Magyar Nemzet, 1996. június (59. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-10 / 134. szám

V . Otthon drága a ceremónia Japán „esküvői” turizmus Komoly anyagi csapást je­lent a házasulandók számára Ja­pánban, hogy több millió forint­nak megfelelő összegbe kerül­nek az esküvői ceremóniák. A drága esküvői fogadások meg­rendezésének kényszere elől a fiatalok külföldre „menekül­nek”: tavaly az előző évinél 50 százalékkal több, 32 ezer pár utazott Hawaiira, Guamra, Szai­­pan szigetére, a legkedveltebb házasságkötő helyekre, írja az MTI-Panoráma. A különleges esküvői utakat szervező turista­­irodák a jen felértékelődésével magyarázzák a tengerentúli há­zasságkötések népszerűségét, és arra számítanak, hogy az ezred­fordulón évente már 90 ezer pár veszi igénybe szolgáltatásaikat. 16 Századunk közepén az emberiség nagy része még vidéken élt, de becslések szerin kétezerre már a fele városlakó lesz, és 2025-ben robbanásszerű változás áll be: a jelenlegi 2,5 milliárddal szemben ötmilliárdan zsúfolódnak majd nagy köz­pontokban. E számok önmagukban is riasztóak, de a megavárosok kialakulása még félelmetesebb következményekkel fenyeget. Egyebek között erre hívja fel a figyelmet a Habitat II., az Isztambulban folyó nemzetközi „megakonferencia”, amelyen kormányok, parlamenti képvise­lők, kommunális vezetők, nemzetközi szervezetek küldöttei tanácskoznak e na­pokban. Maga a találkozó méretei is jel­zik a fő problémát: 25 ezer meghívó ment ki, bár eddig „csak” tízezren jelentek meg, köztük Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere. A túlburjánzó elvárosiasodást a rák­hoz hasonlítják: gazdasági, szociális és környezeti veszélyeket egyaránt rejt. Van­nak, akik ehhez hozzáfűzik, hogy e több­milliós vagy éppen több tízmilliós össze­zsúfolt tömeg egyben a bűnözés és a be­tegségek fészkévé is válhat. Új kórok nemcsak Afrika dzsungeleiből indulhat­nak ki, s­ ehhez jönnek az „erkölcsi víru­sok” is, a maffiásodás. Példákért azonban nem kell a jövőbe menni. Útra kelt a globális szegénység. Évek óta tart a vándorlás, a tömeges áthú­zódás, főleg a harmadik világban, a nyo­morgó falvakból a városokba, ahol nem vár rájuk sem emberinek nevezhető lakás, sem egészséges életviteli lehetőség, sem munka. Csak a remény, hogy itt mégis va­lami jövedelemhez juthatnak. Maga a vendéglátó város is jelzi a bajokat: tízmil­lió lakosának kétharmada vidékről költö­zött ide, illegális vagy féllegális nyomor­­negyedekben él, gyakran víz, villamos vi­lágítás, csatornázás nélkül. A pakisztáni Karacsi infrastruktúráját az angol gyarma­tosítók hajdan úgy 200 ezer lakosra mére­tezték - ma 10-12 millióan vannak, a vá­ros igazgathatatlan. Kínában azt mondják, hogy kézben tartják a városiasodást, de vannak szakértők, akik ezt kétségbe von­ják. Az afrikai Lagos nyomornegyedéről elborzadva szoktak beszélni, bár e föld­rész szinte minden városában található ilyesmi, s a dél-afrikai Johannesburg feke­te külvárosa, Soweto még az „úri nyomor­­negyedek” közé tartozik. S bár e népván­dorlás a jövő század folyamán enyhülni fog, a problémák a világ előtt állnak. Európa se szigetelheti el magát. A harmadik világból vagy földrészünk vál­ságövezeteiből sokan húzódnak a gazda­gabb államok felé, és főként a városokban igyekeznek megkapaszkodni. Sokan nem olvadnak bele a régi lakosságba, vagy idegenként kezelik őket, vagy magukat izolálják. Jelenleg Európában az emberek 73 százaléka él városban, és 2025-ben ez az arány 83 százalékra nő. A Habitat II. egyik feladatának tekin­ti, hogy kialakítsa a jövő ideális városai­nak a képét, hiszen a városiasodásnak előnyei is vannak. Modelleket