Magyar Nemzet, 1993. október (56. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-21 / 246. szám

CSÜTÖRTÖK, 1993. október 21. rxi ·· i ·· A Fidesz budapesti választmá­nyának alakuló ülésén, a hét végén Ungár Klára elnökjelölt volt, de ve­szített Sasvári Szilárd országgyűlési képviselővel szemben. - Természetesen nem örülök az eredménynek — mondja Ungár Klára,­­ de tragédiát sem látok benne. Gratu­lálok Sasvári Szilárdnak. Megindult a választási küzdelem, s néhány dolgot bizony magamnak is­ át kell gondol­nom az eredmény láttán. De ez, ami most a Fideszen belül történik, nem befolyásolja azt a nagy és igen sok energiát igénylő tevékenységet, amit a Városházán, Budapestért végzek. Úgy érzem, az elmúlt két és fél, há­rom év munkája lassan beérik, olyan nagyarányú beruházásokba fogtunk bele, amely az én kézjelemet is magán viseli és amely a főváros polgárainak érdekeit szolgálja. Azt hiszem, ezek­ről most érdemesebb beszélni. Két lehetőség­ ­ legyen kívánsága szerint. De itt is vannak néhányan, akik fejcsóválva jegyzik meg, hogy eladósodik a fővá­ros. Mások azt nehezményezik, hogy túl sok ingatlant dob piacra a főváro­si önkormányzat. Ön a Fidesz főváro­si frakciójának vezetője, a Városhá­zán a tulajdonosi bizottság elnöke. Valóban eladósodik a főváros? - Ha egyszavas válaszomat kéri: igen. Összesen hatmilliárd forint hi­tel felvételére készülünk. De hadd kezdjem az elején, azaz három évvel ezelőttről a történetet. A választások után, az új politikai helyzetnek meg­felelően új vezetése lett a főváros­nak, és ez a Városháza vezető mun­katársainak a cseréjével is járt. Ha a magam pártját, a Fideszt nézem, az 1991-es évben eléggé bátortalanok voltunk, csak az iparűzési adó fővá­rosi bevezetése fogalmazódott meg, valamint a szoborpark ötlete. Mind­kettőről elmondhatjuk, hogy megva­lósult, a helyi adók 1993-ra, azaz er­re az évre már komoly bevételeket hoznak a fővárosnak, a szoborpark pedig készen van, és azok a köztéri alkotások, amelyek akár helyes, akár helytelen döntések alapján lekerül­tek helyükről, nem semmisültek meg és kallódtak el, hanem egy helyütt, kulturált körülmények közt látogat­hatók. - Miért van szükség hitelre, ha növekszik a saját bevételük? - Egy fejlesztési program elkez­déséhez. 1992-ben még csak megfo­galmaztuk, megterveztettük azokat a beruházásokat, amelyekre leginkább szüksége van a városnak. Abban az évben csak új struktúrákat alakítot­tunk ki, így például a vagyongazdál­kodás rendszerét hoztuk létre, az idén pedig már elindíthattuk a hosszú távú fejlesztési programot, amelynek megvalósítása 1998-ig el­tart. Két lehetőség állt a főváros előtt: eladósodni és fejleszteni, vagy nem csinálni adósságot és nem csi­nálni semmit. - Milyen bevételi forrásokkal gazdálkodik a főváros? - A főváros költségvetése az in­gatlan- és részvényértékesítést, a helyi adót leszámítva a parlament és a társadalombiztosítási önkor­mányzatok döntésétől, valamint a Vagyonügynökség magatartásától függ. Ez utóbbitól úgy, hogy a volt fővárosi alapítású vállalatok ÁVÜ általi privatizációja után a bevétel fele a fővárost illeti meg, a nem fő­városi alapítású vállalatok esetében a belterületi föld értéke után jut a város az ÁVÜ által meghatározott bevételhez. Azok a források, ame­lyek a Magyar Köztársaság éves költségvetéséből származnak, azok nem befolyásolhatók. Lehet persze lobbyzni, Demszky Gábor összehív­hatja a budapesti képviselőket - mint ahogyan ezt a költségvetési vita előtt tavaly is megtette —, és raj­tuk keresztül megkísérelhet nyo­mást gyakorolni a parlamentre, de ennek eredménye soha nem biztos. Tehát beruházások esetén vagy hite­lekre, vagy az ingatlanhasznosítá­sokra vagyunk utalva.