Magyar Nemzet, 1996. december (59. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-28 / 302. szám
Kikapcsolódás SZOMBAT, 1996. december 28. IV Ma©ar Nemzet Művészszoba Somfai László, a zenészek akadémikusa Nemrég tartotta székfoglalóját a Magyar Tudományos Akadémián Somfai László zenetörténész. - Újfalussy József óta te vagy az első akadémikus a zenetudósok közül. Mivel lehet ezt kiérdemelni, s miért ilyen ritkán adatik e rang muzikológusoknak? Valaha Bartók és Kodály volt akadémikus - nem művészként, hanem tudósként -, őket követte Szabolcsi Bence, majd Újfalussy. A zenetudomány a „kis tudományok” egyikeként betagozódik az Akadémián a nyelv- és irodalomtudományok osztályába. Ha egy tudományágat elég súlyosnak tartanak, bevonnak valaki fiatalabbat, hogy az MTA-ban a területet ő referálja, szakmájáért helytálljon, így személyes megtiszteltetésemen túl ez küldetés számomra. - A zene világában járatlan ember fölkaphatja fejét a zenetudomány szó hallatán, hiszen az aktív zenélés jelenti számára a muzsikát, s a tudományt száraznak, nagyon elméletinek vélheti. A te életművedben egyre inkább kicsúcsosodik az előadói gyakorlattal való kapcsolódás. Hogyan függ össze a zenetudomány és az előadóművészi gyakorlat? - Ez nagyon fontos kérdés. Annak, hogy előadásom alcíméül azt választottam: Alapkutatás és alkalmazott kutatás a zenetudományban, taktikai értéke is volt. A tudomány ugyanis főképp az alapkutatást becsüli meg, az alkalmazott kutatás már csak olyan, mint mikor az ipar fölhasznál valamit. A zenetudomány egy része is száraz: dokumentumföltárás, históriaírás, ez alapkutatás, a gyakorlat segítése és a tudomány önmaga ébrentartása miatt azonban igen fontos, hogy mindig olyan kérdéseket tegyünk föl a zenével kapcsolatban, amilyen az alkotó és az előadó fejében is megfordulhat, így azt, hogy vajon a kottázás mit képes rögzíteni egy mesterműből? Az írást ugyanis, amivel a zenetudomány foglalkozik, megelőzi a mű, majd követi az előadó, akinek a valaha elképzelthez méltóan kell életre keltenie a kottát. - Az előadóművészek mennyire hagyják vezettetni magukat a zenetudománynak az írásra rávilágító fényétől? - Ez nagyon egyenetlen, s a választ nehezíti, hogy az ember pályája során alig néhány tucat muzsikussal dolgozhat együtt. Fiatal koromban Bartha Dénes tanár úrtól megörököltem, hogy a Tátrai vonósnégyessel konzultálhattam. Őket éppúgy érdekelték kutatásaim, mint Székely Zoltánt, a Magyar Vonósnégyes primáriusát és a Takács kvartettet. A legeredetibb gondolkodású muzsikusokkal lehet a legtermékenyebben konzultálni. Haydn-témában Malcolm Bilson az egyik legjobb „vevő” kutatási eredményeimre vagy hipotéziseimre, Bartók terén pedig csak két nevet említenék: Kocsis Zoltán és Schiff András. - Amerikában most megjelent Bartók-könyved egy kutatás végpontja vagy állomása? - Ez a kötet harminc év munkájára tekint vissza. Bartók kompozíciós módszereit vizsgálja, de miután a kompozíció nem fejeződik be a nyomtatott kottával, a kottázás előtti stádiumtól az előadói gyakorlatig ível. Fő célja, hogy Bartókot normális klasszikus szerzőként fogadtassa el, akinél éppúgy szükség van vázlat-, másoló-, és papírkutatásra, mint Bachnál, Mozartnál vagy épp Wagnernél. Két Bartók-feladatra készülök a jövőben. Egy tematikus műjegyzékre, amely teljes keletkezéstörténetet és forrásanyagot tár föl, sőt azt is, hogy melyik kiadásból kell játszani az adott művet. A nagy terv pedig, amelyet már valószínűleg csak elindíthatok, a Bartók-összkiadás, amely előtt még jogi akadályok is tornyosulnak. Ha elkészül, jobb lehet, mint bármely más zeneszerző kritikai kiadása, hiszen az ő nagyságrendjében senkitől nem áll rendelkezésre olyan saját előadású hangfelvételtömeg, mint tőle. Ezt is be kell építenünk a kottába. Hollós Máté Gazdálkodj okosan! Közhasznú társasjáték a Vidám Színpadon Az ötlettől a megvalósulásig cseppet sem volt vicces a dolog. Sokan bizonyára tréfának vélték a Vidám Színpad igazgatójának, Bodrogi Gyulának az első nyilatkozatát, hogy ugyanis Kht., azaz Közhasznú Társaság formájában léteznek majd a jövőben. Senki sem tudta mit is rejt a rövidítés, de hogy változást jelent a társulat tagjainak életében az egyértelmű volt. A színfalak mögött, az öltözőkben, a társalgóban elkezdődött a találgatás. Az emberek félnek a bizonytalanságtól családja, gondja van a közismert művésznek, az öltöztetőnek, a varrodában dolgozónak és a pénztárosnak is. Mindenki a piacról él a szó nemes és átvitt értelmében egyaránt. December végére tisztázódtak a Kht. körvonalai. A Révay utcai teátrum ügyvezető igazgatója 2000 májusáig Bodrogi Gyula. A színházban 49 százalék arányban tulajdonos a direktor, 51 százalék arányban az önkormányzat gyakorolja tulajdonosi jogait. - Öné az épület is? - kérdeztem felújításra váró szobájában a színész-rendező-igazgatótól. - Á, dehogy erről szó sincs. A ház továbbra is az önkormányzaté, ami benne történik és majdan hasznot hoz, azt az ismert arányban osztjuk el. Viszont az eddiginél is szabadabb kezet kaptam a vállalkozókkal kapcsolatban. Velük bármire szerződhetem, amiről úgy gondolom, hogy a színház számára fontos és eredményes. Marad a műszaki gárda, szerződést kötünk minden vállalkozó dolgozóval. Annyit azért elárulhatok, ha valaki nem úgy végzi és akarja a munkát, ahogyan elvárjuk, abban az esetben más vállalkozó csinálja meg helyette, s ő kapja az ellenértéket is, az illetőtől pedig elköszönünk. - A Vidám Színpad gazdasági irányítója évek hosszú sora óta Schmidtné dr. Holló Erzsébet, a főmérnöke Szojka Gyula és így tovább sorolhatnám a szakmában ismert neveket. Velük mi lesz? - Szerződünk és maradnak, a törvények szabályok betartásával végzik a feladatukat a jogutód és jogelőd nélkül létrejött Kht. javára. Mielőtt megkérdezné, hogy mi lesz a színészekkel máris mondom: szerepre szerződnek, mint másutt már régen a külföldi kollégák. Ezentúl a színháznak nincsenek tagjai a szó korábbi értelmében. Néhány színéssszel úgynevezett készenléti szerződést kötünk. Ez havi meghatározott összegért annyit jelent, hogy az illető bármikor behívható próbálni és játszani, máshová akkor éppen nem mehet. - Döntöttek a bemutatók számáról is? - Januártól egy évadban 220 előadást tartunk és három premierre köteleztük magunkat. Egyébként nyitottak vagyunk, jöhetnek az ifjú szerzők, ha szponzort is hoznak a produkcióhoz. Kabaré, kamaramusical, bohózat, vígjáték esteleg varieté műsor is színre kerül nálunk, ha megfelel a művészi és az anyagi feltételeknek. Új kapcsolatot szeretnénk a televízióval, olyat amely mindkét fél számára előnyös. Színházi klubot szeretnénk nyitni a Révay utcai szervezés mögötti helyiségekben. Lehetne itt étterem, kávézó és találkozhatnának a törzsközönség tagjai a színészekkel is. Terveinket hosszú távra képzeljük, ebben az is benne van, hogy mit akarunk bemutatni a jövőben - mondta Bodrogi Gyula. (várhegyi) Bodrogi Gyula Immár hetedik alkalommal telik meg zenerajongóval a Pesti Vigadó az esztendő első napján. Hazai és külföldi közönség hallgatja az ismert dallamokat és gyönyörködik a látványban. A színpadkép évről évre megújul és egyre szebb, nem is tudom miként képes önmagát felülmúlni a tervező Mihály Béla és a jelmeztervező Kovács Anikó Mercedes. Az Interoperett Kft. a Magyar Televízió és a Magyar Rádió közös műsora számos országba eljut, ma már várják e programot a holland, a német, az osztrák, a svájci és még sok ország televíziónézői. Mint az eseményt megelőző sajtótájékoztatón kiderült, idén már az Egyesült Államokból is nagy volt az érdeklődés e különleges este iránt. A kilencvenperces programot szerkesztette és rendezte Kovács József, aki stábjával együtt majd egy éven át készül a következő újévi koncertre. Mint említette, 1997. január elsején a korábbinál jóval több énekes mutatkozik be a közönségnek. Szó szerint bemutatkozik, hiszen harminchét kezdő és már gyakorlott művész lép a publikum elé. Az előadást élőben több millió ember látja, így ez a debütálás sokaknak esetleg a pályaindulást jelenti. Kovács Józsefnek ez is a célja, hogy minél több fiatal tehetséget karoljon fel, miközben lehetőséget ad a pályatársaknak is a fellépésre, így az új esztendőt köszöntők láthatják és hallhatják - többek között - Hűvösvölgyi Ildikót, Kállay Borit, Kishonti Ildikót, Balázs Klárit és Korda Györgyöt, Miklóska Erikát, Jankovics Józsefet valamint természetesen Kovács Józsefet is. Már a névsorból is egyértelmű, hogy műfajok keverednek ezen az estén, operett és opera, musical és műdal. Ennek a produkciónak eddig nem megszokott blokkjai szórakoztatják majd a nagyérdeműt határon innen és túl. így lesz cigánymuzsika, igen autentikus, hiszen Dankó-nótákat énekelnek a művészek ifj. Lugosi Tibor és népi zenekara közreműködésével, a rendező meghívta a Budapester Klezmer Band tagjait, akik zsidó zenét adnak elő. Meghívásuk, mint elhangzott Madách Színházi sikerüknek köszönhető. A zenekarok sorában ott van a Budapesti Lehár zenekar Bolba Lajos, Deák András és Faith Tibor vezényletével, a Hot Jazz Band Bényei Tamás vezetésével. A koncerten öt tánckar ropja remek koreográfusok elképzelése alapján Kovács Anikó Mercedes ragyogó ruháiban. Idén az uralkodó szín a türkiz és a pinkrózsaszín lesz. Felvetődött a tájékoztatón, hogy miként kerülnek a fiatal, főként vidéki tehetségek a fellépők sorába. Hetente két alkalommal tart meghallgatást Kovács József a Pesti Vigadóban. Ide érkeznek a névtelen jelentkezők, akikről az operaénekes rendező mit sem tud. Két dolog számít ilyenkor: a hang és az előadói stílus. Kórista lányok aratnak sikert, utcáról bekerült emberek szereznek meglepetést a zsűrinek, így került a mostani koncert énekesei közé az Erzsébet királyné útjáról a kínai étterem tuladonosa Yan Min Sheng, aki kislánya tolmácsolásával tárgyal és egy kínai kórus tagja volt valaha. Annyit elárulhatunk: a próbákon tanúsított énektudása szerint szenzációs hangot hallunk majd január 1-jén a Pesti Vigadóból. A műsor résztvevői között akad még egy külföldi Hansjörg Bühner személyében. Végül, de nem utolsósorban, nyilván sokakban felmerül, hogy Kovács József személye televíziós kuratóriumi szerepe miatt összeegyeztethetetlen e koncert létrehozatalával, rendezésével. Nyilvánosan jelentette ki, hogy munkájáért semmiféle honoráriumot nem vesz fel, sem ő sem pedig a felesége Kovács Anikó- Mercedes. Ez a produkció kettejük ötlete volt, „édes gyermeküknek” tekintik és ingyen is vállalják a tervezést, a közreműködést. Várhegyi Andrea képernyőn a Pesti Vigadó Újévi koncert s Fűszeres méz illatú Tari Márta ottona. Advent idején semmi meglepő sincs ebben a megállapításban, ám az iparművésztanárnő otthona egész évben mézeskalács illatú. Hat éve formáz ebből a kedves anyagból mesehősöket és bibliai alakokat, történeteket, népdalokat. És betlehemi jászok, amelyek egyike az idén Rómába is eljutott. - Honnan ered a mézeskalács iránti vonzalma? - Őrzök egy emléket, talán hároméves koromból. A nagymamám a kalács maradékából egyszerű, bugyuta madárkát formázott: a tésztasodralékból csomót kötött, csőrt csippentett neki és farkat. Amikor kivette a tepsiből, és szalvétára téve a tenyerembe adta, friss melegével, nagy, fekete mazsolaszemével mintha élő lett volna... Ma a gyerekek nem részesülhetnek ilyen élményekben. Most, hogy már én is nagymama vagyok, ezt az élményt szeretném az unokáimnak átadni. Szeretném, hogy ők is alkotva játsszanak, mert egészen más ez, mint amikor az önműködő játék maga játszik. Az utóbbi kilenc évben leendő óvónőknek tanítottam rajzot és művészettörténetet, és nem győztem mindig valami újat kitalálni, hogy a tanítványaimnak is öröme teljen a foglalkozásokban és magamat se unjam. Így jött egyik advent táján az a gondolat, hogy most ne gyurmával plasztikázzunk, ami minden évben feladat, hanem ezzel az illatos, vonzó, karácsonyhoz illő anyaggal. Hogyan kerültek a mézesek a kiállítóterembe? — Igaziból akkor éreztem, hogy kijelöltetett számomra ez az út, amikor az egyik iskolaév kezdetén Mária napkora egyik kolléganőmet egy parasztmadonnával ajándékoztam meg, ami kézről kézre járt. Ezután nem sokkal egy másik kolléganőmtől, aki akkoriban az Angelica kiállításainak megrendezésére kapott megbízást, egyszer csak azt a házi feladatot kaptam, hogy: „ekkor és ekkor lesz a kiállításod az Angelicában, huszonnégy szög van, valami ilyesmit csinálj”. Lámpalázas voltam, ám végül nem huszonnégy képet készítettem, hanem százhatot. Tablókra varrtam föl az egy témakörbe illőket. A kiállításnak végül nagy sikere lett. Nehéz rekonstruálni, de most körülbelül a harmincadik kiállításnál tartok. Ősz óta a Dunántúlt járják mézeseim, jelenleg Bábolnán vannak, a kastély galériájában, ahonnan Csornára utaznak tovább. Csongrádon, a szülővárosomban az édesapámról elnevezett múzeumban állíthattam ki. Isten tudja, miért, a gyermekkor egyre jobban fölszakad az emlékeimből. Szülővárosom barokk templomának angyalkái formálódnak újra a kezeim között. Az egyik kiállítást gyermekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek ajánlottam. Jó lenne, ha mind többen lennének. - Mézesei egyszerre hagyományőrzők és különösek. Honnan ez a kettősség? - Kezdetben a hagyományos mézesformák inspiráltak, olyanok, amilyenek az ütőformákból ránk maradtak. Aztán fedeztem fel, hogyan lehet ezzel az anyaggal bánni, tekerni, sodorni, nyomhagyó eszközökkel mintázni, szinte kimeríthetetlen lehetőséggel. Megtaláltam végül az általam legkedveltebb mázazás útját is, amelynél megmarad a tészta natúr színe, és nem fedi azt el idegen anyag, szín. Akár fátyolszerű hatást is el tudok érni. Végül annyira elrugaszkodtam a kezdetektől, hogy bibliai jeleneteket, népmeséket, népdalokat is megformáztam, emberi gyarlóságokat is, szeretetteljes iróniával. Most Csokonairól szeretnék egy sorozatot készíteni, mert ő nagyon közel áll hozzám, és versei mézeskalácsba kívánkoznak. Előfordul, hogy pötytyös kékfestő anyagot applikálok a képbe, amely hóesést, vagy a csillagos eget jelképezheti. Ilyen a Vánkost rázó angyalkák című kompozíció is, amely Szintén látható a Semmelweis utcai kiállításon: az ovális kép alján van Csongrád, gyerekkorom kis temploma behavazva szélről a fenyőfák és a felhők kötik össze a földi világot az égivel - a két világ találkozásának titka karácsonykor megérinti az embert. László Dóra Gyermekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek Mézeskalácsok