Magyar Nemzet, 1993. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 61. szám

2 Magyar Nemzet A KÜLPOLITIKAI HELYZET ■ AZ A VESZÉLY FENYEGET, hogy a Jelcin megsegítésére indult lázas nyugati tevékenység túl nagy reményeket kelt, márpedig varázscsomag nem készült, írta pénteki kommen­tárjában a The Times. Hozzátette, hogy Nagy-Britannia elle­nez egy magas szintű nemzetközi különtalálkozót, amely ugyanolyan csalódást okozna orosz ügyben, mint az 1991- es londoni és a tavalyi müncheni hetes csúcs. Ezenkívül a Nyugat már eddig is erősen elkötelezte magát pénzügyileg az IMF-en és más nemzetközi intézményeken keresztül, idé­zi a brit lapot az MTI. Más lapok ezt cáfolják. A The Daily Telegraph pénteken megismételte: a hetek által tavaly össze­állított 17 milliárd dolláros csomag nemigen enyhítette az oroszok szenvedését, mert ebből hétmilliárd rövid lejáratú kereskedelmi hitel volt, főleg gabonára és gyógyszerre, a többi pénz nagy része pedig még mindig csak készenlétben van. A The Times szerint azonban fő kérdés, miként mozdít­hatja elő a Nyugat a reformot Oroszországban. Jelenleg to­vábbra is Jelcinbe vetik a legtöbb reményt, ám a hetek mind idegesebbek politikai sérülékenysége láttán és vonakodnak túl szorosan személyéhez kötni a támogatást. A hetek veze­tői ezért szeretnék, ha Clinton konkrét javaslatokat terjeszte­ne előtt a tervezett csúcstalálkozójukon. •­ ELLENTÉTES VÉLEMÉNYEK hallhatók a Moszkvában dúló hatalmi harccal kapcsolatban Németországban is. Hans Stercken, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke pén­teken a Saar-vidéki rádióban azt hangoztatta, hogy amennyiben ismét a régi vágású kommunisták kerülnének hatalomra Moszkvában, Bonn ne tekintse őket partnerek­nek. Vele szemben Karsten Voigt a SAT 1 televízióban úgy vélte, hogy a német-orosz kapcsolatokat nem szabad le­szűkíteni egy emberre, Jelcinre. Henry Kissinger volt kül­ügyminiszter szintén nyomatékosan óvta az amerikai kor­mányt attól, hogy minden kártyát Jelcinre tegyen. Úgy érvelt: a moszkvai belharcok legvalószínűbb következmé­nye a tekintélyuralmi rendszer kialakulása. Kissinger a CNN tévének nyilatkozva kijelentette: Jelcin hangsúlyozott amerikai támogatása - ahelyett, hogy Oroszország vagy az orosz nép megsegítéséről beszélnének - súlyosan visszaüthet, ha Washington a jelenlegi elnök utódaival kerül majd szembe. Andrej Kozirjev orosz külügyminiszter ugyancsak a CNN-nek nyilatkozva hangoztatta: nem fog­nak engedni azoknak, akik a káoszt, az ország felbomlá­sát kívánják, és semmi sem akadályozhatja meg Jelcint és a demokratákat abban, hogy amint az 1991. augusztusi puccs idején, közvetlenül a lakossághoz forduljanak. ■ AZ OROSZ VEZETŐ HATALMON MARADÁSÁT szeretné Japán is, közölte pénteken Vatanche Micsio külügyminisz­ter, aki jelezte, ennek érdekében segítséget is adnának. Megfigyelők szerint ez arra vezethető vissza, hogy a japán diplomácia Oroszország miatt nem kíván elszigetelődni partnereitől, de a külügyminiszter a sajtóértekezletén azt is megjegyezte: a hetek nem kényszeríthetik Tokiót arra, hogy Moszkva támogatásának minden terhét magára vállalja. Japán nem csak gazdasági megfontolásokból mértéktartó Oroszország megsegítésében, Jelcin szeptemberi látogatá­sának lemondása óta meglehetősen hűvössé vált a két or­szág