Magyar Nemzet, 1994. július (57. évfolyam, 152-177. szám)

1994-07-15 / 164. szám

PÉNTEK, 1994. július 15. ΓΤΊ · · 1 · · Nyurga, borzas fiatalember. Jogász. Ta­nársegéd. Ifjú lányok álmainak hőse. Holnap­tól Magyarország kultuszminisztere. Várinak, akiket lázas reményekkel tölt el miniszteri ki­nevezése, s vannak, akik aggódnak emiatt. E kétfajta fogadtatással kezdjük a bemutatkozó beszélgetést Fodor Gáborral. - Elég sokan jó néven veszik, hogy fiatal vagyok - mondja. - Vannak persze, akik óva­tosan tekintenek rám, és azt találgatják, vajon alkalmas leszek-e a miniszteri posztra. Hoz­zám persze a pozitív visszajelzések jutnak el, azoknak a véleménye, akiknek a fiatalságom a garancia arra, hogy a magyar kulturális élet egyik szekértáborához sem tartozom. Úgy tar­tom, éveim száma lehet előny, és lehet hátrány is. Az a feladatom, hogy a hátrányokat csök­­kentsem, az előnyöket növeljem. Eötvös és Bibó nyomdokain -Mit gondol, miért esett éppen önre a vá­lasztás, hiszen a kormánykoalíció mindkét pártjában több olyan érett férfiú található, akik alkalmasak volnának a művelődési és közoktatási tárca élére? - Gondolom azért, mert engem a kultúra, az oktatás területe mindig is nagyon érdekelt. Az elmúlt években oktatási kabinetet vezet­tem a Fideszben, az emberi jogi, kisebbségi és.­ vallásügyi állandó bizottság elnökekét tevé­kenykedtem az Országgyűlésben. Az elkövet­kezendő időkben mind a kisebbségek, mind az egyházak az általam vezetett tárcához tartoz­nak, és nekem van rálátásom ezekre a terüle­tekre. Természetesen nyilvánvaló a számom­ra, hogy még sok mindent meg kell tanulnom. - Volt már rá példa, hogy viszonylag fiatal ember (ha nem is annyira ifjú, mint ön), került a művelődési tárca élére: Glatz Ferenc. Ő az­zal kezdte ténykedését, hogy példaképet válasz­tott magának, Klebelberg Kunót. Fodor Gá­bornak vannak-e, s ha igen, kik a példaképei? - Bizonyos mértékig mindig is idegenked­tem a példaképek megnevezésétől, de most mégis szívesen mondjek neveket, ha ez orien­táció lehet terveim „betájolásához”. Elsősor­ban a magyar történelemből emelek ki egy nagy nevet a művelődési, oktatási területhez kapcsolódóan, Eötvös Józsefét. - Antall József is számtalan alkalommal idézte Eötvös Józsefet. - Örülök neki, hogy Eötvös Józsefnek ek­kora a hatása. Lám, különböző beállítottságú emberek tudják példaadó személyiségnek val­lani őt. Ugyancsak példaadó számomra a ma­gyar történelemből Bibó István. Igen sokat je­lent az ő tudományos munkássága, politikai szereplése a szememben. Külföldi példákat te­kintve rokonszenves az a vezetési módszer is a számomra, ahogyan a franciáknál Jacques Lang vezette a kulturális tárcát, tudva termé­szetesen azt, hogy idehaza egészen más a helyzet, mint amilyen Franciaországot jelle­mezte az ő minisztersége idején. -És a kortársak, politikai pályatársnak kö­zül nem kíván megnevezni példaképet? A fáma szerint nagy hatással van a gondolkodására Kis János. - Valóban igen jó barátok vagyunk, és erre büszke is vagyok. De másokkal legalább olyan jó a kapcsolatom, mint vele. Információimat igyekszem minél szélesebb körből beszerezni. Kis Jánosról azt szokás föltételezni, hogy ő az a szürke eminenciás, aki a háttérből