Magyar Nemzet, 1994. július (57. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-27 / 174. szám
A Magyar Nemzet I ✓ ·· Alkotmánysértően működik az AVÜ igazgatótanácsa Olcsón adták, ami nem is létezik Eladták a Környei Agráripari Rt részvényeit Ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen annyi mindent adnak el mostanában. Igen ám, de gyanúsan alacsony áron bocsátották áruba a papírokat Még ez sem érdekes különösebben, hiszen annyi minden cserél mostanában értéke alatt gazdát Az azonban, hogy amit eladtak, az az eladás pillanatában nem is létezett - nos, ez a honi privatizáció történetében új fordulat Arról nem is szólva, hogy az eladó, az adásvételre végső pecsétet nyomó Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának a léte is több mint kétséges. Legalábbis jogilag. ■ Egyetlen dolog bizonyos csupán. A vevő bagóért, a vagyon értékének tizedéért, húszadéért juthat hozzá a mezőgazdasági nagyüzemhez. Az ország egyik legkorszerűbb és legértékesebb mezőgazdasági kombinátját a környék a múlt esztendő végén érte el a felemás piacosítás keze. Törvényi előírások alapján ekkor alakították át részvénytársasággá. A szőröstül, bőröstül, készletestül, forgóalapostul jóval több, mint 2 milliárd forint értékű nagyüzem vagyonának egy része, egészen pontosan 1 milliárd 193 millió forintnyi úgynevezett jegyzett tőkeként került be az alapító iratokba, vagyis ez a vagyonrész teljesül megadható és vehető részvények formájában. A vagyon 1 milliárd 132 millió forint értékű részéből tőketartalék lett, ami a gazdálkodás biztonságát szolgálja. Eszerint az, aki a jegyzett tőkét birtokolja részvények formájában az a tőketartalékkal is szabadon rendelkezik. Tehát övé az egész vagyon. Hiányzó cégbejegyzés A kombinát piacosításának ügyét így egy tollvonással elrendezve az idén, év elején az rt. alapítója, az Állami Vagyonügynökség pályázatot írt ki az állami tulajdonban lévő részvények, vagyis a jegyzett tőke 90 százalékának értékesítésére. Az irányárat 130 százalékban határozták meg a kiírók. Tehát a nem egészen 1,1 milliárd forint értékű részvénycsomagot majdnem 1,4 milliárd forintért remélték eladni. Mégpedig úgy, hogy a vevőnek a vételár legalább 20 százalékát kárpótlási jeggyel kell kiegyenlítenie, ám 18 millió forint híján korlátlanul fizethet kárpótlási jeggyel vagy E-hitelből származó pénzzel is. Az a kitétel, hogy az adásvételnél a kárpótlási jegyet a kamattal növelt névértéken számítják be a vételárba, nem szerepelt az újsághirdetésként megjelent pályázati kiírásban. Miként a jegyzett tőke maradék 10 százalékának tervezett sorsáról is csupán a részletes pályázati kiírást megvásárló jelentkező szerezhetett tudomást: ezt a dolgozók vehetik meg. Ha nem teszik, akkor ezt a 10 százalékot vagy annyit, amennyi belőle a dolgozóknak nem kell, a pályázó köteles megvásárolni. Csak egyetlen jelentkező akadt, egy három kft.-ből álló konzorcium. És érdekes módon az is mindössze 70 százalékot ajánlott vételárként a pályázati kiírásban meghatározott 130 százlék helyett. Ami ugyebár az ÁVÜ által remélt összegnek alig több, mint a fele, a teljes vagyonnak pedig a harmada. Ennek ellenére az ÁVÜ nem élt a pályázati kiírásban fenntartott jogával, nem minősítette eredménytelennek az eladási kísérletet. Az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa 1994. június elsején eladta a társaság részvényeinek 90 százalékát. Az eladás valami miatt nagyon sürgős lehetett. Ebben a kapkodásban az ÁVÜ-it meg is feledkezett néhány körülményről. Mindenekelőtt arról, hogy olyasmit adott el, ami