Magyar Nemzet, 1995. január (58. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-12 / 10. szám
CSÜTÖRTÖK, 1995. január 12. Közelkép: Miből élünk az idén? Magor Nmt 7 Nadrágszíj Miből élünk az idén? A kérdés inkább valahogy így hangzik: mennyiből? A családok legtöbbjét ilyenkor, januárban már hosszú évek óta az izgatja, hogy az idén minden bizonnyal országos szinten húsz százalék alatt maradó béremelkedések mellett vajon hogyan sikerül majd kigazdálkodni az árak növekedését. A bérnövekedés ma már** szerencsére központilag nem tervezett, mert régóta tervezhetetlen kategória. Az érdekegyeztető Tanácsban erről folyt „véres” vita már nem érinti a versenyszférát, tehát ilyenfajta megállapodásokkal mindössze körülbelül egymillió munkavállaló kereseti arányaiba lehet központilag beleszólni. Ahhoz tehát, hogy legalább hozzávetőleges választ kíséreljünk adni a bevezetőben feltett kérdésre, körbe kellene járni az 1995-re várható gazdasági mozgások közül azt, amely életviszonyainkra az egyik legmeghatározóbb: az infláció alakulását. . Aki szegény, az a legszegényebb? A családok összébb húzódnak „Nyilvánvalóan egészen másképp ítéljük meg a szegénységet, ha tartós, mint abban az esetben, ha csak átmeneti. Kétharmad-egyharmad társadalomról, vagyis arról, hogy a társadalomnak egyharmad (vagy egynegyed, egyötöd) része leszakad a társadalom viszonylag jobb módú többségétől, csak akkor lehet beszélni, ha ennek az egyharmad résznek a szegénysége tartós” - fogalmaz Andorka Rudolf szociológus professzor a szegénységről szóló tanulmányában. Néhány héttel ezelőtt készült el a harmadik háztartáspanel Magyarországon. Ennek a reprezentatív felmérésnek - amely egyébként amerikai „találmány” - az a sajátossága és egyben előnye, hogy követéses jellegű. Ez azt jelenti, hogy ugyanazokhoz a megkérdezettekhez tér vissza évről évre, és követi őket akkor is, ha esetleg elköltöztek, vagy családi körülményeikben állt be változás. Ezért alkalmas a módszer annak megvizsgálására, hogy ebben az időszakban a szegénységnek mekkora szelete tartós és mekkora az átmeneti Magyarországon, továbbá: kiknek a szegénysége tartós és kiké átmeneti. A tapasztalatok szerint az olyan gazdag országokban, mint az Egyesült Államok vagy Németország, a szegénységnek csak egy kisebb része tartós, és az e kategóriába - a legalsó jövedelmi csoportba - tartozók nagyobb része csak átmenetileg szegény, és viszonylag rövid időn belül képes javítani jövedelmi helyzetén. A mai magyar társadalomban már a fejlett vagy közepesen fejlett piacgazdaságokra jellemző tendenciák érvényesülnek: a vezetők és az értelmiségiek között sokkal kisebb, a szakképzetlen munkások és földművelők között az átlagosnál nagyobb a szegénység kockázata. „Aki szegény, az a legszegényebb" - írta József Attila, és a verssor nemcsak a líra, hanem a szociológia megméretését is állja. Egyértelmű például a szegénység és a háztartások nagyságának összefüggése. Minél nagyobb ugyanis a háztartás, annál több közöttük a szegény. Ezért a szegényebb háztartások „összébb húzódnak" , és együttéléssel próbálnak védekezni a súlyosabb elszegényedés ellen. A gyermektelenek között az átlagosnál jóval kisebb, a három- és ennél többgyermekes háztartásokban pedig az átlagosnál jóval nagyobb a szegények aránya. Ám minden olyan háztartás, amelyben gyermeket nevelnek, az országos átlagnál hátrányosabb jövedelmi helyzetben van ma Magyarországon. Más szóval - fogalmaz Andorka professzor - a gyermekvállalás minden háztartás vagy család számára növeli a szegénységbe süllyedés esélyét. Sőt: a gyermekek között az átlagosnál lényegesen magasabb a szegénységben élők száma, mint a társadalom többi csoportjainál. Miért