Magyar Nemzet, 1993. augusztus (56. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-24 / 196. szám

A Magyar Nemzet Balatoni hírek A kertmozik programja (A Tourinform ajánlatából) ALSÓÖRS (este 8-kor) Élő pajzs (szí­nes amerikai akciófilm). B­ALA­­TONAKALI (este 9-kor) Apácashow (színes amerikai filmvígjáték). BALATONAKA­­RATTYA (este 9-kor) Bambi (színes, szinkronizált ameri­kai rajzfilm). BALATONALMÁDI (este 9-kor) A terror iskolája (színes, szinkronizált ameri­kai akciófilm). BALATONBOGLÁR (este 8-kor) Az 57-es utas (színes amerikai film). BALATONFENYVES (este fél 9-kor) Banya csak egy van (színes amerikai film). BALATONFÖLDVÁR (este fél 9-kor) Az örömapa (színes amerikai film). BALATONFÜRED (este 9-kor) Hiába futsz (színes, feliratos amerikai akciófilm). BALATONFŰZFŐ (este 9-kor) Veszett kutya és Glória (színes amerikai film). BALATONKENESE (es­te 7-kor) Függő játszma (szí­nes, szinkronizált amerikai akciófilm). BALATONLELLE (este 9-kor) Halhatatlan szerelem (színes amerikai film). BALATONMÁRIA (este fél 8-kor) Harapós nő (színes amerikai film). BALATONSZÁRSZÓ (este 9-kor) Fehér sivatag (színes amerikai film). BALATONSZEMES (es­te 9-kor) Tisztességtelen aján­lat (színes, szinkronizált ame­rikai film). FONYÓD, AUTÓSMO­ZI Drágám, a kölyök­­mar­­hasnagy lett (színes, szinkro­nizált amerikai film). FONYÓD, KERTMOZI Volt egyszer egy gyilkosság (színes, szinkronizált ameri­kai bűnügyi filmvígjáték). KILIÁNTELEP (este 9- kor) Halhatatlan szerelem (színes amerikai film). NOSZTORI AUTÓS­MOZI (este 9-kor) Dől a lé (színes amerikai film). RÉVFÜLÖP (este 9-kor) Külvárosi kommandó (színes amerikai akciófilm). SIÓFOK (este fél 9-kor) Fenegyerekek (színes, szink­ronizált amerikai akcióvígjá­­ték). ZAMÁRDI (este fél 9- kor) A terror iskolája (színes, szinkronizált amerikai akció­­film). Rendezvények Korbach Szabadtéri Szín­ház német nyelvű előadása: délután fél 4-kor és este fél 9- kor Keszthelyen, a szabadtéri színpadon. Fúvószenekari műsor: délután 6 órakor Balatonfüre­­den, a Tagore sétányon. Batsányi néptáncegyüttes műsora: este 7 órakor Bala­­tonberényben, a Határ csárdá­ban. Budapesti Haydn Bary­­ton trió műsora: este 8 órakor Balatonföldváron, a római ka­tolikus templomban. Balatoni „Bringa” túra: augusztus 24-től 31-ig Aszó­főn, a Diana kempingben. A víz hőfoka: 25 °C Balaton KEDD, 1993. augusztus 24. Vége van a nyárnak? Csendesebb az élet, de még mindig érkeznek a vendégek Szedi már színes rongyait a nyár, cso­magolnak a nyaralók. Szent István-nap után elcsendesedik a Balaton-part. Szin­te már hagyományszámba megy, hogy augusztus 20-a után bezár egy sor üdülő, lakatot vesznek a nyári lakókra, több üzlet lehúzza a redőnyt. Alaposan megcsappan a vendégek száma. Augusztus 20-a után már utószezonnak számít az évad. Utószezon, még for­ró a napsütés, még éget, perzsel az augusztus, de már a kertek alatt lépked az ősz, rajokba verődnek a fecskék, lassan bú­csúznak. A gólyákról meg azt tartják, hogy azok augusztus 20-án in­dulnak el déli hazájukba. Mintha hangfogót kapott volna a nagy ze­nekar, nem harsog már a zene, csak finoman szól a hegedű, sír a szaxofon a kerthelyiségekben. A lángossütő azonban még kitart, a halsütögető pi­rospozsgás asszony is ott maradt a helyén, mert vannak még éhes vendégek, akik nem ülnek le a kertvendéglők kockás abroszai­hoz, inkább megeszik állva az ebédet. Egy kis sült halat. Olcsóbb is. És jól csúszik rá a habos, hideg sör. Milyen volt az idei nyár? Ha a nyaraló­kat kérdezem, azt válaszolják: forró. Alig esett, vihar is csak olykor csapott le a Bala­tonra. A