Magyar Nemzet, 1996. július (59. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-11 / 161. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. július 11. Közelkép: Lehűtött nyaralók Madar Nemzet­e Álom és utazás Európa szabadságon van. Július elején megkezdődött a nyári szünet azokban az országokban is, ahol a legtovább tart az iskola. A családok felkerekednek, és elmennek nya­ralni, többnyire oda, ahova év közben már jó előre eltervez­ték. Időben lefoglalták a szállást, megrendelték az étkezést, megkötötték a biztosítást, befizették előre, amit kell, és nagyjából tudják, a nyári kikapcsolódás mennyibe fog ke­rülni. Az európai családoknak általában nem jelent anyagi megrázkódtatást az, ha két-három hetet valamilyen hazai vagy külföldi nyaralóhelyen töltenek, átlagos életszínvonal mellett is minden további nélkül megengedhetik maguknak. Mi e téren (is) elég távol vagyunk még Európától. Egy négy­tagú családnak manapság két hét a Balatonnál már majd­nem olyan elérhetetlen álom, mint a Kanári-szigetek. Össze­állításunkban arra kerestünk választ: átlagos pénztárcával, nem luxusigényekkel, tenger helyett a hazai vizek partján hol és mennnyiért nyaralhatunk az idén? Hiányos tájékoztatás: a turista eltévedhet Még nem áll a piramis A hazai idegenforgalom egyik legnagyobb baja, hogy bár nagyon jó termékek születnek, a helybé­lieken kívül senki sem tud róluk - mondja a Magyar Turisztikai Szolgálat Rt. információs igazga­tója, Sugataghy Anikó. Külföldön piramisként épül fel a tájékoztatá­si rendszer: legalul vannak a tele­pülések, fölöttük hálózatszerűen a regionális szervezetek, amelyeket végül az országos szolgálat fog össze. Ott mindenki a közvetlenül fölötte lévőnek továbbítja kínála­tát, hogy az minél szélesebb kör­ben terjessze, a közigazgatási, il­letve az országhatárokon is túl. Nálunk egyelőre az a jellemző, hogy a helyi önkormányzat né­hány száz vagy ezer példányban elkészít egy többé-kevésbé szín­vonalas kiadványt - aztán ezeket zömmel helyben szétosztja. A települések elsődleges fel­adata az lenne, hogy a határaikon belül és a közvetlen környéken el­igazítsák a turistákat - táblákkal, térképpel - , s fejlesszék a helyi szolgáltatásokat. Téves felfogás, hogy mindez csak az önkormány­zat vagy a turisztikai vállalkozások dolga. Ez közérdek, s a körülmé­nyek javításában a vendéglősnek vagy a fogorvosnak anyagilag is részt kell vennie - fejtegeti Suga­taghy Anikó. Alapul az idegenfor­galmi adó szolgálhat, amelynek minden egyes forintjához az állam a költségvetésből két forintot rak, nem titkoltan a turizmus fejleszté­sének ösztönzésére. Más kérdés, hogy a törvény nem írja elő annak ellenőrzését, hogy utóbb mire költi a befolyó összeget a helyi önkor­mányzat. Nyugaton az efféle adót a települések közvetve vagy köz­vetlenül visszaforgatják az idegen­­forgalomba, úgy, hogy a pénzből a fölöttük lévő regionális szintre is juttatnak. Régen bebizonyosodott ugyanis, hogy a szórványosan je­lentkező kínálat csokorba szedve, azaz önálló arcú, ám változatos programokat kínáló régióként sok­kal jobban eladható, mint egyetlen érdekes ajánlat. A regionális háló­zat a koordináló szerepen túl arra is jó, hogy felmérje az igényeket és azokat lefele közvetítse. Ma­gyarországon az alapvető problé­mát éppen e középső szint szinte teljes hiánya okozza. Az összefo­gásra jó példa lehet, hogy több tu­cat Balaton-környéki önkormány­zat, az érintett megyék és kamarák, valamint az MTSZ a közelmúltban úgy döntött, közhasznú társaságot hoz létre a balatoni térség jobb el­adhatósága érdekében. A piramis teteje már létezik, ez a Magyar Turisztikai Szolgálat Rt. Az MTSZ feladata tömören: eladni Magyarországot külföldön és belföldön. A rendszerben alatta lévőknek érdekeik képviselése mellett szakmai és anyagi támoga­tást is nyújt, például a kiadványaik elkészítéséhez, a területi turiszti­kai-marketing szakemberképzés­ben. Turisztikai hivatal létrehozá­sában is segít, maximum 1,5 mil­lió forintos támogatással, ráadásul szakmai hátterül felajánlja a Tour­­inform országos adatbankját. - A tájékoztatás ott kezdődik, hogy a turista már hazájában hoz­zájusson kellő mennyiségű infor­mációhoz arról az országról, aho­vá készül - állítja Ifjú György, a Budapesti Turisztikai Hivatal el­nöke. Budapest-útikönyvet ma már egyetlen országban sem ne­héz beszerezni, ettől függetlenül az átlagturista számára Budapes­ten a legtöbb főfájást valószínűleg a tájékozódás okozza. Mert ugyan van egy Tourinform-iroda az V. kerületi Sütő utcában, egy Buda­pest Info-iroda a Nyugati pályaud­varon, illetve egy másik Budaör­sön az M1-es és az M7-es találko­zásánál, ám ezeket meg is kell ta­lálni. (Továbbiakra égetően szük­ség lenne a Keleti, a Déli pályaud­varon, a repülőtereken s a Vár­ban.) A legnagyobb feladat - mondja a szakember - elvezetni a külföldieket az információs köz­pontokhoz. Az utasok „terelésé­vel” fővárosszerte baj van: a neve­zetességeket nem jelölik táblák, a hozzájuk vezető utakon pedig nin­csenek iránymutatók. Ez a tartha­tatlan helyzet azonban remélhe­tőleg hamarosan a múlté lesz: a Fővárosi Önkormányzat kereske­delmi, turisztikai és fogyasztói ér­dekvédelmi bizottsága a közel­múltban 25 millió forintot szava­zott meg 140 információs oszlop felállítására. Nem egyszerű stati­kus pontokról van szó, hanem egy olyan táblarendszerről, amelynek elemei, azaz a rajtuk feltüntetett útmutatások egymáshoz kapcso­lódnak, így a város bármely főút­vonaláról elvezetnek az összes fontos látnivalóhoz. Az elképzelés gyakorlati megvalósítása nem tart­hat tovább néhány hónapnál - véli a hivatalvezető. S hogy ezenkívül még mi hiányzik? Sok minden, így pél­dául Budapest különböző pontjain szükség lenne legalább nyolc érin­tőképernyős berendezésre, ame­lyekből a turisták „kézrátétellel” tudnák lehívni a szükséges tudni­valókat, nagy mennyiségű tartal­mas várostérképre, tematikus prospektusokra... Ezek feladata a tájékoztatás mellett az lenne, hogy a külföldi látogatókat elvezessék a kevésbé felkapott és ismert hely­színekre, múzeumokba is. (facskó) A turisztikai információs hálózat Magyarországon (A Magyar Nemzet térképe) Tóparti bosszúságok A szállásnál csak az étkezés a drágább A közvélemény-kutatások szerint az idén a magyar családok többségének nem futja nyaralásra, legfeljebb egy-két napot töltenek el pi­henéssel, utazással, rokonlá­togatással. Ezt igazolják az eddigi tapasztalatok is: az utazási irodák nyári külföldi ajánlatai iránt nem túl nagy a tolongás. Még a viszonylag olcsó görög- vagy olaszor­szági utazások sem túl kelen­dőek, mivel ezek is többe ke­rülnek már, mint amennyit a bérből élő réteg ki tudna fizetni. Vajon tényleg ennyi­re rossz a helyzet, és valóban reménytelen a hazai átlagos fizetőképességnek megfelelő nyaralási lehetőséget találni? Nem lehetetlen, de nem köny­­nyű - állítják a Velencetours Rt. szakemberei Gárdonyban. Szabó Zsuzsanna irodavezető szerint a Velencei-tó partján elsősorban a kempingek jöhetnek szóba, ahol saját sátorban vagy lakókocsiban lehet nyaralni, de viszonylag ké­nyelmes kőházak, bungalók is rendelkezésre állnak, megfizethe­tő áron. Vannak teljesen felszerelt nyaralóházak is, amelyeket a tulaj­donosaik fizetővendéglátás kereté­ben adnak ki, ezeket azonban már inkább a jobb módúaknak ajánl­ják. A velencei kempingek nagy előnye, hogy közvetlenül a tó partján találhatók. A víz az idén kitűnő, fürdésre, sportolásra egy­aránt alkalmas. A kempingek fel­szereltsége, tisztasága, ha nem is luxus színvonalú, de az árához képest elfogadható. Mindenütt ét­kezési lehetőséget is kínálnak, bő­séges a büfék, presszók, lángos-és pecsenyesütők választéka, ezek színvonala rendkívül változó, vis­zont drágábbak, mint a jobb szín­vonalú vállalati büfék. A Velencei-tó ideális a kötött­ségek nélküli, „laza” nyaralásra vágyók számára, ahol a napot egy szál fürdőruhában, a hűvösebb es­téket pedig maximum melegítő­ben lehet eltölteni, sportolással, szabadban űzhető szórakozással. A