Magyar Nemzet, 1995. április (58. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-20 / 92. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. április 20. Közelkép: Idegenforgalom Magyar Nemzet 7 Csökkenő vonzerő Az elmúlt évben mintegy 40 millió látogató kereste fel Magyarországot. Ez a szám ugyan némiképpen ke­­vesebb, mint az egy évvel korábbi, de az Országos Ide­genforgalmi Hivatal értékelése szerint az élesedő nem­zetközi­­versenyt, a­ régióban zajló polgárháborút és a kedvezőtlen belföldi feltételeket is figyelembe véve vi­szonylag sikeres­ volt tavaly a magyar turizmus. Mire számíthatnak az idei esztendőben a turisztikai vállal­kozások - a szezon kezdetén nehéz lenne megjósolni. Hiszen nemcsak a belső gazdasági átalakulás folytató­dik, hanem a vendégforgalom szerkezeti átalakulása is. Emellett csökkenőben van hazánk vonzereje a pi­henni, üdülni vágyó külföldiek körében. Az idegenfor­galmi szakemberek úgy vélik: az állam elmulasztotta azoknak a szabályozóknak a megalkotását, amelyek­nek köszönhetően megindulhatna a turizmusban a fel­lendülés. Olcsón termeli ki a dollárt... Exportágazat, hátrányban A turizmusnak az a „bű­ne”, hogy az exportáló ágaza­tokon belül az átlagnál húsz­harminc százalékkal olcsób­ban termeli ki a dollárt. Feleki Ferenc, az Országos Idegen­­forgalmi Szövetség (OISZ) társelnöke fogalmazott így. Szerinte még mindig hat az a tervgazdasági szemlélet, mely szerint csak a vasforgáccsal, olajszaggal jellemezhető ipar veendő komolyan, a szerve­zéssel, szolgáltatással nyert profit csak másodlagos rangú. Ez a régi szemlélet kísért a Bokros-programban is, hiszen az idegenforgalmi vállalkozó­kat kirekesztették a deviza­­számla nyitásának lehetőségé­ből. Mindamellett magát a Bokros-programot a szövet­ség nem utasítja el. Bár nyo­masztólag hat a gazdaság egé­szére, benne a turizmusra is, mégis ki kell várni: talán eredményes lesz... Feltűnő, hogy a szakma a „turizmus” szót igyekszik di­vatba hozni. Az „idegenforga­lom” összetétel a benne lévő „idegen” miatt pejoratív - vé­lik az­­Utazási irodáit vezetői. Ez a kártékony nyelvi babona oda vezetett, hogy számos szakember a német példát szolgaian másolva a „turiz­must” hozná divatba, elfeled­ve, hogy nálunk az utóbbi év­században mindenféle „-iz­mus” mélységesen lejárató­dott és ellenszenvessé vált a társadalomban. Az idegen­­majmolás jele az is, hogy a „vendégforgalom” szó - noha nincs benne vélt pejoratív al­kotóelem - kegyvesztett lett a szakma berkeiben. Görcsök, rögeszmék nél­kül rugalmasan használva mind a három szót, elmond­hatjuk: az idegenforgalom idén a legjobb esetben csak megismétli tavalyi teljesítmé­nyét. Az áremeléseket már nem lehet továbbhárítani a fo­gyasztókra, különösen a bel­földi vendégforgalomban, így a már eddig is elenyésző pro­fit tovább zsugorodik az ágazatban. A forintleértékelés ugyan kedvezően érinti a szakma egy részét, ám azok az irodák, szállodák, vendéglátó­helyek, amelyek nem lépnek kapcsolatba nyugati, távol-ke­leti turistákkal, ebből az előnyből nem részesednek - vélekedett Feleki Ferenc. Tény a sötétben, hogy a külügyminiszter és az ipari és kereskedelmi miniszter prog­ramot dolgoz ki a turizmus fejlesztésére. A keretfeltétele­ket piacgazdaságban is a kor­mánynak kell kidolgoznia, ez így helyes - mutatott rá a szö­vetségi társelnök.­­ „De ez­után hagyjanak minket dol­gozni” - fogalmazott. Az ágazat nagy lehetősé­gektől esik el az 1996-os ma­gyar világkiállítás lemondása miatt. Ennek nagyságát nem lehet pontosan fölmérni, az egykori programiroda ugyanis nagyrészt kihagyta az ágazat szakembereit az előkészítés­ből - mondta Feleki Ferenc. Mindamellett­­ egyértelmű, hogy az expopótló rendez­vény, a Vendégségben Ma­gyarországon című terv lé­nyegesen kisebb közönségnek lehet vonzó, mint a világkiál­lítás lett volna. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy az expopótló program nincs előkészítve. Fájdalmas, hogy a márciusi berlini turisztikai kiállításon, az ITB-n e programmal nem jelentek meg az állami hivatal képviselői - közölte a szövet­ségi társelnök. „Turisztikában egy évre előre kell tervezni” - fogalmazott, majd hozzátette:­­ „Természetesen lehetetlen­ség nincs, csak tehetetlenség, mégis olyan lépéshátrány ke­letkezett, amelyet teljesen már nem lehet behozni.” Maga az OISZ több ezer vállalkozót, tucatnyi nagyválla­latot, számos szakmai szövetsé­get - köztük a szállodaipar, a ta­nyasi vendéglátás, a cukrászipar képviseletét­­ tömörítő munka­adói szervezetként a turizmus egészét érintő, átfogó kérdések­ben politizál. Tagjainak érdek­­védelme mellett országos érde­kért is föllép akkor, amikor szorgalmazza, hogy a többi ex­portáló ágazattal egyenrangú­­ként ismerje el a gazdasági ve­zetőség a vendégforgalmat. M. P. Visszaeshet a belföldi turizmus Az utazás egy szűk réteg kiváltsága Az idegenforgalomból szár­mazó költségvetési bevételeket csak abban az esetben lehetne növelni, ha az adóztatás reális mértékű lenne, viszont az állam mindent megtenne annak érde­kében, hogy azt valóban befizes­sék az érintettek - nyilatkozta la­punknak Lengyel Márton, a Ma­gyar Turisztikai Egyesület elnö­ke. Az ismert hazai idegenfor­galmi szakemberrel - aki a Bu­dapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem turizmus-kutatócso­portjának a vezetője - arról be­szélgettünk, milyen feladatai lennének az államnak az idegen­­forgalommal kapcsolatban, és milyen esély van arra, hogy a je­lenlegi helyzetben a turizmus vállalkozásai meg tudják őrizni a szolgáltatások színvonalát.­­ Hamarosan a parlament elé kerül a megszorító intézkedé­seket tartalmazó kormánycso­mag. Az utóbbi hetekben számos értékelés készült arról, hogy az egyes gazdasági ágazatokat mi­ként érintik a tervezett intézkedé­sek. Készült-e már gyorsmérleg arról, hogy a pénzügyminiszter nevével fémjelzett csomag mi­lyen hatással lesz a hazai ide­genforgalomra? - A turizmusban rendkívül nehéz mérleget készíteni, mert a rendelkezésre álló információk teljesen megbízhatatlanok. Az idegenforgalom egyik legfonto­sabb ágazatáról, a belföldi turiz­musról például a kereskedelmi szálláshelyek forgalmát kivéve semmiféle adatunk nincs. Az elemzéshez szükséges informá­ciók hiánya miatt igen nehéz len­ne meghatározni az intézkedések várható hatását. Valószínű egyébként, hogy a belföldi turiz­mus még jobban vissza fog esni, mert tovább csökken a lakosság szabad rendelkezésű jövedelme. A beutazóturizmust viszont ser­kenti a forintleértékelés, mivel az ország olcsóbb lett a külföldi­ek számára, így a vállalkozói szférát ez az intézkedés kedve­zően érinti. A kiutazás várhatóan nem esik vissza, hiszen az elmúlt négy-öt év tapasztalata az, hogy bármennyire is romlanak az élet­­körülmények, nem csökken a külföldre utazók száma.­­ Ezek szerint nem kell attól tartani, hogy miközben a fejlett nyugati államokban egyre többet utaznak az emberek, nálunk ez megint a kevesek kiváltsága lesz? — Sajnos azt kell mondanom, hogy az utazás már most egy egyre szűkülő réteg kiváltsága. A kiutazók száma évente 13 mil­lió körül van, de ez csupán egy statisztikai adat, amelyben nem különülnek el a rokonaikat meg­látogatók vagy a külföldön mun­kát vállalók, azaz minden olyan utas benne van, aki valamilyen célból átlépi a határt Az igazi tu­rizmust azonban valóban egyre kevesebben engedhetik meg ma­guknak. Ez a réteg egy évben többször is tud utazni, és nem­csak a szomszédos országokba, hanem távoli, egzotikus helyek­re, amelyekről néhány évvel ez­előtt álmodni sem lehetett . A külföldiek viszont csak akkor látogatnak hazánkba, ha az igényeiknek megfelelő szol­gáltatást kapnak. A színvonalat ilyen gazdasági körülmények kö­zött meg tudják-e őrizni az ide­genforgalmi vállalkozások? — A színvonal és általában a turizmus javítása érdekében évek óta semmi nem történt, és ez igen nagy probléma. Sem az előző kormánynak nem volt sem a je­lenleginek nincs turizmuspoliti­kája. A rendszerváltozás után a turizmusunk eddigi tartópillérei - a belföldi, a szociál-, a kereske­delmi, valamint a KGST-orszá­­gokból bejövő szervezett turiz­mus - összeomlottak, és ittma­radt egy alapjában véve nagyon közepesnek mondható és sok te­kintetben hiányos kínálat. Erre föl kellett volna készülnünk, és meghatározni egy új fejlesztési politikát. Igazodnunk kellett vol­na a magasabb igényekhez, és bevezetni a korszerű marketing­módszereket De semmi sem tör­tént így most teljes az anarchia az idegenforgalomban. Az állam nem vonulhat ki még egy sza­badpiaci gazdaságban sem a tu­rizmusból, mert ellenkező eset­ben a turizmus rombol, negatív hatásokkal jár, tönkreteszi a kör­nyezetet az erkölcsöket és szá­mos kedvezőtlen jelenséget hoz felszínre. Az állam feladata len­ne a tervezés, az idegenforgalom beillesztése a nemzetgazdaság­ba, a vállalkozások működési feltételeinek a biztosítása, az in­tézményrendszer megteremtése, valamint annak biztosítása, hogy a turizmusnak legyen képvisele­te a parlamentben, a kormány­ban, a helyi önkormányzatok­ban. Mindebből semmi nem va­lósult meg, s emellett egy sor elavult jogszabály van érvény­ben. A legfontosabb a közgazda­sági szabályozás lenne, hiszen nincsenek meg a magángazda­ság normális működésének felté­telei. Őrült, aki a jelenlegi 30-35 százalékos kamatokkal hitelt vesz fel fejlesztésre. Pedig pél­dául a szállodaépítés egy hosszú távú beruházás, amely nem hoz néhány év alatt olyan profitot, hogy ilyen magas kamatokat ki lehessen fizetni. Az adóelvonás is rendkívül nagy, emellett a szakmai tudással is sok esetben baj van. Az alapvető gond az, hogy a működési feltételek átala­kításával elkéstünk, holott a lehe­tőség megvolt arra, hogy a turiz­musból a politikai változások kezdetén húzó ágazatot csinál­junk.­­ Szavaiból azt veszem ki, hogy nem csak pénzkérdés lett volna a feltételrendszer megte­remtése.­­ Nem, sőt elsősorban nem pénzkérdés volt Inkább arról van szó, hogy hiányzik egy na­gyon tudatos, hosszabb távra te­kintő gazdaságpolitika, és ezt sú­lyos hibának tartom. Az állam a turizmusban csupán egy fejőste­henet lát, ami többletet hoz a költségvetésnek. Egy hosszabb távú gazdaságpolitika igyekszik arra is választ keresni, hogy öt­tíz év múlva melyik ágazat fog jövedelmet termelni, amely majd akkor is biztosítja a fizetési mér­leg és az államháztartás egyen­súlyát. Feltétlenül szükség lett volna a különböző szektorok te­vékenységének súlyozására, egy sorrend felállítására. Alapvető­en arra a kérdésre kell választ ta­lálnunk, hogy mihez van­­ az or­szágnak adottsága és minek van piaca. Ma már nem kaphat prio­ritást a nehézipar és sajnos a me­zőgazdasági termékek eladható­sága is megkérdőjeleződik. Egy korszerű gazdaságszerkezetben a szolgáltatási szféra dominál. Ezen belül is csupán a turizmus és a közlekedés tud devizát is termelni. Ezért hibás az a szem­lélet, hogy miért sír a turizmus, megy az magától is, hozza a jö­vedelmet. A szakma nagyon drukkol, hogy a modernizációs programban már ezek az elemek is benne legyenek.­­Az átalányadózást a közel­múltban vezették be, s többek kö­zött azzal indokolták, hogy pél­dául a turizmus kisvállalkozásai­nak sem éri meg majd feketén dolgozni, ha ezt az adózási mó­dot is választhatják. Hogyan fo­gadják az idetlenforgalomban dolgozók, hogy most ismét eltör­lik az átalányadót? — Teljesen mindegy, hogy külön-külön nevesítik-e az adó­fajtákat, a lényeg nem ez. Ehe­lyett inkább egy reális mértéket kellene megállapítani, azt vi­szont ellenőrizni kell, és minden- ■ kitől be kell szedni. Semmi értel­me a számokkal való játszado­zásnak, annak, hogy papíron sokkal magasabb adókulcsokat határoznak meg, mint ami a va­lóságban beszedhető. Készíteni kellene olyan számításokat, hogyha egy hazai kisvállalkozás születik egy étterem és egy pan­zió létrehozására, s hitelt vesz fel a beruházáshoz, mert nem tud mindent zsebből fizetni, akkor ebben az esetben mennyi adó szedhető be tőle. Mert ha a vál­lalkozó hitelt vesz fel a jelenlegi magas kamatokkal, s mellérakja az adókat, akkor sok esetben már meg sem tud élni. Tehát eleve rá van kényszerítve az adócsalásra. - Az elmúlt évben több mint 500 millió dolláros aktívum volt az idegenforgalomban, s ez 60 millió dolláros növekedést jelent 1993-hoz képest. Minek köszön­hető ez a kedvező változás? - Ez a hatvanmillió dollár egyáltalán nem jelent növeke­dést. Magyarországon a turiz­musból származó bevételek na­gyon nagy hányada a feketegaz­daságban keletkezik. Egyes becslések szerint a Magyar Nemzeti Banknál jelentkező 1,2 milliárd dolláros bevétellel szemben 2,5, mások szerint 3-5 milliárd dollár is lehet az összbe­vétel az idegenforgalomban. Az­zal mindenki egyetért, hogy leg­alább akkora nagyságrendű a feketegazdaság a turizmusban, mint a hivatalos. Hogy ebből időnként több csúszik át a hiva­talosba, az sok mindentől függ. Nagyon sok szobakiadó rákény­szerül például a valuta beváltásá­ra, mert másként nem tud megél­ni. Mások a devizaszámláról ki­veszik a pénzt, és forintban te­szik be a bankba, mert úgy töb­bet kamatozik. Tehát sokszor szinte a véletlenen múlik, hogy az­ egyébként meglévő bevéte­lekből mi az, ami hivatalosan és mi az, ami feketén jelentkezik. De semmi látványos fejlesztés nem volt, sem olyan erőfeszítés nem történt - beleértve a nemze­ti propagandát is -, ami miatt je­lentős növekedés lehetett volna. H. Cs. A hazánkba látogató külföldiek száma millió 50­0 1991 1992 1993 1994 (Magyar Nemzet grafikon) T­öbbmilliárdos beruházás a Mátrában Regionális terv készül az északnyugat-mátrai övezet idegenforgalmi célú hasznosí­tására, melynek húzó­eleme Galyatető síparadicsommá történő átalakítása. A szakem­berek ebben látják a válság sújtotta­ Heves és Nógrád me­gyék felzárkóztatásának egyik lehetséges útját. A húzó prog­ram az Északnyugat-mátrai Sport- és Üdülőközpont, ezen belül is a galyatetői sícentrum kialakítása. A pénz előteremté­sét az érintettek vállalták, me­lyet a Környezetvédelmi Mi­nisztérium közel ötven száza­lékban kiegészített. Már most számos elgondo­lás született a terv konkrét meg­valósítására. A szakemberek azt remélik, hogy az elképzelé­sek tíz év alatt valósulhatnak meg, többmilliárd forintos be­ruházás, fejlesztés révén. A projekt kivitelezői nem titkol­ják, hogy a terv sikeres végre­hajtása­ esetén referenciaként kínálják elgondolásukat hason­ló, neuralgikus övezetekben, s nem csak Magyarországon. t. n. I. Elküldik az ötletgazdákat Vendégségben a program is Súlyos elmaradással küsz­ködik a Vendégségben Ma­gyarországon című idegenfor­galmi program. A terv az 1996-os magyar világkiállítás pótlására született: a vidéki ex­­pokezdeményezésekre épül. A megszervezés feladatát azon­ban kivették az ötletgazdák ke­zéből, s márciustól az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatalt bízták meg az előkészítéssel. A munkában jelentős késés ke­letkezett az elhúzódó kor­mányzati döntések miatt - kö­zölte Herkó László, a felszá­molás alatt lévő Kormánybiz­tosi Iroda idegenforgalmi igazgatója. Herkó tavaly ősztől a nyil­vánosság előtt is sürgette a programmal kapcsolatos kor­mányzati döntéseket, hivat­kozva arra, hogy az idegenfor­galmi szakma egy évre előre tervez. Mégsem sikerült elér­nie, hogy a Vendégségben Ma­gyarországon című terv meg­jelenjen a márciusi berlini tu­risztikai szemlén. A lépéshátrány nagy, ennél azonban még fájdalmasabb, hogy a programra előirányzott két és fél milliárd forintot előnytelenül fogják befektetni. Ekkora summát belátható ide­ig nem kap a magyar idegen­forgalmi szakma termékfej­lesztésre, arculatteremtésre. Miközben az Idegenforgalmi Alapban csak százmilliós nagyságrendű pénz áll, az ex­popótló programra milliárdo­­kat szán a költségvetés - ha ad­dig meg nem gondolja magát a Pénzügyminisztérium. A bizonytalanság most különösen káros, mivel - mint Herkó László tapasztalja - Magyarország elveszítette ko­rábbi vonzerejét, így a beuta­zásra felkészült idegenforgal­mi vállalkozások vendéghi­­ánnyal küszködnek. A kiuta­zást szervező cégek egyike­­másika föllendülést tapasztal­hat, ám a nagyobbik részt sújtja a zsugorodó fizetőképes kereslet. Valóban fontos lett volna a Vendégségben Magyaror­szágon című programnak megjelennie a márciusi berlini szemlén - közölte Némethné Kemenes Mária, az OIH osz­tályvezetője. A lépéshátrány még nagyobb erőfeszítésre készteti azt a két embert, aki a hivatalban ezzel a témával foglalkozik. Az osztályvezető hivatal­ból is bízik abban, hogy a két és fél milliárd forintot - idén egymilliárdot, jövőre másfelet - megkapja a program az ál­lamkasszából. A pénzre nem­csak a rendezvények előkészí­téséhez, hanem a távol-keleti, amerikai hírveréshez is szük­ség lenne. Ez a befektetés nem csak 1996-ban, hanem hosszabb távon is hasznot hoz. „Nem szeretném, ha a sok ki­tűnő kezdeményezés, amit az expo országszerte felszínre ho­zott, kárba veszne” - fogalma­zott az OIH osztályvezetője. (m. p.) Két éven belül teljesen helyre lehet állítani a tájat Tervek a Dunakanyarban A Dunakanyar neve már jó ideje csak a nagymarosi tájreha­­bilitációról szóló tudósításokban jelenik meg. Pedig ezt a festői szépségű vidéket a területrende­zésről, területfejlesztésről szóló most készülő jogszabály tovább­ra is kiemelt üdülőkörzetként tartja nyilván. Valamikor rang volt a Duna­kanyarban nyaralni, mára vi­szont mintha a táj veszített volna egykori varázsából, vonzerejé­ből. Nem így látja ezt dr. Csiz­madia László, a Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenfor­galmi Főiskola főigazgatója, aki egyben a Közép-Duna-vidéki In­tézőbizottságnak is az elnöke. Szerinte a Dunakanyar ma is ki­tűnő pihenési, rekreációs lehető­séget nyújt a kikapcsolódni vá­gyók számára. Évente több százezer ember nyaral vagy pi­hen itt, főként a budapestiek. Az intézőbizottságnak az a feladata, hogy összehangolja a Dunakanyarnak és térségének