Magyar Nemzet, 1997. augusztus (60. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-14 / 189. szám
10 Mazart Nemzet VÁROSHÁZA ZUGLÓBAN a Pillangó parki lakótelepen helyezték ki annak a színinformációs rendszernek az első darabjait, amilyeneket később az egész főváros területén ki akarnak állítani. A táblák és a térképek jól illeszkednek környezetükhöz, s arra szolgálnak, hogy felvilágosítást adjanak a kerület közérdekű intézményeiről és a lakóterület környezetéről a gyalogosok és az autósok számára. NEM KÖZLEKEDNEK a személyszállító vonatok Budapest Nyugati pályaudvar és Óbuda között augusztus 21-től szeptember 3-ig a Budapest-Esztergom vasútvonal pályafelújítása miatt. Az utasokat vonatpótló autóbuszok szállítják a Nyugati pályaudvar- Rákosrendező-Angyalföld-Újpest -Óbuda útvonalon, a járat azonban nem érinti az Aquincum felső megállóhelyet. Az autóbuszok menetideje hosszabb a vonatokénál, így Esztergom felé az eredeti menetrendhez képest negyedórával korábban indulnak. Óbuda és Esztergom között a személyszállító vonatok az eredeti menetrend szerint közlekednek. A JÓZSEFVÁROSI Önkormányzat azt tervezi, hogy öt esztendő alatt a kerület összes parkjában ivókutakat és csobogókat épít. Az első három kút várhatóan még idén októberig elkészül, s azokat a Horváth Mihály téren, a Harminckettesek terén és a Csibész téren állítják föl. Az állatok számára is szomjoltó kutak tervezésére bárki vállalkozhat, s elképzeléseit, terveit az önkormányzat építésigazgatási irodáján nyújthatja be augusztus 31-ig, az 1082 Budapest, Baross utca 65-67. szám alatti címen. NAGYTAKARÍTÁST TART a a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. a Belső-Józsefvárosban. Hét végén faltól falig meleg vízzel, fertőtlenítőszert használva mossák le a járdákat és az utakat. Az rt. munkásai a Bródy Sándor, a Mária, a Szentkirályi, a Rökk Szilárd, a Somogyi Béla, a Puskin, az Ötpacsirta, a Pál, a Csepreghy, a Krúdy, a Stáhly, a Kőfaragó, a Trefort, a Reviczky, a Horánszky, a Gyulai Pál és a Múzeum utcákban takarítanak. SZÁZADIK SZÜLETÉSNAPJUKAT ünneplő józsefvárosi embereket köszöntött lakásukon nemrég Décsei Béla, a VIII. kerület polgármestere. Ez alkalomból átadta Göncz Árpád köztársasági elnök köszöntő levelét, és virággal kedveskedett az önkormányzat nevében. Az ünnepeltek: Kiss Mária, Kerényi István és Lébi Árpád, még aktívak, jó egészségnek örvendenek. Elkülönített kutyafuttatókat terveznek Újlipótvárosban Megszépül a Szent István park Az újlipótvárosi lakók augusztus 25-e után ismerkedhetnek meg a Szent István park rekonstrukciójára született tervekkel. A kerületi önkormányzat azt szeretné, ha a lakók álláspontja is beépülne a felújítási tervbe, melynek két variációját most készíti a Főkert Rt. Tervezési Kft., a Solitaire Bt. és az Építész Stúdió Kft. A park rekonstrukciójára a tervek szerint kétszázmillió forintot költenek. Ennek az összegnek nagy részét a Fővárosi Önkormányzat állja, a XIII. kerület tízmillió forinttal járul hozzá az építkezéshez. Mivel a rekonstrukciós tervek még képlékenyek, csak néhány felújítási ötletről sikerült információt szereznünk. Megtudtuk: a három ütemben megújuló park első szakaszát már jövő tavasszal szeretné átadni az önkormányzat. A park leromlott állapotát elsősorban a környék felelőtlen kutyatartóinak köszönheti. Budapest más részein az ebtulajdonosok jobban ügyelnek környezetükre - állítja Komlósné Hlatky Katalin, a Főkert Rt. Tervezési Kft.