Magyar Nemzet, 1995. október (58. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-14 / 242. szám

SZOMBAT­, 1995. október 14. Kultúra ■m Zaly Imre első miniszterelnök­­l­­­sége idején nemcsak az ország­­i­k­ban, de még a politikai börtö­nökben is enyhébb lett a légkör. Az elítéltek - kémkedés, hazaárulás ha­mis vádjával szabadságuktól meg­fosztott fiatal férfiak - szót válthattak egymással, „csoportosulhattak”, sőt a váci börtönudvar egyik fűvel benőtt szögletében le is telepedhettek. Köl­tészetről beszélgettek, a saját verseik­ről, amelyeket még a magánzárká­ban, rabbányák aknáiban gondoltak ki, és „írtak fel” a memóriájukba, ön­maguk vigasztalására, az életbenma­­radás reményével, önazonosságuk megőrzése végett. És beszélgettek Yeatsről, Goethéről, Wilde-ről, With­­mondról. A világlíra e nevezeteseit szerzetestanárok, diplomaták, vezér­kari tisztek, a Sorbonne-t Heidelber­ger Bolognát, Cambridge-t, megjárt rabtársaik idézték az emlékezetükbe, mivel a „börtönkönyvtár rendkívül foghíjas” volt. E füveskerti beszélge­tésekből azután kézzel írt lapok szü­lettek. Tollas Tibor - akinek az volt a „bűne”, hogy tizenegy magyar falu­nak a Szovjetunióhoz való csatolását sikerült megakadályoznia - akár egy középkori másolóbarát szorgalmasan és lopva másolta e verseket. (A papírt egy másik rab, Márkus László szerez­te, ő ugyanis „felelősségteljes” mun­kához jutott, börtönkönyvtáros volt.) A kalligrafikus kötetek egyikét-mási­­kát elásták a börtönudvaron, többet szerelmes lányok és jólelkű rokonok segítségével juttattak ki a börtönfala­kon túlra, így maradt fenn a Füves­­kert-gyűjtemény tizenvalahány kötete (négy ma is megvan belőlük), így let­tek világhírűek azután - igen gyakran valódi nevük nyilvánosságra hozatala nélkül - a füveskerti költők. Igen, világhírűek lettek, mert a kalligráfus-költő, Tollas Tibor már 1957-ben kiadta Bécsben azokat a verseket, amelyeket magával vihetett - az emlékezetében és kicsempészett kéziratlapokon - Nyugatra. Ezt a leg­első kiadást további kilenc követte. Németül, spanyolul, norvégül, dánul és angolul sőt még oroszul is olvas­hatták az emberek: „Gyűlölni csak az tud, s aki már szenvedett, s de gyűlöl­ni sem tud, s aki csak szenvedett.” (E négysoros vers költője, Gérecz Attila ekkor már halott volt, huszonhét éves korában, ötvenhat novemberében érte a halálos golyó.) Idehaza azonban szó nem eshetett a Füveskert-kötetekről meg a börtönköltészetről. Az itthon­maradt Tóth Bálintot 1957 júniusá­ban több volt rabtársának a hozzátar­tozójával együtt azért tartóztatták le, mert a házkutatások alkalmával nem találtak náluk egyetlen Füveskert­­példányt sem. Csak a nyolcvanas évek végén lehetett Magyarországon többé-kevésbé nyíltan szólani arról a börtönköltészetről, amely - tudomá­sul vesszük vagy sem, elhallgatjuk vagy dicsérjük - része a magyar lírá­nak. Illyés Gyula tudta ezt. Naplófel­jegyzései szerint gyakran foglalkoz­tatta ez a rejtezkedő költészet. A sors azonban nem adta meg neki, hogy közéleti tekintélyével, költői rangjá­val nyíltan is kiállhasson a kis csapat mellett, amelyik a „gyógyító szabad­ságot” teremtette meg a rácsok mö­gött költészetével. Illyés halála után öt esztendővel, az enyhülés évében, 1988-ban azután idehaza is napvilá­got látott egy Füveskert-kötet. Ám ezt a kiadványt csak a jéghegy csú­csának tekintették azok, akik az ötve­nes évek börtönköltészetét igazán is­merték. Időközben ráadásul előkerül­tek elveszettnek hitt kéziratlapok, és a szabadabb világ lehetővé tette, hogy az egykori rabok, bárhol éljenek is a világban, szabadabban szóljanak fü­veskerti önmagukról. A nagy, összegző kritikai kiadás mégis nehe­zen született meg. Szerkesztői - Pfitzer Rudolf, Kárpáti Kamil, Tollas Tibor és Tóth Bálint - ezeregy aka­dályba ütköztek. Nem­ is Csak anyagi természetű korlátok állták útját szán­dékuknak. (Bár a Magyar Könyv Ala­pítvány nem támogatta őket, az Ablak Európára Alapítvány meg a hajdani rabtársak, bárhova sodorta is őket az élet, gazdag ember lett belőlük vagy megmaradtak szegénynek, mindent elkövettek, hogy méltó formában je­lenjen meg a Füveszkert-antológia.) De gondot okozott az is, hogy a bör­tönversek szerzői közül többen el­vesztek az ismeretlenség homályá­ban, mások felhagytak a költészettel, vagy felhagytak az evilági gyötrődés­sel. Fontolóra kellett venni azután a szerkesztőknek azt is, hogy kiknek az életművével foglalkozzanak bőveb­ben. Azokéval-e, akiknek a börtönből való szabadulás után is a költészet lett a vigaszuk és a kenyerük, vagy azo­­kéval, akiknek az életművét szűkre szabta a korai halál. Meg kellett vív­niuk csatáikat a szövegváltozatok re­gimentjével, és el kellett dönteniük, hogy esztétikai vagy erkölcsi hitelesí­tés után emelik-e gyűjteményükbe a mintegy négyszáz oldalnyi börtönha­gyatékot. A Stádium Kiadó gondozá­sában a­ napokban megjelent testes kötet végül is az 1954-es és az 1956- os kéziratos változatokat tekintette alapnak. A börtönben készült műfor­dításokból mintegy százat adtak köz­re. A hat legmarkánsabb költőegyéni­ségnek külön fejezeteket szenteltek. A keserű sorsú Béri Géza, a mártírha­lált halt Gérecz Attila kapta a legtelje­sebb pályaképet, Szathmáry György­nek, aki a váci évek után felhagyott a költészettel, talán minden verse föl-­ vétetett a Stádium kötetéibe. Tollas Tibor, aki Nyugaton folytatta ’56 után az életét, valamint Tóth Bálint és Kárpáti Kamit, akik viszont itthon él­tek a hivatalos irodalmi életből kire­kesztve, nemes és­ nagyvonalú válo­gatással vannak jelen e kiadványban. A versek közé a könnyebb tájékozó­dás végett kísérőtanulmányokat, kri­tika szemelvényeket, lexikonszócik­keket illesztettek. A szerkesztői szándék: mindent elmondani a kor­ról, amelyben e költészet fogant, ért­hető. Még néhány esztendő, és nem lesz felnőtt ember Magyarországon, aki különbséget tud tenni a börtönva­­lóság és a scifi-irodalom szörnyűsé­gei között. És még további néhány év, és nem lesz, aki elhiggye, hogy a vécépapíron továbbított börtönver­­é­sek lelki vigaszt nyújtottak az ember­ségükben megalázott foglyoknak. Valószínű, ha világosabb szerkezetet találnak a szerkesztők a Füveskert 1954-1995 című kötetnek, könnyeb­ben eligazodik az olvasó az elősza­vak, utószavak közbülső tanulmá­nyok és életműfüzérek között. Egy­szer talán, ha majd hidegfejű szak­ember gyűjti könyvbe a huszadik századi magyar líra e sajátos termé­sét, az irodalomtudomány, de a köz­napi versolvasó számára is használ­hatóbb könyv születik. Most, a váci börtönt megjárt szerkesztők és szer­zők a leletmentés nehéz és gyönyörű kötelességét végezték el. Halott tár­saikért és önmagukért, de értünk, könnyebb fajsúlyú kínok közt élő if­jabb nemzedékek kedvéért is. A fü­veskerti beszélgetéseknek e könyv megjelentetésével értek a végére. A többi - hol helyezzük el az értékren­dünkben és kedves verseink között a füveskertiek hagyatékát - rajtunk múlik. Meg a gyermekeinken. Lőcsei Gabriella Füveskerti költők Börtönversek az ötvenes évekből Már kék m­oda, vagy hówc­okf/eff, Eshús forra*! ha o/vacf m­ajcf a hó. Es . fossak­ók fi kék * fdhó /eszek, Ezüst feszég, fafakifohj víkd­h­ó. Tóth Bálint Vigyázzatok az éjszakára Vigyázzatok az éjszakára! öldöklő karddaljár az angyal, s jaj a háznak, mit megjelöltek véres sávval, véres csillaggal! Jaj, akinek ma szíve néma,­ s nem kondul fájón fel a vészre, kiben a perc lármája él csak, nem századok harangverése. Jaj, ki kaján örömben gázol, fegyvert fogva önvére ellen, s hahotás szájjal lakomázik az országot rejtő teremben. S ezerszer jaj vezéreiknek, villám ver rájuk bosszuló fényt, viharban zajduló falkájuk tépi szét őket farkasokként. S elmúlnak, mint tábortűz füstje, mint őszi lombok vörössége, elszélednek, ponyváról pelyva, a szétmarkoló nyári szélbe. Vigyázzatok! Nagy