viszonya. Tokió az átfogó támogatás feltételeként szabta akkor is, hogy előbb oldódjék meg a japán-orosz területi vita, vagyis továbbra is követelik az úgynevezett északi szigetek visszacsatolását. (Zs. E.) Göncz Árpád nyilatkozata „Senki sem beszélhet bomlasztó nacionalizmusról” A kelet-európai országok megse­gítésére új stratégiát kell kidolgozniuk a nyugati vezetőknek, újra kell gon­dolniuk az egész régió problémáit - jelentette ki Göncz Árpád külföldi tu­dósítók egy csoportjának nyilatkozva. Mint a UPI tudósítója jelentette, a ma­gyar köztársasági elnök egyben fi­gyelmeztette a Nyugatot: a világkö­zösség tétlenkedése esetén a későb­biekben sokkal nagyobb árat kell majd fizetni e gazdaságok megsegíté­séért. „A Nyugatnak nagyon is érde­kében áll előrébb tolni határait, s ha­sonlóképp érdeke közelebb hozni Oroszországot” — idézte Göncz Árpád szavait a UPI tudósítója. Az ál­lamfő nagyobb tőkebefektetéseket szorgalmazott a térségben, s kitért a gazdasági reformok, a piacgazdaságra való áttérés nehézségeire, kiemelve: 1993 végére több mint egymillió em­ber - a magyar munkaképes lakosság 20 százaléka - válhat munkanélkülivé. A volt Jugoszlávia területén foly­tatódó harcok kapcsán Göncz Árpád úgy vélekedett, hogy elképzelhetetlen homogén állam létrehozása a térség­ben, mivel „a konfliktus gyökerei egészen a XV. század közepéig nyúl­nak vissza". Javasolta: minden egyes nemzeti csoportnak olyan jogokat kell biztosítani, mint amilyeneket azok más országokban kisebbségben élő társaik számára akarnak. „Sza­badságot a szerbiai horvátoknak, a horvátországi szerbeknek és így to­vább” - magyarázta. A köztársasági elnök szerint „senki sem beszélhet egészségtelen és bomlasztó naciona­lizmusról Magyarországon”. Elutasí­totta azt a véleményt, hogy az ország­ban erősödne a nacionalizmus, illetve cáfolta azokat a szomszédos orszá­gokban jelentkező félelmeket, hogy Magyarország újra akarja rajzolni ha­tárait. Az elmúlt évszázadok történel­mét, az Osztrák-Magyar Monarchia éveit értékelve az elnök szólt a hatá­rokon túl élő magyarságról, illetve a kisebbségekhez fűződő viszony törté­nelmi hátteréről is. Göncz Árpád az etnikai kisebbségek ügyében kibonta­kozó szópárbajok ellenére Magyaror­szágot és a­ közelmúltban függetlenné vált Szlovákiát - mint azt a UPI jelentette - „műtéttel szétválasztott sziámi ikerpárhoz” hasonlította. Újabb forduló a Meciar-Knazko vitában POZSONY- Michal Kovác szlo­vák köztársasági elnök bejelentette, hogy szombaton háromoldalú megbe­szélést kívánt folytatni Losoncon Vla­dimír Meciar kormányfővel és Milan Knazko külügyminiszterrel abban bíz­va, hogy Szlovákia két legismertebb egyéniségét összebékítheti. A köztársasági elnök ezzel kap­csolatban elmondta még azt is, hogy a tárgyalások eredményétől függetle­nül megvárja az alkotmánybíróság véleményét a külügyminiszter vissza­hívását illetően, mivel szerinte „a jö­vőben is előfordulhat, hogy a kor­mányfő felszólít valamelyik miniszte­rének a visszahívására, ugyanakkor, sajnos, az alkotmány nem egyértel­műen mondja ki, ilyen esetben mi az én teendőm. A kormányfőnek, néze­tem szerint, joga van meghatározni, kivel óhajt együtt dolgozni, ki az, aki­vel biztosítani tudja kormánya funk­cióképességét, de kérdés az, hogy a kormányfő javaslatát nekem el kell-e fogadnom, avagy