Magyar Nemzet, 1996. július (59. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-11 / 161. szám
CSÜTÖRTÖK, 1996. július 11. Közelkép: Lehűtött nyaralók Madar Nemzete Álom és utazás Európa szabadságon van. Július elején megkezdődött a nyári szünet azokban az országokban is, ahol a legtovább tart az iskola. A családok felkerekednek, és elmennek nyaralni, többnyire oda, ahova év közben már jó előre eltervezték. Időben lefoglalták a szállást, megrendelték az étkezést, megkötötték a biztosítást, befizették előre, amit kell, és nagyjából tudják, a nyári kikapcsolódás mennyibe fog kerülni. Az európai családoknak általában nem jelent anyagi megrázkódtatást az, ha két-három hetet valamilyen hazai vagy külföldi nyaralóhelyen töltenek, átlagos életszínvonal mellett is minden további nélkül megengedhetik maguknak. Mi e téren (is) elég távol vagyunk még Európától. Egy négytagú családnak manapság két hét a Balatonnál már majdnem olyan elérhetetlen álom, mint a Kanári-szigetek. Összeállításunkban arra kerestünk választ: átlagos pénztárcával, nem luxusigényekkel, tenger helyett a hazai vizek partján hol és mennnyiért nyaralhatunk az idén? Hiányos tájékoztatás: a turista eltévedhet Még nem áll a piramis A hazai idegenforgalom egyik legnagyobb baja, hogy bár nagyon jó termékek születnek, a helybélieken kívül senki sem tud róluk - mondja a Magyar Turisztikai Szolgálat Rt. információs igazgatója, Sugataghy Anikó. Külföldön piramisként épül fel a tájékoztatási rendszer: legalul vannak a települések, fölöttük hálózatszerűen a regionális szervezetek, amelyeket végül az országos szolgálat fog össze. Ott mindenki a közvetlenül fölötte lévőnek továbbítja kínálatát, hogy az minél szélesebb körben terjessze, a közigazgatási, illetve az országhatárokon is túl. Nálunk egyelőre az a jellemző, hogy a helyi önkormányzat néhány száz vagy ezer példányban elkészít egy többé-kevésbé színvonalas kiadványt - aztán ezeket zömmel helyben szétosztja. A települések elsődleges feladata az lenne, hogy a határaikon belül és a közvetlen környéken eligazítsák a turistákat - táblákkal, térképpel - , s fejlesszék a helyi szolgáltatásokat. Téves felfogás, hogy mindez csak az önkormányzat vagy a turisztikai vállalkozások dolga. Ez közérdek, s a körülmények javításában a vendéglősnek vagy a fogorvosnak anyagilag is részt kell vennie - fejtegeti Sugataghy Anikó. Alapul az idegenforgalmi adó szolgálhat, amelynek minden egyes forintjához az állam a költségvetésből két forintot rak, nem titkoltan a turizmus fejlesztésének ösztönzésére. Más kérdés, hogy a törvény nem írja elő annak ellenőrzését, hogy utóbb mire költi a befolyó összeget a helyi önkormányzat. Nyugaton az efféle adót a települések közvetve vagy közvetlenül visszaforgatják az idegenforgalomba, úgy, hogy a pénzből a fölöttük lévő regionális szintre is juttatnak. Régen bebizonyosodott ugyanis, hogy a szórványosan jelentkező kínálat csokorba szedve, azaz önálló arcú, ám változatos programokat kínáló régióként sokkal jobban eladható, mint egyetlen érdekes ajánlat. A regionális hálózat a koordináló szerepen túl arra is jó, hogy felmérje az igényeket és azokat lefele közvetítse. Magyarországon az alapvető problémát éppen e középső szint szinte teljes hiánya okozza. Az összefogásra jó példa lehet, hogy több tucat Balaton-környéki önkormányzat, az érintett megyék és kamarák, valamint az MTSZ a közelmúltban úgy döntött, közhasznú társaságot hoz létre a balatoni térség jobb eladhatósága érdekében. A piramis teteje már létezik, ez a Magyar Turisztikai Szolgálat Rt. Az MTSZ feladata tömören: eladni Magyarországot külföldön és belföldön. A rendszerben alatta lévőknek érdekeik képviselése mellett szakmai és anyagi támogatást is nyújt, például a kiadványaik elkészítéséhez, a területi turisztikai-marketing szakemberképzésben. Turisztikai hivatal létrehozásában is segít, maximum 1,5 millió forintos támogatással, ráadásul