Magyar Nemzet, 1993. október (56. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-21 / 246. szám
CSÜTÖRTÖK, 1993. október 21. rxi ·· i ·· A Fidesz budapesti választmányának alakuló ülésén, a hét végén Ungár Klára elnökjelölt volt, de veszített Sasvári Szilárd országgyűlési képviselővel szemben. - Természetesen nem örülök az eredménynek — mondja Ungár Klára, de tragédiát sem látok benne. Gratulálok Sasvári Szilárdnak. Megindult a választási küzdelem, s néhány dolgot bizony magamnak is át kell gondolnom az eredmény láttán. De ez, ami most a Fideszen belül történik, nem befolyásolja azt a nagy és igen sok energiát igénylő tevékenységet, amit a Városházán, Budapestért végzek. Úgy érzem, az elmúlt két és fél, három év munkája lassan beérik, olyan nagyarányú beruházásokba fogtunk bele, amely az én kézjelemet is magán viseli és amely a főváros polgárainak érdekeit szolgálja. Azt hiszem, ezekről most érdemesebb beszélni. Két lehetőség legyen kívánsága szerint. De itt is vannak néhányan, akik fejcsóválva jegyzik meg, hogy eladósodik a főváros. Mások azt nehezményezik, hogy túl sok ingatlant dob piacra a fővárosi önkormányzat. Ön a Fidesz fővárosi frakciójának vezetője, a Városházán a tulajdonosi bizottság elnöke. Valóban eladósodik a főváros? - Ha egyszavas válaszomat kéri: igen. Összesen hatmilliárd forint hitel felvételére készülünk. De hadd kezdjem az elején, azaz három évvel ezelőttről a történetet. A választások után, az új politikai helyzetnek megfelelően új vezetése lett a fővárosnak, és ez a Városháza vezető munkatársainak a cseréjével is járt. Ha a magam pártját, a Fideszt nézem, az 1991-es évben eléggé bátortalanok voltunk, csak az iparűzési adó fővárosi bevezetése fogalmazódott meg, valamint a szoborpark ötlete. Mindkettőről elmondhatjuk, hogy megvalósult, a helyi adók 1993-ra, azaz erre az évre már komoly bevételeket hoznak a fővárosnak, a szoborpark pedig készen van, és azok a köztéri alkotások, amelyek akár helyes, akár helytelen döntések alapján lekerültek helyükről, nem semmisültek meg és kallódtak el, hanem egy helyütt, kulturált körülmények közt látogathatók. - Miért van szükség hitelre, ha növekszik a saját bevételük? - Egy fejlesztési program elkezdéséhez. 1992-ben még csak megfogalmaztuk, megterveztettük azokat a beruházásokat, amelyekre leginkább szüksége van a városnak. Abban az évben csak új struktúrákat alakítottunk ki, így például a vagyongazdálkodás rendszerét hoztuk létre, az idén pedig már elindíthattuk a hosszú távú fejlesztési programot, amelynek megvalósítása 1998-ig eltart. Két lehetőség állt a főváros előtt: eladósodni és fejleszteni, vagy nem csinálni adósságot és nem csinálni semmit. - Milyen bevételi forrásokkal gazdálkodik a főváros? - A főváros költségvetése az ingatlan- és részvényértékesítést, a helyi adót leszámítva a parlament és a társadalombiztosítási önkormányzatok döntésétől, valamint a Vagyonügynökség magatartásától függ. Ez utóbbitól úgy, hogy a volt fővárosi alapítású vállalatok ÁVÜ általi privatizációja után a bevétel fele a fővárost illeti meg, a nem fővárosi alapítású vállalatok esetében a belterületi föld értéke után jut a város az ÁVÜ által meghatározott bevételhez. Azok a források, amelyek a Magyar Köztársaság éves költségvetéséből származnak, azok nem befolyásolhatók. Lehet persze lobbyzni, Demszky Gábor összehívhatja a budapesti képviselőket - mint ahogyan ezt a költségvetési vita előtt tavaly is megtette —, és rajtuk keresztül megkísérelhet nyomást gyakorolni a parlamentre, de ennek eredménye soha nem biztos. Tehát beruházások esetén vagy hitelekre, vagy az