nő az infláció? Huszonöt százalékos drágulás várható Dr. Cinkotai János közgazdász ezekben a napokban éppen azzal van elfoglalva, hogy összefoglaló tanulmányt készít az idei évre várható infláció jellegéről és persze mértékéről is. Ezért tőle kérdeztük: mire számíthatunk? A múlt év második felében megállt egy tendencia: az árnövekedés ütemének mérséklődése - válaszolta.Többek között ennek következtében az idén a tavalyi évről áthúzódó inflációs hatás mintegy 2,5 százalékkal lesz, nagyobb, mint 1994 elején volt. - A további okok? -A további okok dátuma már január. Ezek közé sorolom a tavalyinál jóval nagyobb és szélesebb kört érintő központi ár- és pénzügyi intézkedéseket. Nemcsak az oly sokszor beharangozott, majd prolongált energiaár-emelésekre gondolok, hanem a közlekedési tarifákra, a postai, hírközlési díjszabásokra és a majd ezután következő helyi lakbér-, víz- és csatornadíj-emelésekre, amelyeket az önkormányzatok lesznek kénytelenek megtenni. A felsoroltak egytől egyig árak. Ön azonban pénzügyi intézkedéseket is említett. Mire gondolt? • A forgalmi adó is emelkedett, tízről tizenkét százalékra. Sok szolgáltatást, például a telefon vagy a táviratok díját átsorolták a tízszázalékosból a huszonöt százalékos adókulcsba, emelték az útalapot és a környezetvédelmi hozzájárulást a benzinnél és a gázolajnál, fogyasztási adót vetettek ki a paprikára, s ezek is jelentős többletkiadást jelentenek a lakosság számára. Az én számításaim szerint egyedül a központi intézkedések hatására körülbelül öt százalékkal nőnek az idén a fogyasztói árak. - Ezek után hány százalékos inflációt kalkulál ön 1995-re? - Ha csak az említett áthúzódó és a felsorolt központi intézkedéseket tekintem, máris 15 százaléknál tartok. És ehhez még nem számítottam hozzá az idei piaci mozgások hatását. Ha ez nem lesz több, mint a múlt esztendőben, akkor 25 százalékos infláció sem elképzelhetetlen. Az árnövekedés Magyarországon évek óta igen magas, általában meghaladja a húsz százalékot. Ön szerint mennyiben törvényszerű ez? - Úgy ítélem meg, hogy részben elkerülhetetlen, mert szükségképpen együtt jár a piacgazdaságra való átállással. Van, amin ebből már túl vagyunk, van, amin most esünk át, megint más pedig még előnünk áll. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy szerintem az árakat érintő különféle intézkedések, például a támogatásleépítések és az adóemelések hatására sem kell törvényszerűen felkúszniuk az áraknak, ha a jövedelmek nem finanszírozzák meg az adott körben jelentkező kiadási többleteket. Ebben az esetben csak az árarányok rendeződnek át, és nem az árszínvonal emelkedik. Mondjuk, ha energiaárakat emelnek, az emberek erre esetleg úgy reagálnak, hogy másból fogyasztanak kevesebbet. Olaszországban például 1993-ban egy jelentősebb központi intézkedés sem eredményezte az infláció növekedését, mert társadalmi-gazdasági megállapodásban rögzítették, hogy mindez nem járhat bérnövekedéssel, s felfüggesztették az úgynevezett scala mobilét, az árkövető béreket. Ez jó példa arra, hogy ha egy kormány szót ért a társadalommal, képes megértetni vele az ilyesfajta intézkedések elkerülhetet-lenségét.Nálunk azonban az ÉT- ben és azon kívül folyó bértárgyalások, a sztrájkkészülődések nem ezt bizonyítják. - Így van; sem az előző kormányok, sem a jelenlegi nem meri megtenni a „legvéresebb" lépést: az államháztartás reformját, amely az állami kiadások reális csökkentését, esetleg a gazdálkodóktól kisebb elvonást, az oktatásban, az egészségügyben és a társadalombiztosításban pedig a mostaninál nagyobb hozzájárulást feltételez a lakosságtól. Ezzel szemben az utóbbi években már a negyedik pénzügyminiszter kezdi pályafutását azzal, hogy az államháztartási reform végrehajtása, illetve a hatékonyabb adóbeszedés helyett a forgalmi adó újabb és újabb emelésével inflációs automatizmust visz a rendszerbe. Ez pedig legfeljebb a költségvetési lobby, de semmiképpen sem a gazdaság egészének érdeke. -Ez utóbbi ön szerint mi volna? - Az, hogy számolják fel az illegális kereskedelmet, szedjék be az adókat és a vámokat, így jusson az állam több bevételhez, ne pedig az adók emeléséből (ez alól kivételt csak a fogyasztási adók valorizációja jelenthet). A jelenlegi koordináták között viszont az állam kénytelen bevételi többlet után nézni, mert eközben ráadásul még a bérek területén is engedményekre kényszerül, amint azt a közalkalmazottak és a vasutasok esetében máris láttuk. Ha pedig - a hatékonyság változásától függetlenül - nőnek a jövedelmek, semmiképpen sem csökkenhet az infláció. - A szociológusok általában óvakodnak válaszolni arra a kérdésre: vajon mekkora a lakosság teherbíró képessége. Ön mit mondana erre? - Azt, hogy a helyzet rendkívül súlyos, és átvészelése nem a tartalékok kérdése. Mindezt a lakosságnak kell elviselnie, mert ki más viselhetné el helyettünk, a külföld nyakába nem varrhatjuk. Ha hosszúra nyúlik a huzavona, fizetésképtelenné válik az ország, az azt követő pokoljárást pedig nem kívánom magunknak. Úgy spórolunk, ahogy tudunk Szabó Sándorné, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője az általuk készített elemzés adatai alapján úgy látja: az energiaár növekedését követően is hasonló reakció várható, mint a korábbi emelésekkor. Nevezetesen: átmenetileg visszaesik majd a fogyasztás, aztán fokozatosan visszatér az eredeti kerékvágásba. Összességében stagnáló energiafogyasztás várható tehát, ám ezen belül meglehetősen nagy differenciálódással. A távfűtéses lakásokban élők régóta követelik, hogy fogyasztásukat tegyék mérhetővé és szabályozhatóvá, ezek a hangok most minden bizonnyal fölerősödnek majd. Az energiafogyasztás alakulására egyébként meglehetősen nehéz prognózist készíteni már csak azért is, mert sokszor egybemosódik a vállalkozói és a lakossági fogyasztás, továbbá - a mezőgazdaságban - a termelőké és a lakosságé. Az biztos, hogy a tartós fogyasztási cikkek forgalma legalább egy-két évre minden bizonnyal visszaesik majd. Ugyanakkor az erős jövedelmi differenciálódás tovább folytatódik. Máris van egy olyan jövedelmű réteg, amelynek „szeme sem rebben” az áremelések és következményeik hatására, sőt, most készül, mondjuk, légkondicionáló berendezést vagy más „áramfaló" luxuscikket felszerelni lakásában. Van persze egy más típusú reagálás is minderre: minden bizonnyal megnövekszik majd azok száma, akik nem fizetnek (érdekes módon elsősorban a fővárosban vannak ilyenek, itt könnyebb „eltűnni”), és több lesz az áramlopás is. Az biztos, hogy a kép színes lesz, és az is könnyen „megjósolható”, hogy vannak meglehetősen széles rétegek, amelyek már nem terhelhetők tovább. További díjnövelés nem várható Túl sok energiát fogyasztunk Ma egy átlagos magyar család sokkal több energiát fogyaszt, mint a nyugat-európaiak. Az áremelés után azonban várható, hogy az indokolatlanul magas fogyasztás, a pazarlás csökkenni fog - nyilatkozta lapunknak dr. Szabó Imre, a Magyar Energiahivatal (MEH) főigazgatója. A hivatal számításokat végzett azzal kapcsolatban, hogy a lakossági energia árának emelése milyen hatással lesz a fogyasztókra. Ma a családonkénti átlagos fogyasztás havonta 200 kilowattóra. Amíg korábban ezért a lakosság 980 forintot fizetett, az áremelés után ez az összeg 1600 forintra emelkedik. (Ezek az összegek áfa nélkül értendők.) Az áremelés után a főigazgató szerint az