Magyar Nemzet, 1995. január (58. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-12 / 10. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. január 12. Közelkép: Miből élünk az idén? Magor Nmt 7 Nadrágszíj Miből élünk az idén? A kérdés inkább valahogy így hangzik: mennyiből? A családok legtöbbjét ilyenkor, ja­­nuárban már hosszú évek óta az izgatja, hogy az idén minden bizonnyal országos szinten húsz százalék alatt maradó béremelkedések mellett vajon hogyan sikerül majd kigazdálkodni az árak növekedését. A bérnövekedés ma már** szerencsére­ központilag nem tervezett, mert régóta tervezhetetlen kategória. Az érdekegyeztető Tanácsban erről folyt „véres” vita­ már nem érinti a versenyszférát, tehát ilyenfajta megállapo­dásokkal mindössze körülbelül egymillió munkavállaló kereseti arányaiba lehet központilag beleszólni.­­ Ahhoz tehát, hogy legalább hozzávetőleges választ kíséreljünk adni a bevezetőben feltett kérdésre, körbe kellene járni az 1995-re várható gazdasági mozgások közül azt, amely életviszonyainkra az egyik legmeghatá­rozóbb: az infláció alakulását. . Aki szegény, az a legszegényebb? A családok összébb húzódnak „Nyilvánvalóan egészen másképp ítéljük meg a szegény­séget, ha tartós, mint abban az esetben, ha csak átmeneti. Két­­harmad-egyharmad társada­lomról, vagyis arról, hogy a társadalomnak egyharmad (vagy egynegyed, egyötöd) ré­sze leszakad a társadalom vi­szonylag jobb módú többségé­től, csak akkor lehet beszélni, ha ennek az egyharmad rész­nek a szegénysége tartós” - fo­galmaz Andorka Rudolf szo­ciológus professzor a szegény­ségről szóló tanulmányában. Néhány héttel ezelőtt ké­szült el a harmadik háztartás­­panel Magyarországon. Ennek a reprezentatív felmérésnek - amely egyébként amerikai „ta­lálmány” - az a sajátossága és egyben előnye, hogy követéses jellegű. Ez azt jelenti, hogy ugyanazokhoz a megkérdezet­tekhez tér vissza évről évre, és követi őket akkor is, ha esetleg elköltöztek, vagy családi kö­rülményeikben állt be változás. Ezért alkalmas a módszer an­nak megvizsgálására, hogy eb­ben az időszakban a szegény­ségnek mekkora szelete tartós és mekkora az átmeneti Ma­gyarországon, továbbá: kiknek a szegénysége tartós és kiké át­meneti. A tapasztalatok szerint az olyan gazdag országokban, mint az Egyesült Államok vagy Németország, a szegény­ségnek csak egy kisebb része tartós, és az e kategóriába - a legalsó jövedelmi csoportba - tartozók nagyobb része csak át­menetileg szegény, és viszony­lag rövid időn belül képes javí­tani­ jövedelmi helyzetén. A mai magyar társadalomban már a fejlett vagy közepesen fejlett piacgazdaságokra jel­lemző tendenciák érvényesül­nek: a vezetők és az értelmisé­giek között sokkal kisebb, a szakképzetlen munkások és földművelők között az átlagos­nál nagyobb a szegénység koc­kázata. „Aki szegény, az a legsze­gényebb" - írta József Attila, és a verssor nemcsak a líra, ha­nem a szociológia megméreté­sét is állja. Egyértelmű például a szegénység és a háztartások nagyságának összefüggése. Minél nagyobb ugyanis a ház­tartás, annál több közöttük a szegény. Ezért a szegényebb háztartások „összébb húzód­nak" , és együttéléssel próbál­nak védekezni a súlyosabb el­szegényedés ellen. A gyermektelenek között az átlagosnál jóval kisebb, a három- és ennél többgyerme­kes háztartásokban pedig az át­lagosnál jóval nagyobb a sze­gények aránya. Ám minden olyan háztartás, amelyben gyermeket nevelnek, az orszá­gos átlagnál hátrányosabb jö­vedelmi helyzetben van ma Magyarországon. Más szóval - fogalmaz Andorka pro­fesszor - a gyermekvállalás minden háztartás vagy család számára növeli a szegénységbe süllyedés esélyét. Sőt: a gyer­mekek között az átlagosnál lé­nyegesen magasabb a szegény­ségben élők száma, mint a tár­sadalom többi csoportjainál. Miért nő az infláció? Huszonöt százalékos drágulás várható Dr. Cinkotai János közgaz­dász ezekben a napokban ép­pen azzal van elfoglalva, hogy összefoglaló tanulmányt készít az idei évre várható infláció jellegéről és persze mértékéről is. Ezért tőle kérdeztük: mire számíthatunk?­­ A múlt év második felé­ben megállt egy tendencia: az árnövekedés ütemének mér­séklődése - válaszolta.Töb­bek között ennek következté­ben az idén a tavalyi évről át­húzódó inflációs hatás mintegy 2,5 százalékkal lesz, nagyobb, mint 1994 elején volt. - A további okok? -A további okok dátuma már január. Ezek közé sorolom a tavalyinál jóval nagyobb és szélesebb kört érintő központi ár- és pénzügyi intézkedéseket. Nemcsak az oly sokszor beha­rangozott, majd prolongált energiaár-emelésekre gondo­lok, hanem a közlekedési tari­fákra, a postai, hírközlési díj­szabásokra és a majd ezután következő helyi lakbér-, víz- és csatornadíj-emelésekre, ame­lyeket az önkormányzatok lesznek kénytelenek megtenni.­­ A felsoroltak egytől egyig árak. Ön azonban pénzügyi in­tézkedéseket is említett. Mire gondolt? •­ A forgalmi adó is emel­kedett, tízről tizenkét százalék­ra. Sok szolgáltatást, például a telefon vagy a táviratok díját átsorolták a tízszázalékosból a huszonöt százalékos adókulcs­ba, emelték az útalapot és a környezetvédelmi hozzájáru­lást a benzinnél és a gázolajnál, fogyasztási adót vetettek ki a paprikára, s ezek is jelentős többletkiadást jelentenek a la­kosság számára. Az én számí­tásaim szerint egyedül a köz­ponti intézkedések hatására kö­rülbelül öt százalékkal nőnek az idén a fogyasztói árak. - Ezek után hány százalékos inflációt kalkulál ön 1995-re? - Ha csak az említett áthú­zódó és a felsorolt központi intézkedéseket tekintem, máris 15 százaléknál tartok. És eh­hez még nem számítottam hoz­zá az idei piaci mozgások hatá­sát. Ha ez nem lesz több, mint a múlt esztendőben, akkor 25 százalékos infláció sem elkép­zelhetetlen.­­ Az árnövekedés Magyar­­országon évek óta igen magas, általában meghaladja a húsz százalékot. Ön szerint mennyi­ben törvényszerű ez? - Úgy ítélem meg, hogy részben elkerülhetetlen, mert szükségképpen együtt jár a piacgazdaságra való átállással. Van, amin ebből már túl va­gyunk, van, amin most esünk át, megint más pedig még előnünk áll. Azt azonban szeretném le­szögezni, hogy szerintem az árakat érintő különféle intézke­dések, például a támogatásle­­építése­k és az adóemelések ha­tására sem kell törvényszerűen felkúszniuk az áraknak, ha a jö­vedelmek nem finanszírozzák meg az adott körben jelentkező kiadási többleteket. Ebben az esetben csak az árarányok ren­deződnek át, és nem az árszín­vonal emelkedik. Mondjuk, ha energiaárakat emelnek, az em­berek erre esetleg úgy reagál­nak, hogy másból fogyasztanak kevesebbet. Olaszországban például 1993-ban egy jelentő­sebb központi intézkedés sem eredményezte az infláció növe­kedését, mert­­ társadalmi-gaz­dasági megállapodásban rögzí­tették, hogy mindez nem járhat bérnövekedéssel, s felfüggesz­tették az úgynevezett scala mo­bilét, az árkövető béreket. Ez jó példa arra, hogy ha egy kor­mány szót ért a társadalommal, képes megértetni vele az ilyes­fajta intézkedések elkerülhetet-­­­lenségét.