Magyar Nemzet, 1993. április (56. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-07 / 81. szám

10 Mafflar Nemzet Lakner bácsi százéves Ma száz esztendeje született Lak­ner Artúr, a legendás hírű színházi mindenes, akinek a szárnyai alatt szí­nészgenerációk cseperedtek fel egé­szen a halhatatlanságig. Ez alkalom­ból Lakner Artúr elsőszülött lánya, Lívia a Lord Kft. segítségével és dr. Steinert Ágota szerkesztői közre­működésével emlékkönyvet adott ki Lakner bácsi és száz gyereke címmel. A könyvet kedden délelőtt mutatták be Budapesten, az írók boltjában Lakner Artúr gyermekei, vér szerin­tiek és fogadottak: Lakner Lívia, a szerző és Kalmár Tibor rendező. Lakner bácsi alakját az utóbbi har­minc-negyven évben is az emlékek őrizték, nem csak a századik születés­napján. Ruttkai Éva idézte meg szemé­lyiségét gyakorta, meg Galambos Er­zsi, Ferrari Violetta, amikor már haza­hazalátogathatott. Lakatos Gabriella emlegette meg Zsolnai Hédi, Örkényi Éva, Barlay Zsuzsa, Harsányi Endre s Kishegyi Árpád. Művészek, akik szinte mindent Lakner bácsinak köszönhet­tek. A színház szeretetét és mindennapi tudnivalóit, meg a derűt, a tartást, ami nélkül igazi művész meg nem élhet A harmincas években vált orszá­gos hírűvé Lakner bácsi Gyermekszín­háza, ám mindaz, ami ekkor a pompás pedagógiai érzékkel, humorral és em­berséggel fölvértezett Lakner Artúr ke­zei közül kikerült (előadások, színdara­bok, tanórák, filmforgatókönyvek, ma­tinék és kabarétréfák formájában), az voltaképpen évtizedek múltán is hatott Hiszen akik rövidebb-hosszabb ideig Lakner bácsi környezetében tartózkod­tak - gyermekei, rokonai, tanítványai, barátai és csodálói -, olyan útravalót kaptak, amivel hosszú-hosszú időn át gazdálkodhattak. Ez a dalszövegíró­ként, gyártásvezetőként, gagmanként, reklámszakemberként, dramaturgként, íróként és moziigazgatóként is tevé­kenykedő „bácsi” ugyanis a legfonto­sabbat példázta mindenki előtt munká­val zsúfolt és jó cselekedetekben gaz­dag mindennapjaival: a közönséget ki kell szolgálni. Jó előadásokkal, csatta­­nós tréfákkal, érzelmes jelenetekkel, erkölcsi tanulságokkal és érdemes­értékes ismeretekkel. Azt a fajta szol­gálatkészséget, amely Lakner Artúr életének a legfőbb mozgatója volt, és aminek a lényege roppant egyszerűen így foglalható össze: a teljes emberre kell figyelni, nem az iskolázottság, pártállás, kor- és osztályhelyzet szerint rangsorolható, szeletelhető típusokra. Érdekes módon életében - ama sokat szidott, két világháború közötti Ma­gyarországon - sokkal jobban becsül­ték, mint halála után. Barátja s tisztelő­je volt az egész művészvilág határain­kon innen és túl, Lugosi Bélától Harold Loydig, Bajor Gizitől Heltai Jenőn át Paul Hörbigerig, és a legmagasabb hi­vatalos kitüntetések sem maradtak el mellőle: „1934. augusztus 3-án a film­szakma terén kifejtett eredményes munkásságáért Horthy Miklós kor­mányzótól - a mai Kossuth-díjnak megfelelő - Signum Laudist kapott.” Tán a háború előtti siker u tán a megváltozott korszellem is közreját­szott abban, hogy a háború után - bár utódai továbbvitték pedagógiai tevé­kenységét - nem vált Lakner Artúr neve­s munkássága közismertté. A nyolcvanas években - új idők új jele­ként - megjelent ugyan híres-neves könyve, az Édes mostoha, ám a könyv élményét feledtették más könyvsike­rek, más felfedezések, és legfőkép­pen­ a politikai változások izgalmai. A századik születésnapra kiadott em­lékkönyv azonban ismét fölidézheti azt a múltat, amire feltétlenül érdemes figyelni, hiszen azt képviseli s azt tanítja meg, amivel máig hadilábon állunk: az igényes szórakoztatás mi­kéntjét. Lakner Lívia könyve - műfa­jához híven - érzelmekkel, személyes megjegyzésekkel, kedves elfogultsá­gokkal teli. Mindezekkel: kellemes olvasmány a színházi múlttal ismer­kedni vágyó embereknek. Fotóanyaga s adattára azonban jó kiindulópont lehet a színháztörténeti