Magyar Nemzet, 1994. július (57. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-09 / 159. szám
SZOMBAT, 1994. július 9. Fidesz-kongresszus Magyar Nemzet 13 Izgalmasabbnak ígérkezik a fiatal demokraták szombati kongresszusa, mint azt várni lehetett. Az elmúlt napokban, hetekben nyilvánosságra került elégedetlenség, valamint az, hogy Orbán Viktor nem egyedül indul az elnökségért, jelzi azt, hogy a zárt ajtók mögött parázs vitákra lehet számítani. Az alábbiakban Wachster Tamás és Kövér László véleménye mellett részleteket közlünk az elnökségnek a kongresszusra készített, Ellenzékből ellenzékbe címet viselő tanulmányából, amely a Fidesz választási kudarcainak okait taglalja. Mottója: „Fiúk! / Ha megérjük, / miénk a holnapután!” Wachsler Tamás Orbán Viktorral szemben indul az elnökségért „Hiszek a győzelmemben” Kövér László szerint még nincs itt a döntés ideje Kiszámíthatatlannak tűnik a helyzet A héten jelentette be Wachsler Tamás országgyűlési képviselő, hogy Orbán Viktor ellenében indul az elnökválasztáson. - Mikor jutott eszébe, hogy jelölteti magát? - A múlt szombaton. Osztálytalálkozóm volt, s ott lehetőségem nyílt arra - amire már régóta szükségem lett volna -, hogy leüljek, és végiggondoljak sok mindent. A döntés egy idő óta motoszkált a fejemben, de szombaton határoztam el magam. Egy ilyen vereség után egészséges dolog, ha a tagságnak lehetősége nyílik arra, hogy szavazatával véleményt alkosson az elmúlt hónapokban folytatott politikánkról. Úgy hiszem, a Fidesz eddigi vezetésének is érdeke, hogy ne azért szavazzanak rájuk adott esetben, mert nincs más alternatíva, hanem mert ők kínálják a legjobb receptet. - Az előbb többes szám első személyében fogalmazott. Mennyiben felelős ön az elmúlt időszakért, s mennyiben jelentheti egy új korszak kezdetét? - A Fidesz politikájának mindannyian részesei voltunk, ki jobban, ki kevésbé, s a felelősség is ilyen módon oszlik meg. Nem állítom azt, hogy semmilyen részt nem vállaltam az eddigi döntésekből, de úgy hiszem, a jövőre nézve igenis másfajta koncepcióm van, mint ami az elnökség általam ismert álláspontja. Milyen szempontból mások az elképzelései? Lát-e változtatnivalót azon, hogy a Fidesz nemzeti elkötelezettségű liberális pártként definiálja magát? A koncepcióról nem szeretnék részletesen beszélni, mert úgy tartom tisztességesnek, ha először a tagságnak mondom el, mit látok másként Nem véletlen azonban az sem, hogy zárt kongresszusra kerül sor a Fidesz meglehetősen nehéz periódusban van, igen érzékeny döntéseket kell hoznunk, kemény vitákat kell megvívnunk egymással. He lyes, ha ezt a párton belül intézzük el. — A kongresszus-Utálta sem hozza nyilvánosságra elképzeléseit? !- Nem áll szándékomban, de nyilvánvaló, ha megválasztanak elnöknek, sok minden kiderül, hiszen látható lesz, mit csinálok másképp, mint az eddigi vezetés. Nem gondolom, hogy az önmeghatározás bármely eleme önmagában elvetendő, vagy kicserélendő lenne. Úgy vélem azonban, jobb, ha nem a Fidesz ragaszt magára címkéket, hanem a választók, olyat amire büszkék lehetünk. - Változtatna-e a más pártokhoz való viszonyon? - Bárki lesz a Fidesz elnöke, a pártokhoz való viszonyunk változni fog, hiszen a politikai helyzet átalakult Eddigi szerződéses szövetségesünk most velünk