az eladás pillanatában nem is létezett. A részvénytársaságot ugyanis mind a mai napig nem jegyezték be a cégbíróságon, következésképpen részvényei sem lehetnek, így nem is volt mit eladni. Hogy miért nem várt az ÁVÜ az eladással addig, amíg rendeződik a bejegyzés ügye? Nem tudni. Az ÁVÜ illetékes igazgatóhelyettese ugyanis többszöri kérés után sem mutatott hajlandóságot arra, hogy az újságíró kérdéseire válaszoljon, így azután azt sem lehet tudni, hogy az igazgatótanács a környei döntésnél miért fogadta el annak az Agrobanknak a hiteligényét, amelynek hasonló ígéreteit egy másik eladási ügyben kétségesnek ítélte. Nem lehet tudni, hogy miért feledkezett meg az igazgatótanács arról is, hogy az eladásról kikérje az rt dolgozói érdekvédelmi szervezeteinek véleményét - holott ezt külön is törvény úja elő. Mindez azonban csak a hab azÁVÜ által sietve megsütött környei tortán. Illetve: azt a bizonyos tortát nem is maga az ÁVÜ sütötte. Ők csak a tölteléket keverték hozzá. A torta maga a kormány, aztán a leköszönt kormány parlamenti frakciója, és még ki tudja, ki mindenki keze munkáját dicséri. Mert jogi szempontból az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa sem bizonyos, hogy létezett. Ugyanis alkotmányellenesen működött és működik. Ezt az alkotmánybíróság 1994. február 20-án keltezett határozata mondta ki. Hogy ez így egy kicsit bonyolult? Lehet. Nézzük hát egyszerűbben. Dr. Trinn Gábor ügyvéd 1993. április 29-én indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve, a testület „semmisítse meg a 25/1991. Korm. sz. rendelettel módosított 1077/1987. MT-határozat ΙΠ. fejezet 8/b pontját, mert az ...alkotmánysértő.” Az ügyvéd továbbá kérte az AB-t, hogyminősítse alkotmányellenesnek mindazon kinevezéseket..., amelyek az államtitkárok jogállására vonatkozó 1990. évi ΧΧΧΙΠ. törvény 11. par. (1) bekezdés b pontjába ütköznek”. Az Alkotmánybíróság helyt adott az indítványnak, és 1994. június 30-i hatállyal megsemmisítette annak a bizonyos 1077/19487. MT-határozatnak a 8/b pontját. Ugyanakkor a kinevezések megsemmisítését, hatáskör hiányában, visszautasította. Persze lehet, ez így még mindig bonyolult. Ám azonnal érthetővé válik, ha tudjuk, hogy az 1990. évi XXXI. törvény említett része - az alkotmány rendelkezésének megfelelően - kimondja: államtitkár, illetve helyettese nem lehet tagja felügyelőbizottságnak és igazgatótanácsnak, és ezen tilalom alól felmentés nem adható. Az 19487-es minisztertanácsi határozat említett pontja pedig azért alkotmánysértő, mert fölhatalmazza a miniszterelnököt, hogy a tilalom alól felmentést adjon. Ám mert MT-határozattal, kormányrendelettel nem lehet megváltoztatni magasabb rangú, vagyis törvényben megfogalmazott jogszabályt, ezért alkotmánysértő minden olyan kinevezés, amely államtitkárokat juttatott igazgatótanácsi székbe! Csoportérdekek a színen Márpedig az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsába az elmúlt években folyamatosan ott ültek államtitkárok, államtitkár-helyettesek. S ott ültek azok után is, hogy dr. Trinn Gábor indítványa 1993 tavaszán nyilvanosságra került, s azok után is, hogy az Alkotmánybíóság határozata 1994. februárjától minden érdekelt és érintett számára hozzáférhetővé vált. S bár az ominózus MT- határozatot az Alkotmánybíróság csak 1994. június 30-i hatállyal semmisítette meg, egyáltalán nem érdektelen a kérdés: érvényesek-e azok a privatizációs szerződések, amelyekre az ezek szerint alkotmánysértően működő igazgatótanács nyomta rá a végső pecsétet? Hiszen még csak azt sem lehet mondani, hogy az érintettek figyelmét elkerülte ez az összeférhetetlenség. Az 1987-es MT-határozatot jóval az államtitkárok jogállásáról szóló törvény megszületése után, 1991-ben módosították - vagyis a jogalkotóknak tudniuk kellett erről a jogszabályról, illetve annak alkotmányellenességéről. Ráadásul részben a nyilvánosság előtt, részben a kormányzati kulisszák mögött már 1992 közepétől, az alkotmányellenesség gyanújának megfogalmazódásától élénk és éles vita zajlott az összeférhetetlenségről. Ebben a vitában a kormányfő és tanácsadói keményen verték vissza nemcsak az ügyvéd, hanem az ügyvéd gyanúját osztó államigazgatási intézmények vezetőinek érveit is. Vagyis egyáltalán nem mondható véletlennek, hogy az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsában csoportérdekeket is érvényesíteni képes államtitkárok, államtitkár-helyettesek is helyet kaptak. Miként az elmúlt évek privatizációs botrányainak tükrében azt sem szükséges részletesen bizonygatni, hogy az ÁVÜ-it-ben helyet foglaló államtitkároknak, államtitkár-helyetteseknek nem mindig sikerült eleget tenniük a jogállásukról szóló törvény indoklásában külön is kifejtett követelménynek. ..... a rendszerváltás kapcsán megvalósított politikai változás és a gazdasági változás igénye érvényesítése során kettéválasztódjék a politika és a gazdaság.” Nem választódott ketté, csupán az összefonódás új formákba rendeződött át A privatizáció sötét bugyraiba is belelátó, pártsemleges szakemberek azonban azt is elmondják, hogy a kialakult helyzetért az akkori ellenzék, vagyis a mai kormánykoalíció is felelős, mert megelégedett a politikaiideológiai szócsépléssel, a korrupció elátkozásával, s kielégítette törekvéseit az is, hogy a parlament sorozatosan szavazta le az akkori privatizációs miniszter interpellációkra adott válaszait A miniszter is, a kormány is nevetségessé vált, a helyzet azonban mit sem változott Politikusi körökben megoszlanak a vélemények arról, hogy a kormány tételesen megsértette-e a jogot a privatizációs gyakorlatával vagy csupán „etikátlanul” járt el az erősen vitatható vagy korrupciógyanús esetekben. Az Alkotmánybíróság határozatából a tételes jogsértésre lehet következtetni: a kérdésre pontos válasz majd csak akkor születik, ha elindulnak azok a perek, amelyeket a megkötött privatizációs szerződések sértettjei kezdeményezhetnek az alkotmánybírósági határozat alapján. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ÁVÜ-it alkotmánysértő működése attól a pillanattól kezdve nem csupán jogelméleti vagy politikai kérdés, amikortól egyes privatizációs szerződéseknél gyanús vagy furcsa mozzanatok kerülnek nyilvánosságra. Mint például a Környei Agráripari Rt. eladásakor, mert meglehet, hogy „csak” erkölcstelen és igazságtalan a kamattal növelt névértéken beszámítani a vételárba azokat a kárpótlási jegyeket, amelyeket mszt eredeti tulajdonosoktól a névérték kétharmadáért, feléért vásárolhattak meg az rt. vevői, ésetteglehet, az is „csak” igazságtalan és piacszerűtlen, hogy egy nagyüzemet az eredetileg kért ár majdnem feléért adnak el, vagy olyan banktól fogadnak el hitelígérvényt, amelynek hitelnyújtási képességét, kivitelezési gyakorlatát röviddel azelőtt éppen az ÁVÜ-it tagjai vonták kétségbe. Meglehet, mindez nem sérti a tételes jogot De megakadályozható-e, hogy az erkölcstelenséget, az igazságtalanságot közvetett jogi eszközökkel kíséreljék meg érvényesíteni mindazok, akiknek érdekeit megsértették? Jogállamban aligha. * Az ÁSZ-nak van mit vizsgálnia Egy valódi piacgazdaságban, jogállamban az is nehezen képzelhető el, hogy ilyen perek sorozata ne tegye kétségessé a megszerzett tulajdonhoz való jogot bizonyos határon túl a gazdaság működőképességét is veszélyeztetve. Arról már nem is beszélve, hogy az egész privatizációs intézményrendszer jogszerűségének vitatása a szélsőséges politikai erők malmára hajthatja a vizet. Egyáltalán nem véletlen, hogy Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnökhelyettese tartózkodóan fogalmazott, amikor az alkotmánybíósági döntés privatizációs összefüggései kerültek szóba. A szakember ugyanis kifejtette, az Állami Számvevőszéknél a saját és a más szervezetek tapasztalatai alapján most készül a vizsgálati anyag az elmúlt négy esztendő privatizációs gyakorlatáról. Ebben nagy valószínűséggel szerepelnek majd az ÁVÜ-it működésére vonatkozó észrevételek is. Az értékelés rövidesen nyilvánosságra kerüll A torta mindenesetre kész. Van rajta hab, van benne töltelék. A kérdés csak az, hogy ki kezd hozzá a felszeleteléséhez? S hogyan ízlik majd azoknak, akiknek végül - így vagy úgy - el kell fogyasztaniuk? Szalay Antal Fábry János rajza Gazdaság SZERDA, 1994. július 27. Ingyenes információszolgáltatás Folyamatosan bővül az adatbank A Sütő utcai Tourinformiroda idegenforgalmi információs rendszere mintegy másfél millió adatot tárol Ez a legteljesebb idegenforgalmi adatbank az országban, minden olyan információt tartalmaz, amely a turistákat érdekelheti. Számítógép segítségével az iroda munkatársai naprakészen adnak tájékoztatást a szálláshelyekről, az éttermekről, a látnivalókról, műemlékekről, a múzeumokról, a védett természeti területekről, a követségekről, az idegenforgalmi szervezetekről, a szórakozóhelyekről, a fürdőkről. Van olyan szállás és étterem, amelyről 60-70 adatot is tudnak szolgáltatni. Az adatbank a turisták és az idegenforgalmi szakemberek igénye alapján 13 éves munka eredményeként jött létre, és évente több száz új információval bővül. Az irodának napi kapcsolata van az utazási irodákkal, a szállodákkal, az idegenvezetőkel, s minden egyes turistának és a szervezeteknek is ingyen adnak információt a Tourinform dolgozói. Az iroda munkatársai eleinte prospektusokból dolgoztak, később pedig egy kartotékrendszert alakítottak ki. A következő lépés az volt, hogy mikrofilmre vették az adatokat, ennek viszont az volt a nagy hátránya, hogy a változásokat igen körülményes volt vezetni. A számítógépes adatnyilvántartásra hat ével ezelőtt tértek át, a jelenlegi 386-os gépeket pedig 1988-ban sikerült megvásárolni. Ma már azonban nagyobb teljesítményű gépekre és több számítógépes munkahelyre lenne szükség ahhoz, hogy az óriási kézek lé-tét zökkenőmentesen ki lehessen elégíteni. Hiszen időnként hosszabb ideig kell tartaniuk a telefonvonalat a munkatársaknak, amíg hozzá tudnak férni a géphez. Az információszolgáltatás megkezdésekor már az első héten 11 ezer telefonhívás érkezett, napjainkban pedig napi ötszáz telefonos és ugyanennyi személyes érdeklődésre válaszolnak az irodában. Eleinte a magyar mellett angol, francia, orosz és német nyelven szolgáltattak információt, de mivel rengeteg az olasz turista, ma már ezen a nyelven is tudnak válaszolni a külföldi vendégek kérdéseire. Új-Zélandtól Japánig a világ minden tájáról jönnek az érdeklődők, rengeteg amerikai turistát szolgálnak ki a reggel nyolctól este nyolcig nyitva tartó információs központban. Az elmúlt évben hatezer levélre válaszoltak az iroda dolgozói, ilyen módon kilencven százalékban külföldi álampolgárok érdeklődnek a különböző lehetőségekről. Az információgyűjtés folyamatos, és minden beérkező adatot nyilvántartásba vesznek. A fő gond azonban az, hogy nem mindenki juttatja el az adatait a Tourinformhoz, annak ellenére, hogy teljesen ingyenes a nyilvántartásba vétel. Pedig az irodának az lenne az érdeke, ha minden programról, előadásról tájékoztathaná az érdelődőket Érdekes, hogy vidékről sokkal könnyebb az adatokat begyűjteni, mint a fővárosból. Az egyetlen feltétele a a programok nyilvántartásba vételének az, hogy az információszolgáltató értesítse az irodát, amennyiben az esemény elmarad. * Arra a kérdésre, milyen szempontok szerint választják ki a rendszerben tárolt vendéglőket, szórakozóhelyeket. Padányi Ágnes irodavezető elmondta: a 23 vidéki Tourinform-irodától azt kérték, hogy a nemzetközi turizmus igényeinek megfelelő éttermeket vegyék nyilvántartásba. Budapesten ezt sokkal nehezebb megvalósítani, hiszen nem lehet minden éttermet ellenőrizni, így azokat veszik nyilvántartásba, amelyekről vannak információk. A vidéki irodák saját maguk gyűjtik az adatokat és főleg helyi információkkal segítik a turisták tájékozódását, hiszen a központi adatokat egyelőre nem tudják lehívni. De a tervek között szerepel, hogy az országos adatbankot is megkapják majd a vidékiek. Problémát okoz a tájékoztatásban, hogy egyelőre három dunántúli megyében, így Győr-Moson-Sopronban, Vas és Tolna megyében nem működik Tourinform-iroda. Pedig amikor az Országos Idegenforgalmi Hivatal felhívást tett közé ezek létrehozására, mindenki arra számított, hogy Magyarország nyugati részén nagyobb lesz az érdeklődés. A jövő útja a turisták informálásában a tervezett többszintes országos turisztikai információs rendszer, az OTTR létrehozása lehet, amelynek segítégével az összes irodában a központból lehívhatók majd az adatok. Ehhez más adatfelhasználók is hozzáférhetnek majd, amennyiben megvásárolják ezt a lehetőséget. A tervek között szerepel olyan információs bokszok kialakítása is, amelyek segítségével a turisták saját maguk is lehívhatják majd az adatokat a számítógépekről. ' * . i · B.C* ..... ' ν’-- ·■ /· “ '·■ -·-·· ··«*?» gp&Axtt Érv és ellenérv a pénzpumpáról „Útiköltség” - vajon mihez? „Vajon mihez remélnek, kérnek, követelnek hol önálló tárcát, hol parlamenti bizottságot az idegenforgalom lobbystái? Ahhoz, hogy a T. Házban a költségvetés kiadási oldalához erősebb pénzpumpát kapcsolhassanak?” - teszi fel a kérdést a Magyar Nemzet július 13-i szántának címoldalán az Útiköltség című cikk szerzője. Ezután „a felálló kormányzat környezetéből” azt a véleményt véli hallani, hogy „nem volt olyan nagy baj, hogy a közpénzekből relatíve kevesebb jutott az idegenforgalmi alapba, ...így ugyanis kevesebbet költöttek el rosszul, indokolatlanul". A cikkíró szerint „a külföldiek kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakáiról szóló jegybanki statisztika szerint az 1988-as és 1989- es növekedés után évről évre komoly csökkenés tapasztalható". Hálátlan dolog újságoóval vitatkozni, tudom. Mégsem állhatom meg, hogy néhány tényt ne kíséreljek meg az olvasó tudomására hozni. A turizmus nemzetgazdasági súlya Magyarországon: a turizmus hivatalosan regisztrált devizabevétele 1993-ban a teljes magyar export 18 százalékával volt egyenlő (összegszerűen: 1985: 271 millió dollár, 1990: 824 millió dollár, 1993: 1,2 milliárd dollár); a turizmusban dolgozik a foglalkoztatottak 8 százaléka - ugyanennyien dolgoznak például a közlekedési-hírközlési ágazatban, míg a mezőgazdaság a dolgozók 12 százalékának ad munkát. A fejlődési tendenciák: a turisták száma 1993-ban világátlagban 3 százalékkal, Európában 2 százalékkal nőtt - Magyarországon 12 százalékkal; 1960 óta Magyarországon a turizmus minden évben, folyamatosan (be- és kiutazásban egyaránt!) két számjegyű növekedési rátát produkált - ezt a tendenciát valóban lefékezték a régiónkbeli átalakulások és a hazai árszínvonal alakulása 1992-93-ban, így 1993-ban a hazai kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák „csak” 1 százalékkal nőttek (a turistaforgalom 12 százalékos növekedése mellett), de csökkenés nem volt. Az idegenforgalmi „pazarlás” forrásai: 1988-89-ben költsévetési forrásból 1,5-2,0 milliárd forint került évente az idegenforgalmi alapba, amelynek célja az ország külföldi propagálása, az idegenforgalmi infrastruktúra, információ és szolgáltatások fejlesztése (ezeket a feladatokat a legfejlettebb piacgazdaságokban is döntően központi forrásokkal finanszírozzák). 1994-re e célra a költségvetés 200 millió Ft-ot (!) biztosított, a többi pénzt - várhatóan 1-1,5 milliárd Ftot az idegenforgalmi és vendéglátó vállalkozások külön e célból befizetett hozzájárulásai fedezik. Azt hiszem, fenti tények önmagukért beszélnek, mégis hadd foglaljam össze a kifogásolt cikk szerzője által feltett kérdésekre a kikívánkozó választ: az „idegenforgalmi lobby” nem kíván mást, mint az ágazat nemzetgazdasági súlyának megfelelő kezelést (miközben nem vitatja, hogy ehhez például a hasonló súlyt képviselő közlekedés-hírközlésnek vagy mezőgazdaságnak is joga van); ebbe beletartozik a parlamenti munkában és az államigazgatásban is az „odafigyelés”; nem kívánom minősíteni az Idegenforgalmi Hivatal és vezetése tevékenységét — meghagyva a „döglött oroszlán rugdosásának” privilégiumát a cikkírónak -, de fel kell hívnom a ügyeimet, hogy a hivatal alapvetően nem közpénzeket költ (herdál?) hagyjuk az olcsó, hangulatkeltő demagógiát hanem a szakma vállalkozásai által külön e célra összeadott pénzt, pontosan ezért követelik a szakmai érdekképviseletek a hozzájárulással arányos beleszólási jogot a felhasználásba; végezetül: az „idegenforgalmi lobby” nem „pénzpumpát” kíván, azt azonban igen - és úgy vélem, ezt az elvet az új kormány is támogatni tudja -, hogy az idegenforgalomból származó költségvetési, illetve devizabevételek fgyelembevételével normatív, kiszámítható legyen a fenni kívánt turisztikai tehénbe etetése, vagyis egy tisztázott célú és ellenőrzött felhasználású idegenforgalmi alaphoz a költségvetés befektetői szemlélettel járuljon hozzá. Szigorúan a költség-haszon elv alapján, ebben az egyben mélységesen egyetértek a cikkíróval. Székely György* Teljesen világos, hogy az IBUSZ vezérigazgató-helyettese, Székely György védi ágazatát a támadásoktól. Jól teszi. Talán csak az meglepő, hogy az MNB kimutatásait is az újságoő véleménye szerinti dolognak állítja be. A vezércikk egyébként sem azt állította, hogy jelentéktelen része a gazdaságnak az idegenforgalom, hanem azt, hogy a rendelkezésre álló forrásokat nem az ágazathoz méltóan - tehát jóval hatékonyabban - használták fel. Az új parlamentnek és az új kormánynak egyelőre nem lehet a számlájára írni, hogy mellőzné az ágazatot, a lobbynak tehát azért fellépnie, hogy rangjához méltó elbánást kapjon, még legalábbis korai. A szigorúan költség-haszon elvre épülő döntések érvényesítése szükségességében végül is azonos július 13-i cikkünknek, illetve Székely Gyögynek a véleménye, így e vitának is van értelme: előbb-utóbb a helyére tornázhatja fel magát az idegenforgalom nemcsak az államigazgatási hierarchiában, hanem saját gazdálkodása eredményességében is. Gergely László