Magyar Nemzet, 1995. augusztus (58. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-16 / 191. szám

10 Mafia Nemzet * __ Új Westel 900 kapcsolóközpont Előbb kérdeznek aztán kikapcsolnak A mobiltelefonok tulajdo­nosai általában üzletemberek, és megeshet, hogy sok pénzt veszítenek, ha nem tudják elér­ni őket. Az adósoknak meg­szüntetik a szolgáltatást, de számos kívülálló oka is lehet annak, hogy nem érkezett meg az összeg a szolgáltatást nyújtó cég számlájára. Arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a ki­kapcsolás előtt a Pannon GSM, illetve a Westel 900-as hogyan értesíti az ügyfeleit? - A Pannon GSM-nél a számla esedékessége után 22 nappal levélben tájékoztatjuk az ügyfelet - mondta Jakab Richárd a számlázási osztály vezetője -, hogy le kell rónia tartozását, illetve jelezze, ha már befizette az összeget. Ez­után, még várunk néhány napot és csak azután kapcsoljuk le a rendszerről. Feltehetően egy hónapon belül a szolgáltatások közé fog tartozni az is, hogy az ügyfeleket egy nappal a kikap­csolás előtt értesítjük, még­pedig a nála lévő telefonon a szüneteltetéséről. - A Westel 900 GSM-nél az ügyfeleket több kategóriába soroljuk - jelentette ki Hantz­­mann Ferenc, az ügyfélszolgá­lati iroda igazgatója. - Tesszük ezt annak alapján, hogy rendszeresen és időre egyenlíti számláját, vagy többnyire ké­sik az összeg kiegyenlítésével. Minden előfizető tízezer forin­tig korlátlanul telefonálhat, de ha ezt az összeghatárt átlépi, figyelmeztetjük. Ezek után korlátozzuk a kimenő híváso­kat. Ha a számla esedékessége után 30 nappal sem érkezik be az összeg, akkor munka­társunk felhívja az előfizetőt és érdeklődik az okokról, illetve a szándékáról. Ha csak ekkor derül ki, hogy nem volt tudomása a tartozásáról és ha­marosan pótolja az elmaradást, akkor várunk egy keveset, de a kimenő hívásait már korlá­tozzuk. 4. A múlt hét végén megkezd­te új, immár negyedik kapcso­lóközpontjának üzembehelye­zését a Westel 900 GSM. A munkálatok második fázisára augusztus 25-e után kerül sor. A Westel 900 GSM az el­múlt hét végétől már négy köz­ponttal elégíti ki több mint százezer előfizetőjének igénye­it. A Szolnokon munkába állí­tott új központ lehetővé teszi Kelet-Magyarország újabb te­lepüléseinek bekapcsolását a GSM-hálózatba. A szolnoki központavatás minőségjavulást és teljesebb ellátást jelent a Bu­dapesten telefonálók számára is. Eddig ugyanis a két fővárosi központ kapacitását vették igénybe a kelet-magyarországi mobiltelefonálók is, akik ezen­­túl Szolnokhoz kapcsolódnak, így Budapesten kapacitás sza­badul fel, amit a Westel 900 GSM negyvenhat új cellatelep­hely bekapcsolásával használ ki. Javul a kül-, és beltéri tele­fonálás minősége mind a belvá­rosban, mind pedig a budai hegyvidéken. (m. gy. - m. 1.) Újra indul a lőrinci erőmű? Két gázturbina, csúcsidőben­­ A negyvenes évek legvé­gén nyílt meg s rövidesen Európa egyik legnagyobb lig­nittel működő hőerőműjévé vált a lőrinci áramtermelő. Aztán a környék szenet szállító bányáit bezárták és a nyolcva­nas években az erőmű turbinái is leálltak. Halott monstrum lett az erőmű. A jelek szerint ez nem a végleges állapot. Értesülése­ink szerint a Magyar Villamos Művek Rt. (MVM) 1996. ja­nuár elsejével meg kívánja vásárolni az erőművet a