Magyar Nemzet, 1996. március (59. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-16 / 64. szám
SZOMBAT, 1996. március 16. Március 15 A társadalmi rétegződés, mobilitás és életmódváltozás szociológus kutatója, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem rektora, az Országos Tudományos Kutatási Alap elnöke az ötvenes, hatvanas években osztozott a kitelepítettek és fizikai munkások sorsában, 1957-ben öt hónapig viselte a börtönlét keserveit. Jogi diplomáját esti egyetemen szerezte meg. Dolgozott fordítóirodában, könyvtárban, a Demográfiai Intézetben, a Központi Statisztikai Hivatalban,1984-ben kapott katedrát a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen. A Széchenyi-díjjal kitüntetett Andorkh Rudolf számos publikációjában foglalkozott az értelmiség szerepválságának okaival, napjaink társadalmának rossz közérzetével, és azzal is, hogy a modernizációnak nemcsak a hatékony piacgazdaság a feltétele, hanem a polgárosodás, a középrétegek megtartása, a magasan képzettek arányának növelése, a fejlett demokrácia, a valódi szellemi és erkölcsi értékrend megteremtése. Mint a kormány tudománypolitikai kollégiuma által megbízott négytagú bizottság elnöke részt vett az új tudománypolitikai irányelvek kimunkálásában. Nagy figyelmet fordít a hazai tudományos intézményrendszer fejlődésére, valamint a kutatásfejlesztésre. Az egy hónappal ezelőtt hetvenedik születésnapját ünneplő Kurtág György zeneszerzőzongoraművész életművének elismeréseképpen kapta meg második Kossuth-díját. Az elsőt az Erkel Ferenc-, majd a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj után 1973-ban vehette át. Az erdélyi születésű, napjainkban leginkább Berlinben élő Kurtág György a ma élő magyar komponisták egyik legjelentősebbike, és közülük is talán ő tett szert a legnagyobb hírnévre a zenei világban. A budapesti Zeneakadémián Kadosa Pál, Weiner Leó, Veress Sándor és Farkas Ferenc növendéke volt, majd Párizsban Marianne Stein, Messiaen és Milhaud óráit látogatta. Amit tanult, évtizedek óta továbbadja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Nemzedékek nőttek fel kamarazene óráin, tanítványai büszkék arra, hogy a „Kurtág-iskolába" jártak. Műveinek zöme kamarakompozíció, zongorára, énekhangra, vonós kamaraegyüttesekre született, bár Kurtág írt néhány zenekari és versenyművet is. Legjelentősebb kompozíciói között van Kafka-töredékek című dalciklusa, valamint a zeneiskolások számára írt Játékok című zongoradarab-sorozata. A magyar nyelvtörténet, nyelvjárástörténet largyváradi születésű, Széchenyi-díjjal jutalmazott kutatója s tanára tudományos munkáival, oktatói és szerkesztői tevékenységével egyaránt azon fáradozik, hogy segítsen megőrizni anyanyelvünk szépségeit. A nyelvészetet összetett, nyitott tudománynak tekinti, a nyelvművelést pedig kedves kötelességnek, amely mindnyájunkat gazdagít. Benkő Loránd 1946-tól nyugdíjba vonulásáig. 1994-ig nemzedékeket nevelt a nyelv szeretetére az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol tanított. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében évekig vezette a magyar nyelvtörténeti és dialektológiai osztályt, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökeként, számos nyelvészeti bizottság tagjaként, a Magyar Nyelv című folyóirat felelős szerkesztőjeként hazai és nemzetközi kongresszusokon képviselte a szakmát. Lőrincze Lajossal összeállított Magyar nyelvjárási bibliográfiáin (1950), a Bárczi Gézával és Bertár Jolánnal közösen készített nyelvtörténete (1967), A történeti nyelvtudomány alapjai (1988) című könyve ma is fontos mű. Főszerkesztőként irányította A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának munkálatait, kiadta Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékeit, könyvet írt arról, milyen szerepet játszott Kazinczy Ferenc és kora a magyar nyelvtudomány történetében. Kitartóan figyelmeztetett a nyelvet elsekélyesítő divatok, a szakzsargon, a színtelen sablonok használatának veszélyeire, az árnyalt stílus fontosságára. "Petes" Ki hitte volna a létező szocializmus végeérhetetlennek látszó időszakában, hogy a kortárs magyar próza leghatásosabb fordulatát egy végzettségére nézve matematikus, családfáját tekintve egykori gróf, iskolázottságát nézve piarista diák hajtja végre? Közép-kelet-európai abszurd ez, ahogy az is az, hogy Kossuth-díját hírül véve, még a beavatottak sem kapcsolnak rögtön, hányadik. Az elsőt, lelkes olvasói odaadták volna már az 1979-es Termelési regény, de még inkább a Bevezetés a szépirodalomba című „írásműsorozat" után. Pedig akkoriban, bármily hihetetlen ma már, nem adtak Kossuthdíjat annak, aki az alany és az állítmány tisztes jogának visszaállításáért vívott következetes harcában a rendszer hazugságait pellengérre tudta állítani. Ha Esterházy hivatalos elismerése késett is, felnőtt egy nemzedék, amely az ő pontos mondatai segítségével kezdte figyelni, kinevetni és elsiratni a magyar világot. Tehetetlen volt vele szemben a hivatalos irodalompolitika. Esterházy, bármennyire idegenkedett is a szereptől, mester lett. Szinte könyvtárnyi irodalom próbálta és próbálja megfejteni titkát, fényt deríteni hideg tudatossággal a szövegekbe szőtt idézeteire, prózájának érzéki erejére, ő ezenközben „bátyját", Kosztolányi Dezsőt követve boldogan játszik az élet és halál nagy kérdéseivel. Ha kell, alteregót keres, és talál, máskor csupaszra vetkőzik előttünk, de hogy esendőségét meg ne lássuk, rögtön álarcot is ölt. A mai magyar irodalom egyik legnagyobb nyelvművésze, aki folyton folyvást a határokat tágítja, hogy még több, még fontosabb „tartalom" kifejezője lehessen. Nem elefántcsonttoronyban dolgozik, noha jelentéseit az 1987-ben indult Hitelbe még onnan küldözgette. Publicisztikájával, akarva, akaratlanul, a mindennapos politikai harcok résztvevője lett, megosztva ezzel sokáig egységesen hű olvasótáborát is. Szinte minden elismerést megkapott már, és elvégezhetett minden olyan munkát, amely egy építésznek vágya. Az ő tervei szerint épült a Duna Intercontinental (Marriott) a Fórum, a Penta, a Novotel, a Taverna, a Liget és a Kempinski Szálló, a Kongresszusi Központ, a Nemzetközi Kereskedelmi Központ, valamint a Központi Váltó- és Hitelbank. 1965-ben, harmincévesen kapott először Ybl-díjat dunaújvárosi munkáiért, 1970-ben Állami díjat, azután 1972-ben az Ybl-díj első fokozatát az Intercontinentalért és a Volga Szállóért. Nemcsak tervezett, mindvégig tudományos munkát is végzett. Ennek köszönhetően ma az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának elnöke, az Építés-Építészettudomány című szaklap szerkesztőbizottságának a tagja, akadémikus, akit 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia is tagjai közé választott. A nemzetközileg ismert és elismert építész indulásától, 1958-tól egészen 1995-ig hűséges maradt munkahelyéhez, a Lakótervhez, tavaly azonban önálló stúdiót alapított. Nemrégiben egy meglepő ötlettel hívta fel ismét magára a figyelmet. Elkészítette a Nemzeti Színház Vörösmarty téri elhelyezésének tervét, így a tér is felkerült a színház lehetséges helyszíneinek a listájára. Bár az illetékesek végül mégsem emellett döntöttek, bizonyos, hogy Finta József ott lesz a pályázók között. Sok szakmai és állami elismerés után Finta József most megkapta a Kossuth-díjat. „A szélmalomharcnak is van értelme, mert a jogfenntartás eszköze, és mert aki vállalja, megerősödik" - nyilatkozta nem is olyan régen a Kolozsváron élő Jakó Zsigmond történészprofesszor, a középkor kiváló kutatója, az 1859-től 1950-ig folyamatosan működő, majd 1990-ben újraindított Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, aki sokat tett azért, hogy a „végpusztulás szélére sodródott", hajdan erős magyar tudományos élet újra megerősödjön Romániában. Jakó Zsigmond a harmincas években Mályusz Elemér, Domanovszky Sándor, Szekfű Gyula, Szentpétery Imre és Hajnal István tanítványa volt a pesti bölcsészkaron. Doktori értekezéséért, amelyet a középkori Bihar megyéről, szülőföldje régmúltjáról írt, akadémiai díjat nyert 1942- ben. Dolgozott a budapesti Országos Levéltárban, vonzódott az oklevéltanhoz, rendszeresen járt kutatni Kolozsvárra. Noha lett volna lehetősége rá, hogy Budapesten maradjon, ő Kolozsvárt választotta. 1947-ben nevezték ki nyilvános rendes egyetemi tanárnak, de az egyetemről hamarosan eltávolították. A Román Tudományos Akadémia történeti intézetében kutatóként dolgozott nyugdíjaztatásáig, 1981-ig. A középkori források kritikai feldolgozását tekintette egyik fő feladatának, küzdött a mindent elöntő dilettantizmus ellen, és kiemelkedő tudományszervező munkát végzett. Harcolt, hogy csak a legtehetségesebb fiatalok jussanak ösztöndíjakhoz, kutatási lehetőségekhez. A Széchenyi-díj, amellyel most jutalmazták, a nagy tudós életművének elismerését jelzi. Életműve elismeréseként Széchenyi-díjjal tüntették ki a magyar szellemi élet nemzedékeket nevelő, példát adó személyiségét, tudósát és költőjét, az 1904-ben született Keresztury Dezsőt. Nagy események tanújaként élte életét, 1945-től ’47-ig vallás- és közoktatásügyi miniszterként, az Eötvös Collegium igazgatójaként, majd visszavonulva a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Széchényi Könyvtár főmunkatársaként. Noha a magyar és az egyetemes kultúra minden területe izgatta, egyetlen igazi nagy kutatási területe Arany János életműve volt, a kritikai kiadás, a hiteles életrajz és a monográfia elkészítése. Keresztury Dezső minden tanulmányában, munkájában példát adott, miként lehet élvezetesen, szép magyar nyelven megfogalmazni a tudós mondandót. Életcéljának vallotta a magyar kultúrának, a múlt örökségének ápolását és minél szélesebb körbe történő eljuttatását. Ezért vállalkozott népszerű könyvek megírására. (A magyar irodalom képeskönyve. Híres magyar könyvtárak, Keresztury Dezső sokat tett a magyar kultúra külföldi elismertetéséért, nemzetközi kulturális kapcsolataink erősítéséért a Goethe Társaság magyar tagozatának elnökeként, a bécsi Lenau Társaság alelnökeként, a magyar PEN Klub és a New Hungarian Quarterly szerkesztőbizottságában. Munkásságát 1966-tól számos tudományos és művészeti díjjal értékelték. Az indoklás szerint színpadi és karakterszerepeiért kapott Kozák András Kossuth-díjat. Mostanában ugyan kevesebben láthatjuk, mert alig készült televíziófilm, alig olyan magyar játékfilm, amelyik az ő figurájára illő szerepet kínálna. Pedig több évtizedes pályája során kegyeibe fogadta Thália. Nem csak azért, mert 1962-től huszonhat esztendeig volt a Kazimir Károly irányította Thália Színház vezető művésze, a társulat fénykorának részese, hanem azért is, mert alakításait a celluloid szalag is őrzi. Kozák András az elmúlt évtizedek sztárja volt. Kétszer kapott Jászai-díjat, érdemes és kiváló művész, két esztendeje pedig neki ítélték a Magyar Művészetért díjat. 