Magyar Nemzet, 1996. április (59. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-20 / 93. szám

Vili Magyar Nemzet Tudnivalók SZOMBAT, 1996. április 20. Évente csak harminc deka mézet eszünk A méhek napja Új üzletek érdekes profillal Egyedi bútorok, luxus divat A mézelő méheknek is van emléknapja. A Magyar Méhészek Egyesülete (MME) már a harmadik alka­lommal vállalkozik ar­ra, hogy május 1-jén bemutassa e rovarok hasznosságát és a mé­hészeti termékek élet­tani fontosságát. Egyes meggyfajták­nál, almánál, napra­forgó- és vetőmagkul­túrákban akár 30-40 százalékos termés­veszteséget is okozhat a méhek hiánya, a megporzás elmaradá­sa. A 13-14 ezer tonna export mellett elenyé­sző az egy főre jutó ha­zai mézfogyasztás - 30 dekagramm a nyugat­európai két kilogram­mos átlaggal szemben. A cincinnati állatkert­ben (USA) a közel egymil­lió dollárba került Rovarok világa kiállítás mutatja be a szúrás, csípés hátborzonga­tó mechanizmusát. A vá­rosligeti Vajdahunyad vára tövében a mindössze pár száz forintért megépített üvegfalú kaptárrészlet szemlélteti a háziméhek (Apis mellifera) mindenna­pi életét. Hat-hétezer dol­gozó táplálja a petékből né­hány napja kikelt lábatlan, szárny nélküli porcelánfe­hér álcákat - magyarázza a látnivalót Szalay László méhészeti kutató, a MME oktatási felelőse. - A légát­eresztő viasszal lefedett lépsejtekben pedig a bebá- boZÓdott álcák fejlődnek tovább. Nyáron, a szaporo­dási időszakban kikelt he­rék (hímek) nászrepülésre kiszállnak, szélvédett tisz­tások felett gyülekeznek, majd a fiatal anyák ke­gyéért versenyt repülnek. A leggyorsabb, a győztes a párzás után elpusztul. A méhek általában 5-6 hétig élnek, közülük naponta ezer, kétezer elpusztul, a családnak ennyit kell pótol­nia. Ez az anya (királynő) feladata. A munkás méh te­vékenysége az életkorától függ. A fiatal a sejteket ta­karítja, majd víz, méz, vi­rágpor keverékéből készí­tett eleséggel eteti a mun­kás méhálcákat, amit az anya méhpempővel való táplálása követ. A „dolgo­zó” körülbelül tíznapos ko­rában a déli órákban ki-kijár tájoló repülésre, felmérni lakhelyét. Ez idő tájt még viaszt termel és lépet épít. Majd őrködik, távol tartja az idegen méheket a családtól. Végül a szabadban dolgo­zik: vizet, nektárt, propo­liszt és virágport gyűjt, mi­közben beporozza a virágo­kat. Egy alkalommal 40 milligrammot tud össze­szedni, és élete során össze­sen harmincnégy gyűjtőútra képes. Tulajdonképpen be­lepusztul a munkába.- Az elmúlt hónapok időjárása miként befolyá­solta a méheket munkájuk­ban?- A hosszú, hideg hóna­pokban nem tudtak kirepül­ni, a méhcsaládok a szo­kottnál többet fogyasztot­tak, hogy a kaptár belső hő­mérsékletét fenntartsák, fel­élték raktárkészletüket, és sok méh éhen pusztult, ezért a gyümölcsfákat, a repcét, az akácot keveseb­ben látogatják majd.- Miből fakad a méz élettani hatása?- A méz nem terem, a méhek készítik. A magas víztartalmú, összetett cuk­rokból álló nektárt besűrű- sítik, enzimeket kevernek hozzá és ezek hatására egy­szerű cukrok keletkeznek, amelyek a szervezetbe jutva egyből felszívódnak. Ehet­jük testi-szellemi roborálás- ra, álmatlanság ellen.- A sokféle méz közül a világos színű akácméz a legismertebb, legkedvel­tebb. ..