Magyar Nemzet, 1997. április (60. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-28 / 98. szám

HÉTFŐ, 1997. április 28. Rab költők társasága Börtönversek a világszövetségben Több évszázadot tenne ki, ha összeadnánk jogtalan ítéletek alapján büntetésként kapott bör­tönéveik számát azoknak a ma­gyar férfiaknak, akiknek a fegy­­házakban írt költeményeiből szombaton este Budapesten, a Ma­gyarok Világszövetségének szék­házában szemelvényeket adott a Politikai Elítéltek Közösségének rendezvénye. Alföldy Lászlót 18 éves korában halálra ítélték, de kegyelmet kapott. A börtönben főleg műfordítással foglalkozott, jelenleg Svájcban él. Béri Géza 1953-tól volt a váci börtön élet­­fogytiglanra ítélt rabja, Vácott érett költővé. Szabadulása után is igen ritkán publikálhatott. 1979- ben öngyilkos lett. Csiha Kálmán kolozsvári református püspök tíz esztendőt töltött különböző román fegyházakban, munkatáborokban. Versei 1990 után jelenhettek meg nyomtatásban. Faludy Györgyöt 1950 nyarán tartóztatták le. Elő­ször a kistarcsai internálótábor, majd a recski munkatábor foglya volt. Csak a rendszerváltozás után térhetett haza ’56-os emigrációja után. Verseit is azóta adják ki szü­lőhazájában. Fülei Szántó Endre nyolc esztendőt töltött börtönben, hűtlenség és összeesküvés vádjá­val. 1996-ban halt meg. Gérecz Attila összeesküvés vádjával ke­rült börtönbe, tizenöt évi szabad­ságvesztésre ítélték. 1954-ben megszökött a váci börtönből, de elfogták. A forradalom idején ut­cai harcokban halt hősi halált. Költészete csak a rendszerválto­zás után kapott nyilvánosságot. Ghiczy Iván egyetemi hallgató­ként került börtönbe, összeeskü­vés vádja miatt tízévi szabadság­­vesztésre ítélték. Jelenleg Svájc­ban él. Határ Győzőt 1950-ben tartóztatták le, és csak 1954-ben szabadult. Jelenleg Angliában él, számtalan tanulmány, regény és verseskötet szerzője. Kárpáti Kamil 1949 és ’56 között több in­­ternálótábort és fegyházt is meg­járt. 1956-ban szabadult, irodalmi munkásságát számos verseskötet és antológia tartalmazza. Kató Alfréd, a Szovjetunió katonai bí­róságának ítélete alapján több évet raboskodott a vorkutati gulagon. Költeményeit rabtársai megtanulták, így hozták haza. Kecskési Tollas Tibort ’47-ben tízévi börtönbüntetésre ítélték, és csak ’56-ban szabadult. Kezde­ményezője volt a börtönben alko­tó fiatal írók és költők összefogá­sának, az ő munkásságának kö­szönhető, hogy a börtönversek a Füveskert című kötetekben meg­menekültek. Pfitzner Rudolfot 1951-ben tartóztatták le, jelenleg Münchenben él, pszichológus, egyik szerkesztője volt a Füveskert antológiának. Schubert Koósa Antalt fegyenctársai Nosztra rabköltőjének keresztel­ték el. Összeesküvés vádjával tar­tóztatták le feleségével együtt. Mindketten a forradalom alatt szabadultak, majd távoztak az or­szágból. 1990 óta ismét itt él Ma­gyarországon. Szathmáry György­nek egyetlen verse és fordítása sem jelent meg Magyarországon. Fiatalon halt meg, írásait volt bör­töntársai gyűjtötték össze és adták ki. Tóth Bálint a váci fegyházban és a szénbányákban együtt szer­kesztette Tollas Tiborral a Füveskert néven ismert gyűjte­ményt, ’56 után éppen a börtönfa­lak közül kimenekített kézírásos versantológia miatt ítélték ismét szabadságvesztésre. A szombati irodalmi est javarészt az ő szerve­ző erejének volt köszönhető. Azt mondják, egyedülálló je­lenség még Kelet-Közép-Európá­­ban is, hogy börtönben érlelődik meg és virágzik ki ifjú emberek költészete. A Füveskert néven is­mert antológiának több eredeti kö­tete még ma is megvan (egyiket a szombat esti irodalmi rendezvény szünetében ki-ki meg is tekinthe­tett) az eltűnt kézírásos kötetek tartalmát pedig az emlékezetben megőrzött versek örökítették az utókorra. E forrásokból szerkesz­tettek önálló, elegáns antológiát 