-jének vezetője. A kutyák a parkban található fák negyven százalékának tették tönkre a kérgét. Ezért, illetve a lakók egy részének már most is közismert kutyaellenes álláspontja miatt, a tervek szerint magas kerítéssel zárnák körül a parkot, melynek közepén egy, a mostaninál nagyobb vizes medencét alakítanának ki. A Duna felől a Pozsonyi út irányába haladva, a park szélén - párhuzamosan a Dunával - kutyafuttatót hoznának létre. Ezután következne a kerítés, amely a parkos részt zárná le. Kérdés, hogy a visszatelepített füves rész közepén virágágyást helyeznek-e el, vagy marad egyedül a pázsit. A lekerített részen túl, a házak előtti parkolók és a lezárt zöld terület között, a park északi és déli oldalán egyaránt kutyafuttató lenne. A park területének egyötödét a kutyásoknak tartanák fenn. A zöldövezet Pozsonyi úti részére, szintén magas kerítéssel, két bekerített játszóteret álmodtak a tervezők, ahová a Hild térihez hasonló, modern játékok kerülnének. Az elképzelések szerint megmaradna legalább az egyik focipálya, az esztétikai szempontból nem túl szép nyilvános illemhelyet pedig a föld alá helyeznék. (fazekas-rock) Közerkölcsök és magánszékek Schiller Zsuzsa felvétele Pezsgőbirodalom a föld alatt Láthatatlan Törley-múzeum A fővárosiak előtt talán kevéssé ismert, hogy Budapesten, a budafoki városrész alatt közel 30 kilométer hosszú pincejárat húzódik. Ennek egy részében alapították 1882-ben a Törley pezsgőgyárat. A hozzá tartozó múzeum, amely a gyár életének múltját és jelenét mutatja be, sajnos a nagyközönség előtt nem nyitott, kizárólag engedéllyel látogatható. Akinek mégis sikerül bejutnia, az a régi palackok között sétálva elsárgult, régvolt időket idéző képeken át, a rekonstrukciós munkák alatt talált pénzérmékig sok érdekességet láthat. Sőt, érezhet. „Buborékoló”, fanyar illat lengi be a föld alatti pezsgőbirodalmat. A Törley-pincék világszerte ismert nedűje az 1800-as évek végén Franciaországból érkezett hazánkba. Törley József és két francia pezsgőgyáros, a Francois fivérek kezdtek a vállalkozásba. Ők hárman 1886-ig működtek együtt, ezután a Francois testvérek új gyárat alapítottak. Törley József franciaországi tapasztalatait kamatoztatni akarta, ezért bejárta az itthoni borvidékeket, hogy palackba álmodott pezsgőjéhez méltó alapbort találjon. Az etyeki szőlőültetvények jó minőségű termését találta a legjobbnak. A Törley-pezsgők nagy része még ma is a borvidék legjobb szőlőjéből, az etyeki chardonnay-ből készül. Hosszú évek munkájával az alapító olyan pezsgőket teremtett, mint a Törley Chardonnay Brut, a Törley Sec, illetve Demi Sec, melyek ma is ugyanazzal a technikával készülnek. (haiti) Tízen érdeklődnek az Ybl-palota iránt Még mindig eladósorban Évtizedek óta pusztul a Belváros szívében egy épület, amely egykor a vízművek székháza volt, ám a közművállalat központjának a Dózsa György útra költözése óta senki sem használja. Az Ybl-palotáról van szó, amelyet a névadó építész valaha egy bank számára tervezett, de tulajdonosa, a Fővárosi Önkormányzat ma már talán bármilyen vevőnek eladná, ha pénzt kapna a lerobbant