­­ Az ingatlanok eladásából származó jövedelem felhasznál­ható hát a beruházások finanszí­rozására is.­­ Csak arra használhatók, de az, hogy milyen tempóban kell befekte­téssé konvertálni az ingatlanjainkat, ebben megoszlanak az álláspontok. Én úgy látom, hogy a választási ered­ménytől függetlenül a következő kormány sem tud az önkormányza­toknak kedvezőbb feltételeket bizto­sítani. Ebből pedig azt a következte­tést vonom le, hogy szüksége van a városnak egy olyan vagyontömegre, amely később forráskiegészítésként szolgálhat. Megnyugtatóbb úgy hi­telből beruházásokat indítani, hogy vagyoni fedezet is van mögötte. Egyébként ez a vagyon a hitel felvé­telét is megkönnyítette.­­ Mire elég a parlament által megszavazott pénz? . . . Még az intézményhálózat fenntartására sem elegendő. Ha ezt a szót hallja, hogy intézményi hálózat, akkor ne gondoljon valami világtól el­rugaszkodott dologra, ez alatt az isko­lákat, az óvodákat és a kórházakat kell érteni, vagy a szociális otthont. Ami­kor tehát választunk, hogy beruházás vagy működtetés, akkor a szemétszál­lításról, a világításról, az útburkolat­ról, a tanárok fizetéséről van szó, ar­ról, hogy tudnak-e a kórházban ren­des ebédet adni, vagy nem. Ezeket a költségeket gyakorlatilag lehetetlen reálértékben csökkenteni. Tudjuk, hogy sok helyütt nem racionális, tán pazarlásra ösztönző finanszírozási rendszer működik, de az egészségügy reformja vagy az új iskolarendszer ki­alakítása a kormánytól, az új törvé­nyektől függ. Ezeket a főváros költ­ségvetése nem alakíthatja. - A főváros rendelkezésére álló pénz nagy része tehát eleve meghatá­rozott célra megy. Mennyi marad, mennyivel lehet valóban gazdálkodni? - Igen szűk kis ösvény marad a szabad mozgásra. Számszerűen: a rendelkezésre álló évi több mint het­­venmilliárd forintból több mint hat­­vanmilliárdnak megvan a helye. Itt azt kellett eldönteni, hogy csak annyit ruházunk-e be, amennyi ma­rad, vagy fölveszünk-e még hatmilli­­árdot, és akkor megpróbálkozunk na­gyobb beruházásokkal, fejlesztések­kel. Ez utóbbi mellett döntöttünk, s most ott tartunk, hogy év végéig az összes hitelt fel fogjuk venni. - A hitelek, azok banki hitelek? - Amikor eldöntötte a közgyűlés a hitel felvételét, akkor életre hívtuk a finanszírozási bizottságot. Ez a bi­zottság szerencsére nem tekintette feladatának a hitelfelvétel lebonyolí­tását, de kiírt egy zártkörű pályázatot, amelyben hitelmenedzselő cégeket versenyeztetett. A Profil nevű cég kapta meg a megbízást, amelyik hihe­tetlen sebességgel kezdett hozzá a munkához. Nem árulnám el, hogy kik a hitelezőink, annyit elmondhatok, hogy többen is vannak, bankok, biz­tosítók, hitelintézetek. Természetesen szoros munkakapcsolat van a Profil és a város vezetői közt, de a végleges döntést mindig a bizottság vagy a közgyűlés, vagy mindkettő hozza. * Új buszpark, jobb levegő - E nagy, hiteleket igénylő fej­lesztési programnak, ha jól tudom, egyik része a Nagyvásárcsarnok be­fejezése. Mi van még a csomagban? - Ennek a fejlesztési programnak a része utak, csatornák építése, egészségügyi és oktatási beruházá­sok, de a teljes buszpark kicserélése és a parkolási rendszer kialakítása is. A fővárosi buszok felújításának, ki­cserélésének programja olyan dolog, amivel esetleg előbb dicsekszünk, mint ahogyan megvalósul. Azért fon­tos program, mert többféle hatása van. Nemcsak azt jelenti, hogy job­bak, kényelmesebbek, szebbek lesz­nek a buszok, hogy kevesebbet kell a városon belül autózni, ha jó a tömeg­­közlekedés, hanem azt is, hogy keve­sebb káros anyag szennyezi a leve­gőt, tehát a környezetvédelem és az egészségvédelem szempontjából is előnyös. Ez a döntés erről a beruhá­zásról politikai konszenzusra is épül, és a kormány is garanciát vállalt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a választá­sok után zökkenőmentesen lehet a munkát folytatni, hiszen senki nem érzi úgy, hogy ráerőltettek valamit, rossz­ örökséget kapott. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank finan­szírozza majd ezt a tömegközlekedés korszerűsítésére megalkotott prog­ramot. Büszke vagyok, hogy elkezd­tünk valamit, amit hosszú távon vál­lalni lehet. - Van nagyobb kulturális beru­házásuk is? - Tavasszal megalapítottuk, a fő­városi Kommunikációs Rt.-t, magya­rul a fővárosi televízió alapjait képe­ző részvénytársaságot. De a tévé csak akkor tud működni, ha a kor­mány ad frekvenciát. Ez újabb példá­ja annak, hogy sok szálon függ a vá­ros működése a kormányzattól. Úgy terveztük, hogy az rt.-nek be kell vonnia tőkét a gazdasági életből is, hiszen nincsen a városnak annyi pén­ze, amennyire egy ilyen vállalkozás­nak szüksége van. De szentül hi­szem, hogy minden kormánynak jót tesz, ha a központi televízión kívül más ilyen tevékenységet folytató tár­saság is működik.­­ Beszéltünk már adósságról, fej­lesztésről, mi a helyzet az ingatlanok adásvételével? - Először is nagyon fontos, hogy sok vitás tulajdonosi kérdést rende­zett az utóbbi időben a főváros a ke­rületekkel. Zsinórban születnek azok a megállapodások, amelyek azokról a telkekről rendelkeznek, amelyeket a kerületek szerettek volna a vagyon­átadáskor saját tulajdonukban tudni, az írott jog szerint viszont a fővárost illetik meg, így például ha a kerület el akarja idegeníteni, elfogadjuk a má­sik fél ésszerű ajánlatát, de a vételár fele a mienk. Például a X. kerületben a Medve utcában eladtunk közösen egy telket és megosztoztunk az árán. Korrekt üzlet volt. Vagy a ΠΙ. kerü­letben a mi nevünkön volt az úgyne­vezett Puszta-domb, ám erről a tény­ről a kerület „megfeledkezett”, vagy csak egyszerűen nem nézték át a tu­lajdoni lapokat, és eladták a telkeket a debreceni ÁÉV-nek lakások építésé­re. Mi, utólag megtudván a dolgot, azt mondtuk, hogy jó, ez nemes cél, nem firtatjuk, hogy reális volt-e a vé­telár, de utalják át nekünk. - Milyen ingatlanok eladásáról dönt a tulajdonosi bizottság, amely­nek ön a vezetője? - Közgyűléstől átruházott hatás­köre alapján az összes forgalomké­pesnek minősített, százmillió forint alatti ingatlan értékesítéséről dönthe­tünk (az ennél értékesebb ingatlanok ügyét közgyűlés elé kell vinni), ám e tevékenységünket a Vagyonkezelő Központon keresztül gyakoroljuk. Ez azt jelent, ha egy ingatlan eladása felmerül, akkor döntünk annak mód­járól, lebonyolításáról, a minimál­árról, feltételekről, kötöttségekről, de a versenytárgyalások és az áralkuk lefolytatása a Vagyonkezelő dolga. Ők természetesen jutalék ellenében végzik munkájukat. Én nagyon örü­lök annak, hogy ez a rendszer meg­óvja a politikusokat attól, hogy üzlet­emberként próbáljanak meg visel­kedni. A politikát és az üzletet én két különböző szakmának tekintem, és helyes, ha nem keverednek össze. -Ezt korunk „vállalkozói" önkor­mányzataiban igen nehéz elkerülni. - Csak a rendszerváltás teszi szükségessé a „vállalkozói” önkor­mányzatot. Ha nem kellene a szocia­lizmusból ránk maradt központosí­tott tulajdoni rendszert átalakítani, nem látnám semmi elvi okát az ilyen mértékű vagyongazdálkodásnak. Az állam minden részére, így az önkor­mányzatra is igaz, hogy nem jó gaz­da. A közvagyonnal és a közpénzek­kel senki sem bánik úgy, mint a saját­jával. Ezért szerencsés a fővárosban kialakult erőviszony, a három nagy párt mindegyike erősen ellenőrzi a másik tevékenységét Az SZDSZ je­lölte ki a Vagyonkezelő igazgatóját, az igazgatótanácsban van fideszes és MDF-es jelölt is, a felügyelőbizott­ság elnöke MDF által javasolt sze­mély, a tulajdonosi bizottságot én, fi­deszes vezetem, de az egyik alelnök SZDSZ-es, a másik MDF-es. A bi­zottság ülései nyilvánosak, a jegyző­könyvek elolvashatók.