1995-ben ugyancsak Füveskert cí­men. Jórészt ebből, valamint Csiha Kálmán Fény a rácsokon című könyvéből és Faludy György és Határ Győző életmű­kiadásaiból válogattak az irodalmi est összeállítói. A verseket Újlaki Károly, Mohai Gábor, Szennyai Mária és Beregszászy Olga szólal­tatta meg. A börtönirodalom pszi­chológiai jelentőségéről Pfitzner Rudolf tartott előadást, a rabköl­tők munkásságát Fehérváry Ist­ván, a Politikai Elítéltek Közössé­gének elnöke méltatta, az európai­ságukat a kommunista börtönök­ben is megőrző egykori fiatalok műfordítói tevékenységéről pedig Tóth Bálint számolt be. Talán utoljára jött össze a rab­költők nemzedéke. Megöregedett, meggyötört, méltó rehabilitációt tán soha nem kapott poéták ők, nagy kár, hogy irodalmi estjüket a hivatalos kulturális élet most is fi­gyelmen kívül hagyta. (lőcsei) A MEGHÍVÓ A MILLENNIUM Vagyonkezelő és Befektető Rt. (1095 Budapest, Soroksári út 121.) értesíti részvényeseit, hogy a társaság 1997. május 29. napján 10.00 órai kezdettel tartja évi rendes közgyűlését a társaság székhelyén. A közgyűlés napirendje: 1. Az igazgatóság jelentése az 1996. évi üzleti tevékeny­ségről. 2. A felügyelőbizottság jelentése az éves beszámoló és az eredményfelosztási javaslat megvizsgálásáról. 3. A könyvvizsgáló jelentése. 4. A társaság 1996. évi beszámolójának elfogadása, az eredmény felosztása és az osztalék megállapítása. 5. Az 1997. üzleti évre vonatkozó stratégiai üzleti terv elfogadása. 6. Az igazgatóság tagjai, a felügyelőbizottság tagjai és a könyvvizsgáló megválasztása, tiszteletdíjának megál­lapítása. 7. Egyebek. A közgyűlésen a részvények tulajdonosai közül az a részvényes élhet szavazati jogával, aki a közgyűlés napját megelőző munkanapon (1997. május 28.) a hiva­talos munkaidő végéig a részvénykönyvbe bevezetésre került, továbbá, aki részvényeit (ideiglenes részvényeit) és osztalékszelvényeit a közgyűlést megelőzően leg­alább 3 nappal a társaság székhelyén letétbe helyezte. A letétbe helyezett részvényekről (ideiglenes részvé­nyekről) az igazgatóság szavazójegyet ad ki. A szavazás a részvények alapján kiállított szavazóje­gyekkel történik. A részvényesek - az előterjesztések csatolásával - a közgyűlésre külön meghívót is kapnak. Ha a fenti időpontra összehívott közgyűlés nem határozatképes, akkor a megismételt közgyűlés - amely­nek napirendje és helye változatlan - időpontja 1997. május 29., 11.00 óra. Budapest, 1997. április hó 24. napján MILLENNIUM Részvénytársaság igazgatósága Kultúra Befejeződött a budapesti könyvfesztivál A „vakondok” és közönségük A könyvfesztivált frankfurti segítséggel négy éve azért hívták életre, hogy az április végi négy­öt napon idejöjjenek a világ nagy cégei, ügynökségei: kiállítani, ta­nácskozni, vásárolni. Ma már a világ huszonnégy legjelentősebb könyves eseménye között tartják számon a budapestit. Az évek so­rán kiderült, hogy e szakmai ren­dezvény vonzza a közönséget is: a kiállítók elhozzák szerzőiket, kedvezménnyel árulják a könyve­iket. Minden évben van valami külföldi újdonság, amire fel kell figyelni. Idén a kínaiak érezték úgy, hogy a hároméves távollétet feledtetni kell. Szépek a külföldi könyvek, de megtanultuk mi is, hogy bóvlival csak ideig-óráig le­het sikert aratni. A fesztiválon minden eddiginél több számító­gép villogott, hódít a multimédia, de még nem fenyegeti a Guten­­berg-galaxist. A legtöbb számító­gépet a könyvtárosok hozták, az ő tanácskozásukon kaptak fősze­repet az adatbázisok, amelyek a rendszerezést, a nyilvántartást se­gítik. De hódít a számítógép a könyvkereskedelemben is: akár otthonról is rendelhetünk műve­ket. A számítógép az írói munka kelléke is. Mint a fesztivál egyik sztárvendége, az orosz Viktor Jerofejev mondta, az író afféle komputerizált vakondok. Ül a sö­tét szobában