ingatlanhasznosításokra vagyunk utalva. Az ingatlanok eladásából származó jövedelem felhasználható hát a beruházások finanszírozására is. Csak arra használhatók, de az, hogy milyen tempóban kell befektetéssé konvertálni az ingatlanjainkat, ebben megoszlanak az álláspontok. Én úgy látom, hogy a választási eredménytől függetlenül a következő kormány sem tud az önkormányzatoknak kedvezőbb feltételeket biztosítani. Ebből pedig azt a következtetést vonom le, hogy szüksége van a városnak egy olyan vagyontömegre, amely később forráskiegészítésként szolgálhat. Megnyugtatóbb úgy hitelből beruházásokat indítani, hogy vagyoni fedezet is van mögötte. Egyébként ez a vagyon a hitel felvételét is megkönnyítette. Mire elég a parlament által megszavazott pénz? . . . Még az intézményhálózat fenntartására sem elegendő. Ha ezt a szót hallja, hogy intézményi hálózat, akkor ne gondoljon valami világtól elrugaszkodott dologra, ez alatt az iskolákat, az óvodákat és a kórházakat kell érteni, vagy a szociális otthont. Amikor tehát választunk, hogy beruházás vagy működtetés, akkor a szemétszállításról, a világításról, az útburkolatról, a tanárok fizetéséről van szó, arról, hogy tudnak-e a kórházban rendes ebédet adni, vagy nem. Ezeket a költségeket gyakorlatilag lehetetlen reálértékben csökkenteni. Tudjuk, hogy sok helyütt nem racionális, tán pazarlásra ösztönző finanszírozási rendszer működik, de az egészségügy reformja vagy az új iskolarendszer kialakítása a kormánytól, az új törvényektől függ. Ezeket a főváros költségvetése nem alakíthatja. - A főváros rendelkezésére álló pénz nagy része tehát eleve meghatározott célra megy. Mennyi marad, mennyivel lehet valóban gazdálkodni? - Igen szűk kis ösvény marad a szabad mozgásra. Számszerűen: a rendelkezésre álló évi több mint hetvenmilliárd forintból több mint hatvanmilliárdnak megvan a helye. Itt azt kellett eldönteni, hogy csak annyit ruházunk-e be, amennyi marad, vagy fölveszünk-e még hatmilliárdot, és akkor megpróbálkozunk nagyobb beruházásokkal, fejlesztésekkel. Ez utóbbi mellett döntöttünk, s most ott tartunk, hogy év végéig az összes hitelt fel fogjuk venni. - A hitelek, azok banki hitelek? - Amikor eldöntötte a közgyűlés a hitel felvételét, akkor életre hívtuk a finanszírozási bizottságot. Ez a bizottság szerencsére nem tekintette feladatának a hitelfelvétel lebonyolítását, de kiírt egy zártkörű pályázatot, amelyben hitelmenedzselő cégeket versenyeztetett. A Profil nevű cég kapta meg a megbízást, amelyik hihetetlen sebességgel kezdett hozzá a munkához. Nem árulnám el, hogy kik a hitelezőink, annyit elmondhatok, hogy többen is vannak, bankok, biztosítók, hitelintézetek. Természetesen szoros munkakapcsolat van a Profil és a város vezetői közt, de a végleges döntést mindig a bizottság vagy a közgyűlés, vagy mindkettő hozza. * Új buszpark, jobb levegő - E nagy, hiteleket igénylő fejlesztési programnak, ha jól tudom, egyik része a Nagyvásárcsarnok befejezése. Mi van még a csomagban? - Ennek a fejlesztési programnak a része utak, csatornák építése, egészségügyi és oktatási beruházások, de a teljes buszpark kicserélése és a parkolási rendszer kialakítása is. A fővárosi buszok felújításának, kicserélésének programja olyan dolog, amivel esetleg előbb dicsekszünk, mint ahogyan megvalósul. Azért fontos program, mert többféle hatása van. Nemcsak azt jelenti, hogy jobbak, kényelmesebbek, szebbek lesznek a buszok, hogy kevesebbet kell a városon belül autózni, ha jó a tömegközlekedés, hanem azt is, hogy kevesebb káros anyag szennyezi a levegőt, tehát a környezetvédelem és az egészségvédelem szempontjából is előnyös. Ez a döntés erről a beruházásról politikai konszenzusra is épül, és a kormány is garanciát vállalt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a választások után zökkenőmentesen lehet a munkát folytatni, hiszen senki nem érzi úgy, hogy ráerőltettek valamit, rossz örökséget kapott. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank finanszírozza majd ezt a tömegközlekedés korszerűsítésére megalkotott programot. Büszke vagyok, hogy elkezdtünk valamit, amit hosszú távon vállalni lehet. - Van nagyobb kulturális beruházásuk is? - Tavasszal megalapítottuk, a fővárosi Kommunikációs Rt.-t, magyarul a fővárosi televízió alapjait képező részvénytársaságot. De a tévé csak akkor tud működni, ha a kormány ad frekvenciát. Ez újabb példája annak, hogy sok szálon függ a város működése a kormányzattól. Úgy terveztük, hogy az rt.-nek be kell vonnia tőkét a gazdasági életből is, hiszen nincsen a városnak annyi pénze, amennyire egy ilyen vállalkozásnak szüksége van. De szentül hiszem, hogy minden kormánynak jót tesz, ha a központi televízión kívül más ilyen tevékenységet folytató társaság is működik. Beszéltünk már adósságról, fejlesztésről, mi a helyzet az ingatlanok adásvételével? - Először is nagyon fontos, hogy sok vitás tulajdonosi kérdést rendezett az utóbbi időben a főváros a kerületekkel. Zsinórban születnek azok a megállapodások, amelyek azokról a telkekről rendelkeznek, amelyeket a kerületek szerettek volna a vagyonátadáskor saját tulajdonukban tudni, az írott jog szerint viszont a fővárost illetik meg, így például ha a kerület el akarja idegeníteni, elfogadjuk a másik fél ésszerű ajánlatát, de a vételár fele a mienk. Például a X. kerületben a Medve utcában eladtunk közösen egy telket és megosztoztunk az árán. Korrekt üzlet volt. Vagy a ΠΙ. kerületben a mi nevünkön volt az úgynevezett Puszta-domb, ám erről a tényről a kerület „megfeledkezett”, vagy csak egyszerűen nem nézték át a tulajdoni lapokat, és eladták a telkeket a debreceni ÁÉV-nek lakások építésére. Mi, utólag megtudván a dolgot, azt mondtuk, hogy jó, ez nemes cél, nem firtatjuk, hogy reális volt-e a vételár, de utalják át nekünk. - Milyen ingatlanok eladásáról dönt a tulajdonosi bizottság, amelynek ön a vezetője? - Közgyűléstől átruházott hatásköre alapján az összes forgalomképesnek minősített, százmillió forint alatti ingatlan értékesítéséről dönthetünk (az ennél értékesebb ingatlanok ügyét közgyűlés elé kell vinni), ám e tevékenységünket a Vagyonkezelő Központon keresztül gyakoroljuk. Ez azt jelent, ha egy ingatlan eladása felmerül, akkor döntünk annak módjáról, lebonyolításáról, a minimálárról, feltételekről, kötöttségekről, de a versenytárgyalások és az áralkuk lefolytatása a Vagyonkezelő dolga. Ők természetesen jutalék ellenében végzik munkájukat. Én nagyon örülök annak, hogy ez a rendszer megóvja a politikusokat attól, hogy üzletemberként próbáljanak meg viselkedni. A politikát és az üzletet én két különböző szakmának tekintem, és helyes, ha nem keverednek össze. -Ezt korunk „vállalkozói" önkormányzataiban igen nehéz elkerülni. - Csak a rendszerváltás teszi szükségessé a „vállalkozói” önkormányzatot. Ha nem kellene a szocializmusból ránk maradt központosított tulajdoni rendszert átalakítani, nem látnám semmi elvi okát az ilyen mértékű vagyongazdálkodásnak. Az állam minden részére, így az önkormányzatra is igaz, hogy nem jó gazda. A közvagyonnal és a közpénzekkel senki sem bánik úgy, mint a sajátjával. Ezért szerencsés a fővárosban kialakult erőviszony, a három nagy párt mindegyike erősen ellenőrzi a másik tevékenységét Az SZDSZ jelölte ki a Vagyonkezelő igazgatóját, az igazgatótanácsban van fideszes és MDF-es jelölt is, a felügyelőbizottság elnöke MDF által javasolt személy, a tulajdonosi bizottságot én, fideszes vezetem, de az egyik alelnök SZDSZ-es, a másik MDF-es. A bizottság ülései nyilvánosak, a jegyzőkönyvek elolvashatók. Miért nem a közgyűlés dönt vagyoni kérdésekben? A tulajdonosi bizottság hetente, legfeljebb kéthetente, átlagosan huszonöt-harminc napirendi ponttal ülésezik. A főváros havonta, olykor gyakrabban tartja ülését, és többnyire nekik is harminc ügyben kell dönteniük. Képzelje el a nyolcvannyolc fős testületet, dupla annyi munkával Lehetett volna még azt a megoldást választani, hogy a főpolgármesterre testáljuk az összes hatáskört, de ez is képtelenségnek tűnik fel Ami gyanút kelt - Milyen korrupció elleni védelem van a rendszerbe beépítve? - Ha például a Vagyonkezelő Központ megkapta volna a főváros bizonyos vagyonhányadát, mondván, tied és gazdálkodj jól, majd számolj el vele, abban a pillanatban az, hogy milyen szempontok alapján, mennyiért, hogyan értékesít, ellenőrizetlen lett volna. Ott a kontroll lehetősége az igazgató leváltásában vagy megerősítésében nyilvánult volna meg. Ha a tulajdonosi bizottság, azaz politikusok csinálják, akkor az a veszély állt volna elő, hogy tagjai ki lettek volna téve különböző pártcélokra mellékszolgáltatásokat kínáló, egymással versengő befektetők vagy vásárlók csábításainak, így a funkciók megosztása garanciát nyújt - Ön kapott már rajta korrupción valakit? - Nem, de valószínűleg akadályoztam már meg ösztönösen korrupciót Akkor ugyanis, ha semmilyen városfejlesztési vagy gazdasági okot nem látok egy törekvésben, akkor gyanakodni kezdek. Abban túl sok rosszat nem látok, ha valakinek személyesen nincsen hátrányára egy nagyon jó beruházás, de ha látszólag semmi oka nincsen rá, mégis erőlteti, az nem tetszik nekem. Többször éltünk például elővásárlási jogunkkal, mert úgy látta a bizottság, hogy egy kerület rendszeresen irreálisan alacsony áron értékesíti ingatlanjait Nem vizsgáltuk, hogy mi van a dolog mögött .Élvezi ezt a munkát? - Igen. Elindulok a parlamenti képviselő-választáson, de ha kapok rá lehetőséget, hogy a Városházán is folytassam az elkezdett munkákat örömmel fogom vállalni. Amit itt tettünk - csak néhány példát mondanék: tejakció, új közép- és több idegen nyelvű általános iskola alapításának és új templom építésének gazdasági támogatása, új beruházások elindítása -, mind olyan, amelynek nyoma marad, s amely jó szándékú, hasznos dolog volt Hajdú Éva Eladósodott a főváros? Ungár Klára az ingatlaneladásokról, a fejlesztésről és a korrupcióról Ungár Klára: A politika és az üzlet két különböző szakma Havran Zoltán felvétele lukorMagyar Nemzet 7 B. Ny. Grata közkatona megcsalatása — ahogy azt egy újságíró önkényesen elképzelte Mintha a történetet visszafelé kezdenénk el olvasni.... ...halott volt. ...három golyó a mellkasát, egy a fejét találta el. - Ágony! - adta ki a tűzparancsot az osztagnak a százados. ...pravoszláv módra, három ujjal keresztet vetett. ...bekötötték a szemét. ...két katonabajtársa vezette a falhoz. A Szovjetunió népeinek nevében! A rögtönítélő katonai bíróság a Szovjetunió katonai büntető törvénykönyvének 245. §-a alapján, dezertálásért golyó általi halálra ítélt Borisz Nyikolajevics Gruta közkatonát - olvasta fel egy gyűrödt papírlapról az ítéletet a pattanásos arcbőrű hadbíró. ...pattogó ritmusú induló dallamára az alakulótéren - elrettentésül - felsorakoztatták az egész ezredet. A tárgyalás mint fikció: - Az egész egy félreértés! - mondta B. Ny. Gruta közkatona az utolsó szó jogán. - Nem akartam dezertálni. És... és kérem, vegyék figyelembe... csak... huszonegy éves... vagyok... Fenyítve soha nem voltam... - A tények egyértelműen bizonyítják - mondta a politikai tiszt, aki a vádbeszédet tartotta -, hogy Gruta közkatona folyó év 14- én előre megfontolt szándékkal hagyta el szolgálati helyét - és kinézett az ablakon. Betonfalat és szögesdrótot látott. - Mindent megtett azért, hogy Nyugatra szökjön - sóhajtott. - Cserbenhagyva pártját és bajtársait, megtagadva népét és hazáját. - Beismerem - mondta kihallgatása során B. Ny. Gruta közkatona, és zavarában zubbonya ujját húzogatta -, hogy február 14-én elhagytam szolgálati helyemet. A város határában felkéredzkedtem egy teherautóra, amely Budapestre vitt... Mindenáron szerettem volna látni ezt a várost. Én, kérem, az Oka melletti Malenkaja Globában születtem és nőttem föl, egy ezerötszáz lelkes kis faluban. Városban, a kétszáz kilométerre lévő Ferálgrádban is csak egyszer jártam. Annyi mindent hallottam Budapestről, hogy szerettem volna megtekinteni... De, tisztelt katonai rögtönítélő bíróság, az nem felel meg a tényeknek, hogy dezertálni akartam volna... - A vádlott - ismertette a tényállást fojtott torokhangon a hadbíró - a dombóvári Frunze laktanyából Budapestre szökött. Néhány órai bolyongás után kiment a pályaudvarra, mert elhatározta: enged a Nyugat csábításának, és megkísérli a dezertálást. Felszállt a Szombathely felé tartó gyorsvonatra. Hála a testvéri magyar katonai rendészeti szerveknek, a WC- ben elrejtőző Gruta közkatonát elfogták, a városparancsnokságon előállították, és az illetékes szovjet elöljáróknak átadták... A levél Iszaak Babel után szabadon: Drága édesanyám! Rettenetes dolgot követtem el: engedély nélkül elhagytam a laktanyát... A magyar főváros, Budapest nevezetességeivel akartam megismerkedni. Annyi mindent hallottam felőle. És képzelje el, ezek igazak. Férfiak és nők fényes nappal csókolóznak az utcán. Az üzletek még éjszaka is ki vannak világítva. A boltban állandóan kapható tej és kenyér. Megjegyzem, vodka is. Édesanyám, ezek a magyarok is a kommunizmust építik, és mégis mindenük van. Azt viszont nem értem, mi internacionalista segítséget nyújtunk nekik, ők meg valamiért nem szenvedhetnek minket. Mit tehetek én erről, mondja?! Amikor már saját szememmel meggyőződtem arról, hogy a Budapestről hallottak megfelelnek a valóságnak, fölszálltam a vonatra. Biztonság kedvéért megkérdeztem egy alacsony, szakállas férfitól, hogy ez megy-e Dombóvárra. A férfi azt válaszolta, hogy nem, pedig képzelje el édesanyám, az ment... Szerencsétlenségemre egy olyan vonatra és halára szálltam, amelyik Ausztria felé tartott. Kimentem a WC-re, hogy könnyítsék magamon, s ekkor elfogott a katonai rendőrség. Azzal vádolnak, hogy Nyugatra akartam szökni. Hiába esküdtem meg a maga életére... Hiába mondtam, kérdezzék meg azt a szakállas embert... nem hisznek nekem. Csak nevetnek rajtam és azt mondják: ügyetlenül hazudok. Drága édesanyám! Levelemet most befejezem. Nem tudom, mi lesz a sorsom. Majd értesítik. Csókolja Borisz Nyikolajevics Grata, közkatona.* És a valóság, amely szárnyat adott a képzeletnek. Egy magyar hetilapban megjelent egy interjú. Egy politikus vall magáról és életéről. Ezt az embert a barátai - a szakálla miatt - néha „második Kossuth Lajosnak” szokták nevezni. A férfi múltbéli dolgairól ennyit mondott: Csak kisebb partizánakcióim voltak: szállok föl a Somogy expresszre,jön egy orosz katona, kérdi »ez megy Dombóvárra?« Azt mondtam, »nyer«. Hogy ne érjen időben a laktanyájába. Ez volt az én passzív ellenállásom." Boros István Szerényi Gábor rajza