idegenforgalmi fejlesztési, ren­dezési terveit. Koordinációs sze­repe van a régió turizmuspoliti­kájának kialakításában, s közve­títő szerepet vállal az önkor­mányzatok, az állami szervek, a helyi idegenforgalmi egyesüle­tek, társadalmi szervezetek és a vállalkozók között. A bizottság a térség turisztikai lehetőségeinek feltárásában is aktív szerepet kí­ván vállalni. Egyik fő feladatá­nak tekinti, hogy meggyőzze a helyi polgármestereket: az inf­rastruktúra fejlesztése nélkül nem lehet jelentős fellendülést elérni. Az idegenforgalom nem ismer közigazgatási határokat - mondja Csizmadia László -, pél­da erre a Dunakanyar, amelyen három megye osztozik. Nógrád, Komárom-Esztergom és Pest megye 64 települése tartozik eh­hez a térséghez. A főigazgató szerint a fej­lesztési tervek kidolgozásakor fi­gyelembe kell venni, hogy az a fajta csoportturizmus, ami régen volt, mára megszűnt. A Dunaka­nyarra leginkább ma a kirándu­lóturizmus a jellemző. Ez az oka, hogy bármennyire is kedvelt ez a táj, a szállodák Budapest közel­sége miatt kihasználatlanok. A helyi idegenforgalom fejleszté­sével azt kellene elérni, hogy aki elmegy a Dunakanyarba, több napot is ott töltsön. Ezt pedig csak a programok, a kínálat összehangolásával lehet megva­lósítani, így a térség települései­nek nem rivalizálniuk kellene egymással, hanem összefogniuk, hiszen a közös propaganda keve­sebbe is kerül. Emellett a turisták is vonzóbbnak tartanak egy olyan kínálatot, amelyben együt­tesen sok változatos program je­lenik meg. A főigazgató úgy vé­li, még ma is él az a tévhit az em­berekben, hogy a külföldiek fo­gadása jelenti az igazi turizmust. Pedig a hazai idegenforgalomra is érdemes építeni a szolgáltatá­sok bővítésével, kerékpárutak kiépítésével. Újra divatba kell hozni Magyarországot - mondja Csizmadia László -, sok megfi­zethető programot kínálni, s olyan rendezvényeket szervezni, amelyekre évről évre visszatér­hetnek a látogatók, s így fellen­dülhet a turizmus. Az intézőbizottság elnöke fontosnak tartja, hogy a visegrá­di és a nagymarosi partszakasz helyreállításában a helyben la­kók érdekeit is vegyék figyelem­be. A közeljövőben lesz a har­madik olyan találkozó, amelyen az ezzel kapcsolatos állami ter­veket egyeztetik a helyi lokálpat­rióták elképzeléseivel. A főigaz­gató szerint a tájat úgy kell átala­kítani, hogy az az idegenforga­lom, a hajózás és a vízi turizmus céljaira leginkább alkalmas le­gyen. Csizmadia László úgy vé­li, hogy két év alatt teljesen hely­re lehet állítani a tájat, amennyi­ben ennek anyagi akadálya nem lesz. Kedvező, hogy a Duna mindkét partján kész fejlesztési elképzeléseik vannak az önkor­mányzatoknak és a vállalkozók­nak is, azaz a helybeliek bíznak benne, hogy a táj még értékeseb­bé válhat Ehhez a Kereskedel­mi, Vendéglátó-ipari és Idegen­­forgalmi Főiskola is segítséget tud nyújtani a térség turizmusfej­lesztési programjainak elkészíté­sével, de továbbképző tanfolya­mok indításával, piackutatással, adatbázisokkal is. A terület belső információs hálózatának kiala­kítására feltétlenül szükség van. Ezen is segíthet a Dunakanyar­­híradó, amelyet az intézőbizott­ság az érintett települések anyagi hozzájárulásából szeretne fenn­tartani. A főigazgató nagyon fontosnak tartja, hogy a Tourin­­form-irodák hálózata tovább bő­vüljön. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nagy szük­ség van rájuk. A turizmusban ugyanis a legfontosabb az infor­máció, ezért állami segítséggel kellene újabb irodák beindítását támogatni. (h. cs.) Az oldalt szerkesztette: Halász Csilla

Next