a villogó képernyő előtt, elzárva a világtól, és pró­bálja formába önteni azt a valaki által sugallt tervet-elgondolást, amit jószerint csak elrontani le­het. Ha elkészül, vaksin körülnéz a napfényes világban, hallgatja kritikusait és olvasóit. A könyvfesztivál szakmai számvetés is. Hol áll ma a magyar könyvkiadás és könyvterjesztés? A művelődési tárca idén a legna­gyobb támogatást a felső- és köz­oktatási tankönyvkiadásnak adja. A tankönyvesek szakmai tanács­kozásainak középpontjában a jövő áll, miként lehetne hatékonyabban és összehangoltabban dolgozni, hogyan lehetne még áttekinthetőb­bé tenni a tankönyvek engedélye­zését, a hivatalos listára kerülést. A kereskedők a tisztességes piac­ról mondták el véleményüket. Mi­után az idén befejeződött vala­mennyi nagy állami terjesztőlánc privatizációja, az új tulajdonosok kezében van a kiadók sorsa, de mondhatnánk, a magyar iroda­lomé is. Vajon az üzleti szempon­tok nem szorítják-e ki a lírát, az esszét, a fiatal irodalmat? A mű­velődési minisztérium, mint ezt Inkei Péter helyettes államtitkár bejelentette, védnökséget vállal azon könyvesboltok felett, ame­lyek polcaikon tartják az évi könyvtermés legalább ötven szá­zalékát, amelynek eladói idegen nyelven is beszélnek. A jól látható védnöki táblák az olvasók számá­ra a minőséget garantálják. A fesztivál állandó vendégei a határon túli magyar kiadók. Az anyaországban a nyolcvanas évek­ben kialakult válság most tetőzik Romániában és Szlovákiában is. A művelődési tárca és az Illyés Alapítvány lehetőségei szerint mindent megtesz a magyar kultúra ápolásáért, de a sok-sok cég nem hangolja össze munkáját, nem tudja eladni a könyveket, csökken a forgalom. Az anyaország az ígé­retek ellenére sem vásárolja meg a magyar könyvtárak számára az er­délyi vagy felvidéki kiadók köny­veit. Szigeti László, a Kalligram Kiadó vezetője szemléletváltásra szólított fel, szerinte a határon túli kiadók alapvető feladata, hogy a többségi nemzet nyelvére fordít­sák a magyar írók műveit, így se­gítve a jobb megértést, az együtt­élést. Magyarország díszvendég lesz a ’99-es Frankfurti Könyvvásáron. A felkészülésről Inkei Péter jelen­létében tanácskoztak a a frankfurti házigazdákkal a kiadók és a fordí­tók. Míg a könyvkiadás szereplői tanácskoztak, a közönség a köny­veket forgatta, s ha tehette, vásá­rolt. A legjobban a nyelvkönyvek fogytak, de siker volt az új Garcia Márquez-regény, Kányádi Sándor egyberostált versei is. Vasárnap kiosztották az év könyvesboltja díjat: a nyíregyházi Krúdy Gyula és a Libri budapesti Veres Péterről elnevezett boltjá­nak szavazta meg a szakma a ki­tüntetést. Odaítélték a kerületi ta­nárok véleménye alapján az okta­tást legjobban segítő kiadványnak a Budai könyvdíjat. A Magyar Könyvklub Új képes történelem cí­mű sorozata kapta az elismerést. A születésnapi irodalmi szalonnal ért véget vasárnap este a IV. Budapes­ti Nemzetközi Könyvfesztivál. (o. o.) Véget ért a szép magyar beszéd verseny Befejeződött a Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd verseny országos döntője Győ­rött, amelyen a hazai középisko­lákból 120, a határon túlról 20 diák vett részt. A két versenyna­pon elmondott kötelező és szaba­don választott szövegek értelme­zését, előadásmódját neves nyel­vészekből álló zsűri értékelte. A gimnazisták és a szakközépisko­lások, valamint a szakmunkásta­nulók külön versenyt vívtak, mindegyik kategóriában 15-15 diák érdemelte ki a Kazinczy-ér­­met. Az Erdélyből, Szlovákiából, Vajdaságból és Kárpátaljáról ér­kezettek közül 12-en kaptak ér­met szép kiejtésük, helyes be­szédmódjuk elismeréseként. A vasárnapi díjkiosztó ün­nepségen Deme László nyelvész értékelte a versenyt. Mint mond­ta, nagy volt a különbség az ott­hon begyakorolt szabadon vá­lasztott szövegek és a versenyen