Magyar Nemzet, 1993. június (56. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-07 / 130. szám

Bankcsődök ily eselye A pénzintézeteknek csaknem mindenki ügyfele, sokan akár többféle minőségben is, lakossági betétesként és vállalkozói folyószámla-tulajdonosként, hiteladósként mint fő- és mint üzletember. Betétes, illetve folyószámlalosként is lehet az embernek hosszabb vagy rövidebb időre lekötött pénze, kombinálhatja a lekötést átutalási betétkönyvvel, s lehet devizabetété. Sok és nagy az érintkezési felület, s ezért érthetően nagy az érdeklődés. Az sem csoda, hogy az emberek kétféle mértékkel mérnek: az egyik oldalon állandóan azt hirdetik, hogy a bank hitelezőként vállaljon nagyobb kockázatot s így tegye könnyebbé az „általában vett” vállalkozó tőkéhez jutását, viszont ők maguk rizikómentesének szeretnék tudni a maguk bankban elhelyezett pénzét . Pedig amikor naponta kételyek csíptek bele lelkivilág I gonkba annak hallatán, milyen nagy az összege a bankok által adott rossz, illetve kétes hiteleknek, mekkora tartalékokat kell erre félretenni, s ezért milyen nagy kamatrésre van szükség betéti és hitelkamatok között, hogy az államnak is ki kellett váltani ilyen rossz minőségű bankhiteleket, akkor világossá kellett válnia annak, hogy a bankoknak, amelyekben a pénzünket tartjuk, a minősége az ügyfeleik minőségétől függ, attól, hogy hiteles információk elemzése után döntsenek a kihelyezésekről. A kihelyezések hosszabb vagy rövidebb lejárata, tőkehelyettesítésre való kisebb, illetve nagyobb alkalmassága pedig a betétesektől függ, pénzükről való lemondásuk idejétől és kockázatvállalási szándékuktól A közvetítő a megtakarítók és a befektetők, vállalkozók közlözött nem szakadhat el az előbbiek cselekvésben megnyilvánuult szándékaitól. , ám Ám a bankcsődök, bankfelszámolások veszélyét vagy gyakoriságát nem fokozza, hogy nyíltan beszélünk a bankírók likviditási, illetve nyereséghelyzetéről, a problémák gyökereiről, az eddig történt hibákról mulasztásokról bankárok és az illetékes közigazgatási szervek részéről. „Éppen ma nyílik tanfolyam a Nemzetközi Bankárképzőő Központban arról, milyen jelekből lehet következtetni a csődveszélyhelyzetre, milyen intézkedésekkel lehet a bank hajóját a veszélyes szirtek köréből elkormányozni, s hogy ott kell általában a pénzintézetekben a válságosnak tűnő helyzeteket kezelni. Akik itt tanítanak, mind voltak már csődtömeggondnokok vagy válságkezelők bankokban, illetve figyelemmel kísérői a jelenségeknek, akik a veszély jeleit idejében észrevették Ezt addig, amíg nálunk ilyen helyzetek nem álltak elő,amíg nem vált élménnyé a probléma, pusztán külföldi vagy régi belföldi tanulmányok alapján nem lehetett volna elsajátítani. A banki válságkezelés oktatása megakadályozhatja a válság keletkezését. Gőzerővel folyik ügyfélminősítési rendszerek kialakítása bankokon belül és bankok között, s ez információt, s ezzel mz bizonytalanságok csökkenését és a visszaélések visszaszorítását fogja jelenteni, amelyek olyan nagy szerepet ját- s szórtak néhány kisbankunk súlyos zavaraiban. Nemkülönben a csődkockázatot csökkentik az adósok helyett kezesként belépő garanciavállalatok és állami alapok, az exporthitelek garanciái. Itt ugyanis nemcsak kocká■datmegosztásra kerül sor pénzintézet és garantálók között, hanem az információszerzés és értékelés is megduplázódik. Hasonlóképpen a július 1-jével életbe lépő kötelező betétbiztosítás is hozzájárul a bankok biztonságához. A befekte- tők védelmére szolgáló intézmény természetesen figyelemmel kíséri az általa biztosított