ingatlanért. Varga Péter, a Főpolgármesteri Hivatal vállalkozási és vagyonhasznosítási ügyosztályának vezetője most arról számolt be lapunknak, hogy ismét vannak érdeklődők az épület iránt. A tíz jelentkezővel a főváros vagyonkezelő központja tárgyal. A Károlyi Mihály utca 12. számú épület sorsa öt évvel ezelőtt kezdte foglalkoztatni Budapest vezetőit: számos elképzelés született, többek között kulturális célokra hasznosították volna az ingatlant. Ezek a tervek azonban nem valósultak meg, és maradt az épület eladása magánvállalkozóknak. A befektetők azonban nem tolongtak az Ybl-palotáért. Az elmúlt években egy osztrák, majd egy belga cég jelentkezett, de az egymást követő pályázatok nyertesei csak húzták az időt: nem fizettek, újabb kikötéseket szabtak, amikor pedig körvonalazódni látszott a megoldás, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal nem járult hozzá az építkezéshez. Ennek „eredményeképpen” a Kallingerbau nevű osztrák cég hiába vásárolta meg a szomszédos, Reáltanoda utca 5. számú épületet, ott nem létesíthetett parkolót. Egy belga cég ugyan vállalta volna a Károlyi Mihály utcai épület alatt a parkolóépítést, de a végén mégsem fizette ki az Ybl-palota négyszázmillió forint körüli vételárát. A Fővárosi Közgyűlés és annak tulajdonosi bizottsága így kínos helyzetbe került, de továbbra sem mondott le az épület hasznosításáról. Saját erőből az önkormányzat nem tudja felújítani az ingatlant, ezért inkább megpróbálnak túladni rajta. A most is zajló tárgyalásokon tíz jelentkezővel folynak a megbeszélések. Az eladási árnak most nincs alsó határa, Varga Péter azonban reméli, hogy a felújítási kötelezettségek ellenére sikerül olyan vevőt találni, aki nem csupán ingyen venné át az épületet. Hogy a reményekből mi válik valóra, azt csak szeptember végén tudhatjuk meg: a tárgyalások határideje mindenesetre szeptember közepén lejár, az önkormányzat addig várja az újabb jelentkezőket. (sz. i. m.) Pest-Buda CSÜTÖRTÖK, 1997. augusztus 14. Elődjét egy székely pénzhamisító tervezte Újra megszólal a margitszigeti zenélő kút Mintegy nyolcmillió forintért újítják fel a margitszigeti zenélő kutat. Kiss Katalintól, a Fővárosi Hivatal települési és értékvédelmi osztályának vezetőjétől megtudtuk: Szent István ünnepén már óránként fog felhangzani a zene, amit az egykori dallamok töredékei alapján Csányi Attila zeneszerző állított össze. A margitszigeti zenélő kút pontos mása a Marosvásárhely főterén épített dísz- és közkútnak. Bodor Péter, az erdélyi kút tervezője művelt műszaki ember volt, aki Bécsben végezte a műszaki főiskolát, és több évet töltött Európa különböző országaiban. A fennmaradt hagyományok szerint a székely ezermester pénzhamisító gép szerkesztése miatt a szamosújvári börtönben töltötte szigorú büntetését, amikor a város 1820 körül a már korábban is meglévő piactéri csorgókút helyére nagyobb hozamú, díszesebb „szökőkutat” kívánt építtetni közmunkák segítségével. A rab Bodor Pétert bízták meg a kút tervezésével, ezért némileg könnyítettek börtönkörülményein. Megtekintésére, meghallgatására messze földről jöttek az érdeklődők, ugyanis saját korában a kút szinte megmagyarázhatatlan csodának számított. Gyomrában háromezer vödör vizet tároltak tűzoltás esetére. A környék lakói