Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
2 Magyar Nemzet A KÜLPOLITIKAI HELYZET ■ AZ A VESZÉLY FENYEGET, hogy a Jelcin megsegítésére indult lázas nyugati tevékenység túl nagy reményeket kelt, márpedig varázscsomag nem készült, írta pénteki kommentárjában a The Times. Hozzátette, hogy Nagy-Britannia ellenez egy magas szintű nemzetközi különtalálkozót, amely ugyanolyan csalódást okozna orosz ügyben, mint az 1991- es londoni és a tavalyi müncheni hetes csúcs. Ezenkívül a Nyugat már eddig is erősen elkötelezte magát pénzügyileg az IMF-en és más nemzetközi intézményeken keresztül, idézi a brit lapot az MTI. Más lapok ezt cáfolják. A The Daily Telegraph pénteken megismételte: a hetek által tavaly összeállított 17 milliárd dolláros csomag nemigen enyhítette az oroszok szenvedését, mert ebből hétmilliárd rövid lejáratú kereskedelmi hitel volt, főleg gabonára és gyógyszerre, a többi pénz nagy része pedig még mindig csak készenlétben van. A The Times szerint azonban fő kérdés, miként mozdíthatja elő a Nyugat a reformot Oroszországban. Jelenleg továbbra is Jelcinbe vetik a legtöbb reményt, ám a hetek mind idegesebbek politikai sérülékenysége láttán és vonakodnak túl szorosan személyéhez kötni a támogatást. A hetek vezetői ezért szeretnék, ha Clinton konkrét javaslatokat terjesztene előtt a tervezett csúcstalálkozójukon. • ELLENTÉTES VÉLEMÉNYEK hallhatók a Moszkvában dúló hatalmi harccal kapcsolatban Németországban is. Hans Stercken, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke pénteken a Saar-vidéki rádióban azt hangoztatta, hogy amennyiben ismét a régi vágású kommunisták kerülnének hatalomra Moszkvában, Bonn ne tekintse őket partnereknek. Vele szemben Karsten Voigt a SAT 1 televízióban úgy vélte, hogy a német-orosz kapcsolatokat nem szabad leszűkíteni egy emberre, Jelcinre. Henry Kissinger volt külügyminiszter szintén nyomatékosan óvta az amerikai kormányt attól, hogy minden kártyát Jelcinre tegyen. Úgy érvelt: a moszkvai belharcok legvalószínűbb következménye a tekintélyuralmi rendszer kialakulása. Kissinger a CNN tévének nyilatkozva kijelentette: Jelcin hangsúlyozott amerikai támogatása - ahelyett, hogy Oroszország vagy az orosz nép megsegítéséről beszélnének - súlyosan visszaüthet, ha Washington a jelenlegi elnök utódaival kerül majd szembe. Andrej Kozirjev orosz külügyminiszter ugyancsak a CNN-nek nyilatkozva hangoztatta: nem fognak engedni azoknak, akik a káoszt, az ország felbomlását kívánják, és semmi sem akadályozhatja meg Jelcint és a demokratákat abban, hogy amint az 1991. augusztusi puccs idején, közvetlenül a lakossághoz forduljanak. ■ AZ OROSZ VEZETŐ HATALMON MARADÁSÁT szeretné Japán is, közölte pénteken Vatanche Micsio külügyminiszter, aki jelezte, ennek érdekében segítséget is adnának. Megfigyelők szerint ez arra vezethető vissza, hogy a japán diplomácia Oroszország miatt nem kíván elszigetelődni partnereitől, de a külügyminiszter a sajtóértekezletén azt is megjegyezte: a hetek nem kényszeríthetik Tokiót arra, hogy Moszkva támogatásának minden terhét magára vállalja. Japán nem csak gazdasági megfontolásokból mértéktartó Oroszország megsegítésében, Jelcin szeptemberi látogatásának lemondása óta meglehetősen hűvössé vált a két ország viszonya. Tokió az átfogó támogatás feltételeként szabta akkor is, hogy előbb oldódjék meg a japán-orosz területi vita, vagyis továbbra is követelik az úgynevezett északi szigetek visszacsatolását. (Zs. E.) Göncz Árpád nyilatkozata „Senki sem beszélhet bomlasztó nacionalizmusról” A kelet-európai országok megsegítésére új stratégiát kell kidolgozniuk a nyugati vezetőknek, újra kell gondolniuk az egész régió problémáit - jelentette ki Göncz Árpád külföldi tudósítók egy csoportjának nyilatkozva. Mint a UPI tudósítója jelentette, a magyar köztársasági elnök egyben figyelmeztette a Nyugatot: a világközösség tétlenkedése esetén a későbbiekben sokkal nagyobb árat kell majd