­­ Miért nem a közgyűlés dönt vagyoni kérdésekben?­­ A tulajdonosi bizottság hetente, legfeljebb kéthetente, átlagosan hu­szonöt-harminc napirendi ponttal ülésezik. A főváros havonta, olykor gyakrabban tartja ülését, és többnyire nekik is harminc ügyben kell dönte­niük. Képzelje el a nyolcvannyolc fős testületet, dupla annyi munkával Lehetett volna még azt a megoldást választani, hogy a főpolgármesterre testáljuk az összes hatáskört, de ez is képtelenségnek tűnik fel Ami gyanút kelt - Milyen korrupció elleni véde­lem van a rendszerbe beépítve? - Ha például a Vagyonkezelő Központ megkapta volna a főváros bizonyos vagyonhányadát, mondván, tied és gazdálkodj jól, majd számolj el vele, abban a pillanatban az, hogy milyen szempontok alapján, mennyi­ért, hogyan értékesít, ellenőrizetlen lett volna. Ott a kontroll lehetősége az igazgató leváltásában vagy megerősí­tésében nyilvánult volna meg. Ha a tulajdonosi bizottság, azaz politiku­sok csinálják, akkor az a veszély állt volna elő, hogy tagjai ki lettek volna téve különböző pártcélokra mellék­szolgáltatásokat kínáló, egymással versengő befektetők vagy vásárlók csábításainak, így a funkciók meg­osztása garanciát nyújt - Ön kapott már rajta korrupción valakit? - Nem, de valószínűleg akadá­lyoztam már meg ösztönösen korrup­ciót Akkor ugyanis, ha semmilyen városfejlesztési vagy gazdasági okot nem látok egy törekvésben, akkor gya­nakodni kezdek. Abban túl sok rosszat nem látok, ha valakinek személyesen nincsen hátrányára egy nagyon jó be­ruházás, de ha látszólag semmi oka nincsen rá, mégis erőlteti, az nem tetszik nekem. Többször éltünk pél­dául elővásárlási jogunkkal, mert úgy látta a bizottság, hogy egy kerület rendszeresen irreálisan alacsony áron értékesíti ingatlanjait Nem vizsgáltuk, hogy mi van a dolog mögött .Élvezi ezt a munkát? - Igen. Elindulok a parlamenti képviselő-választáson, de ha kapok rá lehetőséget, hogy a Városházán is folytassam az elkezdett munkákat örömmel fogom vállalni. Amit itt tet­tünk - csak néhány példát monda­nék: tejakció, új közép- és több ide­gen nyelvű általános iskola alapításá­nak és új templom építésének gazda­sági támogatása, új beruházások elin­dítása -, mind olyan, amelynek nyo­ma marad, s amely jó szándékú, hasznos dolog volt Hajdú Éva E­ladósodott a főváros? U­ngár Klára az ingatlaneladásokról, a fejlesztésről és a korrupcióról Ungár Klára: A politika és az üzlet két különböző szakma Havran Zoltán felvétele lukorMagyar Nemzet 7 B. Ny. Grata közkatona megcsalatása — ahogy azt egy újságíró önkényesen elképzelte Mintha a történetet visszafelé kezdenénk el olvasni.... ...halott volt. ...három golyó a mellkasát, egy a fejét ta­lálta el. - Ágony! - adta ki a tűzparancsot az osz­tagnak a százados. ...pravoszláv módra, három ujjal keresz­tet vetett. ...bekötötték a szemét. ...két katonabajtársa vezette a falhoz.