Magyar Nemzet, 1995. június (58. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-17 / 140. szám

SZOMBAT, 1995. június 17. Kultúra Ma^ar Nemzet 19 A költő és a bebádogozott ablakok „Az életből csak ennyi fény ma­radt, / Csillagos ég, tenyérnyi napsu­gár. / Ezt vártuk nap-nap, homályos falak l Üregéből esténként-délután. / S elvették ezt is, a tenyérnyi napot: / Bebádogoztak minden ablakot... A rádiók csak üvöltsék rekedten / A szabadságot s az ember jogát. ! Itt ér­zi csak befalazott testem / A milliók­kal Moszkva ostorát. / tS Váctól Pe- ; kingig zúgják a rabok: I r Ha nem vi­gyáztok, az egész világon / Bebádo- . goznak minden ablakot." Nincs ma a külföldön élő magyarok közt olyan, aki ne ismerné e sorokat, -Tollas Ti­bornak az ötvenes években, a váci börtönben írt költeményét. És olyan is kevés található a nyugati emigrán­sok között, aki ne tudná, ki az a lobo­gó poéta, aki évtizedeken át fáradha­tatlanul, járta Európa s Amerika nagy- és kisvárosait, és szavalta a sa­ját verseit meg egykori rabtársainak költeményeit, hogy így tartsa ébren a nagyvilág emlékezetét és lelkiisme­retét a szenvedő Magyarország iránt. Közben idehaza e versekért büntetés járt, szabádságvesztés és kiközösítés, s azzal sem volt tanácsos elbüszkél­kedni, hogy tudja az ember, ki az a Tollas Tibor. 1990 után, igaz, megje­lentek idehazá is különböző váloga­tások e börtönköltészetből, portré- film is készült Tollas Tiborról, de hogy ugyanolyan ismertség lett vol­na a jussa, mint a többi - tán szeren­csésebb csillagzat alatt született - ha­zatérő emigráns írónak, költőnek, az el nem mondható. A nemzeti gyász­napnak tekintett évfordulón, június 16-án Nagy Imrének és rabtársainak a kivégzésére emlékezvén, itthon járt, és előadóestet tartott Tollas Ti­bor. Kicsit fáradtabb, kicsit törődöt- tebb, mint nemrég, arra mégis szíve­seit Vállalkozik, hogy a Magyar Nemzet olvasóinak életéről, versei­ről, eszméiről beszéljen. Társalgá­sunknak az ad időszerűséget, hogy a Füveskert néven emlegetett börtö­nantológia megszerkesztett állapot­ban kiadásra vár. Érdemes hát eltöp- réBglfiüíÜ?a3on, mit jelentett a vers a börtönbe zárt. embernek, a börtönbe zárt prs^äffl^-fe^r^ jelenthet ma, ' „bádogok'’’,' de hogy minden irány­ban szabad volna a kilátásunk, az el pern mondható.- A kadétiskolát végzett, leg­szebb éveit és egészségét is szétron­csoló háborúban férfivá érő, huszon­hét esztendősen börtönbe zárt Kecs- késsy Tollas Tibor mikor kezdte el a barátkozást a költészettel?- A soproni kadétiskola heted­Tollas Tibor, akit a börtönévek tettek költővé éves növendékeként hozott tőlem verseket a soproni újság. Iskolánk névadójáról, Rákóczi fejedelemről meg a városról rímelgettem, ezek a versek azonban csak simogatták az igazságot. Igazából a börtönben let­tem költő. Lehet, hogy megvoltak az erőim korábban is a költészethez, de a nagy élményt, a nagy témát a fog­ság adta. A fogdában - a hírhedt Gyűjtőben, Vácott vagy a tatabányai rabbányában úgy éreztük, nincs töb­bé visszatérés. Ott pillantottam meg a törpe hegedűst, aki drótból és fada­rabokból hangszert eszkábált össze magának, és a. rabkórházban azon játszva búcsúztatta a haldoklókat. Ez megtűrt szokássá vált. Egy este azon­ban ismeretlen fegyőr került szolgá­latba, s összetörte hegedűjét. Éne a szerencsétlen ember öngyilkos lett, elvágta az ereit. („Tíz év előtt még zengő hegedűket / Készített, s mivel fojtotta a csend, / - Csak maga útján menekül a lélek - / Faragni kezdett egyet idebent") És valóság volt a húsz szem cseresznye is, amit egyik