Magyar Nemzet, 1994. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-28 / 23. szám

Kalózok a szigeten Volt egy lovardám a szentendrei szigeten, az APOL­LÓ tanya. A lovarda mint olyan megszűnt, de az épület áll, s a birtokomban van. Ismeretlen személyek 1993. október végén feltör­ték az istállót, és beköltö­zött huszonkét lóval néhány ember. A beköltözés, illetve betörés - falbontás, lakatok leverése, ajtók felfeszítése - tényét decemberben fedez­tem fel. Azonnal feljelentést tettem az illetékes rendőrsé­gen (Szentendre Rendőrka­pitányság), majd a hetven­két órás kiköltöztetést és helyreállítást kértem a Pócs­­megyei Polgármesteri Hiva­talnál. Eltelt azóta két hónap. Több ló van a tanyán, még több az ember és holmi. Hogy az én tulajdonomat képező felszerelésekkel, bú­torokkal mi lett, ki tudja? A polgármesteri hivatal a mai napig nem intézkedett. Bo­dor Ferencet, a fent leírtakért felelős személyt nem talál­ják, mondotta a jegyző egy alkalommal. Én az ügyvé­demmel kimentem a tanyára, az emberektől öt perc alatt megtudtam a címet. Jogál­lamban egy ilyen ügyet a közhivatalnak már régen el kellett volna intéznie. Bodor Ferenc úr egyéb­ként üzente: megveszi be­csült áron a tanyát, de a mai napig nem jelentkezett. Ezek után mit tegyek? Kihez for­duljak segítségért? Ki bünte­ti meg a kalózokat? Gáspár Tibor Budapest 99 Telt házas kedvcsináló” A Tisztelt Szerkesztőség rovatban Kanosszajárás kon­certjegyért?! címen leírtak ránk vonatkozó részére sze­retnék reagálni, jóllehet az említett koncertre a záró gon­dolat szerencsére nem vonat­kozik. („Mindezek után kell-e csodálkoznunk, hogy csőd­ben van a kultúrpolitikánknak ezen ága /is/!”) Január 6-án a Vigadóban két kiváló művész - Szoko­­lay Balázs és Oberfrank Gé­za - közreműködésével a Magyar Szimfonikus Zene­kar saját rendezésű bérleti hangversenye hangzott el. A hangversenyeket álta­lában magunk szervezzük, rendezzük, magunk gondos­kodunk a tisztelt közönségről is. Ez a magyarázata annak, hogy az említett pénztárak nem árusítják jegyeinket. Sajnáljuk, hogy a levél íirója nem ismeri a Koncert­kalendárium című, havonta megjelenő kiadványt, mely­ből kiderülhetett volna cí­münk, telefonunk és szívesen álltunk volna rendelkezésére (a Csata utca egyébként a Do­mus Áruház közelében van). A­­. levélíró elmaradt él­ményének pótlására két tisz­teletjegyet ajánlunk fel a február 4-i hangversenyünk­re (cím és telefonszám a fent jelzett Koncertkalendárium bármelyik számában megta­lálható).. Zongor Árpád a Távközlési Zenei Alapítvány ügyvezető igazgatója A-r ■ Tisztelt Szerkesztőség! PÉNTEK, 1994. január 28. Europa Nostra-díj a közös munka elismerése A Magyar Nemzet 1994. január 21 -i számában dr. Ge­rő Győző nyilatkozik az Eu­ropa Nostra-díjas lett Mal­­kocs bej dzsámija című cikk­ben. „A siklósi dzsáminak pontos építési idejét nem is­merjük - kezdi dr. Gerő Győ­ző régész, a török kor jeles szakértője a történetet, akinek e kitüntetés negyedszázados feltáró és helyreállító munká­ját koronázza most meg. ... A terveket az én szakirányítá­som mellett két építész, Men­deze Ferenc és Cséfalvay Gyula készítette.” Az Europa Nostra-díjat az épület, épületegyüttes, illetve annak alkotói kapták. Tanúja voltam Cséfalvay Gyula építész volt műter­münkben a szomszéd asztal­nál végzett igen nehéz terve­ző munkájának, az épület felmérésétől a kiviteli terve­ken át a megvalósulás nehéz folyamatáig. Tapasztaltam, hogy a nemegyszer éles vi­ták mindvégig az épület ér­dekét szolgálták valamennyi résztvevő részéről. Ezért volt rossz érzés olvasni az építész alkotók méltatlan megemlí­tését. A jól sikerült közös mu­n­­ka megérdemelt szép eredmén A helyreállított dzsámi­njét csak fokozta