szakmai hátterül felajánlja a Tourinform országos adatbankját. - A tájékoztatás ott kezdődik, hogy a turista már hazájában hozzájusson kellő mennyiségű információhoz arról az országról, ahová készül - állítja Ifjú György, a Budapesti Turisztikai Hivatal elnöke. Budapest-útikönyvet ma már egyetlen országban sem nehéz beszerezni, ettől függetlenül az átlagturista számára Budapesten a legtöbb főfájást valószínűleg a tájékozódás okozza. Mert ugyan van egy Tourinform-iroda az V. kerületi Sütő utcában, egy Budapest Info-iroda a Nyugati pályaudvaron, illetve egy másik Budaörsön az M1-es és az M7-es találkozásánál, ám ezeket meg is kell találni. (Továbbiakra égetően szükség lenne a Keleti, a Déli pályaudvaron, a repülőtereken s a Várban.) A legnagyobb feladat - mondja a szakember - elvezetni a külföldieket az információs központokhoz. Az utasok „terelésével” fővárosszerte baj van: a nevezetességeket nem jelölik táblák, a hozzájuk vezető utakon pedig nincsenek iránymutatók. Ez a tarthatatlan helyzet azonban remélhetőleg hamarosan a múlté lesz: a Fővárosi Önkormányzat kereskedelmi, turisztikai és fogyasztói érdekvédelmi bizottsága a közelmúltban 25 millió forintot szavazott meg 140 információs oszlop felállítására. Nem egyszerű statikus pontokról van szó, hanem egy olyan táblarendszerről, amelynek elemei, azaz a rajtuk feltüntetett útmutatások egymáshoz kapcsolódnak, így a város bármely főútvonaláról elvezetnek az összes fontos látnivalóhoz. Az elképzelés gyakorlati megvalósítása nem tarthat tovább néhány hónapnál - véli a hivatalvezető. S hogy ezenkívül még mi hiányzik? Sok minden, így például Budapest különböző pontjain szükség lenne legalább nyolc érintőképernyős berendezésre, amelyekből a turisták „kézrátétellel” tudnák lehívni a szükséges tudnivalókat, nagy mennyiségű tartalmas várostérképre, tematikus prospektusokra... Ezek feladata a tájékoztatás mellett az lenne, hogy a külföldi látogatókat elvezessék a kevésbé felkapott és ismert helyszínekre, múzeumokba is. (facskó) A turisztikai információs hálózat Magyarországon (A Magyar Nemzet térképe) Tóparti bosszúságok A szállásnál csak az étkezés a drágább A közvélemény-kutatások szerint az idén a magyar családok többségének nem futja nyaralásra, legfeljebb egy-két napot töltenek el pihenéssel, utazással, rokonlátogatással. Ezt igazolják az eddigi tapasztalatok is: az utazási irodák nyári külföldi ajánlatai iránt nem túl nagy a tolongás. Még a viszonylag olcsó görög- vagy olaszországi utazások sem túl kelendőek, mivel ezek is többe kerülnek már, mint amennyit a bérből élő réteg ki tudna fizetni. Vajon tényleg ennyire rossz a helyzet, és valóban reménytelen a hazai átlagos fizetőképességnek megfelelő nyaralási lehetőséget találni? Nem lehetetlen, de nem könynyű - állítják a Velencetours Rt. szakemberei Gárdonyban. Szabó Zsuzsanna irodavezető szerint a Velencei-tó partján elsősorban a kempingek jöhetnek szóba, ahol saját sátorban vagy lakókocsiban lehet nyaralni, de viszonylag kényelmes kőházak, bungalók is rendelkezésre állnak, megfizethető áron. Vannak teljesen felszerelt nyaralóházak is, amelyeket a tulajdonosaik fizetővendéglátás keretében adnak ki, ezeket azonban már inkább a jobb módúaknak ajánlják. A velencei kempingek nagy előnye, hogy közvetlenül a tó partján találhatók. A víz az idén kitűnő, fürdésre, sportolásra egyaránt alkalmas. A kempingek felszereltsége, tisztasága, ha nem is luxus színvonalú, de az árához képest elfogadható. Mindenütt étkezési lehetőséget is kínálnak, bőséges a büfék, presszók, lángos-és pecsenyesütők választéka, ezek színvonala rendkívül változó, viszont drágábbak, mint a jobb színvonalú vállalati büfék. A Velencei-tó ideális a kötöttségek nélküli, „laza” nyaralásra vágyók számára, ahol a napot egy szál fürdőruhában, a hűvösebb estéket pedig maximum melegítőben lehet eltölteni, sportolással, szabadban űzhető szórakozással. A tónál az idén