- A divat alakította így. Nyugat-Európában a piaci igények kielégítésére a mé­hészek 30-40 fajta mézet termeltetnek a méhekkel. Ezzel szemben nálunk csak háromféle méz: az akác, a napraforgó és a vegyes vi­rág terjedt el. Az akácméz­nek nagy a gyümölcscukor­tartalma, ezért nehezebben kristályosodik ki, hosszabb ideig marad folyékony, mint a szőlőcukorban gaz­dagabb vegyes virágméz. Az utóbbra a vegyi sokol­dalúság jellemző, több nö­vény zamatát, ásványi anyagát, illóolaját és szer­ves savait tartalmazza.- Hogyan fogyasszuk a mézet?- Ne csak betegség ide­jén együnk mézet, hanem rendszeresen 2-3 kávéska­nálnyit. Tea, sütemény, sa­láta, joghurt, kefirt ízesíté­sére bátran használjuk.- Említette, hogy a mé­hek propoliszt is gyűjtenek. Mi a propolisz?- Növényi rügybal­zsam, nálunk a nyárfából gyűjtik. A kaptár belsejének fertőtlenítésére használják. A méhész szedi el a néhány dekányi propoliszt, amely baktériumölő tulajdonsága mellett hámvédő is, ezért égési sérülések kezelésén túl az elsősorban repcén, mustáron és aranyvesszőn gyűjtött virágporral együtt emésztési zavarok orvoslá­sára is alkalmas.- Az amerikai szaklap afrikanizálódótt méhek tá­madásáról száolt be. Ennek során egy nyolc hónapos német juhászkutyát 3305 csípés ért és szervezetébe a méhméreg halálos adagjá­nak négyszeresére került, ami gyorsan végzett a ku­tyával. Számíthatunk ilyen súlyos méhtámadásra?- Szerencsére nem. A Kárpát-medencében honos szürke (camica) méh a vi­lág egyik legszelídebb vál­tozata. Azért egy jó tanács: a méhszúrást ne nyomkod­juk, a beszakadt fullánkot hirtelen mozdulattal távolít­suk el és vízzel öblítsük le. Bersényi András Fábry János rajzai Apró portál, nagyon íz­lésesen berendezett belső tér fogadja a betérőket a XIII. kerületben nemrég megnyílt EkLektika nevű üzletben. Gyönyörű por­celánokat, népművészeti készleteket, gyertyatartó­kat, konyhai textilgamitú- rákat, gyerek ágyneműt és még sok minden tetszetős, Ízléses apróságot kínálnak, mindent, ami az otthonból hiányzik. Természetesen bútorokat is, csak kicsit másképpen, mint azt eddig megszoktuk. A bútorok egyedi darabok, megrende­lésre érkeznek. Népművészeti teáskészlet Weber Lajos felvételei A Stuart üzletház a Bel­városban leginkább egy pá­rizsi vagy milánói jó butik hangulatát idézi. Az eddig megszépült sok üzlet közül is kiemelkedik újdonságá­val, eleganciájával. Luxus divatház, amilyen eddig még nem volt, s a cégek, amelyek partnerül szegőd­tek az árusításhoz, szintén a világdivat luxuskategóriá­jához tartoznak. Versace, Valentino, Dior, Liola (az olasz Chanel), Fidji-butik - ezek és hasonló nevek ol­vashatók a káprázatos ru­hák vállfáin. S nemcsak a nevek jó hangzásúak, de a hozzájuk tartozó ruhakölte­mények is lélegzetelállí- tóak. No és persze az árak is. Van blúz 100 ezer forin­tért, kosztüm 300 ezerért - a világ legelegánsabb hol­mijai között válogathat itt a vásárló. Van gyönyörűen megmunkált arany ékszer - magyar mester készítmé­nyei, s nemsokára a cipők is megérkeznek. («•• j.) MŰKINCSEK — ÁRVERÉSEK — GALÉRIÁK Időszerűnek tűnik, hogy afféle kötetlen tavaszi-nyári séták kereté­ben, pillanatképek segítségével, villantsuk fel, milyen tervek, gondok foglalkoztatják a kortárs művészettel foglalkozó galériák vezetőit. Az írások összessége ha nem is teljes, de talán hiteles képet adhat a kortárs művészettel foglalkozó formálódó magyar műkereskedelemről. Várfok 14 Műhelygaléria Szalóky Károlyt, a Várfok 14 Műhelygaléria vezetőjét nemcsak azért ke­restük meg elsőként, mert a New Yorkban élő Böröcz András kiállítása al­kalmat adott rá, hanem mert számára az Art Expo még mindig lezáratlan ügyet jelent.