Magyar Nemzet, 1993. július (56. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-17 / 165. szám

IV Magyar Nemzet ÖN ÉS A SZÓRAKOZÁS 1993. JÚLIUS 17. ­ A Hungarotonnál a kö­zeli hónapokban megjelenik a két Bartók-hegedűversenyből készített felviteled. Az ismer­tebb másodikat Solti György vezénylete alatt is játszottad, most Ligeti András dirigálta. Mi a meghatározóbb: az összekötő kapocs, hogy mind­két interpretációban te vagy a szólista, vagy hogy a karmes­ter különböző?­­Soltival 1985-ben alapo­san próbáltunk: egyszer külön vele, háromszor a zenekarral, így ő - és a zenekar - erősen rányomta bélyegét arra a pro­dukcióra. A koncert felvételét kihozták CD-n („csekély” 90 márkáért láttam hirdetni egy német katalógusban). Azóta persze fejlődtem, s a mostani felvétel előtt alkalmam volt eljátszani a művet Dániában és Ausztriában. Az teszi élővé a lemezt, ha előzőleg hang­versenyen is megszólaltathat­ja a darabot az előadó, így a Hungaroton-kiadvány több zenekar inspirációját hordoz­za. S természetesen Ligeti Andrásét is, aki nagyon ottho­nos e kompozíciókban. A so­kat szidott magyar zenekarok egyike, az Állami Hangver­senyzenekar is igazi európai színvonalat nyújt.­­ A hazai zenekar tehát nem jelent minőségi enged­ményt a Londoni Filharmoni­kusokhoz képest? - Erre én nem tudok felel­ni. Az ÁHZ-val közösek a tö­rekvéseink, elkötelezett va­gyok irántuk, tehát ha szépe­ket mondanék, ezért nem len­ne hiteles, ha meg az ellenke­zőjét, akkor nem érteném ma­gam. Meghallgattam azokat a lemezeket, amelyeken más zenekarok játsszák e műveket, s velük összevetve is jónak ta­lálom a mienket. Ezek a hege­dűversenyek minden zenekar­nak bonyolult feladatot jelen­tenek, s ez bizony a Berlini vagy Londoni Filharmoniku­sokon is hallatszik. - Versenymű előadásánál a szólistának vagy a karmes­ternek van meghatározóbb szerepe? - A szólista biztosan úgy érzi, hogy neki, a karmester bőrében pedig még nem vol­tam. Ha a szólista meggyőző felfogással rendelkezik a mű­ről, az megkönnyíti a dirigens dolgát is. A szólistához kell a zenekari hangszerek megszó­lalásmódját is igazítani. - Lehetsz tán a jövőben a karmester bőrében is? Amint nagy hegedűsök , Menuhin, David Ojsztrah - a pálca után nyúltak? - Előfordult már, hogy ka­marazenekarral szólózva én irányítottam az együttest. Tar­tanék a vezényléstől, minthogy nem képeztem magam ebben. Meg hát még nem időszerű: a hangszeres művész általában olyankor kezd dirigálni, ami­kor hangszerjátéka hanyatlik. Nekem még vannak felada­taim hegedűvel a kezemben... - Mondtad: szerencsés, ha hangfelvétel előtt élőben is el­­játszhatod a művet. Van-e kü­lönbség a koncerten való és a stúdióbeli interpretáció kö­zött? - Nem készülhetek más­ként hangversenyre, mint fel­vételre, hiszen az egyre töké­letesedő hanghordozók vilá­gában a közönség ugyanazt a perfekciót várja el a koncer­ten, mint amilyen a felvételé. Ez nemegyszer az előadás ro­vására megy. A hangverse­nyen „lelkek” ülnek, érző em­berek, ezeknek könnyebben tudom „elmesélni” , mint mondani szokás: tolmácsolni­­ a művet. A most készült fel­vételnél háromszor játszottuk le a tételeket, s azokból kigaz­­dálkodhattuk az optimális elő­adást, részleteket pótolni alig kellett. Ez jó volt, mert a fel­vételen a fő gondot az okozza, ha ismételni kell. Egyszer még hagyján, akkor még akár javítani is lehet a minőségen, de tízszer nem lehet egy nap szerelmet vallani... Hollós Máté Művészszoba Szabadi Vilmos Bartókot „mesél” A tangóharmonika bájos nagymestere a Fő utcában Bagette-ba csomagolt .T­­sio*Drr 2^. 1 k­apl t­a.Ί^Π sült hús a partyn A MAGYAR­­ORSZÁGI Fran­cia Intézet idén már másodízben rendezett utcabált a francia nemzeti ün­nep előestéjén. A szervezőktől meg­tudtuk, szeretnének hagyományt terem­teni a jó hangulatú mulatságnak, igye­keznek minden év­ben egyre színvona­­lassabb műsorral meglepni a buda­pesti Fő utcai Fran­cia Intézet előtti tér­re érkezőket. A ta­valyi programhoz hasonlóan az idén is francia sztárvendé­get köszönthettünk­­ Danielle d­a Intézet jóvoltából. A Jan- Pauly személyében - a Fran­­góharmonika világhírű nagy­mestere - bejár­ta már szinte az egész világot: Európában, Tá­vol-Keleten, Afrikában egyaránt szere­tik, kedvelik - a francia foklól utazó nagykö­veteként nép­szerűsíti az ere­deti hamisítat­lan francia nép­zenét. Danielle már öt és fél éves korában közelebbi ba­rátságot kötött a harmoniká­val, és ez a sze­relme már örök­ké fog tartani. Díjak egész so­rát nyerte el a különféle zenei fesztiválokon, népszerűsége egyaránt nagy Párizsban, a Ri­viérán, vagy szűkebb hazájá­ban, a kelet-franciaországi Beaucourt-ban. Tehetségéről a francia lapok évek óta áradoz­nak, és végre mi magyarok is meggyőződhettünk, a kissé hűvös szeles időben is forró hangulatot képes teremteni az érdeklődő sokaság között, a bátrabbak és persze a kicsi­nyek táncra is perdültek. A sok száz fős közönség igazán jól érezte magát ezen az estén az igazi francia zene mel­lett, ínycsiklandó illatfelhőben kóstolhatta meg a rögtönzött francia konyha remekét - a ba­­gette-be csomagolt saslikszerű sült húst-, majd az ünnepséget lezáró tűzijátékban gyönyör­ködhetett a nagyérdemű. (buják!) Havran Zoltán felvételei ! 1 ! tKill V. Μ ίΦΜT mm SII ιρρ ΐΐΐρ^ Ιρρ* ■ i ϋifi w mm ffffljijp 111 S Wtlfrnft' IfIÍIIíff iilll liieili■ ■ KB1 PKEA TiWBmm A manhattani Central Parkban Szabadtéri P­avarotti-koncert FÉLMILLIÓ hallgatója volt a manhattani Central Parkban rendezett Pavarotti-koncertnek. A neves olasz tenorista több ráadást adott a lelkes nézőseregnek, majd az olasz stílusú Woodstoc­­kot a Turandot opera egyik áriájával fejezte be. FEB-fotó A Magyar Nemzet ajánlata Újdonságok poprajongóknak (b.zs.) Erről ne beszéljünk Csak az ellenségeimnek! Hát ha nincs más... Kellemes, hallgatható ! Alapzene DIRE STRAITS: ON THE NIGHT Végre egy vérbeli koncertlemezzel lepte meg rajongóit Mark Knopfler és zenekara. A lemez az 1992-es nagy nyári koncertturné anyaga, részben a franciaországi Nimes­­ben, részben pedig a holland kikötővárosban, Rotterdamban tartott koncertek felvétele található a nemrég boltokba került CD-n. A Dire Straits lassan másfél évtizede a csúcson van, dallamos rockzenéjével, különleges egyedi hangzásával milliókat hódított már meg szerte a világon. Az On The Night tartalmazza azt a rocktörténeti minimumot, amit feltétlenül ismerni illik erről a nagyon szimpatikus zenekarról, amelyben oly sok kiváló zenész játszik együtt, hogy csak az énekes-gitáros Mark Knopfleren kívül a billentyűs Alan Clarkot vagy a dobos Chris Whittent említsem. A banda ezen a lemezen ízelítőt tart arról, hogy kell egy közönséget tűzbe hozni, mivel lehet két és fél órán át fantasztikus hangulatban zenélni. Az albumon megszólal egy két, mára már klasszikussá vált nóta is: a pergő hangvételű Money for Nothing, a lírai Your Latest Trick vagy a rocktörténelem talán legszebb balladája, a Brothers In Arms. Kiváló zenei élmény. ***** KOOL AND THE GANG: THE BEST OF­­1969-1976 Funky. Egyszóval így jellemezném ezt a zenét, de mivel a fekete zene nagy klasszikusairól van szó, megérdemelnek egy kis történelmi visszatekintést. A hétfős csapat igazán 1969-ben állt össze, amikor is az addig jószerint kisebb dzsessz-, funky- és soulbandákból összeverődött társaság lemezajánlatot kapott a ma már legendás hírű Former King Rekords kiadótól. Gene Redd producer rögtön három dallal - Chocolate Buttermilk, Give It Up, Let The Music Take Your Mind - a slágerlisták élére repítette a csapatot. A Kool And Hie Gang zenéje széles körben tarolt. Szerette ezt a fajta zenét az amerikai színes bőrű lakosság, de a hetvenes, sőt inkább a nyolcvanas években az európai diszkóvilágba is betört a ritmusos funkyzene és vele együtt természetesen a Kool And The Gang is. A siker még több lemez elkészítésére ösztönözte a zenekart, amely ekkor már szinte futószalagon gyártotta a slágereket. A funky­­rajongó zenebarátok régi álma vált valóra ezzel a válogatáslemezzel, és csak remélni tudjuk, hogy hamarosan megjelenik a Kool And The Gang későbbi nótáit tartalmazó lemez is. Ajánlom mindenkinek, aki egyaránt szereti a fehér és a barna csokit is. **** ARMY OF LOVERS: THE BADS OF EARTH AND HEAVEN Bizarr borzalom ABBA-földről. Ismét egy svéd csapat, szokás szerint ők is négyen vannak - két lány (Dominika Peczynski, Michaela Domonville de la Cour - micsoda nevek!!!), két fiú (Jean-Pierre Barda, Alexander Bard) felállásban. Lehet, hogy Svédországban ez a standard popzenekari méret, bár a zenekar első pillantásra inkább egy cigánybandára hasonlít (a sok színes, virágmintás tarka ruha, fekete, hosszú haj, vastag rúzsok), mintsem tejfölszőke svédekre. A lemezről érdemes egy pár szót említeni: nagyon ritkán találkozunk olyan könnyűzenei albummal, ahol ennyire keverednek a stílusok. Ez két dolog következménye lehet, vagy az igaz, hogy az Army Of Lovers tudatosan zilálta szét albumát a keveredő stílusokkal (rock, techno, zsidó népzene, operisztikus feldolgozások), vagy pedig nincs egy önálló irányzat, amelyben igazán jól éreznék magukat - annak ellenére, hogy ez már a harmadik nagylemezük. A zenéjük mindenesetre fogyasztható, hisz Nyugat-Európában igazi sikerük van, igaz, egyelőre nem a koncerttermekben, hanem a lemezlovasklubokban csápolnak a serdülő korban lévő diszkóporontyok. *** A . századelő budapesti or­feumának üdvöskéje, Szilvia és Edvin herceg,­­ Bóni gróf és Stázi gróf­nő románca telt házakat von­zott nálunk a hatvanas évek­ben. Akik akkoriban látták ezt az örökzöld operettet, kevésbé a történetre, annál inkább a fe­lejthetetlen szereplőgárdára emlékeznek. Honthy Hanna, Németh Marika, Latabár Kál­mán, Zentay Anna, Feleky Ka­mill, Rátonyi Róbert énekeltek, táncoltak, mókáztak önfeledten és örökre emlékezetesen a Csárdáskirálynőben. Most az új idők új szelének megfelelő­en üzleti vállalkozásként, az Operettvilág Kft. produkciójá­ban hangzanak fel Kálmán Im­re máig is népszerű dalai­­ új szereplőgárdával, németül. A Zsadon Anátea-Szolnoki Tibor művészpáros nagyléleg­zetű vállalkozásának tekervé­­nyes útjairól az elmúlt­ fél év­ben elég sokat hallottunk. Az eredmény minden bizonnyal őket igazolja majd: a Csárdás­­fürstin remélhetően a Magyar­­országra látogató német ajkú vendégek kedvenc szórakozása lesz az Arany János Színház­ban. A Fővárosi Operettszín­házban megszokott hatalmas színpad és sok díszlet helyett kisebb, de családiasabb légkör­ben zajlanak az események. Magyar ruhába öltözött fiata­lok hostesskednek a bejáratnál s kísérik helyre a nézőket. A darab elején­­jógi­ filmkockák peregnek, végigkísérhetjük a lovasfogatán a színházba igyekvő primadonnát. Az orfe­­umi kóristalányok igazi, izgal­mas harisnyatartókban táncol­nak, s valódi pezsgő durran Ed­vin és Szilvia - bocsánat, Silva - eljegyzésén. A szünetben a közönség hónokat kap, ame­lyek a Radisson Béke Hotel or­feum casinójába jogosítanak ingyenes belépésre és egy ital elfogyasztására. S a hangulatot fokozva az igazán elegáns és nagyvonalú vendégnek lehető­sége nyílik 20 000 forintért pá­holyt bérelni az orfeumban, eb­be az árba a jegyek, a maximá­lisan figyelmes kiszolgálás, a korlátlan mennyiségű pezsgő és szendvics fogyasztása is benne foglaltatik. Hogy sikerül-e a­ békeidőket és a Monarchia hangulatát visszaidézve, az kiderül az ide­genforgalmi szezon végén. Min­denesetre „egy igazi, budapesti csárdáskirálynőre" (a darabot Robert Herzl, a bécsi Volksoper főrendezője vitte színre) invitál­ja a közönséget az Arany János Színházba a jól csengő nevű szereplőgárda: Ujlaky László, Tanai Bella, Berkes János, Vá­sári Mónika, Ujlaky Károly, Szolnoky Tibor, Kertész Péter, Zsádon Andrea, Mucsi Sándor, Széki József, Cili és Zsuzsi. (rácz) Operettkedvelőknek — németül Csárdásfürstin 10. pé/Fr 19.30 11.szo/Sa 19.30 12.vas/So 15.00 16. cs/Do 19.30 17. pé/Fr 19.30 18. szo/Sa 19.30 19. vas/So 15.00 24. pé/Fr 19.30 25. szo/Sa 19.30 26. vas/So 15.00 und 19.30 1. pé/Fr 19.30 2. szo/Sa 19.30 3.vas/So 15.00 und 19.30 19.30 15.00 und 19.30 19.30 15.00 und 19.30 19.30 19.30 19.30 15.00 19.30 19.30 · Október 19.30 Oktober 15.00 19.30 Július 17. szo/Sa 18. vas/So Augusztus 21. szo/Sa 22. vas/So 26. cs/So 27. pé/Fr 28. szo/Sa 29. vas/So Szeptember 2. cs/Do September 3. pé/Fr 4. szo/Sa 5. vas/So 9. cs/Do

Next