más lehetőségem is van, például a parlamenthez fordulni bizalmi szavazást kérve a megkérdő­jelezett miniszter személyét illetően”. Meciar kormányfő nem hajlandó nyilatkozni a sajtónak Knazko-ügy­­ben, csupán annyit mondott el, a köz­­társasági elnöknek írt levelében nem indokolta, miért akarja leváltatni a kül­ügyminisztert. A kormány csütörtöki rendkívüli ülése után tartott sajtótájé­koztatón azonban védelmébe vette azokat a minisztereket, akiknek a leváltását a parlamentben az ellenzék már kezdeményezte, illetve már gyűj­ti a szükséges aláírásokat, mondván: „A kormány tagjai teljes erőbedobás­sal dolgoznak, s képesek ellátni fel­adataikat, ellenben nem bírnak velük lépést tartani a minisztériumok hiva­talnokai, akik számtalanszor olyan silány dokumentumokat dolgoznak ki, hogy vissza kell adni, avagy maga a kormány teszi rendbe a dolgokat.” Meciar kitartott amellett, hogy „egyet­len gyengén működő tárcája van a kor­mánynak, de arról most nem kívánok beszélni”. Milan Knazko ugyan beszé­desebb, de visszafogottabb is egyúttal Készségesen nyilatkozott a sajtónak ar­ról hogy újra meghallgatta őt a parla­ment külügyi bizottsága, s bár egy hét­tel korábban pozitívan értékelték mi­nisztériuma munkáját, most nem ismer­tették vele megbeszéléseik eredményét A külügyminiszter újságírói kérdésre azt is elmondta, ugyan tudja, hogy al­kotmányos joga a parlamenthez fordul­ni bizalmi szavazást kérve, de nem gondolt ilyen megoldásra. Elmondta, hogy a miniszteri és az államtitkári kinevezések a Demokratikus Szlová­kiáért Mozgalom Országos Tanácsának döntése alapján születtek, tehát azzal, hogy Meciar őt visszahívni javasolta, még a belső pártdemokrácia elveit is megsértette. A külügyminiszter egyút­tal kinyilvánította szándékát a párbe­szédre a kormányfővel mert mint mondta: .Minden megoldás iránt nyi­tott vagyok, ami megnyugtatja a politi­kai hangulatot Szlovákiában, egyúttal fiatal országunk nemzetközi tekintélyét is növeli.” Egyébként a hét végén nemcsak a Kovác-Meciar-Knazko találkozó lesz Losoncon, hanem a mozgalom országos tanácsa is ülést tart. Neszméri Sándor Nemzetközi élet Észak-Korea felmondta az atomsorompó­­szerződést HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az 1963 óta érvényben lévő atomsorompó-szerződés aláírói kö­zül elsőként Észak-Korea pénteken felmondta az atomfegyverek elterje­désének megakadályozását célzó egyezményt A phenjani lépés világ­szerte aggodalmat és heves tiltakozá­sokat váltott ki. Az észak-koreai hírügynökség a döntést Phenjan „legfelsőbb érdekei­vel" magyarázta, és az intézkedést jogos önvédelmi lépésnek nevezte. A közlemény azzal vádolta az Egyesült Államokat és a Nemzetközi Atom­energia-ügynökséget, hogy­­avat­koznak az ország belügyeibe, s a nukleáris ellenőrzés ürügyén az or­szág katonai titkait igyekeznek kifür­készni. Az észak-koreai döntés hátteré­ben a KNDK és a Nemzetközi Atom­energia-ügynökség közötti, több hó­nap óta tartó viszály áll. Ennek lé­nyege, hogy Észak-Korea - noha az atomsorompó-egyezmény erre köte­lezte volna - az utóbbi hetekben elutasította nukleáris létesítményei nemzetközi ellenőrzésének engedé­lyezését. Az ügynökség ismételt fel­szólításai, sőt ultimátuma ellenére az észak-koreai rezsim nem tette lehető­vé a nemzetközi ellenőrök számára, hogy felkeressék a gyónúsnak tartott atomlétesítményeket. Nyugati hír­szerzési adatok szerint ugyanis né­hány észak-koreai nukleáris létesít­ményben, így mindenekelőtt a Phen­­jantól északra levő jongbjoni létesít­ményben atomfegyver kifejlesztése folyik. Sőt japán felderítések szerint Észak-Korea már most két vagy há­rom atombomba előállításához ele­gendő plutóniummal rendelkezik. Az ellenőrzés engedélyezése he­lyett Phenjan az atomsorompó-szer­ződés felmondása mellett döntött. Ez a lépés veszélyes helyzetet teremtett a Koreai-félszigeten, a szomszédok körében aggodalmat, számos ország kormánya részéről pedig heves tilta­kozást váltott ki. A dél-koreai kor­mány rendkívüli ülést tartott a várha­tó fejlemények megvitatása céljából, a tokiói kabinet pedig arra szólította fel az észak-koreai kormányzatot, hogy vonja vissza döntését. Élesen tiltakozott az amerikai, a brit és a né­met kormány, sőt aggodalmát fejezte ki az észak-koreai lépés miatt a Phenjan korábbi legközelebbi szö­vetségesének számító kínai kor­mány is. A Nemzetközi Atomener­gia-ügynökség képviselői hivatalo­san egyelőre még nem foglaltak ál­lást, de egyes tisztségviselői nem tartják kizártnak, hogy az ügynökség az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordul. A két Korea viszonya a pénteki phenjani bejelentéssel még feszülteb­bé vált annak nyomán, hogy a Team Spirit amerikai-dél-koreai hadgya­korlat felújítására Észak-Korea a hadsereg mozgósításával válaszolt. (p. I) SZOMBAT, 1993. március 13. „Támogatjuk a demokratikus megoldásokat” Jelcin sem kap zöld utat tekintélyuralomra (Tudósítónktól) WASHINGTON - Nem vagyok látnok - mondta Clinton elnök, ami­kor a drámai moszkvai fejlemények­ről faggatták, s ő Jelcin érdemeit mél­tatva szavát megnyomva emelte ki, hogy az orosz politikus bátran harcol a piacgazdaságért, vala­mint „a demokrácia meg­őrzéséért”. Miközben az amerikai kormány és hír­közlés lélegzet-vissza­­fojtva lesi, mi történik Moszkvában, a Fehér Ház láthatóan kényesen próbál egyensúlyozni, tá­mogatni is Jelcint, ámde nem adni áldást rebesge­tett tekintélyuralmi húzá­saira. S noha az orosz elnök már nyilvánosság előtt is többször fenyege­tőzött a parlament felosz­latásával, a Clinton-kor­­mány alighanem azt vette komolyan, amit a The New York Times tudtával Jelcin Kohl kancellárnak mondott mi­napi moszkvai megbeszélésükön, ez ugyanis felfogható „zöld út” kérésé­nek a nyugati hatalmaktól e rendkívü­li intézkedésekre. A mérvadó lap szerint Kohl sür­gősen levélben tájékoztatta a vezető „hetek” politikai irányítóit Jelcin pu­hatolózásáról, vajon támogatnák-e az őt sürgősen segélyezni igyekvők az elnöki túlhatalom megszerzése ese­tén is. Amerikai kormánytisztviselők hajlottak rá, hogy e jelzést is csupán a moszkvai pókerjátszma részének tekintsék, ám korántsem érdektelen, hogy a Times tudtával sem Clinton, sem más nyugati vezető nem vála­szolt a Kohl-levélre. „Senki sem mer semmit sem mondani” - vélte egy nyugati diplomata Washingtonban. Ez igaz lehet a főnöki szinten, mert a Fehér Ház és a State Depart­ment névtelenül nyilatkozgató tisztvi­selői mindamellett azt magyarázgat­ják, hogy Clinton Jelcint támogató szavai semmiképpen sem értelme­­zendők „zöld jelzésnek”: aggódunk az oroszországi stabilitásért, segítjük Jelcint, de egy szuszra azt is