Magyar Nemzet, 1995. november (58. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-16 / 269. szám

CSÜTÖRTÖK, 1995. november 16. Újkeresők — óvodától az egyetemig Ötéves a Fejlesztő Pedagógia (Munkatársunktól) Új pedagógiai folyóirat in­dult útjára öt évvel ezelőtt, ép­pen abban az időben, amikor az egész magyar társadalom - ben­ne a nevelés, oktatás elkötelezett serege is - az újjászületés, a meg­újulás lázában égett. Még emlé­kezhetünk rá: kezdeményezés, kísérletező kedv, vállalkozó szellem hatotta át az Avized kezdetén az egész magyar okta­tásügyet, az alternatív óvodától a magánegyetemekig. Ez a tör­ténelmi idő hívta életre a Fej­lesztő Pedagógiát, azzal a fel­adattal és programmal, hogy fó­rumot adjon az újító törekvések­nek, segítse a kísérletezőket, nyilvános közös gondolkodásra serkentse az elméleti kutatókat és a gyakorló pedagógusokat. A most megjelent, szeré­nyen ünneplő jubileumi szám jó példája a kísérletező szándék megvalósulásának. Tematikai középpontjában ezúttal a termé­szetismeret tanítása áll; gyakor­ló pedagógusok, óvodai progra­mok vezetői és főiskolai oktatók dolgozzák fel, hogyan éljük meg - mi. Valamennyien, gyerekek és felnőttek - a „látható termé­szetet”. Módszertani elemzések, tanulmányok, beszámolók szól­nak arról, miként lehet termé­szetszeretetre,­­tiszteletre nevel­ni, oktatni már óvodás korban, s hogy milyen eredmények szü­letnek e téren például a fejlett vi­lágban egyre népszerűbb Mon­­tessori-iskolákban. De olvasha­tunk a folyóiratban elemző cik­ket a logopédiáról, a tanítókép­zős történelemtanítás kutatási tapasztalatairól, az olvasás és a televíziózás egymásra hatásáról, a kémiatanítás történetéről, az­­iskolavezetés, vezetőképzés nemzetközi és hazai helyzetéről; mint ahogy a szolgáltatásszerű információk között tájékozód­hatnak a tanárok, szülők arról is, hogy az országban hol működ­nek konduktív pedagógiai am­bulanciák. Somogyiak a Somogyban A szokásosnál nagyobb ter­jedelemben, százoldalas kapos­vári számmal jelent meg a Ber­zsenyi Dániel Irodalmi és Művé­szeti Társaság folyóirata, a So­mogy. „Városképformáló szándék­kal jelentettük meg a kaposvári számot" - mondta a lapot bemu­tató tájékoztatón Tüskés Tibor főszerkesztő. A Somogyra még ma is közel ezren fizetnek elő, a kaposvári számból viszont 1200 példány készült. Megszólalnak a lapban a megyéből elszármazott írók, költők is. A 60 éves Berták Lászlótól egy remek esszét ol­vashatunk, a költőt pedig a pécsi Nagy Imre köszönti. Fodor And­rást mint a kaposvári Somssich Gimnázium egykori diákját Sal­­lai Éva mutatja be. A Merényi Oszkárhoz írt levelekből fia, László ad közre válogatást A folyóirat bemutatja a mai Somogy és Kaposvár kulturális életét. Interjút olvashatunk benne Molnár Piroskával és Lászlóffy Aladárral. (g*­­· a·) Magyar Írók Egyesülete lett az Irókamarából . Hivatalos rendelet alapján névváltoztatásra kényszerült az írókamara, amely tisztújító közgyűlését a Független Ma­gyar Írók Szövetségével (elnök Hernádi Gyula) karöltve tartot­ta meg nemrégiben a Fészek klubban. Ezentúl Magyar írók Egyesülete néven működik. Nemeskürty István lemon­dott írókamarai elnöki tisztéről, a közgyűlés Gyurkovics Tibort jelölte erre a posztra. Az új el­nök beszámolójában utalt a ki­sebb létszámú, ám hasznosan működő írókamara, azaz új ne­vén Magyar írók Egyesülete és a Független Magyar Írók Szövet­sége munkásságára. Választ adott a szövetségek saját könyv­kiadását, sajtóját és tagságát érintő kérdésekre. A Magyar Írók Egyesületében székfoglalót tartott Molnár Tamás professzor és Döbrentei Kornél költő. (t. s.) Alapművek hiánylistája Rongyos könyvek bemutatója Vannak még jó ötletek. Ilyen a „rongyos frankfurti” könyvbemutatóé is, amely szerdán nyílt meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. A különleges kiállítást elsősor­ban a kiadók számára a könyv­tár hiánylistája alapján állítot­ták össze azokból a régóta meg nem jelent, az olvasóteremben rongyosra olvasott „alapmű­vekből”, amelyek - főként a di­ákok körében - évek óta a leg­keresettebbek, de mivel csak egy példány van belőlük, nem kölcsönözhetők ki. A kiállítás kezdeményezője, Havas Kata­lin szerint a , ,rongyos” köny­vek bemutatóján a választék semmivel sem méltatlanabb, mint a híres frankfurti vásáron, az asztalokon a világ kultúrkin­­csei fedezhetők fel. Megismer­vén a kínálatot a kiadók talán kedvet kapnak e „rongyos” könyvek megjelentetéséhez. A könyvtár a hiánylistát - amelyen a több mint kétszáz­harminc kötet között ötven olyan kiadvány is szerepel, amelyből már egyetlen példány sincs — szívesen a kiadók ren­delkezésére bocsátja­­ kétezer forintért A kiállított könyvek között olyan alapműveket talá­lunk, mint Plutarkhosz Párhu­zamos életrajzok, Simonyi Ká­roly A fizika kultúrtörténete, C. W­. Cream A régészet regénye, Arisztotelész Retorika című munkáját, Hamvas Béla Kar­nevál című regényét, Ingmar Bergman Filmtrilógiáját, Schiller válogatott, Platon összes műveit, Bibó István ta­nulmányait, a Gondolat Miért szép? című, magyar versek elemzését tartalmazó, illetve a barokktól az expresszionizmu­­sig a képzőművészeti irányza­tokat bemutató művészettörté­neti sorozatát. Arisztotelész Nikomakhoszi etikáját a könyvtárosok szerint szinte mindennap keresik, de már a Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tárban sincs teljes példány be­lőle, a kötet fele ugyanis fény­másolt... De a könyvtárban, sajnos, a „zacskós könyv” fo­­­­galmát is ismerik, amikor a keresett kötet szétesett lapjait egy nagy borítékban nyújtják át az olvasónak... A hiány­listán szereplő legrégebbi könyv Rousseau Új Heloise című műve, melyet magyarul egy pécsi kiadó adott ki utol­jára 1882-ben. A könyv na­gyon keresett, a pedagógusok el kívánják olvastatni diákja­ikkal, noha ők maguk sem ol­vashatták... Havas Katalin elmondta, céljuk, hogy a hiánylistát vala­milyen módon legitimizálják, hivatalossá tegyék, és elérjék, ha egy kiadó a jövőben a köz­könyvtárak hivatalos hiánylis­táján szereplő könyvek vala­melyikének megjelentetésére vállalkozik, ehhez központi tá­mogatáshoz jusson. (d. m.) A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban kiállított könyveket nem lehet kikölcsönözni, mert csak egy példány van belőlük (Ecofotó) Ezeréves a magyar iskola Kiállítás márciustól Az 1000 éves a magyaror­szági iskola elnevezésű rendez­vény keretében a győri Xantus János Múzeum tárlata a pannon­halmi bencés kolostorban 996- ban létrehozott első szerzetes is­kola megalapításától a reformá­ció koráig mutatja be március 21-től a nevelési formákat hely­színeket - tájékoztatta szerdán az MTI-t Kelemen Elemér, az Is­kolatörténeti Emlékbizottság igazgatója. A reformáció és az ellenreformáció iskolaügyét Debrecenben, a modern polgári közoktatás történetét az államo­sításig a budapesti Petőfi Irodal­mi Múzeumban mutatják be. A kiállításokról közös katalógust készítenek, CD ROM-on jelen­tetik meg a magyar neveléstörté­net fejlődését Pályakezdő zeneművészek koncertje Családi Fészek FIATAL pályakezdő zene­művészek hangversenyét hall­hattuk november 3-án este a Fé­szek művészklub szervezésében. Közreműködött Puskás Zsolt (gordonka), Szelecsényi Norbert és Várallyay Ágnes (zongora), Sárosi Péter (hegedű). Az est házigazdája Némethy Atíla­ volt. Hogy a fellépő művészek fiata­lok, ahhoz nem férhet kétség, azonban, hogy mennyire pálya­kezdők, az már nehezebb kér­dés, hiszen mindnyájan külföldi koncerteket, versenyeket, kur­zusokat tudhatnak maguk mö­gött. Mindez megnyilvánult já­tékukban is, hiszen a hangver­seny egyik darabjában sem érez­hettük a pályájukon csak most indulók bizonytalanságát, izgal­mát. Érett művészek ők. Ennek bemutatására kiváló lehetőséget adott műsoruk is. Bach, Haydn és Beethoven művei ugyanis mind ismert ékkövei a zenetör­ténetnek, s mint ilyenek, bemu­tatásukhoz rendkívüli előkészü­letek szükségesek. A műsor első darabjaként Johann Sebastian Bach G-dúr szólószvitjét adta elő Puskás Zsolt gordonkán. A mű azon Bach-darabok közé tar­tozik, amelyek csak az igazán átélt, technikailag hibátlan elő­adás során nyújtanak maradék­talan élvezetet. Puskás Zsolt megfogalmazása tetszetős volt, legfőképpen a lassabb tételek­ben. Intenzív dallamvezetése, precíz ritmikája a mű mélyebb megértéséhez segítette a hallga­tóságot Ha Puskás Zsolt instru­mentális énekének színei nem is mindig gyönyörködtettek min­ket, az inkább a hangszer elégte­lenségének tudható be, mintsem a művész hibájának. Beethoven g-moll szonátája (Op. 5. Nr. 2.) egészen más in­vencióból fakad. Úttörő alkotás ez, az F-dúr gordonka-zongora­szonátával együtt, hiszen a ze­netörténetben addig csak kevés példa akadt ere a műfajra. Le­het, hogy innen eredeztethető az a hangzástechnikai bizonytalan­ság is, amely e két művet jellem­zi. Puskás Zsolt azonban kiváló érzékkel nyúlt először a g-moll szonátához, hiszen ennek első tétele kiemelkedik az opusz töb­bi tétele közül. Szabolcsi Bence így foglalja össze e darabok lé­nyegét: „...a záró-rondák keve­set mondanak, a szonáták igazi súlypontja a megnyitó-tételen van, s a teljes opuszból messze kimagaslik a g-moll darab első tétele, ez a szenvedélyes lendüle­tű, minden divatos sallangot le­­hántó, de folytatás nélkül ma­radt komoly prológus. Folytatás nélkül marad, de csak itt, ezek­ben a darabokban s ezekben az években, amit folytatni fogja, nem itt érlelődik meg, hanem a vonósnégyesekben, néhány esz­tendő múlva.” A SZONÁTA bevezetése Puskás Zsolt és Szelecsényi Norbert előadásában a komoly és alapigazságokat kimondó beethoveni hangon szólalt meg,, gondos egymásra figye­­léssel. Szelecsényi Norbert já­téka minden dicséretet megér­demel. Művésztársának kiváló partnere volt, érezte, mikor kell „harsognia”, mikor háttér­be húzódnia. HAYDN D-dúr trióját (Hob. XV 1­16) Sárosi Péter, Pus­kás Zsolt és Várallyai Ágnes ad­ta elő. Hármójuk közül elsősor­ban Várallyay Ágnes játékát kell kiemelnünk. A művésznő azon hangszeresek közé tartozik, akik két instrumentumon, jelen eset­ben zongorán és csembalón is játszanak. Várallyay Ágnes zon­gorajátéka talán éppen ennek köszönhetően bámulatosan könnyed és áttetsző volt. Apró díszítései, finom futamai jól il­lettek a haydni muzsikához, ah­hoz a trióhoz, amely már meg­születése után hamar a házimu­zsikálások kedvenc darabjává vált Puskás Zsolt ebben a mű­ben már inkább csak statiszta­szerepet vállalt, hiszen Haydn trióiban a gordonka, a legtöbb esetben, a zongora basszusát erősíti. A darab igazi szólóhang­szere a hegedű, amelyet Sárosi Péter szólaltatott meg. Legfőbb erénye, hogy bátran, nagyívű dallamokkal ellensúlyozta a zongora aprólékos játékát Kontrasztjuk természetesen csak időleges volt, hiszen sok esetben felelgettek egymásnak. Mint Haydn oly sok művében, úgy itt is nagy szerepet játszik a humor, a játékosság, amely a művészek játékán keresztül vi­dám kacagásként hallatszott. Bősze Ádám Kultúra A világbanki modell sikere Szakképzési konferencia Szirákon Országos konferenciát ren­dezett szerdán a szilárd Kastély Szállóban a Nemzeti Szakképzési Intézet az Ifjúsági szakképzés cí­mű világbanki program befeje­zés előtt lévő fejlesztéséről. Be­nedek András, a Munkaügyi Mi­nisztérium helyettes államtitkára az Emberi erőforrások fejleszté­sse című világbanki projekt részét képező programról elmondta: a Világbank és a magyar kormány között 1991-ben született meg­állapodás értelmében 1993-ban 61 szakközépiskolában kezdték meg az új képzési modell beve­zetését. A modellt - melynek ki­­fejlesztésére 34 millió dollárt ál­doznak - ma már száztíz szakkö­zépiskola alkalmazza, további százötven iskola pedig úgyneve­zett „követő” intézményként ugyancsak a program szellemi tartalma szerint dolgozik- tudat­ja az MTI. A modell lényege, hogy a szakközépiskolai diák különféle szakmacsoportokban igen­­ erős szakmai alapozásban részesül, majd az érettségit követően leg­feljebb két év alatt olyan szak­mát kaphat a kezébe, mely iránt nemcsak tehetsége, hanem érez­hető munkaerőpiaci kereslet is van. A programban résztvevő gyerekeket első ízben 1997-ben bocsátják érettségi vizsgára, a modell eddigi tapasztalaim máris igen kedvezőek. Az utóbbi évek­ben az érintett iskolákban vég­zett tudásszintfelmérések kedve­ző elmozdulást mutatnak, első­sorban a természettudományok, illetve az informatika terén nem egy esetben a gimnáziumi okta­tást is meghal­adóak az eredmé­­nyek. A modellnek köszönhető­en letisztulni látszik a szakkö­zépiskola funkciója: eszerint olyan oktatási intézmény, mely szétválasztja az érettségit és a szakmai képzést, s­­ miután nem kényszeríti a diákot idő előtti szakmaválasztásra - humánus is. A hálózat csapdájában A klasszikus liberalizmus gondolkodói ha­mar felismerték azt az ellentétet, mely az egyéni szabadság nemes eszméje és a társadalom szer­vezettségének igénye között feszül. A szabadság nem tűri a korlátokat, a béklyózó szabályokat és előírásokat, az állam viszont szükségszerűen le­egyszerűsíti, egyediségének megkülönböztető jegyeitől megfosztja a sokszínű személyiséget. Ha a kétféle elvárás kényes egyensúlya meg­bomlik, akkor vagy az anarchia vagy a diktatúra következik be. A probléma kimeríthetetlen témá­ul szolgál a művészetek számára. Kosztolányi Dezső arról panaszkodik, hogy „Beírtak engem mindenféle könyvbe / és minden módon számon tartanak. / Porzó-szagú, sötét hivatalokban / én­­rólam is szól egy agg-szürke lap." József Attila szerint: „Szívünk míg vágyat érlel,­­ nem karto­ték-adat." A világ az elmúlt fél évszázad alatt nagyot változott. A lapok, a kartotékok helyét és szerepét a számítógépes adattárolás vette át. „Fi­nomul a kín" - idézhetnénk újra József Attilát. Beprogramozott, komputer irányította életünk­ben nem kell már vacakolni radírral, porzóval, elég megnyomni a billentyűzeten a megfelelő gombot, s volt, nincs egyéniség, kiismerhetetlen egyediség, másság. Irwin Winkler filmje, A hálózat csapdájában napjaink időszerű problémáját dolgozza föl. An­gela Bennett kisasszony számítógépes szakem­ber, programellenőr. Otthon dolgozik, ül a masi­nája előtt, pötyög, javítja a különféle rendszerek hibáit. Környezetével nem érintkezik, munkahe­lyével is az Interneten keresztül tartja a kapcsola­tot Egy távbeszélgetéskor barátja felhívja figyel­mét egy különös számítógépes programra, egy titkos rendszerre. A fiatalember váratlanul meg­hal. Angélának nincs ideje szomorkodni, mert hosszú évek után először megy pihenni a festői szépségű mexikói tengerpartra. A nyaralás utolsó napjaiban megismerkedik egy vonzó és gazdag férfival, Jack Devlin (Jeremy Northam) szintén programozó, illetve annak mondja magát. A kö­zös munka és érdeklődési kör, a kellemes klíma, a csillagos éjszaka közel hozza egymáshoz a fiata­lokat. Ám most üt vissza az, hogy Angela idejé­nek nagy részét számítógép előtt töltötte. Nem is­meri az embereket. Nem tűnik föl neki Jack alan­tas és mögöttes szándéka. Tudniillik meg akarja ölni a lányt. Angela az utolsó pillanatban mene­kül el a férfi revolverének golyója elől. De a bo­nyodalmak még csak most kezdődnek. Kiderül ugyanis, hogy az Angela Bennett nevű egyént tö­rölték a számítógépes nyilvántartásból. Hősnőnk némi ravaszsággal és szerencsével visszajut az Államokba, de otthon sem jár jobban. Mivel az emberekkel nem tartott kapcsolatot, mindenna­pos ügyeit komputeren intézte, senki sem tudja azonosítani. Míg távol volt, lakását eladták, mun­kahelyét megszüntették. Angela nem adja föl, vissza akarja szerezni személyiségét. A hálózat csapdájában alapötlete ügyes és szellemes. Arra figyelmeztet, mennyire kiszol­gáltatottjai vagyunk az általunk létrehozott tech­nikának, mennyire törékeny és szánalmasan véd­telen mindaz, amit személyiségnek nevezünk. Több jót azonban nem tudunk elmondani a film­ről. Az alkotók nyakon öntötték a történetet egy izgalmasnak szánt bűnügyi löttyel. Bennett kis­asszony megpróbáltatásainak hátterében fegy­vercsempészés, korrupció, hivatali visszaélés áll. Ennél többet nem csak a krimimesélés szabályai miatt nem árulhatunk el. Őszintén bevallhatjuk, hogy egy kukkot sem értettünk a Fehér Házat is elérő machinációkból. Sajnos, az is feltűnt már az első kockákon, hogy a jónevű Irwin Winkler nem az a hebehurgya alkat. A legizgalmasabb­nak szánt jeleneteket is olyan kimérten, végtele­nül nyugodt tempóban vitte vászonra, mintha egy társalgási drámát rendezne. Ehhez a felfo­gáshoz igazodott a színészi játék is. Sandra Bul­lock az utóbbi évek legjobb akciófilmjével, a Féktelenüllel robbant be a sztárok legelső vona­lába. Most ügyetlenül téblábol, szemét mereszt­­geti. Hogy ez a színészi képességek hiányából vagy az eljátszhatatlan szerepből következik-e, nem tudjuk. Dicséretes ügyességgel ütögeti vi­szont a számítógép billentyűit. Még véletlenül sem nyomja le a törös gombot. Mi a film nézése közben gyakran megtennénk. Szabolcs Imre Magyar Nemzet 15 NAPLÓ RÓKA ISTVÁN magánénekest operaházi tagságának 25. jubile­uma alkalmából ma este, az Operaház Tannhäuser előadásá­nak kezdete előtt a színpadon köszönti a társulat Az ünnepség után Róka István a Tannhäuser címszerepét énekli. KARÁCSONY a képzőművé­szetben címmel rendez kollektív kiállítást és vásárt a Művészba­rátok Egyesülete az egyesület támogatására a Neumann János Szakközépiskolában (Budapest XIV., Kerepesi út 124.) A tárla­tot Feledy Balázs nyitja meg ma este fél hatkor. Közreműködnek az Erkel Operastúdió tagjai Nagy József vezetésével.. A TEHETSÉGRŐL címmel ma délután öt órakor vitát ren­dez a Móricz Zsigmond Kör és a Hét Krajcár Kiadó az írószö­vetség klubjában a Magyar va­lóság című Vitasorozat kereté­ben. A vitaindító előadást Czei­­zel Endre orvosgenetikus tartja. A SZENT ISTVÁN zászlósha­jó hősi halottainak emlékére ma délután öt órakor ünnepi requie­­met celebrál Ladocsy Gáspár tá­bori püspök a Mátyás-templom­ban. A szentmisén a templom énekkara működik közre Tardy László vezényletével. A HONVÉD EGYÜTTES ma mutatja be a János Vitéz című daljátékot a Thália Színházban. A díszleteket Székely László, a jelmezeket Imrik Zsuzsa ter­vezte, Rossa László zenéjéhez Novák Péter mai hangvételű da­lai társulnak. A koreográfia Szűcs Elemér és Román Sándor munkája, a rendező Novák Fe­renc. AKADÉMIAI DÉLUTÁNT rendez ma 14 órától a győri Széchenyi István Főiskola, az Universitas - Győr Alapítvány és a Veszprémi Akadémiai Bi­zottság a Széchenyi főiskola nagy tanácstermében. A FIATAL ZENESZERZŐK csoportjának búcsúKahgVérse­­■­énye november 17-én este fél nyolckor lesz a Zeneakadémián (Budapest VI., Liszt Ferenc tér 8.). Közreműködik a Szombat­­helyi Szimfonikus Zenekar Gé­­mesi Géza, illetve a Békéscsa­bai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola kamarakórusa Szudi Márta vezényletével, va­lamint Horváth Elek nagybőgő­­művész. A belépés díjtalan. SZLOVÁK képzőművészek al­kotásaiból nyílik meg tárlat november 17-én a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. Ez alkalommal adják át a szer­vezőknek azt a mintegy félszáz festményt, amelyet a szlovákiai művészek ajánlottak fel a Szlo­vák Galéria alapítására. A MAGYAR ÍRÓSZÖVET­SÉG közgyűlése november 18-án, délelőtt tíz órakor lesz a Pesti Vigadóban (Budapest V., Vigadó tér 2.). Megnyitó beszé­det mond Tornai József. MARIE-CLAIRE ALAIN francia orgonaművész ad hang­versenyt november 19-én, este hét órakor a Mátyás-templom­ban a francia-magyar napok or­gonakoncert sorozat keretében. EGYHÁZ és társadalom cím­mel felolvasóülést rendez a Ma­gyar Egyháztörténeti Enciklo­pédia Alapítvány november 24-25. között a Szent Benedek Bencés Gimnázium dísztermé­ben (Budapest I., Fő u. 30.). A HITEL novemberi számában többek között Vasadi Péter, Brasnyó István, Fodor Géza, Vathy Zsuzsa prózája. Kádár Béla tanulmánya olvasható. NOVELLAPÁLYÁZATOT hirdet a Fejér Megyei Hírlap, amelyen - lakóhelyre való te­kintet nélkül - bárki részt vehet. A lap szerkesztősége (levélcím: 8002 Székesfehérvár, Pf. 167) folyamatosan várja a kettő-öt gépelt oldal terjedelmű pálya­­műveket 1996. március 10-ig. A beküldött novellák közül a job­bakat a Fejér Megyei Hírlap hétvégi számaiban - honorári­um ellenében - közzé teszi. A pályázat első díja harmincezer forint. A borítékra írják rá: novellapályázat.

Next