fizetni e gazdaságok megsegítéséért. „A Nyugatnak nagyon is érdekében áll előrébb tolni határait, s hasonlóképp érdeke közelebb hozni Oroszországot” — idézte Göncz Árpád szavait a UPI tudósítója. Az államfő nagyobb tőkebefektetéseket szorgalmazott a térségben, s kitért a gazdasági reformok, a piacgazdaságra való áttérés nehézségeire, kiemelve: 1993 végére több mint egymillió ember - a magyar munkaképes lakosság 20 százaléka - válhat munkanélkülivé. A volt Jugoszlávia területén folytatódó harcok kapcsán Göncz Árpád úgy vélekedett, hogy elképzelhetetlen homogén állam létrehozása a térségben, mivel „a konfliktus gyökerei egészen a XV. század közepéig nyúlnak vissza". Javasolta: minden egyes nemzeti csoportnak olyan jogokat kell biztosítani, mint amilyeneket azok más országokban kisebbségben élő társaik számára akarnak. „Szabadságot a szerbiai horvátoknak, a horvátországi szerbeknek és így tovább” - magyarázta. A köztársasági elnök szerint „senki sem beszélhet egészségtelen és bomlasztó nacionalizmusról Magyarországon”. Elutasította azt a véleményt, hogy az országban erősödne a nacionalizmus, illetve cáfolta azokat a szomszédos országokban jelentkező félelmeket, hogy Magyarország újra akarja rajzolni határait. Az elmúlt évszázadok történelmét, az Osztrák-Magyar Monarchia éveit értékelve az elnök szólt a határokon túl élő magyarságról, illetve a kisebbségekhez fűződő viszony történelmi hátteréről is. Göncz Árpád az etnikai kisebbségek ügyében kibontakozó szópárbajok ellenére Magyarországot és a közelmúltban függetlenné vált Szlovákiát - mint azt a UPI jelentette - „műtéttel szétválasztott sziámi ikerpárhoz” hasonlította. Újabb forduló a Meciar-Knazko vitában POZSONY- Michal Kovác szlovák köztársasági elnök bejelentette, hogy szombaton háromoldalú megbeszélést kívánt folytatni Losoncon Vladimír Meciar kormányfővel és Milan Knazko külügyminiszterrel abban bízva, hogy Szlovákia két legismertebb egyéniségét összebékítheti. A köztársasági elnök ezzel kapcsolatban elmondta még azt is, hogy a tárgyalások eredményétől függetlenül megvárja az alkotmánybíróság véleményét a külügyminiszter visszahívását illetően, mivel szerinte „a jövőben is előfordulhat, hogy a kormányfő felszólít valamelyik miniszterének a visszahívására, ugyanakkor, sajnos, az alkotmány nem egyértelműen mondja ki, ilyen esetben mi az én teendőm. A kormányfőnek, nézetem szerint, joga van meghatározni, kivel óhajt együtt dolgozni, ki az, akivel biztosítani tudja kormánya funkcióképességét, de kérdés az, hogy a kormányfő javaslatát nekem el kell-e fogadnom, avagy más lehetőségem is van, például a parlamenthez fordulni bizalmi szavazást kérve a megkérdőjelezett miniszter személyét illetően”. Meciar kormányfő nem hajlandó nyilatkozni a sajtónak Knazko-ügyben, csupán annyit mondott el, a köztársasági elnöknek írt levelében nem indokolta, miért akarja leváltatni a külügyminisztert. A kormány csütörtöki rendkívüli ülése után tartott sajtótájékoztatón azonban védelmébe vette azokat a minisztereket, akiknek a leváltását a parlamentben az ellenzék már kezdeményezte, illetve már gyűjti a szükséges aláírásokat, mondván: „A kormány tagjai teljes erőbedobással dolgoznak, s képesek ellátni feladataikat, ellenben nem bírnak velük lépést tartani a minisztériumok hivatalnokai, akik számtalanszor olyan silány dokumentumokat dolgoznak ki, hogy vissza kell adni, avagy maga a kormány teszi rendbe a dolgokat.” Meciar kitartott amellett, hogy „egyetlen gyengén működő tárcája van a kormánynak, de arról most nem kívánok beszélni”. Milan Knazko ugyan beszédesebb, de visszafogottabb is egyúttal Készségesen nyilatkozott a sajtónak arról hogy újra meghallgatta őt a parlament külügyi bizottsága, s bár egy héttel korábban pozitívan értékelték minisztériuma munkáját, most nem ismertették vele megbeszéléseik eredményét A külügyminiszter újságírói kérdésre azt is elmondta, ugyan tudja, hogy alkotmányos