mond­juk, hogy támogatjuk a demokratikus reformot. Nem fogunk olyasmit tá­mogatni, ami antidemokratikus - mondta egy elnöki munkatárs. Ha te­hát az amerikai hírközlés moszkvai beszámolóiból sohasem marad el az utalás az orosz parlament összetéte­lére, a jelek szerint Clintonék váltig remélik, hogy Jelcinnek kompro­misszummal sikerül túljutnia ezen a válságon is. Amerikai hírszerző kö­rökből kiszivárgott a lapokhoz, hogy a washingtoni elemzők között is he­ves vita zajlik Jelcin túlélési kilátá­sairól (tehát ők sem „látnokok”), ám valaki közülük azt fejtegette a The New York Timesnak: a legrosszabb változat az orosz elnök „napról napra gyengülése és aztán egy szél­sőjobboldali puccs, amely visszavet­né Oroszországot a tekintélyuralmi rendszerbe”. Kormánytisztviselők ezt a lehetőséget igyekeznek csökkente­ni, ám a bizakodó névtelen magasran­­gúak mintha valamivel kevésbé vol­nának biztosak ebben, mint pár hete. Hiszen az Evans-Novak riporterpáros tudtával Christopher külügyminisz­ternek Lukin orosz nagykövet állító­lag olyasmivel fenyegetőzött, hogy ha Amerika erőt alkalmaz a szerbek ellen, a moszkvai parlament „ejti” a START-szerződés ratifikálását. Ezért is foglalkozik a pénteki The Washing­ton Postban egyszerre három kommentár is az „orosz kérdéssel”, s a konzervatív Charles Krauthammer felszólít­ja Clintont: most már valóban felejtse el a „mellék­terepeket", Szomáliától Boszniáig, s törődjön a „főese­ménnyel”, próbálja megmenteni az orosz demokráciát, például a Soros-féle szocialista biztonsági hálóval, vagy a külországokból kivont katonák letele­pítésének finanszírozá­sával. Clinton különben hírek szerint szintén levelet írt partnereinek a „hetek” fővárosaiba: ennek hatására hátrált volna meg Tokió, s hívta meg Fjodorov orosz miniszterelnök-he­lyettest a júliusi csúcsot előkészítő hongkongi egyeztetésre. A japánok állítólag belátták, hogy nekik és a to­kiói csúcsnak tenne jobbat, ha előbb foglalkoznának a hetek az orosz se­gélyezéssel, s a Post még azt is tudni véli, hogy mintha hajlandók lenné­nek a Kuril-szigetek ügyét is félre­tenni a kialakult rendkívüli helyzet­ben. Az már a sors különös iróniája, hogy Jelcin parlamenti „kivonulása” napján tette közzé a Clinton-kor­­mány a hidegháború végével lehető­vé vált katonai kurtítások keretében a legkínosabb listát: a bezárandó hazai támaszpontokét, amelyek közismer­ten egész környékük gazdaságának is támaszai. Avar János (A Die Presse rajza) ­.forradalmi út küszöbén állunk” Az orosz parlament az elnök valamennyi indítványát elvetette (Folytatás az 1. oldalról) Rábeszélte a küldötteket, hogy bár a napirendet már kimerítették, ne oszoljanak még szét, úgymond kísérjék együtt figyelemmel az el­nök reagálását. A hisztérikus han­gulatra jellemző, hogy elterjedt a - később hivatalosan megcáfolt - hír: katonákkal megrakott teherautók hajtottak be a Kreml területére. Az eredetileg kétnaposra terve­zett kongresszus tehát szombaton immár negyedik ülésnapját kezdi, és két kérdést vitat meg: legyen-e népszavazás és egyidejű előreho­zott elnök- és törvényhatósági vá­lasztások. Jelcin beszédében semmi kétséget sem hagyott afelől, hogy mivel nem teremtődtek meg a meg­egyezés feltételei, végleg elszánta magát a referendumra. Könnyen el­képzelhető, hogy a parlament most már támogatni fogja a kezdeménye­zést, méghozzá azzal a hátsó gon­dolattal, hogy az egész megbukik a polgárok érdektelenségén, és ak­kor Jelcin sorsa megpecsételődött. Meglehetősen sokan - olykor szö­gesen ellentétes nézeteket valló po­litikai csoportok tagjai - szorgal­mazzák a választások előrehoza­talát is. Pénteki sajtóértekezletén Sah­­raj miniszterelnök-helyettes, Jelcin egyik jobbkeze az utóbbi hónapok belpolitikai csatározásaiban, hang­súlyozta, hogy a kongresszusnak semmiképp sincs joga megakadá­lyozni a referendumot, amely a kormányfő másik helyettese, Su­­mejko szeint mindenképp halasz­tást szenved, de legfeljebb két-há­­rom héttel. Sahraj igyekezett nem túldramatizálni a pénteken történ­teket, és jelezte, hogy az elfajult konfliktus megoldásának van két alkotmányos módja is: vagy nép­szavazás, vagy választás. Ugyanak­kor Sahraj sajnálattal állapította meg, hogy az oroszországi átalaku­lások reformista szakasza lezárult, „a forradalmi út küszöbén állunk". (vnda) Nem a kormány megbuktatása a cél Bizalmatlansági szavazást kér a román ellenzék BUKAREST­­ Hiába akarták csütörtökön meggá­tolni Corneliu Coposut, a román parlamenti - és politi­kai­­ ellenzék vezéralakját, a Nemzeti Keresztényde­mokrata Parasztpárt elnökét abban, hogy hivatalosan is bejelenthesse kifogását a kormány tevékenységével és programjával kapcsolatban, végül is szót kapott és kiej­tette a bűvös „bizalmatlansági szavazás” szavakat. Bár az ellenzék még távolról sem volt egységes az akció megindítását illetően, s csütörtök késő estéig folytak az egyeztető tárgyalások, megszületett a közösen elfoga­dott hivatalos okmány a bizalmatlansági indítványról. A dokumentumot 121 parlamenti képviselő írta alá, te­hát meglett az alkotmány által kért egynegyedes támo­gatás. Nem írta alá az indítványt a Polgári Szövetség Pártja és a Román Szociáldemokrata Párt, ám több kép­viselőjük biztosította ellenzéki társaikat: ha a parla­mentben titkos szavazásra kerül sor, az indítvány mel­lett szavaznak. A pénteken megjelenő romániai lapok szinte egyön­tetűen a demokrácia felé vezető lépcsőfoknak tartják az indítvány megfogalmazását és benyújtását, még akkor is, ha a többségnek valószínűleg sikerül megvédeni a kormányt. Az ellenzéknek különben nem is a kormány mindenáron való megbuktatása a célja - ahogy ezt szeretnék egyesek elhitetni a tömegekkel -, hanem a szavazás eredményétől függetlenül dokumentumsze­­rűen is jelezni: ez a kormányprogram nem az, amit a vá­lasztások előtt ígértek, s amely kivezethetné Romániát a válságból. Markó Béla, az RMDSZ országos elnöke szerint az ellenzéken belül főként azért folyt a vita, hogy vajon ez az alkalmas pillanat, amire érdemes „elpazarolni” az indít­vány egyetlen ülésszakra szóló szövegét. Az RMDSZ si­kere volt a szövegbe bevinni azt a mondatot, mely szerint az ellenzék elégedetlen a kormány kisebbségpolitikai koncepciójának hiányával. A bizalmatlansági szavazásra minden bizonnyal a jövő hét végén kerül sor. A román ellenzék mindenképpen etikusnak tartja az indítvány mostani benyújtását, elvetve azokat a javaslato­kat, melyek arra ösztönözték volna, hogy várja ki a máju­si fordulatot, amikor az utolsó állami ártámogatások is megszűnnek, s az általános elégedetlenség hátán az ellen­zék esetleg bevonulhatna a hatalomba. (CM*krT

Next