kézbe kapottak elmondása kö­zött. Ebből az látszik, hogy a szép magyar beszéd verseny lett, nem pedig mozgalom, ahogy azt Péchy Blanka és a győri Kazin­czy Gimnázium tanára Z. Szabó László 32 évvel ezelőtt elindítot­ta. Deme profeszor sajnálkozását fejezte ki: a köznapi beszédben gyakori a durva szóhasználat, és szólt arról is, az indokolatlan ide­gen kifejezések sekélyesebbé te­szik a nyelvet. Deme László cáfolta azt a híresztelést, hogy a múlt heti nyelvművelő konferencia részt­vevői törvényben szeretnék sza­bályozni a nyelvhasználatot. Sze­rinte az indokolatlan idegen nyelvű üzleti feliratok, illetve a cégelnevezések magyartalansága ellen vannak érvényben lévő ren­deletek, csak ezeket be kellene tartani. Van-e mostanában közérdekűbb téma, mint a pénz? A megléte, a hiánya, a fialtatá­sa, az elköltése? Beszélünk is róla éppen ele­get, olykor talán többet is, mint illenék. A kolozsvári Korunk egyenesen különszámot jelentetett meg a témáról. Kántor Lajos úgy szerkeszt az anyaországban és Erdélyben is lapot (talán még nem üzleti megfontolás­ból), hogy innen is, onnan is kér cikkeket, sőt szerez egy élvezetes írást a történelem végét jósoló, majd jóslatát visszavonó, sokat idézett Francis Fukuyamától. A neves amerikai gon­dolkodó egykori liberális énjével is perleked­ve arra figyelmeztet, hogy a közgazdaságtan­ban nincs egyedül üdvözítő út. Nem lehet örök érvénnyel eldönteni, hogy a kormány­zatnak be kell-e avatkoznia a gazdaságba, és ha igen, mikor, miképpen. „ Ugyanaz az ipar­­politika, mely csúfos kudarchoz vezetett La­tin-Amerikában, hatékonynak bizonyulhat, vagy legalábbis nem tesz semmiféle kárt Ázsi­ában... A mérvadó változó nem az iparpoliti­ka, hanem a kultúra." Az egykori szocialista országok hasonló ipar- és egyéb politikája a kulturális eltérések ellenére is igen hasonló elitet termelt ki, mi több ez az elit igen hasonló módszerekkel mentette át magát a kapitalizmusba. Silviu B­rucan A megkísérlés hat folyosója című fö­löttébb tanulságos cikkében példák sorával bizonyítja, miként váltak a régi emberek az új FOLYÓIÍ­ATSZEMLE Korunk hatalom oszlopaivá. Az átmenet zökkenés­mentes volt, az állami vagyonokból magán­vagyonok lettek, az állami bankárok magán­bakokat alapítottak. Elméleti síkon ugyan­ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Hámori Balázs és Szabó Katalin Agresszió és méltány­talanság a piacon című cikke. A tervgazdaság hosszú agóniája alatt a közgazdászok mesés álmokat szőttek a méltányos piacgazdaságról, s szép álmaik minket is fellelkesítettek, ám ami Közép-Kelet-Európában új piacgazdasági rend néven ránk köszöntött, naponta sokkol bennünket. A szerzők szerint bármennyire sokkolnak is a jelenségek („Bennfentes infor­mációkkal, pártkapcsolatokkal ma is köny­­nyebb tendert nyerni, jövedelmező tanácsadói megbízást, udvari szállítói rangot szerezni, mint korrekt ajánlatokkal, jó teljesítmény­nyel."), a „piacgazdaság lassan kiküzdi magá­nak a normális viszonyokat.” Neményi József Nándor a Victor Ciorbea által vezetett kormány előtt álló feladatokat sorolja, a sokkterápia várha­tóan iszonyatos társadalmi hatását. Almási Miklóst már jó ideje izgatja a pénz ezredvégi forradalma, a szert új világ, amely olyan nagyságrendben és olyan sebességgel forgat­ja az elektronikus pénzt, hogy azt már ember nem kontrollálhatja. Nem rossz emberek ösz­­szeesküvése zajlik a világban, mondja Almási, mert ezek a folyamatok „jóval na­gyobb volumenűek, mint hogy bárki szemé­lyes rosszindulatból vagy ördögi csellel tud­ná szőni ezt a globális hálót." Hogy mit kezd ebben a világban a mű­vészember?­ ­ Orbán János Dénes költő szerint verstetteket követ el, kénytelen elkövetni, mert bért vár, nem tapsol. Ironikus versében Karácsonyi Zsolt is hasonló gondo­latokat vall. Tehetik, mert nagy biztonsággal tudják, mikor kell engedményeket termi, s mi­kor nem. Bácskai Tamás a Kultúra és pénz cí­mű írásában arról elmélkedik, lehet-e ideáli­san támogatni a művészetet. „Modellszerűen a művészt és annak alkotótevékenységét »el­­tarthatja« az alkotó maga, valamely mecénás, a művészet »fogyasztóközönsége«, piaca, s a kettő közötti közvetítő kereskedelem, művé­szetpártoló magántestületek, s végül köztestü­letek. A kérdés mindegyik esetben az, hogy milyen áron, a művésszel szemben milyen igény mellett, s ami e tartalom tekintetében meghatározó, milyen formában." Azért kell átgondolni e kérdéseket, mert voltak kiváló formák a mindig sokszínű művészet támoga­tására. Fel kell támasztani őket, s a köztesüle­­teknek jelentékeny szerepet kell vállalniuk (de „korlátozva magukat ízlésük vagy ízléstelen­ségük érvényesítésében.”) Nehéz időszak előtt állunk, de nem szabad feladni, ahogy a Korunk szerkesztői sem adják fel, sőt nagy ambícióval keresik az újabb olvasókat Osztovits Ágnes Magyar Nemzet 9 Szimpózium a katolikus szakkolé­giumban M­it ér a kultúra? (Tudósítónktól) A Szent Ignác Katolikus Szakkollégium hétvégi szimpózi­umát Maróth Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem böl­csészkarának dékánja nyitotta meg. A Művelt Magyarország - múlt vagy jövő? címet viselő ren­dezvényen művelődéspolitiku­sok, egyetemi tanárok, művé­szek, újságírók szólaltak meg, hogy vázolják azokat a folyama­tokat, amelyek a következő szá­zadok magyar kultúráját megha­tározhatják. Szó volt többek kö­zött hagyományról, a civil társa­dalom szerepéről, az elitképzés­ről és az Internetről. A vasárnapi kerekasztal-beszélgetésen arról folyt a vita, mit ér a kultúra, ha magyar? Egyházművészeti kiállítás Hatvanban Kortárs egyházművészeti kiál­lítás nyílt vasárnap a Hatvani Ga­lériában a Heves megyei város vé­dőszentje, Szent Adalbert vér­tanúhalálának millenniuma alkal­mából. A tárlaton 26 képző- és iparművész 63 festménye, kis­plasztikája, grafikája és textilképe látható. A kiállítás megnyitóján Pulay László, Lieber Éva, Bakos Ildikó, Rieger Tibor, Pálffy Kata­lin és Somos Miklós vehette át a galéria művészeti tanácsának aranydiplomáját. A Váci Egyház­megye Nagydíját Pálffy Katalin kapta. Fáy András az elnök/ Új íróegyesület alakult (Folytatás az 1. oldalról) A közgyűlés egyhangúlag Fáy Andrást választotta meg el­nöknek. Az alelnöki tisztséget Dérczy Péter és Mészáros Sándor nyerte el. Az egyesület szóvivője Nagy Attila Kristóf és Kozma György. Az írók Társaságának alapító közgyűlése megvitatta és elfo­gadta az alapszabályt. „Az Írók Társasága az egymás irodalmi munkásságát kölcsönösen meg­becsülő, irodalmi ízlésüket és szellemi alapállásukat tekintve egymáshoz közelálló írók által létrehozott szakmai, érdekvédel­mi és szolgáltató szervezet — fo­galmaz a dokumentum. Az egye­sület célja továbbá, hogy segít­sen tagjai egzisztenciális gondja­inak megoldásában és e célból együttműködjék minden olyan szervezettel, amely ugyanezért küzd. Az egyesület célja, hogy részt vegyen az Irodalom Háza arculatának kialakításában és te­vékenységében" - szól az alap­szabály, amely kimondja azt is, hogy az egyesületnek állampol­gárságra való tekintet nélkül minden magánszemély a tagja le­het, aki irodalmi műveket hoz létre és az egyesület céljaival egyetért. Szilágyi Ákos, az alapí­tó közgyűlés levezető elnöke el­mondta, hogy az Írók Társasága nem kíván mamutszervezetté válni, hanem jól szervezett, tag­jainak érdekeit képviselő egyesü­letként kíván működni. A célok között szerepel magyar és idegen nyelvű információs hálózat léte­sítése az Interneten, amely az egyesület tagjainak munkásságá­ról, terveiről, címéről naprakész adatokkal szolgál más írószerve­zetek, folyóiratok, kiadók, alapít­ványok számára. (rosdy)

Next