vízköpőiből mindig friss forrásvizet kaptak. A kupolában elhelyzett orgonasípok naponta háromszor szólaltak meg. Korabeli krónikások szerint a nyáresti szellő sokszor tíz kilométeres távolságban is hallhatóvá tette a muzsikát. Az eredeti szerkezetre csak hiányos leírásokból, illetve elbeszélésekből következtethetünk, mivel azt 1839-ben egy hóvihar összerombolta. Az elpusztult mechanikát a millenniumi kiállítás idejére sem tudták helyreállítani. A marosvásárhelyi csodakutat 1911-ben lebontották, mivel egy hatalmas szélvihar teljesen megrongálta, alkatrészei tönkrementek, és bonyolult szerkezetét már senki sem tudta megjavítani. A kút zenélő szerkezetéről hitelt érdemlő és használható információ nem maradt fenn. A korabeli, szűkszavú leírásokból megállapítható volt, hogy a zenét szolgáltató orgonát hatóránként automatikusan, a vízvezeték tizenöt méteres szintkülönbségében rejlő kinetikai energia működtette az úgynevezett súlymotoros szerkezettel. Az orgona sípjain áramló levegőt egy programvezérlő henger szabályozta, mely nyomtalanul elpusztult. Ugyancsak súlymotoros szerkezet mozgatta a Neptun-szobrot is, amely időjelző feladatot látott el. A szobor 1836-ben került le a kútról, és pusztult el, illetve tűnt el. Az eredetileg játszott dallamról emlék nem maradt fenn. Ilyen előzmények után, 1935-ben Péli Andor és Jankó Béla építészek rekonstruálták, és felépítették a marosvásárhelyi muzsikáló Bodor-kút mását és Margitszigeten. Akárcsak a marosvásárhelyi, a margitszigeti zenélő kút is egy rettenetes orkán után némult el. Bár 1945 után a háborús károkat Budapest város tanácsa helyrehozatta, az elmúlt esztendőkben sokáig nem hallgathattuk a kút muzsikáját. (f.-r. I.) Foghíjtelken biztonságosabb a parkolás Megteltek a csillaggarázsok A csillagos éjszaka egyre több autót talál elkerített, őrzött parkolóban a fővárosban. Nem csoda, hiszen a gépkocsikat lopják. A budapesti statisztikák kirívóan rosszak, naponta anynyi autó tűnik el, hogy a biztosítók bizonyos típusokra és egy adott értékhatár felett nem kötnek szerződést az ügyféllel. Az autósok tanácstalanul állnak a makacs és kérlelhetetlen biztosító előtt, majd garázs vagy őrzött parkoló után néznek. Szerencséjük van, mert a kerületek költségvetése igen szűkös, így a beépítésre váró, foghíjas telkeket kiadják vállalkozóknak, akik éjjel-nappal működő őrzött parkolókat üzemeltetnek addig, míg el nem kezdődik az építkezés. Persze a csillaggarázsnak is ára van, és egyre nehezebb helyet találni. A parkolók őrzői az ismerős bérletes ügyfeleket szeretik a legjobban, az ismeretlen autósokkal bizalmatlanok. A II. kerületi Kapás utcában már öt éve működik a huszonnégy órás parkoló. A szolgálatot teljesítő hölgy nem szívesen válaszol a kérdésekre. Fél az idegentől, de fél a tulajdonostól is. Nehogy olyat mondjon, amit nem szabad. A parkoló túlélte az idei tavaszt is: a tervek szerint a tulajdonos elkezdte volna az építkezést, aztán mégis elhalasztották. A bekerített területen nyolcvanöt autó is elfér, ha egy kicsit szorosabban állnak. Óránként hetven, naponta ötszáz forint a tarifa, a havi bérlet ötezerbe kerül. (A mozgássérült autósoknak ötven százalék kedvezmény jár.) A bérletesek kiváltságosak, ha éjszaka is érkeznek haza, fenntartják nekik a helyet. A parkoló