szemben a koalíció része, akikkel eddig szemben álltunk, azokkal együtt állunk az ellenzékben. Mindezt végig kell gondolni, de helyesnek tartanám, ha nem az előítéleteink alapján döntenénk. A vereség okait is máshol keresi, mint a hivatalos verzió? - Erről fogok beszélni a kongresszuson. A múlt értékelésére azonban csak annyiból van szükségünk, hogy a jövőre nézve tanuljunk a hibákból. - Azt mondta, a pártnak is jó, ha több jelölt verseng. Felvetődhet a kérdés, hogy indulása nemcsak színjáték-e? - Erről szó sincs. Ha a kongresszuson elmondom, mit látok másképp, mint Orbán Viktor, vagy a jelenlegi elnökség, akkor a tagság eldöntheti, hogy ez kincstári ellenzékiség-e vagy sem. - A többes jelölés eddig nem volt divatban a Fideszben. Orbán Viktor is igényelte azt, hogy teljes bizalmat érezve vállalja az elnöki poszttal járó terheket. Ha így volt, azt az indokolhatta, hogy más helyzetben voltunk. Akkor a választás előtt álltunk, most már túl vagyunk rajta. Szerintem nem is kérdés az, hogy egy demokratikus párton belül a verseny üdvös dolog-e. Az egész Fidesz „erről szól”. - Kik „beszéltek rá" az indulásra? - Egy csőszkunyhóban folytattam megbeszélést búvárruhában öltözött ügynökökkel, akik ürgebőrbe varrva nyújtották át a megbízást Komolyra fordítva a szót: miért kellett volna, hogy bárki rábeszéljen? A döntést magam hoztam meg, bár kétségkívül konzultáltam egy-két emberrel. Nem a megyei elnökök beszéltek rá, de azt igenis éreztem: igény van a tagságban arra, hogy több jelölt legyen. - Milyen esélyt lát a győzelemre? - Ha nem gondolnám azt, hogy meg tudom nyerni a versenyt, nem indulnék. - Ügyrendi kifogás már nem érheti, hiszen a zalaiak jelölték az elnökségre. - Két módon lehet valaki jelölt: ha valamelyik területi választmány jelöli, vagy ha a kongresszuson a megválasztott küldöttek egyharmada nyit szavazással támogatja. Logikus lett volna, ha saját területemen, Borsod megyében jelölnek, de mire a döntést meghoztam, ott már lezajlott a választmányi ülés. Ezért utaztam le a Zala megyeiek választmányi ülésére, ahol megkértem őket, segítsenek a kettős jelölésben. - Könnyen belementek? - A szavazati arányból úgy gondolom, igen. - Ha Orbán Viktor lesz az elnök, vállal alelnökséget? - Semmiképp sem szeretnék sértődötten félrevonulni, de ha én nyerem a választást, amit nagyon szeretnék, én is számítok arra a tudásra és tapasztalatra, amivel Orbán Viktor és a Fidesz többi meghatározó személyisége rendelkezik. *- Kicserélődhet-e a Fidesz egész vezetősége? Van-e „második vonal" s kit tud elképzelni frakcióvezetőnek vagy az országos választmány elnökének? - Azok féltik a Fideszt az utánpótlás hiányától, akik nem ismerik a párt tagságát, tisztségviselőit Én bárkivel együtt tudnék dolgozni, akit a tagság vagy a frakció megválaszt Nem szeretném előre szűkíteni a mozgásteremet azzal, hogy eleve kizárok embereket Ha megválasztanak elnöknek, súlyos és nehéz helyzetben leszek ahhoz, hogy számítsak mindenkinek a segítségére. Orbán Viktor, a Fidesz eddigi elnöke a kongresszus előtt nem kívánt nyilatkozni. A kilátásokról ezért Kövér László megbízott frakcióvezetőt kérdeztük. - Miért nem vállalkozott Orbán Viktor a nyilatkozatra? - Kongresszus előtt mindig érzékenyebbek a résztvevők, a küldöttek és a vetélytársak