joga a parlamenthez fordulni bizalmi szavazást kérve, de nem gondolt ilyen megoldásra. Elmondta, hogy a miniszteri és az államtitkári kinevezések a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom Országos Tanácsának döntése alapján születtek, tehát azzal, hogy Meciar őt visszahívni javasolta, még a belső pártdemokrácia elveit is megsértette. A külügyminiszter egyúttal kinyilvánította szándékát a párbeszédre a kormányfővel mert mint mondta: .Minden megoldás iránt nyitott vagyok, ami megnyugtatja a politikai hangulatot Szlovákiában, egyúttal fiatal országunk nemzetközi tekintélyét is növeli.” Egyébként a hét végén nemcsak a Kovác-Meciar-Knazko találkozó lesz Losoncon, hanem a mozgalom országos tanácsa is ülést tart. Neszméri Sándor Nemzetközi élet Észak-Korea felmondta az atomsorompószerződést HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az 1963 óta érvényben lévő atomsorompó-szerződés aláírói közül elsőként Észak-Korea pénteken felmondta az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását célzó egyezményt A phenjani lépés világszerte aggodalmat és heves tiltakozásokat váltott ki. Az észak-koreai hírügynökség a döntést Phenjan „legfelsőbb érdekeivel" magyarázta, és az intézkedést jogos önvédelmi lépésnek nevezte. A közlemény azzal vádolta az Egyesült Államokat és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget, hogyavatkoznak az ország belügyeibe, s a nukleáris ellenőrzés ürügyén az ország katonai titkait igyekeznek kifürkészni. Az észak-koreai döntés hátterében a KNDK és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség közötti, több hónap óta tartó viszály áll. Ennek lényege, hogy Észak-Korea - noha az atomsorompó-egyezmény erre kötelezte volna - az utóbbi hetekben elutasította nukleáris létesítményei nemzetközi ellenőrzésének engedélyezését. Az ügynökség ismételt felszólításai, sőt ultimátuma ellenére az észak-koreai rezsim nem tette lehetővé a nemzetközi ellenőrök számára, hogy felkeressék a gyónúsnak tartott atomlétesítményeket. Nyugati hírszerzési adatok szerint ugyanis néhány észak-koreai nukleáris létesítményben, így mindenekelőtt a Phenjantól északra levő jongbjoni létesítményben atomfegyver kifejlesztése folyik. Sőt japán felderítések szerint Észak-Korea már most két vagy három atombomba előállításához elegendő plutóniummal rendelkezik. Az ellenőrzés engedélyezése helyett Phenjan az atomsorompó-szerződés felmondása mellett döntött. Ez a lépés veszélyes helyzetet teremtett a Koreai-félszigeten, a szomszédok körében aggodalmat, számos ország kormánya részéről pedig heves tiltakozást váltott ki. A dél-koreai kormány rendkívüli ülést tartott a várható fejlemények megvitatása céljából, a tokiói kabinet pedig arra szólította fel az észak-koreai kormányzatot, hogy vonja vissza döntését. Élesen tiltakozott az amerikai, a brit és a német kormány, sőt aggodalmát fejezte ki az észak-koreai lépés miatt a Phenjan korábbi legközelebbi szövetségesének számító kínai kormány is. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség képviselői hivatalosan egyelőre még nem foglaltak állást, de egyes tisztségviselői nem tartják kizártnak, hogy az ügynökség az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordul. A két Korea viszonya a pénteki phenjani bejelentéssel még feszültebbé vált annak nyomán, hogy a Team Spirit amerikai-dél-koreai hadgyakorlat felújítására Észak-Korea a hadsereg mozgósításával válaszolt. (p. I) SZOMBAT, 1993. március 13. „Támogatjuk a demokratikus megoldásokat” Jelcin sem kap zöld utat tekintélyuralomra (Tudósítónktól) WASHINGTON - Nem vagyok látnok - mondta Clinton elnök, amikor a drámai moszkvai fejleményekről faggatták, s ő Jelcin érdemeit méltatva szavát megnyomva emelte ki, hogy az orosz politikus bátran harcol a piacgazdaságért, valamint „a demokrácia megőrzéséért”. Miközben az amerikai kormány és hírközlés lélegzet-visszafojtva lesi, mi történik Moszkvában, a Fehér Ház láthatóan kényesen próbál egyensúlyozni, támogatni is Jelcint, ámde nem adni áldást rebesgetett tekintélyuralmi húzásaira. S noha az orosz elnök már nyilvánosság előtt is többször fenyegetőzött a parlament feloszlatásával, a Clinton-kormány alighanem azt vette komolyan, amit a The New York Times tudtával Jelcin Kohl kancellárnak mondott minapi moszkvai megbeszélésükön, ez ugyanis felfogható „zöld út” kérésének a nyugati hatalmaktól e rendkívüli intézkedésekre. A mérvadó lap szerint Kohl sürgősen levélben tájékoztatta a vezető „hetek” politikai irányítóit Jelcin puhatolózásáról, vajon támogatnák-e az őt sürgősen segélyezni igyekvők az elnöki túlhatalom megszerzése esetén is. Amerikai kormánytisztviselők hajlottak rá, hogy e jelzést is csupán a moszkvai pókerjátszma részének tekintsék, ám korántsem érdektelen, hogy a Times tudtával sem Clinton, sem más nyugati vezető nem válaszolt a Kohl-levélre. „Senki sem mer semmit sem mondani” - vélte egy nyugati diplomata Washingtonban. Ez igaz lehet a főnöki szinten, mert a Fehér Ház és a State Department névtelenül nyilatkozgató tisztviselői mindamellett azt magyarázgatják, hogy Clinton Jelcint támogató szavai semmiképpen sem értelmezendők „zöld jelzésnek”: aggódunk az oroszországi stabilitásért, segítjük Jelcint, de egy szuszra azt is mondjuk, hogy támogatjuk a demokratikus reformot. Nem fogunk olyasmit támogatni, ami antidemokratikus - mondta egy elnöki munkatárs. Ha tehát az amerikai hírközlés moszkvai beszámolóiból sohasem marad el az utalás az orosz parlament összetételére, a jelek szerint Clintonék váltig remélik, hogy Jelcinnek kompromisszummal sikerül túljutnia ezen a válságon is. Amerikai hírszerző körökből kiszivárgott a lapokhoz, hogy a washingtoni elemzők között is heves vita zajlik Jelcin túlélési kilátásairól (tehát ők sem „látnokok”), ám valaki közülük azt fejtegette a The New York Timesnak: a legrosszabb változat az orosz elnök „napról napra gyengülése és aztán egy szélsőjobboldali puccs, amely visszavetné Oroszországot a tekintélyuralmi rendszerbe”. Kormánytisztviselők ezt a lehetőséget igyekeznek csökkenteni, ám a bizakodó névtelen magasrangúak mintha valamivel kevésbé volnának biztosak ebben, mint pár hete. Hiszen az Evans-Novak riporterpáros tudtával Christopher külügyminiszternek Lukin orosz nagykövet állítólag olyasmivel fenyegetőzött, hogy ha Amerika erőt alkalmaz a szerbek ellen, a moszkvai parlament „ejti” a START-szerződés ratifikálását. Ezért is foglalkozik a pénteki The Washington Postban egyszerre három kommentár is az „orosz kérdéssel”, s a konzervatív Charles Krauthammer felszólítja Clintont: most már valóban felejtse el a „mellékterepeket", Szomáliától Boszniáig, s törődjön a „főeseménnyel”, próbálja megmenteni az orosz demokráciát, például a Soros-féle szocialista biztonsági hálóval, vagy a külországokból kivont katonák letelepítésének finanszírozásával. Clinton különben hírek szerint szintén levelet írt partnereinek a „hetek” fővárosaiba: ennek hatására hátrált volna meg Tokió, s hívta meg Fjodorov orosz miniszterelnök-helyettest a júliusi csúcsot előkészítő hongkongi egyeztetésre. A japánok állítólag belátták, hogy nekik és a tokiói csúcsnak tenne jobbat, ha előbb foglalkoznának a hetek az orosz segélyezéssel, s a Post még azt is tudni véli, hogy mintha hajlandók lennének a Kuril-szigetek ügyét is félretenni a kialakult rendkívüli helyzetben. Az már a sors különös iróniája, hogy Jelcin parlamenti „kivonulása” napján tette közzé a Clinton-kormány a hidegháború végével lehetővé vált katonai kurtítások keretében a legkínosabb listát: a bezárandó hazai támaszpontokét, amelyek közismerten egész környékük gazdaságának is támaszai. Avar János (A Die Presse rajza) .forradalmi út küszöbén állunk” Az orosz parlament az elnök valamennyi indítványát elvetette (Folytatás az 1. oldalról) Rábeszélte a küldötteket, hogy bár a napirendet már kimerítették, ne oszoljanak még szét, úgymond kísérjék együtt figyelemmel az elnök reagálását. A hisztérikus hangulatra jellemző, hogy elterjedt a - később hivatalosan megcáfolt - hír: katonákkal megrakott teherautók hajtottak be a Kreml területére. Az eredetileg kétnaposra tervezett kongresszus tehát szombaton immár negyedik ülésnapját kezdi, és két kérdést vitat meg: legyen-e népszavazás és egyidejű előrehozott elnök- és törvényhatósági választások. Jelcin beszédében semmi kétséget sem hagyott afelől, hogy mivel nem teremtődtek meg a megegyezés feltételei, végleg elszánta magát a referendumra. Könnyen elképzelhető, hogy a parlament most már támogatni fogja a kezdeményezést, méghozzá azzal a hátsó gondolattal, hogy az egész megbukik a polgárok érdektelenségén, és akkor Jelcin sorsa megpecsételődött. Meglehetősen sokan - olykor szögesen ellentétes nézeteket valló politikai csoportok tagjai - szorgalmazzák a választások előrehozatalát is. Pénteki sajtóértekezletén Sahraj miniszterelnök-helyettes, Jelcin egyik jobbkeze az utóbbi hónapok belpolitikai csatározásaiban, hangsúlyozta, hogy a kongresszusnak semmiképp sincs joga megakadályozni a referendumot, amely a kormányfő másik helyettese, Sumejko szeint mindenképp halasztást szenved, de legfeljebb két-három héttel. Sahraj igyekezett nem túldramatizálni a pénteken történteket, és jelezte, hogy az elfajult konfliktus megoldásának van két alkotmányos módja is: vagy népszavazás, vagy választás. Ugyanakkor Sahraj sajnálattal állapította meg, hogy az oroszországi átalakulások reformista szakasza lezárult, „a forradalmi út küszöbén állunk". (vnda) Nem a kormány megbuktatása a cél Bizalmatlansági szavazást kér a román ellenzék BUKAREST Hiába akarták csütörtökön meggátolni Corneliu Coposut, a román parlamenti - és politikai ellenzék vezéralakját, a Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpárt elnökét abban, hogy hivatalosan is bejelenthesse kifogását a kormány tevékenységével és programjával kapcsolatban, végül is szót kapott és kiejtette a bűvös „bizalmatlansági szavazás” szavakat. Bár az ellenzék még távolról sem volt egységes az akció megindítását illetően, s csütörtök késő estéig folytak az egyeztető tárgyalások, megszületett a közösen elfogadott hivatalos okmány a bizalmatlansági indítványról. A dokumentumot 121 parlamenti képviselő írta alá, tehát meglett az alkotmány által kért egynegyedes támogatás. Nem írta alá az indítványt a Polgári Szövetség Pártja és a Román Szociáldemokrata Párt, ám több képviselőjük biztosította ellenzéki társaikat: ha a parlamentben titkos szavazásra kerül sor, az indítvány mellett szavaznak. A pénteken megjelenő romániai lapok szinte egyöntetűen a demokrácia felé vezető lépcsőfoknak tartják az indítvány megfogalmazását és benyújtását, még akkor is, ha a többségnek valószínűleg sikerül megvédeni a kormányt. Az ellenzéknek különben nem is a kormány mindenáron való megbuktatása a célja - ahogy ezt szeretnék egyesek elhitetni a tömegekkel -, hanem a szavazás eredményétől függetlenül dokumentumszerűen is jelezni: ez a kormányprogram nem az, amit a választások előtt ígértek, s amely kivezethetné Romániát a válságból. Markó Béla, az RMDSZ országos elnöke szerint az ellenzéken belül főként azért folyt a vita, hogy vajon ez az alkalmas pillanat, amire érdemes „elpazarolni” az indítvány egyetlen ülésszakra szóló szövegét. Az RMDSZ sikere volt a szövegbe bevinni azt a mondatot, mely szerint az ellenzék elégedetlen a kormány kisebbségpolitikai koncepciójának hiányával. A bizalmatlansági szavazásra minden bizonnyal a jövő hét végén kerül sor. A román ellenzék mindenképpen etikusnak tartja az indítvány mostani benyújtását, elvetve azokat a javaslatokat, melyek arra ösztönözték volna, hogy várja ki a májusi fordulatot, amikor az utolsó állami ártámogatások is megszűnnek, s az általános elégedetlenség hátán az ellenzék esetleg bevonulhatna a hatalomba. (CM*krT