volna a szerzők egymással szembeni elismerő megbecsülése. Móga sándor építész Mélyül a szakadék A Budapest ΧΧΠ. kerüle­ti lakosok sajnos a saját bőrü­kön érzik azt, amit a Magyar Nemzet 1994. január 8-i számban megjelent Mélyül a szakadék című cikk tartal­maz. Úgy tapasztaljuk, hogy nemcsak a főváros és a vidék, hanem Budapest belső és kül­ső kerületei között is „mé­lyült a szakadék”, így alakult ki mostanra - az elmúlt évek jelentős fejlesztései ellenére is - hogy a XXI. kerületben, a csatornázottság aránya kö­zel ötvenszázalékos, míg a pormentes utak aránya negy­ven százalék körüli. Mivel a kerületünk az ötszázmillió forintos hiteltartozást tekint­ve a főváros legjobban eladó­sodott kerülete, így saját for­rásból a nagymértékű lemara­dást nem képes behozni. Ha az előző adatokat összehasonlítjuk egy hasonló nagyságú vidéki város adatai­­, vaj, lehangoló képet kapunk. A fővárosra és Magyaror­szágra is szégyent hoz, hogy a téli időszakban szinte naponta akadnak el autók a nagy sár­ban a Budafok fő utcájának számító Péter-Pál utcában. Különösen elszomorító, ha tudjuk, hogy az expo területé­től három-négy kilométerre lévő utca elején található a Nemzetközi Menedzserképző Központnak helyet adó Tör­­ley-kastély, és ebben az utcá­ban van Budafok műemlékei­nek jelentős része. Dr. Pákozdi Tivadar Budapest ­ ALLAHI VAGYONÜGYNÖKSÉG Az Állami Vagyonügynökség nyilvános egyfordulós pályázatot hirdet a Hagész Gépgyártó és Szolgáltató Részvénytársaság (4220 Hajdúböszörmény, Kórház tér I. sz.) állami tulajdonban lévő részvényeinek megvásárlására. A társaság fő profilja: hajtómű-felújítás, kommutátorgyártás és -felújítás, alumíniumöntés, gépalkatrészgyártás. A privatizáció során értékesítésre kerül a magyar állam tulajdonát képező 4881 db 10 000,- Ft névértékű 48 810 000,- Ft összes névértékű általános szavazati és osztalékjogot biztosító részvény. A részvénycsomag megvásárlására készpénz, E-hitel és kárpótlási jegy egyaránt igénybe vehető. A vételár 10 százalékát viszont kárpótlási jeggyel kell megfizetni. A privatizációs költség azonban csak készpénzben teljesíthető, melynek összege 1 000 000,- Ft. A pályázat benyújtásának hatónapja: 1994. március 16-án 12.00-13.00 óra között. A pályázatokat 5 példányban, zárt, cégjelzés nélküli borítékban, az eredeti példányt „EREDETI" felírással, magyar nyelven (külföldi pályázó esetén angol vagy német nyelven is) „Pályázat a Hagosz Rt. részvényeinek megvásárlására” felirattal az Állami Vagyonügynökség hivatalos helyiségében, 1133 Budapest, Pozsonyi út 56. sz. 5. emelet 524. szobájában kérjük benyújtani. A pályázatokat közjegyző veszi át. A pályázatnak tartalmaznia kell:­­ a felajánlott vételár összegét, pénznemét (külföldi csak devizában tehet ajánlatot) és fizetési módját, esedékességét, - az ajánlattevő nevét, címét, személyi, illetve cégadatait, - az ajánlati kötöttség időtartamát, mely nem lehet kevesebb, mint a benyújtási határidő napját követő 60 nap, - a megajánlott vételár erejéig banki fedezeti igazolást, hitelígérvényt. A pályázat további feltételeire a részletes tenderfüzet rendelkezései irányadók. A pályázaton való részvétel kizárólagos feltétele a magyar nyelvű tenderfüzet és információs memorandum titkossági nyilatkozat ellenében történő megvásárlása. A tenderfüzet és az rt információs memoranduma megvásárolható. Állami Vagyonügynökség, Ügyfélszolgálat, Budapest XIII. ker., Pozsonyi út 56. Ára: devizabelföldieknek 10 000,- Ft, devizakülföldieknek 150 USD, amelyet­­ forintban az ÁVÜ MNB 232-90107-8024 sz. számlájára - devizában az ÁVÜ MNB 232-90107-8031 sz. számlájára kell befizetni. Befizetéskor a „Közlemény" rovatban tüntessék fel: „Hagész Rt. tender”. A pályázónak pályázatának beadásával egyidejűleg 1000 OOP,- Ft-ot bánatpénzként kell letétbe helyezni. A nyertes pályázó az eredmény kihirdetésétől számított 30 napon belül köteles a kiíróval adásvételi szerződést kötni. Az Állami Vagyonügynökség fenntartja a jogát annak, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. A 1. Vámosi János tanácsos 2. Orosz László igazgató Állami Vagyonügynökség Hagész Rt. XIII. kerület, Pozsonyi út 56. Hajdúböszörmény, Kórház tér 1. Tel.: 269-8600/1694 Tel.: 52/371-611 129-4800/1694 52/371-814 Praktikák Beteg, légy kritikus és bizalmatlan? A Magyar Nemzet január 8-i számában megjelent Prak­tikák a tb-támogatás körül cí­mű cikk jelentős visszhangra talált gyógyszerészi és orvosi körökben egyaránt. A cikkhez szeretnék néhány megjegy­zést fűzni. Ha az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár szak­értője ilyen sok és „korrekt” információval rendelkezik a visszaélések lehetőségeiről, akkor rengeteget tud tenni annak érdekében is, hogy az egészségbiztosítási (finanszí­rozási) szisztéma flottul és korrekt módon működjön, egyértelműen kiszűrve és el­határolva a vázolt, igen káros jelenségeket. A gyógyszerész kapcso­lata a betegekkel a bizalom­ra, a megbízhatóságra és a szakértelemre épül. Csak­hogy: ma, amikor az egész­ségügyi szolgáltatást igény­be vevő, bizonyos értelem­ben kiszolgáltatott állampol­gár még jóformán el sem sa­játítja a gyógyszerrendelés rá vonatkozó szabályait - mind a jogosultságot, mind a rendelhetőséget, mind az árat tekintve -, már illetéke­sek meg is változtatták azt. A nyilatkozó a gazdasági szabályozók által agyongyö­tört, tevékenységének min­den lépését adminisztrálni kénytelen, megújítását, meg­újulását több éve váró gyógyszerész-társadalomról állít ki olyan kedvezőtlen ké­pet, amely egyedi esetek ki­ragadása mellett sugallja az általánosítást. Persze lehet azt mondani, hogy akinek nem inge, ne ve­gye magára. Csakhogy lehet, hogy a beteg nem ismeri fel a különböző ingeket. Mintha nem is országosan gyengülő gazdasági teljesítményünk lenne az oka a tb-büdzsé mindenkori alakulásának. Tehát BETEG vigyázz! Eligazodni úgysem tudsz. Legyél hát kritikus és bizal­matlan, gyógyszerészeddel, orvosoddal egyaránt. Dr. Mikola Bálint Kecskemét Praktikák a tb-támoga­­tás körül című cikkben a nyi­latkozó általánosítva fogal­mazza meg, hogy az orvosok és gyógyszerészek milyen módszereket, fortélyokat al­kalmaznak a haszonszerzés érdekében és hogyan káro­­sítják meg közvetlenül az Egészségbiztosítási Pénztá­rat, közvetve a lakosságot. A gyógyszerészet éppen becsületességéről, önzetlen segítőkészségéről, tisztessé­géről volt ismert, és remé­lem, ma is így ítéltetik meg. Ennek alapot ad a betegek töretlen bizalma. Az emberi természet sok­színűségéből adódóan min­den szakmában elfordulhat­­nak szabálytalanságok, ame­lyek felderítésében, kivizsgá­lásában, szankcionálásában segítséget nyújtunk, de hatá­rozottan vissza kell utasíta­nunk Győr-Moson-Sopron me­gye gyógyszerészei nevében a becsületes munkájukat két­ségbe vonó, gyanúsítgató hang­vételű megnyilatkozásokat. Dr. Ambrus Lakatos István Magyar Gyógyszerész Kamara megyei elnöke Dr. Váczi József megyei tiszti főgyógyszerész mmmmmsm&smsssxi ÁLLAMI VAGYONÜGYNÖKSÉG · Privatizáció után 0 »» „Nem az ÁVÜ-t akarom dicsérni, de...” Egy új debreceni vezérigazgató a dohánygyár privatizációjáról A hazai dohánygyárak sorában - az egri és a pécsi után -1992 nyarán harmadikként pri­vatizálták a debreceni gyárat. A nemzetközi versenytárgyalás győztese egy német erede­tű multinacionális vállalat, a Reemtsma lett. A cég üzleti filozófiájára jellemző, hogy meg­szerzett új piacain a helyi adottságokhoz és körülményekhez szabja