öldöklés lesz! Nem én teszem és nem a másik. A bosszúálló angyal kardja űzi őket a pusztulásig..... . FELHÍVÁS az 1996. évi Ki mit tud? vetélkedőre A Magyar Televízió, Budapest Főváros Önkormányzata, a Belügyminisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Határon Túli Magyarok Hivatala, valamint a Honfoglalás 1100. Évfordulója Emlékbizottság meghirdeti az 1996. évi KI MIT TUD? VETÉLKEDŐT előadóművész kategóriákban. A versenyekre jelentkezhet minden olyan magyar állampolgárságú vagy külföldön élő magyar fiatal, aki 1995. december 31-ig betöltötte 14. és nem töltötte be 26. életévét. Jelentkezhetnek szólisták, duók, triók, csoportok, együttesek. Háromnál nagyobb létszámú csoportok, együttesek esetén az átlagéletkor számít, úgy, hogy a formációnak nem lehet 12 évesnél fiatalabb tagja. (Szólistáknál az­­ alsó korhatárt illetően, kivételesen indokolt esetben, engedmény lehetséges.) Nem vehetnek részt a vetélkedőn hivatásos művészek.­A művészeti főiskolák hallgatói nem saját művészeti águkban szerepelhetnek. Nem tekintendő főiskolai hallgatónak, aki az 1996-97-es tanévben kezdi meg tanulmányait. Jelentkezni (s a jelentkezéssel kapcsolatban részletes felvilágosítást kérni­ a lakóhely, munkahely, illetve működési hely szerinti önkormányzatoknál, valamint az általuk megjelölt művelődési intézményeknél lehet az ehhez beszerezhető jelentkezési lapon, a rajta feltüntetett adatok hiánytalan megadásával. A fegyveres testületek a jelentkezés módjáról külön intézkednek. Külföldön élő magyarok helyi kulturális képviseletüknél jelentkezhetnek az előválogatókra. Jelentkezési határidő: 1995. november 15. M­­I mm KI MIT TUD?-KATEGÓRIÁK !-,, \ OQA - - i rí. !""Ö .......■ lit! ' ByJÉÉÉ «»»ti 1. Vokális zene (ének) a) népdal, műdal, folk, opera b) pop, rock, dzsessz c) sanzon, táncdal, operett, musical Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek Maximális létszám: 12 fő Műsoridő: maximum 5 perc 2. Hangszeres zene a) klasszikus és kortárs zene b) népzene, folkmuzsika, históriás dallamok c) dzsessz d) tánc-, pop-, rockzene Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek Maximális létszám: 6 fő Műsoridő: maximum 5 perc 3. Vers-, próza-, mesemondás Részt vehetnek: egyéni előadók Műsoridő: maximum 4 perc 4. Néptánc Részt vehetnek: szólisták, duók, 3-24 tagú együttesek Műsoridő: maximum 3 perc, együtteseknél 6 perc 5. Klasszikus és modern színpadi tánc Balett, dzsesszbalett, sztep, akrobatikus tánc, diszkó-, break- és raptánc, electric boogie, formációs tánc. Részt vehetnek: szólisták, duók, 3-12 tagú együttesek Műsoridő: maximum 3 perc, együtteseknél 6 perc. 6. Egyéb a) cirkuszi és varietészámok b) paródiák c) pantomim, bábjáték, vásári komédia stb. Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek Maximális létszám: 6 fő Műsoridő: maximum 5 perc Magyar Nemzet 19 Bezár-e a Schöffer Múzeum? A kalocsai önkormányzat nem bírja a terheket Kalocsán a Városi Képzőművészeti Gyűjtemény és Érseki Könyvtár kezelésében 1978 óta látható a város szülöttének, Nicolas Schöffernek, a kinetikus művészet egyik leg­nagyobb hatású mesterének múzeuma. A több mint egymilliárd forint értékű ajándé­kot a szobrász felújított szülőházában he­lyezték el. Dargay Lajos, a múzeum igazga­tója most attól fél, hogy a nagy értékű alko­tások, s a múzeum teljes anyaga áldozatul esnek a városi vezetés által kényszerűségből elrendelt takarékossági intézkedéseknek. Az önkormányzat ugyanis azt tervezi, hogy a fűtési szezon idejére, október 15-től április 15-ig bezárja a két épületben működő gyűj­teményt, s fennáll a veszélye annak, hogy a fűtetlen falak között tönkremegy minden. - A múzeum két épületben működik - mondja az igazgató. - Az egyikben a Schöffer-gyűjtemény kapott helyet, a másik egy kis barokk palotában elhelyezett anyag, itt található a Rómában élő idős egyházi fes­tő, Prokopp Péter állandó kiállítása, a mai magyar és európai modern gyűjtemény, amely az egykori Schöffer-szemináriumok vendégeinek adományából keletkezett, vala­mint az érseki gazdasági levéltár, 2600 fo­­lyóméternyi iratanyag és 567 darab XVII­­XIX. századi kéziratos térkép. Márpedig, ha ezeket az épületeket nem fűtik a hideg év­szakokban, akkor a nyirkos Sárréten mindez nem tudja károsodás nélkül átvészelni a te­let Ha pedig az állagmegóvás érdekében mégis valamennyire melegítenek, miért nem lehet nyitva télen is a gyűjtemény? A helyi kulturális bizottság ugyan meghallgatja az érveimet, de az álláspontok sehogy nem kö­zelednek. Mindehhez tudni kell, hogy a ba­rokk palotának távfűtése van, a meleget a vá­rosi művelődési központon keresztül kapja, a Schöffer múzeum fűtési költsége pedig nem haladja meg egy szezonban a hatvan­hetvenezer forintot A szobrokat mikroelekt­ronikai rendszerek irányítják, ezek a hideg­től bizony károsodnak. Egymilliárd forintnyi érték áll szemben hetvenezer forinttal. Schöffer özvegye egyébként felajánlotta, hogy állja a fűtés költségeit a gyűjtemény ér­dekében. De vajon ez-e a jó megoldás? A múzeumigazgató kérdését feltettük Kalocsa polgármesterének, Török Gusz­távnak is: - Vajon valóban be kell zárni a téli hó­napokra­ a képzőművészeti gyűjteményt és a levéltárat? Nem fél attól, hogy tönkremegy a város gondjaira bízott értékes anyag? ■­­ - Kalocsán a takarékossági program je­gyében huszonhét intézményt világítunk át— mondja a polgármester. - A város ugyanis, mivel csak tizennyolcezer emberre kap a költségvetéstől normatív támogatást, és eb­ből a pénzből hetven-százezer embert kell kielégítenie, nem bírja a terheket Az elvoná­sok még az oktatási intézményeket is érintik. Az iskolákban például a nem kötelező óra­számot tíz-tizenöt százalékkal csökkentet­tük, és sor került máshol is ellátmányelvoná­sokra.. Felmerült tehát annak a gondolata, hogy a téli időszakban a múzeumokat csak részlegesen tarjuk nyitva, előzetes bejelent­kezés alapján lehet látogatni őket A felmé­rések azt mutatják, hogy a városban megfor­duló huszonöt-harmincezer turistának csu­pán egy százaléka érkezik ezekben a hóna­pokban, értük pedig nem érdemes hat hóna­pon keresztül fizetni a teremőröket, világíta­ni, takarítani. Nem látszik tehát indokoltnak, hogy ilyenkor is teljes ütemben működjenek ezek az intézmények. - Nem félnek attól, ami az igazgatót ag­gasztja, hogy tönkremennek a Schöffer-alko­­tások, az irattár anyaga, a képzőművészeti gyűjtemény? - Tönkre nem mennek, mert a részleges nyitva tartás nem azt jelenti, hogy ne fűte­­nénk az épületeket, valamilyen temperálás lesz. Takarékoskodni nem ezen, hanem más költségeken akarunk. Sőt, már felme­rült annak a gondolata is, hogy egy hat em­bert foglalkoztató múzeumban, mint ami­lyen a városi képzőművészeti gyűjtemény és az érseki levéltár, kell-e kiemelt vezetőt foglalkoztatni, nem lenne ésszerűbb ilyen gazdasági körülmények között beolvaszta­ni más intézménybe? - Mekkora összeget remélnek megtaka­rítani azzal, hogy nem lesz folyamatos a nyit­va tartás? - Az átvilágítás még nem fejeződött be, de reményeink szerint a költségek tíz-tizenöt százalékkal így csökkenthetők. Kalocsának kétmilliárd forint az évi költségvetése, ennek a gyűjteménynek a fenntartása és működte­tése évente három-ötmillió forint. Belátható, hogy nehezen bírjuk. - Mit szól Schöffer özvegyének a felaján­lásához, hogy kifizetné a fűtés költségét? - Ismétlem, nem a fűtésen, hanem a vilá­gításon, a teremőrökön, a takarításon tudunk elsősorban takarékoskodni. De, ha az öz­vegy erre hajlandó, szívesen átadjuk az egész múzeum üzemeltetését. - Mikor lesz döntés a múzeum sorsáról? - Várhatóan novemberben, amikor a jö­vő évi költségvetésről kell határoznunk. De előfordulhat, hogy a sürgető döntéseket elő­rehozzuk. (hanthy) Schöffer-mobil - Kalocsáról Medgyasszay G. Béla felvétele

Next