egyaránt, valamint az eseményre figyelő közvélemény is. Egyegy rosszul eltalált nyilatkozat sokat árthat a párt egységének, s Orbán Viktor talán úgy gondolhatta, hogy pártelnökként ebbe nem szabad belemennie. - Miért halogatja az utolsó pillanatig, hogy indul-e elnökjelöltként? - Korábbi nyilatkozataiból az derül ki, hogy elnökként csak egyfajta politikai irányvonal képviseletét vállalná, radikális változtatással nem értene egyet. A kongresszusnak volt előzménye, a megyei választmányok tapasztalatai bírják majd rá a végső döntésre. - Miért, e gyűléseken a radikális változtatásra való igény volt érezhető? - Nem, de az az igazság, hogy eléggé bonyolultnak és kiszámíthatatlannak tűnik a helyzet. Csak akkor lehet megmondani, hogy mit takar az akár radikális, akár kevésbé radikális változás, ha a szervezet készen áll egyfajta stratégia megalapozására. Jelen körülmények között azonban - nem önhibájából, hanem a helyzet képlékenységéből fakadóan - a Fidesz nem lesz képes arra, hogy valamiféle stratégiát alkosson, amely többé-kevésbé eltér attól, amit négy éven keresztül csináltunk. - Személyek vagy programok versenyeznek majd? - Attól tartok, egyik sem. A helyzet ennél bonyolultabb. Nem volt elég idő arra, hogy akár alternatív programok kikristályosodjanak, s ezek mentén lépjenek fel jelöltek. Ami történik, az nem több és nem kevesebb, mint hogy a választási kudarcra való hivatkozással a kongresszus jelentős része úgy gondolja, bizonyos személyi változtatásokat kell végrehajtani. Ez találkozik a politikai pártokban természetes személyi ambíciókkal, anélkül, hogy emögött konkrét az eddigiektől eltérő program állna. Meglehetősen zavaros, átmeneti állapot előtt állunk, függetlenül attól, hogy ki nyeri az elnökválasztást A jövő tavasszal esedékes kongresszuson már megalapozottabban lehet dönteni. A jelen helyzet csak arra alkalmas, hogy az előző elnök elutasításával lehessen több-kevesebb politikai tőkét gyűjteni. Remélem, a többség számára nyilvánvaló lesz, hogy ennek nincs sok értelme. Bár értek csalódások az elmúlt években, nem hiszem, hogy Orbán Viktorral jelen pillanatban bárki komolyan felveheti a versenyt. Arról van szó, hogy az elégedetlenség, ami természetesnek mondható, egy vagy több személyi alternatíva mögé fog felsorakozni, függetlenül attól, hogy egyetértenek-e az illető programjával, s még attól is, hogy az illető az elmúlt négy évben „ellenzéki” vagy az eddigi politikával komform magatartást tanúsított-e. - Wachsler melyiknek felel meg? - Nem tudom, milyen programot fogalmaz majd meg. Kritikája sok szempontból jogos lesz, hiszen nem volt az elnökség tagja. A politikai fő irány bírálására azonban kevés alapja lesz, mert ismereteim szerint lényeges kérdésekben nem állt konfliktusban sem Orbán Viktorral, sem az általa képviselt politikai irányvonallal. - Wachsler szerint az elnökségnek is jó, ha van választási lehetőség. - Nem szeretem, ha valaki saját döntéseit mások érdekeivel próblja legitimizálni. Ez a döntés Wachsler Tamásnak a legjobb. Ilyen áldozatra senki nem kérte, ezért kár lenne fáradnia. - Vállalna frakcióvezetést Wachsler elnöksége mellett? - A döntés azoknak az embereknek a közös döntése lenne, akikkel eddig is együtt tudtam és a továbbiakban is együtt akarok