- A biztosító ugyanis - magyarázza - nem akarja kifizetni az expón el­lopott négy Böröcz-ceruzaszobor árát, lévén, hogy az eset nem betöréses lo­pás volt. A standokat azonban nem is lehetett zárni, az F pavilon egészét őrizték, illetve arra kötöttek - ezek szerint rossz - biztosítást a rendezők. Ez mintegy négyszázezer forintos kárt jelent, de más standokról milliós értékek is eltűnhettek volna. Különösen azért vagyok elkeseredve, mert a részvételt a Hungexpo győzködésére, a színvonal erősítésére, a folyamatosság biztosí­tására vállaltuk jó néhányan, s kiderül, ki vagyunk szolgáltatva. Ami az egyéb tanulságokat illeti: voltak az expón nem oda illő programok, a perfor- manszok némelyike s főként az az aukció, amely a kortárs művészet meg­csúfolásának tekinthető. Úgy láttam, ott az volt a szempont, hogy száz fo­rintból százegyet csináljanak. Az enyém, hogy folyamatosan egyengessem a művészeim útját.-Működése kezdete, azaz 1991 óta a galéria valóban következtésen tö­rekszik az igényes kortárs művészet értékeinek bemutatására. Több mint fél­száz tárlatot rendezett, amelyen a galéria állandó művészei mellett - Bo- dóczky István, Bukta Imre, El Kazovszkij, Szirtes János, Gerber Pál, Koncz András, Regős István, Szemethy Imre, Szotyory László, Újházi Péter - több tucat művész mutatkozott be. Most kettős tárlatot rendezett az egyik törzs­tagnak, Böröcz Andrásnak.- Kivételes alkalom, hogy rekonstruálhatjuk nagy sikerű New York-i ki­állítását is, ezért nemcsak a Várfok 14 nevet viselő pincében, de a nemrégi­ben megnyílt földszinti Spiritusz Galériában is ő állít ki. A sor lent Szirtes Jánossal, fönt Várady Róberttel folytatódik.- Öt év után eltartja-e már magát a galéria?- Még nem, hiszen az eltartás nem egy-két nyereséges kiállítást jelent, s kiadásainkat az határozza meg, hogy a rendezésben, kiadványokban a nemzetközi színvonalat kell megcéloznunk. Kezdetben úgy gondoltam, öt év alatt rentábilissá lehet tenni a kortárs művészeti galériát. Már látom, kell ehhez tíz év is. Még mindig nincs igazi piac. így a galéria mögött sem lehet olyan tőke, hogy megteremthessük azt a teret, amelyben a mások által szín­vonalasnak mondott szakmai munka igazán kibontakozhat.- Apropó kibontakozás: nemrégiben megalakult a régebbi műkereske­dők egyesülete mellett a műtárgy- és régiségkereskedők szövetsége. Ön pe­dig a Várfok utcával kapcsolatban adott elő érdekes elképzeléseket.- Tag lévén a régiben, az új szövetségben nem vagyok benne, nem is tar­tom olyan nagynak a piacot, hogy két ilyen szervezetet eltartson. Inkább olyan egységes szervezetet képzelnék el, ahol a saját szakmaiságukat képvi­selő önálló szekciók vannak. Azt pedig, hogy a Várfok utcának afféle galé­riás utcának kellene lennie, igazán komolyan gondoltam, s hallom, mások is támogatnák a tervet. De Isten malmai lassan őrölnek.- Ha választhatna, mely kortárs művészettel foglalkozó galériák munká­járól olvasna szívesen?