szakmának, hogy feldolgozza végre a háború előtti színházi és filmvilágot, a min­den nehézség ellenére is viruló szó­rakoztatóipart. (Lakner Lívia: Lakner bácsi és száz gyereke. Lord Kft., 1993. Ára: 440 Ft.) LG. Lakner bácsi és gyerekei Felvételre keresünk budapesti munkahelyre benzinkútkezelőket Azon fiatal (35 éves korig), agilis, érettségizett hölgyek és urak jelentkezését várjuk, akik megnyerő modorukkal, jó fizikai adottságukkal, kereskedelmi érzékükkel elősegítik célkitűzéseink megvalósítását. Felvételi feltétel: tiszta erkölcsi bizonyítvány. A fényképpel ellátott részletes önéletrajzokat „Vevőcentrikus H1098” jeligére kérjük a kiadó címére (Budapest 70.1443 Pf. 191.) elküldeni.­­ A Magvető Könyvkiadó Tények és tanúk sorozatában jelent meg 1985-ben Reviczky Ádám Vesztes háborúk - megnyert csaták cí­mű könyve, amelyben édesapjának, Reviczky Imre ezredesnek állít em­léket. Annak a hivatásos tisztnek, aki „katonai karrierje, sőt, élete kockáz­tatásával ezrek, zsidók és nem zsidók életét mentette meg a biztos pusztulás­tól." 1943 tavaszán az ukrajnai front­ról visszarendelték, parancsnokságra alkalmatlannak minősítették, mert nem volt hajlandó a környékbeli fal­vak „megtisztítására”. 1943 májusá­ban büntetésből Nagybányára vezé­nyelték, hogy átvegye a X. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj parancs­nokságát. Paradox módon a munka­szolgálat az ő parancsnoksága alatt több ezer ember számára jelentett menedéket. Behívóival az SS-különít­­mények kezéből ragadott ki sokakat. A háború végén elhurcolták Sopron­kőhidára, de sikerült megszöknie. Pesten jelentkezett az új hadseregbe, ám 1950-ben megfosztották rangjától. Két év múlva megvonták kis nyugdí­ját is. Egy Tüzép-fiókban szenet lapá­tolt majdnem élete végéig. 1956-ban erdélyi értelmiségiek, művészek, tu­dósok memorandumot juttattak el a magyar hatóságokhoz, érdemeit so­rolva. 1957-ben halt meg­­ éjjeliőr­ként. A világon mindenütt emlékez­nek rá, utcákat neveztek el róla, emléktáblákat állítottak tiszteletére. A könyvben, amelyet néhány éve héberre is lefordítottak, munkaszolgá­latosok, politikai üldözöttek, nemzeti­ségiek vallomásait olvashatjuk róla. Reviczky Ádám könyve most jelent meg angolul Wars lost, battles wow címen, Jerry Pane fordításában, Chris Sullivan jegyzeteivel, közös magyar-angol kiadásban, a Stephen Fischer-Galati által megjelentetett East European Monographs sorozat­ban, amelyet a New York-i Colum­bia Egyetem terjeszt. A szöveget Benyhe János válogatta, a Corvina Kiadó gondozta. A szerző Elie Wie­­sellel is levelezett éveken keresztül az angol kiadásról, de hiába, nem si­került kiadót találnia. Abban, hogy ez a könyv megjelenhetett angolul, Randolph L. Braham professzornak, a New York-i City University pro­fesszorának volt igen nagy szerepe. Annak a professzornak, aki több mű­vében is szólt a magyar holocaust történetéről, és 1943-ban ott volt Nagybányán. Ő hívta fel Fisher-Ga­­lati figyelmét Reviczky Imrére és a rá emlékező könyvre. (Adam Reviczky: Wars lost, batt­les won. East European Monog­raphs, New York Columbia Univer­sity Press, 1992.) (i.m.) Reviczky ezredes emlékezete Könyvesház SZERDA, 1993. április 7. Teleki Pálról - fegyelmezett büszkeséggel Emlékbeszédek, elemzések az Occidental Press kiadványában SZERÉNY KÜLSEJŰ, nem riasztó terjedelmű, ám igen tartalmas kis kötetet tett közzé az Occidental Press a Teleki Pál Munkaközösség Alapítvány támogatásával Teleki Pál és kora címmel, amely az 1991. ápri­lis 4-i emlékülés és az 1992. január 9-i vitaülés anyagát tartalmazza. A kötet szerkesztői, Csicsery-Rónay István és Vigh Károly az egykori munkaközösségnek tagjai és mindkét ülés előadói is voltak. Antall József miniszterelnök be­széde végén felidézte azt a légkört, „a szinte lúdbőrössé vált félelmet, bizony­talanságot és izgalmat”, ami 1941- ben, Teleki halálakor átjárta az orszá­got, és amit maga is átélt, amikor ki­lencéves gyerekként részt vett a gyász­misén. Ez a beszéd is jelzi, mennyire időszerű volt az emlékév és ez a kötet, hogy legalább a történeti érdeklődésű honfitársainknak segítsen Teleki Pál megismerésében és értékelésében. Az előadások, illetve tanulmá­nyok szerzőinek nagy része az egy­kori Teleki Pál Munkaközösség tagja volt. Erről a munkaközösségről írja Varga József Bűnös nemzet vagy kényszerű csatlós? című összefogla­ló könyvében, hogy „a harmincas évek közepén, főképpen volt piarista diákokból alakult értelmiségi csoport volt", amelynek tagjai azt a célt tűz­ték maguk elé, hogy „a magyar tár­sadalom problémáiról és szellemi, kulturális életéről átfogó és sokszínű képet nyerjenek”. A kötetben Lukács Gyula foglalta össze e munkaközös­ség rövid történetét, amely nélkül nem lehet teljes képet alkotni és összefüggéseiben megérteni sem a harmincas években indult és a szov­jet hódítással megsemmisített, „fél­bemaradt reformkort”, sem az 1945- 1948 közötti - sajnos eleve bukásra ítélt - politikai küzdelmet a demok­ratikus megújhodásért. Lukács Gyula idézi cselekvési programjuk kritikus megállapításait a korabeli magyar értelmiségről. Nem szorul magyarázatra, miért érezhetjük ezt fél évszázad után még időszerűbb­nek. Megfélemlített, elszokott a bátor véleménynyilvánítástól és a gondolat szabadságától ez az értelmiség. A kezdeményezés kiveszett belőle. Lá­tóköre beszűkült, egyoldalú tájékozó­dáshoz szoktatták. Magyarságtudata hiányos volt. Többek között ilyeneket olvashatunk az idézett tízpontos prog­ramban. A politikai gondolkodás ma­gyar módjának fejlesztését tartották feladatuknak, és e valóban Teleki örökségéhez méltó munka ismét előt­tünk áll. Mely szellemi műhelyek és milyen intézmények vállalják? A kötet persze nem vállalkozott arra, hogy kimerítő feldolgozását nyújtsa Teleki Pál életművének. Fü­­gedi Erik bevezető szavai szerint „nem elbizakodottan, de fegyelmezett büszkeséggel" akarta feleleveníteni Teleki Pál munkásságát. Éppen Antall József volt az, aki emlékbeszédében világosan kifejezte: „Teleki Pál poli­tikai tévedéseivel, esetleg rosszul fel­mért helyzetmegítéléseivel, a klasszi­kus jogállamiságtól eltérő jogalkotá­sokban való részvételével nem válla­lunk közösséget.” Ugyanakkor rámu­tatott Teleki erkölcsi hitelére, amely­­lyel meg akarta mutatni, hogy „Ma­gyarország ragaszkodik a politika ha­gyományos erkölcsi normáihoz. Poli­tika és erkölcs nem ugyanúgy jelent­kezik, mint a hétköznapi életben, de vannak alaptételek, vannak alapesz­mék, amelyekben nem lehet különbség politikában és a hétköznapi érzések­ben, erkölcsi vonatkozásban." A kötet végén közölt Teleki Pál­­bibliográfia - Trautmann Györgyné munkája - 329 tételt tartalmaz 1896- 1941 között, ez országgyűlési beszé­deinek kétkötetnyi anyagát csupán egyetlen tételként tartalmazza. Amit a bibliográfia is tükröz, azt jelenítik meg a tanulmányok, miként alapozta meg Teleki államférfiúi tevé­kenységét tudományos munkássága, a gazdasági és politikai földrajz körében végzett kutató- és tanítótevékenysége. Ez nemcsak ifjúkorában és nemcsak az 1919-1920-ban vállalt politikai szerepe után volt menhelye, hanem in­kább egységes egésszé forrt egyénisé­gében „geográfikum és politikum”. Hajdú Zoltán vázolja fel a föld­rajztudóst, Papp-Váry Árpád a kar­tográfust, Kemenes Egon pedig Tele­ki Pál gazdaságpolitikai nézeteiről írt. Neki is súlyos konfliktusok köze­pette kellett küzdenie azért, hogy ér­vényesíthesse, amennyire lehetett, a magyar gazdaság és társadalom ala­kítására irányuló gondolatait és szán­dékait - írja Kemenes, és hozzáfűzi, hogy e szándékok és gondolatok kö­zött is sok időszerűt találhatunk. AZ ÉLETMŰ ÁLLAMFÉR­FIÚI FEJEZETEIRŐL természe­tesen többet olvashatunk a kötetben. Külpolitikájáról Juhász Gyula aka­démikus rajzol átfogó képet, Csi­csery-Rónay