állampolgárok spórolni fognak, ám ezzel a komfortfokozat nem csökken, az életminőség nem romlik, csupán a fölösleges fogyasztást iktatja ki a lakosság. A családonkénti 200 kilowattóra havi fogyasztásba nem számították bele azokat a lakásokat, amelyekben villannyal fűtenek. A főigazgató szerint eddig is csak a nagyon gazdag és a nagyon igényes emberek engedhették meg maguknak ezt a luxust: a lakásoknak kevesebb mint egy százalékában van villanyfűtés. A villanykályhák általában éjszakai árammal működnek, így ezekben a lakásokban kisebb arányú lesz az áremelés. Szabó Imre szerint az érintett rétegét nem fogja megrendíteni az energiaár-emelésből adódó magasabb kiadás. A földgázzal ellátott lakásokban - 50-60 négyzetméteres átlagos alapterületet számítva -, akik főzésre korábban mintegy 100 forintot fordítottak havonta, az áremelés útján körülbelül 50forinttal fognak többet fizetni. A meleg víz díja azokban a lakásokban, ahol gázüzemű vízmelegítő van, 200 forintól 300-ra, a fűtés pedig 1100 forintról 1700-ra emelkedik országos átlagban, így összességében egy 50-60 négyzetméteres lakásban az eddigi 1400 forint helyett 2150-et kell fizetni a gázért. A 80-100 négyzetméteres lakásokban pedig ugyanezeket a fogyasztásokat számítva 2250 forintról 3450-re emelkedik a fizetendő összeg havonta. Egy 52 négyzetméteres budapesti lakásban a távfűtésért a meleg vízzel együtt a Magyar Energiahivatal számítása szerint 2350 forint helyett 2800- 3000 forintot kell fizetni. Ám mindezekhez az összegekhez még az áfát is hozzá kell számítani, ami eddig tíz százalékot tett ki, ebben az évben azonban 12 százalékra emelkedett. Az áremeléshez kapcsolódó kompenzáció a legrászorultabb családokon próbál segíteni, és a már működő szociális támogatási rendszerhez kapcsolódik. Akik ilyen jogcímen nem jogosultak támogatásra, de legjobb szándékuk ellenére sem képesek kifizetni a számláikat, azok az önkormányzathoz fordulhatnak. Minden önkormányzatnál van egy elkülönített alap ezeknek a rétegeknek a segítésére, egyéni kérelem alapján lehet igényelni segélyt az energiaáremelés miatti többletkiadások kifizetésére. A Magyar Energiahivatal főigazgatója elmondta: sem az idén, sem jövőre nem lesz újabb energiaár-emelés, a kormány ugyanis felvállalta, hogy drasztikusan ugyan,de egy lépésben kialakítja a ráfordítással arányos árakat. Az azonban nem vitás - tette hozzá a Szabó.Intre -, hogy az árakat folyamatosan karban kell tartani. Az energiahordozók nagy részét külföldről importálja az ország, ezért, ha a világpiaci árak emelkednek, azt érvényre kell juttatni itthon is, mert különben ismételten torz árrendszer alakul ki. Tehát kisebb árváltozások folyamatosan lesznek, éppúgy, mint a benzin esetében. A főigazgató szerint az alacsony villamosenergia-ár antiszociális volt, mivel a gazdagabbak - akik több villamos energiát fogyasztanak, mint a szegényebbek - a dotáció miatt nagyobb támogatást kaptak. Így a gazdagabbak számláját a szegényebbek fizették meg. Az áremelés után is megrmaradt az a differenciálás, hogy a többet fogyasztók magasabb árat fizetnek. A nappali áram ötven kilowattóra havi fogyasztás alatt a régi áron 4,07 forint volt, ezután pedig 7,28 forint áfával együtt. Az 50 és 300 kilowattóra között fogyasztóknak 5,83 helyett 9,52 forintot kell fizetniük. Aki 300 kilowattóra fölött fogyaszt, az a korábbi 8,25 forint helyett az új árrendszer szerint 11,76-ot fizet. Halász Csilla - Áremelkedés után 67 nm-es lakás hőigénye, energiafogyasztása . (fűtés, főzés, vízmelegítés, világítás, háztartási gépek fogyasztása együttesen) Az energia szerkezete szerint Költségnövekedés 1. Földgáz, villany 20 137,-Ft/év 1678,-Ft/hó 2. Földgáz, új villany 1j 18 337,- Ft/év 1528,- Ft/hó 3. Távhő, villany 11 438,- Ft/év 933,- Ft/hó 4. Szilárd, villany 12 215,- Ft/év 1017,- Ft/hó Kompenzálásra hatmilliárd A rászorultak havi hatszáz forintjai Kilencmilliárd forint pótlólagos bevételhez jut a költségvetés az energiaár-emelések következtében — mondta kérdésünkre dr. Harsányi László, a Népjóléti Minisztérium közigazgatási államtitkára. A termelők pluszbevételei a remények szerint elég meggyőzőek lesznek ahhoz, hogy az ágazat privatizálható, az állami támogatás pedig megszüntethető legyen. Az állami bevételtöbbletet - de csakis azt - pedig az áremelkedések kompenzálására fordítják. Ezt az összeget meg kellett osztani a lakosság és az intézmények (kórházak, iskolák, szociális otthonok) között, a maradék hatmilliárd pedig a lakosságnak jutó ellentételezés összege. Az államtitkár azt mondja: amikor tárgyalni kezdtek a lehetséges mértékekről, természetesen tudták, hogy a rendelkezésre álló összeg kevés, de egyrészt sok család számára nem okoz gondot a megemelt díjak kifizetése sem, másrészt pedig a teljes ellentételezés amúgy is irreális volna. Az elv tehát, amelyet leszögeztek: a kompenzáció nem lehet sem teljes körű, sem teljes mértékű. Mind a kifizethető összegekről, mind pedig az érintett csoportokról többfordulós viták folytak nemcsak a tárcánál, hanem az Érdekegyeztető Tanács és a kormány fórumain is, hiszen az volt a dnemma: kevesebben kapjanak nagyobb összeget, vagy fordítva, az átléphetetlen hatmilliárdos határ szem előtt tartása mellett. Abban egyetértés volt, hogy ötszáz forintnál kisebb összegről nem is érdemes tárgyalni, hiszen annak hatása elenyésző lett volna. Gondot jelentett az elvek kidolgozásakor az is, hogy különféle tételeket - földgáz, távfűtés, elektromos energia - kellett ellentételezni. Felmerült, hogy igazolni kelljen a jogosultságot, a rászorultságot, azonban kiszámították, hogy ezeknek a papíroknak a kitöltése és (ami az önkormányzatok feladata lett volna) az adatok ellenőrzése több százmilliós költséget emésztett volna fel, nem számítva hozzá a kérelmezők és a tisztviselők erre fordítandó idejét, energiáját. Ezért az a döntés született, hogy a kiegészítést - amelynek összege 1995-ben hat alkalommal, tehát a fűtési idényben havi hatszáz forint kérés nélkül, automatikusan folyósítják mindazoknak, akik valamelyik rászorultsági csoportba tartoznak. (Arról, hogy mi lesz jövőre, még semmiféle döntés nem született.) Az államtitkár megjegyezte: a módszer következtében természetesen az is előfordulhat, hogy egy-egy családban több rászorultsági jogcímen többször hatszáz forintot is folyósítanak majd, azonban ahol például rokkant is, kisnyugdíjas is van, ott biztos, hogy jó helyre kerül a több pénz is. A havi hatszáz forint mindazoknak a nyugdíjasoknak, rokkantaknak és járadékosoknak jár, akiknek a havi ellátmánya 12 ezer forintnál kevesebb, továbbá, csak három vagy több gyermek után kapnak családi pótlékot, vagy kevesebb gyermeküket egyedül nevelik. Jogosult még a kompenzációra mindenki, aki munkanélküli-járadékot,vagy - annak lejárta után - jövedelempótló támogatást kap havi tízezer forintnál alacsonyabb összegben. Tavaly egyébként a lakosság 125 milliárd forintot költött energiára, és a népjóléti tárcánál végzett számítások szerint egy átlagos, 67 négyzetméteres lakásban lakó család esetében a mostani emelés havonta 1400 forintot tesz ki, amelynek mintegy a fele a fűtési költség, így hát a legrászorultabbak számára a fűtési idényben a pluszköltségek mintegy negyven százalékát pótolják. Ami - ahogy az államtitkár fogalmaz - a lakosságnak kevés, a költségvetésnek pedig sok. Az oldalt írta és összeállította: Varga Zsuzsa