- A Pandora, a Dovin és a Knoll Galériáról. P. Szabó Ernő Magyarok berlini árverésen A hagyományhoz híven a ber­lini Leó Spik Galéria tavaszi árve­résén - 358 mű között - tucatnyi magyar szerző képe szerepelt, több-kevesebb sikerrel. A Kur- fürstondamm 66-ban megtartott aukción, a régi mesterek kategó­riájában, Waldmüller modorában dolgozó magyar szerzőnek tulaj­donították azt a tábornoki mellké­pet, amelynek hátterében mintha a kismartoni Esterházy-kastély jel­legzetes, négyszögletes épülete rajzolódna ki saroktomyaival és a mögötte magasodó templommal. Az 1830-as évekre datált olajfest­ményt hatezer márkára becsülték, és egész oldalas reprón is kiemel­ték - mégsem lelt új tulajdonosra. Balszerencséjén részben osztoz­tak a századvégi kismesterek is. Az 1888-ban Budapesten született és később Berlinben tevékenyke­dett Bató József 1921-ben festette az olvasó fiatal nő képmását, de lendületes vonalvezetése ellenére sem kelt el 2500-ért. Serény Ru­dolf Miskolcról származott el a múlt század végén Berlinbe és Pá­rizsba. Vilmos Ágost porosz her­ceg skótruhás portréját Kiéiben örökítette meg 1894-ben, amikor modellje még hétéves gyermek volt, ám a fotográfiaszerű pasztell nem kellett most senkinek. (Talán a túl magas, 14 ezer márkás indí­tási ár hatott riasztólag?) Berény kortársa, az 1868-ban Budapesten született Gergely Imre is hiába vá­lasztott témájául fiatal anyát kis­gyerekkel, kutyával, napernyővel, napsütötte tájban, kétezerért se ment el olajképe. Az előzetes becslési árán (1200 DM) alul, mindössze 700 márkáért tudtak továbbadni Góth Imre Berlinbe került magyar mester 1922-es ké­pén is, amelyik parasztudvart áb­rázol szénásszekérrel és lovakkal, a szülőföld nosztalgiájaként. A vele nagyjából egyidős, 1890-ben született Stern Ármin Galántáról előbb Pozsonyba ment dolgozni, majd a Majna menti Frankfurtban lelt otthonra. Krumpliföldön ka­páló parasztasszonya 900 helyett 650 márkáért talált új gazdára, vi­szonylag jutányosán. Egy kehelyformájú, húszcen­tis váza Herendről, aranyozott széllel és indiai virágdíszítéssel, 180 helyett 250 márkáért kelt el. Egy Fischer tervezte, krémszínű fajansztálnak viszont - amelyet gazdagon aranyozott, tarkabarka virág-girlandokkal dekoráltak és hajó-alakúra formáltak, fonott fü­lekkel - 120-ról 50-re kellett en­gedni az árát, részben csorbult lá­bai miatt. A múlt század második feléből való, három debreceni taj­tékpipa közül a két olcsóbb visszamaradt 200-ért illetve 250- ért és paradox módon a három­százra értékelt, borostyánszínűre érett példány ment el - némi en­gedménnyel -, 280 márkáért. Wagner István Orosz kortársak tárlata Budán Esztendők óta most első alka­lommal látható kortárs orosz festők gyűjteményes tárlata a magyar fő­városban Megrendezésére az Első Budai Árverezőhöz vállalkozott - erről tájékoztatta lapunk olvasóit a héten Ács Érmes Károly, az árvere­zőház szakértője. A válogatás moszkvai, szentpétervári festőknek és az úgynevezett Orenburgi iskola művészeinek anyagát, tizenöt mű­vész munkáit mutatja be. Iliseva, Nemcev, Szkit, Rebrov a moszkvai Sensus Creative Association mű­vészcsoport tagjai, képeikkel most először találkozhat a hazai közön­ség. Mása Zsukova szentpétervári festőnő munkáival 1995-ben az Art Expón már szerepelt. Az Orenburgi iskola művészei Franciaország, Anglia kiállítótermeiben arattak si­kereket. Makarova, Glahtaev, Vla- szenko, Románjuk, Jeremenko szí­nes festőiségükkel ragadják meg a figyelmet, Alekszejevnek három nagyméretű vászna tanúskodik a festő tehetségéről. Az Első Budai Árverezőházat tavaly kereste meg a Sensus-cso- port galériájának igazgatója, az ő segítségével jött létre e bemutató. Bár megrendezése nem volt zökke­nőmentes. Csak egyetlen példa: jo­gi szabályozásunk gyöngyszeme­ként a képek után a vámeljárásban még környezetvédelmi termékdíjat is kértek a festmények után. A rendezők azonban remélik, hogy a képek környezetvédelmi szempontból sem okoznak kulturá­lis szennyezést, sőt talán tartalmat adnak annak az államközi megál­lapodásnak, amely 1992. novem­ber 11-én születetett és a kortársak művészetének megismerését hiva­tott elősegíteni. A tárlat képeiből néhány ápri­lis 25-én az árverezőházban auk­cióra kerül. (h. é.) A műkincsrovatot szerkeszti: Hajdú Éva Londoni aukciós körkép Görög kertész a létrán Hazafias meggondolásból vásárolta meg - londo­ni tudósítás szerint - a Pi/oíj-tanítvány Nikolaus és Gysi festményét egy athéni gyűjtő: a kép kertészkedő honfitársát ábrázolja, amint éppen készül leesni a lét­ráról. A Philips aukcióján a nyolcezer fontos kikiál­tási ár mellett ez a kép 12 ezerért kelt el. A mindig népszerű orosz Konsztantin Ajvazovszkij isztambuli látképének licitálásánál (20-30 ezer katalógusár) 65 ezernél ütött le a kalapács. A XIX. század festményeiből tartott árveréssoro­zatot a Sotheby’s. Ezúttal közepes minőséget kínált, igaz Eugene Galien-Laloue mindig népszerű párizsi utcaképei hat és tíz ezer font körül gazdára leltek. A XIX. századra szakosodott MacConnal, Mason és Fia műkereskedő cég 36 ezer fontért (10-15 ezer) elvitte Marcel Brunery kardinális portréját. Igen ked­velt volt most is Velence, egy gyűjtő kész volt 114 ezret (50-80 ezerről indult) fizetni Guglielmo Ciardi egy művéért. Még Pompeo Mariani kevésbé látvá­nyos genovai látképe is elkelt 41 ezer fontért, (6-8 ezerről). „Rejtélyes okokból” (írja az Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója) a Sotheby’s cseh ku­bistákat is kínált, így többek között Václav Spalé, Bohumil Kubista és Josef Capek műveit. Jórészt azonban eladatlanok maradtak. Sikeresebb volt ezúttal a Christie’s, a kora tava­szi árverésen több mint hárommilliós forgalmat bo­nyolított le. A kínálat több mint harmadát az orienta­listák adták, műveiket jórészt egy ismeretlen ,.korpo­ráció” szállította ide. Az amerikai Edwin Lord Weeks karavánjáért 50-70 ezernél indult a licit és 250 ezer­nél ütött le a kalapács. Angelo Morbelli neoimp- resszionista balettáncosnőjének becsült értéke 250-300 ezer font és hatszázezret adtak érte. A Sotheby’s ezen az aukciósorozaton ezüstöket is kínált, meglehetős mérsékelt áron. S megjelent még egy, a fentiektől eltérő műfaj: kalapács alákerült egy elhunyt dán gyáros, Sorén Madsen természettu­dományi könyvtára. Szinte valamennyi messze a ki­kiáltási ár fölött kelt el, így Tycho Brahe több mun­kájával is képviselve volt, köztük a híres Astronomia instauratae progymnasmata, amelyben csillagászati megfigyeléseiről ír. T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék