Magyar Nemzet, 1996. július (59. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-04 / 155. szám
CSÜTÖRTÖK, 1996. július 4. rr •• 1 •• A tiszteletbeli konzult voltaképp szívességi diplomatának is nevezhetjük. Tevékenységéért nem kap díjazást, irodájának rezsijét és egyéb kiadásait maga fedezi. Igaz, aki ezt a megbízást elvállalja, általában sikeres ember és biztos egzisztenciával, társadalmi meg- Milyen nagyságú az a terület, amelyet tevékenysége átfog? - Ha az arányokat nézzük, Magyarország többszörösen beleférne. Az utolsó adatok szerint ötvenezer olyan polgár él New England öt államában, aki magyar származásúnak tartja magát. Sokan vannak közülük, akik rendszeres kapcsolatot tartanak az óhazával, vagy mostanában szeretnék ezt kiépíteni, így a munkám egy részét az utazásokkal kapcsolatos adminisztráció teszi ki. - Egy kreatív ember számára ez elég unalmas lehet... - Szükséges. Megkönnyítem mások dolgát, hiszen különben New Yorkba kellene utazniuk. Feladataink közé tartozik még az ösztöndíjasokkal való kapcsolattartás. Boston egyetemein 250 ezer diák fordul meg. Hat évvel ezelőtt talán ha egytucatnyi magyar ösztöndíjas volt közöttük. Most ennek a tízszereséről tudok. Ami a szellemi életet illeti: a hetvenes években dr. Koncz Lajos alapította meg a Harvard-kört, amely irodalmi és politikai indíttatású. Az első esztendőkben Magyarország összes ellenzéki politikusa megfordult ott, s ma is jelentős vitafórum. A munkám színesebb oldalát a kulturális események adják, emellett szinte minden tiszteletbeli konzul érdeklődési körében fellelhetőek a kereskedelemmel kapcsolatos szálak. Úgy vélem, jelen pillanatban ma önöknek ezekre a kapcsolatokra van égetően szükségük. Toldalagi Pál tagja annak a konzuli karnak is, amely 42 ország karrierdiplomatáit fogja össze. A keleti régió országaiból általa képviseltettünk elsőként e körben. Beszélgetésünk folyamán szó esik azokról a lehetőségekről és „megnyíló” ajtókról, ismeretségekről, amelyek által Magyarországot egy kissé menedzselni lehet. Segít a technika is, az Internet által bármely érdeklődő megtudhatja, milyen munkát végeznek a tiszteletbeli konzulok, hiszen közérdekű információkat tesznek közzé. Rendszeresen szemlézik a magyar újságokat. Adódnak persze kellemetlenebb feladatok: a konzulnak kell eljárnia a hatóságoknál, ha bajba kerül egyegy magyar állampolgár. - Mennyi időt vesznek el öntől ezek a feladatok? - Az idő valóban kényes pontja ennek a megbízatásnak. Óhatatlanul is mérlegelnem kell, nem látja-e a kárát a pályám. Noha eddig sikerült az egyensúlyt megtartanom, vannak olyan ügyek, amelyekkel nem foglalkozom, ezeket a megfelelő helyre továbbítom. - Tapasztalatai szerint hogyan alakul az amerikai üzletemberek érdeklődése az itteni befektetésekkel kapcsolatban? - Gyakori, hogy a régiót érintő invesztícióban gondolkodnak. Önöknél pedig inkább támogatókat keresnek egy-egy ötlethez vagy vállalkozáshoz. Mindkét irányba próbálok közvetíteni. -A „tiszteletbeli” kollégáival otthon, Amerikában rendszeresen találkozik? -Tudunk egymás munkájáról. Azt is tudjuk, hogy mindenkinél személyes elkötelezettség motiválja azt. Van közöttünk két hölgy: Vosisin Éva és Szablya Ilona. Utóbbi egyébként még történelmi ismeretterjesztést is végez. Nagy sikerű könyvet írt és adott ki, azoknak a gyerekeknek szánva, akiknek nincs komolyabb ismeretük az óhazáról. Ebben a kötetben a honfoglalástól kezdve 1956-ig és tovább a magyar történelem minden jellemző korszaka szerepel. - Ha már az amerikai magyarság szóba került, milyen a politikai súlyuk? - Komoly. Ezt saját tapasztalataim, tárgyalásaim alapján is állíthatom. Igen jó kapcsolatot alakítottam ki az Amerikai-Magyar Koalícióval, amelynek Washingtonban és Budapesten is van képviseleti irodája. Ez egy olyan „ernyőszervezet”, amely az államokban élő magyar egyesületeket, alapítványokat és egyéb szervezeteket hangolja össze. Az emigráció és más körök egyébként ősszel nagyszabású rendezvénysorozatra készülnek az 1956-os forradalom 44. évfordulója alkalmából. Ez a szervezési munka nyilván engem is érinteni fog. - Személyesen volt köze 1956-hoz? - Nem lehetett, mert Észak-Afrikában születtem, Franciaországban nőttem fel, majd az Egyesült Államokban telepedtem le. 1980-ban láttam meg először Magyarországot és a Felvidéket, ahonnan a családom egyik ága származik. A másik szülői szál Erdélyhez köt. - A magyar nyelvet hol sajátította el? - A cserkészmozgalomban, Toldalagi Pálnak most már rendszeresen vezet Budapestre az útja. A távolság csak fizikailag gond számára, de ezt is meg lehet szokni, mondja. Feleségét például New Yorkhoz köti foglalkozása, hétvégeken repülőre ül, hogy együtt lehessen a család. Felvidék, Erdély, Algéria, Franciaország, Boston, Budapest... így fonódnak össze újra az elszakadt szálak. Kormos Valéria Egy tiszteletbeli konzul New England messze van A magyar tiszteletbeli konzulok a héten Budapesten találkoztak, pihenésképpen dunai kiránduláson is részt vettek becsültséggel rendelkezik az adott ország polgáraként. Az Egyesült Államokban hét „szívességi diplomatánk” van, közülük Toldalagi Pál, aki Bostonban él. - Toldalagi úr, civilben mi a foglalkozása? - Az úgynevezett high technika és a kommunikáció területén dolgozom. Különösképp foglalkoztatnak az Internet-hálózat magyar alkalmazási lehetőségei. Egyébként már régóta igyekszem kereskedelmi és személyes kapcsolataimmal Magyarországot segíteni. A tiszteletbeli konzulok körét az Antallkormány idején építették ki újra. Negyven év szünet után került erre sor. Nagy aktivitással kezdtünk dolgozni, és érzékeltük, hogy munkánknak itthon jó visszhangja van. A ’94-es választások után kissé tanácstalanok voltunk, de a munkát nem hagytuk abba. Ez a konferencia voltaképp gesztus a magyar kormány részéről, de ugyanakkor szükséges is, hogy megbeszéljük a problémákat és kicseréljük a tapasztalatainkat. .. Nálunk a külügyminiszter nevezi ki a tiszteletbeli konzulokat. Hogyan történik elismertetésük az Egyesült Államokban ?Körültekintően és a személyek teljes körű átvilágításával. Kiértünk a tóhoz, Futó Elemér a töltésen hagyja a Trabantját, és elindulunk befelé a szilárd jégen. Decemberben magas vízállással fagyott be a Kis-Balaton, a vizet aztán kiengedték, nem tudott tovább hízni a jég. Hat nap alatt, január 16. és 22. között 15 centit csökkent a vízszint, aztán egy hét is eltelt, amíg újból elkezdték emelni. Később beszakadt a jég, csak a nád tartott fenn a gyökereivel egy centi vastagságú fagyott réteget - ez aztán nem is erősödött tovább. Futó Elemér megkopogtatja a nád tövét, a bot hegye szinte akadálytalanul szalad át a vékony jégen. - Bekövetkezett az, amit mondtam magának: ha a nádarató gépek rámennek, ez a jég beszakad, a kerekek megúsznak, felkavarják a talajt, kitépik a rhizomát, a nád elpusztul. - Most kik és mennyiért végzik el az aratást? - Régebben csak egy jelképes összeget kaptunk érte, de előírhattuk az aratóknak, hogy hol és mekkora területen kell felújítaniuk a nádat - főleg olyan részeket jelöltünk ki, ahol mi a magunk erejéből nem boldogultunk volna. El kellett vinniük mindent, ahogy mondani szokás: szarostul-bugyostul. Az osztrák-magyar kft. idejéről már meséltem, most egy holding vállalta fel a munkát, úgy tudom, 3-4 millió forintot fizet Moldova György: A Balaton elrablása (9.) A Kis-Balaton Harangoznak, de kit temetnek? nek érte. Meglehet, hogy ennél többre rúg a kár, amit okoznak. Sok helyütt látni az aratógépek két párhuzamos keréknyomát, kipusztult utánuk a nád. -Talán jobb volna, ha nem aratnának? - Azt nem lehet megtenni, a nád egészségéhez hozzátartozik az évenkénti aratás. Futó Elemér mutat egy tavaly levágatlanul hagyott részt: a nád valósággal megfeketült a gombáktól, a lebegő címer helyén csak az üszög nyomai éktelenkednek. Elszaporodnak a kártevő rovarok, a frissen kelt „egyidejű” nádat is megtámadják, belülről vékonyra rágják, annyira, hogy egy gyönge szél is letöri. A lábon hagyott nád elkezd ritkulni, négyzetméterenként jó ha nyolc-tíz szál marad meg. Amennyire ránézésből meg tudom ítélni, az aratógépek minden rendszer és következetesség nélkül végzik a munkájukat, inkább csak „rabolnak” a nádasban. Érthető, hogy a vállalkozó minél nagyobb haszonnal szeretné visszanyerni a kifizetett bérleti díjat, ehhez képest alakítja ki a körülményeket. A gépeit kikölcsönzi a kisebb magánarató csapatoknak - a gyakorlati munkát ők végzik el - kint a parton 11 forint 50 fillérért veszi át tőlük a nád kévéjét. A kévékben egy szál avas nád sem lehet, mert rögtön visszadobja nekik. A csapatok is igyekeznek jól járni, ezért messze elkerülik az avassal vegyes vagy nehezebben bejárható részeket, csak a jót szedik, nem törődnek vele, hogy mekkora kárt okoznak közben gépeik mozgásával. - És mit szólnak a szakértők ezekhez az állapotokhoz? - Akadnak olyan kutatók, akik azt írták, hogy itt a Kis-Balaton II. ütemében terjed a nád, pedig csak 1990 és 1993 között legalább 500 hektárnyi pusztult ki. Mikor komolyabban rájuk kérdeztek, kiderült, hogy már három éve ki sem jöttek a tóra. Aki pedig nem jár ki ide, az nem is érthet hozzá, azt mondták erről a régiek: hallja, hogy harangoznak, de nem tudja, hogy kit temetnek. Ismerek olyat is, aki egyenesen örül a pusztulásnak, mert kitömöttmadár-kiállításra készül, és ha hullanak, akkor nem tíz, hanem esetleg harminc fajt tud bemutatni. Elindultunk visszafelé a parton, hogy megkeressük a nádaratókat. A gépek valaha a Sárszentmihályi Állami Gazdaság tulajdonába tartoztak, aztán az újabb idők szellemében privatizálták a nádágazatot, létrehoztak egy holdingot, és ennek keretében kölcsönzik ki a gépeket. - Mennyit fizetnek egy szezonra? - kérdezem az egyik kisebb vállalkozó csapat vezetőjét. - Háromszáz- és ötszázezer forint közti összeget szoktunk, de minden költség minket terhel. A gépeket olyan állapotban kapjuk meg, hogy hetek telnek bele, mire helyrehozzuk őket, alkatrészeket kell vásárolnunk hozzá, azokat is a saját pénzünkön. A mozgásunkat is megkötik, elénk raknak egy szerződést, melyben meghatározzák, hogy hol kell dolgoznunk és attól nincs eltérés. Most akadt volna egy jobban fizető munkánk a Fertő-tavon, nem engedtek el minket, úgy látszik, sértette volna az érdekeiket. Az idei szezon hogy alakul? - Az időjárás is ellenünk dolgozik, november végétől mostanáig csak 39 ezer kévét tudtunk levágni, a szezon végéig sem érjük el a százezret. Pedig az se volna sok, egy kévét 11,50-es áron számolva 1 millió 150 ezer forintot tenne ki, ebből le kell jönni minden költségnek, a maradék pedig négyfelé oszlik a csapaton belül. És ha legalább időben kapnánk meg a pénzt a holdingtól, de csak öt-tízezreket adnak mutatóba, még üzemanyagra sem elég, és egy fél év is beletelik, amíg végre elszámolnak velünk. Búcsúzóban még megkérdezem a csapatvezetőt: - Mi az eredeti foglalkozása? - Mezőgazdasági mérnök vagyok. - Mennyi hasznát veszi annak, amit a nagyüzemi mezőgazdaságról tanult az egyetemen? - Itt már semmi sem érvényes, de mit csináljunk?! Valamiből meg kell élni a családnak. A holding a felvásárolt nádat a saját üzemében dolgozza fel, ide is benéztünk Futó Elemérrel. A csarnokban tíz, talán még a század elejéről származó Berger gép készíti a nádszövetet. A technológiai szint hihetetlenül alacsony, a munkafolyamat leginkább a barkácsolt kézi szövőszéken végzett tevékenységhez hasonlít, a gépkezelőnő minden nádszálat külön fog meg és egyesével teszi be a gépbe, aztán egy kar üti be a helyére. A fizetések arányosak a munka színvonalával: a „szövőnők” 18 ezer forintos bruttót kapnak, ehhez csak 1200 forint étkezési hozzájárulás jár. Mégis örül, aki bejuthat ide, mert nincs más munka a környéken. Az egykor virágzó téeszre már csak az elhagyatott, törött ablakú istállók emlékeztetnek. - Milyen a kis-balatoni nád minősége? - Be kell vallani, hogy a fertői és az alföldi nád jobb, mert szikes földön nőtt, de erre is van vevő, francia és osztrák cégek viszik el. Ha az egész Kis-Balatont learatnák rendszeresen, arra is akadna jelentkező. (Folytatás a szombati számban) lukor Magyar Nemzet 9 Magyarországot képviselik a nagyvilágban Amerikai Egyesült Államok: Boston - Toldalagi Pál, Cleveland (Ohio) - Bojtos László, Coral Gables (Miami) - Tar Sándor, Denver - Félegyházy-Megyesy Jenő, Honolulu - Pring Komjáthy Emese, Houston - Solymosy S. Edmond, San Francisco - Woisin Éva, Seattle - Szablya Ilona, Ausztrália: Adelaide — Tóth Katalin Marianne, Brisbane - Borlai Tibor, Melbourne - Theodore Henry Lustig, Bolíviai Köztársaság: La Paz - András Esteban, Bartos Miklós, Brazil Szövetségi Köztársaság: Curitiba- Ferenczy Loránd, Fortaleza - Füzesi János, Rio de Janeiro - Király János, Florianópolis - José Sala Filho, Porto Alegre - Veronica Ruttkay Pereira, Chilei Köztársaság: Valparaiso - Eduardo Kovács Jones, Ciprusi Köztársaság: Nicosia - Costakis Loizou, Dominikai Köztársaság: Santo Domingo - José Urena A., Dzsibuti, Djibouti - Said Omar Moussa, Ecuadori Köztársaság: Quito - Francisco Salvador Morál, Észt Köztársaság: Tallin - Mail Hellam, Tartu - Ago Künnap, Finn Köztársaság: Kuopio - Matti Kaskinen, Lemland - Bengt Göran Lindholm, Rovaniemi - Jaakko Juhani Sandström, Tampere - Kristiina Marjoo- Riitta, Turku - Urpo Kivikari, Francia Köztársaság: Bordeaux - Jean-Paul Jauffret, Colmar - Gilbert Charles, Nancy - Jean-Pierre Prudhon, Rouen - László Mester de Parajd, Ghánai Köztársaság: Accra - dr. Ekon Fynn-Thompson, Görög Köztársaság: Heraklion - Konstantinos E. Konstantinides, Pireus - Alexandros Besi, Theszaloníki - Dimitrios Takas, Guatemalai Köztársaság: San Ignacio - Gerendás István, Holland Királyság: ’s-Hertogenbosch - Johannes Andreas Maria Reijnen, Honduras: Tegucigalpa - José Pedro Handal Bendeck, India: Calcutta - Amiya Gooptu, Madras - M. A. Alagappan, Izlandi Reykjavík — Svavar Jónatansson, Izrael: Eilat - Dov Ramati, Jerusalem - Josef Weiss, Nahariya - Péter Ferenc, Tel- Aviv - Aharon Meir, Írország: Athlone - George Eaton, Japán: Osaka-shi - Takuya Yoshida, Hamamatsu-shi - Osamu Suzuki, Kanada: Calgary - Balázs Béla, Vancouver - Molnár András, Libanoni Köztársaság: Beirut Al Hamra - Adel Kassar, Liechtenstein: Vaduz - dr. Markus Wanger, Luxemburgi Nagyhercegség: Dudelange - Jean J. M. Ries, Malajzia: Penang - Fáskerty Gábor, Mauritius Köztársaság: Quatre Romes - Mészáros József, Málta: Sliema - Michael George Soler, Mexikói Egyesült Államok: Guadalajara/Jalisco - Alejandro Vázquez Macías, Monterrey - Modesto Alanis von der Meden, Monaco: Monte Carlo - Elek István, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága: London, Canterbury - Alexander de Gelsey, Liverpool - dr. Andrew Zsigmond de Lemhényi, Német Szövetségi Köztársaság: Düsseldorf - Hugo Cadenbach, Hamburg - dr. Helmut Greve, Nürnberg - Günter Späth, Schwerin - dr. Günter Marten, Norvég Királyság: Sarpsborg - Száva Gábor, Olasz Köztársaság: Bari - prof. dr. Carmine Aréna, Firenze - prof. Ungár Ferenc, Palermo - Santamarináné Sótyi Adelaide, Perugia - Giuseppe Piria, Venezia (Velence) - dr. Enrico R. Zopas, Verona - prof. Pintér Lajos, Osztrák Köztársaság: Bregenz - Nemes Vincenz, Horitsdorf - Michael Leier, Graz - Rudi Roth, Innsbruck - Franz Lantos, Maria Enzersdorf - dr. Rudolf Gruber, Salzburg - Elisabeth Wassibauer, Völkermarkt, Klagenfurt - Wolfgang R. Röhrs, Pakisztáni Iszlám Köztársaság: Lahore - Mahtab H. Mohiuddin, Panamai Köztársaság: Ciudad de Panamá (Panamaváros) - Szmirnov István, Paraguayi Köztársaság: Asuncion - Tömböly Dénes, Perui Köztársaság: Lima - Hajóssy István, Portugál Köztársaság: Porto - Américo Ferreira de Amorim, Spanyol Királyság: Palma de Mallorca - Francisco Manuel, Kovács Reus, Sevilla - José Miguel Salinas Moya, Srí Lanka: Colombo - Godaliyanage Rohan, Svájc: Basel - Konrad Peter Annasohn, Génévé (Genf) - dr. Kékessy Dezső, Zug - Jürg Marquard, Gilly János, Zürich - Nikolaus M. Hamnos, Szíriai Arab Köztársaság: Aleppo - Ahmad Al- Chihabi, Török Köztársaság: Izmir - Erdal Kerested, Kütahya - Ismét Güral, Tekirdag - Erdogan Erken, Új-Zéland: Wellington - Szentirmay Pál