­­Nálunk azonban az ÉT- ben és azon kívül folyó bértár­gyalások, a sztrájkkészülődé­sek nem ezt bizonyítják. - Így van; sem az előző kor­mányok, sem a jelenlegi nem meri megtenni a „legvéresebb" lépést: az államháztartás re­formját, amely az állami kiadá­sok reális csökkentését, esetleg a gazdálkodóktól kisebb elvo­nást, az oktatásban, az egész­ségügyben és a társadalombiz­tosításban pedig a mostaninál nagyobb hozzájárulást feltéte­lez a lakosságtól. Ezzel szem­ben az utóbbi években már a negyedik pénzügyminiszter kezdi pályafutását azzal, hogy az államháztartási reform vég­rehajtása, illetve a hatékonyabb adóbeszedés helyett a forgalmi adó újabb és újabb emelésével inflációs automatizmust visz a rendszerbe. Ez pedig legfeljebb a költségvetési lobby, de sem­miképpen sem a gazdaság egé­szének érdeke. -Ez utóbbi ön szerint mi volna? - Az, hogy számolják fel az illegális kereskedelmet, szedjék be az adókat és a vámokat, így jusson az állam több bevételhez, ne pedig az adók emeléséből (ez alól kivételt csak a fogyasztási adók valorizációja jelenthet). A jelenlegi koordináták között vi­szont az állam kénytelen bevéte­li többlet után nézni, mert eköz­ben ráadásul még a bérek terüle­tén is engedményekre kénysze­rül, amint azt a közalkalmazot­tak és a vasutasok esetében már­is láttuk. Ha pedig - a hatékony­ság változásától függetlenül - nőnek a jövedelmek, semmikép­pen sem csökkenhet az infláció. - A szociológusok általá­ban óvakodnak válaszolni arra a kérdésre: vajon mekkora a lakosság teherbíró képessége. Ön mit mondana erre? - Azt, hogy a helyzet rend­kívül súlyos, és átvészelése nem a tartalékok kérdése. Mindezt a lakosságnak kell elviselnie, mert ki más viselhetné el he­­­­lyettünk, a külföld nyakába nem varrhatjuk. Ha hosszúra nyúlik a huzavona, fizetéskép­telenné válik az ország, az azt követő pokoljárást pedig nem kívánom magunknak. Úgy spórolunk, ahogy tudunk Szabó Sándorné, a GKI Gaz­daságkutató Rt. kutatásvezetője az általuk készített elemzés ada­tai alapján úgy látja: az energia­ár növekedését követően is ha­sonló reakció várható, mint a korábbi emelésekkor. Nevezete­sen: átmenetileg visszaesik majd a fogyasztás, aztán fokozatosan visszatér az eredeti kerékvágás­ba. Összességében stagnáló energiafogyasztás várható tehát, ám ezen belül meglehetősen nagy differenciálódással. A távfűtéses lakásokban élők régóta követelik, hogy fo­gyasztásukat tegyék mérhetővé és szabályozhatóvá, ezek a han­gok most minden bizonnyal föl­erősödnek majd. Az­ energiafogyasztás ala­kulására egyébként meglehető­sen nehéz prognózist készíteni már csak azért is, mert sokszor egybemosódik a vállalkozói és a lakossági fogyasztás, továbbá - a mezőgazdaságban - a terme­lőké és a lakosságé. Az biztos, hogy a tartós fogyasztási cikkek forgalma legalább egy-két évre minden bizonnyal visszaesik majd. Ugyanakkor az erős jöve­delmi differenciálódás tovább folytatódik. Máris van egy olyan jövedelmű réteg, amelynek „szeme sem rebben” az áreme­lések és következményeik hatá­sára, sőt, most készül, mondjuk, légkondicionáló berendezést vagy más „áramfaló" luxuscik­ket felszerelni lakásában. Van persze egy más típusú reagálás is minderre: minden bi­zonnyal megnövekszik majd azok száma, akik nem fizetnek (érdekes módon elsősorban a fő­városban vannak ilyenek, itt könnyebb „eltűnni”), és több lesz az áramlopás is. Az biztos, hogy­ a kép színes lesz, és az is könnyen „megjó­solható”, hogy vannak meglehe­tősen széles rétegek, amelyek már nem terhelhetők tovább. További díjnövelés nem várható Túl sok energiát fogyasztunk Ma egy átlagos magyar csa­lád sokkal több energiát fo­gyaszt, mint a nyugat-euró­paiak. Az áremelés után azon­ban várható, hogy az indokolat­lanul magas fogyasztás, a pa­zarlás csökkenni fog - nyilat­kozta lapunknak dr. Szabó Im­re, a Magyar Energiahivatal (MEH) főigazgatója. A hivatal számításokat végzett azzal kapcsolatban, hogy a lakossági energia árá­nak emelése milyen hatással lesz a fogyasztókra. Ma a csa­ládonkénti átlagos fogyasztás havonta 200 kilowattóra. Amíg korábban ezért a lakos­ság 980 forintot fizetett, az ár­emelés után ez az összeg 1600 forintra emelkedik. (Ezek az összegek áfa nélkül értendők.) Az áremelés után a főigazgató szerint az állampolgárok spó­rolni fognak, ám ezzel a kom­fortfokozat nem csökken, az életminőség nem romlik, csu­pán a fölösleges fogyasztást iktatja ki a lakosság. A családonkénti 200 kilo­wattóra havi fogyasztásba nem számították bele azokat a laká­sokat, amelyekben villannyal fűtenek. A főigazgató szerint eddig is csak a nagyon gazdag és a nagyon igényes emberek engedhették meg maguknak ezt a luxust: a lakásoknak ke­vesebb mint egy százalékában van villanyfűtés. A villany­kályhák általában éjszakai árammal működnek, így ezek­ben a lakásokban kisebb ará­nyú lesz az áremelés. Szabó Imre szerint az érintett rétegét nem fogja megrendíteni az energiaár-emelésből adódó magasabb kiadás. A földgázzal ellátott laká­sokban - 50-60 négyzetméte­res átlagos alapterületet szá­mítva -, akik főzésre korábban mintegy 100 forintot fordítot­tak havonta, az áremelés útján körülbelül 50­­forinttal fognak többet fizetni. A meleg víz díja azokban a lakásokban, ahol gázüzemű vízmelegítő van, 200 forintól 300-ra, a fűtés pedig 1100 forintról 1700-ra emelke­dik országos átlagban, így összességében egy 50-60 négy­zetméteres lakásban az eddigi 1400 forint helyett 2150-et kell fizetni a gázért. A 80-100 négyzetméteres lakásokban pe­dig ugyanezeket a fogyasztáso­kat számítva 2250 forintról 3450-re emelkedik a fizetendő összeg havonta. Egy 52 négyzetméteres bu­dapesti lakásban a távfűtésért a meleg vízzel együtt a Magyar Energiahivatal számítása sze­rint 2350 forint helyett 2800- 3000 forintot kell fizetni. Ám mindezekhez az összegekhez még az áfát is hozzá kell számí­tani, ami eddig tíz százalékot tett ki, ebben az évben azonban 12 százalékra emelkedett. Az áremeléshez k­apcsolódó kompenzáció a legrászorultabb családokon próbál segíteni, és a már működő szociális támoga­tási rendszerhez kapcsolódik. Akik ilyen jogcímen nem jogo­sultak támogatásra, de legjobb szándékuk ellenére sem képe­sek kifizetni a számláikat, azok az önkormányzathoz fordulhat­nak. Minden önkormányzatnál van egy elkülönített alap ezek­nek a rétegeknek a segítésére, egyéni kérelem alapján lehet igényelni segélyt az energiaár­emelés miatti többletkiadások kifizetésére. A Magyar Energiahivatal főigazgatója elmondta: sem az idén, sem jövőre nem lesz újabb energiaár-emelés, a kormány ugyanis felvállalta, hogy drasz­tikusan ugyan,­de egy lépésben kialakítja a ráfordítással ará­­nyos árakat. Az azonban nem vitás - tette hozzá a Szabó.Intre -, hogy az árakat folyamatosan karban kell tartani. Az energia­­hordozók nagy részét külföld­ről importálja az ország, ezért, ha a világpiaci árak emelked­nek, azt érvényre kell juttatni itthon is, mert különben ismé­telten torz árrendszer alakul ki. Tehát kisebb árváltozások fo­lyamatosan lesznek, éppúgy, mint a benzin esetében. A főigazgató szerint az ala­csony villamosenergia-ár anti­szociális volt, mivel a gazda­gabbak - akik több villamos energiát fogyasztanak, mint a szegényebbek - a dotáció miatt nagyobb támogatást kaptak. Így a gazdagabbak számláját a sze­gényebbek fizették meg. Az áremelés után is megr­maradt az a differenciálás, hogy a többet fogyasztók magasabb árat fizetnek. A nappali áram ötven kilowattóra havi fogyasz­tás alatt a régi áron 4,07 forint volt, ezután pedig 7,28 forint áfával együtt. Az 50­ és 300 ki­lowattóra között fogyasztóknak 5,83 helyett 9,52 forintot kell fizetniük. Aki 300 kilowattóra fölött fogyaszt, az a korábbi 8,25 forint helyett az új árrend­szer szerint 11,76-ot fizet. Halász Csilla - Áremelkedés után 67 nm-es lakás hőigénye, energiafogyasztása . (fűtés, főzés, vízmelegítés, világítás, háztartási gépek fogyasztása együttesen) Az energia szerkezete szerint Költségnövekedés 1. Földgáz, villany 20 137,-Ft/év 1678,-Ft/hó 2. Földgáz, új villany 1j 18 337,- Ft/év 1528,- Ft/hó 3. Távhő, villany 11 438,- Ft/év 933,- Ft/hó 4. Szilárd, villany 12 215,- Ft/év 1017,- Ft/hó Kompenzálásra hatmilliárd A rászorultak havi hatszáz forintjai Kilencmilliárd forint pótló­lagos bevételhez jut a költségve­tés az energiaár-emelések kö­vetkeztében — mondta kérdé­sünkre dr. Harsányi László, a Népjóléti Minisztérium közigaz­gatási államtitkára. A termelők pluszbevételei a remények sze­rint elég meggyőzőek lesznek ahhoz, hogy az ágazat privati­zálható, az állami támogatás pe­dig megszüntethető legyen. Az állami bevételtöbbletet - de csakis azt - pedig az áremelke­dések kompenzálására fordítják. Ezt az összeget meg kellett osz­tani a lakosság és az intézmé­nyek (kórházak, iskolák, szociá­lis otthonok) között, a maradék hatmilliárd pedig a lakosságnak jutó ellentételezés összege. Az államtitkár azt mondja: amikor tárgyalni kezdtek­ a lehet­séges mértékekről, természete­sen tudták, hogy a rendelkezésre álló összeg kevés, de egyrészt sok család számára nem okoz gondot a megemelt díjak kifize­tése sem, másrészt pedig a teljes ellentételezés amúgy is irreális volna. Az elv tehát, amelyet le­szögeztek: a kompenzáció nem lehet sem teljes körű, sem teljes mértékű. Mind a kifizethető összegek­ről, mind pedig az érintett cso­portokról többfordulós viták folytak nemcsak a­­ tárcánál, hanem az Érdekegyeztető Tanács és a kormány fórumain is, hiszen az volt a dnemma: ke­vesebben kapjanak nagyobb összeget, vagy fordítva, az átlép­­hetetlen hatmilliárdos határ szem előtt tartása mellett. Abban egyetértés volt, hogy ötszáz fo­rintnál kisebb összegről nem is érdemes tárgyalni, hiszen annak hatása elenyésző lett volna. Gon­dot jelentett az elvek kidolgozá­sakor az is, hogy különféle tételeket - földgáz, távfűtés, elektromos energia - kellett el­lentételezni. Felmerült, hogy igazolni kelljen a jogosultságot, a rászo­rultságot, azonban kiszámítot­ták, hogy ezeknek a papíroknak a kitöltése és (ami az önkor­mányzatok feladata lett volna) az adatok ellenőrzése több százmil­liós költséget emésztett volna fel, nem számítva hozzá a kérel­mezők és a tisztviselők erre for­dítandó idejét, energiáját. Ezért az a döntés született, hogy a ki­egészítést - amelynek összege 1995-ben hat alkalommal, tehát a fűtési idényben havi hatszáz fo­rint­­ kérés nélkül, automatiku­san folyósítják mindazoknak, akik valamelyik rászorultsági csoportba tartoznak. (Arról, hogy mi lesz jövőre, még sem­miféle döntés nem született.) Az államtitkár megjegyezte: a módszer következtében termé­szetesen az is előfordulhat, hogy egy-egy családban több rászo­rultsági jogcímen többször hat­száz forintot is folyósítanak majd, azonban ahol például rok­kant is, kisnyugdíjas is van, ott biztos, hogy jó helyre kerül a több pénz is. A havi hatszáz forint mind­azoknak a nyugdíjasoknak, rok­kantaknak és járadékosoknak jár, akiknek a havi ellátmánya 12 ezer forintnál kevesebb, to­vábbá, csak három vagy több gyermek után kapnak családi pótlékot, vagy kevesebb gyer­meküket egyedül nevelik. Jogo­sult még a kompenzációra min­denki, aki munkanélküli-járadé­kot,vagy - annak lejárta után - jövedelempótló támogatást kap havi tízezer forintnál alacso­nyabb összegben. Tavaly egyébként a lakos­ság 125 milliárd forintot költött energiára, és a népjóléti tárcá­nál végzett számítások szerint egy átlagos, 67 négyzetméteres lakásban lakó család esetében a mostani emelés havonta 1400 forintot tesz ki, amelynek mint­egy a fele a fűtési költség, így hát a legrászorultabbak számá­ra a fűtési idényben a plusz­­költségek mintegy negyven szá­zalékát pótolják. Ami - ahogy az államtitkár fogalmaz - a la­kosságnak kevés, a költségve­tésnek pedig sok. Az oldalt írta és összeállította: Varga Zsuzsa

Next