dolgozni. - Lehet, hogy egységesen felállnak" Orbán Viktor „hívei" ? - Ez is előfordulhat, de ennek az ellenkezője is, ha úgy látjuk, csak így menthetjük a menthetőt. Akkor addig küzdünk, amíg erőnkből telik, hogy egyszer megváltoztassuk az erőviszonyokat, s újra a mi igazságunk felé billenjen a párton belüli többség. - Próbálták Wachsten lebeszélni? - Ismerve őt, felesleges lenne energiát pocsékolni erre a kísérletre, még akkor is, ha azt gondolnám, baj lenne az indulása. Nem baj, de hogy használ-e, azt már nem látom olyan egyértelműnek. hert - Az, eddigi Vezetés nem látja ízlisségesnek politikája felülvizsgálását? Ami eddig elhangzott, az mind „szólási”. Konkrétumokat kelllegfogalmazni, hogy a politikai irányvonalat miben kellene módosítani. Az úgynevezett jobbra tolódás megakadályozását úgy is lefordíthatnám, hogy balra kell mozogni, amelynek egyenes következménye lenne, hogy bekéredzkedünk a koalícióba vagy kívülről próbáljuk meg támogatni azt a szövetséget, amelynek létrejötte ellen körömszakadtunkig küzdöttünk. Nem tartom elképzelhetőnek e kérdésben az irányvonal módosulását Az Ellenzékből ellenzékbe című dokumentum utolsó mondata már az önkormányzati választásokról szól. Az önkormányzati választójogi törvény várható módosítása tovább szűkíti majd a Fidesz mozgásterét Ha egyfordulós, relatív többséges rendszert vezetnek be az új kormánypártok, szükségszerű lesz a pillanatnyilag gyengébb helyzetben lévő pártok választási együttműködése. Kiváló alkalom lesz ez arra, hogy kiderüljön: a Fidesz alapszervezetei kikkel tudnak együttműködni. Ez lehet az alapja a következő négy év politikájának. Kár lenne rébuszokban beszélni, hiszen nyilvánvaló, az MSZP és azok a jobboldali pártok, amelyekkel eddig sem volt felhőtlen a Fidesz kapcsolata, nem tartozik ebbe. Igazából a formálódó jobbközép összetétele a következő négy év tétje, s az, hogy a Fidesz ezt tudja-e, s ha igen, milyen irányban befolyásolni. - Az SZDSZ beletartozhat az együttműködésbe? - Bizonyos erői igen, de - s ez szigorúan a saját véleményem -, az SZDSZ így önmagában nem. - A dokumentum néhol humorosan fogalmaz, például így: az MDF-kormány leváltása sikerült ugyan, csak nem a Fidesznek. - Nem szabad elveszítenünk a humorérzékünket - bár az enyém sokat kopott az elmúlt időben -, mert ezzel saját magunkat veszítjük el Remélem, a kongresszus vevő lesz erre a gondolatra, s nem lesz ez drámai állomás a Fidesz történetében. - Jó néhány veszélyt fogalmaztak meg a választás előtt. Látnak-e már erre utaló jeleket? - Korai és igazságtalan lenne még ítéletet mondani. Más kérdés, hogy vannak komolyan aggasztó jelek, amelyek mintha igazolni látszanának a félelmeinket Ilyen például a Bod Péter Ákos körüli huzavona, hiszen emlékszünk Surányi György eltávolítására. Vannak azonban pozitív jelek is, például az ellenzéknek tett gesztusok. Az gidait írta és szerkesztette: ph.