vitorlásokat jó szél segítette. Ven­dég azonban kevesebb volt a kezdetén. Nehezen indult a szezon, sokáig üresek vol­tak a vendéglők asztalai, meg üresen álltak a kiadó szobák. Csak az augusztus vált zsú­folná. Ami azt jelenti összesítve, hogy az idei szezon nagyon rövid volt. Régebben két és fél hónapig tartott a nyár a tó partján. Aztán egyre rövidült, ma másfél hónap, vagy még talán annyi se, ami jó nyárnak számít. - Az idén sokkal drágábban nyaral­tunk! - panaszkodik P. Sándor nyíregyházi tisztviselő. - Lehet, hogy jobban tesszük, ha a Sóstónál maradunk. De hát már gyer­mekkoromban is mindig ide hozott az apám, Zamárdi és környéke jelenti nekem az igazi nyarat. Két nagy csomaggal utazik haza a csa­lád. Nem enged nyugodni a kíváncsiság, megkérdem, miért éppen Zamárdit válasz­totta az apja annak idején? - Tudja, az én apám nagyon szerette a bort - meséli mosolyogva. - Nem bűn az, a jó bor a vidámság. A mi családunk vi­dám család volt. Járt erre egyszer az apám, hivatalosan, s megkóstolta a kő­röshegyi borokat. A jó bor miatt jött Za­­márdiba nyaralni, s aztán ideszoktunk. Én már nem ismerem Kőröshegy levének ízét, sört iszom, de a szokás hatalma azért mindennél erősebb. Jövőre is ide jövünk, ha megtart benünket az Isten egészség­ben. A nyaralóknak drága volt az idei pihe­nés, vajon mit mondanak a vendéglősök? Az egyik széplaki borkimérésnél ér­deklődünk. - Nem volt valami jó ez az esztendő. Valahogy elszoknak az emberek a bortól, inkább sört isznak. De hát azért nem pa­naszkodunk. A siófoki kifőzdés a József utcában. - Későn indult a szezon, de aztán na­gyon megszaporodtak a vendégek. Hoz­zánk még ma is jönnek újak, ritka az olyan nap, amikor akad üres asztal délidőben és vacsoránál. Hogy mi a sikerünk tit­ka? Egyszerű nagyon­ szívvel főzünk! Talán ez fellendítené a magyar vendéglátást is, ha mindenütt így gondolkodnának, ha nem akadna mindig né­hány olyan vendéglős, aki másfél hónap alatt szeretne meggazdagod­ni, és arra gondolna in­kább, hogy jövőre is lesz nyár. Lám csak, az em­bert mellékutakra viszi a hangulata. Már a jö­vő nyárra gondol, pe­dig az idei is itt perzsel még. Ha zsúfoltak is voltak az ünnep után a Budapest felé tartó vonatok, még kel­lemes napok várnak azokra, akik au­gusztus végéig a tó partján maradnak. Talán a szeptember is nyújt még pihe­nésre lehetőséget, hiszen azt tartják a festők, s azt mondják a költők, hogy nincs szebb a szeptembernél. Ilyenkor már az ózonlyuktól sem kell annyira tar­tani. Sorolnám tovább, de belém reked a szó, mert ahogy állok ott a széplaki vas­útállomáson a budapesti vonatra várva, lá­tom, hogy szedi a sátorfáját a híres Don­­nert-féle vidámpark is. Még durran egyet­­kettőt a céllövölde, felsír a verkli, az a régi, aztán csend lesz. Mire felberreg az iskola­csengő, a réten is csak a körhintának marad nyoma. Meg a nyárnak. (Illés) Révfü­löp mögöttese... Ami hátrány volt, előnyre fordult Sokáig nem akartam leírni a „mögöttes” szót, mert nem elég költői ahhoz, hogy a tün­dén Balaton egyik gyöngysze­me mellett szerepeljen a cím­ben. E lapban - úgy gondolom - nem kell szót vesztegetnem a magyar tenger tündéri voltának bizonygatására. Honi és kül­földi írók, költők, művészek egész sora zengte már eddig is, és ha vigyázunk rá, fogja zen­geni ezután is dicséretét. Csak egyet említek: amikor Eötvös Károly vagy száz évvel ezelőtt a ma Szépkilátónak nevezett, Győrök melletti, páratlan szép­ségű helyre érkezett, ezek a szavak törtek ki lelkéből: „So­hasem álmodtam ilyen szépet!” Ilyen egyszerűen, így aztán a mi feladatunk is nagyon egy­szerű: megőrizni ezt a szép­séget. E vidék valamikor a szom­szédos mezőváros, Kővágóörs szőlőhegye volt. De a század­­forduló táján már mutatkozott üdülőjellege is. 1899-ben für­dőegyesületet alakítanak a nyaralótulajdonosok, s a negy­venes évek elejére - szerves fejlődés eredményeként - önál­lósult az addig Kővágóörshöz tartozó település. A kommu­nista parancsuralmi rendszer­ben aztán a gombhoz igazítot­ták a kabátot: Révfülöphöz csatolták Kővágóörsöt és a Ká­li-medence jó részét. A demok­ratikus fordulat után természe­tesen hatálytalanították ezt a megalomániás intézkedést, s a Balaton szerelmesei újjáalakí­tották a negyvenes évek végén feloszlatott fürdőegyesületet is. S itt térek vissza a „mögöt­tes” szóhoz. Kosztolányi De­zső nem sorolta a tíz legszebb magyar szó közé, s én sem ten­ném, de sokszor fontosabb a szó kifejező ereje, mint szépsé­ge. Az értelmező szótárban ez olvasható róla: „Rejtett, valami mögötti.” Éppen azt szeretném szóba hozni, ami Révfülöpön rejtett, vagyis nem mindenki számára látható, és azt, ami mögötte van, a Káli-medencét. A „Révfülöp szép jövőt álmo­dik” című írásban olvashattuk július 20-án: „A község jelsza­va egyébként is a minőség.” Jelszó és álom. A valóság egy kicsit más. Persze el kell ismer­ni, hogy az utóbbi években sok minden megváltozott az előző évtizednek - a cikkben is ismertetett - megalapozatlan és a tájtól idegen terveihez és gyakorlatához képest. Valóban jobb a magánkézben lévő mű­szaki bolt, mint a néhány éve megszüntetett szövetkezeti (vagy állami), de kenyérért, te­jért gyakran kell kétszer is le­menni a „hegyről”, mert elfo­gyott, s akadnak még más hi­ánycikkek is. Ez még nem mi­nőség. Aztán egyes boltok kör­nyékét ma is piszkos rekeszek csúfítják, nem is beszélve a las­san kilométer hosszú Császtai strand „tisztaságáról”. A révfülöpi nyaralótulajdo­nosok már évek óta tiltakoznak (például e lap hasábjain is) a nádirtás ellen. Most már fölös­leges esküdözni, hogy vége a nád pusztításának, ma már­­ szinte­­ nincs mit kiirtani. Ha­csak azt a negyedosztályúnak minősített nádast nem, amely­­ itt-ott - még a ráhordott tör­meléken is átküzdi magát, oly életerős. A másik „mögöttes”­­ a Káli-medence. Valamikor csodálatosan gazdag emberi világ volt. A szocialista „mo­dernizáció” lassú pusztulásra ítélte. Miként Somogyi Győző írja Szelényi Károllyal közö­sen alkotott, „Káli-medence” című nagyszerű művében: „Mivel a kommunizmus a Káli-medencét kihalásra szán­ta, nem rakta tele betonkoc­kákkal, szennyező ipartele­pekkel. A régi házak csak be­­roskadtak, de nem tolta el őket a buldózer. A táj archaikus képe, ha sérülten is, de meg­maradt. Itt megállt az idő, és ami hátrány volt, előnyre for­dult. A hűséges nép a szőlőbe­­borba-hitbe kapaszkodva meg­őrizte lelkét, a hely szellemét.” Ezt a szellemet találták meg azok a „bebíróknak” nevezett (a medencében házat, telket vásárló) városi értelmiségiek, művészek, akik a Káli-meden­ce Környezetvédelmi Társa­ságába tömörülve megpróbál­ják jóra fordítani a rosszat. E különleges szépségeket (kö­veket, templomokat, házakat, oromfalakat, kőkerítéseket, présházakat, pincéket) rejtő tájat a csendes emberi nyuga­lomra vágyó, igényes turisták paradicsomkertjévé lehetne változtatni. A Zánkától Bada­csonytomajig terjedő partsza­kaszt átgondolt koncepcióval a mögöttes Káli-medencével összekötni úgy, hogy a parton csökkenjen a ma már elvisel­hetetlen tömeg és forgalom: ez lenne az igazi balatoni álom! Vissza kell állítani a ma­gyar polgáriasultság meg­annyi letagadott eredményét, melyekről ez olvasható Somo­gyi Győzőnél: „A Káli-me­dence igen hamar és egysége­sen polgárosult, beállt egy pa­rasztpolgári életforma és ízlés. Mindenütt népes felekezeti is­kolák (Kővágóörsön még al­gimnázium is működött - T. B.), színjátszó körök, bálok, majálisok és élénk egyesületi élet mutatta a helyi kultúra fej­lettségét.” Erről a földről vit­ték el a közigazgatást, az isko­lát, Kővágóörsről még a pati­kát is! Ezt most úgy kell, csak úgy lehet jóvátenni, hogy a parti és a medencebeli lakos­ság is megtalálja új életformá­ját és nyugalmát. Megmentve a régi értékeket, és azokhoz igazítva az újakat. Επδΐ ál­modjunk szépeket! Török Bálint Jobb lámpával Vitatkozom a lapban augusztus 18-án megjelent, Lámpák című cikkel, de ugyanakkor nem vitatom az ott leírt tényeket. Sőt, a nagy tapasztalattal rendelkező kollégám (talán szólíthatom így e cikk szerzőjét, hisz magam is 16 évig csináltam az újságírást) által felsorolt tényeknek szívből örülök, miszerint az autópályákon „... is lámpával közle­kednek még ma is az autósok. (Száz közül ha kettő nem!)" Teszik ezt a gépjárművezetők annak ellenére, hogy a Kresz 44. paragrafusának 8. bekezdése értelmében: „Autóúton és lakott területen kívül a forgalomban részt vevő gépkocsi tompított fényszóróit nappal és jó látási vi­szonyok között is be kell kapcsolni."... Teszik ezt a gépjárművezetők abból a meggyőződésük­ből adódóan, hogy a forgalomban részt vevő gépkocsikat, motorkerékpárokat akkor is jó időben észrevenni, látni, ha azok nem szemben, hanem a hátuk mögött jönnek... Teszik ezt a gépjárművezetők azért, mert tudják: az előzés az egyik legveszélyesebb manőver. Az autópályá­kon ugyan nem kötelező a tompított fény használata, de a távolság, a sebesség felbecsülése sokkal könnyebb, ha a tükörbe nézve kivilágított gépkocsit, motorkerékpárost látnak közeledni... Ebből következően a Lámpák című cikkel ellentétben, az Országos Balesetmegelőzési Bizottság, valamint a ma­gam nevében - ki e szervezet sajtófőnöke vagyok - telje­sen egyetértek azokkal a gépjárművezetőkkel, akik akkor is, ott is használják a tompított fényt, amikor és ahol nem kötelező... Hernádi Lovas László Tóparti hírek­ ­ Augusztus közepéig 43 autót loptak el Siófokon és környékén. Az autótolvajok egyik kedvenc módszere volt az, hogy megfigyelték a par­kolóhelyen az autó tulajdono­sát, és követték a strandra. Ki­használták azt az időt, amikor a vízben tartózkodott, és el­lopták az autóstáskát a kocsi kulcsaival együtt. - Közösségi ház épül Balatonföldvár központjában. Az intézményt, amely a ké­sőbbiekben jellegzetes megje­lenése miatt a város egyik jel­képévé is válhat, a jövő év ta­vaszán adják át. - Több mint háromszáz megrendelőnek szállít tőkehúst és füstöltárut a Rokon húsipari vállalat balatonlellei részlege. Jó szervezettséggel és alacsony áraival sikerült megvetnie lábát a Balaton déli partján, s igyek­szik tevékenységét a tó északi részére is kiterjeszteni. Eddig nagyban szállított árut, hama­rosan a kiskereskedelmi tevé­kenységét is erősíti.­­ Siófokon újra működik a kínai étterem, a keleti ízek ked­velői számára. Yang, a sza­kácsból lett üzletvezető Kapos­várról tért vissza a Balatonhoz, egyelőre a nyári szezonra. MOST SOKKAL OLCSÓBBAN PÓTOLHATÓ! görög és holland kertibútorok tolpack fólia papírzsebkendő osztrák szódásszifon fürdőszobafelszerelési cikkek kertiszerszámok 37 és 44 részes brazil kerámia sütőtálak francia Duralex angol és kínai bögrék üveg étkészlet 19 részes olasz tányérkészlet és más üvegáruk német porcelántányérok M­­­INDEN ÜZLETBEN UNAL-MAS KÍNÁLATI!! AMFORA Önnek is üzlet amfora sas AZ AMFORA RAKTÁRUZLET!

Next