irányítja az eseményeket. Valójában azonban erről szó sincs. Kis János sok szempontból igen fontos személyiség, de egészen más a szerepe ma az SZDSZ-ben, mint amikor pártelnök volt. Morá­lisan is, felkészültség tekintetében is kitűnő em­ber, aki tudatosan húzódott vissza a „frontvo­nalról”, távolról figyeli a politikai eseménye­ket, és az országos tanácsban gyakran elmond­ja a véleményét. - Hatással volt arra, hogy ön a Fideszből átmenjen az SZDSZ-be? - Úgy hiszem, nem. Erre a döntésemre a leg­inkább a Fidesz volt hatással. Lelkileg nagyon megviselt engem az a helyzet. Gyötrelmes elha­tározás volt az a számomra, hiszen az életemet a Fideszben képzeltem el. Az SZDSZ részéről egyébként Pető Iván, Kuncze Gábor és Magyar Bálint keresett meg és kért föl, nem Kis János­­ Miniszterjelöltként tett legelső nyilatko­zatában azt mondta, a legfontosabb teendő a tanév indulásának zavartalan biztosítása. Mi zavarhatná meg a '94-95-ös tanév kezdetét? - A kormányváltás. Nyilatkozatommal azt szerettem volna jelezni, hogy az új kormány érkezése nincs befolyással a tanév előkészíté­sére, az ugyanis már megtörtént. Szerettem volna megnyugtatni a pedagógusokat, nem kell félniük, hogy felborul mindaz, amire a munkájukban számítottak. A biztonságot sze­retném­ mindenekelőtt megteremteni az okta­táspolitikában is. Az oktatást hatalmas refor­mokkal próbálták felforgatni. E reformirá­nyoknak - tagadhatatlan - sokszor volt létjo­gosultságuk, de a legfontosabb mégis a bizton­ság. E területen hosszú távon történnek a válto­zások. Az oktatást olyan stratégiai ágazatnak kell tekinteni, amely kedvező befektetés ugyan, de nem szabad kapkodva, ideológiai felindultságok által vezérelve tevékenykedni, s gyors és látványos eredményekre számítani. Biztonság? - Az oktatáspolitikai biztonság megterem­téséről beszélgetünk. Nyilatkozataiban azon­ban az is szerepelt, hogy a közoktatási tör­vényt módosítani kell, a nemzeti alaptanterv­ről az ősztől kezdve gondolkodni kell, a mi­nisztérium pedig átalakulásra szorult .­­ Ezek valóban neuralgikus pontjai az ok­­­­tatásügynek. Ha oktatáspolitikai biztonságról­­beszélek, az nem jelenti egyszersmind azt, hogy nem szükségesek változtatások. A biz­tonság nem konzerválást jelent, hanem azt, hogy a változás, a haladás sebességét az érin­tettekkel közösen kell meghatározni. Komo­lyan tisztáznunk kell, melyek azok az értékek, amelyeket át kívánunk venni. Az oktatásban a tradíciónak óriási a szerepe, de a kor kihívása­inak is meg kell felelni. A parlamentben az egyik ellenzéki vezérszónok voltam, amikor a közoktatási törvénytervezet volt terítéken. De, miután a törvényt megszavazta a parlament, számomra pont került a „történet” végé­re. A jogállamiság alapelve azt kívánja, ha nekem vannak is kritikai észrevételeim, nem azt kell keresnem, hol kell a törvényt megváltoztatni. Most is csak azokra a változtatásokra gondo­lok, amelyeket a gyakorlat vetett fel azóta, hogy a közoktatási törvény életbe lépett. Itt van például a világnézeti semlegesség kérdése. Ez az alkotmánybíróság döntése értelmében is tisztázandó, mert jelenleg számos konfliktus él e területen.­­Hadd tegyek itt egy zárójeles megjegyzést. A liberális pártokat gyakran vá­dolták azzal, hogy egyházellenesek. Hogy ez a nézet alakult ki róluk, abban az SZDSZ és a Fidesz is ludas. Nem tudták kialakítani azt a fajta kommunikációt, amelyben világossá vált volna, hogy szó sincs egyházellenességről, ha­nem csak arról, másfajta egyház-állam vi­szonyról gondolkodnak, mint a többiek. Part­neri viszonról - ez egyébként a kormányprog­ramunkban is olvasható - az egyházak legtel­jesebb autonómiájának a biztosításáról, a költ­ségvetési területen is.­ Az oktatáshoz visszaka­nyarodva, szerintem nagyon fontos olyan tisz­ta képletet teremteni, amelyben nem alakulhat­nak ki olyan helyzetek, mint amilyent többet is ismerünk. Hogy ne fordulhassanak egymással szembe közösségek amiatt, kié az iskola, hogy ne indulhasson vadászat a gyermekekért, egy­házi iskolába vagy önkormányzatiba írassák-e­­ őket. Beszélnünk kell azután a tankerületi köz­pontok kérdéséről is. A kormányprogram ki­mondja, abban a formában, ahogyan most mű­ködnek, nem tartjuk jónak őket. A szakmai tá­­mogatás az iskolák számára nagyon fontos, de e téren a pedagógiai intézetekre szeretnénk építeni. Bizonyos irányítási feladatokat a mi­nisztériumnak kell elvégezni, bizonyos felada­tokat pedig az önkormányzatnak. A tulajdo­nosnak. Köztes intézkedésekre nincs szükség. Arra szeretnénk törekedni, hogy ha megvan a konszenzus a közoktatási törvénnyel kapcso­latban, minél hamarabb foganatosítsák is, hogy e téren ne legyenek elhúzódó problémák. Ugyanez vonatkozik a nemzeti alaptantervre­­ is. A lehető legrövidebb időn belül egyezségre kell jutnunk a tekintetben, mi legyen ennek­ a tartalma, és milyen legyen az elfogadás módja. Szeretnénk nagy nyilvánosságot adni neki, szeretnénk, ha az Országgyűlés valamelyik bi­zottsága foglalkozna vele. - A felsőoktatási törvénnyel elégedett? - E téren is vannak olyan pontok, ame­lyeknek a megváltoztatása esetleg kívánatos lesz, de egészében jobb véleménnyel vagyok róla, mint a közoktatási törvényről. A felsőok­tatás területén azt szeretném elérni, hogy mind szélesebb körű lehessen a továbbtanulás. - Magyarán szólva a felvételi eltörlését tervezi? - Nem fogalmaznék ilyen sarkítottan, már csak azért sem, mert egyetemi berkekben ez­zel nagy felzúdulást keltenek, és azonnal kö­vetelnék azokat a támogatásokat, amelyek el­engedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy há­romszor annyi fiatalt fogadjanak a felsőfokú tanintézetek, mint most. A felvételi vizsgák fokozatos visszaszorítását szeretném elérni Türelem és hatalom - 1995-ben bevezetik a tandíjat. Ugyanak­kor - mint az előző kormányzópárt programjá­ban is szerepelt - esélyegyenlőséget ígérnek az ifjúságnak. Nincs e kétfajta terv között ellent­mondás? Bizonyos társadalmi rétegek gyerme­ki már ma sent tudják megfizetni az egyetemi előkészítő tanfolyamokat, az egyre divatosabb „nulladik évfolyamok" árát.