tónál az idén ismét megnyi­tották a híres Express-tábort, ám egyelőre az idei szezonra még csak néhány szobát hozott rendbe a Velencetours. Pályázik azonban a hosszú távú üzemeltetésre is, hi­szen a Velencei-tó máris az ifjúsá­gi turizmus egyik központja. Rendkívül sok és vonzó zenei, szórakoztató és sportprogramot kínál a nyárra. A fiatalok, a diá­kok számos helyen találnak ma­guknak egyszerű, emeletes ágyak­kal berendezett táborokat, ame­lyekben kifejezetten olcsón lehet éjszakázni. -Tévedés azt hinni, hogy ami első hallásra drágának tűnik, az is - mondja Hamar László, az első osztályú Füred kemping vezetője Balatonfüreden. A Balatontourist nemzetközi hírű, exkluzív táborá­ban például a szolgáltatások in­gyenesek, illetve benne foglaltat­nak az árban, így például nem kell fizetni a két hatalmas vízi csúszda használatáért, ami egy családban, több gyermek esetén már ugyan­csak tetemes napi kiadás, így so­kan a füredi nyaralók és a lakók közül is inkább a kempinget vá­lasztják, mint a szabadstrandot. Ahol ugyan belépőt nem kell fi­zetni, viszont a gépkocsi-parkolási díjjal alaposan megsarcolják az il­letőt, a csúszdán pedig természete­sen minden lecsúszásért külön ké­rik a pénzt. A Balatontourist egyébként az idén nyáron a belföldi vendégek­nek a főszezonban húszszázalé­kos, az elő- és utószezonban 30 százalékos engedményt ad. Ezenkívül a 14 kempingje közül tízben különleges kedvezményt is kínál azoknak a hazai vendégek­nek, akik legalább hat éjszakát el­töltenek náluk. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag egy négytagú család egy hétig, napi egy főétkezéssel 16 ezer forintért nyaralhat kem­pingben a Balaton partján. Ha na­ponta fejenként ezer forintot el­költenek még erre-arra, akkor kö­rülbelül 40 ezer forintjukba kerül, két hétre persze a duplájával kell számolni. Ennél olcsóbb nyaralási lehe­tőséget keresni manapság alig­hanem illúzió. Annak ellenére, hogy a Balatonnál túlkínálat van például kiadó szobákból, nyara­lókból. A legegyszerűbb fizető­vendéglátó szobáért is - fürdő­szoba nélkül, közös vécéhasz­nálattal - elkérnek 1000-1200 forintot fejenként, ehhez jön még az üdülőhelyi díj vagy idegenfor­galmi adó, amit az önkormányzat állapít meg. (Ennek összege a Balaton-parton korántsem egysé­ges, 50 és 300 forint között vál­tozik személyenként.) Van vi­szont olyan önkormányzat, amely a belföldi vendégekre ala­csonyabb tarifát ró ki, mint a külföldiekre. Ettől függetlenül a Zimmer frei szolgáltatást inkább a külföldiek veszik igénybe, ami­be minden bizonnyal az is közre­játszik, hogy ezen a piacon még korántsem a forint az első számú fizetőeszköz. Szerényebb igényekkel a szállás költségét még az idei ára­kon is valahogy ki lehet bírni. A nyaralást azonban alapvetően az étkezés és a napi apró kiadások drágítják meg. Méghozzá alapo­san. Arra minimum számítani kell, hogy vendéglői étkezés to­vábbra is vagy még inkább csak a gazdagok kiváltsága. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az olasz tengerparti apartmanok­ba is jelentős mennyiségű „ha­­zai”-val, téliszalámival, konzer­­vekkel, levesporokkal felszerel­kezve érkezik a magyar turista. Akinek szűkre szabott a nyaralási költségvetése, annak célszerű ilyenkor mozgósítani a spájz tar­talékait, és a hazai nyaralóhelyre is vinni magával élelmiszereket. A felhőtlen nyaralást a pénz­tárca gyors ütemű laposodásán kí­vül a honi vizek partján azonban még sok minden megzavarhatja. Jobb, ha előre trenírozzuk magun­kat az udvariatlan kiszolgálás, a szemérmetlen harácsolás, a gon­dozatlan vécék, a zaj, a szemét, a közlekedési dugók okozta bosszú­ság ellen. Megúszni ugyanis nem tudjuk. Sovány vigasz, hogy ebben nincs különbség, a kis- és nagypénzűeknek egyaránt kijut belőle. (osváth) Vízibicikli-verseny: nem­ csak lábbal kell bírni MTI-fotó : Filep István A főtt kukoricától a vízi csúszdáig Strandolásra napi kétezer nem elég Aki úgy dönt, hogy az idén szabadságát a Balaton partján tölti, az valószínűleg nem rin­gatja magát illúziókban: tisztában van azzal, hogy egy turisták által látogatott övezetben magasabbak az árak, mint egy átlagos telepü­lésen. Korántsem mindegy azonban, hogy hol vásárol az ember, a kempingekben és a stran­dokon természetszerűleg minden még egy fok­kal drágább, mint az amúgy sem olcsó vízparti településeken. A Balatonnál a strandbelépő általában 120 forint­­ gyerekeknek ötvenszázalékos kedvez­mény jár­­, ám aki kocsival érkezik, az az egész napos parkolási díjat is kénytelen kifi­zetni, ami akár a négyszáz forintot is elérheti, de 230 forintnál semmiképpen sem kevesebb. A büféket érdemes fogyasztás előtt alaposan feltérképezni, mert ugyanazt az ételt eseten­ként 20-40 forintos árkülönbözettel árulják. A főételek az ilyen „fapados” étkezőhelyeken általában 350 forinttól indulnak (az éttermek­ A­­ ben a kezdőár ötszáz forint), a rántott szelet kerettel a legolcsóbb ételek egyike 390 forin­tért. Nem sokkal jár jobban az, aki papírtálcán szervírozott sült kolbásszal vagy hallal is be­éri. Balatonszárszón tíz deka kolbász 120 fo­rint, ugyanennyi sült krumpli száz forint, tíz deka hekk szintén egy százas, a pisztráng 250, a fogas 320 forint, egy adag halászléért pedig 320 forintot kérnek. A sima lángos a legtöbb helyen ötven forintot kóstál, a palacsinta tölte­léktől függően 35-40 forintot. A főtt kukorica viszont egységesen hetven forintba kerül. Mindezt leöblítendő, egy korsó csapolt sör­­­márkája válogatja - 120 és 180 forint között kapható, egy deci üdítő 25-30, a kávé hatvan forint. A fagylaltnak normál ára van, gombó­cát 25 forintért mérik. A legelrettentőbb élelmiszerárakkal az em­ber valószínűleg Balatonfüreden, a Füred kempingben találkozik. Itt egy kiló meggy a múlt hét közepén 198 forintba, a sárga húsú őszibarack 350-be, a görögdinnye 140 forintba került, a fehérpaprika és a paradicsom kilóját 200 forint körül mérték. Az igényes áruválasz­tékú közértben - ahol egyébként sem a péksü­temények, sem a húsfélék, sem a sajtok ára nem volt feltüntetve - egy kiló fehér kenyeret 110 forintért, egy liter tejet 99 forintért adtak. Aki az evés és a fürdés mellett kirándulni és sportolni is vágyik, az további ezresek el­költésével számolhat. A tihanyi szabadstran­don szörföt egy órára 350 forintért kölcsö­nöznek, vízibiciklit háromszázért, csónakot kétszázért. Ugyanezek öt órára 1000, 900, il­letve 650 forintba kerülnek. A legköltsége­sebb mulatság azonban kétségkívül a vízi csúszda, amelyen egy lecsúszásért sok stran­don hetven forintot kell kifizetni. Nem teljes a balatoni nyaralás kompozás nékül, Szántód és Tihany között az átkelésért személygépko­csinként négyszáz, személyenként száz forin­tot számítanak fel. Mindezt öszeadva naponta legalább kétezer forintot elverhet egy négy­tagú család a strandon még akkor is, ha hűtő­táskából ebédel, s erre jön még a benzin­költség. Az esti szórakozásra az átlag magyar csa­ládnak pedig már valószínűleg nem is futja. A különféle címszókkal hirdetett garden partyk ára fejenként 1500 forintnál kezdődik és há­rom-négyezer forint körül végződik. (f. h.) Az oldalt szerkesztette: Osváth Sarolta Park Strand kemping, Agárd Elő- és Főszezon utószezon Ft/nap Autó és lakókocsi 640 800 Autó és sátor 560 700 Lakóautó 560 700 Kis sátor 320 370 Nagy sátor 500 610 Motor 90 90 Autó 360 360 Felnőttszállásdíj/fő 320 410 Diákszállásdíj/fő 230 300 Gyermekszállásdíj/fő 180 220 Kutya 280 280 Áram 300 300 Idegenforgalmi adó/felnőtt 100 100 Zalatour kemping, Vonyarcvashegy Szálláshelyek Főszezon Elő- és utószezon Ft/nap Galériás lakoszt. 6300 4500 Pótágy 900 810 Lakosztály 6300 4500 Pótágy 900 810 I. osztályú lakrész 2/2 ágyas fürdős 4950 4050 1/2 ágyas fürdős 3150 2700 1/2 ágyas mosdós 1800 1350 Pótágy 900 810 III. osztályú lakrész 1530 1170 Kemping Ter.+szállás Ter.+szállás Parc. 50-70 m2 1170 990 Sátor, utánfutó 900 720 Sátor, gyalogos 610 450 Melegvizes zseton 90 Kutyadíj 180 Látogatási díj 200/fő ___________________________

Next