működését, nem az erőszakos változtatások, hanem az alkal­mazkodó piaci magatartás híve, és sokra be­csüli a hazai tapasztalatokat. A Reemtsma a Debreceni Dohánygyár Kft. élére is magyar állampolgárságú vezérigaz­gatót választott, bár az is igaz, hogy Horváth Árpád már öt éve az Egyesült Államokban dolgozott, amikor egy svájci „fejvadász” cég megkereste a németek ajánlatával... - Gondolom, komoly verseny lehetett a debre­ceni gyárért, hiszen a cég korábban is nyere­séges volt, és a dohányipar jó üzletnek szá­mít. - Valóban, pályázott a B.A.T. (British Ameri­can Tobacco) amely korábban megvette a pé­csi gyárat, és érdeklődött a Rothmans, illetve a Reynolds is. Az ÁVÜ által kibocsátott ten­dernek gyakorlatilag minden pontján mi tet­tük a legjobb ajánlatot. Ez vonatkozott a vé­telárra, a foglalkoztatottságra, a béremelési javaslatokra és a fejlesztési tervekre egy­aránt. Sőt, kötelezettséget vállaltunk a hazai dohánytermelés minőségi javításának terü­letén is. -A vételár nyilván üzleti titoknak számít... - Az lett volna, de a hír kiszivárgott. Már megjelent a magyar sajtóban, úgyhogy nincs okom elhallgatni: hatvannyolcmillió dollárt fizettünk. Eredetileg nyolcvanöt százalékot vettünk meg az ÁVÜ-n keresztül, majd a dol­gozói részvényeket és az önkormányzati tu­lajdonrészt vásároltuk meg. A gyár ma már száz százalékban a Reemtsmáé. - A foglalkoztatásra vonatkozó kedvező aján­latuk azt jelenti, hogy nem is került sor elbo­csátásokra? - Sőt, mivel termelésünk az elmúlt másfél évben folyamatosan emelkedett, tíz százalé­kos létszámnövelést hajtottunk végre. Átcso­portosításokra került csupán sor, felkínáltuk a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét, de el nem küldtünk senkit. Az eddig eltelt idő­szakban 1,7 milliárd forintot ruháztunk be­ új gépekre, technológiákra, s a következő két év alatt további 1,5-2 milliárdot kívánunk befektetni. Jobb terméket, jóval alacsonyabb nikotin- és kátránytartalmú cigarettákat kí­vánunk előállítani és értékesíteni - döntően a magyar piacon. Ezért fejlesztettük ki a Symphonia Prímát, s ezért szeretnénk beve­zetni a Westet. -A Reemtsma kevésbé ismert, mint mondjuk a Marlboro gyártója, a Philip Morris, vagy akár a Reynolds. Mit tudna elmondani a cég­ről? - A Reemtsma korábban alapvetően a német területeken dominált, világpiaci részesedése az elmúlt években 1-1,3 százalék körül moz­gott. Összehasonlításul: a Philip Morris for­galma a miénknek körülbelül nyolc-kilenc­szerese. Ugyanakkor cégünk 1991 óta döntő változáson megy át: napról napra meghatá­rozóbb szerepet játszik a közép-kelet-európai piacokon. - A dohánygyárak privatizációja kapcsán is felmerült a nemzeti vagyon kiárusításának vádja. Ön hogyan vélekedik ezekről a kérdé­sekről? - Először is hadd mondjam el, hogy én mód­felett imponálónak találtam a privatizáció menetét. Egy 6,8 milliárdos ügyletet hét hó­nap alatt teljes egészében lebonyolítani nem kis dolog. Nem az ÁVÜ-t akarom dicsérni, de egyszerűen tény, hogy rendkívül gyorsan és szakszerűen ment végbe az eladás. Ami pe­dig a nemzeti vagyon állítólagos kiárusítását illeti: Magyarországnál jóval gazdagabb or­szágok sem engedhetik meg maguknak, hogy önálló dohányiparral rendelkezzenek, hiszen a hatalmas, tőkeerős multinacionális cégek uralják a világpiacokat. Még Franciaország sem teheti meg, hogy ne privatizálja a do­hánygyárait. A vételárként kifizetett összeg­hez és a tetemes fejlesztési költségeinkhez hozzátehetjük azt is, hogy mi éves bevéte­lünkből hetvenhárom százalékot, negyven­­ötvenmilliárd forintot fizetünk be a magyar államnak. Alig hiszem, hogy a privatizáció során sok ennél jövedelmezőbb üzlet kötte­tett az elmúlt néhány évben. 0246

Next