­­ A Szovjetunió népeinek nevében! A rögtönítélő katonai bíróság a Szovjetunió ka­tonai büntető törvénykönyvének 245. §-a alapján, dezertálásért golyó általi halálra ítélt Borisz Nyikolajevics Gruta közkatonát - ol­vasta fel egy gyűrödt papírlapról az ítéletet a pattanásos arcbőrű hadbíró. ...pattogó ritmusú induló dallamára az alakulótéren - elrettentésül - felsorakoztatták az egész ezredet. A tárgyalás mint fikció: - Az egész egy félreértés! - mondta B. Ny. Gruta közkatona az utolsó szó jo­gán. - Nem akartam dezertálni. És... és kérem, vegyék figyelembe... csak... hu­szonegy éves... vagyok... Fenyítve soha nem voltam... - A tények egyértelműen bizonyítják - mondta a politikai tiszt, aki a vádbeszédet tartotta -, hogy Gruta közkatona folyó év 14- én előre megfontolt szándékkal hagyta el szolgálati helyét - és kinézett az ablakon. Be­tonfalat és szögesdrótot látott. - Mindent megtett azért, hogy Nyugatra szökjön - só­hajtott. - Cserbenhagyva pártját és bajtársait, megtagadva népét és hazáját. - Beismerem - mondta kihallgatása során B. Ny. Gruta közkatona, és zavarában zubbo­nya ujját húzogatta -, hogy február 14-én el­hagytam szolgálati helyemet. A város határá­ban felkéredzkedtem egy teherautóra, amely Budapestre vitt... Mindenáron szerettem vol­na látni ezt a várost. Én, kérem, az Oka mel­letti Malenkaja Globában születtem és nőt­tem föl, egy ezerötszáz lelkes kis faluban. Városban, a kétszáz kilométerre lévő Fe­­rálgrádban is csak egyszer jártam. Annyi mindent hallottam Budapestről, hogy szeret­tem volna megtekinteni... De, tisztelt katonai rögtönítélő bíróság, az nem felel meg a té­nyeknek, hogy dezertálni akartam volna... - A vádlott - ismertette a tényállást fojtott torokhangon a hadbíró - a dombóvári Frunze laktanyából Budapestre szökött. Néhány órai bolyongás után kiment a pályaudvarra, mert elhatározta: enged a Nyugat csábításának, és megkísérli a dezertálást. Felszállt a Szombat­hely felé tartó gyorsvonatra. Hála a testvéri magyar katonai rendészeti szerveknek, a WC- ben elrejtőző Gruta közkatonát elfogták, a vá­rosparancsnokságon előállították, és az illeté­kes szovjet elöljáróknak átadták... A levél­­ Iszaak Babel után szabadon: Drága édesanyám! Rettenetes dolgot követtem el: engedély nélkül elhagytam a laktanyát... A magyar fő­város, Budapest nevezetességeivel akartam megismerkedni. Annyi mindent hallottam fe­lőle. És képzelje el, ezek igazak. Férfiak és nők fényes nappal csókolóznak az utcán. Az üzletek még éjszaka is ki vannak világítva. A boltban állandóan kapható tej és kenyér. Megjegyzem, vodka is. Édesanyám, ezek a magyarok is a kommunizmust építik, és még­is mindenük van. Azt viszont nem értem, mi internacionalista segítséget nyújtunk nekik, ők meg valamiért nem szenvedhetnek min­ket. Mit tehetek én erről, mondja?! Amikor már saját szememmel meggyő­ződtem arról, hogy a Budapestről hallottak megfelelnek a valóságnak, fölszálltam a vo­natra. Biztonság kedvéért megkérdeztem egy alacsony, szakállas férfitól, hogy ez megy-e Dombóvárra. A férfi azt válaszolta, hogy nem, pedig képzelje el édesanyám, az ment... Szerencsétlenségemre egy olyan vonatra és halára szálltam, amelyik Ausztria felé tartott. Ki­mentem a WC-re, hogy könnyítsék maga­mon, s ekkor elfogott a katonai rendőrség. Azzal vádolnak, hogy Nyugatra akartam szökni. Hiába esküdtem meg a maga életé­re... Hiába mondtam, kérdezzék meg azt a szakállas embert... nem hisznek nekem. Csak nevetnek rajtam és azt mondják: ügyet­lenül hazudok. Drága édesanyám! Levelemet most befe­jezem. Nem tudom, mi lesz a sorsom. Majd értesítik. Csókolja Borisz Nyikolajevics Gra­ta, közkatona.* És a valóság, amely szárnyat adott a képzeletnek. Egy magyar hetilapban megjelent egy in­terjú. Egy politikus vall magáról és életéről. Ezt az embert a barátai - a szakálla miatt - néha „második Kossuth Lajosnak” szokták nevezni. A férfi múltbéli dolgairól ennyit mondott: Csak kisebb partizánakcióim voltak: szállok föl a Somogy expresszre,jön egy orosz katona, kérdi »ez megy Dombóvárra?« Azt mondtam, »nyer«. Hogy ne érjen időben a lak­tanyájába. Ez volt az én passzív ellenállásom." Boros István Szerényi Gábor rajza

Next