a házat is. A kávéházat 1945 januárjában szabadították fel, de akkorra már csak megszaggatott, golyónyomos, dúlt emlékek lakták. A nagy múltú New York „írhatnékja” azonban kiirthatatlannak bizonyult, s helyet lelt benne a Magyar Újság -, azaz 1946-tól már Új Szó, 1948-ig készülve ott. A kávéház viszont még nem éledezhetett. A deszkalécek eltűntek ugyan, de az üvegszilánkok mögött a törzsvendégek helyét perzsavásár, melaszkereskedő és húsárus foglalta el. Röpke megtelepedők váltogatták egymást, majd egy cipőboltos üvegeztette be a hajdan volt palotát, és a New York nevet , ,Budapest eszpresszó”-ra cserélve megnyitotta. Mégis újjáalakult az 1942-től 1945-ig tulajdonos New York Kávéház Rt., és birtokba vette az átkereszteltet New York kávéház. Felébredne, de ez még csupán félálom, hisz akkor nem illett kávéházat látogatni. Illendővé inkább eme dialógus lett. Mi a kávéház? - A polgári semmittevés melegágya" Sorra alakult át a többi híres, nagy kávéház is az új korhoz idomultam A budai Philadelphia például „Krisztina söröző”-vé vált. A New York is hiába próbálta nyitva tartani szemét, egyik asztalának lapján Heltai soraival: „A hazánk egy álomország. A kávéházak szürkesége." Végül a kávéházi főrészvényest letartóztatták „gazdasági bűncselekmények” miatt Az új tulajdonos az Üzemi Bizottság lett, de vendégek nélkül ők sem tudták nyitva tartani a kávéház szemhéjait 1947 áprilisában a Világosság című újság hírül adta, hogy a New York-palota bezárt... Már félálom sincs. A szemhéjakat lezárta a lakat. Az új cégtáblák sört, bort, falatokat kínálnak. Hol ezt - hol azt. A január elsejei Magyar Nemzet pedig ezt írta: „A világ egyik legszebb kávéháza sportszer-kereskedelmi központ lesz.” A Sportszer-kereskedelmi Nemzeti Vállalat be is rendezkedett, s kaput nyitott a sportbolt. A „mélyvízben” és az „írók szférájában” írók helyett pingponglabdák ücsörögtek. Eltűnt a kávézó. Hosszú, mély álom következett. Egy akkori beszámoló írása szerint: „A lapok mostanában jó néhány pesti kávéházról jelentették: bezárt. A New Yorkról gyászjelentést kell adni: meghalt. És, hogy mi mindent vitt magával márványsírjába, a »mélyvízbe« - mely most bukkan fel átvirrasztott éjszakák emlékderengéséből, mint a pesti irodalomnak és újságírásnak előre megépített kriptája arról lehangolóan derűs történelmi és társadalmi regényt lehetne írni.” 1953- ban aztán határozat született, miszerint az új tulajdonos a Reprezentatív Vendéglátóipari Vállalat. Újra kávéház, újra palota, de a név más: Hungária. 1954- ben renoválták a belső teret, előkerültek a háború elején pincébe rejtett törzsasztalok, szobrok, díszek. Maga a ház a ’60-as évektől helyet adott több újságnak, folyóiratnak, könyvkiadónak. A régi New York ébrenlétét bizonyította az asztaloknál ülő Tersánszky Józsi Jenő, Simándi Béla, Tamási Áron, Illyés Gyula, Kittenberger Kálmán és mások, majd az 1964-ben létrejött Irodalmi Szalon. A kávézó a teljes körű felújítás szükségessége miatt 1969-ben bezárt Amikor 1973 szilveszterén kinyitották, megváltozott arccal ébredt. Rendbehozták a megmaradt velencei csillárokat, az aranyozást és a mennyezeti freskókat. De a régi arcba belelépett a csillárhiány, s végül modern ízű gömbök pótolták a foghíjakat. Az asztalokat hamar birtokba vették a művészek, írók, újságírók. A mélyvíziekből: Vas István, Szántó Piroska, a Réz testvérek, s gyakori látogatók Örkény István, Nagy László, Karinthy Ferenc, Tabi László, Galsai Pongrác, Mándy Iván, Moldova György, Szabó Magda. Az Irodalmi Szalonban Galsai Pongrác kezdeményezésére irodalmi estek zajlottak, s a kávéház operaesteket, 1977-ben az Ady-centenárium résztvevőit, majd a Π. Nemzetközi Karmesterverseny záróbankettezőit látta vendégül. Külföldön élő magyar művészek, színészek, énekesek, politikusok keresik fel ma is az 1990-ben New Yorkká visszakeresztelt kávéházat. Vagy be lehet ülni egyszerűen egy pohár szódára, akár a hangulat kedvéért is, ami ugyan befelé, a szolgálati helyiségek felé haladva egyre feszültebbé válik, hiszen a nagy New York kávéház mai sorsa igencsak kérdéses a Pallas Lapkiadó Vállalat privatizálási gondjai miatt. A Hungária Szálloda Részvénytársaság azonban egy esetleg feltűnő vevő megjelenésekor is ragaszkodni kíván a kávéházhoz. S ha akad vásárló, vajon érintetlenül hagyja-e, vagy meghagyja-e egyáltalán a kávézót? Egyedül remélni lehet, hogy egy olyan múltú kávéház nem válik áldozattá, ahol Tóth Árpád ezt írhatta le: „Jó itt nekem Kis hajnali kávéház-zugban, Jó itt nekem Hajnali csendes mélabúban..." Szabó Réka mám A MAGYAR VÖRÖSKERESZT titkársága felvételre keres gép- és gyorsírni tudó, szövegszerkesztői gyakorlattal rendelkező, s angolul beszélő titkárnőt. Jelentkezni lehet, pr személyesen vagy levélben, önéletrajz beküldésével, a Magyar Vöröskereszt személyzeti vezetőjénél. Cím: Budapest V., Arany János u. 31. 4001/DE MMMMMMMMVMMMMII