elvileg éjszaka is nyitva van, de tizenegy órakor bezárják a kaput. Aki utána parkolni akar, csengetnie kell. Ha van hely, beengedik a későn érkezőt, persze alaposan megnézik. A bizalmatlanság itt is erős, a parkolás félti az autókat és saját magát is. Nem őrzött, csak fizetett parkoló, felelősséget nem vállalunk az autókért - hívja fel a figyelmemet egy fontos szabályra a hölgy, miközben távozom. A szomszédos kerületben, a Roham utcai parkolóban jóval kevesebb, csak mintegy harminc autó fér el. Az őr készséges, rögtön sztorit mesél: „Nemrégiben egy hölgy értékes terepjáróval parkolt egy órát. Távozóban közölte, hogy nem fizet, mert soknak tartja a százhúsz forintos óradíjat. Másnap újra jött volna parkolni. Mondtam neki, felállhat a templom tetejére, akkor sem engedem be. Aki egyszer nem fizet, azt megjegyzem, ugyanis ezt a potyát nekem kell megfizetnem.” A parkolós felháborodottan meséli, hogy sokan ötezeressel akarnak fizetni, persze nem tud visszaadni, olyan kevés a bevétel. Gyanakszik, hogy az élelmes autósok kihasználják ezt, azért akarnak nagy címletű bankóval fizetni. A bevétel nagy részét a bérletesek hozzák: a napi parkolás hatszáz, a havi bérlet (csak éjszakára) tízerbe kerül, egész hónapra tizenkétezer a tarifa. A mozgássérülteket egy-két órára ingyenesen beengedik, hogy el tudják intézni ügyeiket az önkormányzati hivatalban, a rendőrségen vagy a postán. A terület egyébként valamelyik biztosítóé vagy bankká, de nem lehet tudni, mikor kezdik el az építkezést. - Nálunk még nem fordult elő, hogy valaki ne fizetett volna - rázza a fejét a Klauzál utcai „csillaggarázs” őrzője. A középkorú férfi készséges, az arcán a gyanakvásnak nyoma sincs. - Mindegy, mennyibe kerül a parkolás, mindent sokallnak - folytatja. A várakozás ebben a VII. kerületi parkolóban óránként nyolcvan forint, a napi díj kilencszázhatvan. A parkolóban százharminc autó fér el, köztük százan bérletesek. Ők havi nyolcezer-négyszázat fizetnek. Főleg üzletemberek, cégek vásárolnak bérletet. A területet az Erzsébetváros Kft. bérli a helyi önkormányzattól. Hogy mennyiért? A parkolás sajnálkozva tárja szét a kezét: „Azt nem lehet tudni, de úgy hallottam, hogy a szemközti telket, amin harminc autó fér el, százezerért akarja kiadni az önkormányzat.” A másik oldalon, a Nagydiófa utcában nemrégiben adtak át egy parkolóházat. Ott a havi bérlés húszezerbe kerül. A parkolás nem érti, hogy az emberek miért sokallják az ő tarifájukat, amikor amaz több mint kétszerese az övékének. Nyakig érő gazt kellett kiirtania a Pannónia úti parkoló bérlőjének, mielőtt beindíthatta volna vállalkozását. A területet kutyával őrzik, nincsen szabad helyük. Mind a hatvanöt helyen bérletes parkol havi hatezerért. (A gépkocsik rendszáma a falra van festve.) A napidíj négyszázba kerül, óránként hatvan forintot kell fizetni. A napközben parkoló ismeretlen autóját tüzetesen átnézik, nincs-e rajta sérülés, ami később vitára adhat okot. Egyébként elsősorban nagy értékű autókat tárolnak itt. A parkolóőr szűkszavú, de azért egy esetet elmesél: az egyik bérlőnek rövid időn belül három autóját lopták el, a negyedikkel inkább beállt az őrzött parkolóba, mert jobbnak vélte, mint bármilyen biztosítást... (őszg-tóth) Az oldalt szerkeszti: Fazekas-Ruck Levente .