ismét megnyitották a híres Express-tábort, ám egyelőre az idei szezonra még csak néhány szobát hozott rendbe a Velencetours. Pályázik azonban a hosszú távú üzemeltetésre is, hiszen a Velencei-tó máris az ifjúsági turizmus egyik központja. Rendkívül sok és vonzó zenei, szórakoztató és sportprogramot kínál a nyárra. A fiatalok, a diákok számos helyen találnak maguknak egyszerű, emeletes ágyakkal berendezett táborokat, amelyekben kifejezetten olcsón lehet éjszakázni. -Tévedés azt hinni, hogy ami első hallásra drágának tűnik, az is - mondja Hamar László, az első osztályú Füred kemping vezetője Balatonfüreden. A Balatontourist nemzetközi hírű, exkluzív táborában például a szolgáltatások ingyenesek, illetve benne foglaltatnak az árban, így például nem kell fizetni a két hatalmas vízi csúszda használatáért, ami egy családban, több gyermek esetén már ugyancsak tetemes napi kiadás, így sokan a füredi nyaralók és a lakók közül is inkább a kempinget választják, mint a szabadstrandot. Ahol ugyan belépőt nem kell fizetni, viszont a gépkocsi-parkolási díjjal alaposan megsarcolják az illetőt, a csúszdán pedig természetesen minden lecsúszásért külön kérik a pénzt. A Balatontourist egyébként az idén nyáron a belföldi vendégeknek a főszezonban húszszázalékos, az elő- és utószezonban 30 százalékos engedményt ad. Ezenkívül a 14 kempingje közül tízben különleges kedvezményt is kínál azoknak a hazai vendégeknek, akik legalább hat éjszakát eltöltenek náluk. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag egy négytagú család egy hétig, napi egy főétkezéssel 16 ezer forintért nyaralhat kempingben a Balaton partján. Ha naponta fejenként ezer forintot elköltenek még erre-arra, akkor körülbelül 40 ezer forintjukba kerül, két hétre persze a duplájával kell számolni. Ennél olcsóbb nyaralási lehetőséget keresni manapság alighanem illúzió. Annak ellenére, hogy a Balatonnál túlkínálat van például kiadó szobákból, nyaralókból. A legegyszerűbb fizetővendéglátó szobáért is - fürdőszoba nélkül, közös vécéhasználattal - elkérnek 1000-1200 forintot fejenként, ehhez jön még az üdülőhelyi díj vagy idegenforgalmi adó, amit az önkormányzat állapít meg. (Ennek összege a Balaton-parton korántsem egységes, 50 és 300 forint között változik személyenként.) Van viszont olyan önkormányzat, amely a belföldi vendégekre alacsonyabb tarifát ró ki, mint a külföldiekre. Ettől függetlenül a Zimmer frei szolgáltatást inkább a külföldiek veszik igénybe, amibe minden bizonnyal az is közrejátszik, hogy ezen a piacon még korántsem a forint az első számú fizetőeszköz. Szerényebb igényekkel a szállás költségét még az idei árakon is valahogy ki lehet bírni. A nyaralást azonban alapvetően az étkezés és a napi apró kiadások drágítják meg. Méghozzá alaposan. Arra minimum számítani kell, hogy vendéglői étkezés továbbra is vagy még inkább csak a gazdagok kiváltsága. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az olasz tengerparti apartmanokba is jelentős mennyiségű „hazai”-val, téliszalámival, konzervekkel, levesporokkal felszerelkezve érkezik a magyar turista. Akinek szűkre szabott a nyaralási költségvetése, annak célszerű ilyenkor mozgósítani a spájz tartalékait, és a hazai nyaralóhelyre is vinni magával élelmiszereket. A felhőtlen nyaralást a pénztárca gyors ütemű laposodásán kívül a honi vizek partján azonban még sok minden megzavarhatja. Jobb, ha előre trenírozzuk magunkat az udvariatlan kiszolgálás, a szemérmetlen harácsolás, a gondozatlan vécék, a zaj, a szemét, a közlekedési dugók okozta bosszúság ellen. Megúszni ugyanis nem tudjuk. Sovány vigasz, hogy ebben nincs különbség, a kis- és nagypénzűeknek egyaránt kijut belőle. (osváth) Vízibicikli-verseny: nem csak lábbal kell bírni MTI-fotó : Filep István A főtt kukoricától a vízi csúszdáig Strandolásra napi kétezer nem elég Aki úgy dönt, hogy az idén szabadságát a Balaton partján tölti, az valószínűleg nem ringatja magát illúziókban: tisztában van azzal, hogy egy turisták által látogatott övezetben magasabbak az árak, mint egy átlagos településen. Korántsem mindegy azonban, hogy hol vásárol az ember, a kempingekben és a strandokon természetszerűleg minden még egy fokkal drágább, mint az amúgy sem olcsó vízparti településeken. A Balatonnál a strandbelépő általában 120 forint gyerekeknek ötvenszázalékos kedvezmény jár, ám aki kocsival érkezik, az az egész napos parkolási díjat is kénytelen kifizetni, ami akár a négyszáz forintot is elérheti, de 230 forintnál semmiképpen sem kevesebb. A büféket érdemes fogyasztás előtt alaposan feltérképezni, mert ugyanazt az ételt esetenként 20-40 forintos árkülönbözettel árulják. A főételek az ilyen „fapados” étkezőhelyeken általában 350 forinttól indulnak (az éttermek A ben a kezdőár ötszáz forint), a rántott szelet kerettel a legolcsóbb ételek egyike 390 forintért. Nem sokkal jár jobban az, aki papírtálcán szervírozott sült kolbásszal vagy hallal is beéri. Balatonszárszón tíz deka kolbász 120 forint, ugyanennyi sült krumpli száz forint, tíz deka hekk szintén egy százas, a pisztráng 250, a fogas 320 forint, egy adag halászléért pedig 320 forintot kérnek. A sima lángos a legtöbb helyen ötven forintot kóstál, a palacsinta tölteléktől függően 35-40 forintot. A főtt kukorica viszont egységesen hetven forintba kerül. Mindezt leöblítendő, egy korsó csapolt sörmárkája válogatja - 120 és 180 forint között kapható, egy deci üdítő 25-30, a kávé hatvan forint. A fagylaltnak normál ára van, gombócát 25 forintért mérik. A legelrettentőbb élelmiszerárakkal az ember valószínűleg Balatonfüreden, a Füred kempingben találkozik. Itt egy kiló meggy a múlt hét közepén 198 forintba, a sárga húsú őszibarack 350-be, a görögdinnye 140 forintba került, a fehérpaprika és a paradicsom kilóját 200 forint körül mérték. Az igényes áruválasztékú közértben - ahol egyébként sem a péksütemények, sem a húsfélék, sem a sajtok ára nem volt feltüntetve - egy kiló fehér kenyeret 110 forintért, egy liter tejet 99 forintért adtak. Aki az evés és a fürdés mellett kirándulni és sportolni is vágyik, az további ezresek elköltésével számolhat. A tihanyi szabadstrandon szörföt egy órára 350 forintért kölcsönöznek, vízibiciklit háromszázért, csónakot kétszázért. Ugyanezek öt órára 1000, 900, illetve 650 forintba kerülnek. A legköltségesebb mulatság azonban kétségkívül a vízi csúszda, amelyen egy lecsúszásért sok strandon hetven forintot kell kifizetni. Nem teljes a balatoni nyaralás kompozás nékül, Szántód és Tihany között az átkelésért személygépkocsinként négyszáz, személyenként száz forintot számítanak fel. Mindezt öszeadva naponta legalább kétezer forintot elverhet egy négytagú család a strandon még akkor is, ha hűtőtáskából ebédel, s erre jön még a benzinköltség. Az esti szórakozásra az átlag magyar családnak pedig már valószínűleg nem is futja. A különféle címszókkal hirdetett garden partyk ára fejenként 1500 forintnál kezdődik és három-négyezer forint körül végződik. (f. h.) Az oldalt szerkesztette: Osváth Sarolta Park Strand kemping, Agárd Elő- és Főszezon utószezon Ft/nap Autó és lakókocsi 640 800 Autó és sátor 560 700 Lakóautó 560 700 Kis sátor 320 370 Nagy sátor 500 610 Motor 90 90 Autó 360 360 Felnőttszállásdíj/fő 320 410 Diákszállásdíj/fő 230 300 Gyermekszállásdíj/fő 180 220 Kutya 280 280 Áram 300 300 Idegenforgalmi adó/felnőtt 100 100 Zalatour kemping, Vonyarcvashegy Szálláshelyek Főszezon Elő- és utószezon Ft/nap Galériás lakoszt. 6300 4500 Pótágy 900 810 Lakosztály 6300 4500 Pótágy 900 810 I. osztályú lakrész 2/2 ágyas fürdős 4950 4050 1/2 ágyas fürdős 3150 2700 1/2 ágyas mosdós 1800 1350 Pótágy 900 810 III. osztályú lakrész 1530 1170 Kemping Ter.+szállás Ter.+szállás Parc. 50-70 m2 1170 990 Sátor, utánfutó 900 720 Sátor, gyalogos 610 450 Melegvizes zseton 90 Kutyadíj 180 Látogatási díj 200/fő ___________________________