Magyar Nemzet, 1996. március (59. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-16 / 64. szám

SZOMBAT, 1996. március 16. Március 15 A társadalmi rétegződés, mobilitás és életmódváltozás szociológus kutatója, a Bu­dapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem rektora, az Országos Tudományos Kutatási Alap elnöke az ötvenes, hatvanas években osztozott a kitelepítettek és fizikai munkások sorsában, 1957-ben öt hónapig viselte a bör­­tönlét keserveit. Jogi diplomáját esti egyete­men szerezte meg. Dolgozott fordítóirodá­ban, könyvtárban, a Demográfiai Intézetben, a Központi Statisztikai Hivatalban,1984-ben kapott katedrát a Budapesti Közgazdaság-tu­dományi Egyetemen. A Széchenyi-díjjal kitüntetett Andorkh Rudolf számos publikációjában foglalkozott az értelmiség szerepválságának okaival, nap­jaink társadalmának rossz közérzetével, és azzal is, hogy a modernizációnak nemcsak a hatékony piacgazdaság a feltétele, hanem a polgárosodás, a középrétegek megtartása, a magasan képzettek arányának növelése, a fejlett demokrácia, a valódi szellemi és erköl­csi értékrend megteremtése. Mint a kormány tudománypolitikai kollégiuma által megbí­zott négytagú bizottság elnöke részt vett az új tudománypolitikai irányelvek kimunkálásá­ban. Nagy figyelmet fordít a hazai tudomá­nyos intézményrendszer fejlődésére, valamint a kutatásfejlesztésre. Az egy hónappal ezelőtt hetvenedik szüle­tésnapját ünneplő Kurtág György zeneszerző­zongoraművész életművének elismeréseképpen kapta meg második Kossuth-díját. Az elsőt az Erkel Ferenc-, majd a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj után 1973-ban vehette át. Az erdélyi születésű, napjainkban leginkább Berlinben élő Kurtág György a ma élő magyar komponis­ták egyik legjelentősebbike, és közülük is talán ő tett szert a legnagyobb hírnévre a zenei világ­ban. A budapesti Zeneakadémián Kadosa Pál, Weiner Leó, Veress Sándor és Farkas Ferenc növendéke volt, majd Párizsban Marianne Stein, Messiaen és Milhaud óráit látogatta. Amit tanult, évtizedek óta továbbadja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Nemzedékek nőttek fel kamarazene óráin, tanítványai büsz­kék arra, hogy a „Kurtág-iskolába" jártak. Műveinek zöme kamarakompozíció, zongorá­ra, énekhangra, vonós kamaraegyüttesekre született, bár Kurtág írt néhány zenekari és versenyművet is. Legjelentősebb kompozíciói között van Kafka-töredékek című dalciklusa, valamint a zeneiskolások számára írt Játékok című zongoradarab-sorozata. A magyar nyelvtörténet, nyelvjárástörténet largyváradi születésű, Széchenyi-díjjal jutal­mazott kutatója s tanára tudományos munkái­val, oktatói és szerkesztői tevékenységével egyaránt azon fáradozik, hogy segítsen meg­őrizni anyanyelvünk szépségeit. A nyelvészetet összetett, nyitott tudománynak tekinti, a nyelv­­művelést pedig kedves kötelességnek, amely mindnyájunkat gazdagít. Benkő Loránd 1946-tól nyugdíjba vonulá­sáig. 1994-ig nemzedékeket nevelt a nyelv sze­­retetére az Eötvös Loránd Tudományegyete­men, ahol tanított. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében évekig vezette a magyar nyelvtörténeti és dialektoló­giai osztályt, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökeként, számos nyelvészeti bi­zottság tagjaként, a Magyar Nyelv című folyó­irat felelős szerkesztőjeként hazai és nemzetkö­zi kongresszusokon képviselte a szakmát. Lő­rincze Lajossal összeállított Magyar nyelvjárá­si bibliográfiáin (1950), a Bárczi Gézával és Bertár Jolánnal közösen készített nyelvtörténe­te (1967), A történeti nyelvtudomány alapjai (1988) című könyve ma is fontos mű. Főszer­kesztőként irányította A magyar nyelv történe­ti-etimológiai szótárának munkálatait, kiadta Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékeit, könyvet írt arról, milyen szerepet játszott Ka­zinczy Ferenc és kora a magyar nyelvtudo­mány történetében. Kitartóan figyelmeztetett a nyelvet elsekélyesítő divatok, a szakzsargon, a színtelen sablonok használatának veszélyeire, az árnyalt stílus fontosságára. "Petes" Ki hitte volna a létező szocializmus végeér­hetetlennek látszó időszakában, hogy a kortárs magyar próza leghatásosabb fordulatát egy végzettségére nézve matematikus, családfáját tekintve egykori gróf, iskolázottságát nézve pia­rista diák hajtja végre? Közép-kelet-európai abszurd ez, ahogy az is az, hogy Kossuth-díját hírül véve, még a beavatottak sem kapcsolnak rögtön, hányadik. Az elsőt, lelkes olvasói oda­adták volna már az 1979-es Termelési regény, de még inkább a Bevezetés a szépirodalomba című „írásműsorozat" után. Pedig akkoriban, bármily hihetetlen ma már, nem adtak Kossuth­­díjat annak, aki az alany és az állítmány tisztes jogának visszaállításáért vívott következetes harcában a rendszer hazugságait pellengérre tudta állítani. Ha Esterházy hivatalos elismeré­se késett is, felnőtt egy nemzedék, amely az ő pontos mondatai segítségével kezdte figyelni, kinevetni és elsiratni­ a magyar világot. Tehetet­len volt vele szemben a hivatalos irodalompoli­tika. Esterházy, bármennyire idegenkedett is a szereptől, mester lett. Szinte könyvtárnyi iroda­lom próbálta és próbálja megfejteni titkát, fényt deríteni hideg tudatossággal a szövegekbe szőtt idézeteire, prózájának érzéki erejére, ő ezen­közben „bátyját", Kosztolányi Dezsőt követve boldogan játszik az élet és halál nagy kérdései­vel. Ha kell, alteregót keres, és talál, máskor csupaszra vetkőzik előttünk, de hogy esendősé­­gét meg ne lássuk, rögtön álarcot is ölt. A mai magyar irodalom egyik legnagyobb nyelvművé­sze,­ aki folyton folyvást a határokat tágítja, hogy még több, még fontosabb „tartalom" kife­jezője lehessen. Nem elefántcsonttoronyban dolgozik, no­ha jelentéseit az 1987-ben indult Hitelbe még onnan küldözgette. Publicisztikájával, akarva, akaratlanul, a mindennapos politikai harcok résztvevője lett, megosztva ezzel sokáig egysé­gesen hű olvasótáborát is. Szinte minden elismerést megkapott már, és elvégezhetett minden olyan munkát, amely egy építésznek vágya. Az ő tervei sze­rint épült a Duna Intercontinental (Mar­riott) a Fórum, a Penta, a Novotel, a Taver­na, a Liget és a Kempinski Szálló, a Kong­resszusi Központ, a Nemzetközi Kereskedel­mi Központ, valamint a Központi Váltó- és Hitelbank. 1965-ben, harmincévesen kapott először Ybl-díjat dunaújvárosi munkáiért, 1970-ben Állami díjat, azután 1972-ben az Ybl-díj első fokozatát az Intercontinentalért és a Volga Szállóért. Nemcsak tervezett, mindvégig tudomá­nyos munkát is végzett. Ennek köszönhetően ma az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának elnöke, az Építés-Építészet­­tudomány című szaklap szerkesztőbizottsá­gának a tagja, akadémikus, akit 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia is tagjai közé választott. A nemzetközileg ismert és elismert épí­tész indulásától, 1958-tól egészen 1995-ig hűséges maradt munkahelyéhez, a Lakó­tervhez, tavaly azonban önálló stúdiót ala­pított. Nemrégiben egy meglepő ötlettel hív­ta fel ismét magára a figyelmet. Elkészítette a Nemzeti Színház Vörösmarty téri elhelye­zésének tervét, így a tér is felkerült a szín­ház lehetséges helyszíneinek a listájára. Bár az illetékesek végül mégsem emellett döntöttek, bizonyos, hogy Finta József ott lesz a pályázók között. Sok szakmai és állami elismerés után Finta József most megkapta a Kossuth-díjat. „A szélmalomharcnak is van értelme, mert a jogfenntartás eszköze, és mert aki vállalja, megerősödik" - nyilatkozta nem is olyan régen a Kolozsváron élő Jakó Zsigmond történészprofesszor, a középkor kiváló kutatója, az 1859-től 1950-ig folya­matosan működő, majd 1990-ben újraindí­tott Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, aki sokat tett azért, hogy a „végpusztulás szé­lére sodródott", hajdan erős magyar tudo­mányos élet újra megerősödjön Romániá­ban. Jakó Zsigmond a harmincas években Mályusz Elemér, Domanovszky Sándor, Szekfű Gyula, Szentpétery Imre és Hajnal István tanítványa volt a pesti bölcsészka­ron. Doktori értekezéséért, amelyet a kö­zépkori Bihar megyéről, szülőföldje rég­múltjáról írt, akadémiai díjat nyert 1942- ben. Dolgozott a budapesti Országos Levél­tárban, vonzódott az oklevéltanhoz, rend­szeresen járt kutatni Kolozsvárra. Noha lett volna lehetősége rá, hogy Budapesten ma­radjon, ő Kolozsvárt választotta. 1947-ben nevezték ki nyilvános rendes egyetemi ta­nárnak, de az egyetemről hamarosan eltá­volították. A Román Tudományos Akadémia történeti intézetében kutatóként dolgozott nyugdíjaztatásáig, 1981-ig. A középkori források kritikai feldolgo­zását tekintette egyik fő feladatának, küz­dött a mindent elöntő dilettantizmus ellen, és kiemelkedő tudományszervező munkát végzett. Harcolt, hogy csak a legtehetsége­sebb fiatalok jussanak ösztöndíjakhoz, ku­tatási lehetőségekhez. A Széchenyi-díj, amellyel most jutalmazták, a nagy tudós életművének elismerését jelzi. Életműve elismeréseként Széchenyi-díj­­jal tüntették ki a magyar szellemi élet nem­zedékeket nevelő, példát adó személyiségét, tudósát és költőjét, az 1904-ben született Keresztury Dezsőt. Nagy események tanú­jaként élte életét, 1945-től ’47-ig vallás- és közoktatásügyi miniszterként, az Eötvös Collegium igazgatójaként, majd visszavo­nulva a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Széchényi Könyvtár főmunka­társaként. Noha a magyar és az egyetemes kultúra minden területe izgatta, egyetlen igazi nagy kutatási területe Arany János életműve volt, a kritikai kiadás, a hiteles életrajz és a monográfia elkészítése. Ke­resztury Dezső minden tanulmányában, munkájában példát adott, miként lehet él­vezetesen, szép magyar nyelven megfogal­mazni a tudós mondandót. Életcéljának vallotta a magyar kultúrának, a múlt örök­ségének ápolását és minél szélesebb körbe történő eljuttatását. Ezért vállalkozott nép­szerű könyvek megírására. (A magyar iro­dalom képeskönyve. Híres magyar könyv­tárak,­ Keresztury Dezső sokat tett a magyar kultúra külföldi elismertetéséért, nemzet­közi kulturális kapcsolataink erősítéséért a Goethe Társaság magyar tagozatának el­nökeként, a bécsi Lenau Társaság alelnö­­keként, a magyar PEN Klub és a New Hun­garian Quarterly szerkesztőbizottságában. Munkásságát 1966-tól számos tudományos és művészeti díjjal értékelték. Az indoklás szerint színpadi és karakter­szerepeiért kapott Kozák András Kossuth-dí­jat. Mostanában ugyan kevesebben láthatjuk, mert alig készült televíziófilm, alig olyan ma­gyar játékfilm, amelyik az ő figurájára illő szerepet kínálna. Pedig több évtizedes pályá­ja során kegyeibe fogadta Thália. Nem csak azért, mert 1962-től huszonhat esztendeig volt a Kazimir Károly irányította Thália Színház vezető művésze, a társulat fénykorá­nak részese, hanem azért is, mert alakításait a celluloid szalag is őrzi. Kozák András az el­múlt évtizedek sztárja volt. Kétszer kapott Jászai-díjat, érdemes és ki­váló művész, két esztendeje pedig neki ítélték a Magyar Művészetért díjat. 1992 óta a Nem­zeti Színház tagja. Ahhoz a társulathoz tarto­zik, amelyről nagyobb divat ma rosszat, mint jót mondani, amely a kritikusok figyelmének híján csendben dolgozik. Pedig Kozák András most is fontos, nagy szerepekben bizonyít es­ténként: Bánkot játssza Katona tragédiájá­ban, Claudiust a Hamletben. Ha erőre kap a hazai televíziós és játékfilmgyártás, talán is­mét gyakrabban láthatják azok is, akik nem jutnak el mostanában a Várszínházba. Észrevétlen felnőtt egy nemzedék A nagy­ravágyó feketerigó, A hétfejű tündér, a Ber­­zsián és Dideki, a Gyere haza, Mikkamakka, a Szegény Dzsoni és Árnika, A négyszögletű kerek erdő világán, hősein, hála az idén, friss Kossuth-díjas hatvanéves Lázár Ervinnek, aki ugyanazt a csodát művelte és műveli a mesékben, mint Weöres Sándor a költészet­ben. Szülő és gyermek egymásra talált, együtt idézték Bruckner Szigfridet, Szörnyeteg La­jost, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordont meg a többieket. Arra tanítanak játékosan ezek a történetek, hogy sose üljünk fel a látszatnak, mert a világ tele van meglepetéssel, és ne higgyük, hogy a tökéletes tudás birtokában vagyok. Csak az képes ilyen meséket írni, aki megőrizte gyermekkorának emlékeit, a gyer­meki látásmód eredendő tisztaságát. Lázár Ervin úgy teremtett mesenyelvet, hogy az ősit játékosan ötvözte a mai kor fordulataival, a tündérit a földhözragadttal, az emelkedetten szépet az abszurddal. A gyermekkönyvek ha­zai és nemzetközi sikere hosszú időre háttér­be szorította a , felnőtt" novellistát, akinek első írását 1958-ban közölte a Jelenkor. Az­óta formálódik az az elbeszélői életmű, amelyből két éve Hét szeretőm címmel jelent meg reprezantatív válogatás. Lázár Ervin sokszor megvallotta, hogy mind a mai napig éltető forrás számára az az alsó-rácegres­­pusztai gyermekkor, ahonnan az ötvenes évek közepén a fővárosba került egyetemre, majd Pécsre újságírónak. 1965-ben költözött a nem szeretem Budapestre, ahonnan mindig elvágyik az isten háta mögötti helyekre, ahol élnek még a csodák, és szűkszavúságukban is sokatmondóak az emberi kapcsolatok. Csomós Mari évek óta a pálya csúcsán van, mindent el tud játszani, királynőt, boszor­kányt, századvégi vidéki postamesternél és al­koholba menekült amerikai feleséget. A leg­szebben beszélő magyar színésznők egyike, aki mintegy mellékesen kitűnően énekel. Úgy lett a kilencvenes évek színpadi sztárja, hogy irtózik a sztárallűröktől, kerüli a szótanán kívüli nép­szerűség minden formáját. A most Kossuth-díjjal kitünteti színmű­vészt a gimnázium után azonnal felvették a Színművészeti Főiskolára, ahol Békés And­rás osztályában diplomázott. Veszprémben kezdte a pályát, majd Kecskemétre, aztán Szolnokra szerződött. Székely Gáborral 1983-ban szerződött Budapestre, előbb a Nemzetibe, aztán a Katona József Színházba■ 1994-ben Székely Gábor hívására az Új Színházba került, ahol Vörösmarty Odlak cí­men bemutatott Csongor és Tündéjének Mi­rigyeként azonnal meghódította a közönsé­get. Játszik Szép Ernő Patikájában, Garda Lorca Vérnászában, Brecht Jó embert kere­sünk című művében és vendégként a Radnóti Színházban Albee Nem félünk a farkastól cí­mű darabjában. Mindent tud a mesterségről, és mindig előhív magából valamit, ami meg­­különböztethetetlenü­l egyedivé, csomósina­rissá teszi a figurákat, legyenek azok fősze­replők vagy nélkülözhetetlen epizodisták. A Kossuth-díjjal kitüntetett Lukács Ervin két esztendeje ünnepelte karmesteri pályája kezdetének negyvenéves jubileumát. Akkor a Magyar Nemzet hasábjain bevallotta: amióta az eszét tudja, karmester akart lenni. Elhatá­rozásától szülei akarata és az orvosi egyetem elvégzése sem tántorította el. A konzervatóriumban Sugár Rezső, a Ze­neakadémián Somogyi László tanítványa volt, a karmesterséget a Honvéd együttes szimfonikus zenekaránál és a Miskolci Ope­raháznál kezdte, majd Ferencsik János maga mellé vette a budapesti Operaházba, ahol harmincnégy esztendőt töltött - ebből hármat főzeneigazgatóként. Ugyancsak Ferencsik János révén került az Állami Hangversenyze­nekarhoz, amelynek négy éven át volt zene­­igazgatója, ma állandó vendégkarmestere. Sokat vezényel külföldön is, főleg Japánban, ahol a Japán filharmonikusok az első számú állandó vendégkarmesterükké választották. Operákat és szimfonikus műveket egyaránt szívesen dirigál. Munkásságát 1965-ben Liszt-díjjal, 1994-ben pedig Bartók Bé­la­ Pásztory Ditta-díjjal ismerték el. A fiatal magyar karmesternemzedék legsikeresebb képviselői is sokat köszönhet Lukács Ervin­nek, aki 1982 óta tanít a Liszt Ferenc Zene­­művészeti Főiskola karmesterképző szakán, hosszú évek óta tanszakvezetőként. A maradandó alkotások közül talán a kü­lönböző építmények mondanak el a legtöbbet alkotójukról és a korról, amelyben készültek. Mistéth Endre szaktudását számos építmény tanúsítja szerte a világon. Csak néhány példa: a helváni Nílus-híd Egyiptomban, az Orontész­­völgyhíd Szíriában, a Garmat-híd Irakban, a Kossuth híd vagy a valahavolt Manci híd, az Erzsébet híd, a mármarosszigeti Tisza-híd, a kiskörei vízlépcső, a bős-nagymarosi vízlép­csőrendszer. Nem a látványos megjelenési for­mánál „bábáskodott”, hanem főstatikusként azért felelt, hogy ezek a roppant építmények „állják” a sarat, néha a szó szoros értelmében is. Mistéth Endre azon kevés kiváló szakembe­rek közé tartozik, akik nagy ívű politikai pályát is befutottak. 1945-46 között iparügyi államtit­kár, 1946-ban újjáépítési miniszter, 1946-47- ben építés- és közmunkaügyi miniszter volt a Kisgazdapárt tagjaként. A diktatúra törvénye szerint 1947-ben egy politikai perben elítélték, és csak 1955-ben szabadult. Az erdélyi Buziásfürdőn született 1912-ben. A József Nádor Műegyetemen szerzett építő­­mérnöki diplomát. Kutatási területe a szerkeze­tek méretezéselmélete valószínűségszámítás­sal. Szakkönyvei közül 1982-ben jelent meg az Építészmérnöki szerkezetek tervezésének né­hány kérdése. A Széchenyi-díjat „kiemelkedő mérnöki al­kotó életművéért, a méretezéselmélet fejleszté­sében nemzetközileg is elismert eredményeiért, példaértékű oktató-nevelő munkásságáért" ítélték nek. A sebészet egyik legkényesebb területének tartott idegsebészet kiváló művelője. Budapes­ten, az Amerikai úton lévő Országos Idegsebé­szeti Tudományos Intézet nélküle nem örven­dene olyan nagy hazai és nemzetközi elismert­ségnek mint ma, ha több évtizedes pályája so­rán nem nőttek volna föl generációk a keze alatt. Mint az intézet főigazgatója nemcsak tu­dományszervezésben és oktatásban jeleske­dett, tudományos munkásságával, életművével is kiemelkedőt alkotott. Kutatási területe az agy vérkeringési zavarainak vizsgálata és a koponyaűri térfoglaló folyamatok (daganatok, vérzések) és egyéb eredetű koponyaűri nyo­másfokozódások okainak elemzése. Pásztor Emil 1926-ban született Buda­pesten. Orvosi diplomáját a Budapesti Or­vostudományi Egyetemen szerezte 1950- ben. Számos külföldi tanulmányúton gyara­pította tudását, szaktekintélyének köszönhe­tően több nemzetközi idegsebészeti társa­ság tagjává választotta. 1979-ben levelező tag, 1987-től az Akadémia rendes tagja. 1975-től az Országos Idegsebészeti Tudo­mányos Intézet főigazgatója. A Széchenyi-díjat „a hazai és nemzet­közi tudományos életben az agyi vérkerin­gés kutatásában valamint az idegsebészet terén elért kimagasló eredményeiért" ítél­ték oda. 1990-ben, a rendszerváltozás évében a magyar szamizdat legnagyobb hatású költő­jét, a negyvenhat éves Petri Györgyöt József Attila-díjjal tüntették ki, természetesen alapos késéssel. Az 1969-ben Vas István által bemu­tatott költőből ekkorra már sokat idézett bölcs lett, aki leszámolt minden illúzióval, baloldali utópiával. Nem véletlen, hogy a Magya­rázatok M. számára (1971) és a Körülírt zu­hanás (1974) című kötetek után önként kivo­nult a magyar nyilvánosságból, hiszen a felis­merései („Senki arcára formált lények,­­ élünk, s kísérletezünk arccal, / egy világban, mely időtlen időkig / képes tengődni az ideig­lenességben.") olyan területekre űzik, amely­nek nincs helyük a szocializmus megreformál­­hatóságát hirdető magyar világban. Petri nem tud kompromisszumot kötni, mert bár til­takozik a magyar költő váteszi szerepe ellen, nem akar lemondani a politikai költészetről Az Örökhétfő (1981), az Azt hiszik (1985) és a New Yorkban megjelent Hólabda a kezében (1984) jelzik: nincs átjárás a hivatalos iroda­lom és a szamizdat között. Petrinek nemcsak a nézetei, a nyelve sem szalonképes: trágár, kö­zönséges, ízlésfertőző. A politikai fordulat Petrit a Szabad Demokraták Szövetségében és a Beszélő című lap szerkesztőségében élt. Hiába kérik szinte naponta véleményét politi­kai, közéleti és poétikai kérdésekről, hiába je­lennek meg gyors egymásutánban versei, mélységesen kiábrándult, nem élvezi a nagy nyilvánosság nyújtotta népszerűséget. Az új Kossuth-díjas költő kivételes tehet­sége nemcsak az emberi lét rútságának oly­kor sokkoló megmutatásában érhető tetten, hanem klasszikusok remek fordításaiban is. Schiff András Liszt-, Bartók Béla-Pász­­tory Ditta- és - tegnaptól - Kossuth-díjas zon­goraművész világsztár, a legrangosabb kon­certpódiumok és zenekarok állandó vendége. Bár Londonban él, büszke magyarságára, és itthon mindig különös örömmel ad koncertet. A pódiumra született, rendkívüli érzékenységű muzsikus saját bevallása szerint élvezettel hó­dítja meg közönségét. A művekhez alázattal és szeretettel közelít, előadásmódja egyszerre költői és filozófikus. Vonzza az egyetemesség, egy-egy szerző életművének tökéletes körbejá­rása. Budapesten is óriási sikerrel játszotta el Bach Wohltemperiertes Klavierjának mindkét kötetét és partitáit, valamint Mozart és Schu­bert összes zongoraszonátáját. Schiff András Kadosa Pál, Rados Ferenc és Kurtág György tanítványa volt a Zeneaka­démián, majd Londonban George Malcolm növendékeként tanult tovább. A Deccánál számos hanglemezt készített. Nemcsak Bach, Mozart és Schubert muzsikájának szerelmese, hanem gyakran játszik XX. századi műveket is. A koncertezés mellett Schiff András zenei ismeretterjesztéssel is foglalkozik, ő az alapí­tója és a művészeti vezetője a mondsee-i ka­marazenei fesztiválnak. A Kossuth-díjat kivá­ló előadóművészi teljesítményéért vehette át. Illyés Gyula mondta egyszer: vannak olyan könyvek, amelyeket csak belső megille­­tődöttséggel volna szabad kinyitni. A Szántó Tibor által tervezett könyvek ilyenek. A Vi­zsoly­i Biblia, „a magyar nyelv virágoskert­je" , az aranyfóliás Képes Krónika, a Maj­­muri kódex, a Jordánszky-kódex, a Bálint Endre képeivel illusztrált Biblia, hogy csak néhányat említsünk, megannyi remekmű a maga nemében. Szántó Tibor, akinek életművét számos más kitüntetés után most Kossuth-díjjal is el­ismerték, a nemzetközi könyvművészet kima­gasló egyénisége ..Bibliofil körökben, Európa számos fővárosában fölcsillannak a szemek neve hallatán-Nagyanyja szeretette meg vele a könyve­ket, a művészetek fiatal korától vonzották. Szí­vesen lett volna festő, szobrász vagy muzsikus, de egyikhez sem érzett valódi tehetséget. Illyés biztatta, hogy maradjon csak a köny­veknél, az az igazán neki való mesterség. Az­óta a Kner Imrétől kölcsönzött hitvallás veze­ti: „Szolgáld a magyar irodalmat". A nyom­dászat minden csínját-bínját ismeri, megjárt több lapszerkesztőséget és kiadót, míg a Heli­kon Kiadó művészeti vezetője lett. Tanított a Képzőművészeti, az Iparművészeti Főiskolán, és őt választották meg a Magyar Bibliofil Tár­saság főtitkárává. Két évvel ezelőtt életműve legjavát felajánlotta a keszthelyi Festetics Kastélymúzeumnak, ahol kétezer szépséges művéből körülbelül háromszázat, egybegyűjt­ve, a nagyközönség is megcsodálhatott. Madar Nemzet 7 Az oldalt Devich Márton, Ferch Magda, Hankó Ildikó,­ Hanthy Kinga és Osztovits Ágnes írta

Next