jelen­legi tulajdonosától, a visontai székhelyű Mátravidéki Erő­műtől. E hírről Patócs István lőrinci igazgatót kérdeztük, ám ő csak annyit árulhatott el, hogy szakmai zsűri tekintette meg az objektumot és kedve­zően nyilatkozott az ott látot­takról. Más forrásból azt tudhattuk meg, hogy az MVM két, egyenként 50 megawattos gáz­turbinával kívánja újraindítani a lőrinci erőművet, úgyneve­zett csúcsidős üzemeltetéssel. Naponta három-négy órát fo­rognának a turbinák, leginkább este, amikor nő az országos fo­gyasztás. A tervek elkészülése után jövőre már az újjáépítési mun­kálatok is megkezdődhetnek, az áramtermelés­­indítását 1988-ra, sürgősség esetén 1987-re várják. A rekonstruk­ció beindulásával mintegy százhúsz ember kaphatna munkát a telepen, később, az erőműnél csaknem hatvanan dolgozhatnának. (t. z. m­.) Másodszor is meghirdették el­adásra egyetlen, még működő ha­jógyárunkat, a Ganz-Danubius Hajó- és Gépgyártó Rt.-t. Az első tenderre nem érkezett komoly ajánlat. Mindeközben az üzem­csarnokokat bérlő kft. elbocsá­tott gyári dolgozókat vesz vissza, hogy újonnan kötött alkatrész­gyártási szerződéseinek eleget te­hessen. Néhány napja lapunkban is megje­lent, hogy a Reorg Rt. mint felszámo­ló, ismét eladásra kínálja a hajógyár Váci úti, 59 ezer négyzetméter alap­­területű ingatlanát a gyártócsarnokok­kal, a sólyatérrel, a daruzott szerelő­partfallal, illetve a szabadkikötőként hasznosítható egyéb területekkel együtt. A tavaszi első pályázatra töb­ben is jelentkeztek, de fizetési garan­ciával rendelkező cég nem akadt. Az üzemcsarnokokat már akkor is egy volt gyári dolgozókból verbuvált, ön­álló vállalkozásként működő társaság, a Ganz-Danubius Axis Kft. bérelte. Ügyvezető igazgatója, Szabó Endre, aki elbocsátásáig a hajógyár termelési igazgatója volt, reménykedik, hogy a leendő­ vevő a hajóalkatrész-gyártás, illetve hajójavítás, hajóépítés fenntar­tása mellé áll. Az elmúlt hónapokban ugyanis reményteljes változások kö­vetkeztek­ be a hajógyártási világpia­con, s ezek a magyar hajóipar számára akár felfutást is lehetővé tennének. Mindenekelőtt azért, mert időközben megszokottá vált az úgynevezett kö­vető finanszírozás: ennek során a ve­vő mindig kifizet annyit, amennyi a hajóból elkészült. A félkész hajó pe­dig átmegy­ a vevő tulajdonába a gyár csődje esetén is. Két-három évvel ez­előtt a nyugati megrendelők még nem bíztak eléggé a keleti cégekben, így a Ganz-Danubius hajógyárnak nagyobb üzletek megkötéséhez fizetési garan­ciákra volt szüksége. Most, a re­cesszió felengedésével azonban­ min­den eddiginél rugalmasabbá vált a pi­ac. A bizalmát növeli, hogy , a hajó­gyárat csődbe vivő három darab Thyssen fólyamtengerjáró hajó kiváló referenciamunkának bizonyult. Az utolsó Thyssen-hajót például mind­össze húsz hajógyári hibaponttal vet­ték át Isztambulban a nyugati minő­ségvizsgáló cégek, míg a konkurens spanyol hajógyár hasonló termékét lé­nyegesen többel.­­ A nyugati üzletemberek — mondja az igazgató - végre megértették, hogy a finanszírozási gondjaink megoldha­­tatlanok. Minden vevővel ismertetem szakmai-szellemi lehetőségeinket, de forgótőkehiányunkat sem hallgatom el. Az aláírt szerződések, értéke ez év vé­géig mégis eléri a kétszázmillió forin­tot. Nyolc-tíz újabb hajógyári szak­munkást fel kell vennem a régiek közül a jelenlegi harminchoz, hogy a megbízásoknak eleget tehessünk. S mi­vel Norvégiában és Németországban szerelik hajókba a nálunk készülő részegységeket, hat-nyolc utazó sze­relőre is szükségünk lesz. Olyan sok újabb megrendelés várható, hogy idő­vel akár 150-200 embert is foglalkoz­tatni tudnánk. Sajnos a hajógyárral kö­tött épületbérleti szerződésünk idén de­cember 30-án lejár. S amennyiben a hajógyár leendő új tulajdonosa nem akarja fenntartani ezt a szaktevékeny­séget, akkor máshová kell költöznünk. Ha csak el nem fogadják azt a már be­adott üzleti tervünket, ami a termelés felfuttatását irányozza elő, miközben lízingdíjat fizetnénk a most bérelt épü­letekért, amelyek idővel a mi tulajdo­nunkba mennének át. A felszámoló Re­org Rt. és Budapest Bank már tanulmá­nyozza az anyagot. A kft. első üzletének, egy szíriai ja­vítási munkának az elvállalásakor még senki sem tudta, hogy ilyen ígéretes lesz a folytatás. Az üzletet egy keres­kedelmi kft. közvetítette, a személyes ismeretségek azonban sokat számítot­tak. Az igazgató korábban hajógyári szervizmérnökként-sok­ hajó- és úszó­­daru-üzembehelyezést irányított, töb­bek között Brazíliában, Hollandiában, Kuvaitban, Egyiptomban és Szíriában is. Mint ott most kiderült, a szíriai ke­reskedő partnercég tulajdonosához, de az egyik legnagyobb ottani kikötőü­zem főmérnökéhez is régi ismeretség fűzi. Ez az igazgató szerint a Közel- Keleten nagyon fontos. Jó véle­ménnyel van az ottaniakról. - Megbízhatóak, becsületesek. Egy taxisofőr egyszer utánam hozta a szál­lodába az autóban felejtett táskámat, összes értékemmel együtt. Az üzletkö­tésnél azonban figyelembe kell venni, hogy az arabok hangulatát az Európá­ban megszokottnál jobban uralják az érzelmek. A szíriai javítási munkák je­lenleg még folynak, az idén februártól azonban igen jelentős finn hajólift­­gyártási megrendeléseket kaptunk, mi­után az első finn megbízást, egy 30 tonna súlyú, spalettaszerűen nyíló hid­raulikus hajóoldalajtót sikeresen elké­szítettünk. Északi partnereink bizalmát is élvezzük. Az ő mentalitásukat az jel­lemzi, hogy a megbízás előtt egy finn­országi tréningen részt kellett vennem — mondja az igazgató, miközben a csarnokba vezet, hogy az ott folyó munkát is megmutathassa. Az oldalukon fekvő, húsz méter hosszú, acélból készülő hajóliftaknák­kal kapcsolatban megjegyzi: az ajtókat és egyéb részegységeket a finn megbí­zó szállítja, így ezek nem kerültek pén­zébe a társaságnak. A kft. a kvalifikált munkát igénylő megbízásokra szakosodott. A „csu­pasz” acélszerkezeti munkákat Ma­gyarországtól keletebbre olyan olcsón végzik, hogy a cég egyrészt nem lenne versenyképes, másrészt ez a tevékeny­ség nem is fizet jól, hiszen átlagos „kilóára” 2,5 márka körül van a világ­piacon, míg a komplikáltabb berende­zések „kilóára” 6-7 márka körül mo­zog. A jelenlegi kisebb megbízások legfőbb előnye - és ez a hajógyártás­ban nagyon lényeges -, hogy gyorsan megforgatják­ a pénzt. Egy-egy hajólift három hónap, az automata ajtók egy­két hónap alatt elkészülnek, szemben például a legutóbb évekig készülő Thyssen folyamtengerjáró hajókkal. A kisebb munkák a nagy megrendelések vállalását is kifizetődővé tehetik. A kft. jelenleg német céggel tárgyal egy 35 tonnás markolós úszódaru gyártásáról, de 11-12 millió márkás hajógyártási ajánlatot is kapott. Nyolc hónapos fennállása óta a tár­saság meggyőződött arról, hogy van piaca, s hogy megrendeléseiből köl­csön felvétele nélkül is meg tud élni. Időközben egy több tízmillió forint ér­tékű hazai megrendelést, a Clark Ádám nevet viselő hídépítő óriásdaru felújításának versenytárgyalását is megnyerte. A szükséges import­részegységek (nyugati dízelmotorok) beszerzését a megbízó Hídépítő Válla­lat vállalta magára.­­ A legjobb üzlet éveken belül a hajójavítás lesz a kft. számára. Főleg, ha az nyugati alkatrészlerakatok kiépí­tésével is kombinálódik. Amint a dél­szláv háború befejeződik, rögtön olyan nagy forgalom lesz a Dunán, hogy egy követ sem lehet majd a hídról beledob­ni, mert hajóra fog esni - mondja az igazgató, aki közben már a gazzal be­nőtt sólyalejtőnél kalauzol. Szerinte a hajógyártáshoz túlságo­san nagy ez az ingatlanvagyon. A régi hajógyár bukásának is ez volt az egyik oka. Hollandiában, Törökországban­­meglepően kis alapterületű üzemekben is készülnek hajók. A kft. tevékenysé­géhez ennek a területnek az egyharma­­da is bőven elég lenne. A többi Duna­­parti telekrészből kialakítható lenne akár Budapest északi kikötője is. Hi­szen Rotterdamtól Izmailig a Duna a leggazdaságosabb közlekedési útvo­nal. Olcsóbb a vasútnál is, és az egyre erősebb környezetvédők a kamionfor­galmat előbb-utóbb szállítóhajókon, vízi útvonalra fogják terelni. Magyar­­ország a Duna-Majna-Rajna víziút földrajzi közepén fekszik, ami óriási hajóipari lehetőségeket rejt magában. •Pálóci Antal Vevőre vár a Ganz-Danubius A hajógyár „elsüllyed”, a gyártás a felszínen marad? Zwack Unicum: drága készletek Csökkent a forgalom és a nyereség A Zwack Unicum Rt. az idei év első felében tíz százalékkal kevesebb terméket adott el, mint az elmúlt év azonos idősza­kában. S bár folyóáron 12 százalékkal nö­vekedett a forgalma, költség- és pénzgaz­dálkodása nem tudott rugalmasan igazod­ni a gyorsan változó körülményekhez. Fő­ként a magas készletek finanszírozási ter­hei, a raktározás, szállítás költségei okoz­tak jelentős kiadásokat a cégnek — tájé­koztatta a társaság igazgatósága az első félévi beszámoló alapján a Magyar Táv­irati Irodát. A cég adózás előtti nyeresége az idén az első félévben 77 millió forintot tett ki, szemben a tavaly első félévi 361 millió fo­rinttal. A cég az első félévben az éves el­adási terv 38,8 százalékát teljesítette, ami a szokásos szezonális ingadozásokat figye­lembe véve körülbelül ötszázalékos lema­radást jelent, értékben pedig valamivel­ több mint 5,2 milliárd forintot. A vállalat piaci pozícióját az igazgatóság stabilnak­­ ítéli, hiszen a vevők száma tovább növeke­dett. A forgalom csökkenése véleményük szerint a fogyasztás általános visszaesésé­ből adódik. Az rt. az év első felében 220 millió fo­rint értékben exportált s ez megfelel az idő­arányos elképzeléseknek. Elsősorban Né­metországban, Oroszországban és Ukraj­nában sikerült új piacokat szerezni. Beruházásokra az év első felében 395 millió forintot költött a Zwack Unicum. Be­fejezték a budafoki gyár rekonstrukcióját és Kecskeméten is jó ütemben haladnak a gyü­mölcs-szeszfőzde beruházási munkálatai. Az év második felében a piac bővülé­sére számít a részvénytársaság, elsősorban a jövedéki törvény szigorításának követ­kezményeként. A bevételi többlettel azon­ban inkább csak az 1996-os évben számol­nak. A második félévben jó esélyt látnak arra, hogy eredeti nettó értékesítési tervü­ket teljesítsék. Szerbia: vissza a világpiacra kilépni a függöny mögül A belgrádi sajtó ismét a megszokott (de reális háttér nélküli) magabiztosságával szellőzteti Szerbia gazdasági lehetőségeit a világpiacon. Mintha az elmúlt három esz­tendőben semmi sem történt volna. Holott déli szomszé­dunknál a vállalatoknak alig egyharmada üzemel úgy­­ahogy elfogadható hatékony­sággal. A többiben állnak a gépek és az emberek. Ez azonban nem lohasztja a „szakírók” lelkesedését, külö­nösen, ha a szerb fővárosba téved egy görög, román, bol­gár vagy más gazdasági kül­döttség. A Politika című napilap a napokban valóságos dicslistát készített mindazokról a delegá­ciókról, amelyek az utóbbi hó­napokban megjelentek Belg­­rádban. Több mint száz kül­döttséget említ, de ezen felül aligha tud komolyabb ered­ményt felmutatni. Tény, és ezzel nehéz lenne vitatkozni, hogy a balkáni vér­zivatar és a nemzetállamok ki­alakítása eszméjének szárny­­ra kapása előtt a fejlett orszá­gok nem kis száma szívesen kötött üzletet Jugoszláviával. Különösen az olcsó munka­erő, a viszonylag jó minőség és az elfogadható szállítási pontosság vonzotta őket a Bal­kánra. Amíg ugyanis - például - Németországban a legegy­szerűbb munkáért is havonta bruttó kétezer márkát voltak kénytelenek kifizetni a dolgo­zónak, addig ugyanazt a ter­méket elsősorban Szerbiában és Montenegróban ennek egy­­tizedéért is hajlandók voltak legyártani. Feltéve,­ ha a meg­rendelő házhoz szállította a számára megfelelő nyersanya­got és a segédanyagokat, vala­mint biztosította a kiszállítást is. Ez azonban a múlté. Egyes, tárgyilagosan gondolkodó, szakemberek óva intenek a túlzott derűlátástól, hiszen a textiliparban helyüket elfog­lalták az ázsiaiak, a bőrfeldol­gozás lezüllött, a fémiparban, jórészt a korábbi, országos szintű­­munkamegosztás miatt, hiányoznak a beszállítók és a vásárlók. Mindezek ellenére a szerb gazdaság ki szeretne lépni az önmaga által állított vasfüg­göny­­ mögül. Kétségtelen ugyanis,­ hogy­ a még mindig meglevő termelőkapacitások normális körülmények között többszörösen el tudnák látni Kis-Jugoszlávia piacát, tehát ha egyszer (ki tudja, mikor) rendeződik a helyzet, jelentős piaci feleslegnek kell(ene) he­lyet találni más országokban. A termékek hagyományos „bal­káni” minőségét most ne firtas­suk, arról a vevő fog ítéletet mondani. Egyelőre az általános helyzet megítélésében kedvező jelként kell elfogadni, hogy Belgrádban ismét a világgaz­dasági vérkeringésbe való be­kapcsolódási lehetőségekre gondolnak. S ezek (politikai és egyéb) feltételeit ott és máshol is ismerik. (both) Gazdaság SZERDA, 1995. augusztus 16. T­űzhelygyár Cégalapítás Németországban A salgótartjáni SVT-Wams­­ler Rt. már augusztustól saját cégén keresztül értékesíti né­met piacra szánt termékeit, mi­után megtörténtek az előkészü­letek az SVT-Wamsler GmbH bejegyzésére Németországban. A cégalapításra azért került sor - tájékoztatott Gressai Sándor vezérigazgató -, mivel a tűz­helygyár részvénypakettjének 30 százalékát birtokló