1992 óta a Nemzeti Színház tagja. Ahhoz a társulathoz tartozik, amelyről nagyobb divat ma rosszat, mint jót mondani, amely a kritikusok figyelmének híján csendben dolgozik. Pedig Kozák András most is fontos, nagy szerepekben bizonyít esténként: Bánkot játssza Katona tragédiájában, Claudiust a Hamletben. Ha erőre kap a hazai televíziós és játékfilmgyártás, talán ismét gyakrabban láthatják azok is, akik nem jutnak el mostanában a Várszínházba. Észrevétlen felnőtt egy nemzedék A nagyravágyó feketerigó, A hétfejű tündér, a Berzsián és Dideki, a Gyere haza, Mikkamakka, a Szegény Dzsoni és Árnika, A négyszögletű kerek erdő világán, hősein, hála az idén, friss Kossuth-díjas hatvanéves Lázár Ervinnek, aki ugyanazt a csodát művelte és műveli a mesékben, mint Weöres Sándor a költészetben. Szülő és gyermek egymásra talált, együtt idézték Bruckner Szigfridet, Szörnyeteg Lajost, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordont meg a többieket. Arra tanítanak játékosan ezek a történetek, hogy sose üljünk fel a látszatnak, mert a világ tele van meglepetéssel, és ne higgyük, hogy a tökéletes tudás birtokában vagyok. Csak az képes ilyen meséket írni, aki megőrizte gyermekkorának emlékeit, a gyermeki látásmód eredendő tisztaságát. Lázár Ervin úgy teremtett mesenyelvet, hogy az ősit játékosan ötvözte a mai kor fordulataival, a tündérit a földhözragadttal, az emelkedetten szépet az abszurddal. A gyermekkönyvek hazai és nemzetközi sikere hosszú időre háttérbe szorította a , felnőtt" novellistát, akinek első írását 1958-ban közölte a Jelenkor. Azóta formálódik az az elbeszélői életmű, amelyből két éve Hét szeretőm címmel jelent meg reprezantatív válogatás. Lázár Ervin sokszor megvallotta, hogy mind a mai napig éltető forrás számára az az alsó-rácegrespusztai gyermekkor, ahonnan az ötvenes évek közepén a fővárosba került egyetemre, majd Pécsre újságírónak. 1965-ben költözött a nem szeretem Budapestre, ahonnan mindig elvágyik az isten háta mögötti helyekre, ahol élnek még a csodák, és szűkszavúságukban is sokatmondóak az emberi kapcsolatok. Csomós Mari évek óta a pálya csúcsán van, mindent el tud játszani, királynőt, boszorkányt, századvégi vidéki postamesternél és alkoholba menekült amerikai feleséget. A legszebben beszélő magyar színésznők egyike, aki mintegy mellékesen kitűnően énekel. Úgy lett a kilencvenes évek színpadi sztárja, hogy irtózik a sztárallűröktől, kerüli a szótanán kívüli népszerűség minden formáját. A most Kossuth-díjjal kitünteti színművészt a gimnázium után azonnal felvették a Színművészeti Főiskolára, ahol Békés András osztályában diplomázott. Veszprémben kezdte a pályát, majd Kecskemétre, aztán Szolnokra szerződött. Székely Gáborral 1983-ban szerződött Budapestre, előbb a Nemzetibe, aztán a Katona József Színházba■ 1994-ben Székely Gábor hívására az Új Színházba került, ahol Vörösmarty Odlak címen bemutatott Csongor és Tündéjének Mirigyeként azonnal meghódította a közönséget. Játszik Szép Ernő Patikájában, Garda Lorca Vérnászában, Brecht Jó embert keresünk című művében és vendégként a Radnóti Színházban Albee Nem félünk a farkastól című darabjában. Mindent tud a mesterségről, és mindig előhív magából valamit, ami megkülönböztethetetlenül egyedivé, csomósinarissá teszi a figurákat, legyenek azok főszereplők vagy nélkülözhetetlen epizodisták. A Kossuth-díjjal kitüntetett Lukács Ervin két esztendeje ünnepelte karmesteri pályája kezdetének negyvenéves jubileumát. Akkor a Magyar Nemzet hasábjain bevallotta: amióta az eszét tudja, karmester akart lenni. Elhatározásától szülei akarata és az orvosi egyetem elvégzése sem tántorította el. A konzervatóriumban Sugár Rezső, a Zeneakadémián Somogyi László tanítványa volt, a karmesterséget a Honvéd együttes szimfonikus zenekaránál és a Miskolci Operaháznál kezdte, majd Ferencsik János maga mellé vette a budapesti Operaházba, ahol harmincnégy esztendőt töltött - ebből hármat főzeneigazgatóként. Ugyancsak Ferencsik János révén került az Állami Hangversenyzenekarhoz, amelynek négy éven át volt zeneigazgatója, ma állandó vendégkarmestere. Sokat vezényel külföldön is, főleg Japánban, ahol a Japán filharmonikusok az első számú állandó vendégkarmesterükké választották. Operákat és szimfonikus műveket egyaránt szívesen dirigál. Munkásságát 1965-ben Liszt-díjjal, 1994-ben pedig Bartók Béla Pásztory Ditta-díjjal ismerték el. A fiatal magyar karmesternemzedék legsikeresebb képviselői is sokat köszönhet Lukács Ervinnek, aki 1982 óta tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karmesterképző szakán, hosszú évek óta tanszakvezetőként. A maradandó alkotások közül talán a különböző építmények mondanak el a legtöbbet alkotójukról és a korról, amelyben készültek. Mistéth Endre szaktudását számos építmény tanúsítja szerte a világon. Csak néhány példa: a helváni Nílus-híd Egyiptomban, az Orontészvölgyhíd Szíriában, a Garmat-híd Irakban, a Kossuth híd vagy a valahavolt Manci híd, az Erzsébet híd, a mármarosszigeti Tisza-híd, a kiskörei vízlépcső, a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer. Nem a látványos megjelenési formánál „bábáskodott”, hanem főstatikusként azért felelt, hogy ezek a roppant építmények „állják” a sarat, néha a szó szoros értelmében is. Mistéth Endre azon kevés kiváló szakemberek közé tartozik, akik nagy ívű politikai pályát is befutottak. 1945-46 között iparügyi államtitkár, 1946-ban újjáépítési miniszter, 1946-47- ben építés- és közmunkaügyi miniszter volt a Kisgazdapárt tagjaként. A diktatúra törvénye szerint 1947-ben egy politikai perben elítélték, és csak 1955-ben szabadult. Az erdélyi Buziásfürdőn született 1912-ben. A József Nádor Műegyetemen szerzett építőmérnöki diplomát. Kutatási területe a szerkezetek méretezéselmélete valószínűségszámítással. Szakkönyvei közül 1982-ben jelent meg az Építészmérnöki szerkezetek tervezésének néhány kérdése. A Széchenyi-díjat „kiemelkedő mérnöki alkotó életművéért, a méretezéselmélet fejlesztésében nemzetközileg is elismert eredményeiért, példaértékű oktató-nevelő munkásságáért" ítélték nek. A sebészet egyik legkényesebb területének tartott idegsebészet kiváló művelője. Budapesten, az Amerikai úton lévő Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet nélküle nem örvendene olyan nagy hazai és nemzetközi elismertségnek mint ma, ha több évtizedes pályája során nem nőttek volna föl generációk a keze alatt. Mint az intézet főigazgatója nemcsak tudományszervezésben és oktatásban jeleskedett, tudományos munkásságával, életművével is kiemelkedőt alkotott. Kutatási területe az agy vérkeringési zavarainak vizsgálata és a koponyaűri térfoglaló folyamatok (daganatok, vérzések) és egyéb eredetű koponyaűri nyomásfokozódások okainak elemzése. Pásztor Emil 1926-ban született Budapesten. Orvosi diplomáját a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerezte 1950- ben. Számos külföldi tanulmányúton gyarapította tudását, szaktekintélyének köszönhetően több nemzetközi idegsebészeti társaság tagjává választotta. 1979-ben levelező tag, 1987-től az Akadémia rendes tagja. 1975-től az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet főigazgatója. A Széchenyi-díjat „a hazai és nemzetközi tudományos életben az agyi vérkeringés kutatásában valamint az idegsebészet terén elért kimagasló eredményeiért" ítélték oda. 1990-ben, a rendszerváltozás évében a magyar szamizdat legnagyobb hatású költőjét, a negyvenhat éves Petri Györgyöt József Attila-díjjal tüntették ki, természetesen alapos késéssel. Az 1969-ben Vas István által bemutatott költőből ekkorra már sokat idézett bölcs lett, aki leszámolt minden illúzióval, baloldali utópiával. Nem véletlen, hogy a Magyarázatok M. számára (1971) és a Körülírt zuhanás (1974) című kötetek után önként kivonult a magyar nyilvánosságból, hiszen a felismerései („Senki arcára formált lények, élünk, s kísérletezünk arccal, / egy világban, mely időtlen időkig / képes tengődni az ideiglenességben.") olyan területekre űzik, amelynek nincs helyük a szocializmus megreformálhatóságát hirdető magyar világban. Petri nem tud kompromisszumot kötni, mert bár tiltakozik a magyar költő váteszi szerepe ellen, nem akar lemondani a politikai költészetről Az Örökhétfő (1981), az Azt hiszik (1985) és a New Yorkban megjelent Hólabda a kezében (1984) jelzik: nincs átjárás a hivatalos irodalom és a szamizdat között. Petrinek nemcsak a nézetei, a nyelve sem szalonképes: trágár, közönséges, ízlésfertőző. A politikai fordulat Petrit a Szabad Demokraták Szövetségében és a Beszélő című lap szerkesztőségében élt. Hiába kérik szinte naponta véleményét politikai, közéleti és poétikai kérdésekről, hiába jelennek meg gyors egymásutánban versei, mélységesen kiábrándult, nem élvezi a nagy nyilvánosság nyújtotta népszerűséget. Az új Kossuth-díjas költő kivételes tehetsége nemcsak az emberi lét rútságának olykor sokkoló megmutatásában érhető tetten, hanem klasszikusok remek fordításaiban is. Schiff András Liszt-, Bartók Béla-Pásztory Ditta- és - tegnaptól - Kossuth-díjas zongoraművész világsztár, a legrangosabb koncertpódiumok és zenekarok állandó vendége. Bár Londonban él, büszke magyarságára, és itthon mindig különös örömmel ad koncertet. A pódiumra született, rendkívüli érzékenységű muzsikus saját bevallása szerint élvezettel hódítja meg közönségét. A művekhez alázattal és szeretettel közelít, előadásmódja egyszerre költői és filozófikus. Vonzza az egyetemesség, egy-egy szerző életművének tökéletes körbejárása. Budapesten is óriási sikerrel játszotta el Bach Wohltemperiertes Klavierjának mindkét kötetét és partitáit, valamint Mozart és Schubert összes zongoraszonátáját. Schiff András Kadosa Pál, Rados Ferenc és Kurtág György tanítványa volt a Zeneakadémián, majd Londonban George Malcolm növendékeként tanult tovább. A Deccánál számos hanglemezt készített. Nemcsak Bach, Mozart és Schubert muzsikájának szerelmese, hanem gyakran játszik XX. századi műveket is. A koncertezés mellett Schiff András zenei ismeretterjesztéssel is foglalkozik, ő az alapítója és a művészeti vezetője a mondsee-i kamarazenei fesztiválnak. A Kossuth-díjat kiváló előadóművészi teljesítményéért vehette át. Illyés Gyula mondta egyszer: vannak olyan könyvek, amelyeket csak belső megilletődöttséggel volna szabad kinyitni. A Szántó Tibor által tervezett könyvek ilyenek. A Vizsolyi Biblia, „a magyar nyelv virágoskertje" , az aranyfóliás Képes Krónika, a Majmuri kódex, a Jordánszky-kódex, a Bálint Endre képeivel illusztrált Biblia, hogy csak néhányat említsünk, megannyi remekmű a maga nemében. Szántó Tibor, akinek életművét számos más kitüntetés után most Kossuth-díjjal is elismerték, a nemzetközi könyvművészet kimagasló egyénisége ..Bibliofil körökben, Európa számos fővárosában fölcsillannak a szemek neve hallatán-Nagyanyja szeretette meg vele a könyveket, a művészetek fiatal korától vonzották. Szívesen lett volna festő, szobrász vagy muzsikus, de egyikhez sem érzett valódi tehetséget. Illyés biztatta, hogy maradjon csak a könyveknél, az az igazán neki való mesterség. Azóta a Kner Imrétől kölcsönzött hitvallás vezeti: „Szolgáld a magyar irodalmat". A nyomdászat minden csínját-bínját ismeri, megjárt több lapszerkesztőséget és kiadót, míg a Helikon Kiadó művészeti vezetője lett. Tanított a Képzőművészeti, az Iparművészeti Főiskolán, és őt választották meg a Magyar Bibliofil Társaság főtitkárává. Két évvel ezelőtt életműve legjavát felajánlotta a keszthelyi Festetics Kastélymúzeumnak, ahol kétezer szépséges művéből körülbelül háromszázat, egybegyűjtve, a nagyközönség is megcsodálhatott. Madar Nemzet 7 Az oldalt Devich Márton, Ferch Magda, Hankó Ildikó, Hanthy Kinga és Osztovits Ágnes írta