István pedig arról ír, miként próbálta érvényesíteni 1945- től a koalíciós kormány e külpolitikai örökséget, és mennyire időszerű az napjainkban is. Diószegi István Tele­ki nemzetiségi politikáját mutatja be, nem kisebb mai tanulságokkal. De politikai részletkérdések is szó­ba kerülnek. Ezek - bármily vázlatos is e kis terjedelmű tanulmánykötet Tele­ki-képe - mégis bizonyos tekintetben pontosítják e portrét. Vigh Károly Te­leki és Bajcsy-Zsilinszky Endre kap­csolatáról, politikusok között ritkán létrejövő barátságáról értekezik, másik tanulmánya pedig azt mutatja be rész­letesen, amiről Antall József is szólt korábban: miként magasodott számos európai politikus kortársa fölé látó­körben és főleg erkölcsiségben. Teleki szenvedett a „középszerűség feltörése és kultusza miatt”, amely azóta is kí­sért közel és távol a világpolitikában. Varga József Széchenyi István és Teleki Pál reformeszméit hozza pár­huzamba, egészen hivatás- és fele­lősségtudatukból fakadó személyes tragédiájukig. NEM MARADHATOTT KI a könyvből Teleki Pál és a magyar cser­készmozgalom kapcsolata sem, hiszen az Telekinek haláláig fontos volt. Szá­mára valóban nem csupán diákköri emlék volt, hanem az „emberebb em­ber, magyarabb magyar" életre szóló programja a cserkésznevelés egésze. Cserenyey Géza egyenesen arra muta­tott rá, hogy Teleki gondolkodásának alapköve, hazafiasságának józan alap­eszméje a cserkészettől származik. Mert „a cserkészeten belül Teleki ál­landóan hangsúlyozta az egyéni és a nemzeti önvizsgálás fontosságát". Teleki Pál élete (1879-1941) - amint arra a történész és politikus Antall József rámutatott - a dualiz­mus korának virágzó korszakában in­dult, amikor már elindult a XX. szá­zad életét meghatározó technikai fej­lődés és a tudomány modern kibonta­kozása. Ugyanakkor olyan időszak­ban kellett vállalnia a politikusi hiva­tást, amikor az ország elvesztette te­rületének kétharmadát, valamint la­kosságának felét, és az idegen hata­lom nyomasztó árnyékában kellett a kompromisszumok útját keresni. „Teleki Pálban tiszteljük azt a nagy elődöt, aki kompromisszumok árán, kompromisszumok kudarcából nem egyszerű alkotmányjogi, hanem pél­damutató politikai következtetéseket vont le. Tiszteljük ezt a nagy állam­férfit, aki oly kevés nagy külpolitikus között a magyar külpolitikának meg­vetette alapjait, és tudományos alap­ra helyezte egész külpolitikai tájéko­zódási rendszerünket. Végül tiszteljük benne azt az államférfit, aki felismer­te, hogy egy nemzetnek szüksége van elkötelezett szellemi, politikai elitre, önfeláldozó­ vezetőrétegre, de csak akkor működik egy ország, ha verti­kálisan, az egész társadalom mélyen le, egészen a gyökerekig ki van épít­ve." Antall József szavai ezek, ame­lyekhez méltán fűzte nézik, amit a nagyszerű kis kötet olvasója is érez: „A nélkül a hit nélkül, ami Teleki Pált az átalakításban vezéreltt]megfifiso­­dásban, mi sem fogunk soha sikert el­érni." Ezt a hitet táplálja bennünk Teleki életművének minél mélyebb megismerése is. (Teleki Pál és kora. A Teleki Pál-emlékév előadásai. Occidental Press, Budapest, 1992. Ára: 350 Ft.) Rosdy Pál Ordacsehiben: régi magtár, lóistálló, romos istálló, belterületi telkek, ingatlanok. Fonyódon: lóistálló, belterületi telkek és telep kialakítására alkalmas ingatlanok. Érdeklődni munkaidőben a 85/51-050 telefonszámon, vagy személyesen Tavaszi József szövetkezeti elnöknél az Ordacsehi, Fő u. 150. sz. alatti irodában. Külföldi részvétellel működő részvénytársaság kontírozó könyvelő munkatársat keres. Követelmények: - mérlegképes szakvizsga, - új számviteli törvény előírásainak ismerete, - lelkiismeretes és pontos munka. Jövedelmi lehetőség: megállapodás szerint. A jelentkezést levélben, szakmai önéletrajzzal „kontírozó könyvelő" jeligére kérjük az alábbi címre: Magyar Nemzet Kiadó Részvénytársaság munkaügyi vezető 1392 Budapest Pf. 276.

Next