rabtársunknak küldtek be a környék­ről. Hét éven át nem kaptunk semmi­féle gyümölcsöt, de ehhez a húsz szemhez nem nyúltunk hozzá, hanem adtuk egymásnak, zárkáról zárkára, amíg ki nem kötött a rabkórházban. („Piros bogyóktól virágzott a bör­tön, / És megtelt véle mindnyájunk szíve, I Teljesebben, mint ama tónak partján / Kenyérrel, hallal szelíd éhezők. / Cseresznyés úton itt a Mes­ter sétált I És a megosztott öröm ma­radékát I Kosárba szedtük, fénye egyre nőtt...") Soha nem találtam ki a verseim témáját. Mindig az élet szúrt meg velük. Az őr is valóság volt, aki fennhangon szidott, gyilkos­nak nevezett, de a szemével intett: színjáték az egész. Alkalomadtán el is suttogta: bocsásson meg, amiért gyakran megvertem. Most megnősül­tem, és a feleségemnek megígértem, mindenkitől bocsánatot kérek, akit bántottam. És a zárkám küszöbére pokrócot tett, hogy ne fázzam. („Pa- rdhcS Zsinórján m'óZfed'fiábök! gépek, / Ki itt a-bűnös, milyen, hatalom? ~LA~. kézzel, mely tegnap országot védett, I Sajárnstvérét vereri rtgyvtr."-)- A börtönben egész csapat köl­tő dolgozott együtt Kézzel írt, titok­ban „szerkesztett” gyűjteményük cí­me Füveskert lett. Hogyan szereztek tudomást egymásról, és miként han­golták össze költői munkálkodásu­kat, amelynek több értékes műfordí­tás is köszönhető? A sétákon fedez­ték fel egymást?- A sétákon nemigen lehetett érintkezni egymással, még azért is szigorított büntetés járt, ha fölpillan­tottunk az égre. Csak leszegett fejjel, hátra tett kézzel róhattuk a köröket. A fürdőben már inkább szót válthat­tunk, a zuhany alatt találkozhattak a más-más cellába zárt rabok. így kö­töttünk ismeretséget, Tóth Bálint, Hogy ne szerezzek tudomást „cser- benhagyásomról”, ez az asszony a lány helyett továbbra is küldte a leve­leket, a csomagokat. Csak a szabadu­lásom után tudtam meg, hogy emiatt fölforgatták az otthonát, megfenye­gették a családját, hogy a gyermekei nem tanulhatnak tovább, a férjét meg __ ­T ollas Tibor: De sokan jöttek hozzám, hogy írjak nekik verseket! Weber Lajos felvétele Kárpáti Kamii, Gérecz Attila, Béri Géza meg a többiek. Megtanultuk egymás verseit, hogy aki élve ma­rad, vágy aki szábádúl bétán, Tmagá- val-vihesse-és- hirdethesse: nem oz ember a fontos, hanem amit terem- -tettr -Hogy /hogyan rögzítettük,- mi­ként őriztük a verseket? Még él a ta­núja, nyolcvanévesen. Óriási kocká­zatot vállalva küldte be nekem ke­nyérben a ceruzát, a papírt, és .fon­dorlatos módon” én is kiküldtem az írásainkat neki. Egy vasutastiszt fele­sége volt ő, rokona annak a lánynak, akinek letartóztatásom előtt udvarol­tam, és aki kétévi várakozás után férjhez ment egy állatorvoshoz. elbocsátják az állásából. Ő azonban továbbra is postára adta az „életmen­tő” küldeményeket. Valahányszor itthon vagyok, meglátogatóin, kime- -gyünk-az ura sírjához a temetőbe^-és- utólag is megköszönöm, hogy hozzá­járult; kockázatok árán is folytass* ez a drága lélek önként vállalt szere­pét. Tizenkét kötetet állítottunk össze, egy-egy kötet háromszáz ol­dalból állt, saját versek és versfordí­tások vegyesen. Három kötet nálam van, kettő Tóth Bálintnál, de meg kell lenni a többinek is valahol. A rendszerváltozás után elmentem a váci börtönbe, hogy fölkutassam őket, jól emlékeztem rá, hol ástuk el őket. Csakhogy az udvart lebetonoz­ták, és nem tudtam kikaparni féltve rejtegetett „könyveinket”.- Hogyan szerezték meg műfor­dításaikhoz az eredeti szövegeket?- A kilencszáz-ezer főnyi bör­tönben mindig ültek olyanok, művelt, nagyszerű emberek, akik fejből tud­ták a világirodalom remekeit A for­dításváltozatok - vécépapíron - kéz­ről kézre jártak (mint a gombüzem gombhordója rendszerint én továb­bítottam őket), ki-ki bírálatot mon­dott róluk. A legjobbnak ítélt fordítás szerzőjének dupla adag kenyér volt a honoráriuma. De az eredeti versekért is jelentős jutalom járt. Soha nem fe­lejtem, a Bebádogoznak minden abla­kot című versemért Fehérvári Isván négy merőkanálnyi ételt adott!- Költői képességekkef meg nem áldott rabtársaiknak mit jelentettek e poétái mutatványok?- Életakaratot, menedéket! A vers szabaddá tette őket, mit szabad­dá, különbbé, mint amilyenek az iszonyatos körülmények között vol­tak! De sokan jöttek hozzám, hogy íijak nekik verseket! Érdekes módon nem az asszonyokról akartak verset hallani, hanem ételekről. Mert az éh­ség erősebb érzés volt a szerelemnél is. Verhettek bennünket, játszva elvi­seltük. A koplalást azonban nem bír­tuk. A koporsóba kívánkoztunk, csak egyszer jóllakhassunk.- Az ötvenhatos forradalom tra­gikus novemberi fordulata után Ausztriába ment, és már december elsején kiadta Nemzetőr című lapjá­nak legelső számát. A lap - tiltott gyümölcs az itthon maradottak szá­mára - meglepően jó információs anyagával világgá kiáltotta mindazt a jogtalanságot, amit 1956 után ide­haza az ország elszenvedett Honnan szerezték az adataikat? És egyálta­lán, hogyan jutott eszükbe azonnal az eltiport forradalom szolgálatára rendelt lapot alapítani?- Mindent Isten igazgat körülöt­tünk. Az én sorsomat úgy igazgatta, ., '' hogy újságot szerkeszthettem, olyat,-—ami-az: 1956-os-«z-abadságharc szel­lemében folytatja azt a küzdelmet—, más eszközökkel, más lehetőségek között -, ami idehaza október 23-án elindult, és amit a szovjetek kegyet­lenül vérbe fojtottak. Először Bécs- ben adtuk ki lapunkat - több nyelven -, szerettünk volna fizikailag is kö­zel maradni a hazánkhoz. Majd hat év múlva, amikor a semlegességére kínosan ügyelő Ausztriának már kel­lemetlen volt a jelenlétünk, Mün­chenbe költöztünk. Hogy honnan szereztük a híreinket? Kezdetben az 1945 utáni magyar emigráció volt a segítségünkre ebben, olykor úgy, hogy információszerzési módszerei­ket még nekünk se kötötték az or­runkra. Azt azonban mi is csakha­mar megtanultuk, hogy még a hiva­talosan kiküldött emberektől is lehe­tett az itthoni viszonyokról megbíz­ható híreket kapni. Jópontokat akar­tak ezáltal a magyar emigrációnál szerezni? Vagy a háborgó lelkiisme­retüket kívánták megnyugtatni? Máig nem tudom. Mindenesetre mi nagyon vigyáztunk, hogy híreink hi­telesek legyenek, és hogy senkit le ne buktassunk általuk. — A Nemzetőr című újság - mu- tatis mutandis — ma is él, ma is tájé­koztat. Harminckilenc esztendő bé­késebb korokban is nagy idő egy új­ság életében, hát még rettenetes szá­zadunkban! Mi volt a célja azzal a sajtótörténetben szinte páratlan tel­jesítménnyel, amit a Nemzetőr össze­gyűjtött kötetei tanúsítanak?- Igen sokszor jut eszembe ma is, hát még eleinte, hogy az ötvenha­tos harcokban mártírhalált halt Gé­recz Attila mennyivel jobb költő volt, mint én, hogy ő is asszonyt sze­retett volna maga mellé, mégis ott­hon maradt, és harcolt. Mi meg ki­menekültünk, mert féltünk a halál­tól. Fontosabbnak tartottuk a saját életünket, mint a haza sorsát. Hát nem természetes ezek után, hogy minden munkánkkal azt akartuk bi­zonygatni, nem azért emigráltunk, hogy jobban éljünk, hanem hogy se­gíteni tudjunk tíz otthon maradottak­nak? Iszonyú lelkiismeret-gyötrés, keserűség volt tudomásul venni, ezt a barátunkat is fölakasztották, azt is. Nem tudtunk másra gondolni, csak arra, hogyan enyhíthetnénk az ott­hon maradottak kínjait, hogyan lehe­tünk szószólói a némaságra ítélt or­. szágnak. Mi, akik a Nemzetőrt szer­kesztettük, írtuk, teijesztettük, nem lettünk gazdagok, épp hogy csak . tengettük, az éjetüpkgt. Az idegeink tönkrementek, de tettük; apait, ten- -- nünk lehetett-. Közben «knenVea■éle­tünk, de arra gondoltunk, nem sza- bad megengedni,: hogy a magyarság végleg elveszítse a hitét önmagában. Mert akkor mindent elveszít. A hitet tartani a népben, ehhez nem kell puska, ehhez elég a szó. A szó erejé­vel hitet önteni a magyarságba - ezt kell tenni ma is mindazoknak, akik­nek megadatott, hogy bánni tudnak a nyelvvel. Költőként vagy újságíró­ként? Oly mindegy! Lőcsei Gabriella „A József körút és az Üllői út sarkán, az egykori Gschwindt szeszgyár telkének helyén épült Budapest leghatalmasabb nézőterű, legimpozánsabb mozgóképszínháza... A színházat 1921-ben építették, és 1922 no­vemberében nyílt meg a Városi Bank alapí­tásaként. Második szezonját kezdte meg a Star filmgyár a Corvinban, amelyet nagysza­bású filmjeinek bemutatóhelye gyanánt ke­zel, és ezen a réven nemcsak a környék, ha­nem az egész főváros mozikedvelő közönsé­gét ideszoktatta a színházhoz. A Corvin mű­sorait illetőleg szükségtelenek a dicsérő jel­zők. Nemcsak a főváros, hanem az egész or­szág moziközönsége állandóan figyelemmel kísérheti azokat a rendkívüli sikereket, ame­lyeket a Corvin filmjei egymás után arat­nak... A Corvin színházban 1250 férőhely van, ami egyenesen amerikai arány okai je­lent. A színház igazgatója Lajtos Elemér, az ismert szakember, aki gyakran utazik kül­földre, hogy a kinematográfia terén jelentke­ző újításokat legelsőnek valósítsa meg a Corvin-színházban." Az Est Hármaskönyvé­nek híradása óta majdnem hetven év telt el, s a híres-nevezetes Corvin ismét a figyelem fókuszába került. A Tus Építész Tervező Kft. Vérhalom utcai irodájában Töreky Dezső >7>/-díjas építésszel és fiával, a cégalapító Töreky Balázzsal arról beszélgetünk, milyen kihívás egy patinás épületet korszerűsíteni.- Nem ez az első ilyen jellegű felada­tunk - mondja Töreky Balázs -, hiszen a Magyar Külkereskedelmi Bank Sas utcai székházát is úgy terveztük meg, hogy a mű­emlék jellegű külsőt megőriztük. ! - Amikor két évvel ezelőtt a Budapest Film koncepciótervet kért - veszi át a szót Töreky Dezső -, azon kellett gondolkodni, hogy a meglévő épületből miként alakítható ki multiplex mozicentrum. Nem szétrombol­ni akartuk az épületet, hanem helyreállítani, s ennek során mintegy ötven százalékkal bő­víteni, s így öt új termet létrehozni. A tervezők tanulmányozták a Nyugaton jól működő multiplex mozikat, amelyeket a film­ipar érdekeltjei a televízió kihívása után építtet­tek. Ezek a mozicentrumok hivatottak arra, hogy visszaszerezzék az elveszített közönsé­get. S mint a külföldi példák mutatják, nem is eredménytelenül. A néző nemcsak változatos műsort kap, hanem maximális kényelmet, tö­kéletes audiovizuális élményt Miközben Tö­reky Dezső francia, angol, amerikai mozicent­rumok katalógusait mutatja, kárpitozott fote­lokkal teli nézőtereket, automata vezérlésű gépházakat, óhatatlanul felmerül a kérdés: nem lett volna egyszerűbb új épületet tervezni? — A Corvin mozi épülete rendkívüli ér­ték, szinte a tökéletességig vitt funkcionális elrendezés jellemzi. Higgadt és nagyvonalú térképzésében bámulatos belső változatos­ság figyelhető meg. Mindezt meg kell őrizni. Nem véletlen, hogy az építészeti zsűrik ilyen tervre szavaztak.- Hogyan bővíthető öt új teremmel az épület?- A jelenlegi nagyteremben a sűrű széksorokat eleve meg kellett bontani. Százhúsz centiméter lesz a sorok között, hogy senkinek se kelljen felállnia egy elké­sett néző miatt. Fotelok kerülnek a felcsap­ható székek helyére, amelyek nemcsak jó­val kényelmesebbek, mint a korábbi ülőal­kalmatosságok, hanem tartósabbak is. Megemeljük a nézőtér eddigi enyhe lejté­sét, így a pincerészben nagyobb teret nye­rünk. Mivel a kokszkazánokat megszüntet­jük, egy száz- és egy százötven fős termet tudunk lent kialakítani. Az előcsarnok fölé a tetőtér meghosszabbításával újabb két­száz nézőt befogadó termet lehet kiképez­ni. Végül a mostani toldaléképületet le­bontjuk, és tizenöt méterrel bővítjük az épület hátsó traktusát. Itt két szinten üze­melhet egy kétszázötven, illetve egy há­romszáz nézőhelyes terem. Természetesen mindenütt légkondicionálás lesz, a terek nagyságához igazodóan maximális méretű vetítővászon.- Az újabb moziépítkezésekhez mérten szinte pazarlóan nagy a Corvin előcsarnoka. Mihez kezdenek vele?- Láttunk olyan mozicentrumokat Nyu­gaton, ahol nincs előcsarnok. Az utcáról, kü­lönböző folyosókról bocsátják be az embere­ket a termekbe. Nálunk adott az előcsarnok, s ezt ki kell használni. Terveztünk egy gyorsbüfét, egy negyven-ötven személyes presszót, egy kis üzletet, amelyben a tervek szerint videokazettákat lehet vásárolni és kölcsönözni. Ez az előcsarnok afféle találka­hely lesz.- Ezerötszáz embert mozgatni nem kis feladat. Nem félnek a zsúfoltságtól?- Úgy terveztük, hogy nemcsak bentről, hanem az utcai frontról is lehet jegyet vásá­rolni. Másrészt az előadások nem egy időben kezdődnek a hat teremben, hanem tíz-tizenöt perces eltéréssel, tehát nem egyszerre hul­lámzik a tömeg. Ez a szervezés olcsóbbá te­szi az üzemeltetést is, s lehetővé válik, hogy a nézők igénye szerint ugyanazt a filmet több teremben is vetíthessék.- Megvannak a nagyszabású tervek, most már a kivitelezőn múlik, hogyan való­sulnak meg. Nem kell határidőcsúszástól tar­tani?- Ma már olyan kötbérek vannak, hogy nincs cég, amely megengedné magának a ké­sést. Különösen nem a Generál kivitelező, amely több évtizedes gyakorlatra tett szert az ilyen nagyszabású építkezések lebonyolítá­sában.- Tehát egy évig kell a környékbelieknek szenvedniük?- Érdemes mérlegre tenni, hogy mit kapnak cserébe. Megszűnik a kokszfűtés, nem hullik többé pernye az ablakokra. Sé­tálóutca lesz a főbejárat körül, tehát nem lesz zaj. Csák a toldaléképület mögött lesz parko­ló. Ha a polgár kinéz az ablakon. a magas há- .zakból pompás épületre lát. A Corvin felújí­tása egy rekonstrukciós terv kezdete, amely­nek során, igaz, nem egy-két év, hanem eset­leg évtizedek alatt, zöld folyosó alakul ki egészen a klinikáig.- Bíznak az ötszázmillió forintos beru­házás sikerében? Lesz közönsége a filmpalo­tának?- Jobb helyet választani sem tehetne az első magyar multiplex mozinak. Metróval, autóbusszal, villamossal egyaránt gyorsan megközelíthető. Biztos, hogy a nézők érté­kelni fogják a filmkínálatot, hogy egy családi kirándulással többféle igény ki­elégíthető. Feltétlenül vonzó a kényelem, a kulturált környezet. Nem véletlen, hogy a világ min­den táján mozikomjtlexumokkal hódítják vissza a közönséget. És amiről nem beszél­tünk: a Corvinban nagyszabású rendezvénye­ket lehet majd lebonyolítani, nemcsak vetítéseket. Ezért őrizzük meg a nagy­teremben a pódiumot. Osztovits Agnes Az újraálmodott Corvin mozgóképszínház * Epítészszemmel az átalakításról, az értékőrzésről és újításról

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék