Magyar Nemzet, 1994. július (57. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-15 / 164. szám
PÉNTEK, 1994. július 15. ΓΤΊ · · 1 · · Nyurga, borzas fiatalember. Jogász. Tanársegéd. Ifjú lányok álmainak hőse. Holnaptól Magyarország kultuszminisztere. Várinak, akiket lázas reményekkel tölt el miniszteri kinevezése, s vannak, akik aggódnak emiatt. E kétfajta fogadtatással kezdjük a bemutatkozó beszélgetést Fodor Gáborral. - Elég sokan jó néven veszik, hogy fiatal vagyok - mondja. - Vannak persze, akik óvatosan tekintenek rám, és azt találgatják, vajon alkalmas leszek-e a miniszteri posztra. Hozzám persze a pozitív visszajelzések jutnak el, azoknak a véleménye, akiknek a fiatalságom a garancia arra, hogy a magyar kulturális élet egyik szekértáborához sem tartozom. Úgy tartom, éveim száma lehet előny, és lehet hátrány is. Az a feladatom, hogy a hátrányokat csökkentsem, az előnyöket növeljem. Eötvös és Bibó nyomdokain -Mit gondol, miért esett éppen önre a választás, hiszen a kormánykoalíció mindkét pártjában több olyan érett férfiú található, akik alkalmasak volnának a művelődési és közoktatási tárca élére? - Gondolom azért, mert engem a kultúra, az oktatás területe mindig is nagyon érdekelt. Az elmúlt években oktatási kabinetet vezettem a Fideszben, az emberi jogi, kisebbségi és. vallásügyi állandó bizottság elnökekét tevékenykedtem az Országgyűlésben. Az elkövetkezendő időkben mind a kisebbségek, mind az egyházak az általam vezetett tárcához tartoznak, és nekem van rálátásom ezekre a területekre. Természetesen nyilvánvaló a számomra, hogy még sok mindent meg kell tanulnom. - Volt már rá példa, hogy viszonylag fiatal ember (ha nem is annyira ifjú, mint ön), került a művelődési tárca élére: Glatz Ferenc. Ő azzal kezdte ténykedését, hogy példaképet választott magának, Klebelberg Kunót. Fodor Gábornak vannak-e, s ha igen, kik a példaképei? - Bizonyos mértékig mindig is idegenkedtem a példaképek megnevezésétől, de most mégis szívesen mondjek neveket, ha ez orientáció lehet terveim „betájolásához”. Elsősorban a magyar történelemből emelek ki egy nagy nevet a művelődési, oktatási területhez kapcsolódóan, Eötvös Józsefét. - Antall József is számtalan alkalommal idézte Eötvös Józsefet. - Örülök neki, hogy Eötvös Józsefnek ekkora a hatása. Lám, különböző beállítottságú emberek tudják példaadó személyiségnek vallani őt. Ugyancsak példaadó számomra a magyar történelemből Bibó István. Igen sokat jelent az ő tudományos munkássága, politikai szereplése a szememben. Külföldi példákat tekintve rokonszenves az a vezetési módszer is a számomra, ahogyan a franciáknál Jacques Lang vezette a kulturális tárcát, tudva természetesen azt, hogy idehaza egészen más a helyzet, mint amilyen Franciaországot jellemezte az ő minisztersége idején. -És a kortársak, politikai pályatársnak közül nem kíván megnevezni példaképet? A fáma szerint nagy hatással van a gondolkodására Kis János. - Valóban igen jó barátok vagyunk, és erre büszke is vagyok. De másokkal legalább olyan jó a kapcsolatom, mint vele. Információimat igyekszem minél szélesebb körből beszerezni. Kis Jánosról azt szokás föltételezni, hogy ő az a szürke eminenciás, aki a háttérből irányítja az eseményeket. Valójában azonban erről szó sincs. Kis János sok szempontból igen fontos személyiség, de egészen más a szerepe ma az SZDSZ-ben, mint amikor pártelnök volt. Morálisan is, felkészültség tekintetében is kitűnő ember, aki tudatosan húzódott vissza a „frontvonalról”, távolról figyeli a politikai eseményeket, és az országos tanácsban gyakran elmondja a véleményét. - Hatással volt arra, hogy ön a Fideszből átmenjen az SZDSZ-be? - Úgy hiszem, nem. Erre a döntésemre a leginkább a Fidesz volt hatással. Lelkileg nagyon megviselt engem az a helyzet. Gyötrelmes elhatározás volt az a számomra, hiszen az életemet a Fideszben képzeltem el. Az SZDSZ részéről egyébként Pető Iván, Kuncze Gábor és Magyar Bálint keresett meg és kért föl, nem Kis János Miniszterjelöltként tett legelső nyilatkozatában azt mondta, a legfontosabb teendő a tanév indulásának zavartalan biztosítása. Mi zavarhatná meg a '94-95-ös tanév kezdetét? - A kormányváltás. Nyilatkozatommal azt szerettem volna jelezni, hogy az új kormány érkezése nincs befolyással a tanév előkészítésére, az ugyanis már megtörtént. Szerettem volna megnyugtatni a pedagógusokat, nem kell félniük, hogy felborul mindaz, amire a munkájukban számítottak. A biztonságot szeretném mindenekelőtt megteremteni az oktatáspolitikában is. Az oktatást hatalmas reformokkal próbálták felforgatni. E reformirányoknak - tagadhatatlan - sokszor volt létjogosultságuk, de a legfontosabb mégis a biztonság. E területen hosszú távon történnek a változások. Az oktatást olyan stratégiai ágazatnak kell tekinteni, amely kedvező befektetés ugyan, de nem szabad kapkodva, ideológiai felindultságok által vezérelve tevékenykedni, s gyors és látványos eredményekre számítani. Biztonság? - Az oktatáspolitikai biztonság megteremtéséről beszélgetünk. Nyilatkozataiban azonban az is szerepelt, hogy a közoktatási törvényt módosítani kell, a nemzeti alaptantervről az ősztől kezdve gondolkodni kell, a minisztérium pedig átalakulásra szorult . Ezek valóban neuralgikus pontjai az oktatásügynek. Ha oktatáspolitikai biztonságrólbeszélek, az nem jelenti egyszersmind azt, hogy nem szükségesek változtatások. A biztonság nem konzerválást jelent, hanem azt, hogy a változás, a haladás sebességét az érintettekkel közösen kell meghatározni. Komolyan tisztáznunk kell, melyek azok az értékek, amelyeket át kívánunk venni. Az oktatásban a tradíciónak óriási a szerepe, de a kor kihívásainak is meg kell felelni. A parlamentben az egyik ellenzéki vezérszónok voltam, amikor a közoktatási törvénytervezet volt terítéken. De, miután a törvényt megszavazta a parlament, számomra pont került a „történet” végére. A jogállamiság alapelve azt kívánja, ha nekem vannak is kritikai észrevételeim, nem azt kell keresnem, hol kell a törvényt megváltoztatni. Most is csak azokra a változtatásokra gondolok, amelyeket a gyakorlat vetett fel azóta, hogy a közoktatási törvény életbe lépett. Itt van például a világnézeti semlegesség kérdése. Ez az alkotmánybíróság döntése értelmében is tisztázandó, mert jelenleg számos konfliktus él e területen.Hadd tegyek itt egy zárójeles megjegyzést. A liberális pártokat gyakran vádolták azzal, hogy egyházellenesek. Hogy ez a nézet alakult ki róluk, abban az SZDSZ és a Fidesz is ludas. Nem tudták kialakítani azt a fajta kommunikációt, amelyben világossá vált volna, hogy szó sincs egyházellenességről, hanem csak arról, másfajta egyház-állam viszonyról gondolkodnak, mint a többiek. Partneri viszonról - ez egyébként a kormányprogramunkban is olvasható - az egyházak legteljesebb autonómiájának a biztosításáról, a költségvetési területen is. Az oktatáshoz visszakanyarodva, szerintem nagyon fontos olyan tiszta képletet teremteni, amelyben nem alakulhatnak ki olyan helyzetek, mint amilyent többet is ismerünk. Hogy ne fordulhassanak egymással szembe közösségek amiatt, kié az iskola, hogy ne indulhasson vadászat a gyermekekért, egyházi iskolába vagy önkormányzatiba írassák-e őket. Beszélnünk kell azután a tankerületi központok kérdéséről is. A kormányprogram kimondja, abban a formában, ahogyan most működnek, nem tartjuk jónak őket. A szakmai támogatás az iskolák számára nagyon fontos, de e téren a pedagógiai intézetekre szeretnénk építeni. Bizonyos irányítási feladatokat a minisztériumnak kell elvégezni, bizonyos feladatokat pedig az önkormányzatnak. A tulajdonosnak. Köztes intézkedésekre nincs szükség. Arra szeretnénk törekedni, hogy ha megvan a konszenzus a közoktatási törvénnyel kapcsolatban, minél hamarabb foganatosítsák is, hogy e téren ne legyenek elhúzódó problémák. Ugyanez vonatkozik a nemzeti alaptantervre is. A lehető legrövidebb időn belül egyezségre kell jutnunk a tekintetben, mi legyen ennek a tartalma, és milyen legyen az elfogadás módja. Szeretnénk nagy nyilvánosságot adni neki, szeretnénk, ha az Országgyűlés valamelyik bizottsága foglalkozna vele. - A felsőoktatási törvénnyel elégedett? - E téren is vannak olyan pontok, amelyeknek a megváltoztatása esetleg kívánatos lesz, de egészében jobb véleménnyel vagyok róla, mint a közoktatási törvényről. A felsőoktatás területén azt szeretném elérni, hogy mind szélesebb körű lehessen a továbbtanulás. - Magyarán szólva a felvételi eltörlését tervezi? - Nem fogalmaznék ilyen sarkítottan, már csak azért sem, mert egyetemi berkekben ezzel nagy felzúdulást keltenek, és azonnal követelnék azokat a támogatásokat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy háromszor annyi fiatalt fogadjanak a felsőfokú tanintézetek, mint most. A felvételi vizsgák fokozatos visszaszorítását szeretném elérni Türelem és hatalom - 1995-ben bevezetik a tandíjat. Ugyanakkor - mint az előző kormányzópárt programjában is szerepelt - esélyegyenlőséget ígérnek az ifjúságnak. Nincs e kétfajta terv között ellentmondás? Bizonyos társadalmi rétegek gyermeki már ma sent tudják megfizetni az egyetemi előkészítő tanfolyamokat, az egyre divatosabb „nulladik évfolyamok" árát. Nem azt mondjuk, hogy ’95-ben bevezetjük a tandíjat, hanem azt, hogy ’94-ben nem vezetjük be. A tisztességhez hozzátartozik, hogy elmondjam, noha a választási kampányunkban ez ígéretként szerepelt, a minisztériumban már tavasszal kialakult az az álláspont, hogy az elkövetkező tanévben még ne legyen tandíj a főiskolákon, egyetemeken. Ha másként alakulnak a választási eredmények, a művelődési tárca akkor is ezt az álláspontot képviselte volna. Más kérdés, hogy a ’94-es költségvetés úgy készült, hogy belekalkulálták a tandíjat... Megítélésem szerint azonban ’95-ben is csak akkor szabad bevezetni a tandíjat, ha megvan az egyetértés mind az egyetemek, mind az egyetemi hallgatók szervezetei között, és ha olyan hitelrendszert, olyan kompenzációs rendszert dolgozunk ki, ami az esélyegyenlőséget igenis biztosítja. Sok témáról kellene még beszélnünk, a pedagógusok béreiről, a kultúrfinanszírozás módjairól, közintézményeink állapotáról a napilapterjedelem azonban arra kényszerít bennünket, hogy ezeket a kérdéseket más alkalomra halasszuk, és „zárszóként" Fodor Gábor személyiségének főbb vonásait ismertessük meg az olvasókkal. Politikusi tevékenységére az elmúlt években jellemző volt, hogy igen határozottan - olykor merészen - állt ki a kisebbségek mellett, legyenek azok vallási csoportok, kis szellemi tömörülések, extravagáns társaságok. Emlékszem rá, amikor megnyitotta a homoszexuális filmek szemléjét, az önnel rokonszenvező emberek is azt mondogatták: tudja ez a fiú, hogy mit csinál? Miniszteri súlyával továbbra is támogatja a kisebbségek ügyét? - Pontosan tudtam, mit vállalok, amikor melléálltam bizonyos kisebbségi akcióknak. Bizonyos mértékig mégis meglepett, ahogyan ezt egyes fórumokon - például a Parabola című tévéműsor - kommentálták, és úgy festették le, mintha én magam is homoszexuális volnék, és ezért törődtem volna a kisebbségi jogokkal az elmúlt időszakban. Átéltem ehhez hasonlót már máskor is. „Le lettem zsidózva”, mert a második világháborúban elpusztított zsidóságra emlékező rendezvényen vettem részt, mások meg azt kutatták, nem vagyok-e cigány, ugyanis igen jó kapcsolataim vannak a cigány érdekvédelmi szövetségekkel. Nem érdekes, mi vagyok, de bármelyik vagyok, ha ezeket a csoportokat az identitásuk miatt akarják hátrányos helyzetbe hozni. A kisebbségi jogok védelmét a demokrácia alapkövének tekintem. Egy társadalom akkor mondhatja magát demokratikusnak, ha mindenki szabadon vallhatja a meggyőződését, szabadon gyakorolhatja a szokásait, feltéve, ha nem zavar másokat, ha mások életébe nem avatkozik bele olyan módon, amit a többség nem tud elfogadni. A kisebbségi jogok érvényesüléséért eztán is tevékenykedni fogok, nem félve attól sem, hogy demonstratívan kell cselekednem. Egyúttal tisztában vagyok a szerepemmel, és tudom, a kultúra nem csupán kisebbségi kérdésekből áll, és azokat az általános értékeket is képviselnem kell, amelyek a magyar kultúra egészére vonatkoznak. Ennek a tudomásulvétele nem jelent számomra terhet, a megbízatásomnak megfelelően szeretnék eljárni. - Közvetlen ismerősei azt állítják, Fodor Gábor türelmes ember, és csöppet sem hatalomra vágyó. Mit gondol, abban a nehéz helyzetben, amelyben hazánk van, elfogyhat a türelme annyira, hogy odahagyja a bársonyszéket, sutba vágja miniszteri hatalmát? — Elképzeléseimet másokkal együtt szeretném kidolgozni. Ha ez lehetséges, ha érzem a bizalmat, nem félek még a konfliktusoktól sem Ha viszont úgy találom, hogy nem vesz körül bizalom, hogy az elveimet fel kell adnom, az olyan tűréshatár, amihez elérve föltétlenül változtatnom kell, méghozzá úgy, hogy a saját elveimhez ragaszkodjak. Csakis akkor tudok megfelelően dolgozni, ha a meggyőződésemmel harmóniában élhetek. Lőcsei Gabriella Kormánytabló A legfiatalabb miniszter Fodor Gábor az oktatási törvények módosításáról, a tandíjakról és az esélyegyenlőségről Fodor Gábor: Nem szabad ideológiai felindultságoktól vezérelve tevékenykedni Weber Lajos felvétele Az ördög háza jelenidőtájt, anno Domini 1994 nyarán, cseppet sem hasonlít a pokolról eddig kialakított vizuális képzetekhez. Nem szűk, nem feketén-vörösen félhomályos,nemtűnik kéreg alattinak és barlangszerűnek. . Az ördög háza újabban egyenesen „a felkelő nap házát” mímeli. Mi több - azonos azzal. Igen, arról beszélek, melyről az a bizonyos himnikusan emelkedő szépséges dallam szól, a fényesség és a tágasság áhítatát árasztva. A Nap már hajnalban rákezdi a láng és láva okádását, az utcákon, köztereken komoran nyüzsög a nép, az arcok kifejezéstelen maszkokként lebegnek, és tompán, fenyegető jelentéseket hordozón szólnak a hangok. Az ördög háza amúgy tágas, minden és mindenki elfér benne, s annyi bugyra van, amennyire a nagy klasszikus pokoljárók legvadabb álmaikban sem gondolhattak.) Kikényszerített adás-vétel Hangyási Sándor rendőr alezredes, a BRFK rablási alosztályának vezetője V. emeleti rezidenciájában taktikai megbeszélést tart, majd azt feloszlatván, hellyel és egy válogatott kis jegyzőkönyv-gyűjteménnyel kínál meg. Különösebb éleslátásra nincs szükség ahhoz, hogy az ember megállapítsa: ez a szolgálati hely aránytalanul nagyobb tempóban fogyasztja és őrzi az ember erőit, holott az itt senyvedők nem bűnelkövetők, hanem bűnüldözők. Úgynevezett uborkaszezon van, amikor a Lock Ness-i szörny felbukkanása, továbbá az űrbéli civilizációk rejtélyes jeladásai okoznak néha váratlan izgalmakat. Hangyási alezredes egyébként is súlyos időszaknak tett pontot a végére; elvégezte a jogi egyetemet, hamarosan doktorrá avatják, egyszóval oly vértezetet nyert, mellyel a normálisnak nevezett emberek jólszituált, kiegyensúlyozott munkahelyet néznek ki maguknak, ahol 8-tól 16 óráig igénylik az ember jelenlétét és szolgálatait. Ő azonban marad emellett a zaklatottság mellett, marad a személyi hívójánál, mely nemegyszer az egyetem kapujánál szólalt meg, és kényszerítette vissza a „sűrűségbe”. Egyszóval nincsenek kirívó esetek. De vane igazi uborkaszezon az ördög házában? (Emígyen sustorog a Sátán az ember fülébe. Vannake úgynevezett jelentéktelen ügyek? Vajon nem az a mélyen jellemző, amiből sok van, amit futószalagon termelnek a hétköznapok?) Itt van példának okáért az ember, aki röhejes módon lépre ment. Mi is történt tehát a metsző elmeélűnek semmiképp sem nevezhető B. Lajossal? Annyi, hogy egy alkalmi ismeretséget követően a XIV. kerületben az M3-as autópályán az újdonsült haver váratlanul egy fegy-vernek látszó tárgyat húzott elő meg egy szabályos adásvételi elismervényt, melyet ő nyomatékos módon íratott alá a szóhoz sem jutó B. Lajossal. Ezt követően elhajtott az 1500-as Ladával, mely előzőleg B. Lajos tulajdonát képezte. A nyomozás során L. József büntetett előéletű munkanélküli személye került előtérbe (majd horogra), aki részben beismerésben, részben tagadásban van - egyelőre, így vagy úgy, rajta kívül nincs más a képben. No és miben rejlenek L. Sándor bűnesetének sanda tanulságai? Nézzük csak! Sértettünket a minap 23 óra magasságában rablótámadás érte. A rablók hárman voltak, és nyolcvanezer forint ékszertől, tizenháromezer forint készpénztől és egy ezerötszáz forintos karórától szabadították meg, majd erőteljesen el is döngették e cselekmények kiegészítő mozzanataként. (Olvasom a jegyzőkönyvet, és vigyorogni kezdek, felnézek, és látom, hogy Hangyási alezredes is ugyanezt teszi. Én az alábbi kitételen szórakozom: „A sérülés gyógytartamának megállapítása folyamatban van." A rendőrtiszt valami máson mulat. Mondja is, hogy min.) Biztosítási kártérítést reméli... — Ez egy tipikus, jó kis ügy! - mondja. - Elkezdtünk lépegetni, és elkaptunk három fickót, akikkel hamarosan tisztáztuk a dolgot. L. Sándor vallomása pedig („a nyomozó hatóság birtokába került adatokkal szembesülve") finoman a feje tetejére állt. Kénytelen volt beismerni, hogy a rabló triász - kikkel a miért néztél rám ilyen rondán színvonalon szólalkozott össze - sem ékszereket, sem pénzt nem vettek el tőle, mert hogy ilyen anyagi javak nem is voltak nála. Csak a GFX típusú karóráját vitték el. Komoly biztosítási kártérítést remélt, ezért próbált minket a hintába ültetni. Ez manapság tipikus. A mi sértettjeink zöme eredendően hazudik, mert (a román, az ukrán) tartózkodási meghosszabbítást, (a csöves) segélyt, (a sima honpolgár) valamiféle hasznot remél. Sz. László például önmagának is gyanús volt, méghozzá egyértelműen, mielőtt hozzánk fordult volna. Feljelentésének értelmében a kispesti Kossuth téri piacon 25 ezer forintjától és aranytárgyaktól fosztották meg. Néhány kurta keresztkérdés és tapogatózás a helyszínen („a feljelentésben leírt kinézetű ] személyekkel") elég volt, hogy kiderüljön: Sz. László sérelmére semmiféle bűntényt nem követtek el. Mert hogy a piacon, ugye, sértettünk az „itt a piros, hol a piros” című szerencsejátékba bonyolódott, mely egyre megrázóbb fordulatoka vett, s melynek sodrása dosztojevszkiji szenvedélyeket ébresztett benne. Elvesztette az utolsó kanyiját is, kis híján alsógatyában távozott a helyszínről, és bűnbeesését nem merte otthon bevallani.Családjának félrevezetését a rendőri apparátus fondorlatos félrevezetésével óhajtotta megvalósítani. Egyébként a gárda beérett és ütőképes, az esetek egyharmadát derítjük fel. De a tempó... mint a „bekenőkeféé”.... * (Ha egyszer netán ebbe az épületbe tévedsz, t. olvasó, azt javaslom, ne nézz se jobbra, se balra. De főként a lépcsőházból a belső „udvarra”,nyíló ablakon ne tekints ki. Mert akkor esetleg rémálmaid lesznek. Tűnődve pillantok ki, és-ki tudja, mily srófra jár ilyenkor az ember esze a szokatlan helyszíneken - az angol preromantikus költő, Coleridge nagy verse jut eszembe, a „Kubla kán" , mely állítólag egy ópiumálom virtuóz versbeszedése. Abban esik szó egy vad hasadékról, melynél a démon kedvesét sirató sápatag nő sem találhat kedvezőbb és lidércesebb körülményeket. Kíváncsi vagyok, vajon mit szólna Coleridge, ha feltámadna, és látná ezt a szürke, szűk hasadékot, melyet rosszindulatú őserdei gombaként borít be a korom, ablakainak párkányán, vasrácsain levakarhatatlanul, sőt lerobbanthatatlanul rétegződik a guanó, s amely hasadék fenekén egy óriási, kör alakú fedőlap van, eszelős kockákra osztva, ismeretlen célzattal és funkcióval. Úgy lehet, ijedtében menten leszokna a komoly drogok fogyasztásáról, és magába szállna. Gyanítom, hogy a versírásról is lemondana. Olyan ez a perspektíva, mint a bűn maga: szabálytalan, ijesztő, mocskos és valószínűtlen. Hőségtől hályogos égboltdarabka és antennaerdő egészíti ki e vonzó perspektívát. Verejtékcsepp indul el a homlokomon.) Hőség és nyugalom Lazán emeletet váltok, eggyel lejjebb ereszkedem, a gyilkosságiakhoz, ahol csend van. Betű szerint is, meg átvitt értelemben is. Andréka Péter alezredes, osztályvezető és Kátai Elek őrnagy sem tud (hál’ Istennek) újdonsággal szolgálni. A folyamatban lévő ügyekről annak idején mindent pontosan megírtunk. A tényt, hogy nyugalom van, mindketten három koppantással nyomatékosítják alulról felfelé. Ez a csend ismerős. Tenger alatti csend, a várakozás feszültségével és levegőtlenségével. Míg beszélünk, Andréka alezredes állandóan a telefon felé tekintve. Lehet, hogy a mozdulat öntudatlan. A mögöttünk lévő években is voltak ilyen szélárnyékos idők, melyek napokká, ritkán hetekké - áldott nyugalomszigetekké - álltak össze, amikor el lehetett fogyasztani a felgyülemlett restanciákat, melyeket a nagy detonációk közepette félre kellett tenni: a rengeteg „egerészést”, a finom elemzéseket, a fontos rutinmunka dandárját. Aztán egyszer csak megszólal a telefon. Vagy a hívó otthon éjjel. És akkor menni kell. Megyek én is, fuldokolva a bennszorult hőségtől. A BRFK dolgozói, úgy látszik, még nem érdemelték ki a magasabb szféráktól azt az elemi kedvezményt, hogy az épületbe beszereljék a légkondicionálást. Baróti Szabolcs 99A mi sértettjeink zöme eredendően hazudik 99 Az ördög háza ukorMadar Nemzet 7 Fodor Gábor Gyöngyösön született 1962. szeptember 27-én. Édesapja, Fodor Árpád bíró, ügyvéd. Általános és középiskoláit Gyöngyösön végezte. A Berze Nagy János Gimnázium angol tagozatán érettségizett 1981-ben. 1987-ben az ELTE JTK-n szerzett jogi diplomát. 1988-89 a Bibó István Szakkollégium tanára. 1989—90 szabadfoglalkozású kutatóként a Soros-alapítvány által támogatott Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa. 1990-től az ELTE JTK filozófia tanszékén tanársegéd. Szinte a kezdetektől tagja a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiumnak. A Fidesz egyik alapító tagja. 1993 áprilisától a Fidesz alelnöke. 1993. november 3-án minden párttisztségéről lemond, és kilép a Fideszből. Az 1990-94. évi Országgyűlésben az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottság elnöke 1993 novemberéig. A nemzetbiztonsági különbizottság tagja 1992 márciusáig. Az Európa Tanács emberi jogi bizottságának tagja. 1993 novemberében visszaadja listán szerzett képviselői mandátumát. Az 1994. évi országgyűlési választások második fordulójában az SZDSZ jelöltjeként szerzett mandátumot Heves megye 3. számú (Gyöngyös) választókerületében.