kívánnak fölvázolni. De vajon a valóság figyelem­be veszi-e ezeket az elgondolásokat? (tatár) | Útra kelt a szegénység Városszörnyeket ígér a jövő évszázad magyar Nemzet HÉTFŐ, 1996. június 10. Millecentenáriumi Duna-fesztivál A millecentenárium évében hagyományteremtő céllal tart­ják meg a Duna-karnevál ren­dezvénysorozatát, amely meg­nyitója a hét végén volt a buda­pesti Kossuth téren. Ez al­kalomból magyar napot tartot­tak szombaton a Duna forrásá­nál, a németországi Donaue­­schingenben is, jelentette az MTI. A Freiburgi Magyarok Ba­ráti Köre és a Magyarok Világ­­szövetsége közösen szervezte az egész napos rendezvényt, amelyen nagy számban vettek részt magyarok és németek. A résztvevők a Fürstenberg-kas­­tély parkjában a Duna-forrás díszkútjához vonultak. Ez va­lójában a, 2840 kilométer hosszú folyónak csak egyik forrása, mert Donaueschingen­­nél egyesülnek Duna néven a Brigach és a Breg folyócskák, de mégis úgy tartják, hogy itt fakad Európa második legna­gyobb folyója. A forrás mellet­ti kőfalra több dunai ország már ott díszlő táblája mellé ke­rült a nemzeti címerrel ékesí­tett fehér márványtábla, ame­lyen a magyarság köszönetet mond azért, hogy a Duna, a természet egyik remekműve 1100 éve a vendégünk. A ren­dezvényre több mint 300 ven­dég érkezett Magyarországról a Duna menti településekről, de érkeztek magyarok a Csal­lóközből csakúgy, mint Szla­vóniából. A fesztivál lovasbemutatóval egybekötött megnyitója a Kossuth téren MTI-fotó : Soós Lajos Éjszakai riadalom Győrben Botrányos punktalálkozó Kis híján pankrációvá fajult az angol Exploited együttes péntek éjszakai koncertje Győ­rött. A zenekar érkezésének hí­rére mintegy 1200-1500 punk lepte el a várost az ország min­den részéből és Ausztriából, je­lentette az MTI. Sajtótájékoztatón Bély László Győr-Sopron-Moson megyei rendőrfőkapitány rámu­tatott, a művelődési ház vezeté­sét a bevételszerzés motiválta, amikor ezt a társaságot rászaba­dította a városra. A szervezők pénteken délután lemondták a rendőri biztosítást azzal, hogy a koncert elmarad. A részeg s több esetben kábítószer hatása alatt bukdácsoló, meghökkentő külsejű fiatalok tömeges megje­lenése azonban riadalmat kel­tett a környéken, s a rendőrség megszállta a területet. Este tíz óra körül kvázi katasztrófahely­zet alakult ki, ezért riadóztatni kellett a megyei rendőrfőkapi­tányság állományát, a tűzoltó­kat, a mentőket, a kórházat és a drogambulanciát. Mintegy száz rendőrt vetettek be a rend fenn­tartására. A levegőtlen teremben összezsúfolódott őrült tömeget tűzoltóvödörrel locsolták az in­dulatok megfékezésére a hőség­ben. A mentő 11 embert szállí­tott kóházba, és mintegy száz félájultat láttak el a helyszínen. Több panktól kábítószer jellegű anyagot is elkoboztak. Garáz­daság, parkrongálás, a köztisz­taság megsértése és közokirat­hamisítás miatt összesen 13 fel­jelentésre került sor. A művelő­dési házban és környékén rette­netes piszok maradt a punkta­­lálkozó után. Férfiterméketlenség­i­­ felfedezések Nagy arányban egy bizonyos fehérje hiánya okozza azokat a férfimeddőségi eseteket, amelyek­re a tudomány mai állása szerint eddig nem találtak magyarázatot. A New Scientistben megjelent ta­nulmány szerint kanadai kutatók egy P34H elnevezésű fehérje ala­csony szintjét mutatták ki olyan meddő férfiaknál, akiknek termé­ketlensége a spermiumok ala­csony számával, illetve „rossz mi­nőségével” nem magyarázható. A Magyar Nemzet megkérdezte: Miért alkalmaz csőszöket a Vár­kerület? Zöldterületei őrzésére köz­hasznú munkásokat alkalmaz május közepe óta az I. kerületi önkormányzat. Az elmúlt hetek tapasztalatairól, a „csőszök” fel­adatairól