Magyar Nemzet, 1996. február (59. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-06 / 31. szám
KEDD, 1996. február 6. Maon Nemzet Világgazdaság Még egy évet ki kell bírni - hangsúlyozza (Tudósítónktól) WASHINGTON - „Miután a folyó fizetési mérlegben és a költségvetésben nagy hiány halmozódott fel 1995 első negyedében, a magyar gazdaságpolitikusok kitűnő munkát végeztek, amikor hozzáláttak az egyensúly helyreállításához az év hátralévő részében. Az adó- és vámemeléseket, büdzsélefaragásokat, kilencszázalékos leértékelést tartalmazó márciusi csomagot a privatizációs bevételek egészítették ki, s ekként a költségvetés hiánya az előrejelzettnél is kisebb összeget tett ki, a folyó fizetési mérleg deficitje pedig drámai iramban zsugorodott össze.” Ezt hangoztatja az a múlt esztendő magyar gazdasági folyamatait elemző jelentés, amely a washingtoni PlanEcon intézetben készült abban a műhelyben, amely korábban már a KGST-országok teljesítményének tényszerű bemutatásával is figyelmet és elismerést keltett szakmai körökben. A tanulmány szerint Magyarország jó helyzetben van, hogy bevégezze az egyensúlyteremtés munkáját, az idei költségvetés deficitje a GDP két százalékát sem éri el reálértékben. Ha a kormány betartja a büdzsétörvény előírásait, akkor a magyarok immár érzékelhetik az előző évek szigorú pénzügyi megszorításainak gyümölcseit A kamatok meredeken ereszkedhetnek lejjebb, csökkentvén ekként az államadósság kamatterheit, amelyek egyébként a költségvetés negyedét teszik ki. Ennek következtében megcsappanhat a büdzsé hiánya, előmozdítván az infláció iramának lassulását. A költségvetés a fejlődés kulcsa Magyarországon, véli a PlanEcon, utalván rá, hogy 1995-ben a polgárok keserű pirulát kényszerültek bevenni, ám a megelőző két évben a fogyasztás elszabadult. Most adócsökkentéseket és kiadásnövelést követelnek a választók, s a magyar kormányok eleddig mindig túl korán lazítottak a nadrágszíjon. Ha most is ez történik, akkor az ország elmulasztja az alkalmat, hogy felzárkózzon a lengyel és a szlovén gazdaság mögé, amelyek gyors növekedési ütemet és mind alacsonyabb inflációt élvezhetnek. A PlanEcon számításai szerint a GDP 2,1 százalékkal bővült tavaly, 1994-ben pedig 2,9- cel, bár például a szlovén adatokkal összevetve a növekedési ütem inkább ötszázalékos lehetett, az ipari termelés pedig hét százalékkal fokozódott. S mivel reálértékben a munkaerő ára csökkent, a munkanélküliség gondja is enyhült, az 1993-as 14 százalékról tízre esett vissza. A beruházások hét százalékkal emelkedtek. Az infláció, részben az 1994 elején tapasztalt laza monetáris politika, részben elsősorban az energiaszolgáltatásban végrehajtott árkiigazítások miatt felgyorsult a múlt évben. De miután 1995 második felében a havi inflációs ráta lefékeződött, ezért a PlanEcon 1996-ra 19,7 százalékos inflációt jósol. A jelentés részletesen ismerteti az 1996-os költségvetést, beszámol a forint konvertibilitásáról, amely az OECD-felvétel egyik feltétele, s jelzi egyben, hogy Magyarország megállapodásra juthat a Nemzetközi Valutaalappal, s ez további bizalmat teremthet. A leértékelés és a termelékenység javulása nyomán a bérköltségek jobban csökkentek, mint Nyugat-Európában, s ez hozzájárult ahhoz, hogy a kivitel húsz százalékkal megélénkült. A kereskedelmi mérleg azonban hiányt mutat, mert a behozatal is csaknem hét százalékkal ugrott feljebb, s a rés csaknem hárommilliárd dolláros. A PlanEcon megjegyzi, hogy a nyugati multik működése áldásos, de a magyar vállalatok exportja nem igazán sikeres. A bruttó adósságállomány az elmúlt év első nyolc hónapjában négymilliárd dollárral emelkedett, csak egymilliárd volt új hitel, a többi a dollár gyengüléséből adódó kamattöblet. A rövid lejáratú adósság azonban csaknem hárommiliárd dollárt tesz ki. A Magyar Nemzeti Bank azt a stratégiát választotta, hogy felduzzasztotta a valutatartalékokat, s ennek nyomán sikeres kötvénykibocsátásokkal rukkolhatott elő. A fizetési mérleg javulásával a tartalékokat a kölcsönök törlesztésére lehet fordítani. A decemberi privatizációs bevételek eredményeképpen a külföldi beruházások összege meghaladta a tizenkétmilliárd dollárt A PlanEcon úgy látja, hogy ebben az évben megteremthető a pénzügyi egyensúly, s ha a kormány most eltökélt marad, akkor a megszorítások kedvező folyamatokat indíthatnak el, gyorsabb gazdasági növekedést alacsonyabb kamatokkal és inflációval. (blasó) a PlanEcon intézet magyar jelentése Fórum a jobb életért Brit mérleg és előretekintés (Munkatársunktól) Károly brit trónörökös kezdeményezése a jobb életminőséget biztosító, előremutató gazdasági fejlődés előmozdítására figyelemre méltó eredményeket ért el az elmúlt öt esztendőben, s ambiciózus programmal készül a következő fél évtizedre is - hangoztatta lapunknak nyilatkozva a The Prince of Wales Business Leaders Forum kommunikációs igazgatója. Wayne Drew azért látogatott el Magyarországra, hogy itt is létrehozza immár a nemzetközi hálózat helyi kommunikációs csoportját A fórum ma már Európában, Amerikában, Ázsiában és a Közel-Keleten 26 országban tevékenykedik, s az üzleti és politikai világból több mint ötezer cég, intézmény vezető személyiségei kapcsolódtak be munkájába. Alighogy megalakult, elkezdte térségünk felkarolását is. Nemzeti szervezetei működnek Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Lengyelországban és Oroszországban. Magyarországon 1990-ben alakult meg itteni egyesülete, amelynek ma 50 tagja van, s legalább 2500-ra tehető azok száma, akik már valamiképpen érzékelték tevékenységének hatását. Például a kisvállalkozókat támogató kecskeméti inkubátorház keretében vagy a fiatal vállalkozók, menedzserek részére szervezett programokon, ösztöndíjas továbbképzéseken. A szervezet itteni egyesületén, a Magyar Business Leaders Fórumon keresztül szemináriumokkal, tanácsadó központokkal, anyagilag hozzávetőleg egymillió fonttal s partneri kapcsolatok kiépítésével - így Kazincbarcika és Dudley, Miskolc és Corby, Borsod és Lancashire, Bács-Kiskun és Kent összehozásával - segíti a piacgazdasági átmenet minél zökkenőmentesebb lebonyolítását. Magyarország példája arról tanúskodik, milyen jelentős vállalkozás a fórum — véli Wayne Drew. Az elmúlt években jelentős változások mentek végbe a világgazdaságban is, fontos tehát előmozdítani, hogy az emberek javát szolgáló folyamatok haladjanak előre. Ilyen a helyes üzleti alapállás népszerűsítése, s ezt most már a korszerű tömegkommunikáció eszközeinek igénybevételével is szeretnék előmozdítani. (k. m.) Ötvenpontos német kormányprogram Élénkítő kibontakozás BONN A dolog nem tűrt halasztást a német kormány az elmúlt héten meghirdette gazdaságélénkítő intézkedési tervét Az ötvenpontos kibontakozási program fő célja a beruházó és a vállalkozói hajlandóság növelése, és ezzel összefüggésben a munkahelyek szaporítása. A terv kidolgozására azért volt halaszthatatlanul szükség, mert jelentős mértékben lelassult Németország gazdasági növekedése és mind ez idáig nem sikerült feltartóztatni a munkanélküliség növekedését sem, amely - jóllehet, aránytalan földrajzi megoszlásban - országos átlagban immáron megközelíti a tíz százalékot Miként az a kormánynak az akcióprogrammal egyidejűleg közzétett idei gazdasági jelentésében is olvasható, az 1994-es 2,9 és a tavalyi 1,9 százalékos növekedés után az idén várhatóan csupán másfél százalékkal nő a bruttó hazai össztermék és 1996-ban a német állam összes deficitje is a GDP 3,5 százalékára rúg majd. Az 1992-93-as esz- tendők recessziós mélypontjáról való föllendülés is már két év után megtorpant pedig kiváltképp a munkaerőpiac tekintetében nagy remények fűződtek hozzá. A kormány persze óv a túlzott borúlátástól. Günter Rexrodt gazdasági miniszter szerint szó sincs újabb recesszióról vagy akár csak pangásról, sőt az év közepe táján az élénkülés újabb hulláma várható. Miként beszámoltunk róla, Bonn folytatni akarja az eddigi privatizációs politikát, aminek fontos állomása volt a hajdani államvasutak és a postai ágazatok államosítása és újabb 18 nagyvállalatban kívánja eladni az állami tulajdoni hányadot. A kormány megint egyszer szigorú takarékosságra intette az állami szerveket, éspedig minden, vagyis országos, tartományi és helyi szinten egyaránt. (Különösen a helyi önkormányzatok eladósodása elviselhetetlen mértéket ért el, néhány város a csőd szélén áll és már hitelekből sem képes fedezni kiadásait, például a városi alkalmazottak fizetését - amihez persze hozzájárulnak a német „tehermegosztás rendszerének” anomáliái is.) Az akcióprogram legfontosabb és legvitatottabb eleme az ezredfordulóig végrehajtani tervezett átfogó adóreform. A kinyilvánított cél az egyszerűsítés és a munkahelyteremtő kedvnek az adókedvezmények eszközeivel való ösztönzése. Csökkennének a közvetlen adónemek, helyettük nőne a közvetett adók szerepe és összege. (A jelenleg 15 - illetve élelmiszerek esetében hétszázalékos - általános forgalmi adó növelésének tervét ugyan Theo Waigel pénzügyminiszter cáfolja, de a híreszteléseknek nehéz gátat vetni.) A kormány középtávon csökkenteni kívánja a jövedelemadót is, igaz, szűkítve a kedvezmények körét. A kabinet felhívta a figyelmet arra is, hogy a szociális biztonság rendszere nem tartható fenn a jelen keretek között, mert elérte teljesítőképességének határait Veszélyben a nyugdíjak biztonsága, mert az elmúlt öt esztendőben veszedelmesen apadt a nyugdíjpénztárak állománya. Az állami egyesüléssel jogosultságot szerzett, de a nyugati nyugdíjpénztárakba azelőtt semmit be nem fizetett keletnémet milliók nyugellátásán kívül összefügg ez azzal is, hogy kedvezőtlenül változott meg a társadalom élektkori összetétele - Németországot az elöregedés veszélyezteti -, de azzal is, hogy számos olyan kiadással is a nyugdíjpénztárakat terhelték meg, amelyek kiegyenlítése az államkincstárra várt volna. Ezért most elengedhetetlenné vált a nyugdíjjárulék 20 százalékra való fölemelése és szárítós betegbiztosítási vívmány felszámolása. Józsa György Négy millióan munka nélkül A német nemzetgazdaság központi gazdaságpolitikai problémája továbbra is a munkanélküliség elleni küzdelem marad. Idestova négymillió fő nyíltan állástalan Németországban, számuk azonban a burkolt munkanélküliekkel együtt meghaladja az ötmilliót is. Ha ez az állapot tartós marad, akkor elkerülhetetlenek lesznek az éles szociális feszültségek. A helyzeten azonban csakis úgy lehet segíteni, állapítja meg a bonni kormány jelentése, ha gyökeresen megváltoztatják a nemzetgazdaság néhány lényeges keretfeltételét A kabinet mindazonáltal bizakodó a tekintetben, hogy a kollektív szerződéseket kötő tarifapartnereknek, azaz a munkáltatók és a munkavállalók szervezeteinek az idén sikerül „mértékletesebb” megegyezéseket kialkudniuk. Csakis a munkahelyek „olcsóbbá tétele" a megoldás, ami persze meglévő vívmányokról való lemondást követel. Ellenkező esetben ugyanis még nagyobb veszélybe kerülhet Németország mint termelési hely. Nagy reményeket fűznek a tarifapartnerek (egy részének) közös kezdeményezése, a „Szövetség a munkáért” alkujához. Néhány szakszervezet hajlandó volna a „nullafordulóra”, azaz olyan kollektív szerződésre, amely lemond a (nyugatnémet földön) évtizedek óta megszokott jövedelememelkedésről, sőt, akár a szinten tartásról is, amennyiben a munkáltatói oldal új munkahelyeket szavatol. A kompromisszum történelmi jelentőségű volna, ha eltekintünk attól az apróságtól, hogy megvalósíthatatlan. Új munkahelyek termelése ugyanis nem csak elhatározás dolga, és ugyan milyen szankciókkal élhetnek a munkavállalók, ha a munkáltatók nem teljesítik - mert nem tudják teljesíteni a maguk ígéretét. (így) Híd a világ és Kína között Li Peng Hongkong jövőjéről A kínai kormáryfő szerint Hongkongra ragyogó jövő vár, amire a kilátásba helyezett önállóság és a kínai gazdaság fejlődése a garancia. Li Peng a Ta Kung Pao című, Peking-barát hongkongi lapnak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a jövőre kínai fennhatóság alá kerülő brit gyarmat jelenlegi stílusú - „kapitalista” - vezetésének és életmódjának megőrzése segíthet a tartomány stabilitásának és virágzásának fenntartásában is. Amíg a kínai gazdaság fejlődik, Hongkong pedig megtartja az egy ország, két rendszer politikát, a tartomány kilátásai igen jók maradnak - mondta Li a Reuter szerint. A kínai kormányfő rámutatott, hogy Peking és Hongkong már így is legalább egy évtizede kölcsönösen hasznot húz egymás gazdasági fejlődéséből. A kínai vezetés továbbra is kereskedelmi, pénzügyi, közlekedési központként kívánja kezelni a jövő nyáron pekingi irányítás alá kerülő tartományt, amely Li szerint híd lesz a világ és Kína között. A kormányfő arról is beszélt, hogy reményeik szerint megáll a hongkongi lakosság kiáramlása is, amelynek üteme a Reuter szerint az 1980-as évek eleje óta meghaladja a heti ezer főt. Li az interjúban úgy vélte, Hongkong átvétele gyorsíthatja Kína és Tajvan újraegyesítését is. Hozzátette, hogy a Peking és Tajpej közötti feszültség nem befolyásolja Kína, Tajvan, Hongkong és Makaó gazdasági kapcsolatát (A portugál Makao 1999-ben kerül kínai fennhatóság alá.) Sötét árnyak a csillogás mögött Korai temetni a francia divatházakat (Tudósítónktól) PÁRIZS - Újra kongatják a vészharangot a francia szabóművészet felett, miközben a divatházak az ilyenkor szokásos bemutatókon a fényűzés, a szépség, a kifinomultság mögé rejtették a szakma mind nyomasztóbb gondjait Az előírt szertartás szerint zajlott le az idén is a „nagyhét", a divatházak 1996- os tavaszi-nyári kollekciójának bemutatója. A csillogás, a csodás modellek s a még csodásabb manökenek sem tudják azonban feledtetni a rút számokat amelyek egy nagy hagyomány, a francia „haute couture" válságát, sikertelen kiútkeresését tükrözik. Az 1940-es évek végén még 20 ezren vásároltak a divatházak mestereinek alkotásaiból s mintegy 30 ezer dolgozónak adott munkát a legigényesebb szabóművészeti alkotások elkészítése. Még a nyolcvanas években is háromezerre tették a potenciális vásárlóréteget amely kész volt borsos árat fizetni az egyedi darabokért mára azonban 200- 400 főre becsülik azoknak a számát akik megengedhetik és megengedik maguknak a ruhaköltemények megvásárlását s csupán négy és félezer embernek ad munkát a szakma. Igaz, az összesen csaknem háromszázmillió frankos forgalmon egyre kevesebb francia divatház osztozik, az utóbbi tíz évben 23-ról 15-re apadt számuk, az idén Carven és Guy Laroche hagyta el a pódiumot Pierre Cardin pedig két éve vonult ki a bemutatókról. A szakma képviselői szerint csalóka csupán a forgalom alapján megítélni az „haute couture” teljesítményét hiszen az egy divatháznak 10- 15 millió frankba kerülő bemutatók inkább a hírnév fenntartását mint a közvetlen eladást célozzák. S valóban, ha az áttételes hasznot nézzük, már nem is annyira kidobott pénz egy fényűző párizsi bemutató. A divatházak névjegyével forgalomba hozott illatszerek és kozmetikumok értéke évente eléri a húszmilliárd frankot 7-7 milliárdra teszik a készruhatermékekből és a licencekből, márkanevek „kölcsönzéséből” befolyó összeget Ehhez képest az a néhány tízmillió frank, amibe a nagy bemutatók kerülnek, igazán semmiségnek számít egy olyan nagyvállalkozás, mint a Sanofit maga mögött tudó Yves Saint Laurent, vagy a világ luxusiparának éllovasa - a Louis-Vuittont, a Diort, a Lacroix-t, a Céline-t, a Kenzót, a Guerlaint tömörítő LVMH számára. A párizsi divatparádékat 1943 óta rögzített szabályokkal bonyolítják le: az évi két bemutatón 50 eredeti, kézzel varrott modellel kell megjelennie egy divatháznak, amelynek egyben a francia fővárosban rendelkeznie kell egy műhellyel. A januárban és júliusban zajló egyhetes divatkarnevál reklámhordereje sem elhanyagolható. Miközben a francia divatművészet haláláról keringenek a hírek, a mostani rendezvénysorozat harminckilenc országból vagy ezer újságírót vonzott a fény fővárosába. A tollforgatók a világon mintegy kétezer teljes újságoldalnyi terjedelemben számolnak be az eseményekről, amelyekről további 180 tévé- és rádióműsor is készül. Ha ezt az oldal- és műsoridő-mennyiséget átszámolnánk hirdetési díjakra, már egyáltalán nem lenne veszteséges az év eleji párizsi seregszemle. Egy másik megközelítés viszont azt bizonyítja, hogy a divatcirkusz ma már nem feltétlen szükséges a luxusiparban elérendő sikerhez. A busás hasznot az illatszerek és a kozmetikumok hozzák, s az amerikai Calvin Klein, Ralph Laurent vagy a francia Jean-Paul Gautier is figyelemre méltó eredményeket ért el szépségipari termékeivel divatház fenntartása nélkül. A parfümök elorozták a divattal korábbi „nagykövet” szerepét Az aggódók szerint azonban még ennél is nagyobb baj, hogy az ,haute couture” ma már korántsem számít a divat iránymutatójának, mint harminc-negyven éve. Három évtizede egyetlen új divatház sem tett szert vitathatatlan nemzetközi hírnévre, tizenöt éve egyetlen modellről sem lehet azt állítani, hogy átütő világsikert aratott volna. Miközben a Chanel kosztüm hivatalosan is bevonult a divattörténeti múzeumba, még a legjáratosabb szakértők is aligha tudnának az elmúlt évekből olyan modellt megnevezni, amely fogalommá vált. A szabóművészet egyfajta kutatólaboratórium, amely nem késztermékeket állít elő, hanem ihletet ad az iparnak - állítják ezzel szemben védelmezői, miközben sokan erősen vitatják, hogy a bemutatott modelleknek van hatásuk a mindennapok divatirányzataira. A szakma „krémjének” többsége elszakadt a valóságtól, s nem találja a középutat a hordhatatlanul extravagáns ruhaköltemények és a konfekciótermékek között, pedig a mostani, nem egy esetben százezer frankot meghaladó modellek alig találnak vevőre, miközben ennek a tizedéért-ötödéért komoly kereslet lenne a viselhető egyedi darabokra. A készruháé a jövő - állítja maga Yves Saint Laurent, aki még azért kitart a szokásos évi két párizsi „nagymise” mellett. A sötét jóslatok szerint a francia szabóművészeti ipar jelenlegi formájában nem éri meg az ezredfordulót, ám gyakran ezek a „gyászjelentések” a tengerentúlról származnak, ugyanis a fő vetélytárs, New York szívesen átvenné Párizstól a divat fővárosa címet. A rekviemet azonban valószínűleg még korai megrendelni a Franciaországban nemzeti kincsnek tartott divatművészet temetésére. Pósa Tibor Bombázó indulatok és tények Válságban az ukrán hadiipar UNGVÁR - Továbbra sem enyhülnek az indulatok Kijevben a stratégiai bombázók eladásáról létrejött ukrán-orosz megállapodás körül, ami főként a jobboldali politikai erőknél váltott ki heves tiltakozást. Szakértők szerint nem véletlenül, mert abban igaza van a nemzeti-hazafias tábornak, hogy Ukrajna a bombázóit messze áron alul engedte át Oroszországnak, bár - jegyzik meg ugyanakkor -, figyelembe véve a körülményeket, még így is elfogadható üzlet köttetett. Az alku során ugyanis nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a bombázók jelentős része már kiadós javítás nélkül aligha volna képes a levegőbe emelkedni. Sajnos nem egyedi esetről van szó, állapítják meg a Finanszovaja Ukraina hetilap katonai szakértői terjedelmes elemzésükben, amelyben a többi között arra hívják fel a figyelmet, hogy mára fölöttébb aggasztó állapotban van az ország hadiipara. Ukrajna ugyanis egyelőre nem tud mit kezdeni a Szovjetunió felbomlásakor örökölt 700 hadiüzemével és 750 konstruktőri intézetével, amelyek annak idején mintegy egymillió 450 ezer embert foglalkoztattak. Ukrajnában készült például a hadihajók, a stratégiai rakéták, a tankok és a rádióelektronikai berendezések fele, az interkontinentális ballisztikus rakéták 20 típusa közül pedig 12. A nemzetközi szabványokkal egyenértékű úgynevezett „kritikus” technológiák zömének (81-ből 17) kialakításával is az ukrán tudományos kutatóintézetek foglalkoztak. Ma viszont ez a hatalmas termelői és szellemi kapacitás csaknem teljesen kihasználatlan. Csupán 1992-ben, a tényleges leszerelés, illetve a békés termelésre való átállás első esztendejében több mint 550 ezer ember kényszerült munkahelyének az elhagyására, és ez a tendencia azóta is folytatódik. Az állami megrendelések és támogatások elmaradása miatt - Velszij Smarov védelmi miniszter szerint - a hadiipari termelés tavaly már alig tíz százalékát tette ki az 1991-es szintnek, s a 700 hadiüzem közül csak 100-ban folyt némi termelés. A szakértők úgy látják, Ukrajna anélkül látott hozzá a leszereléshez, hogy számba vette volna igényeit és lehetőségeit. A szuverenitás határtalan örömmámorában, átgondolt koncepció nélkül és egyetlen rohammal akarta hadiiparát a békés termelés vágányaira átállítani. Ennek ellenére a nyugati szakértők szerint Ukrajna még ma is olyan hadiipari kapacitással és fegyvertartalékokkal rendelkezik, amellyel évente akár nyolc-tízmilliárd dollárt is képes lenne bekasszírozni a fegyverpiacon. Kijevben ugyan fölöttébb hízelgőnek tartják ezt a véleményt, ám messzemenően egyetértenek azzal, hogy a világ egykori legnagyobb fegyvereladójának számító Szovjetunió hatalmas hadiipara harmadának örökségével a mainál sokkal jobban is lehetne sáfárkodni. A Golosz Ukraini napilapban megjelent elemzés szerzője pedig úgy látja, hogy bizonyára lehetne vevőket találni azokra a fegyverfajtákra és haditechnikára, amelyekből a felhalmozott tartalékok 100- 200 százalékkal is meghaladják az ország fegyveres erőinek szükségleteit. Nem kevésbé jó üzlettel kecsegtet annak a 40 javítóüzemnek a kihasználása, ahol gyakorlatilag a volt Szovjetunió által eladott fegyverfajták mindegyikének karbantartását és korszerűsítését el tudják végezni. A jövőt tekintve akár irányadó is lehet a múlt év tavaszán létrejött ukrán-amerikai leszerelési megállapodás, amely 36 közös program megvalósítására 2,5 milliárd dollár támogatást helyezett kilátásba. Az eddig követett módszer ugyanis az üllő és a kalapács, amelyekkel a szocializmus hajnalán minden kardból ekét akartak kovácsolni - mára végképp csődöt mondott. Székely Gergely