Wamsler GmbH jelezte fizetési nehézsé­geit. Korábban ez a társaság vállalta a marketing munkát. Az SVT-Wamsler GmbH Münchenben működik majd, német és magyar kereskedők közreműködésével. Tulajdono­sa száz százalékban az anya­gyár. Az alapítók remélik, hogy a sokszor hónapokig el­húzódó fizetés lerövidül, nem kell méregdrága hitelből bizto­sítaniuk likviditásukat. Elkép­zelhetőnek tartják a piac bőví­tését is. Az új vegyes vállalat irányítását a vezérigazgató ke­reskedelmi helyettese, Miklósi László látja el. (németh) A Bankár Kft. félévi mérlege Sikeres devizaügyletek és nyugdíjpénztárak A Bankár Kft. által kezelt összes vagyon ez év első felé­nek végéig megközelítette a hétmilliárd forintot, a határidős devizaügyletekben kezelt va­gyon az első félévben 631 mil­lió forintot tett ki, az állam­papír portfoliója 200 millió fo­rintra nőtt. A Bankár Kft. által, a múlt év végén alapított Devi­za Factory Rt. vagyonának nagysága az év első felében 334 millió forintra rúgott. Minderről Kovács Gábor, a Bankár Kft. ügy­vezető igazga­tója tájékoztatta az újságírókat Budapesten. A Deviza Factory Rt. tevé­kenységéről elmondta: jelenleg már kisebbségi részesedéssel rendelkezik benne a Bankár Kft., a cég 170,5 millió forintos alaptőkéjének 95 százalékát ha­táridős devizaügyletek megkö­tésére használták fel. Az rt. net­tó eszközértéke hét hónap alatt mintegy száz százalékkal nőtt. A Bankár Kft. vagyonkeze­lésre alapított cége a Bankár-V Vagyonkezelő Kft. két önkéntes nyugdíjpénztár vagyonát is ke­zeli, így az Első Országos Ön­kéntes Kölcsönös Nyugdíj-­ pénztár, valamint a közelmúlt­ban alapított Második Orszá­gos Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztár vagyonát is. Ungár Klára, az első nyug­díjpénztár ügyvezető igazgatója elmondta: a két önálló pénztár megalapítására azért volt szük­ség, mert míg az első pénztár minimális tagdíját havi fix­­összegben, ezer forintban hatá­rozták meg, addig a második pénztár minimális tagdíja a havi jövedelem három százaléka. A Pénztárfelügyelet álláspontja szerint ugyanis egy pénztáron belül nem lehetséges fix összegű és jövedelem arányában vállalt és fizetett tagdíj, így megalapí­tották a második nyugdíjpénztá­rat is. A két pénztár vezetése azonban teljesen azonos, va­gyonuk összesen több mint 35 millió forintot tesz ki. A nyug­díjpénztárak portfóliójának ho­zama az év első felében éves szinten 32 százalékot ért el. Konferencia a teherautókról Az idén tizenkettedik alka­lommal rendezik meg Buda­pesten a haszongépjármű-köz­lekedés időszerű kérdéseivel foglalkozó nemzetközi teher­gépjármű konferenciát. A ta­nácskozásnak szeptember 13- 16-a között a Budapesti Mű­szaki Egyetem ad otthont. A rendezők mintegy 150 külföldi és ugyanennyi hazai résztvevő­re számítanak. Minderről az esemény egyik szervezője, a Hungarocamion Rt. közleke­désbiztonsági osztályának ve­zetője, Kőfalvi Gyula tájékoz­tatta az MTI-t kedden. Elmondta, hogy a konfe­rencián részt vesznek majd az Európai Balesetkutatási és -elemző Egyesület (EVU) tag­jai. A rendezvényen biztonság­­technikai bemutató keretében nyilvános járműütköztetési kí­sérleteket hajtanak végre. HÍRLAPÁRUS MUNKAKÖRBE BUDAPESTI LAKOSOK JELENTKEZÉSÉT VÁRJUK. HÍRKERRt. Budapest, IX. ker. Dandár u. 9-13. (Vörösné.)

Next