Kiszely István alpol­gármestert kérdeztük. - Miért tartotta fontosnak a kerület, hogy felélesszen egy megszűnt, már csak fimekből, regényekből ismert régi szak­mát? -Úgy gondoljuk, a kerület lakóinak nyugalmát az ilyen ap­ró ötletek segíthetik elő. Éjszaka fegyveres polgárőrök járják az utcákat, a csőszök - hivatalosan parkőrök - a nappali rendet fel­ügyelik két műszakban, reggel 8-tól este 8-ig. Több feladatuk is adódik, így féken tartják a gye­rekeket a játszótereken és a par­kokban, ügyelnek arra, hogy a kutyások, illetve a sétáló és pi­henő polgárok harmóniában megférjenek egymás mellett, szúrós végű botjukkal összesze­dik a szemetet, reggelente pedig az általános iskolák környékén, az átkelőknél teljesítenek szol­gálatot. A randalírozókkal szem­ben ugyan nincs intézkedési jo­guk, de éppen a napokban kap­nak adóvevőt, amelyen - ha szükséges - azonnal tudják érte­síteni a rendőrséget vagy a köz­terület-felügyeletet . -Milyen szempontok alap­ján válogattak a jelentkezők kö­zül? - Alapkövetelmény a bün­tetlen előélet s a jó modor. Fon­tos, hogy a „csősz” már megjele­nésével tiszteletet parancsoljon, ehhez jó kiállásúnak kell lennie. Mivel az I. kerületieknek akar­tunk munkát adni, ezért feltéte­lül szabtuk, hogy a Vár kerületi lakosok sorából verbuválunk. Ez utóbbi megkötés miatt viszont egyelőre csupán kilenc embert tudtunk felvenni a tervezett ti­zenhat helyett. Viszonylag fiata­lokat, 30-40 év körülieket alkal­maztunk. -Külön kiképzésben is ré­szesítették őket? -Igen, meg kellett tanul­niuk, miként kell viselkedniük különböző helyzetekben, illetve elsajátítani a hathatós fellépés alapszabályait. A kiképzésük­höz a közterület-felügyelet és a rendőrség segítségét, tanácsait kértük. Az önkormányzat mind­azonáltal azt várja el tőlük, min­dig udvariasak és kedvesek ma­radjanak. Az elmúlt három hét­ben csak pozitív lakossági visszajelzéseket kaptunk a mun­kájukról. Többen elmondták, nyugodtabb szívvel engedik le gyermeküket játszani a parkba most, hogy tudják: ott a parkőr, és vigyáz rájuk. - Miről ismerhetők fel a csőszök, csak a fémhegyű bot­jukról? -Nem csak arról. Szürke egyenruhában és kék ingben jár­nak, vörös és óarany - ezek a kerület színei - karszalagot vi­selnek, amelyre ráhímezték: parkőr. Ruházatuk hamarosan De Gaulle-sapkával egészül ki, ilyet hordtak a csőszök koráb­ban is. (facskó) Ukrán vállalkozó az áldozat Kivégzés a Mongol utcában Az elmúlt héten járt Magyar­­országon az ukrán belügyminisz­ter, aki kérte, ne hozzák minden esetben hazáját összefüggésbe a szervezett bűnözéssel. Sajnos a tapasztalatok szinte havonta rá­cáfolnak ezen óhajra. A Piccoló bár elleni géppisztolysorozat után vasárnap reggel 8 óra 10 perckor ismét eldördült a fegyver és kioltotta egy ukrán-magyar ál­lampolgár életét. Az eset a fővá­rosban, a X. kerület, Mongol utca 14. előtt történt. A 36 éves M. E., aki egyébként ez idáig nem el­lenőrzött vállalkozást folytatott hazánkban, sortban és papucsban jött le a ház elé, ahol kivégzője várta. A szemtanúk szerint külö­nösebb vita, veszekedés nem ala­kult ki a 25 év körüli gyilkos és áldozata között. A férfi jött, elő­vette fegyverét, négyet vagy ötöt közelről belelőtt a vállalkozóba, majd elfutott. Az esetet többen is látták, mégis nehéz volt a gyilkosról fantomképet készíteni. A nyo­mozók feltételezik: a tettes is­merte az áldozatát, és kaputelefo­non keresztül csalta le a ház elé.­ A tettes személyleírása: 20-25 év körüli, 180-185 centiméter ma­gas, átlagos testalkatú férfi, arca feltűnően gyerekes, bajuszt, sza­kállt nem visel, haja rövidre vá­gott, barna, fekete baseballsapkát viselt, felsőruházata egy fekete, patentos, többzsebes, rövid ujjú mellény, nadrágja csíkos, rózsa­mintás, piros tónusú bermuda­­nadrág, világos kosarascipőt vi­selt. A rendőrség kéri, aki az esettel vagy az elkövetővel kap­csolatban bármilyen információ­val rendelkezik, hívja a 07-es te­lefonszámot. (k. z. t.) Reggeli jó cselekedet Megcsörrent a telefon, és Kató asszony lustán kinyúlt a takaró alól a kagylóért. Kora reggel volt. „Te vagy az, édeském? Ó, nem zavarsz, hisz’ már két óra óta csak forgolódom, alig vártam, hogy megvirradjon. Háromfajta fájdalomcsillapí­tót is bevettem, csak szedem, szedem, közben ször­nyű gondolatok gyötörnek: lehetséges, hogy bele­rokkanok ebbe a lábfájásba? Reuma. Persze, hogy reuma! Vagy fél tucat orvosnál jártam már, de egyre növekszik bennem a félelem. Felírják a drá­ga orvosságot, maholnap már ki se tudom váltani, közben nem javul a betegségem. Kétségbe vagyok esve. Mindent megpróbáltam a világon, kötöztem már a térdemre égető csalánt, jártam akupunktú­rán egy kínainál, a szomszéd Bözsi néni imádko­zott rá, de semmi. Ajánlottak egy fiatal tudóst, aki Párizsban végzett, kimentem hozzá a Pasarétre, hát akkora villája van, hogy csoda. És tudod, mit láttam? Az orvos mamája is bottal jár, reumás. Ha őt nem tudja meggyógyítani, akkor mit várhatnék én?... Egy pillanatra, drágám. Egy pillanatra, hív a cicuskám.. Leteszi a kagylót a párnára, lekászálódik az ágyról, beereszti a macskát, az egyenesen az ágyá­ba ugrik és elnyújtózik a kagyló mellett. „Na, itt vagyok újra. Bekéredzkedett a cicus. Velem szokott lefeküdni, de éjféltájban mindig itt­hagy. Van a hallban egy fotel, abban alszik virra­datig. Ilyenkor aztán újra bejön hozzám. Meg is bolondulnék nélküle, olyan egyedül vagyok. Sze­dem csak a fájdalomcsillapítókat meg a szív­­gyógyszert. Nem tudom, meddig bírom erővel és anyagiakkal. Gonosz a világ. Azelőtt három tábla gyógyszer volt egy-egy dobozban. Aztán kettő. Maholnap csak egyet raknak majd a dobozba, és duplájára emelik ismét az árát. Nem így képzeltem én el az öregséget. Már sehova se járok. Hisz’ nem tudok leülni a villamoson vagy a trolin, hiába se­gítenek fel a járműre, egy fiatal se adja át a helyét, csak cinikusan néz rám. Pedig ők állhatnának egy­két megállót, az iskolában eleget ültek. Hát ide ju­tott az a híres magyar nevelés. Emlékszem, az én fiam gyermekkorában sose ült le. Nem is engedtem volna. Az én nevelésemnek köszönhető, hogy most elnök-igazgató Bostonban. De ezek a mai fiatalok meg a szülők! Várjál már, beveszek egy szívgyógy­szert, nagyon szorít a fájdalom...’’ Újra a párnára teszi a hallgatót, lekecmereg, beveszi a gyógyszert. „No, itt vagyok. Találkoztál Elvirával? Nem azért mondom, de légy vele óvatos. A múltkor összefutottam vele a Zserbóban, el sem merem is­mételni, mennyi hazugságot hordott össze rólad. Megboldogult uradról, Tivadarról, Isten nyugosz­talja. Azt merte állítani, hogy csak a pénzedért vett el. Meg hogy már a mézeshetek alatt megcsalt az unokanővéreddel. Igaz, hogy két törvénytelen gye­reke is van? Halló! Mi történt? Letetted drágám? Vagy megszakadt a vonal?" Ütögeti egy ideig a készüléket, aztán leteszi a kagylót, majd nyakon ragadja a békésen szunyó­káló macskát, az ajtóhoz csoszog vele, és kidobja az előszobába a nyávogó állatot. „Rohadt dög! - dünnyögi morcosán, majd új­ra visszabújik az ágyba és maga mellé rakja gyógyszeresdobozait. Közben fohászkodik. Gyer­mekkorában az öccse cserkészként arra tanította, ne múljon el napja jó cselekedet nélkül. Akkor er­re fogadalmat tett. Behunyja a szemét. Úgy érzi, a mait már sike­rült korán reggel túlteljesítenie. Illés Sándor

Next