pénzintézetek működését, s beavatkozást is kezdeményez, hiszen érdeke, hogy δ ne fizessen kártérítést, azaz a bank maradjon fizetőképes. Mindez persze nem zárja ki előre nem látható, külső körülmények bekövetkezését, háborút, természeti katasztrófát, gazdasági válságot, az emberi hibát az információszerzésben, illetve értékelésben és a tisztességtelen működést, de jelentősen behatárolja azok hatókörét. Bácskai Tamás Tartalom ÁSZ-jelentés a parlament előtt A közpénzek felhasználását nyomon követő tekintélyes intézmény általánosítható tapasztalatai némi fáziskéséssel kerülnek az Országgyűléshez, de az állami vagyon kezelésének múlt évi tapasztalatai, vizsgálati megállapításai igen aktuális tanulságot hordoznak. A számvevőszék szakemberei közvetlenül a törvények végrehajtását veszik górcső alá, de jelentéseikből könnyű a törvényhozóknak a jelenség mélyebb, társadalmi-gazdasági, politikai gyökereire következtetni. (a Π. oldalon) A befektető meztelen A délegyházi betonfalat nem, de a monopólium képletes falait már régen lebontották: nincs zsúfoltság a naturista kempingben. Van-e esély arra, hogy az egyesület szűkös erőforrásai az idegenforgalom hivatalos szervezeteinek pénzével kiegészüljenek, s kihasználjuk déli szomszédaink „piacvesztését”? — kérdeztük a Magyar Naturisták Egyesületének elnökétől. (a III. oldalon) Pelenkaháború Európában Már egy ideje feltűnő versenyfutás folyik földrészünkön a kisbabák, még pontosabban a szüleik kegyeiért. Ez napjainkra olyan méreteket öltött, hogy a The Wall Street Journal szerint nem túlzás kijelenteni: valóságos pelenkaháború dúl Európában. Ebben a csatában olyan nagyágyúk mérik össze erejüket, mint az amerikai Kimberly Clark, az ugyancsak amerikai Procter and Gamble és a svéd Moelnlycke. (a Wik. oldalon) N° 72. HÉTFŐ, 1993. JÚNIUS 7. Idegenforgalmi lobby a T. Házban Véka alatt Európa kincse Május elején jelentette be megalakulását a parlament MDF-frakciójának idegenforgalmi munkacsoportja. A kilenc képviselőt számláló lobby a törvényhozás lehetőségeit kívánja felhasználni arra, hogy a turizmus a magyar gazdaság húzóágazata legyen. Pokorny Endre vázolta föl a kezdeményezés hátterét. - Magyarország Európa rejtett kincse - szól az új jelmondat. Az idegenforgalmi szakemberek egy része hozzáteszi: ha továbbra is így dugdossuk, senki nem fogja megtalálni. Elősegítheti-e egy parlamenti lobby a kincs napvilágra kerülését? - A jelmondatot magam nem ismertem, de nagyon képszerűnek találom. Nemes célja lehet a munkacsoportnak, hogy segítsen a meglévő értékeket láthatóvá tenni. Ugyanakkor mi nem kezdeményezőszerepet vállaltunk, hanem azt, hogy igyekszünk elhárítani a fölmerült gondokat. Lökést adunk az egészséges folyamatoknak. Ha ritkítanánk az állami bürokrácia útvesztőit, máris eredményes lenne fáradozásunk. Egy másik jelmondat máris húzóágazatként emlegeti az idegenforgalmat. Hogy Rubovszky András, a Szállodaszövetség elnöke pártigazgató lett, elősegítheti-e a szlogen valóra váltását? - Az MDF nyilván nem idegenforgalmi szakértelme miatt, hanem szervezőkészsége okán állította pártigazgatói posztra Rubovszky Andrást. Ám a bőréből senki nem tud kibújni. A munkacsoport életre hívásában Rubovszky úr kezdeményező volt. Magam úgy látom, hogy az idegenforgalom így is húzóágazat a hazai gazdaságban. Még inkább azzá válhat, ha olajozottabban, rugalmasabban működhet, mégpedig az élethez igazodó államigazgatásnak köszönhetően. A Szállodaszövetség tavaszi, debreceni tagértekezletén, amelyen bejelentették a lobby megalakulását, helyeslés vagy közöny fogadta a szakma részéről? - Kedvező, sőt - érzékelésem szerint - örömteli volt a fogadtatás. Kifejezték, hogy a szakemberek emlékezete szerint ilyen célú, tehát az idegenforgalom minden ágát támogató képviselői csoport nem működött még a magyar törvényhozásban, mióta a parlamentarizmus az országban létezik. A legcsekélyebb fanyalgásnak sem mutatkozott jele. Ez engem derűlátóvá tesz. Idáig működött az országban vízügyi lobby, kohászlobby, egyebek. Ezek általában nem vagy nem csak képviselőkből álltak, hanem a szakma ászaiból és tisztviselőiből. A kilenctagú képviselői munkacsoport igyekszik-e szakmailag is megerősíteni önmagát? - E megerősödésnek még csak az elején tartunk. Azt már most remélhetjük, hogy a mi lobbynk nem fog sem jelképes, sem valóságos Bős-Nagymarosokat létrehozni. Igyekszünk ügyeini az arányokra. Az idegenforgalmi szakma nem szenved ötletszegénységben, azt már tapasztaltuk. Mi a szakemberek megalapozott törekvéseit igyekszünk hozzásegíteni a megvalósuláshoz. Idáig csak néhány szállodással vettük fel a kapcsolatot, de éppen a közeljövőben folytatunk egy kiterjedtebb szakmai tanácskozást. - Az önmagát pártok között nyitottnak mondó munkacsoport várhatólag vonz-e majd néhány ellenzéki képviselőt is? - El tudom képzelni, annál is inkább, mert más területeken már létrejött az együttműködés, például az egészségügyben, a társadalompolitikában. Az SZDSZ-ből is, a Fideszből is mutatkozott már érdeklődés. Természetesen az idegenforgalom ügyei sem különíthetők el pártok szerint - Az első lobbyzás épp a napokban kerül sorra, a Pénzügyminisztériumban. Csakhogy a tárca vezetőjében ébredhet-e hajlandóság, hogy az idegenforgalmi vállalkozóknak adókedvezménnyel járjon a kedvébe? - Jóllehet magam nem tudok a pénzügyminiszter fejével gondolkodni, de bízvást remélhetjük, hogy számol, a számok világában él. Nyilvánvalóan kiszámolja, hogy például esetleges adókedvezményekkel mit nyerhet, mitől esik el a költségvetés. Föltehetőleg nem érzelmi alapon dönt, mert talán szereti a falusi, tanyasi turizmust, hanem az adatok alapján. Mi igyekszünk felhívni a figyelmét azokra az esélyekre, amelyek bizonyos kedvezményekkel is növelhetik a bevételt. • Jelentős idegenfodrági esemény lesz 1996-ban a világkiállítás. E bonyolult szervezési feladványból részt kér-e munkabizottságuk? Erről már szó esett megbeszélésünkön. Nem beleavatkozni akarunk, hanem az idegenforgalmi teendők megoldását jó irányban befolyásolni, gyorsítani. Az expo óriási kihívás, egyben nagy lehetőség is a szakmának. - Szőkébb hazájában, a Mátrában az előző rendszer betonútokkal, betonhidakkal, ízléstelen műanyag épületekkel csúfította el az erdő egy részét. Most a piacgazdaság nyomásának lesz kitéve a természeti kincs. Tesz-e valamit lobbyjuk az értékek megóvásáért? — Magam huszonöt éve élek a Mátra közepén, s közelről látom, hogy a civilizáció mit művel a természettel. S tapasztalom az idegenforgalmi hiányosságokat is. Hogy az épített környezet mennyire elfuserált sokszor. A piacgazdaság hatásait még nem látom, de el tudom képzelni... Nyilvánvaló, hogy a természet védelméről már a jogalkotás szintjén, törvényekkel kell gondoskodni. Ám építési hatóságként az önkormányzatok is sokat tehetnek! Az idegenforgalom nem jelentheti azt, hogy minden tisztást leaszfaltoznak, s attól egy méterre már akár szemetelni is lehet. Föl kell készíteni, nemcsak a Mátrát, hanem az egész országot a kulturált idegenforgalom lebonyolítására. Ehhez rengeteg tennivaló van, s közben vigyáznia kell: egyensúlyban maradjon a hazai és a külföldi tőke. Eközben bőven mutatkozik szükség és alkalom az egészséges lobbyzásra. Molnár Pál (Az idegenforgalom gazdasági aktualitásairól írásaink a III. oldalon) Földes Vilmos rajza A vállalkozó és dolgozó hölgyek helyzete Védett férfiak, védtelen nők Patriarchális európai kultúránkban a nőknek mind a mai napig csak másodlagos szerep jut. (Kivétel a múlt héten tartott budapesti nemzetközi tanácskozás, ahol a hölgyek jutottak szóhoz, nota bene: ők adták az egész konferencia témáját.) A megállapítás - a másodlagos szerep - igaz nemcsak kontinensünk fejlettebb nyugati régiójára, de még a tengerentúlra is, nem is beszélve az elmaradottabb Kelet-Európáról. A rendszerváltás inkább felbolygatta az egész problémakört, semmint megnyugtató megoldást hozott volna. Akár hazánkban, de akár a többi volt szocialista országban megfelelő törvények, sőt alkotmányos jogok „védték” ugyan a nőket, bár tudjuk, hogy inkább csak forma szerint, papíron, semmint ténylegesen. Az újonnan alakuló piacgazdaság, amely a korai kapitalizmus jegyeit hordozza magán, a kivívott jogokat és lehetőségeket is megszüntette, kiszolgáltatottá tette a nőket mind a munkaerőpiacon, mind pedig a vállalkozások területén, ráadásul kialakult az a furcsa helyzet is, hogy a tőkeimporttal és a nyugati menedzsmenttel együtt a nők Nyugaton is meglévő hátrányos megkülönböztetését is importáljuk. Az Egyesült Államokban a legmagasabban képzett nők aránya harminc százalék körül mozog, ugyanakkor az ennek megfelelő szintű vállalati top vezetők aránya mindössze két százalék. Ugyanezek az adatok Európában alig valamivel jobbak. Az Egyesült Királyság területén hat százalék a top vezető nők aránya, a kontinensen pedig kettő és hat között mozog. A nemzetközi tekintélyű Fortun magazin ötszázas toplistáján az első ötszáz legjobb menedzselésű vállalat igazgatótanácsainak négy százaléka nő, a felügyelőbizottságok tagjainak pedig mindössze két százaléka. Bár idevágó, megfelelő statisztika nem áll rendelkezésre Magyarországról, ám hogy mégis némi fogalmunk legyen a dologról, ha megnézzük mondjuk a nők közéleti szereplését, akkor azt látjuk, hogy a parlamentben mindössze hét százalék képviseli a gyengébb nemet, a kormányban gyakorlatilag senki, az önkormányzatokban pedig szintúgy nulla százalék a női polgármesterek aránya. Ezek az adatok azt mutatják, hogy Magyarország ebben a tekintetben is messze elmarad az európai normától, és akkor még nem is néztük a nők vállalkozásokbeli részvételét, ahol messze roszabbak a mutatók. A nők részvétele a gazdasági és üzleti életben nem lenne öncélú dolog, nem azért fontos, hogy a nálunk még egyébként sem létező kvótákat ki lehessen pipálni, sokkal inkább nekünk - vagyis az egész társadalomnak - volna rájuk szükségünk. A gazdasági szakértők szerint például az Egyesült Államokban tapasztalható, az egyre inkább elhúzódó recesszió oka egyebek mellett az, hogy a patriarchális ipari világ, mely a masculin értékekre épül, kimerült, elfogytak pszichológiai tartalékai, és szüksége lenne megújulásra, amit többek közt a nők tudnának biztosítani. Arról van szó például hogy az amerikai menedzsment elavult, a szakértők szerint kőkorszaki előírásokra épül (egyébként ezt vesszük mi meg nagy boldogan, és hisszük róla, hogy a legmodernebb üzletvezetési szabályokat sajátítjuk el, holott csak az elavult technikákat adják el nekünk, egy agresszív és kíméletlen világ ideológiája tükröződik bennük. Érdemes megnézni azokat a hirdetéseket, melyekben vállalatok menedzseri állásokat tesznek közzé, vagy a fejvadász cégek közleményeit, a