­­ Nem azt mondjuk, hogy ’95-ben bevezet­jük a tandíjat, hanem azt, hogy ’94-ben nem ve­zetjük be. A tisztességhez hozzátartozik, hogy elmondjam, noha a választási kampányunkban ez ígéretként szerepelt, a minisztériumban már tavasszal kialakult az az álláspont, hogy az elkö­vetkező tanévben még ne legyen tandíj a főisko­lákon, egyetemeken. Ha másként alakulnak a választási eredmények, a művelődési tárca ak­kor is ezt az álláspontot képviselte volna. Más kérdés, hogy a ’94-es költségvetés úgy készült, hogy belekalkulálták a tandíjat... Megítélésem szerint azonban ’95-ben is csak akkor szabad bevezetni a tandíjat, ha megvan az egyetértés mind az egyetemek, mind az egyetemi hallgatók szervezetei között, és ha olyan hitelrendszert, olyan kompenzációs rendszert dolgozunk ki, ami az esélyegyenlőséget igenis biztosítja.­­ Sok témáról kellene még beszélnünk, a pe­dagógusok béreiről, a kultúrfinanszírozás mód­jairól, közintézményeink állapotáról a napilap­terjedelem azonban arra kényszerít bennünket, hogy ezeket a kérdéseket más alkalomra ha­lasszuk, és „zárszóként"­ Fodor Gábor személy­iségének­ főbb vonásait ismertessük meg az ol­vasókkal. Politikusi tevékenységére az elmúlt években jellemző volt, hogy igen határozottan - olykor merészen - állt ki a kisebbségek mellett, legyenek azok vallási csoportok, kis szellemi tömörülések, extravagáns társaságok. Emlék­szem rá, amikor megnyitotta a homoszexuális filmek szemléjét, az önnel rokonszenvező embe­rek is azt mondogatták: tudja ez a fiú, hogy mit csinál? Miniszteri súlyával továbbra is támo­gatja a kisebbségek ügyét? - Pontosan tudtam, mit vállalok, amikor melléálltam bizonyos kisebbségi akcióknak. Bizonyos mértékig mégis meglepett, ahogyan ezt egyes fórumokon - például a Parabola cí­mű tévéműsor - kommentálták, és úgy festet­ték le, mintha én magam is homoszexuális volnék, és ezért törődtem volna a kisebbségi jogokkal az elmúlt időszakban. Átéltem ehhez hasonlót már máskor is. „Le lettem zsidózva”, mert a második világháborúban elpusztított zsidóságra emlékező rendezvényen vettem részt, mások meg azt kutatták, nem vagyok-e cigány, ugyanis igen jó kapcsolataim vannak a cigány érdekvédelmi szövetségekkel. Nem ér­dekes, mi vagyok, de bármelyik vagyok, ha ezeket a csoportokat az identitásuk miatt akar­ják hátrányos helyzetbe hozni. A kisebbségi jogok védelmét a demokrácia alapkövének te­kintem. Egy társadalom akkor mondhatja ma­gát demokratikusnak, ha mindenki szabadon vallhatja a meggyőződését, szabadon gyako­rolhatja a szokásait, feltéve, ha nem zavar má­sokat, ha mások életébe nem avatkozik bele olyan módon, amit a többség nem tud elfogad­ni. A kisebbségi jogok érvényesüléséért eztán is tevékenykedni fogok, nem félve attól sem, hogy demonstratívan kell cselekednem. Egyúttal tisztában vagyok a szerepemmel, és tudom, a kultúra nem csupán kisebbségi kér­désekből áll, és azokat az általános értékeket is képviselnem kell, amelyek a magyar kultúra egészére vonatkoznak. Ennek a tudomásulvé­tele nem jelent számomra terhet, a megbízatá­somnak megfelelően szeretnék eljárni. - Közvetlen ismerősei azt állítják, Fodor Gábor türelmes ember, és csöppet sem hata­lomra vágyó. Mit gondol, abban a nehéz hely­zetben, amelyben hazánk van, elfogyhat a tü­relme annyira, hogy odahagyja a bársonyszé­ket, sutba vágja miniszteri hatalmát? — Elképzeléseimet másokkal együtt szeret­ném kidolgozni. Ha ez lehetséges, ha érzem a bizalmat, nem félek még a konfliktusoktól sem­ Ha viszont úgy találom, hogy nem vesz körül bizalom, hogy az elveimet fel kell ad­­nom, az olyan tűréshatár, amihez elérve föltét­lenül változtatnom kell, méghozzá úgy, hogy a saját elveimhez ragaszkodjak. Csakis akkor tudok megfelelően dolgozni, ha a meggyőző­désemmel harmóniában élhetek. Lőcsei Gabriella Kormánytabló A legfiatalabb miniszter Fodor Gábor az oktatási törvények módosításáról, a tandíjakról és az esélyegyenlőségről Fodor Gábor: Nem szabad ideológiai felindultságoktól vezérelve tevékenykedni Weber Lajos felvétele ­Az ördög háza jelenidőtájt, anno Domini 1994 nyarán, cseppet sem hasonlít a pokolról eddig kialakított vizuális képzetekhez. Nem szűk, nem feketén-vörösen félhomályos­,­­nem­tűnik kéreg alattinak és barlangszerűnek. . Az ördög háza újabban egyenesen „a fel­kelő nap házát” mímeli. Mi több - azonos az­zal. Igen, arról beszélek, melyről az a bizonyos himnikusan emelkedő szépséges dallam szól, a fényesség és a tágasság áhítatát árasztva. A Nap már hajnalban rákezdi a láng és láva oká­­dását, az utcákon, köztereken komoran nyü­zsög a nép, az arcok kifejezéstelen maszkok­ként lebegnek, és tompán, fenyegető jelentése­ket hordozón szólnak a hangok. Az ördög h­áza amúgy tágas, minden és mindenki elfér benne, s annyi bugyra van, amennyire a nagy klasszi­kus pokoljárók legvadabb álmaikban sem gon­dolhattak.) Kikényszerített adás-vétel Hangyási Sándor rendőr alezredes, a BRFK rablási alosztályának vezetője V. eme­leti rezidenciájában taktikai megbeszélést tart, majd azt feloszlatván, hellyel és egy válogatott kis jegyzőkönyv-gyűjteménnyel kínál meg. Különösebb éleslátásra nincs szükség ahhoz, hogy az ember megállapítsa: ez a szolgálati hely aránytalanul nagyobb tempóban fogyaszt­ja és őrzi az ember erőit, holott az itt senyvedők nem bűnelkövetők, hanem bűnüldözők. Úgy­nevezett uborkaszezon van, amikor a Lock Ness-i szörny felbukkanása, továbbá az űrbéli civilizációk rejtélyes jeladásai okoznak néha váratlan izgalmakat. Hangyási alezredes egyébként is súlyos időszaknak tett pontot a végére; elvégezte a jo­gi egyetemet, hamarosan doktorrá avatják,­ egyszóval oly vértezetet nyert, mellyel a nor­málisnak nevezett emberek jólszituált, kie­gyensúlyozott munkahelyet néznek ki maguk­nak, ahol 8-tól 16 óráig igénylik az ember je­lenlétét és szolgálatait. Ő azonban marad emel­lett a zaklatottság mellett, marad a személyi hívójánál, mely nemegyszer az egyetem kapu­jánál szólalt meg, és kényszerítette vissza a „sűrűségbe”. Egyszóval nincsenek kirívó esetek. De van­­e igazi uborkaszezon az ördög házában? (Emí­­gyen sustorog a Sátán az ember fülébe. Vannak­­e úgynevezett jelentéktelen ügyek? Vajon nem az a mélyen jellemző, amiből sok van, amit futósza­lagon termelnek a hétköznapok?) Itt van példának okáért az ember, aki röhe­jes módon lépre ment. Mi is történt tehát a met­sző elmeélűnek semmiképp sem nevezhető B. Lajossal? Annyi, hogy egy alkalmi ismeretsé­get követően a XIV. kerületben az M3-as autó­pályán az újdonsült haver váratlanul egy fegy-­­vernek látszó tárgyat húzott elő meg egy sza­bályos adásvételi elismervényt, melyet ő nyo­matékos módon íratott alá a szóhoz sem jutó B. Lajossal. Ezt követően elhajtott az 1500-as La­dával, mely előzőleg B. Lajos tulajdonát ké­pezte. A nyomozás során L. József büntetett előéletű munkanélküli személye került előtér­­be (majd horogra), aki részben beismerésben, részben tagadásban van - egyelőre, így vagy úgy, rajta kívül nincs más a képben. No és miben rejlenek L. Sándor bűneseté­nek sanda tanulságai? Nézzük csak! Sértettün­ket a minap 23 óra magasságában rablótáma­dás érte. A rablók hárman voltak, és nyolcvan­­ezer forint ékszertől, tizenháromezer forint készpénztől és egy ezerötszáz forintos karórá­tól szabadították meg, majd erőteljesen el is döngették e cselekmények kiegészítő mozzana­taként. (Olvasom a jegyzőkönyvet, és vigyorog­ni kezdek, felnézek, és látom, hogy Hangyási alezredes is ugyanezt teszi. Én az alábbi kitéte­len szórakozom: „A sérülés gyógytartamának megállapítása folyamatban van." A rendőrtiszt valami máson mulat. Mondja is, hogy min.) Biztosítási kártérítést reméli...­ ­ — Ez egy tipikus, jó kis ügy! - mondja. - Elkezdtünk lépegetni, és elkaptunk három fic­kót, akikkel hamarosan tisztáztuk a dolgot. L. Sándor vallomása pedig („a nyomozó hatóság birtokába került adatokkal szembesülve") fi­noman a feje tetejére állt. Kénytelen volt beis­merni, hogy a rabló triász - kikkel a miért néz­tél rám ilyen rondán színvonalon szólalkozott össze - sem ékszereket, sem pénzt nem vettek el tőle, mert hogy ilyen anyagi javak nem is voltak nála. Csak a GFX típusú karóráját vitték el. Komoly biztosítási kártérítést remélt, ezért próbált minket a hintába ültetni. Ez manapság tipikus. A mi sértettjeink zöme eredendően ha­zudik, mert (a román, az ukrán) tartózkodási meghosszabbítást, (a csöves) segélyt, (a sima honpolgár) valamiféle hasznot remél.­­ Sz. László például önmagának is gyanús volt, méghozzá egyértelműen, mielőtt hozzánk fordult volna. Feljelentésének értelmében a kis­pesti Kossuth téri piacon 25 ezer forintjától és aranytárgyaktól fosztották meg. Néhány kurta keresztkérdés és tapogatózás a helyszínen („a feljelentésben leírt kinézetű ] személyekkel") elég volt, hogy kiderüljön: Sz. László sérelmé­re semmiféle bűntényt nem követtek el. Mert hogy a piacon, ugye, sértettünk az „itt a piros, hol a piros” című szerencsejátékba bonyoló­dott, mely­ egyre megrázóbb fordulatoka vett, s melynek sodrása dosztojevszkiji szenvedélye­ket ébresztett benne. Elvesztette az utolsó ka­­nyiját is, kis híján alsógatyában távozott a hely­színről, és bűnbeesését nem merte otthon be­vallani.­­Családjának félrevezetését a rendőri apparátus fondorlatos félrevezetésével óhajtot­ta megvalósítani.­­ Egyébként a gárda beérett és ütőképes, az esetek egyharmadát derítjük fel. De a tempó... mint a „bekenőkeféé”.... * (Ha egyszer netán ebbe az épületbe té­vedsz, t. olvasó, azt javaslom, ne nézz se jobb­ra, se balra. De főként a lépcsőházból a belső „udvarra”,nyíló ablakon ne tekints ki. Mert akkor esetleg rémálmaid lesznek. Tűnődve pil­lantok ki, és-ki tudja, mily srófra jár ilyenkor az ember esze a szokatlan helyszíneken - az angol preromantikus költő, Coleridge nagy verse jut eszembe, a „Kubla kán" , mely állító­­lag egy ópiumálom virtuóz versbeszedése. Ab­ban esik szó egy vad hasadékról, melynél a dé­mon kedvesét sirató sápatag nő sem találhat kedvezőbb és lidércesebb körülményeket. Kí­váncsi vagyok, vajon mit szólna Coleridge, ha feltámadna, és látná ezt a szürke, szűk hasadé­­kot, melyet rosszindulatú őserdei gombaként borít be a korom, ablakainak párkányán, vas­rácsain levakar­hatatlanul, sőt lerobbantha­­tatlanul rétegződik a guanó, s amely hasadék fenekén egy óriási, kör alakú fedőlap van, eszelős kockákra osztva, ismeretlen célzattal és funkcióval. Úgy lehet, ijedtében menten le­szokna a komoly drogok fogyasztásáról, és magába szállna. Gyanítom, hogy a versírásról is lemondana. Olyan ez a perspektíva, mint a bűn maga: szabálytalan, ijesztő, mocskos és valószínűtlen. Hőségtől hályogos égboltda­rabka és antennaerdő egészíti ki e vonzó pers­pektívát. Verejtékcsepp indul el a homloko­mon.) Hőség és nyugalom Lazán emeletet váltok, eggyel lejjebb ereszkedem, a gyilkosságiakhoz, ahol csend van. Betű szerint is, meg átvitt értelemben is. Andréka Péter alezredes, osztályvezető és Ká­­tai Elek őrnagy sem tud (hál’ Istennek) újdon­sággal szolgálni. A folyamatban lévő ügyek­ről annak idején mindent pontosan megírtunk. A tényt, hogy nyugalom van, mindketten há­rom koppantással nyomatékosítják alulról fel­felé. Ez a csend ismerős. Tenger alatti csend, a várakozás feszültségével és levegőtlenségével. Míg beszélünk, Andréka alezredes állandóan a telefon felé tekintve. Lehet, hogy a mozdulat öntudatlan. A mögöttünk lévő években is vol­tak ilyen szélárnyékos idők, melyek napokká, ritkán hetekké - áldott nyugalomszigetekké - álltak össze, amikor el lehetett fogyasztani a felgyülemlett restanciákat, melyeket a nagy detonációk közepette félre kellett tenni: a ren­geteg „egerészést”, a finom elemzéseket, a fontos rutinmunka dandárját. Aztán egyszer csak megszólal a telefon. Vagy a hívó otthon éjjel. És akkor menni kell. Megyek én is, fuldokolva a bennszorult hőség­től. A BRFK dolgozói, úgy látszik, még nem érdemelték ki a magasabb szféráktól azt az ele­mi kedvezményt, hogy az épületbe beszereljék a légkondicionálást. Baróti Szabolcs 99A mi sértettjeink zöme eredendően hazudik 99 Az ördög háza ­­ukorMadar Nemzet 7 Fodor Gábor Gyöngyösön született 1962. szeptember 27-én. Édesapja, Fodor Árpád bíró, ügyvéd. Általános és középiskoláit Gyöngyösön végezte. A Berze Nagy János Gimnázium angol tagozatán érettségizett 1981-ben. 1987-ben az ELTE JTK-n szerzett jogi diplomát. 1988-89 a Bibó István Szakkollégium tanára. 1989—90 szabadfoglalkozású kutatóként a Soros-alapítvány által támogatott Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa. 1990-től az ELTE JTK filozófia tanszékén tanársegéd. Szinte a kezdetektől tagja a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégi­umnak. A Fidesz egyik alapító tagja. 1993 áprilisától a Fidesz alelnöke. 1993. november 3-án minden párttisztségéről lemond, és kilép a Fideszből. Az 1990-94. évi Országgyűlésben az em­beri jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottság elnöke 1993 novemberéig. A nemzetbizton­sági különbizottság tagja 1992 márciusáig. Az Európa Tanács emberi jogi bizottságának tagja. 1993 novemberében visszaadja listán szerzett képviselői mandátumát. Az 1994. évi országgyű­lési választások második fordulójában az SZDSZ jelöltjeként szerzett mandátumot Heves megye 3. számú (Gyöngyös) választókerületében.

Next