„ Wachsler Tamás: Ürge bőrben adták át a megbízást... MTI-fotó - Kovács Attila Kövér László: A formálódó jobbközép összetétele a következő évek tétje davran Zoltán felvétele Az 1994-es országgyűlési választásokon a Fidesz választási célkitűzései nem teljesültek. Mekkora a zakó? A Fidesszel kapcsolatos népszerűségi indexek mindig kedvezőbb képet mutattak, mint amilyen a kormányképességéről és választási győzelmének esélyeiről alkotott közvélekedés volt Talán itt követte el a Fidesz vezetése az első komoly hibát: nem elemezte a párt meglepőnek tűnő népszerűség-növekedése mögött rejlő okokat, nem számolt e népszerűség viszonylagos és ingatag voltával, s nem tudatosította magában, hogy a párt valós választási esélyei jóval elmaradnak a felmérésekben csillogó lehetőségektől A kudarc összetevői Valószínűleg soha nem tudunk megnyugtatóan bizonyítható választ adni arra a kérdésre, hogy a kudarc kézenfekvőnek tűnő okai között milyen összefüggés, logikai és fontossági sorrend létezik. Az okok az alábbiak szerint csoportosíthatók: 1. ) a Fidesz mint párt állapotával kapcsolatos tényezők; 2. ) a Fidesz által 1990 óta (illetve 1988 óta!) folytatott stratégiában rejlő okok; 3. ) a Fidesz taktikájában rejlő összetevők; 4. ) a szűken értelmezett választási kampány problémái (arculat, üzenet, technikai-szervezési hibák) 5. ) szubjektív tényezők; 6. ) objektív folyamatok. A Fidesz mint párt A) A Fidesz állapotával kapcsolatban mindenekelőtt a szervezettség problémáját kell említenünk. B) A szervezetépítés lehetőségeit jelentősen befolyásoló infrastrukturális háttér tekintetében is óriási lemaradásokat kellett (volna) leküzdeni .) A párt mind ez ideig nem tudott megbirkózni azzal a teherrel, amelyet a generációs kötöttségek jelentenek. A választások félúton érték a Fideszt, már nem volt az ifjúság pártja, és még nem volt néppárt D) Ugyancsak a generációs meghatározottsággal hozható összefüggésbe a Fidesz talán legkomolyabb gondja: a társadalmi beágyazottság, a „gyökérzet” hiánya, illetve csökevényes volta. E) A két nagy „ügy” (a székházbotrány és Fodor Gábor kilépése) nem csak sokat rontott a párt külső megítélésén, de a szervezet belső állapotára sem maradt hatástalan. A stratégia A Fidesz következetesen a rendszerváltásban érdekelt polgári erők összefogására, de legalább a közöttük Ellenzékből ellenzékbe lévő kommunikáció életben tartására törekedett. A Fidesz kezdetektől az MDF és az SZDSZ közötti viszony normalizálásában volt érdekelt. E stratégiának szükségszerű elemei voltak: a) annak megakadályozása, hogy az MSZP visszatérjen a kormányzati hatalomba; b) az MDF jobbra tolódásának fékezése; c) domináns erővé válni a liberális póluson, azaz az MDF-fel szót érteni képtelen, ugyanakkor az MSZP egyes csoportjaival „természetes szövetségesi” viszonyt ápoló értelmiségiek túlsúlyos befolyása alatt balra tolódó SZDSZ háttérbe szorítása. A taktika i stratégiai célkitűzéseknek megfelelően a Fidesznek olyan taktikai elemeket kellett választania, amelyek úgy biztosítottak markáns ellenzéki arcéit, súlyt a Fidesznek, mutatták következetesnek és kormányzóképesnek, hogy eközben képes legyen ellent állni a két oldalról jövő, az alig kialakult alkotmányos berendezkedés kereteit feszegető törekvéseknek (lásd taxisblokád, igazságtételi törvény, Csurka-tanulmány, a Létminimum Alatt Élők Társaságának népszavazási kezdeményezése a parlament kollektív visszahívására). A hosszabb távú gondolkodás jegyében a Fidesz tartózkodott az olcsó népszerűséget hozó demagógiától, s 1992 végéig - a népszerűségi mutatók alapján úgy tűnt - ez a politika pozitív visszacsatolást kapott a közvélemény részéről. Ekkor azonban alapvető változások állottak be a politikai környezetben. Egyrészt a ciklus közepére oly mértékű elégedetlenség halmozódott fel a társadalomban a kormánnyal szemben, hogy a kompromisszumkereső politika helyett mindinkább a radikális elutasításra támadt igény, az SZDSZ és az MSZP mögött álló értelmiségi elitcsoportok pedig elérkezettnek látták az időt az „ellenzéki egység” stratégiájának meghirdetésére. A Fidesz válasza a Demokratikus Chartára a polgári középerők összefogásának programja volt. Valójában e program s az ennek jegyében folytatott stratégia ekkorra már megbukott, mert nem álltak rendelkezésre a megvalósításához szükséges feltételek. A Fidesz népszerűsége akkor is lassú fogyásnak indult volna, ha nem folyik ellene a sajtó egy részében koncentrált kampány. A Fidesz vezetése azonban ekkor még nem érzékelte a fenyegető veszélyt Szubjektív tényezők A választók tekintélyes része nem tekintette a Fideszt kormányképes erőnek, s Orbán Viktort kívánatos miniszterelnök-jelöltnek. Ami ezen felül van, az már hiba. Ezek közé sorolható az értelmiség különböző csoportjaihoz fűződő viszony alakítása. A Fidesz vezetése későn ismerte fel, hogy a Fideszt időlegesen támogató értelmiségiek jó része nem önmagáért támogatja a pártot, hanem csak annyiban és csak azokat a politikusait, amennyiben és akik megfelelnek az általuk képviselt politikai érdekeknek. Szintén nem nevezhető hiba nélkülinek a sajtóviszonyok adottságainak kezelése. A „varsói gyors” Végezetül említést kívánó körülményként kell figyelembe venni azt a társadalmi mértékű kiábrándultságot, amelyet az új demokráciák teljesítőképességéhez fűződő illúziók szertefoszlása okozott. Összefoglalva: A Fidesz generációs, szervezeti problémákkal küszködő pártként, stabil társadalmi háttér, szilárd választói bázis nélkül, gyenge sajtó- és értelmiségi kapcsolatokkal vágott bele a választási kampányba. Olyan stratégiát választott, amely egyre kevésbé volt alkalmas arra, hogy a radikalizálódó közvélemény számára vonzó alternatívát jelentsen, mert veszélyesen közel sodorta az egyre népszerűtlenebbé váló kormánykoalícióhoz, elválasztotta az egyre sikeresebben politizáló MSZP-től, s szembeállította olyan befolyásos értelmiségi csoportokkal, amelyek politikai koncepcióját és érdekelt e stratégia sértette. Az elnök és az elnökség az egyre kevesebb sikerrel kecsegtető politikán nem tudott (mert nem látott eséllyel kivihető alternatívát) és nem akart (mert belső meggyőződésével csak ez a politika egyezett) módosítani, illetve olyan taktikai fordulatokat végrehajtani (például a Chartához, az SZDSZ-hez, az MSZP-hez és az MDF-hez fűződő viszony terén), amelyek magát a stratégiát tették volna megkérdőjelezhetővé. Joggal tehető fel a kérdés: a politikai szerkezet menedzselésének kísérletei helyett, önnön gyengeségét érzékelve, pozícióba kerülésre vonatkozó ambíciókat feladva nem kellett volna-e a Fidesznek energiáit a lassú, tervszerű építkezésre fordítania? A politikát elsősorban az eredmény minősíti. Az elnökség tagjainak felelőssége tehát objektív és egyetemleges. A július 9-i kongresszusnak az elmúlt hat évet felölelő korszak lezárása a teendője, hogy az önkormányzati választásokra való felkészülésre már egy új stratégia megalapozásának jegyében kerülhessen sor.