következő-egyébként erősen diszkriminatív jellegű - kritériumokkal találkozunk azzal kapcsolatban, hogy mit várnak el a jó menedzsertől .Legyen férfias, agresszív, biztos fellépésű, ne legyen nőies, csak a racionális megfontolások szerint cselkedjen, az intuícióra ne hallgasson”. (Az ilyen és ehhez hasonló hirdetéseket Nyugaton már rég betiltották.) Közismert a nők empatikus és intuitív készsége, amikre vélhetően annak ellenére, hogy nem túl racionális tulajdonságok, nagy szüksége lenne a gazdasági életnek. A nők határozottan állítják, hogy nemcsak kiválóan meg tudják állni a helyüket az üzletvezetésben, de sokszor bizony határozottan jobbak is férfi társaiknál, mivel - ahogyan állítják - sokkal megfontoltabbak. Ezt egyelőre viszont - legalábbis nálunk - nem lehet tudni, mivel nem állnak rendelkezésünkre megfelelő statisztikai adatok. Igaz, létezik egy vállalkozó nők szövetsége, ami három éve alakult és jelentős sikereket könyvelhet el magának; egyre inkább bővül a tagok száma, színvonalas előadásokkal, tanfolyamokkal, jogsegélyszolgálattal támogatják tagjaikat, azonban kiugró női karriereket, sztorikat, mint mondjuk Palotásét, nem ismerünk. Nyugaton vannak ugyan női menedzserek, ám róluk meg azt lehet tudni, hogy nagyobbik hányaduk inkább a megörökölt üzletet szokta továbbvinni, mintsem a feltörekvő rétegekből kerülne ki. Ha egy nő Magyarországon akar vállalkozásba fogni, akkor nemcsak a szokásos, mindenkit sújtó nehézségekkel kell megküzdenie; a vállalkozásellenes jogi és gazdasági közeggel, azzal, hogy elképesztő nehézségekbe ütközik hitelekhez jutni, hanem ugyanakkor azzal is kénytelen szembesülni, hogy nő mivolta miatt nem tekintik üzleti partnernek. Nem jobb a helyzet a munkavállalói szférában sem. A magyar nők átlag élettartama hetvennégy év, ami a második legalacsonyabb Európában. A nőket fenyegető veszélyek közt van a romló egészségügyi állapot, valamint a munkanélküliség. Ezek persze a férfiakat éppúgy sújtják, ám érdemes megint csak szemügyre venni ezzel kapcsolatban a Központi Statisztikai Hivatal ide vonatkozó adatait, mivel érdekes eltolódás tapasztalható a munkaerőpiacokon. Míg a férfiak foglalkoztatási szintje hét százalékkal csökkent, addig a nőké két százalékkal nőtt. Ebből azonban egészen más következik, mint amit első látásra gondolni lehet, nevezetesen, hogy egyre jobban leértékelődnek, a nők mint munkaerő, olcsóbbak a férfiaknál. Nálunk a kereső nők hatvan százalékának a fizetése nyolc- és tízezer forint között mozog, tizenhatezer forint felett pedig mindössze négy százalékuk keres. Valószínűleg egy nagyon hosszú folyamat elején állunk, amikor is a nők elkezdik majd kivívni jogaikat, el fogják foglalni az őket megillető helyüket a társadalomban, miként tették ezt sok tekintetben sikerrel nyugat-európai társaik. Az azonban kérdéses marad majd, hogy vajon a nők valóban szeretnének-e vállalkozni, top menedzserek lenni, és nem sokkal inkább szeretnének főállású anyák lenni. Dobos Tamás Napjainkra a nők soha nem látott mértékben váltak képzetté, végeztek felsőfokú iskolákat, ám az ennek megfelelő munkát és megbecsülést mégsem kapják meg. A jóléti társadalmak jóléte már nem is olyan nagy, mint volt az előző évtizedben, súlyos válsággal küszködnek, és egyesek azt állják, hogy ez a krízis összefüggésben van azzal, hogy a nők kiszorultak, nem válhattak meghatározó tényezővé. Ugyanakkor mi, kelet-európaiak már csak asztalbontáskor érkeztünk ebbe a jólétinek nevezett szabad világba, így a nők, akár vállalkozók, akár munkavállalók, dupla hendikeppel küszködnek.